Abraham Hicks – A halogatás “leküzdése”

kerem-az-infot

K. Helló! Azért vagyok itt, mert pl. az üzletemben úgy érzem, egy halogató vagyok. Tudom, hogy a válasz az, hogy “Csak csináld!”
Á: Hát, az nem a mi válaszunk. Sőt, egy kicsit más megvilágítást adnánk ennek, hogy tényleg megértsd. A halogatás, sokkal többször egy jó dolog, mint rossz. Írd le! Mert amikor nincs kedved valamihez, de mégis megcsinálod, akkor árral szemben haladsz és elvesztegetett idő. Nem teszel mást. mint nyakon ragadod az evezőket, azzal dicsekedsz milyen bátor vagy és elvárod, hogy szobrot emeljünk neked! De ha szánsz időt arra, hogy harmóniába kerülj és rezgésileg szinkronba hozd magad egy ötlettel, akkor a halogatás képbe sem jön, mert tele vagy inspirációval, és senki nem tarthat vissza. Megtörtént már veled, hogy akartad, tudtad, hogy akarod és ellenére annak, hogy eléggé bölcs ismerőseid is próbáltak lebeszélni róla, semmit sem számított, mert tudtad, hogy az a te utad!? Ez az inspirált cselekvés, tudod… tehát, amikor az emberek a halogatásról beszélnek, akkor egy cselekvés orientált világban próbálnak támaszkodni valamire, hiszen mindenki volt már úgy, hogy “Nem igazán volt kedvem hozzá áhhh, de csak rávettem magam, aztán ahogy elkezdtem csinálni a kedvem is megjött” Amivel egyet is értünk. Tudjuk, lehet, hogy nincs kedved valamihez, de erőt vehetsz magadon, ráfókuszálhatsz az ötletre és összehangolhatod az energiát. Nem állítjuk, hogy a tett néha nem vezethet az energia összehangolásához, de mi mindig azt mondjuk, “Fordítva van! Ne a cselekvéssel kezd!” Ha a halogatást azzal kezeled, hogy ráveszed magad valamire, amihez nincs kedved, akkor a tett részét letudhatod, de nem lesz eredménye. Ígérjük neked. Nem az a cél, hogy azt mondd “Ohhh, örökké élvezni fogom a halogatás érzését és soha senki nem fog semmire rávenni!” Nem ez az üzenetünk. Mondd azt magadnak, hogy “Ha így érzek, akkor nehéz lesz cselekedni és néha mindenképp meg kell tennem valamit, mert megígértem, de a legfőbb szándékom, hogy a gondolataimmal annyira átitassam az álmaimat, hogy annyira sokszor és olyan bőségesen harmóniába kerüljek azzal, aki vagyok, hogy a napjaim mentetét az inspirációk határozzák meg” El tudjátok képzelni ha Jerry és Esther azt mondta volna a túra vezetőnek “Meddig megyünk ezzel a csónakkal?” És ő azt mondta volna “Az áramlást követve, néhány mérföldön át Fort Collins-ig.” Képzeljétek el, ha Jerry és Esther azt mondta volna “Akkor rakjuk vissza a csónakunkat a buszra, vigyük le úgy a kanyonon, majd kb. 50 méterrel a cél előtt rakjuk vízre, mert szeretjük az azonnali manifesztációt!” És ő azt mondaná “Legyen úgy! – hibbant hölgyem! De én azt hittem a folyón akarnak lemenni.” Szeretnénk ha megéreznéd, hogy amikor tudatosan az ár irányába fordulsz enyhülést keresve, amikor tudatosan jobb érzésű gondolatokat keresel, és következesen fordulsz az ár irányába, és haladsz az áramlattal, akkor a dolgok veled jó időzítéssel történnek, körülmények és események történnek veled, beindul egy lendület, ami visz téged és kezded megérteni, hogy sem az erőfeszítésnek sem a tettnek nincs jelentősége azok között a körülmények között. De amíg összhangba nem kerülsz, sokat cselekszel, hogy elérj dolgokat. Mi akarjuk, hogy cselekedj, mert az az élettapasztalat élvezetének egy csodálatos módja. De használd inkább a cselekedetet arra, hogy élvezd azt, amit rezgésbeli harmónián keresztül teremtettél és ne tettekkel akarj teremteni. Erőhatásod a harmóniádban rejlik, tudod… Tehát ha azt mondod “Ehhez nincs kedvem!”, mi azt mondjuk “Akkor nincs itt az ideje” Ha azt mondod “Elvégezhetném, de akkor meg kéne feszülnöm és rá kéne vennem magam” Mi azt mondjuk “Mi mást csinálnánk a megfeszülés helyett. Mi az álomra fókuszálnánk. Fellelkesednénk az álomért, arra gondolnánk, mit és miért akarunk. Felelevenítenénk, hol kezdtük, próbálnánk hozzákapcsolódni annak a rezgési esszenciájához ahova tartunk. Az energiát összhangba hoznánk és ígérjük, hogy a halogatás szót örökre elfelejtenéd. Mondd el mi az amit halogatsz?
K: A hideg hívásokat és az üzletem bővítését.
Á: Tehát nincs hozzá kedvem. Nincs hozzá kedvem, nem akarom csinálni. Tehát nem teszed. Azt mondod “Nekem cselekedni most nem a legjobb, mert érzem, hogy nem akarom megtenni, ami azt jelenti nincs összhangban az energiám. Majd visszalépsz a tett iránti elhatározásodtól, és ezt mondod helyette “Miről szól ez az egész egyáltalán? Miért csinálom ezt az üzletet egyáltalán? Mert hiszem, hogy érték. Hiszem másoknak is értéket ad. És nekem is bizonyára. Mikor először hallottam róla, lelkesedtem iránta. Gondoltam erre képes vagyok. Emlékszem arra gondoltam, ez nekem való és ha csinálom, akkor jó bevételt hozhat. Általa kevésbé foglalkozhatnék a nem kedvelt dolgaimmal és inkább azokkal, amikre vágyom. És arra gondoltam, milyen jó érzés, mennyire frissítő. Emlékszem az érzésre, hogy akarom csinálni.” És érzed, hogy csak ennyi eszmefuttatástól elmúlt a halogatás érzése. Más szóval, egy ilyen rövid dialógustól összhangba kerültél és nem csak cselekvésre kész összhangba hozott, hanem olyan cselekvéssel hangolt össze, ami termékeny lesz, mikor végrehajtod. Ez a különbség. Amikor ráveszed magad valamire, amit nem akarsz csinálni akkor a keserves utat választod és ezért nem akarod legközelebb sem csinálni. Ezért hívják hideg hívásoknak. De tényleg. Nem volt mitől felmelegedniük. Nincs energiaösszhang. Az univerzum tündérei nem állították össze a körülményeket, a rossz cselekedetre inspirálódsz, a rossz emberrel találkozol, azt az eredményt kapod, amit nem akarsz és azt mondod “Nekem ez nem tetszik” és nem hibáztatunk. Ez nem te vagy. Nem erről szólsz. Nem ezért jöttél. Álmodni, tágulni, felfrissülni, fejlődni jöttél, ezért vagy itt, tudod… Igen!
K: Köszönöm.

Abraham Hicks – Nyugati orvoslás vs. keleti orvoslás

kerem-az-infot

K: Van egy teljesen más kérdésem, ami a gyógyászat fejlődésével kapcsolatos. Van ugye a keleti és nyugati orvoslás.
Á: És mindegyik fejlődik…
K: Igen az egész fejlődik… De voltam akupunktúrás kezelésen és az egyik barátom reiki-vel foglalkozik – csodás tapasztalat volt mindkettő -, de a nyugati orvoslással nem volt ilyen eredményem. Miért van, hogy jobb a tapasztalatom a keleti gyógyászattal mint a nyugatival?
Á: A hiedelmeid miatt. Mivel erősebben szembefeszültél a nyugati orvoslással a korábban elmondott dolgaid alapján. De közös bennük, hogy magadon kívül keresed a gyógyírt, holott a sejtjeidnek közvetlen hozzáférése van a forráshoz. De bármi is legyen, amitől engeded a jól-lét áramlását, mi azt támogatjuk. Ezért minden ilyen orvoslási módszer fontos. Mert vannak, akiknek hasznosak. Sok évvel ezelőtt felháborította Esther-t valami a tévében. Látott egy gyógyszer reklámot. “Öt emberből egy ebben szenved, és valószínű az egyikük te vagy” – ez volt a reklám alapvető üzenete. Esther vitázott a televízióval, majdnem hozzávágta a távirányítót, mert bosszantotta őt. Aztán lenyugodott, meditált egy kicsit és képes volt hallani a hozzá szóló üzenetünket. Mi azt mondtuk “Esther, ezek a létesítmények nem azért vannak, hogy kihasználják az embereket, az emberiség vágya hozta létre őket. Rengeteg ember számára jelentik a legkisebb ellenállás útját. Mert szeretnének felépülni, csak nem hisznek a saját folyamatukban. Szeretnének felépülni, csak nem hisznek saját fizikai testük teljességében. Szeretnének felépülni csak… Tehát ők teremtették ezeket a létesítményeket. Ezek a létesítmények az emberiség kéréséből nőttek ki. Ne ítéld el, hanem áldd őket azokért, akiket szolgálnak. Te pedig eldöntöd, téged mi szolgál leginkább, tudod… (taps)

Abraham Hicks – A sólyom és a forrás

kerem-az-infot

Á: Nemrég Esther a házában volt, fent a hegyekben, a Sziklás Hegységben. A ház magasan fekszik és Esther az egyik felső szobában volt, kinézett az ablakon és egy nagy fa szemmagasságban volt vele. Látott néhány sólymot repdesni már néhány napja és most az egyikük ott van azon a fán és elég nagy zajt csap. Esther először nem érti, mit akar az a madár. Körülbelül olyan közel van hozzá, mint most hozzátok és itt van ez a madár az ablak túl oldalán, aki csak hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív – és Esther arra gondol “Elég lesz már” – de ő csak hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, aztán hirtelen leesett Esther-nek, hogy az egy anyamadár, aki a fiókáját hívja magához! Pedig mindig azt hitte úgy szokták kilökni őket a fészekből. De nem ezek a madarak, mert ő felrepült a legmagasabb pontra a területen, fenn a hegyen és hívta ezt a kis madarat – aki még soha sehova nem repült – magához és nem hagyott fel a hívással addig, amíg a fiókája meg nem érkezett. Esther azt gondolta: “Uhhh, biztos nagyon megkövetelte tőle…, vagy nagyon bátorította őt…, vagy teljesen biztos volt benne, hogy az a madár megérkezik. Annyira biztos volt benne, hogy jönni fog, hogy nem hagyta el a helyét, nem repült le hozzá azzal, hogy “Eddig hol voltál?”, nem mondta neki “Mi tart ilyen sokáig?”, nem mondta neki “Hát nem hallasz?”, csak ott ült és hívta és hívta és hívta és hívta, és a forrásod ezt teszi. A forrásod ott van az örvényedben és hív téged és hív téged és hív téged és hív téged és hív téged és hív téged, és amikor nem engedsz a hívásnak akkor negatív érzelmet érzel. De amikor engedsz neki, akkor derűs vagy, felpezsdülsz, lelkesedsz, nagyrabecsülést és szeretetet érzel. Szerintünk elérkezett az idő, hogy egy frissítő szünetet tartsunk!

Abraham Hicks – Menj és nézd a delfineket!

kerem-az-infot

Á: Tehát azt a feladatot kapod tőlünk, hogy valami olyanra gondolj, ami nem szívás! 🙂 🙂 Valamire, amitől ha rágondolsz, kissé megkönnyebbülsz. Vannak delfinek a sziget közelében?
K: Vannak.
Á: Van kapcsolatod valamelyikkel?
K: Nincs. Mármint van, mert elsétálok az övezet mellett ahol látom, hogy kiugrálnak a vízből.
Á: Be tudsz menni oda? Más szóval, ahol sétálni szoktál, le tudsz ülni a homokba? Vagy közel az övezethet?
K: A kapunál állva láthatom ahogy kiugrálnak a vízből.
Á: Van valahol olyan kényelmes hely, ahonnan nézhetnéd a delfineket?
K: Nem tudom.
Á: Találj egyet! Találd meg. Találj egy kényelmes helyet a homokban és nézd a delfineket! És figyeld mit mondanak! És elmondjuk mit mondanak. Jerry szokta mondani “Mondd el nekik mit fogsz mondani, majd mondd el, végül mondd el, mit mondtál nekik!” Mert idő kell, hogy a dolgok beépüljenek. Úgyhogy elmondjuk, mit mondanak majd a delfinek neked. Aztán később újratalálkozunk Los Angeles-ben, és elmondhatod, mit mondtak a delfinek. Nos elmondjuk, mit mondanak majd neked a delfinek. Elmondják, hogy olyan szabad vagy mint ők. Mire te azt mondod “Nem tűntök szabadnak. Hiszen a vízhez vagytok kötve” Mire ők azt mondják “De mi szeretjük a vizet, itt akarunk lenni. És mi szabadok, szabadok, szabadok vagyunk ebben a vízben.” Mire te azt mondod “Hát, nem tűntök szabadnak, mert a vízben vagytok. A vízhez vagytok kötve” Mire ők azt mondják “De mi szabadok vagyunk, szabadok!” Mire te azt mondod “De nem tűntök szabadnak, mert a vízhez vagytok kötve!” Mire ők azt mondják “De mi ott vagyunk, ahol lenni akarunk. Szabadok, szabadok vagyunk!” Majd azt mondják “Boldogok vagyunk! Boldogok vagyunk” Mire te “Hogy lehet az, hiszen a vízhez vagytok kötve?” Erre ők azt mondják “Boldogok vagyunk, mert a vízben vagyunk, ott ahol lenni akarunk. Boldogok vagyunk, mert tiszta a kapcsolatunk a forrásenergiához. A forrásenergiához kötődő fizikai kapcsolat megtestesítői vagyunk. Az inspirációt a tágabb nézőpontból kapjuk. Szemléltetjük neked, milyen befogadó állapotban lenni. Élettapasztalatunk örömmel tölt el minket. Beteljesítjük létezésünk célját. Felfedezünk és tágulunk. Egyedüli módon tágulunk. Általad nem látható módokon tesszük ezt. Viszont örömünket egyértelműen láthatod. Nem halért ugrunk ki a vízből. A hal a vízben van. 🙂 Az örömért ugrunk ki a vízből. Azért tesszük mert képesek vagyunk rá. Azért tesszük, mert idővel rájöttünk saját lendületünk erejére. Rájöttünk, hogy ha egyenes vonalban úszunk egy ideig a víz alatt, akkor elég sebességet és lendületet nyerünk, és aztán ha úgy döntünk, hogy fel és kijövünk a vízből, akkor az a lendület olyan helyre visz fel, ahol nem szoktunk lenni. De ezt nem szükségből, vagy kényszerből tesszük, hanem örömből!” Ezt mondják majd neked. És mi nem azt mondjuk, hogy a viselkedésükkel mondják ezt neked, hanem ezt a rezgésükkel teszik, amit te lefordítasz. Nézed majd őket és örömet érzel. Újra életet lehelnek majd csodálatos testedbe. Menj és nézd a delfineket! És emlékeztetnek majd, hogy te is delfin vagy. Te a mostani környezetedben úszol. De alig várod, hogy kiugorhass a több fénybe, a nagyobb élménybe, nagyobb tágulásba és lelkesedésbe. Ez az aki vagy, tudod…
K: És tekintsünk el attól, hogy egy vízi parkban élnek? Az nem lényeg, hiszen boldogok, bármi legyen…
Á: Kiugrálnak a vízből, kiugrálnak a vízből, kiugrálnak a vízből, kiugrálnak a vízből! És van még, a vízen kívül… Körbe vesznek a bizonyítékok! Vannak gyerekek is akik majd rezgésileg beszélnek hozzád. Mi csak úgy véljük ez a legkisebb ellenállás útja mindezzel kapcsolatban. Vedd könnyedén és élvezd! És ne magyarázd tovább a korlátaidat! És beszélj sokkal kevesebbet! És ne keresd azokat akik a negatívot erősíik. És napi max egy órát panaszkodj! 🙂 🙂 Keresd a dolgokban az értéket! De amit igazán szeretnénk, hogy olyan témákat találj, amiktől könnyen befogadó állapotba kerülsz! Sok ilyen van. Találd meg őket! Igen, igen! (taps)

Abraham Hicks – A fájdalom azt jelenti, hogy úton a segítség

kerem-az-infot

K: Most azonnal Los Angeles-be mennék, de van velem valami, ami egy folyamat eredménye a fizikai testemben, gondom van a derekammal…
Á: Ezt épp az előbb beszéltük át, erre te visszatérsz rá…
K: Csak tudni szeretném, hogy megműttessem, vagy nem?
Á: Nem.
K: Nem kell?
Á: Nem.
K: Magától elmúlik…?
Á: Hogy érzel ezektől a szavaktól? Amikor azt mondtuk “Nem!”, milyen érzést keltett benned?
K: Hogy ne csináljam.
Á: Megkönnyebbültél?
K: Jobban szeretném nem megműttetni. Ugyanakkor felmerül, ha ekkora a fájdalmad, akkor hogyan múlik el?
Á: A helyzet az, hogy ha tettekkel próbálod…
K. Sokszor alig bírok ülni. Mi erre a megoldás? Az ülés fájdalommal jár. És már hat hónapja ez a helyzet.
Á: Tudjuk. Tudjuk. Egy lendület, amit nehéz kezelni, de képes vagy rá. Csak még nem próbálod.
K: És gondolatokkal próbálnám…??
Á: Ha a gondolataidat kissé könnyedebben irányítanád, ha lazítanál egy kicsit. Feszült vagy, megszoktad, de lazíts egy kicsit. Lazíts! Lazíts!
K. De hogyan üljek? Hogyan üljek, amikor lüktető a fájdalom és megöl?
Á: Hát, meg nem öl!
K. Már az is elég, ha….
Á: Mondunk valamit és arra számítunk, hogy tisztán hallani fogod. Ahogy ezt tisztán hallod, rendkívüli előnyödre válik majd, aztán vége lesz ennek a beszélgetésnek, rendben?
K: Igen.
Á: Tested sejtjei, tudják mindazt, amit eddig neked mondtunk. Semmilyen ellenállás nincs bennük, mert nem bonyolult tudatok. Nem aggódnak dolgok miatt. Tested sejtjei nagyon okosak és egymással kommunikálnak. És a forrással kommunikálnak. Az a kommunikáció szárnyalást jelent. Tehát tested sejtjei tisztán kommunikálnak a forrással, aminek az az eredménye, hogy szárnyalnak, mert egymással kommunikálnak. Ilyen egy nagyon egészséges, jó érzésű, élettel teli, viruló test. Az egésznek ez a rezgésbeli kommunikáció az alapja. De te – ti mindannyian – de te egy gondolkodó gépezet vagy. Te gondolatot bocsátasz ki. És az a gondolat egy rezgés, és néha gondolatot bocsátasz ki ami elég zavart, ellenállást okoz a jelben, ami nehézzé teszi a sejtjeid és a forrás, valamint a forrás és a sejtjeid közti kommunikáció áramlást. És ez ellenállás, amit a fájdalomban érzel. Na most, amikor akadályozod ezt az áramlást, amikor a gondolat amit te gondolsz nincs harmóniában azzal a gondolattal, amit a benned lévő forrás gondol, akkor érzed ennek a diszharmóniáját. És ennek a korai fázisában, a könnyed lassú lendületében, ennek az az eredménye, hogy negatív érzelmet érzel. De veled és sok emberrel az történik, hogy igazodtál a negatív érzelemhez. Tehát továbbra is azokat a gondolatokat gondolod, amik a negatív érzelmet okozzák és csak tolerálod a negatív érzelmet. És már régóta mondjuk – és ezek között a körülmények között ez nem éppen megnyugtató, de azért elmondjuk neked -, hogy amikor negatív érzelmed van és nem teszel valamit, hogy a témán változtass és enyhíts ennek a kontrasztos gondolatnak a feszültségén, akkor ne aggódj, mert a vonzás törvénye miatt ez a negatív érzelem erősödni fog. Tehát egyre erősebbé és erősebbé válik, aztán már nem csak érzelmi érzésről, hanem fizikai érzésről beszélünk. A nagyon jó hír, és ez tényleg nagyon-nagyon jó hír, hogy amikor fizikai díszkomfort érzeted van – amit fájdalomnak, vagy lüktető fájdalomnak hívsz -, az azt jelenti, hogy nagyon erős a kérés, de az ellenállás is. De legfőképpen azt jelenti – és ezt halld meg -, azt jelenti, hogy úton a segítség, úton a segítség, úton a segítség, úton a segítség, itt a segítség. Nem csak úton van, hanem itt van. De nem engeded be a segítséget mert ellenállásod van. A gondolataid, a krónikus gondolataid nem engedik át a meglévő segítséget.
K: Ha fáj, akkor úton a segítség?
Á: Igen! Igen! Mert a fájdalom, mint a negatív érzelem, jelzője az ellenállást okozó gondolatnak. Tehát úton a segítség, csak nem engeded át, mert ellenállásod van. Tehát, ha bele tudnál nyugodni a fájdalomba és tudomásul vennéd, hogy a segítség úton van… ez a fájdalom nem azt jelenti, hogy valami szörnyen alakult, sőt az ellenkezőjét! Azt jelenti, hogy valami csodálatosan alakul. Úton a segítség, úton a segítség, úton a segítség! Ha csak lazítanék és beengedném! Na most, nem fog azonnal óriási fizikai enyhülést okozni, de egyre inkább enyhülni és enyhülni fog és a díszkomfort érzet egyre kisebb és kisebb lesz. A fizikai fájdalom azt jelenti, hogy úton a segítség. Na most, ezt te hallottad. Nem igazán hiszed el, de hallottad. No de ez segít tudni: Te ebben a székben az egyik legellenállóbb emberként ültél, akibe valaha is belefutottunk egy ilyen környezetben. Bárki aki azt tapasztalná, amit te, épp úgy viselkedne és érezne, mint te. Számodra pontosan ez a megfelelő érzés és viselkedés a körülmények között amikben élsz. Csak azt mutatjuk, hogyan tudnád kezelni az állapotodat. Wooow! Hát nem különös, hogy az összes benned lévő ellenállással, mi mégis kihívtunk? És ez volt számodra, számukra és számunkra – de minket nem érint – az egyik valaha volt legnehezebb beszélgetés az ellenállásod miatt. Más szóval ez fájdalmas volt. Ez fájdalmas volt. Mert a vágyad intenzitása miatt, a kérésed annyira erős, hogy nem tudunk ellenállni neked! Tovább kell beszélnünk hozzád. Folytatnunk kell. Magyaráznunk kell. Meg kell adnunk, amit akarsz. Mert annyira fontos vagy. Annyira jelentős. És mivel oly sokat akarsz, mert oly sokat érdemelsz és annyira méltó vagy, ezért továbbra is adnunk kell. De érzed, hogy ahogy továbbra is adjuk neked, és nem állsz készen a fogadásra, mennyire fájdalmas??? Nem kívánod inkább, hogy elmúljunk! 🙂
Mindenesetre ezzel nagyon jó magyarázattal szolgáltunk neked. Vágyad ereje szolgálatodra van. De enyhítened kell egy kicsit az ellenállásodon. És teljes bizonyossággal tudjuk, hogy itt rátaláltál ennek a tudatos felismerésére. Most már csak gyakorolnod kell egy kicsit. Gyakorold. De ennek a beszélgetésnek a folytatása, nem fog semmit okozni itt és most. Az eszközeid most már megvannak. Vedd könnyedén. És mi veled leszünk. Veled vagyunk. Súgunk majd neked, beszélünk majd hozzád. Impulzusokkal látunk el téged. És néhányat fogadni fogsz. Hasznodra válnak majd és elkezded jobban érezni magad. És arra bátorítunk, hogy válassz egy zenét, zenét amit nagyon élvezel, zenét, ami mozgásra ösztönöz. Játszd azt a zenét minden nap. Legalább napi egy órát. Talán nem egyszerre, de napi egy órát. És engedd, hogy a tested a zene ritmusára mozogjon. Csak mozogj! Ne sokat, csak a zene ritmusára. Mintha belülről fakadó jóga lenne. Hagyd hogy fizikai berendezésed ráérezzen a zene ütemére. A tested szinte életre kel majd, a megszokottól eltérően kezd el mozogni, azt veszed észre, hogy nyújtózkodsz, kihúzod magad. Inspiráltnak érzed magad, mert a benned lévő forrás okokat talál, hogy úgy mozgasson, ahogy soha nem mozogtál. És ezzel apránként azt éred el, hogy a benned lévő forrás elér azokhoz a sejtjeidhez, amik kérnek, megadja nekik amit kérnek, és hamarosan ez a blokk, amit annyira erősnek érzel, hamarosan elmúlik, ígérjük neked. 🙂 🙂 Nagyon jó

Abraham Hicks – A csodálatos dolog, amit keresel, mindenhol ott van!

kerem-az-infot

Á: Amikor sikerről beszélünk… amikor az emberek a sikert keresik… a mi nézőpontunk szerint a siker, amit mindannyian kerestek, harmónia a belső lényetekkel. Mert a siker öröm és az öröm abból a rezonanciából fakad. Tehát amikor potenciálról beszélsz, akkor az pontosan ugyanez a dolog. A potenciálod teljesen a pillanatbeli kapcsolatodról szól a forrásoddal. Mert az életed hatására olyan rezgésbeli valóságot teremtettél, ami nem rezgésbeli potenciál, hanem rezgésbeli valóság. Azt, hogy abból a rezgésbeli valóságból mennyit engedsz a tapasztalatodba, te rezgésbeli potenciálnak akarod nevezni, mi rezgésbeli valóságnak hívjuk. Te jövőbeli potenciának akarod nevezni, mi mostani, jelen idejű rezgésbeli valóságnak hívjuk. Ahogy kezdtek – először is – csodálattal tekinteni a harmóniára… a tekintély mások nézőpontja. Tekintély az amit az emberek egymásnak adnak akkor, amikor az egyik olyan “emberiféle” dolgot tesz, amiről a másik azt gondolja tennie kéne. De a valódi potenciál mindig a harmóniáról szól a saját örvényeddel. A potenciál szó még csak egy pontnak sem mondható a radaron az emberekkel kapcsolatban. Azok az emberek akik állandóan a potenciálról beszélnek, akik összehasonlítanak, mérnek és versenyeznek, ők a közelében sincsenek a potenciálnak. A potenciál az, hogy az élet segített neked egy szándékot kifaragni és megvannak az eszközeid ebben a pillanatban, hogy teljesen kinyisd a szelepedet, hogy az az energia, amit meghívtál átáramolhasson a pillanatban rejlő elégedettségért. Ez a potenciálnak a legjobb leírása, definíciója amit valaha megfogalmaztunk. Tehát juss el egy olyan állapotba, amiben a valódi potenciált keresed, ami nem a földi közvélemény-kutatások eredménye. Az általad hordott cipő vagy ékszerek határozzák meg, talán a házad, a környék ahol élsz, az emberek akikkel időt töltesz? A belső lény, akivel időt töltesz határozza meg. Az határozza meg, hogy annak amit kértél az idő bármely pillanatában hány százalékát engeded hozzád és rajtad keresztül áramolni. Ez a potenciál. Ami egy olyan végtelen szám, ami pillanatról pillanatra növekszik. Amit soha nem fogsz teljesen kihasználni, teljesen felismerni. Mindig több lesz a potenciál, mint amit az idő bármely pillanatában készen állsz beengedni. És ennek megértése az igazi alázat, az igazi együttérzés, és az örökkévaló boldogságban élés.
K: Nagyjából ebben az állapotban vagyok. Csak arra fogok törekedni, hogy a potenciál csak az öröm megtalálását jelentse ebben a pillanatban!
Á: Megtapasztaltad már, vagy láttad-e másoknál, hogy… élik az életüket és nem különösen élénkek, boldogok, vagy emelkedettek, de éldegélnek és várakozással tekintenek egy nyaralásra. Ami nagy eltávolodásnak számít a mindennapi, szokványos dolgaikhoz képest. Aztán eljön az ideje. Két hetet szántak rá. Elmennek valahova és próbálják felfedezni és megtapasztalni ezt a fajta eltávolodást a megszokottól. És lehet, hogy csodás élményben lesz részük, lehet, hogy nem – rajtuk múlik. De letelik a két hét és ismét felveszik a szokott nyomott kedélyállapotot. És a legtöbb ember így tekint a teremtésre, a célokra és a potenciálra: “Nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, MEG VAN!, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg.” De amikor megérted, hogy nem az úti cél, az utazás a lényeg, hiszen az utazás mindig a harmóniáról vagy annak hiányáról szól, akkor éred el, hogy belső lényed olyan folyamatos találkozásokra inspiráljon, amikhez nem kell félretenned az életet, felülni egy repülőre, hogy olyan helyekre menj, ahol soha nem jártál. Gyakorolnod kell a forrásoddal való harmóniát. Ő tudja, hol van az összes kincs. És kincs rejlik az áruházban, kincs rejlik a beszélgetésekben az emberekkel, kincs rejlik abban, amit tudnak. De legfőképpen kincs rejlik abban, amikor emberekkel vegyülsz. Annál jobb nincs, mikor valakit fellelkesítesz tiszta élettelisségeddel. Csak azt mondjuk, hogy ne tartogass semmit egy előre feltételezett jó dologért, hanem ismerd fel, hogy az bárhol ott van ahol vagy. És néha, sőt gyakran, de leginkább mindig, ennek a kapcsolatnak az izgalma váratlan helyeken van. Egyszer csak hirtelen elönt a teljes megelégedettség érzése egy váratlan helyzetben, ami nem jelenti, hogy le kéne mondanod szivárványokról, hajóutakról, kiválóságról, szenzációsságról, hanem csak azt jelenti, hogy nem kell egyik ritkaságára sem lesned, hogy megtapasztald a másik nyilvánvalóságát. Ez az amit hangsúlyozunk. Ez a kapcsolat életed uralkodó részévé válhat. Akkor is ha a lét egy távoli szigeten nem annyira nyilvánvaló. A könyvednek azt a címet is adhatnád, hogy “Az nem egy sziget, hanem egy áruház 🙂 🙂 De én itt több szivárványt láttam annál, mint amit valaha látni fogsz a szigeteden.” Vagy valami hasonló.
K: Valami hasonló! Rendben van. Én remekül rá szoktam lelni azokra a kincsekre minden nap, bármerre is megyek. Szabadnapomon nagyon szeretek dolgokat intézni. Mert tudom, hogy bárhova megyek, nagyszerű kapcsolatokra bukkanok. Azt hiszem egy részem vágyik a hotelekre, a nagyobb kalandokra, a nagyobb találkozásokra. De ezzel magam lövöm lábon??
Á: Csak akkor, ha az a vágyakozás nem sóvárgás.
K: Oké!
Á: Vágyni, élvezni, elvárni egy dolog. De a hiányérzet teljesen más. Együtt nem megy a kettő. Nem élvezheted a pillanatot, miközben aggódsz valamiért. Tehát minél inkább élvezed a pillanatot, az annál inkább átragad a többi dologra. Csak szeretnénk, hogy tudd, hogy a csodálatos dolog, amit keresel, mindenhol ott van. Mindenhol!
K: Hm. Ennyi.
Á: Nagyon jó! Nagyon jó!
K: Köszönöm!

Abraham Hicks – Kukori R.I.P.

kerem-az-infot

K: Van még egy másfajta kérdésem. Valaha is előfordul, hogy Esther nem tud Ábrahámhoz kapcsolódni? Előfordul, hogy úgy érzed szeretnél kapcsolódni, de nem megy?
Á: Egyszer előfordult a korai időkben, hogy nem ért el minket. Mivel olyan könnyen elért minket és Jerry-t annyira érdekelte a harmónia, ezért véget nem érően kérdezett, egyik nap a másik után, egyik nap a másik után, egyik nap a másik után. Tehát a kutat folyton pumpálták és megállás nélkül üzemelt. Szinte mindig erre számítottak. De egy nap… amikor először Texas-ba költöztek, tyúkokat tartottak. Édes aranyos baromfikat! Mindegyiket névről ismerték, tudták melyik tojást melyik tyúk tojta. Nagy boldogságot adtak. Háziállatnak számítottak. Saját nevük volt. Volt a Csirke-Mirke, a Kukori és a Kotkoda, meg az összes többi kedves kis vad.. És egyik nap a szomszéd kutyája lyukat ásott a kerítés alatt és pusztítást végzett a baromfi udvarban. Megölt néhány baromfit. És Esther kedvence Kukori, az áldozatok egyike volt. És egy másik kakas, aki nagyon hasonlított Kukorira, megsérült. És Jerry azt mondta Esthernek “Hozd Ábrahámot! Ő megmondja mit csináljunk.” De Esthernek nem ment. Annyira feldúlta a vérontás …. a tyúk-ontás 🙂 És Jerry azt mondta “Hát, mindig érdekelt, megtörténhet-e”. Aztán azt mondtuk Esther-nek, miután aludt és visszanyerte képességét, hogy fogadjon minket, azt mondtuk neki “Fókuszálj a tyúkokra, akik megmaradtak! Csak fókuszálj azokra akik még itt vannak” És mikor Jerry végrehajtotta átmenetét, Esther azt mondta neki “A tyúkokra fogok fókuszálni, akik megmaradtak, ok?” 🙂 🙂 Tehát soha nem vesztette el a képességét, hogy elérjen minket.
K: Ez alapvetően ahhoz hasonlít, mikor az üzleti életben azt mondjuk “Nincs elvesztett lehetőség. Csak fókuszálj a lehetőségre, ami még itt van.”
Á: Igen, Igen
K: Pompás!
Á: Nagyon jó!

Abraham Hicks – A fiam megütötte a kutyát 2

kerem-az-infot

A kutya pedig elviseli mert azt mondja “Tudom pajti, várható volt! 🙂 🙂 Láttam, hogy jön! Láttam, hogy jön! Tudom, hogy nehéz neked. Olyan sok ötleted van arról, mit szeretnél csinálni és van valaki, aki megpróbálja elnyomni azokat.” Neked milyen volt, amikor ennyi idős voltál? Szófokadó voltál?
K: Nem. persze, hogy nem!
Á: És mi történt, mikor nem voltál az?
K: Hát valószínűleg elvertek, megfegyelmeztek.
Á: Attól szófogadó lettél?
K: Végül… talán keresni egy utat, tovább az örvényembe, hogy ne érezzem, hogy szófogadónak kell lennem, de tudjam mi a helyes, mi a jó és mi a rossz.
Á: Tehát ha valaki nem érzi szabadnak magát, ha úgy érzi irányítják… nem sok időt töltöttél ebben az életben és határozott elképzelésed van arról, milyen legyen egy szülő gyerek kapcsolat. Nagyon komolyan veszed és ez csodálatra méltó, mert nagyon-nagyon jó hatással akarsz lenni rá. De egyfajta lendület közepébe ugrasz és inkább tettekkel próbálod megállítani, pedig nem sok esély van rá. Próbáld inkább megérteni azt a lendületet, amit ő érez! Ezért éltünk a sziklaperem felé rohanás hasonlatával. Ha azt kérdezzük, mi történt mielőtt megütötte a kutyát, akkor fel tudsz eleveníteni pár dolgot, ami aznap délután, azon a napon, vagy 5 -10 perccel előtte történt? Mit láttál?
K: Először is nem és ezt példaként hoztam fel és számos más eset… de van hova fejlődnöm és nincs korábbi hasonló tapasztalatom és ez nem arról szól, hogy jóvá tegyem őt. Feléd és az örvény felé akarom fordítani. Derüljön ki mit kezd egy 7 éves ezzel az információval. Szeretném látni ennek a potenciálnak a kiteljesedését.
Á: Szeretnénk ha azt közvetítenéd felé, hogy nem várjuk el tőled, hogy jóvá tedd őt. Azt szeretnénk, fogadd el, hogy ő már az, még akkor is, ha megüti a kutyát. Ez lesz a legnagyobb segítségére. Az pedig, ha megüti a kutyát – amiben egyetértünk veled, te nem akarod, a kutya nem akarja, nem jó dolog -, ha megüti a kutyát és te őt rossznak és hibásnak könyveled el ezért, akkor az élettel a tettek szintjén próbálsz boldogulni, rezgésbeli alapok helyett. Ma egész nap erről beszéltünk. Ez az amiben az egész világ téved. Az egész világ – addig a fokig, hogy bajban van -, a dolgokat tettekkel próbája orvosolni és nem rezgéssel. Mikor olyan nagy a folyamatban lévő lendület, akkor a viselkedést nem tudod megállítani.
K: Én engedni akarom, engedni akarom neki, hogy annyit tegyen, amennyit csak tud.
Á: Engedni akarod, hogy szabadnak és jól érezze magát. A legjobb érzésű viselkedést akarod kiváltani belőle. Tudod mi az, ami legjobban bánt téged, mikor látod, hogy agresszíven és durván viselkedik valaki mással? Az, hogy tudod, aki jól érzi magát, nem csinál ilyet! Nem érezheti jól magát, mikor ilyet csinál. Ha vérezve az utcán találnád, megtennél mindent, hogy megnyugtasd és segíts rajta. De amikor azt veszed észre, hogy olyat tesz, ami szerinted rossz, mint a kutya megütése, akkor büntetni, szidni, elverni akarod. A szobájába küldenéd!
K: Azt akarom tanítani neki, hogyha az örvényben megütsz valakit, akkor valaki visszaüthet. És a világ, ahogy öregszel…
Á: De tudod, az örvényben senki nem üt meg! Senki soha senkit nem üt meg az örvényben.
K: De a vonzás törvénye…
Á: Te most a tettek világáról, a tettek világának következményiről beszélsz. De ez nem könnyű! Más szóval, mi érezzük a fájdalmadat, olyan értelemben, hogy tudjuk miről beszélsz. Ha azt látod, valaki úgy viselkedik, hogy meg akarod fékezni, akkor legszívesebben közbe lépsz, csírájában elfojtod, tisztázod, hogyan működnek majd a dolgok, lefekteted a szabályokat és betartatod azokat a szabályokat! Mi meg azt kérdezzük “És hogy megy ez neked?” Társadalmilag, civilizációs szinten ez egyáltalán nem működik nektek!
K: Úgy érzem magában okoz kárt, amikor megüti a kutyát. Ami univerzális értelemben így is van, nemde? Mi mind összeköttetésben vagyunk.
Á: Legyen az a célod, hogy valahogyan megnyugtasd őt, még akkor is, ha látszólag nem érdemli meg ezt a fajta törődést abban a pillanatban. Valójában ez a mondandónk lényege. Olyat kérünk tőled, amit nehéz kivitelezni. Azt kérjük tőled, hogy szeresd őt, feltétel nélkül!
K: Szeretem!
Á: Ő arcon ütötte a kutyát és…!
K: Akkor is szerettem, mikor megtette.
Á: De ha a pillanatot nézzük… Nem lehet, hogy haragszol rá és szereted őt ugyanabban a pillanatban. Vagy az egyik, vagy a másik!
K: Nem haragudtam, nem ezt mondtam, mindig szeretem őt. Hanem amikor azt látom rosszat tesz…
Á: Akkor mi van?
K: Meg akarom tanítani neki a különbséget a rossz és a jó között, mert úgy érzem még mindig nem tanulta meg.
Á: Ami valójában történik az az, hogy ő jött téged tanítani!
K: Abszolút!
Á: Tanítani jött téged arra, hogy “Ha úgyis is tudsz szeretni, ha rosszat csinálok, akkor jöttél rá a lényegre, Apa! Amikor azt látod, hogy rosszat teszek és képes vagy nem a viselkedésem rosszallására figyelni, hanem a feltétel nélküli szeretetre, aki valójában vagy és képes vagy szeretni, akkor is, amikor azt látod, hogy a te szemedben… a kutya szemében rosszat teszek 🙂 🙂 , akkor értetted meg!” De még nem értetted meg és szinte senki nem értené. Más szóval, mi minden szülőhöz, mindenkihez szólunk, aki bármit is irányítani próbál. Mennyire tud feldühíteni másnak a viselkedése, hogy elvárd tőle, hogy megváltozzon, csakhogy jól érezd magad? Ennyire csapdába kerültél!!! Látod?… Ő csak segít neked. Ezt együtt társ-teremtitek. Te és ő és mindenki csapdában érzi magát, de nem kell így lennie, tudod. Ez egyre csak javulni és javulni és javulni fog. Ha vérben találnád, segítenél rajta, ha azt látod üt, segíts rajta! Ha vérben találnád, nyugtatnád, ha azt látod üt, nyugtasd! Nyugtasd! Nyugtasd! Mert ha nem lenne rá szüksége, nem ütne! Nyugtasd! Nyugtasd! Nyugtasd! Nyugtasd! (Taps) Nagyon jó! Nagyon jó! Ennél kedvesebb megtapasztalásban még nem volt részünk. Mert erről szól ez az egész, igaz? Arról, hogy megőrzöd rezgésbeli egységedet azzal aki vagy anélkül, hogy elvárnád a körülmények változását. Csak ebben az állapotban lelsz valaha is szabadságra. És ha következetesen rálelsz, akkor felfedezed hogy minden helyzet változik, mert olyan erővel tudsz hatni másokra, hogy eléred azt, hogy a környezetedet irányítod. Így teszed a világot egy jobb hellyé! Nem kell hogy az legyen, de az lesz, tudod… Az lesz!

Abraham Hicks – A fiam megütötte a kutyát 1

kerem-az-infot

K: Köszönöm Ábrahám, köszönöm Esther, köszönöm Jerry! A kérdésem két részből áll. Először elmagyarázom aztán kérdezek.
Á: Csak térj rögtön a kérdésre!
K: 1998. óta követlek, vagyis téged Ábrahám. Voltak évek, hogy ez megszakadt, aztán visszatértél az életembe pár éve, amikor rendkívüli mélypontra süllyedtem. Nagyon messze voltam az örvénytől! Kértem, hogy dolgok megvalósuljanak az életemben anélkül, hogy tudtam volna hogyan történhetnek meg, mert annyira zaklatott volt a rezgésem.
Á: De nem szép? Hiszen ez mindig így megy. Soha nem kell tudnod. Ha nem kell az, hogy tudd, hogyan fog megtörténni, hanem egyszerűen csak akarod, hogy megtörténjen, akkor gyorsabban jön. De te lelassítod azzal, hogy megpróbálod meghatározni, hogyan jöhet. Te azt akarod, hogy olyan módokon történjen meg, amit soha nem láttál. Hogyan tudnád megmagyarázni azt, hogyan fog megtörténni, ha egy vadonatúj módon valósul meg. Hagyj fel ezzel a résszel! Hagyd hogy jöjjön és tudd, hogy meglesz.
K: Abszolút! És el is engedtem. Szerelemre vágytam, aztán kb. eltelt egy év és az univerzum elhozta nekem életem szerelmét. Valakit, aki a barátom már 20 éve. A kapcsolatunknak egy teljesen új fejezete kezdődött kb. egy éve. Ezzel olyan dolog jött, amire szintén vágytam. Van neki egy fia, aki hat éves. Az apja nincs a képben. Soha nem is volt. Hirtelen apa lettem. És…
Á: Nem erre számítottál, mi? 🙂 🙂
K: Vágytam rá. Azt gondoltam enyém lesz biológiailag, de nem…
Á: Rezgésileg a tiéd!
K: Pontosan. És szeretem… mindkettőjüket. A kérdésem az, hogy amikor rosszalkodik és próbálom újra meg újra… egy új szülő vagyok és szeretem… úgy akarom csinálni… már volt egy házasságom, tehát labdázni szeretnék vele, meg akarok mutatni neki dolgokat, olyat csinálni vele, amit velem nem csinált az apám.
Á: Ne próbálj semmit újra teremteni. Ez egy új generáció. Egy új kapcsolat. Egy teljesen új ember. Kövesd őt! Egyébként olyan dolgokat nyomsz le a torkán, amikből nem kér!
K: Csak olyan dolgokat akarok megmutatni neki, amiket lehet, hogy kedvelne.
Á: Hagyd, hogy a saját élete mutasson neki dolgokat! Más szóval, ő azt szeretné neked mondani és ebben profi lesz 🙂 , mert ez is egy jó ideje várat magára! Ő azt szeretné neked mondani, hogy “Ne akard az én örvényemet megteremteni! Ne gondold, hogy a megmutatás a te dolgod, az életem ezt elintézi.”
K: Ez rendben is van. De amikor azt látom, hogy felkavaró módon, vagy úgy viselkedik, hogy magában vagy másban okozhat kárt… hogyan…
Á: Mondjuk felgyújtja magát??? 🙂 🙂
K: Neeem, de eltör dolgokat és láttam, hogy megütötte a kutyát. Olyat tesz… pedig sokszor mondtam neki, hogy ez nem helyes! Hogyan mondok nemet a rosszra és igent a jóra miközben engedem őt kibontakozni?
Á: A legfontosabb dolog… indíts az alapokkal! Azt mondod, hogy “amikor ő rossz”, “látom, hogy rossz dolgokat tesz”… ez két teljesen eltérő dolog, mert ő soha nem rossz. A kialakulás a kibontakozás folyamatában van. És néha úgy viselkedik, amivel nem értesz egyet.
K: Ezt azért tudom, mert sok embert láttam agresszív módon viselkedni, meg hasonlók és nem olyan jó felnőtté váltak.
Á: Az történik, hogy van benned egy gondolat-szokás és ha azt látod, hogy valaki, valaki új, kicsit is hasonlóan viselkedik, akkor egy olyan dolgot vetítesz rá, ami sokkal nagyobb, mint amiről ez a pillanat valójában szól. Aztán a reakciód erősebb, mint amit ez a pillanat valójában megkíván. Más szóval, az amit ő neked tanítani fog és mindenek felett azt kívánjuk neked, azt kívánjuk neked, hogy bízz benne!
K: Bízom is folyton, de egy kutyát arcon vágni nincs rendben, az kínzás, nemde? Háromszor rászólok aztán negyedikre látom megint… szándékosan olyat tesz, ami emberekre, vagyis másokra ártalmas…
Á: Nos, tudod mi történt előtte?
K: Nem.
Á: Tudod, mit tett vele a kutya? Tudod, mit mondott neki?
K: Egy jó kutya. 🙂 Nem.
Á: Tehát csak belesétáltál… megkérdezted tőle, miért? Vagy csak automatikusan feltételezted, hogy nincs rá magyarázat. Más szóval, mi ez az egész?
K: Ez csak egy példa volt, van több is.
Á: De mi téged kérdezünk, mert… tudod, mindennek ami dologgá, viselkedéssé vált, rezgési alapja van. A legtöbben a dologra, a tettre reagálnak és nem veszik figyelembe a rezgésbeli alapot. Tehát valahogyan meg tudod nyugtatni magad, megértve, hogy a gyökerénél van egy rezgési alapja, hogy megüti a kutyát?
K: Igen és ez a kérdésem második része. Hogyan nézhetek végig valamit, ami ártalmas úgy, hogy az örvényben maradok?
Á: Te ezt kéred tőle! Azt kéred tőle, felejtsen el mindent amit korábban tanult, felejtse el, hogyan bántak vele az emberek, azt kéred tőle, felejtse el életének rezgési alapját és más legyen, mint a már folyamatban lévő lendület. És te azt mondod “Nekem nem megy! A látottakra kell reagálnom!” És ő ezt mondja “Én is olyanra reagálok, ami korábban történt!” Persze igazad van, az nem természetes viselkedés! De oka van. Valami kiváltotta belőle, amit meg kell értened egy kicsit, mert ha csak reagálsz… persze értjük mi, hogy ebben a világban úgy akarod nevelni a gyerekeidet, hogy megfelelhessenek másoknak, nem akarod, hogy olyat tegyenek, amiért bajba kerülhetnek, nem akarod, hogy tiszteletlenek legyenek, ezt mi mind értjük. De ha a mai összejövetelről azzal a megértéssel tudnál távozni, hogy minden, ami dologgá vált, minden ami ütéssé vált, minden ami verbális sértő szóvá vált, minden, ami gyönyörű épületté vált, minden amiből dolog lett, mindennek volt rezgésbeli alapja ami jött, lendület, ami jött. És azt kérni valakitől, hogy változtasson a viselkedésén a rezgési alap megértése nélkül, olyan mint kérni tőle, lépjen le a szikláról és lebegjen, ne zuhanjon.
K: De én magyarázom neki, hogy nem helyes a kutyát bántani. Ez a dolgom! Nem helyes bántani.
Á: Halljuk, amit mondasz és nem vitatjuk, hogy az egy olyan viselkedés amit támogatnod kéne, de ez olyan mintha arra kérnéd, hogy fusson eszeveszettül a szikra pereméig de ne essen le róla.
K: De magyarázattal, szeretettel, hogy “Tudod ez nem helyes”…
Á: Te hallasz minket egyáltalán?
K: Igen. 🙂 🙂
Á: Tehát van egy lejtő, egy 70 méteres szikla, ő rohan felé, te meg azt mondod “Fuss, ahogy csak tudsz és amikor a peremhez érsz ne üsd meg a kutyát!”
K: Hallgatlak és azt mondom neked, nem ezt teszem. Elmagyarázom neki, mielőtt a sziklaperemhez érne “Jön egy szikla! Figyelj rá!”
Á: Ez az, amiről tényleg beszélnünk kell. Milyen beszélgetéseitek vannak, mert valaki csak úgy hirtelen nem üt meg egy kutyát. Valami történt előtte. Valami zajlott rezgésileg előtte. Észrevetted? Vagy nem is tudatosult addig, amíg megütötte? Láttad, hogy a sziklaperem felé rohan? Bármit láttál, ami előtte történt?
K: Igen.
Á: Mit láttál?
K: Sok más kirívó, engedetlen magatartást.
Á: Miben nem engedelmeskedett? Ez a lényeg.
K: Vannak helyes, és helytelen dolgok!
Á: Látod mi történik!? Amikor nagyon szigorú vagy vele, amikor ellenségként tekint rád, akkor nem téged, hanem a kutyát üti meg. 🙂 🙂

Abraham Hicks – K: A megvilágosodásról szeretnék beszélni és…

kerem-az-infot

Á: Felfrissültetek?
K: Igen!
Á: Jó! És most?
K: Üdv! A megvilágosodásról szeretnék beszélni és itt…
Á: Amit mi harmóniának hívunk.
K: De amin egy kicsit fennakadok…
Á: Az nem harmónia. 🙂
K: Tudom! 🙂 A mai beszélgetésből világos nekem, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy ez megtörténhessen a saját rezgésem miatt…
Á: Előfordul, igen.
K: De sokat gyakorlom … már évek óta! Az egyik dolog, amit egyáltalán nem értek… Van néhány tanító odakint, akik úgy néz ki, elérték a megvilágosodás állapotát és amikor arról olvasol, hogyan érték el, ők teljes és végső kétségbeesésben voltak és aztán lezajlott bennük ez az ébredés, ami feltételezhetően a semmiből jött. Elméletileg nem akarták, nem tudták, hogy milyen, de megtörtént aztán egész életük megváltozott.
Á: Ez mindannyitokkal megtörténik, mert amikor tényleg tudod, mit nem akarsz, akkor erősebb vágyrakétákat indítasz arról, amit akarsz. Tehát logikus, hogy a teljes és végső kétségbeesés idején erősebb vágyrakétát indítasz, mint valaha. Mihelyst elindítottad azt a rakétát, rendszerint nem állsz készen, hogy fenntartsd a rezgését. Mindenkinek gyakorolnia kell hozzá… Az történik, hogy átvizsgálod az életet, vágyrakétát indítasz, ami új neked, elvagy a hiányában, de aztán meditálhatsz, pozitív jellemzőkre fókuszálhatsz és rátalálhatsz az új vágy érzései helyére. Zárhatod a rést és mihelyst zárod, a rezgésbeli verziójának rezgésbeli frekvenciájában állsz és manifesztálódik. De ezzel jön a kontrasztos tapasztalatok egy új sorozata aminek hatására újabb vágyrakétákat indítasz. Néha, ha nagyon erős a kontraszt, akkor nagyon erős rakéta indul. Tehát itt erről van szó. De fókuszálni kell, hogy magadat rezgésbeli harmóniában tartsd a vágyaddal. Lehet, hogy egy annyira rendkívüli és megdöbbentő dolgot tapasztaltak, amire felfigyeltek és utána soha nem tudtak nem rágondolni. Más szóval, valami csodaszerű dolog történt és ők tudták és könnyű volt nekik fókuszban maradni. De nincs különbség! Vágyrakétát indítottak és valahogyan elérték, hogy rezgésileg szinkronban maradjanak vele.
K: Szerintem ilyen csodaszerű dologra vágyom!
Á: Hát… 🙂 Mi is harmóniát kívánunk neked! De jobb lenne, ha nem kerülnél olyan helyzetbe, amiben azt gondolod, hogy el kell érned és örökre fenn kell tartanod, mert ez egy olyan dolog, amit bármikor újra elérhetsz. A harmónia nem olyan, mint egy egyetemi diploma, amit ha egyszer megszerzel, akkor örökké a tiéd. Az vagy van, vagy nincs az adott pillanatban. Az érzéseid elárulják és tehetsz érte. A harmónia valójában a rezgés egy gyakorlott állapota. És azért akarjuk ennyire, hogy ezt halld, mert mindig többet fogsz akarni!. Senki nem jár úgy, hogy indít egy rakétát, aztán soha nem kér többé. Mindig többet és többet és többet akarsz elérni. Ez az evolúció lényege. Az örökkévalóság lényege. A relaxált állapot, amikor nem vádolod magad, hogy nem vagy harmóniában, az tényleg egy csodálatos létállapot. Beszéltünk róla, hogy első lépés a kérés, második a válasz, a harmadik a befogadó állapotba kerülés. De valójában a negyedik lépéssel válsz ennek mesterévé, amikor felismered, hogy “Lehet, hogy nem vagyok, mindig benne, nem is kell, de egyértelműen érzem a különbséget! És egyre inkább feltétel nélkülivé válhatok a harmóniámban.” Amikor végül egy olyan állapotba kerülsz, hogy nem várod el, hogy egy adott feltétel teljesüljön, hogy harmóniába kerülj, akkor tényleg beindult a dolog. Mert akkor bármilyen körülmények között stabil maradhatsz. Aztán észre sem veszed és harmóniád mesterévé válsz. Aztán olyan helyzetbe kerülsz – a minap kérték, hogy ezt hívjuk az ötödik lépésnek, ami szerintünk egy jó ötlet -, olyan állapotba kerülsz, amiben felismered, hogy a kontraszt valójában szolgál téged. Nincs negatív érzés benned iránta. Megvilágosítva érzed magadat általa, úgy érzed szolgál, változatosságnak éled meg, ami segített a hatékonyabb választásban. Mintha a kontraszt alternatívákat jelentene, mintha svédasztalnál lennél. És ha elérsz egy olyan állapotot, hogy nem ítéled el a kontrasztnak azt a részét, amit nem szeretsz, hanem az egészet áldod azért a világosságért és választásért, amit termel benned, akkor ebben a világban élhetsz megvilágosodottan… és boldogan. És folyton tágulva, felismerve azt, hogy soha nem végzel vele.
K: Tehát mindig van több és több. Soha nincs olyan, hogy “Ok, most már megvan!”, akkor sem, ha megnyugodtál, megvilágosodtál, harmóniába kerültél, vagy ilyesmi. Minél többet gyakorlod, annál jobban mélyül?
Á: Abszolút. Példa erre, hogy mondjuk akarsz valamit, ami nincs meg. Szorongással tölt el. De tudod, mi a teendő. Megnyugtatod magad, relaxálsz egy kicsit, meditálsz, általánosítasz, csillapítod magad, nem csinálsz többet ügyet belőle, tehát a vágyad érett, a forrás rajta van és így ellenállás mentesen harmóniába kerülsz vele. Érzed azt a békét, elégedettséget. De te tágulásra is vágysz, örökkévaló lény is vagy, tehát az élet mutat valami mást, amivel harmóniába kerülsz, aztán az élet mutat valami mást… más szóval, ezért akarsz továbbra is visszatérni. Ezért olyan finom hely ez az idő-tér valóság. Ezért van annyira egymásotok javára a sokszínűségetek. A benned születő vágyaknak nincs vége. De hogy ez kielégítő legyen, meg kell értened a következőt. Mert ha azt mondjuk valakinek, aki azt hiszi, csak akkor lesz boldog, amikor meglesz az, meg az, meg az, meg az, amikor eléri mindazokat a nagy dolgokat, amire vágyik… nézed a listádat… “Ha ezek meglesznek, akkor boldog leszek!”… ha te ezt hiszed, akkor az efféle kijelentéseink nem esnek jól, amikor azt mondjuk “Soha nem végzel vele. Mindig ébrednek újabb vágyak benned.” De ha megérted, hogy a boldogság harmóniát jelent az új ötlettel, akkor úgy leszel vele “Hadd jöjjön!” Ha kezded megérteni, hogy nem az úti cél, hanem a hozzá vezető út, ami annyira életadó. Sokatok volt az alaszkai hajóúton, mikor Seattle-ből indultunk és oda értünk vissza. És az egyik nap azzal viccelődtünk az utasainkkal a szemináriumon, hogy ez olyan lenne, mintha ott állnánk a kikötőben és azt mondanánk “Nos, mivel innen indulunk és ide is térünk vissza, most szálljatok le! 🙂 Utazásotok véget ért! Az úti kártyán az áll, hogy a kiindulás és az érkezés is Seattle, tehát szálljatok le most!” Ezt mindenki kissé elégedetlenül fogadná, mert nem azért váltottak jegyet, hogy vége legyen, hanem, hogy utazzanak. Az élményért, a helyekért, a tapasztalatért. Tehát ezek a te célállomásaid, a céljaid, ilyenek a dolgok, amiket akarsz. Csak okok arra, hogy tovább folytasd. És amikor belenyugodsz a soha véget nem érő vágy frissességébe. Ma azzal kezdtük, hogy az emberek néha annyi ellentmondást helyeznek a saját vágyaikba, hogy nem érzik kellemesnek azokat. De amikor rájössz, hogyan hagyj fel ezzel és a vágyad friss és gazdag marad, akkor az új vágyakat szívesen ízleled és akarod. Mert rájössz, hogy az csak egy újabb lehetőség, hogy örömet lelj a élettel és a rajtad keresztül áramló forrással lévő kapcsolatodban. Tehát az az elégedettség, amiről beszélsz, az az elégedettség, az harmónia. Az az elégedettség a megvilágosodás. Az a világosság, a megvilágosodás, az az ellenállásmentesség. De honnan fogod tudni milyen finom az ellenállás hiánya, hacsak nem tapasztaltad meg kicsit a jelenlétét. Honnan tudod milyen az, hogy éhes vagy, vagy hogy már eleget ettél, vagy csak ízlelni szeretnéd az ételt, ha nem voltál éhes? Hogyan fogod érezni a megnyugvással járó elégedettséged, ha nem kerültél kicsit diszharmóniába. Így formálod az agyagot! De a negyedik, majd az ötödik lépés szól arról, hogy nem parázol be azon, ha egy adott pillanatban nem vagy a harmónia csodaszerű állapotában. És hidd el, mindegy kik ők, vagy mit mondtak, de nincs olyan, hogy mindig abban vannak. Esther-nek sokkal jobban megy a harmónia, ha mindannyian elvárjátok tőle. Jól felkészül rátok. Ráhangolódik, meditál, fókuszköröket csinál, felkészül rátok. Látnotok kellett volna tegnap… ja azt nem… 🙂 🙂 Legtöbbször abban van, de rugalmasnak kell maradnod a világodban, igaz? És senki nem várja el tőled, senki nem mondja, hogy “Ahhh, nem vagy harmóniában? Végeztünk veled.” Sőt te azért érzel negatív érzelmet, mert mi soha nem végzünk veled. Ha a forrásod elengedne, mikor negatív érzelmet érzel, akkor az a negatív érzelem rögtön elmúlna. Mert a negatív érzelmed jelzi, hogy rezgésileg nem ott vagy ahol a forrásod. Tehát amikor csak rosszul érzel, mondd! “Szuper! A forrás még velem van!” Próbáld ki! “A forrásnak biztos fontos, biztos fókuszál, biztosan máshogy látja, mint én. Biztosan olyat tud, amit nem engedek magamnak tudni. Mi lehet az?” És ha keresni kezded, megtalálod! Jó! Elég?
K: Igen!
Á: Nagyon jó!
K: Köszönöm!