K: Szia Ábrahám! Köszönöm. Van 15 kérdésem.
Á: Nekünk egy válaszunk! Készülj!
K: Reméltem, hogy ezt mondod! De leszűkítem kettőre. Tehát a siker öröm. Ezt mondtad korábban.

Á: Az igazi siker az, mikor örülsz. Jobban elmagyarázva azt jelenti, hogy harmóniában vagy azzal, aki valójában vagy. Szóval a siker az a harmónia. Hiszen a siker az, mikor mindazzal harmóniában vagy, amivé rezgésileg váltál. Tehát a siker az harmónia mindazzal, amit eddig kértél és mindig az is lesz. Ezért van, hogy az emberek azt hiszik a pénzről szól, mert néha arról, de van, hogy másról.

K: Én az érzelmi paradoxonokról akarok beszélni. Sok különböző példa van rá, de én egy előadóművészt, egy énekest használok példaként. Mondjuk van egy énekes, akinek az örvényében van, hogy sikeres, prosperáló és híres legyen stb. Nem rólam van szó, ez csak egy példa.
Á: Ezt kibővítjük. Mi legyen? Hogy mondtad? Az örvényében…
K: Az örvényében siker van énekesként, előadóként, de lehet ez egy színész, író, mindegy.
Á: … és, hogy jól érezze magát és teljes legyen önmagával.
K. Ez konkrétan nem…
Á: Értjük, csak sokkal több van mindenki örvényében annál, amit ki tudsz fejezni. És minél inkább érted, mi van benne, annál inkább megérted, hogy nincsenek érzelmi paradoxonok.

K: Oké. Tehát ennek az énekesnek, ennek a dalszerzőnek a dalai nagyon szomorúak, nyomasztóak, haragosak és lázadóak. Folyton ilyeneket ír és minden este előad, turnézik, megtestesíti ezeket az érzéseket és egyre inkább sikeressé, híressé és gazdaggá válik olyan dalokkal, amiknek az alapja kizárólag negatív, első lépéses pillanatok.
Á: Ezért voltunk annyira bölcsek az elején és azt mondtuk, a siker lényege az öröm.
K: Igen, értettem.

Á: Nézzük hát, mi történik. Beszéljünk arról – és a barátunknál ez már szóba jött korábban – miről is szól ez leginkább?! Arról, hogy a világ nagy része “emberieskedik” és egymásra fókuszál, olyan rezgéssel, hogy “Engem elhagytak, rólam elfelejtkeztek, nem érdeklek senkit” és ha valaki ezt megírja és tehetséggel előadja, akkor azzal rengeteg ember rezonál. Erről beszéltünk korábban, mikor az érzelmi skáláról beszéltünk aminek az egyik végén elkeseredés, a másikon a boldogság és a közepén az elégedettség van. És oly sokan éreznek ezek közül valahogyan, hogy – és tökéletesen mondtad – rezgésileg egyeznek vele. Nos, mire akarsz ezzel célozni?

K: Arra, hogy az az énekes, előadó, író vagy színész, de mindegy, szóval ő, akinek egész karrierjét belengi a sötétség, az elkeseredés a szomorúság, tehát a sikerét az örvényen belülről, vagy nem onnan teremti? Ha a színpadon mindig a szomorúság érzését testesíti meg éneklés közben, akkor éreznie kell azokat az érzelmeket – szomorúság, lehangoltság, harag, félelem -, mégis óriási sikert manifesztál. Tehát ő benne van az örvényben, vagy nincs?
Á: Határozd meg te a sikert! Sokuk felakasztja magát! Ehhez mit szólsz? 🙂 🙂
K: Ez volt kérdésem másik része. 🙂 🙂 A kötélen kívül van más is, mint a drog meg miegymás.

Á: Akkor lássuk!
K: Ezzel egy másik kérdésre is választ adtál!
Á: Lássuk csak! Egy színésznek, egy előadóművésznek – aki már gyerekkorától fogva figyelt dolgokat – lehet az örvényében egy ilyen karrier utáni vágy. Egy vágy, hogy bármilyen érzelmet át tudjon adni, egy vágy, hogy elhiggyék, hogy ő egy színész. Tehát élhet ő egy tökéletesen kiegyensúlyozott életet, amiben ő egy színész, aki előad.

Más szóval az előadóknál van ez a szórakoztató iparban ismert “típusszínész” dolog, amikor valaki egy adott típus és mindig olyan filmekben játszik. És talán azért, mert valójában ő olyan is. De az ilyen előadók, főleg a színészek többségének ebben rejlik a képessége. Felvenni valakinek a jellemvonásait, aki nem ő, és eljátszani azt a szerepet.

Tehát ha az a kérdésed, hogy ez befolyásolja-e a rezgésedet? A válasz az, hogy bizonyos fokig mindig, de emlékszel, mit mondtunk a barátunknak korábban? Attól függ mennyire vagy valójában a belső lényed hatása alatt. Mennyire vagy stabil? Lehetsz te egy örömteli ember, akit szomorúvá sminkelnek, amit eljátszol és sikeres karriert futhatsz be vele. Kívülről senki nem tudja megállapítani a másikról, hogy neki milyen a viszonya saját belső lényéhez. De “emberieskedésetekben” ti ezt próbáljátok elérni. Ezért nem tudjátok soha, valójában ki mit érez bármiről. Hallottátok ezt?

Mikor részt veszel egy ilyen rendezvényen – és itt áll Esther, és figyeled Esther fizikai testét és hallod Esther kifejezéseit, Esther szavait, Esther hangját – te juthatsz arra a következtetésre, hogy van egy nő, aki hisz abban, amit mond és azt elég meggyőző módon át is adja. És ez csak egy másik vélemény, hiszen vélemények milliárdjaival van tele a bolygó. Ő csak egy másik véleménymondó, és rajtam múlik, hogy elfogadom, vagy nem. Mi érezzük, hogy ti ezt érzitek és ez teljesen rendben van.

De ha figyelsz egy kicsit és az ellenállásod enyhülését tapasztalod az itt hallottak hatására és kissé jobban ráhangolódsz a belső lényedre és saját vezérlő rendszeredre – akár úgy, hogy ezt tudattalanul teszed – és ezért érzel egy kis rezonanciát azzal, aki valójában vagy és amit valójában tudsz, akkor lehet, hogy inspirációt kapsz – amikor elmondjuk neked, hogy létezik egy örvényed, van egy rezgésbeli valóság, ami nagyon magas rezgésű, mert ellenállásmentes – hogy meditálj és csendesítsd el az elméd, hogy a saját rezgésed emelkedjen. És amikor a saját rezgésed emelkedik, akkor találkozik az örvényed rezgésével és akkor az, aki vagy az örvényedben az elmédbe jöhet.

Jönnek az ötletek, az érzések, az ösztönzések az impulzusok, amiket ha követsz, sikerre találsz. Megtalálod vágyott dolgaidat, amikkel együtt jár az örömteli érzés, hogy jó helyen vagy a jó időben.

Nem arra számítunk, hogy az általad itt hallott szavak emelnek fel téged. Hanem arra, hogy rezonanciát érzel valamivel, aminek hatására felismered, hogy van másik részed, és hajlandó vagy alkalmazni itt-ott egy eljárást és hogy rezgésed emelkedését személyesen megtapasztalod és aztán tisztán érzed, milyen azt csatornázni, amit a belső lényed tud az időpillanatról, vagy a témáról, amin gondolkodsz, majd leköveted a folyamatot, akkor éred el, hogy tudod. Akkor éred el, hogy tudod.

Mindaddig az egész csak arról szól, hogy egy rakás ember elolvas egy rakás könyvet egy rakás tapasztalatról, amikből itt-ott befogadnak valamit, de nem értik meg a stabilitás valódi alapját, amire mindig építhetsz.
Segítettünk?

Ha rájössz, hogyan kerülj harmóniába, akkor mindig tudni fogod mit csinálj.
És bár előjönnek dolgok, hiszen te minden nap új vagy, új tapasztalatokat vonzol, hiszen a bővülés elkerülhetetlen jellemzője minden létezőnek. Bővülésnek lennie kell. Te döntesz, hogy örülsz, vagy sem, de a bővülés garantáltan megtörténik.

K: Egész gyerekkoromban nagyon jól éreztem magam a kamera előtt. Videók, produkciók, mindenféle dolgok…
Á: Most vettük észre, hogy amikor levegőt készültél venni, elvetted a szádat a mikrofontól. Igen, igen, jó!

K: És ahogy öregedtem… – most fodrász vagyok, tanítok, rendezvényeket szervezek, előadok – észrevettem, hogy a közösségi médiában nagyon fontos lett a videó, ami gyermekkoromból fakadó manifesztáció lenne; egy valóra vált álom. Mindent minden nap videóra vehetek. Aztán jöttek a követők, a lájkok, a diszlájkok és minél többet osztottam meg, annál több diszlájkot kaptam. Elvette a kedvemet.

Á: Emberieskedsz. Ezt az emberieskedést csinálod. Nem arra figyelsz, amit a belső lényed… A belső lényed új dolgokra inspirál. Új felfedezésed és tágulásod van. De ha az a fontos mások mit gondolnak róla, akkor jól és rosszul is elsülhet. És amíg stabillá nem válsz annak kapcsán, te hogyan érzel magaddal kapcsolatban, amíg biztosra nem tudod, ki vagy… Néhányan, akik fel sem tudják fogni ki vagy, elmondják mit gondolnak arról, hogy ki vagy, amihez semmi közöd, pontosabban nekik semmi közük, csak te kéred!

Nem is lehetne ezt a napot ennél jobban kezdeni. Hiszen gondolj bele!, mik a lehetőségeid? Hogyan magyarázod el mindnyájuknak “Neeem, én tényleg jó vagyok! Tényleg jó vagyok.” Hogyan fogod mindezt elmagyarázni nekik? Ezért fontos a belső lényedre hallgatni, aki tudja ki vagy, aki az út minden lépését veled tette meg, aki ismer mindent, amit éltél, a tágulás minden részletét.

És a legfontosabb dolog, hogy a belső lényed soha nem néz vissza. Ha te igen, akkor azzal magyarázni próbálod, hol vagy. A belső lényed csak azt ismeri amit életed hatására eddig a pontig kértél és a belső lényed osztatlan figyelmet szentel annak! Osztatlan figyelmet! És amikor eltérülsz attól, akkor nem érzed olyan jól magad. Folytasd nyugodtan! Ezt csak el akartuk mondani gyorsan, mielőtt még a kocsi a hegy lábához érne. 🙂 🙂

K: Ezért vagyok ennyire nyitott, hogy csatorna legyek, hogy halljam a forrásom, mikor valamit megosztok.
Á: Nem kell nyitott csatornának lenned, csak belső érzésedre hallgass és azt figyeld hogyan érzel. Amikor olvasod azokat a kommenteket és rossz érzéssel töltenek el… érted, hogy miért olyan rossz érzés? Igazából, de tényleg igazából miért olyan rossz érzés?
K: Nem.

Á: Mert a véleményed arról, mit mondanak, ezért a véleményed magadról az alapján amit olvasol magadról, hogy mit mondanak, nagyon eltér attól, amit a belső lényed tud. A belső lényed nem megy oda, de te igen és akkor elválasztást okozol. Ezért olyan szörnyű érzés. És nem tudnád – ha lenne ez az életed és ezt követően ezer, ami van – nem tudnád fegyelmezni őket.

K: A kérdés az, hogy részt vegyek-e benne? Ha nem olyan jó érzés, annak ellenére, hogy imádom a videózást, vagy találjak eltérő platformot?
Á: Először van egy kérdésünk hozzád. Ha válaszolsz, mi is válaszolunk a tiédre. 🙂 🙂
K: Szuper!

Á: Szerinted van értelme végigmenni az összes megpróbáltatáson, beleszületni ebbe a testbe, ebbe a fizikai idő-térbe, ismerve a tömegek rémségeit? … 🙂 🙂 tudva mennyire elképesztően színesek és mennyire valószínű, hogy legtöbbjük nem fog tudni megérteni?
K: Igen.
Á: Akkor a közösségi média neked való.
K: Oké!

K: Csak egy újfajta verziója a tömegeknek. 🙂 🙂 El kell érned azt az állapotot, amiben nem a mások véleménye hajt. A legtisztább, legvilágosabb módon így lehet ezt megérteni: Amikor ébren vagy, mindig rezgést bocsátasz ki. Ezért mindig annak a hatása alatt vagy, ami bejön a kibocsátott rezgésed hatására.

Tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy te a belső lényed hatása alatt vagy? A belső lényednek megfelelő gondolatokat gondolsz erről-meg-arról? Vagy a közösségi média hatása alatt vagy? Ezzel nem azt mondjuk, hogy mindig szörnyű érzés a közösségi média hatása alatt lenni. Nem ördögnek tüntetjük fel! Ördögök nincsenek! 🙂

Nem azt mondjuk, hogy a gonosz forrása. Csak azt mondjuk, hogy ha megkérded magadtól… amikor azt a negatív érzelmet érzed “Minek a hatása alatt vagyok?”, felismered, hogy feladod hogy a belső lényed hatása alatt légy és mások véleményére hagyatkozol.

Jerry szokta mondani Esthernek, mert volt egy játék, amit elég gyakran játszott egy étteremben, ahol 4 kenyeres tányér volt az asztalon. Azt mondta neki “A mi kapcsolatunk különösen jó, és elmondom szerintem miért olyan jó.” Aztán fogta az egyik tányért, rárakta a másik tetejére és azt monda “Látod mennyire passzolunk egymáshoz minden kapcsán, amire gondolunk? Hiszen a dolgok hasonló érzéssel töltenek el minket.”

És Esther néha poénkodott vele, kibillentette a harmóniából egy kicsit és azt mondta “Kivéve azt az egy dolgot!” “De passzolunk” Más szóval sok az egyezőség. Aztán Jerry folytatta. “Vannak akikkel így vagyunk, vannak olyanok, akikkel épp hogy, meg olyanok is vannak, akikkel semmi közös nincs bennünk. ”

De rengeteg ember azt szeretné, hogy a többi pontosan passzoljon hozzá. És ha nem, akkor meg “Na mit csináljak, hogy velem így viselkedj? Én megváltozom. Olyan leszek, amilyen akarod, hogy legyek. És te, és te, és te, és te, és te, és te… amíg hirtelen olyan sokan lesznek, hogy le kell mondanod erről, mert te képtelen vagy rá.

Aztán szavazást szervezel, hogy milyennek kéne lenned, majd elég hamar nem lesz élvezet ez az élettapasztalat, mert míg azt keresed mi az, amiben mások egyetértenek veled, elveszíted kapcsolatodat a belső lényeddel, aki tudja ki vagy, és mindenben támogat.

Tehát a mondanivalónk a közösségi médiáról, vagy mindenről, ami “emberieskedéssel” van tele “Legyen biztos lábazatod, aztán… kezdj el mozogni. Rakd le az alapokat, aztán kerülj eléjük!” Néha Esther azt mondja “Teljesen egyedül vagyok!” , amit nem akar, aztán máskor meg “Egyedül vagyok, ami rohadt jó! Egyedül vagyok! Én, magam és az önvalóm; mi harmóniában egymással!”

De ha stabil vagy, ha begyakoroltad harmóniádat azzal, aki vagy, akkor bárhova mehetsz, mert az, amit rólad gondolnak nem borítja fel az egyensúlyod. Nem zaklat fel, mert a véleményüknek rólad, semmi köze hozzád. Az egész róluk szól. Arról, ők hogyan éreznek. Na most tényleg a mélyére ásunk. Készen álltok?

Minden téma valójában két téma. Mint egy bot, aminek az egyik végén az van amire vágysz, míg a másik végén ennek hiánya. Ezt ugye nagyjából értitek? Tehát amikor különösen vidám vagy, amikor szárnyalsz, érthetőnek tartod, hogy valakit, aki nem szárnyal bosszant a szárnyalásod?

Mert aktiváltad azt a botot, aminek hatására aktiválódott valami bennük, amit veled társítanak, mert jobban érezték magukat, mielőtt észrevették szárnyalásod.

A korai időkben Jerry-nek volt egy koncepciója, amiről egy idő után lebeszéltük. A következőt javasolta “Ábrahám, nem lenne jó, ha lennének börtönszigetek? Például a rablók egy szigeten lennének és egymástól rabolhatnának. 🙂 Akik meg másokat erőszakolnak szintén egy szigeten erőszakolgathatnák egymást. 🙂 🙂 A gyilkosok szintén egy szigeten lennének és egymást öldösnék.”

És mi azt mondtuk “Már vannak ilyen szigetek. De egy dolgot kihagytál. Azt, hogy aki fél, hogy megerőszakolják, egy szigetre kerül sz erőszakolókkal. Aki attól fél, hogy kirabolják egy szigeten lesz a rablókkal. Mert te azt kapod, amire gondolsz, akár akarod, akár nem.”

És a tömeg elcsendesült. 🙂 🙂 Érdemes ezen elgondolkodni, ugye? Tehát vannak ezek a rezgési szigetek. Amit itt csinálunk – és ez a valaha legjobb munkánk -, az hogy meggyőzünk téged arról, hogy hagyj már fel az eredménytelen és hiábavaló próbálkozásoddal, hogy mások kedvében akarsz járni. Ami nem azt jelenti, hogy a legrosszabbik énedet mutatod a világnak, hanem, azt, hogy ráhangolódsz arra, aki vagy, és azt mutatod a világnak.

Mert ha nem arra törekszel, hogy annak a hatása alatt légy, hogy mások megbecsülését és jóváhagyását keresed, hanem a forrásodra hangolódsz és a szeretetre, amihez a forrás-energiád rezgésileg passzol és így szilárd és következetes vagy rezgésedben, akkor ha kimész a világba és félreértenek, akkor megérted, hogy félreértenek.

Nem veszed sértésnek, mert stabilak az alapjaid. Mert te tudod ki vagy és többé a stabil alapjaidat nem az ingatagoktól próbálod megszerezni, akik nem tudják ők kik.

És ezért vagy annyira dühös sokukra, mert ők nem elég stabilak ahhoz, hogy azt nyújtsák neked, amit elvársz tőlük.

De a szeretetet az összes rossz helyen keresed. A stabilitást rossz helyen keresed. A jóváhagyást rossz helyen keresed, a lájkokat az összes rossz helyen keresed.

K: A másik kérdésem, hogy ha sikeres vagy, akkor bevonzol más sikeres embereket…
Á: Mi azt… profin közbe tudunk vágni, ugye?
K: Igen.
Á: Egy mondat és folytathatod. A siker öröm. Pont. A siker az a harmónia és harmóniában lenni a világban. Érezni azt, aki vagy. A tudás magabiztossága. A vonzás pontja. A siker rezgési egyezőség a saját örvényeddel. Ez a siker! Ezt még soha nem mondtuk. Ez a meghatározás örökre megállja a helyét. A siker rezgési egyezőség a saját örvényeddel. 🙂 🙂 Ez a siker.

Ami mindent jelent, amire valaha vágytál. Persze, könnyű megérteni miért gondolod, hogy a siker a pénz, az anyagi dolgok, vagy akár az elismerés, de valójában rezgési egyezőséget jelent azzal, amit az élet hatására preferálsz és kérsz.

A siker és az elégedettség is, haladás annak irányába, aki valójában vagy. Nem visszatekintés arra, aki régebben voltál. Nem indoklása annak merre tartasz azáltal, hogy elmagyarázod milyen rossz volt és mennyire jobbat érdemelsz. A siker és az elégedettség a haladásról nem a megérkezésről szól. A haladásról annak irányába, aki valójában vagy és amit kértél.

Ez hosszabb lett egy mondatnál, elragadtattuk magunkat. 🙂 🙂 A vonzás törvénye a hibás. 🙂 🙂 Szóval folytasd, ha tudod! 🙂

K: Tehát csak a saját rezgésedért, manifesztációdért vagy felelős. Más ebben nem segíthet. Ez egy lélek-lélek, forrás-lélek utazás.
Á: Sok ember lesz a segítőd. Sok a hatás, a pozitív hatás és a támogatás. De az alaphangját annak, amit vonzani akarsz, neked kell megadnod! Tehát ha sebezhetőnek, bizonytalannak érzed magad, akkor melyik szigeten vagy, kihez passzolsz, és mennyi segítségre számíthatsz azoktól, akik úgy éreznek, mint te?

Míg a belső lényed arra fókuszál, akivé te rezgésileg váltál. Az emberek jó szándékúak és csodálatosak és nem tiszteletlenségből beszélünk “emberieskedésről”. De annak kapcsán hol van a vezérlőd, hol kell keresni, hol és hogyan kell megérezni milyen irányt vegyél és mit csinálj?

A rövid-tömör válasz, hogy ha nem jó érzés, akkor rossz irányba mész. Tehát, amikor azokat olvasgatod és jön az érzés, kezdesz elbizonytalanodni, hogy még az sem biztos, hogy folytatni akarod, akkor vagy úgy, mint a beszélgetésünk elején. Elbizonytalanítottak azok, akik nem tudják miről beszélnek. Akik nem élénkek ráhangoltak és lelkesek. Akik nem a te sikered mellett vannak, hanem sikertelenségüket sikered kritikájával indokolják. 🙂 🙂

Nem lehetsz elég szegény, hogy a szegényeket gazdagítsd, vagy elég beteg, hogy a betegeket egészségesebbé tedd. Vagy elég szomorú, hogy a szomorúakat boldogítsd. Az kell lenned, amilyen szeretnéd, hogy ők legyenek.

És ha te az vagy, akkor lehet, hogy egy gyenge pillanatban – amikor nem védekeznek, magyarázkodnak, vagy szegülnek szembe azzal, akik ők valójában – , épp miután felébredtek, – mert mindenki van úgy, hogy harmóniában van – lehet, hogy egy gyenge, ellenállásmentes pillanatban kapod el őket és lehet, hogy meglegyinti őket a sikered és felemeled őket saját vágyott sikerükhöz.

És ha ezzel a gondolkodással mutatod be, amit bemutatsz… mert lényed minden porcikájában benne van mások felemelése, hiszen ez vagy: Tanító vagy! Tanító, tanító, tanító, tanító! Te tanító vagy! És a tanítóknak tanítaniuk kell!
K: Igen.
Á: És vannak, akik készen állnak rád, vannak, akik nem. És tanításod sikerének nem lehetnek mércéi azok, akik nem állnak készen rád.

Á: Tudjátok mit akartok?
Közönség: Igen.

Á: Jó, ugye? Vágyaitok jó érzéssel töltenek el? Ez a fő kérdés. Ha a vágyad jó érzéssel tölt el, akkor van egy vágyad és rezgésileg a közelében vagy, más szóval a hiedelmeid nem mondanak ellent neki és gyakran, szilárdan haladsz az új vágyad, az új vágyad, az új vágyad, az új vágyad felé és boldogan élsz örökkön örökké, igaz?

De ha folyton új vágyakat keltesz életre, amikben kételkedsz, akkor nem olyan mókás az élet, ugye? Azt ami van, ismétled újra. Ha hagyod, hogy az ami van, legyen a bázisa hitednek, hogy mi jön, akkor a fejlődés nem jöhet. Ha minden figyelmed azon van, ami van, akkor a rezgésed csak arról szól, ami van.

És a rezgésed a vonzáspontod. Amin gondolkodsz, azt bocsátod ki rezgésileg. És amit rezgésileg kibocsátasz, azt hívod magadhoz. Jó tudni, ugye? Tehát, hallgatsz minket egy ideje? Nagyjából vágod, hogy mi ez? Érted, hogy te teremted a saját valóságod, ugye?

Néha azt mondod “Én teremtem a saját valóságom!!!” (boldogan mondja), néha meg azt “Én teremtem a saját valóságom…” (lehangoltan mondja) 🙂 🙂 Attól függ, hogy megy a dolog, és hogy felelős akarsz-e lenni érte?!

De igen, te teremted a saját valóságod! Mert megfigyelsz és rezgést bocsátasz ki! Most az elején elmondjuk, hogy majdnem mindenki az alapján bocsátja ki majdnem az összes rezgését, amit megfigyel. És ez nagyon jó, ha te a teremtési folyamat első lépésében vagy.

Az első lépés, mikor kontrasztos pillanatokat élsz meg és lényed minden szintjén elhatározásokra jutsz arról, mit preferálsz. Tudod mit nem akarsz és tudod, mit akarsz. Tehát az, amit megfigyelsz sokat segít az első lépés fázisában.

A második lépés, mikor a forrás – fogadva tisztánlátásodat arról, amit akarsz – válaszol rá mindazzal, amivel rendelkezik és rezgésileg osztatlan, teljes figyelmet szentel a vágyadnak. Hmmm, ez óriási!!! És oly öröm számunkra!

A harmadik lépés, amiben te valahogy rájössz a módjára, hogyan bocsáss ki olyan rezgést, ami eltér attól, ami van és bocsáss ki olyat, ami jobban hasonlít ahhoz, amire vágysz. Mert ha továbbra is az alapján rezegsz, ami van, akkor nem tudod az új javulást beengedni, mert az ami van, kint tartja. Érted ezt?

Ha nincs elég pénzed, tehát vizsgálgatsz és válogatsz: erre nem telik, oda nem mehetsz, ezt nem teheted… Tehát mindebben a vizsgálgatásban és válogatásban rakétákat indítasz erősebb javulást kérve. És a belső lényed és mindenki a belső lényed társaságában sorba rakja a társteremtő elemeket a te jobb pénzügyi helyzeted érdekében.

De ha továbbra is a jelenlegi létállapotodra figyelsz – beszélsz róla, bosszankodsz rajta, aggódsz miatta, panaszkodsz róla -, akkor pontosan annak a rezgését tartod magadban aktívan, amiben vagy! Így nem tudsz elmozdulni, egy lépést sem tudsz tenni az új és javult bőség lavinája irányába, ami rád vár és készen áll számodra. Kinyilatkoztatásra kerül, de fel kell ismerned. Amire viszont nem vagy képes, ha arra fókuszálsz, ami van.

Tehát a most valóságodat egy nagyon megértett módon kell használnod. Meg kell értened, hogy a most valóságod és az ami van, óriási segítőd az első lépés kapcsán, viszont utadban áll a harmadik lépés kapcsán. Az ami van, akadálya fejlődésednek.

De én látom, hallom, szagolom, ízlelem, tapintom, tudok beszélni, blogolni, chat-elni róla, instagramolni is tudok róla, sőt lefényképezhetem azt, ami van, ami van, ami van, ami van, ami van, ami van. Ami csodás dolog amikor vizsgálgatod és átválogatod azt, ami van és megtalálod a legjobb részét, és jó érzésű pillanataid alapjául használod. Ez egy csodás mód arra, hogy hasznosítsd tudatosságod arról, ami van.

De eláruljuk, hogy az ami van, lelassítja azt, ami jön. Főleg akkor, ha arra fókuszálsz, ami van és nem érzed jól magad, mikor ráfókuszálsz.

Rendkívül élveztük ezt a beszélgetést…. 🙂 🙂 Soha nem kell többet tudnod arról, hogyan reagálj erre a világra. Mert minden egyéb készen áll arra, hogy működjön neked. Te nem fizikai energia voltál, mielőtt ebbe a fizikai testbe érkeztél és a nagyobbik részed még mindig az.

És ahogy ebbe a fizikai testbe érkeztél, a nagyobbik részed nem fizikailag fókuszált maradt, tiszta pozitív energia, ami azt jelenti, hogy amikor kontrasztos pillanatokat élsz meg, és nem vágyott dolgokra lelsz, a belső lényed tudja, mit kérsz, de soha nem fojtja el a vágyott dolog kibontakozását azzal, hogy azt magyarázza, mi hogyan van. Az ahogyan van, lényegtelen abból a szempontból, hogy mi van kialakulóban.

Hahhh, az ahogyan van, ebből a szempontból lényegtelen. De lényeges volt, mert rakétákat indított, amely rakéták belőled indultak, és figyel rájuk, figyelemmel kíséri őket a belső lényed a te rezgési valóságodban. Amely rezgési valóság, ami csak azért, mert nem látod, hallod, szagolod, ízleled, vagy tapintod, még nem jelenti azt, hogy nem valóság. Annyira valós, hogy nevet is adtunk neki: AZ ÖRVÉNY!

Ez egy valóság! Rezgésbeli valóság. Két könyvet írtunk róla! Nagy dolog! Csak te nem tudod, hogy az, mert nem látod, hallod, szagolod, ízleled, vagy tapintod, tehát azt gondolod, az a nagy dolog, amit látni, hallani, szagolni, ízlelni és tapintani tudsz.

Csakhogy az lejárt dolog! Mint a rágó, amiből az összes ízt kirágtad. Ott volt, mikor kellet, de mihelyst vágyrakétát indítottál, amit meg is tettél és mihelyst teletöltötted az örvényedet az összes ötlettel, vággyal, megtapasztalni vágyott dolgaiddal, a figyelmed arra, ami van – hacsaknem eszméletlenül jó érzést nyújt, mikor ráfigyelsz – nem segít a teremtési folyamatodban! Pedig te 🙂 egy teremtő vagy! Te az vagy.

Ebbe a fizikai testbe érkeztél úgy, hogy nagyobb részed nem fizikailag fókuszált maradt, hogy forrásként támogasson.

És itt vagy, hogy az emberiség szépségével kölcsönhatásba kerülj! Ohhh, az áldott csirkefogókkal! 🙂 🙂 Akik nem azt teszik, amit elvársz tőlük. Nem járnak a kedvedben. Önzők! Mert úgy születtek. És mi akarjuk, hogy azok maradjanak, hiszen önzően orientáltnak kell lenned! Csak a saját szemeden keresztül láthatsz.

De míg a másikra számítasz, hogy bizonyos módon viselkedjen, ahogy figyeled őt – mert ebben vagy annyira jó, a m-e-g-f-i-g-y-e-l-é-s-b-e-n; gúnyos célzattal mondtuk, hallottad? 🙂 🙂 – ahogy figyeled őt, úgy a olyan dolgokat – mondhatni úgy, hogy tanítasz – neki, amik ellentmondanak azzal a móddal, ahogyan az univerzum törvényei működnek.

Elvárod, hogy a másik úgy viselkedjen, hogy attól jól érezd magad, aztán, ha nem így tesz, akkor rosszul érzed magad és azt érzed, elvesztetted az irányítást, és ezért őt okolod. De az egész nem róla szól, mert ő nem azért jött, hogy úgy viselkedjen, ahogy te akarod, hanem ő is teremteni jött!

K: Hajlamos vagyok sokat aggódni sok mindenről.
Á: Hajlamos vagyok gondolatokat gondolni, amiket a belső lényem nem gondol, aminek aggódás az eredménye, ami jelzője, hogy nem vagyok összhangban valódi énemmel.
K: Abszolút!
Á: A válaszunk hát erre az, hogy “Ne csináld többet! ” Kövi!
K: Köszönöm. Igazáb…
Á: Kapd el korán! Ez a legjobb válasz. Kapd el korán! Vedd észre, hogy nem tetszik és vedd észre, mikor lefelé indulsz; kapd el korán!

K: Elérhető az a pont, amikor még a kezdeti gondolatod sincs?
Á: Jaaaa, de mi nem akarjuk, hogy abba az állapotba kerülj, amiben őrzöd a gondolataidat, vagy azt mondod “Jól van Ábrahám elfogadom én ezt – legyen ez bármi -, meg azt, hogy én teremtem a saját valóságom.” Aztán gondolsz egy gondolatot, vagy mondasz egy mondatot és “Sulutty, sulutty! Töröl, töröl! Sulutty”, próbálod “Sulutty” vissza “Sulutty” szívni, mielőtt a vonzás törvénye elkapja. 🙂 És mi azt mondjuk “Túl késő!” A vonzás törvénye elkapta. Tehát ahelyett, hogy a hegy aljánál állva akarnád a kocsit megállítani, csak hagyd, hogy elüssön, elsüllyesszen, felpofozzon és szenvedj miatta majd bölcsességgel jöjj ki abból a tapasztalatodból.

“Nem tetszett! Nem hiszem, hogy ezt olyan sokat fogom csinálni többé. Elé állok, mielőtt beindulna mindaz a lendület.” Használd a logikádat, hogy felismerd! És most már megvan ez az előfeltétel, ami tényleg hasznodra lesz. Tudod mennyi gondolatot nem kell tisztáznod többé? Nem kell megvitatnod a világgal minden valaha előfordult téma jóságát, vagy rosszságát. Nem kell többé átbeszélned, nem kell kisilabizálnod. Annyit kell csak tudnod, hogy megéld személyes tágulásod és örömteli összejátszásod a benned lévő forrással, ami az, hogy melyik gondolat ad jó és melyik nem annyira jó érzést. Ez túl egyszerű?

K: Nem! Sőt gyönyörűen egyszerű. Elképesztő, hogy bár annak ellenére, hogy ezt mennyire értem, amióta gimibe jártam azt mondják, egy nyűglődő vagyok. Tehát ezt kb. 35 éve csinálom.
Á: Más címként rakunk rád. Mert ezzel azt csinálod, hogy nézed mi van, vagy mi volt – a belső lényed soha nem néz vissza -,… adunk egy másik nevet neked a nyűglődő helyett. Azt mondjuk neked, hogy te egy gondolkodó lény vagy. És tudatos teremtő! És szeretsz fontolgatni. És amikor ezt a képességet fontolgatásra használod a skála elégedettség feletti része alapján a skála elégedetlen alsó része helyett, akkor felturbózott elégedettségre lelsz az általad gondolt gondolatokkal.

Tehát a nyűglődő ellentéte egy nagyon tiszta elméjű lény, aki hozzáfér a világokat teremtő energiához, hogy azokat saját kreatív törekvései felé áramoltassa. Te ez vagy. És ha nem ezt csinálod, az szopás!!! Rossz érzés. És olyan szavakat használsz, mint aggodalom, ami nem jelent mást, minthogy másra vágysz attól, ami miatt aggódsz. Na ez tetszeni fog, mert ahhoz szól, aki vagy. Erőteljesen! Minden téma, valójában két téma. A vágyott és annak hiánya. Tehát ha kontrasztban vagy, a kontraszt közepén, aggódsz mert ott vagy. Tudod ezalatt mi más történik? Míg a problémára fókuszálsz – ezért aggódsz – megteremted a megoldást. Egyazon pillanatban. Nagyon köszönjük! Nagyon köszönjük! Így is gondoljuk. Nagyon köszönjük. Míg a problémán kotlasz, a megoldást teremted. Ami az univerzum tágulása.

Nos, gondolkodj el ezen, míg aggódsz! “Hé! Most a megoldást teremtem. Bár nem látom, mert annyira leköt a probléma, de mikor ezt elengedem – mivel ezért én vagyok a felelős és mivel a belső lényem teljesen a megoldáson van, és a belső lényem folyamatosan felfed dolgokat a megoldásról -, aggodalmam hiányában a megoldás megtörténik velem.

És tudod mit tesz ez veled? Akarjuk, hogy ez történjen veled… Akarjuk, hogy azt érezd az aggodalmadról, amit mi érzünk róla. Nagyon köszönjük. Köszönjük, hogy hajlandó vagy tudomásul venni, hogy valami nem úgy van, ahogy akarod és hogy vágyrakétát indítottál minden létező fejlődéséért és az eljövendő generációkért. De most tégy egy szívességet magadnak! Használd úgy a vezérlőrendszered, ahogy kéne. Mihelyst tudod, fordítsd figyelmedet a vágyott irányába.

Néha azok a dolgok, amik miatt régóta aggódsz, vissza-visszatérnek és az élüket lassan el-el veheted, mert mindig, amikor enyhülést érzel a rezgésed mindig ott van ahol legutóbb hagytad. Tehát amikor nagyon aggódsz valami miatt és beszélsz ezekről az általános koncepciókról és emlékezteted magad, hogy megoldásokat teremtesz, akkor egy másik helyre rakod és idővel az az aggodalom inkább lesz elégedettség, amiben több teremtő hatalmad van.

Ne kérd magadtól, hogy dacolj az univerzum törvényeivel, ne kérd magadtól, hogy az öböl aljánál állva állítsd meg azt a lendületet. Állítsd meg hamarabb! És légy büszke magadra, mint akit elgázolt a lendület már elégszer ahhoz, hogy új döntést hozzon. “És az új döntésem az, hogy nem akarok annyit aggódni. Az új döntésem az, hogy még inkább tudatában akarok lenni vezérlő rendszeremnek és még inkább szinkronban akarok lenni azzal, aki valójában vagyok!

Szóval ma – mivel tudjuk, hogy élvonalbeli teremtők vagytok és érzünk titeket pont itt kint új kitörő gondolattal ebben a formában -, tehát ma együtt találunk néhány új módszert annak a megértésére, hogy “Igen! Te teremted a saját valóságod! És igen! Nincs véletlen! Semmi sem történik csak úgy! Csak vonzás van! Csak vonzás van!”

Tehát, ha valaki csinál valamit és úgy érzed, veled teszi – pedig te nem akartad és nem gondolod, hogy kérted és tessék ott van -, az olyan érzés, mintha ő véletlenül viselkedne helytelenül veled. De ez lehetetlen, mert nincs véletlen, csak vonzás van.

Ami azt jelenti, hogyha rezgésileg nem kérnéd, akkor nem jönne. Tehát legfeljebb ő társteremtő elem lehet, hogy csak átadja azt, amit kérsz…, ha sebezhetőnek, vagy áldozatnak érzed magad, vagy gyengének, vagy valaminek. És ha tényleg úgy érzel, akkor lesznek, akik ahhoz asszisztálnak, hogy még inkább úgy érezd magad, aztán őket okolod, hogy miattuk érzel úgy.

Jerry meg szokta osztani egyik ötletét velünk, érintkezésünk kezdetén. Jerry és Esther ebben a városban mókáztak mikor velünk találkoztak! (kis szün.) Ez egy szép nap! 🙂 🙂 (taps) És Jerry egyik első kérdése, egyik első fontos kérdése a vonzás működéséről szólt. Olyan dolgokat mondott, mint “Ábrahám, tényleg nem hiszem, hogy arra számítottam attól az embertől, amíg meg nem mutatta nekem. És aztán, hogy megmutatta, kezdtem számítani rá. De addig tényleg nem.” És mi azt mondtuk “Hát, számítanod kellett rá, mert másképp nem jött volna a tapasztalatodba!”

Amit elég nehéz megérteni, ugye? Mert olyan érzés, mintha emberek vagy dolgok történnek v-e-l-e-d, de soha semmi sem történik v-e-l-e-d, hanem h-o-z-z-á-d é-r-k-e-z-i-k rezgésbeli létállapotod miatt. Tehát mihelyst elkezded tudomásul venni, hogy vonzás törvénye van és ha bármi érkezik azt te rezgésileg – fogalmazzunk úgy, talán könnyebben meghallod -, te rezgésileg hívod meg. Meghívod!

Életed folyamán, te olyan környezetet teremtettél, ami meghívja. És azt akarjuk, hogy értsd, nem kell meghívnod azokat a dolgokat, amikre nem vágysz. De mivel a legtöbben nincsenek nagyon tisztában belső lényük létezésével – aki nem fizikailag fókuszált maradt – ,ezért nincsenek tudatában ezen fontos létállapotnak.

Mivel te emberi formában vagy a nem fizikai kiterjesztéseként és mert a nem fizikai részed még mindig létezik és aktívan részese mindannak, ami a lényegülésed, ezért megvan benned a potenciál, sőt gyakran tapasztalsz is… mondhatni két vonzáspontot!

Mert van a belső lény részed, aki fókuszált és akire a vonzás törvénye reagál, és vagy te, fizikai formádban gondolkodó és vonzó. Tehát van ez a két rezgésbeli vonzáspont, ami egyenlő azzal, ami az érzelmi vezérlőrendszered lényege.

Az általad érzett érzelmek jelzik, milyen rezgési kapcsolat van aközött, amit a belső lényed gondol arról, amit te gondolsz és amit te gondolsz arról, amit te gondolsz. Amikor tehát, vidám és jókedvű vagy, mikor szeretetet, szenvedélyt érzel, mikor viccesnek érzed magad, amikor élénk, ráhangolt és lelkes vagy, az azt jelenti, hogy te és a belső lényed abban az időpillanatban egyezségben van azzal, ahogyan te közelíted meg azt a témát, ami aktív a gondolataidban!

Hát nem imádni-való tudni ezt? De ha félelmet vagy dühöt érzel, ha bosszúvágy van benned, ha érzed azt az ürességet, amilyennek ezek az érzelmek érződnek, az azért van, mert úgy fókuszálsz, olyan véleményed, hozzáállásod van, ami nincs harmóniában azzal, amit a belső lényed tud rólad.

Tehát bizonyos fokig elszakítottad magad – aminek fokát elárulja, hogyan érzed magad – attól, aki valójában vagy, akivé váltál.

És ez úgy működik, hogy te ebbe a fizikai testbe jöttél, tudod mit nem akarsz, tudod mit akarsz, indítod ezeket a vágyrakétákat, és mikor ezt teszed, onnantól a belső lényed van ezekkel a vágyrakétákkal. De ha te nem, akkor te és te közötted elválasztás van.

Érted már miről beszéltünk korábban? Amikor olyat kérsz, amiről a belső lényed tudja, hogy a kialakulás állapotában van, csak te úgy döntesz róla, hogy hiányzik, vagy nem alakul ki, akkor te okozod ezt a rezgési diszharmóniát. Egyfajta kötélhúzás ez. És ma arról fogunk értekezni, mi ezzel a teendő.

K: Körülbelül négy éve Parkinson-kórral diagnosztizáltak. A doktor azt mondta legyengít, már javulni soha nem fog és semmit sem tehetek.
Á: A lényeg, mit hiszel róla. És ha azt hiszed, amit ő, akkor ott vagy.
K: Igen! Ezért azt mondtam “Nagyon köszönöm”, kirúgtam és kisétáltam az ajtón. Aztán elkezdtem keresgélni. Azt mondtam “Nem! Megvannak a saját hiedelmeim és azt teremtek, amit csak akarok.” És elkezdtem keresni valakit, aki kisegít abból, amiben voltam.
Á: Azt elmondjuk, hogy ez ellenállást jelez. És már rámutattál az ellenállásra. Tudod, korábban kérdezted, hogy honnan tudod miről szól? Rámutattál és azt mondtad “Áldott voltam, könnyen kaptam dolgokat, és egy ponton azzá vált a hitem, hogy árat kell fizetnem.” Esther emlékszik, mikor ebbe a városba költöztek Jerry-vel. Elhatározták, hogy megmásszák a Déli-Hegyet. Esther első ilyen túrája volt. Fiatal csaj volt. “Ki ha ő nem?” És megmászta a Déli Hegyet, de mire a csúcsra ért, annyira túlhajtotta az izmait, hogy Parkinson-ja lett, vagyis azzal egyenértékű. Más szóval az a feszültség, az a túlnyúlás… Az, hogy a vágyam erősebb, mint hitem nyitott szelepe, okozza azt a feszültséget. A doktorok nem energetikai szempontból kezelik. Rezgés, vagy ellenállás szempontjából fel sem merül bennük. Csak a manifesztációk halmait mozgatják és megtalálják mi a közös a manifesztációkban, de nem jutnak a gyökeréhez.
K: Tehát nem tudtam kimozdítani magamat abból a rezgésből, amiben voltam, abba a rezgésbe, amit egészségnek, meggyógyultnak tartok.
Á: Látod, erre gondoltunk korábban, mikor manifesztáció előtti tudatosságról beszéltünk, ami az érzelem, a manifesztáció utáni tudatosság helyett. Mert az könnyebb. Hiszen nehezebb nem észre venni, mihelyst manifesztálódott. Ami visszavezet első nyilatkozatunkhoz hozzátok a mai nap, ami az, hogy ” A legtöbb ember a rezgését az alapján bocsátja ki, amit megfigyel.”Tehát mivel most ez az, amit megfigyelsz, normális, hogy sok lenne a rezgésedben. Tehát lépj vissza tőle és rezgésileg közelítsd meg. Hagyd hogy a bizonyíték, ennek a tapasztalatnak a látható bizonyítéka egy ideig lényegtelen legyen. Hagyd, hogy lényegtelen legyen. Észrevetted, hogy vannak pillanatok, amikor sokkal kevésbé aktív?
K: Igen.
Á: Szinte jön és megy. És kezded észrevenni, mikor erősebb, mikor gyengébb, amikor többet gondolsz rá, amikor kevesebbet. Csak egy mellékterméke valami ellenállásnak, amit el tudsz engedni.
K: Hmmm. Jó!
Á: És tudod mi van? A még drámaibb manifesztációja nélkül lehet, hogy nem engedted volna el azt az ellenállást.
K: Pontosan.
Á: És ez a válasz a kérdésre is, ami korábban felmerült.
K: Látom! Megértettem, hogy a legjobb dolog volt, ami valaha velem történt. Mert segít elengedni valamiféle ellenállást.
Á: Jöjjön a házi feladatod! 🙂 A második, amit valaha adtunk. 🙂 Mikor ma este lefekszel, tudni fogjuk, és sejtszintű énedre fókuszálunk. És érezni fogod, mert legvalószínűbb, hogy melegségnek tolmácsolod, talán hőnek, de mindenképp hőmérsékletnek. És először a tüneteid erősödni fognak, mert az az energia, mikor hozzád és rajtad átáramlik, találkozik a meglévő gondolataiddal, amitől ezt jobban érzed. Amikor ez történik, lazulj teljesen bele ezekkel a gondolatokkal: “Úton a segítség. Úton a segítség. Ez forrás sejtszinten.” Aztán a lehető legjobban nyugodj bele abba, ami történik, legyen az bármi. Ne ítéld, ne aggódj miatta, ne kérdőjelezd meg! Nem lesz ijesztő! Semmi ilyesmi! 🙂 Nem kap lángra a szobád, semmi nem villan fel, nem fogsz lebegni, egyáltalán semmi ilyen. Fizikai érzéseid lesznek és csak az a feladatod, hogy teljesen lazulj beléjük! Aztán a dolgok mások lesznek onnantól fogva.
K: Nagyszerű, köszönöm. (taps)
Á: Érzed, hogy most mennyire felerősödött?
K: Igen. Nagyon.
Á: Mert rád figyelünk. Szinte uralkodni sem tudsz magadon, mert teljesen rád figyelünk. Tehát találkozás van a benned lévő rezgéssel. Ez normális dolog. Ha teljesen elvonnánk a figyelmünket rólad, – amit soha nem tudnánk -, ha a belső lényed teljesen elvonná a figyelmedet rólad, – amit soha nem fog – , akkor megint ugyanaz a történet, ugye? Nos, tudod, hogy van belső lényed, ugye?
K: Igen. Igen, igen.
Á: És tudod, hogy a belső lényed támogat és az oldaladon van? Tudod, hogy tested minden sejtjéről tud a belső lényed? És hogy a tested sejtjei folyamatosan kérnek? És amikor kérnek, a forrás mindig válaszol. De a gondolataid, hogy “Árat kell fizetni” az útba állnak? A sejtjeid kérnek, a forrás válaszol, te útban vagy, és erről szól ez az egész. Tehát mostantól, ahogy a sejtjeid kérnek és a forrás válaszol, és te nem vagy útban, semmilyen jele nem lesz! Ez teljesen logikus, ugye?… doktor úr!

Térjünk vissza valami nagyon fontosra, ami az új élén van annak az élvonalnak, aminek mind része vagyunk! Mivel itt vagy kint az élvonalban és oly sok emberrel érintkezel, mi értjük miért érződik logikusnak, hogy annyira rájuk figyelj és akard a figyelmüket! Értjük miért szeretnéd, hogy megértsenek és egyetértsenek veled, de mondani szeretnénk valamit ami segíthet neked “Ezt soha nem éred el! Nem fognak megérteni!” Áldott emberiség rendkívül változatos családjaként érkeztetek. Nem utánozni jöttetek egymást! Ugródeszkaként szolgálni jöttetek egymást, hogy táguljatok, fejlődjetek. Érthető ez valamennyire? Ha azt gondolod az a jószerencséd van – amit mi rossz szerencsének látunk -, hogy körülötted sokan a kedvedben járnak, akkor nincs másod, mint emberek, akik meg akarnak felelni neked, ami azt teszi, amit tényleg tesz az – miközben azt gondolhatod, hogy ez boldog örök életed kulcsa -, hogy egy olyan helyzetbe hoz, hogy felcseréled őket – és őket is szeretjük, csak ők ingatagok és következetlenek – a saját valódi vezérlődre. Próbáltál már valaki kedvében járni valaha és végül rá is jöttél mit vár és akar tőled, aztán megváltozott és mást akart. 🙂 Nos, a saját belső lényed lépést fog tartani tágulásoddal és fejlődéseddel. Tehát tényleg szeretnénk segíteni, hogy erősebben határozz. Szeretnénk, hogy elhatározd azt, hogy ami fizikai, az valóban csodálatos! De ma párszor elmondjuk neked – és megbántani nem akarunk, csak nem biztos, hogy sikerül -, hogy ti mind, akiket szeretünk, sokat emberieskedtek… egymással emberieskedtek. Könyveket írtok róla. Próbáljátok kisilabizálni. Fogjátok mindazt, ami teremtetek, jó és rossz halmokba rendezitek, aztán vitatkoztok egymással a halmaitok felett. Mi ezt értjük emberieskedés alatt. De jobb lenne, ha mindenkiért hálás lennél és méltányolnád hozzájárulásukat a sokféleséghez. Mert ez a sokféleség az alapja briliáns és fontos következtetéseidnek annak kapcsán, mit kedvelsz jobban saját tágulási és fejlődési folyamatodban. És lényed minden szintjén, még sejtszinten is vágyrakétákat bocsátasz ki. A belső lényed követi azt a rakétát, ráfókuszál és eggyé válik vele. Így erőteljes vonzáspontként szolgál a társteremtő elemek összegyűjtésére – a te érdekedben – mindenhez, amit kérsz, amit akarsz. Tehát van ez a rezgésbeli valóság, ami formálódik – ahogy egy baba fejlődik a méhben -, ami teremtésed formálódása és rezgésed gondolatokká, gondolataid dolgokká válása. Te egy teremtő vagy, aki jött, hogy megélje a gondolatok dolgokká válását. Itt vagy kint ebben az élvonalban, ahol az egész unverzumban itt lehet a legfelpezsdítőbb tapasztalat, ami az, hogy éled az életet, a hatására többet kérsz és az univerzális erők, amit Istennek hívsz, mögéd sorakoznak és segítenek mindennek a teremtésében, amit zseniként, méltóként és áldottként egyáltalán kérhetsz. És csak akkor esel ki a harmóniából, amikor elkezded kikérni mások véleményét arról, mi helyes és mi nem. Amikor szembe szállsz saját vezérlő rendszereddel és próbálsz valaki más kedvében járni, ami hosszú távon, alapjában véve, szinte lehetetlen. Itt sok az átbeszélni és a felfedezni való. Érezzük energiádat. Tehát csak lazulj el és tudd, mindenre választ kapsz, amire szeretnél. Bízz abban, hogy megtaláljuk azokat, akik legjobban kifejezhetik gondolataidat, hogy jelentőségteljes, átfogó beszélgetésünk legyen, ami kielégítő számodra. Az elégedettség érzésénél nincs dicsőségesebb létállapot, mert amikor elégedett vagy, akkor a rezgésed bármilyen irányba mozdulhat. Jelentős hatalmad van döntéseid felett, mikor elégedett vagy. Könnyen elkaphatsz kevésbé kellemes gondolatokat és elindulhat a lendület a nem vágyott irányába, vagy találhatsz kellemesebb gondolatokat és nagyon rövid időn belül – hiszen nincs ellenállás – … Képzelj el egy érzelmi skálát! Az egyik végén a teljes felvértezettség a másik végén ennek teljes hiánya. A szörnyű érzésű végén van a félelem, a megbánás, a másik végén a szeretet, a nagyrabecsülés. Ennek az érzelmi skálának pont a közepén van az elégedettség. Elégedettség, amiben hatalmad van. Elmeséljük kedvenc történetünket a hatalomról, aztán beszélgetünk.
A kocsid ott van egy hegy tetején San Francisco-ban. Megvan a kép, ha jártál már ott. Esthert sokkolta, mikor felért a hegytetőre és ráébredt, hogy lent az út végén van az öböl. Uhhh! A lélegzete is elállt! Azt se tudta, hogyan jutott fel oda. Megijedt a gondolattól is, hogy levezessen onnan. Mivel tudta mi vár rá és élénk képe volt róla, azt mondtuk “Képzeld azt, hogy ott a kocsid a hegy tetején és úgy döntesz fizikaórát adsz magadnak! Vedd ki üresből, engedd ki a kéziféket, állj mögé és lökd meg egy picit, majd figyeld mi történik. És ahogy meglököd, rögtön érzed, milyen könnyen belendül. Tudod mi lesz, mert eleget tapasztaltál. Biztosra tudod, a kocsi az öbölben végzi. Aztán feleszmélsz – mert kedveled ezt a kocsit, vagy mert a HERTZ visszavárja 🙂 -, elé állsz, az neked megy és megállítod a lendületét. Nem nagy dolog. De a hegy lábánál állva nem próbálnád megállítani a lendületét. Az elégedettség érzése ebbe az állapotba helyez. Ugyanebbe a hatalmi állapotba. De ha nem gyakorlod a hatalmadat, mert nem vagy tudatában érzelmeidnek, mert eddig másokra és a beleegyezésükre számítottál annak kapcsán, te hogyan érzel dolgokról – talán ma elérjük, hogy túl légy ezen -, akkor lehet, hogy nem tiszteled az elégedettséget meg a többit, akkor lehet, hogy nem fontos annyira az a hatalom és hagyod, hogy gondolataid addig a pontig vigyenek, mikor már nincs visszaút, amíg alszol egyet, vagy megműtteted az agyad, vagy meditálsz, vagy csinálsz valamit, ami a rezgési táblát kicsit letakarítja.

K: A teremtés és annak kapcsán, hogy tudod, mit nem akarsz, mennyire kell konkrétan tudnod? Mert sokszor… például én ingatlanozom, és évekkel ezelőtt erősen pénz-idő egyensúlyra vágytam, amit oly sokan akarnak. Ez már megvan, mert itt vagyok. Megvan! Valami, amire nagyon vágytam. Az ingatlanozás fel sem merült bennem, soha nem is jött szóba. Az utam tisztán rávezetett. Egyszer sem gondoltam rá egész életemben, aztán bele kerültem és megkaptam, amire vágytam, abból a szempontból. Érzem, hogy most más hív. Ismerem az elemeit, ugyanúgy tudom lényegében mire vágyom. Pontosan kell tudnom mi az?
Á: Hát az van… na ez nagyon tetszeni fog. Amíg az ingatlanozást teremtetted és nem tudtál róla és annál is többet és nem tudsz róla, és annál is többet és nem tudsz róla, és még annál is többet és nem tudsz róla… 🙂 mindazon idő alatt, míg életedet élted és kontrasztot tapasztaltál, mindezeknek életet adtál. Teremtésed részletei… dobszót kérünk! A részletei…, a teremtésed konkrétumai, mind az első lépésben történnek. Első lépés: a kontraszt segít eldönteni mit akarsz. Második lépés: a forrás megadja. Harmadik lépés: eléred, hogy rezgésileg passzolj ahhoz, ami rezgésileg megadatott aztán az örvényedből a tapasztalatodba kerül impulzusokon, megérzéseken és a tetteiden át. Ezt értetted? Most megvan ez az alap ismereted. Nagyon konkrét vagy az első lépésben. A harmadik lépés lehet nagyon általános. Mert már mindent kértél, amire vágysz és a belső lényed már mindet sorba rakta, a társteremtő összetevők összegyűltek, és tudod mi az amiért általában nem találkozol a már összegyűjtött társteremtő elemekkel?
K: Mi?
Á: Túl konkrét vagy! Megint az első lépésnél vagy! 🙂 🙂 Kösz, hogy nem ellenkezel! Túl konkrét vagy! Megint az első lépésnél vagy! Miből áll a rezgés? Egy kérdés rezgési összetevői eltérnek a válaszétól. Egy kérdés rezgési összetevői eltérnek a megoldástól. Ha megélted a problémát, megteremtetted a megoldást. De ha folyton a problémát kóstolgatod a túlzott konkrétságoddal, akkor kizárod az impulzusaidat, az inspirációdat a megoldáshoz.
K: Csak annyira legyek konkrét, hogy tudjam, idő-pénz egyensúlyra vágyom? Semmi mást nem kell tudnom?
Á: Volt egy kérdésed, mondunk még valamit. Azt kérdezted “Mennyire kell konkrétnak lennem? Nos, ha kiléptél az első lépésből a harmadikba, egyáltalán nem kell konkrétnak lenned. Élj csak boldogan örökkön örökké. Lógathatnád a lábadat egy kád forró vízben és minden örömmel hozzád jönne. Más szóval, ha nem csinálsz semmit, ami útban van, akkor jön. Jön, jön, jön, jön! Gondolj bele! Te végeztél az első, a forrás a második lépéssel. Kész! Csak arra figyelj, ne mássz vissza az első lépésre, ami más rezgésű mint a harmadik. Nincs más dolgod! Nincs más dolgod! Azonban, azonban… 🙂 🙂 , ha a harmadik lépésben vagy, elégedetten, és konkrétabban gondolkozol, az nagy élmény! Akkora élmény konkrétnak lenni, ellenállás nélkül! A lényeg nem az, mit csináljak, hanem mi tölt el jó érzéssel? Ha benne vagy egy projektben… Esther bent van most egyben… minden pillanatban, amikor nem csinál mást, akkor mindig arra gondol. Arra gondol mert olyan jó érzés! Akkora élmény rá gondolni. Nem azért teszi, hogy bármit felgyorsítson. Ez kész tény! Bizonyosság! Rá gondol mert annyira jó érzés rá gondolni. De ha nem jó érzés, abban a pillanatban megint az első lépésre lépett. Ami teljesen jó, mert az első lépésben többet raksz az örvényedbe. Az aranyszabály, hogy addig gondolj rá, amíg jó érzés. Mi így tekintenénk rá! Értesz most valamit, amit korábban talán nem értettél? Ami nem más mint: nem kemény munka és küzdelem teszi megtörténtté. Azok lelassítják. A bizalom, a hit, a megértése, hogy létezik. Az elvárás, hogy megmutatja magát neked. Az izgalom! Ohhh az izgalom, az állapot amiben tudatosan élvezed és megfigyeled, ahogy a gondolatok dolgokká válnak. Élvezed a folyamatot! “Ohhh támadt egy ötletem! Ohhh egy csodás ötletem van! Aztán cselekedtem és ez történt, meg ez történt, meg ez történt!” Amikor elvagy a hármas lépésnél, akkor az élet visszadob az első lépésre elég gyakran, ami rendben van, mert mindig tágulni fogsz. De konkrét válasz erre a konkrét kérdésre… ha próbálsz rájönni mennyit agyalj valamin… csak lépj az harmadik lépésre és lazulj! Hagyd a munka dandárját az univerzumra! Mintha a belső lényed megelőzne, kivágná a bozótot és lekövezné az utat. Ami ezen a dicsőséges ösvényen visz mindenhez, amit akarsz. De emberi mivoltod azt mondja “Neem, én a terepet választom!” 🙂 🙂 Bizonyítom az érdemességem egy kis küzdelemmel. Mire mi “OKÉ!” Attól csak több lesz az örvényedben. Több út, több kövezet lesz az örvényedben. Azt hiszed szeretsz küzdeni, de a küzdelem minden pillanatában egy jobb társadalmat építesz, a küzdelem minden pillanatában jobb kapcsolatokat építesz, a küzdelem minden pillanatában az eljövendő emberek életén javítasz. Csak szerintünk neked is hasznod lehetne belőle most! Ugye?
K: Igen. Abszolút! Köszönöm!

K: A pillanatról szeretnék beszélni, mikor néha elragadnak a gondolataink és emberi mivoltunk és szeretném tudni mit mondasz erről.
Á: Kezdjük azzal, hogy az egész a lendületről szól!
K: Igen, igen és erről is szeretnék beszélni és arról, hogyan tudnánk a pillanat elképzelését a szívünkbe vinni, milyen szerepe van a szívnek ebben és abban hogy elengedjük az elménket?
Á: Nos a szíved a véredet pumpálja.
K: Ja, ja, ja…
Á: Milyen más szerepet szánnál neki?
K: Akkor a szív csak egy kapcsolótábla? Akkor ezeknek a szavaknak, mint elme és szív, milyen szerepük van a teremtésben?
Á: A tudatod leginkább a szíveden keresztül kerül feldolgozásra. Amikor emberek a szívről beszélnek, akkor általában annak érzelmi szerepére gondolnak. De egy egyszerűbb megközelítést javaslunk és azt, hogy csak fogadd el, hogy te egy rezgési lény vagy egy rezgési univerzumban, és az amit gondolsz hozza mozgásba a rezgéseidet. És aztán az érzelmek, amiket érzel és amit a szívednek hívsz, tájékoztat arról milyen a kapcsolatod azzal, aki valójában vagy. Talán ezért hívod szívnek, vagy szeretetnek. Mert az aki valójában vagy…
K: Ez az önazonosságunk???
Á: Lehet, de…
K: Így rezonálunk a szívünkkel?
Á: Amikor jól érzed magad, akkor teljes rezonanciában vagy a forrásoddal. Hívhatod szívnek, ha akarod. Ha nem érzed olyan jól magad, akkor nincs meg ez a rezonancia. Ez csak egy egyszerűbb alapelv és rezgésileg pontos is. Na, most mi a kérdésed?
K: Amikor kontrasztot élünk meg és elragadnak a gondolataink, akkor az megállítja a lendületet, minden megáll.
Á: Az van, hogy a vágyott iránti lendületet megállítják az ellentétes gondolatok. A nem vágyott iránti lendületet megállítják az ellentétes gondolatok. Igaz? Tehát, ha jól akarsz érezni és rossz gondolataid vannak, hagyd abba!
K: A gondolkodást?
Á: Hááát, ha korán elkapod, nem abbahagyod a gondolkodást, hanem gondolatot változtatsz. Régebben ezt váltópontnak hívtuk. Tudom mit nem akarok, mi az, amit akarok? De ha nagyobb a lendület, akkor a szavaid már nem elég erősek. Ezért beszélünk a megelőzésről, amit előkészítésnek hívtunk. Amikor meditálsz, elcsendesíted az elméd. Amikor elcsendesíted az elméd, megállítod a gondolatot, amikor megállítod a gondolatot, akkor minden negatív lendületet leállítasz. Az ellenállást is. És aztán emelkedik a rezgésed, és ha az emelkedik, hozzáférsz azokhoz a gondolatokhoz, amiket a belső lényed gondol, de azoknak a gondolatoknak nem akarod a lendületét leállítani, mert azok a gondolatok vezetnek el mindenhez, amit kértél.
K: Igen, az örömhöz. Abszolút! De mért kötődünk annyira a negatív dolgokhoz?
Á: Mert inkább van igazad, mint hogy jól érezd magad. És mert azt tanultad, hogy küzdeni nagyon megéri, és fájdalom nélkül nincs nyereség és mert nem úgy éreztél, – a te szavaiddal – nem voltál annyira szív orientált. Te így születtél. Azzal a tudással születtél, hogy az életnek jónak kell lennie neked, azzal a tudással születtél, hogy jó vagy és a forrás melletted áll. Ezzel a tudással születtél. De emberi mivoltotokban, ahogy csoportokba klikkesedtek és egymás igazán vitatkoztok, ahelyett, hogy jól éreznétek magatokat, elfelejtitek hol a helyetek és nincs kiút belőle. Észrevetted, hogy csak csoportól csoportra jársz, elítéled az egyiket aztán a másikat. Belépsz egy új csoportba, majd elítélsz egy másikat, aztán belépsz újabb csoportba, elítélsz egy másikat és így tovább és szörnyen érezd magad az egész folyamatban. Vagy meditálhatnál és megállíthatnád az összes gondolatot, mert amikor semmit nem gondolsz, akkor nincs ellenállás és engedheted, hogy a természetes rezgésed összekapcsolódjon azzal akinek a belső lényed ismer téged, azzal, aki valójában vagy. Nem azzal aki voltál mikor születtél, hanem azzal akivé azóta váltál, az örvény verzióddal a valódi forrás verzióddal.
K: Olyan, mintha két ember lenne ebben a kapcsolatban. A belső lényed és ez a másik…
Á. Kezdetben, mikor ember barátainkkal társalogni kezdtünk Esther-en keresztül, legtöbbetek azt gondolta, te csak te vagy, ennyiből áll az éned. Aztán elkezdtük magyarázni, hogy van a forrás energia éned és a te éned. Mert szerettük volna, hogy megértsétek, hogy a forrás energia éned nem teljes egészében jött ide veled. Az emberek úgy hiszik, hogy “Élek vagy, halok. Fizikai vagy nem fizikai vagyok.” Ez nem így van. Te állandóan nem fizikai vagy és néha fizikai. Mihelyst megérted, hogy egy részed itt fizikai és ez az a rész amiről itt mindig beszélünk, de létezik nem fizikai részed. A fizikai részed felfedezi a kontrasztot és többet kér, és a nem fizikai részed azonnal azzá a többé válik, amit kérsz minden egyes kontrasztos pillanatban. Tehát a kontrasztod a mi nyereségünk. A kontrasztod a mi tágulásunk. A kontrasztod teszi örökké az örökkévalóságot. A kontrasztod nagyon jó dolog. És legyen a kontrasztod az első lépés, de ne legyen az első és megint az első, az első, az első, az első… Legyen az első lépés! A második lépést pedig mi mindig elvégezzük. Nos, valami másra is utalni akartál?
K. Nem. Csak érteni akartam ezeket az alapelveket.
Á: A kérdésed makacs volta miatt nagyon jó dolgokat mondtunk.
K: Igen, imádom! Nagyon köszönöm!