Abraham Hicks – Kukori R.I.P.

kerem-az-infot

K: Van még egy másfajta kérdésem. Valaha is előfordul, hogy Esther nem tud Ábrahámhoz kapcsolódni? Előfordul, hogy úgy érzed szeretnél kapcsolódni, de nem megy?
Á: Egyszer előfordult a korai időkben, hogy nem ért el minket. Mivel olyan könnyen elért minket és Jerry-t annyira érdekelte a harmónia, ezért véget nem érően kérdezett, egyik nap a másik után, egyik nap a másik után, egyik nap a másik után. Tehát a kutat folyton pumpálták és megállás nélkül üzemelt. Szinte mindig erre számítottak. De egy nap… amikor először Texas-ba költöztek, tyúkokat tartottak. Édes aranyos baromfikat! Mindegyiket névről ismerték, tudták melyik tojást melyik tyúk tojta. Nagy boldogságot adtak. Háziállatnak számítottak. Saját nevük volt. Volt a Csirke-Mirke, a Kukori és a Kotkoda, meg az összes többi kedves kis vad.. És egyik nap a szomszéd kutyája lyukat ásott a kerítés alatt és pusztítást végzett a baromfi udvarban. Megölt néhány baromfit. És Esther kedvence Kukori, az áldozatok egyike volt. És egy másik kakas, aki nagyon hasonlított Kukorira, megsérült. És Jerry azt mondta Esthernek “Hozd Ábrahámot! Ő megmondja mit csináljunk.” De Esthernek nem ment. Annyira feldúlta a vérontás …. a tyúk-ontás 🙂 És Jerry azt mondta “Hát, mindig érdekelt, megtörténhet-e”. Aztán azt mondtuk Esther-nek, miután aludt és visszanyerte képességét, hogy fogadjon minket, azt mondtuk neki “Fókuszálj a tyúkokra, akik megmaradtak! Csak fókuszálj azokra akik még itt vannak” És mikor Jerry végrehajtotta átmenetét, Esther azt mondta neki “A tyúkokra fogok fókuszálni, akik megmaradtak, ok?” 🙂 🙂 Tehát soha nem vesztette el a képességét, hogy elérjen minket.
K: Ez alapvetően ahhoz hasonlít, mikor az üzleti életben azt mondjuk “Nincs elvesztett lehetőség. Csak fókuszálj a lehetőségre, ami még itt van.”
Á: Igen, Igen
K: Pompás!
Á: Nagyon jó!

Abraham Hicks – A fiam megütötte a kutyát 2

kerem-az-infot

A kutya pedig elviseli mert azt mondja “Tudom pajti, várható volt! 🙂 🙂 Láttam, hogy jön! Láttam, hogy jön! Tudom, hogy nehéz neked. Olyan sok ötleted van arról, mit szeretnél csinálni és van valaki, aki megpróbálja elnyomni azokat.” Neked milyen volt, amikor ennyi idős voltál? Szófokadó voltál?
K: Nem. persze, hogy nem!
Á: És mi történt, mikor nem voltál az?
K: Hát valószínűleg elvertek, megfegyelmeztek.
Á: Attól szófogadó lettél?
K: Végül… talán keresni egy utat, tovább az örvényembe, hogy ne érezzem, hogy szófogadónak kell lennem, de tudjam mi a helyes, mi a jó és mi a rossz.
Á: Tehát ha valaki nem érzi szabadnak magát, ha úgy érzi irányítják… nem sok időt töltöttél ebben az életben és határozott elképzelésed van arról, milyen legyen egy szülő gyerek kapcsolat. Nagyon komolyan veszed és ez csodálatra méltó, mert nagyon-nagyon jó hatással akarsz lenni rá. De egyfajta lendület közepébe ugrasz és inkább tettekkel próbálod megállítani, pedig nem sok esély van rá. Próbáld inkább megérteni azt a lendületet, amit ő érez! Ezért éltünk a sziklaperem felé rohanás hasonlatával. Ha azt kérdezzük, mi történt mielőtt megütötte a kutyát, akkor fel tudsz eleveníteni pár dolgot, ami aznap délután, azon a napon, vagy 5 -10 perccel előtte történt? Mit láttál?
K: Először is nem és ezt példaként hoztam fel és számos más eset… de van hova fejlődnöm és nincs korábbi hasonló tapasztalatom és ez nem arról szól, hogy jóvá tegyem őt. Feléd és az örvény felé akarom fordítani. Derüljön ki mit kezd egy 7 éves ezzel az információval. Szeretném látni ennek a potenciálnak a kiteljesedését.
Á: Szeretnénk ha azt közvetítenéd felé, hogy nem várjuk el tőled, hogy jóvá tedd őt. Azt szeretnénk, fogadd el, hogy ő már az, még akkor is, ha megüti a kutyát. Ez lesz a legnagyobb segítségére. Az pedig, ha megüti a kutyát – amiben egyetértünk veled, te nem akarod, a kutya nem akarja, nem jó dolog -, ha megüti a kutyát és te őt rossznak és hibásnak könyveled el ezért, akkor az élettel a tettek szintjén próbálsz boldogulni, rezgésbeli alapok helyett. Ma egész nap erről beszéltünk. Ez az amiben az egész világ téved. Az egész világ – addig a fokig, hogy bajban van -, a dolgokat tettekkel próbája orvosolni és nem rezgéssel. Mikor olyan nagy a folyamatban lévő lendület, akkor a viselkedést nem tudod megállítani.
K: Én engedni akarom, engedni akarom neki, hogy annyit tegyen, amennyit csak tud.
Á: Engedni akarod, hogy szabadnak és jól érezze magát. A legjobb érzésű viselkedést akarod kiváltani belőle. Tudod mi az, ami legjobban bánt téged, mikor látod, hogy agresszíven és durván viselkedik valaki mással? Az, hogy tudod, aki jól érzi magát, nem csinál ilyet! Nem érezheti jól magát, mikor ilyet csinál. Ha vérezve az utcán találnád, megtennél mindent, hogy megnyugtasd és segíts rajta. De amikor azt veszed észre, hogy olyat tesz, ami szerinted rossz, mint a kutya megütése, akkor büntetni, szidni, elverni akarod. A szobájába küldenéd!
K: Azt akarom tanítani neki, hogyha az örvényben megütsz valakit, akkor valaki visszaüthet. És a világ, ahogy öregszel…
Á: De tudod, az örvényben senki nem üt meg! Senki soha senkit nem üt meg az örvényben.
K: De a vonzás törvénye…
Á: Te most a tettek világáról, a tettek világának következményiről beszélsz. De ez nem könnyű! Más szóval, mi érezzük a fájdalmadat, olyan értelemben, hogy tudjuk miről beszélsz. Ha azt látod, valaki úgy viselkedik, hogy meg akarod fékezni, akkor legszívesebben közbe lépsz, csírájában elfojtod, tisztázod, hogyan működnek majd a dolgok, lefekteted a szabályokat és betartatod azokat a szabályokat! Mi meg azt kérdezzük “És hogy megy ez neked?” Társadalmilag, civilizációs szinten ez egyáltalán nem működik nektek!
K: Úgy érzem magában okoz kárt, amikor megüti a kutyát. Ami univerzális értelemben így is van, nemde? Mi mind összeköttetésben vagyunk.
Á: Legyen az a célod, hogy valahogyan megnyugtasd őt, még akkor is, ha látszólag nem érdemli meg ezt a fajta törődést abban a pillanatban. Valójában ez a mondandónk lényege. Olyat kérünk tőled, amit nehéz kivitelezni. Azt kérjük tőled, hogy szeresd őt, feltétel nélkül!
K: Szeretem!
Á: Ő arcon ütötte a kutyát és…!
K: Akkor is szerettem, mikor megtette.
Á: De ha a pillanatot nézzük… Nem lehet, hogy haragszol rá és szereted őt ugyanabban a pillanatban. Vagy az egyik, vagy a másik!
K: Nem haragudtam, nem ezt mondtam, mindig szeretem őt. Hanem amikor azt látom rosszat tesz…
Á: Akkor mi van?
K: Meg akarom tanítani neki a különbséget a rossz és a jó között, mert úgy érzem még mindig nem tanulta meg.
Á: Ami valójában történik az az, hogy ő jött téged tanítani!
K: Abszolút!
Á: Tanítani jött téged arra, hogy “Ha úgyis is tudsz szeretni, ha rosszat csinálok, akkor jöttél rá a lényegre, Apa! Amikor azt látod, hogy rosszat teszek és képes vagy nem a viselkedésem rosszallására figyelni, hanem a feltétel nélküli szeretetre, aki valójában vagy és képes vagy szeretni, akkor is, amikor azt látod, hogy a te szemedben… a kutya szemében rosszat teszek 🙂 🙂 , akkor értetted meg!” De még nem értetted meg és szinte senki nem értené. Más szóval, mi minden szülőhöz, mindenkihez szólunk, aki bármit is irányítani próbál. Mennyire tud feldühíteni másnak a viselkedése, hogy elvárd tőle, hogy megváltozzon, csakhogy jól érezd magad? Ennyire csapdába kerültél!!! Látod?… Ő csak segít neked. Ezt együtt társ-teremtitek. Te és ő és mindenki csapdában érzi magát, de nem kell így lennie, tudod. Ez egyre csak javulni és javulni és javulni fog. Ha vérben találnád, segítenél rajta, ha azt látod üt, segíts rajta! Ha vérben találnád, nyugtatnád, ha azt látod üt, nyugtasd! Nyugtasd! Nyugtasd! Mert ha nem lenne rá szüksége, nem ütne! Nyugtasd! Nyugtasd! Nyugtasd! Nyugtasd! (Taps) Nagyon jó! Nagyon jó! Ennél kedvesebb megtapasztalásban még nem volt részünk. Mert erről szól ez az egész, igaz? Arról, hogy megőrzöd rezgésbeli egységedet azzal aki vagy anélkül, hogy elvárnád a körülmények változását. Csak ebben az állapotban lelsz valaha is szabadságra. És ha következetesen rálelsz, akkor felfedezed hogy minden helyzet változik, mert olyan erővel tudsz hatni másokra, hogy eléred azt, hogy a környezetedet irányítod. Így teszed a világot egy jobb hellyé! Nem kell hogy az legyen, de az lesz, tudod… Az lesz!

Abraham Hicks – A fiam megütötte a kutyát 1

kerem-az-infot

K: Köszönöm Ábrahám, köszönöm Esther, köszönöm Jerry! A kérdésem két részből áll. Először elmagyarázom aztán kérdezek.
Á: Csak térj rögtön a kérdésre!
K: 1998. óta követlek, vagyis téged Ábrahám. Voltak évek, hogy ez megszakadt, aztán visszatértél az életembe pár éve, amikor rendkívüli mélypontra süllyedtem. Nagyon messze voltam az örvénytől! Kértem, hogy dolgok megvalósuljanak az életemben anélkül, hogy tudtam volna hogyan történhetnek meg, mert annyira zaklatott volt a rezgésem.
Á: De nem szép? Hiszen ez mindig így megy. Soha nem kell tudnod. Ha nem kell az, hogy tudd, hogyan fog megtörténni, hanem egyszerűen csak akarod, hogy megtörténjen, akkor gyorsabban jön. De te lelassítod azzal, hogy megpróbálod meghatározni, hogyan jöhet. Te azt akarod, hogy olyan módokon történjen meg, amit soha nem láttál. Hogyan tudnád megmagyarázni azt, hogyan fog megtörténni, ha egy vadonatúj módon valósul meg. Hagyj fel ezzel a résszel! Hagyd hogy jöjjön és tudd, hogy meglesz.
K: Abszolút! És el is engedtem. Szerelemre vágytam, aztán kb. eltelt egy év és az univerzum elhozta nekem életem szerelmét. Valakit, aki a barátom már 20 éve. A kapcsolatunknak egy teljesen új fejezete kezdődött kb. egy éve. Ezzel olyan dolog jött, amire szintén vágytam. Van neki egy fia, aki hat éves. Az apja nincs a képben. Soha nem is volt. Hirtelen apa lettem. És…
Á: Nem erre számítottál, mi? 🙂 🙂
K: Vágytam rá. Azt gondoltam enyém lesz biológiailag, de nem…
Á: Rezgésileg a tiéd!
K: Pontosan. És szeretem… mindkettőjüket. A kérdésem az, hogy amikor rosszalkodik és próbálom újra meg újra… egy új szülő vagyok és szeretem… úgy akarom csinálni… már volt egy házasságom, tehát labdázni szeretnék vele, meg akarok mutatni neki dolgokat, olyat csinálni vele, amit velem nem csinált az apám.
Á: Ne próbálj semmit újra teremteni. Ez egy új generáció. Egy új kapcsolat. Egy teljesen új ember. Kövesd őt! Egyébként olyan dolgokat nyomsz le a torkán, amikből nem kér!
K: Csak olyan dolgokat akarok megmutatni neki, amiket lehet, hogy kedvelne.
Á: Hagyd, hogy a saját élete mutasson neki dolgokat! Más szóval, ő azt szeretné neked mondani és ebben profi lesz 🙂 , mert ez is egy jó ideje várat magára! Ő azt szeretné neked mondani, hogy “Ne akard az én örvényemet megteremteni! Ne gondold, hogy a megmutatás a te dolgod, az életem ezt elintézi.”
K: Ez rendben is van. De amikor azt látom, hogy felkavaró módon, vagy úgy viselkedik, hogy magában vagy másban okozhat kárt… hogyan…
Á: Mondjuk felgyújtja magát??? 🙂 🙂
K: Neeem, de eltör dolgokat és láttam, hogy megütötte a kutyát. Olyat tesz… pedig sokszor mondtam neki, hogy ez nem helyes! Hogyan mondok nemet a rosszra és igent a jóra miközben engedem őt kibontakozni?
Á: A legfontosabb dolog… indíts az alapokkal! Azt mondod, hogy “amikor ő rossz”, “látom, hogy rossz dolgokat tesz”… ez két teljesen eltérő dolog, mert ő soha nem rossz. A kialakulás a kibontakozás folyamatában van. És néha úgy viselkedik, amivel nem értesz egyet.
K: Ezt azért tudom, mert sok embert láttam agresszív módon viselkedni, meg hasonlók és nem olyan jó felnőtté váltak.
Á: Az történik, hogy van benned egy gondolat-szokás és ha azt látod, hogy valaki, valaki új, kicsit is hasonlóan viselkedik, akkor egy olyan dolgot vetítesz rá, ami sokkal nagyobb, mint amiről ez a pillanat valójában szól. Aztán a reakciód erősebb, mint amit ez a pillanat valójában megkíván. Más szóval, az amit ő neked tanítani fog és mindenek felett azt kívánjuk neked, azt kívánjuk neked, hogy bízz benne!
K: Bízom is folyton, de egy kutyát arcon vágni nincs rendben, az kínzás, nemde? Háromszor rászólok aztán negyedikre látom megint… szándékosan olyat tesz, ami emberekre, vagyis másokra ártalmas…
Á: Nos, tudod mi történt előtte?
K: Nem.
Á: Tudod, mit tett vele a kutya? Tudod, mit mondott neki?
K: Egy jó kutya. 🙂 Nem.
Á: Tehát csak belesétáltál… megkérdezted tőle, miért? Vagy csak automatikusan feltételezted, hogy nincs rá magyarázat. Más szóval, mi ez az egész?
K: Ez csak egy példa volt, van több is.
Á: De mi téged kérdezünk, mert… tudod, mindennek ami dologgá, viselkedéssé vált, rezgési alapja van. A legtöbben a dologra, a tettre reagálnak és nem veszik figyelembe a rezgésbeli alapot. Tehát valahogyan meg tudod nyugtatni magad, megértve, hogy a gyökerénél van egy rezgési alapja, hogy megüti a kutyát?
K: Igen és ez a kérdésem második része. Hogyan nézhetek végig valamit, ami ártalmas úgy, hogy az örvényben maradok?
Á: Te ezt kéred tőle! Azt kéred tőle, felejtsen el mindent amit korábban tanult, felejtse el, hogyan bántak vele az emberek, azt kéred tőle, felejtse el életének rezgési alapját és más legyen, mint a már folyamatban lévő lendület. És te azt mondod “Nekem nem megy! A látottakra kell reagálnom!” És ő ezt mondja “Én is olyanra reagálok, ami korábban történt!” Persze igazad van, az nem természetes viselkedés! De oka van. Valami kiváltotta belőle, amit meg kell értened egy kicsit, mert ha csak reagálsz… persze értjük mi, hogy ebben a világban úgy akarod nevelni a gyerekeidet, hogy megfelelhessenek másoknak, nem akarod, hogy olyat tegyenek, amiért bajba kerülhetnek, nem akarod, hogy tiszteletlenek legyenek, ezt mi mind értjük. De ha a mai összejövetelről azzal a megértéssel tudnál távozni, hogy minden, ami dologgá vált, minden ami ütéssé vált, minden ami verbális sértő szóvá vált, minden, ami gyönyörű épületté vált, minden amiből dolog lett, mindennek volt rezgésbeli alapja ami jött, lendület, ami jött. És azt kérni valakitől, hogy változtasson a viselkedésén a rezgési alap megértése nélkül, olyan mint kérni tőle, lépjen le a szikláról és lebegjen, ne zuhanjon.
K: De én magyarázom neki, hogy nem helyes a kutyát bántani. Ez a dolgom! Nem helyes bántani.
Á: Halljuk, amit mondasz és nem vitatjuk, hogy az egy olyan viselkedés amit támogatnod kéne, de ez olyan mintha arra kérnéd, hogy fusson eszeveszettül a szikra pereméig de ne essen le róla.
K: De magyarázattal, szeretettel, hogy “Tudod ez nem helyes”…
Á: Te hallasz minket egyáltalán?
K: Igen. 🙂 🙂
Á: Tehát van egy lejtő, egy 70 méteres szikla, ő rohan felé, te meg azt mondod “Fuss, ahogy csak tudsz és amikor a peremhez érsz ne üsd meg a kutyát!”
K: Hallgatlak és azt mondom neked, nem ezt teszem. Elmagyarázom neki, mielőtt a sziklaperemhez érne “Jön egy szikla! Figyelj rá!”
Á: Ez az, amiről tényleg beszélnünk kell. Milyen beszélgetéseitek vannak, mert valaki csak úgy hirtelen nem üt meg egy kutyát. Valami történt előtte. Valami zajlott rezgésileg előtte. Észrevetted? Vagy nem is tudatosult addig, amíg megütötte? Láttad, hogy a sziklaperem felé rohan? Bármit láttál, ami előtte történt?
K: Igen.
Á: Mit láttál?
K: Sok más kirívó, engedetlen magatartást.
Á: Miben nem engedelmeskedett? Ez a lényeg.
K: Vannak helyes, és helytelen dolgok!
Á: Látod mi történik!? Amikor nagyon szigorú vagy vele, amikor ellenségként tekint rád, akkor nem téged, hanem a kutyát üti meg. 🙂 🙂

Abraham Hicks – K: A megvilágosodásról szeretnék beszélni és…

kerem-az-infot

Á: Felfrissültetek?
K: Igen!
Á: Jó! És most?
K: Üdv! A megvilágosodásról szeretnék beszélni és itt…
Á: Amit mi harmóniának hívunk.
K: De amin egy kicsit fennakadok…
Á: Az nem harmónia. 🙂
K: Tudom! 🙂 A mai beszélgetésből világos nekem, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy ez megtörténhessen a saját rezgésem miatt…
Á: Előfordul, igen.
K: De sokat gyakorlom … már évek óta! Az egyik dolog, amit egyáltalán nem értek… Van néhány tanító odakint, akik úgy néz ki, elérték a megvilágosodás állapotát és amikor arról olvasol, hogyan érték el, ők teljes és végső kétségbeesésben voltak és aztán lezajlott bennük ez az ébredés, ami feltételezhetően a semmiből jött. Elméletileg nem akarták, nem tudták, hogy milyen, de megtörtént aztán egész életük megváltozott.
Á: Ez mindannyitokkal megtörténik, mert amikor tényleg tudod, mit nem akarsz, akkor erősebb vágyrakétákat indítasz arról, amit akarsz. Tehát logikus, hogy a teljes és végső kétségbeesés idején erősebb vágyrakétát indítasz, mint valaha. Mihelyst elindítottad azt a rakétát, rendszerint nem állsz készen, hogy fenntartsd a rezgését. Mindenkinek gyakorolnia kell hozzá… Az történik, hogy átvizsgálod az életet, vágyrakétát indítasz, ami új neked, elvagy a hiányában, de aztán meditálhatsz, pozitív jellemzőkre fókuszálhatsz és rátalálhatsz az új vágy érzései helyére. Zárhatod a rést és mihelyst zárod, a rezgésbeli verziójának rezgésbeli frekvenciájában állsz és manifesztálódik. De ezzel jön a kontrasztos tapasztalatok egy új sorozata aminek hatására újabb vágyrakétákat indítasz. Néha, ha nagyon erős a kontraszt, akkor nagyon erős rakéta indul. Tehát itt erről van szó. De fókuszálni kell, hogy magadat rezgésbeli harmóniában tartsd a vágyaddal. Lehet, hogy egy annyira rendkívüli és megdöbbentő dolgot tapasztaltak, amire felfigyeltek és utána soha nem tudtak nem rágondolni. Más szóval, valami csodaszerű dolog történt és ők tudták és könnyű volt nekik fókuszban maradni. De nincs különbség! Vágyrakétát indítottak és valahogyan elérték, hogy rezgésileg szinkronban maradjanak vele.
K: Szerintem ilyen csodaszerű dologra vágyom!
Á: Hát… 🙂 Mi is harmóniát kívánunk neked! De jobb lenne, ha nem kerülnél olyan helyzetbe, amiben azt gondolod, hogy el kell érned és örökre fenn kell tartanod, mert ez egy olyan dolog, amit bármikor újra elérhetsz. A harmónia nem olyan, mint egy egyetemi diploma, amit ha egyszer megszerzel, akkor örökké a tiéd. Az vagy van, vagy nincs az adott pillanatban. Az érzéseid elárulják és tehetsz érte. A harmónia valójában a rezgés egy gyakorlott állapota. És azért akarjuk ennyire, hogy ezt halld, mert mindig többet fogsz akarni!. Senki nem jár úgy, hogy indít egy rakétát, aztán soha nem kér többé. Mindig többet és többet és többet akarsz elérni. Ez az evolúció lényege. Az örökkévalóság lényege. A relaxált állapot, amikor nem vádolod magad, hogy nem vagy harmóniában, az tényleg egy csodálatos létállapot. Beszéltünk róla, hogy első lépés a kérés, második a válasz, a harmadik a befogadó állapotba kerülés. De valójában a negyedik lépéssel válsz ennek mesterévé, amikor felismered, hogy “Lehet, hogy nem vagyok, mindig benne, nem is kell, de egyértelműen érzem a különbséget! És egyre inkább feltétel nélkülivé válhatok a harmóniámban.” Amikor végül egy olyan állapotba kerülsz, hogy nem várod el, hogy egy adott feltétel teljesüljön, hogy harmóniába kerülj, akkor tényleg beindult a dolog. Mert akkor bármilyen körülmények között stabil maradhatsz. Aztán észre sem veszed és harmóniád mesterévé válsz. Aztán olyan helyzetbe kerülsz – a minap kérték, hogy ezt hívjuk az ötödik lépésnek, ami szerintünk egy jó ötlet -, olyan állapotba kerülsz, amiben felismered, hogy a kontraszt valójában szolgál téged. Nincs negatív érzés benned iránta. Megvilágosítva érzed magadat általa, úgy érzed szolgál, változatosságnak éled meg, ami segített a hatékonyabb választásban. Mintha a kontraszt alternatívákat jelentene, mintha svédasztalnál lennél. És ha elérsz egy olyan állapotot, hogy nem ítéled el a kontrasztnak azt a részét, amit nem szeretsz, hanem az egészet áldod azért a világosságért és választásért, amit termel benned, akkor ebben a világban élhetsz megvilágosodottan… és boldogan. És folyton tágulva, felismerve azt, hogy soha nem végzel vele.
K: Tehát mindig van több és több. Soha nincs olyan, hogy “Ok, most már megvan!”, akkor sem, ha megnyugodtál, megvilágosodtál, harmóniába kerültél, vagy ilyesmi. Minél többet gyakorlod, annál jobban mélyül?
Á: Abszolút. Példa erre, hogy mondjuk akarsz valamit, ami nincs meg. Szorongással tölt el. De tudod, mi a teendő. Megnyugtatod magad, relaxálsz egy kicsit, meditálsz, általánosítasz, csillapítod magad, nem csinálsz többet ügyet belőle, tehát a vágyad érett, a forrás rajta van és így ellenállás mentesen harmóniába kerülsz vele. Érzed azt a békét, elégedettséget. De te tágulásra is vágysz, örökkévaló lény is vagy, tehát az élet mutat valami mást, amivel harmóniába kerülsz, aztán az élet mutat valami mást… más szóval, ezért akarsz továbbra is visszatérni. Ezért olyan finom hely ez az idő-tér valóság. Ezért van annyira egymásotok javára a sokszínűségetek. A benned születő vágyaknak nincs vége. De hogy ez kielégítő legyen, meg kell értened a következőt. Mert ha azt mondjuk valakinek, aki azt hiszi, csak akkor lesz boldog, amikor meglesz az, meg az, meg az, meg az, amikor eléri mindazokat a nagy dolgokat, amire vágyik… nézed a listádat… “Ha ezek meglesznek, akkor boldog leszek!”… ha te ezt hiszed, akkor az efféle kijelentéseink nem esnek jól, amikor azt mondjuk “Soha nem végzel vele. Mindig ébrednek újabb vágyak benned.” De ha megérted, hogy a boldogság harmóniát jelent az új ötlettel, akkor úgy leszel vele “Hadd jöjjön!” Ha kezded megérteni, hogy nem az úti cél, hanem a hozzá vezető út, ami annyira életadó. Sokatok volt az alaszkai hajóúton, mikor Seattle-ből indultunk és oda értünk vissza. És az egyik nap azzal viccelődtünk az utasainkkal a szemináriumon, hogy ez olyan lenne, mintha ott állnánk a kikötőben és azt mondanánk “Nos, mivel innen indulunk és ide is térünk vissza, most szálljatok le! 🙂 Utazásotok véget ért! Az úti kártyán az áll, hogy a kiindulás és az érkezés is Seattle, tehát szálljatok le most!” Ezt mindenki kissé elégedetlenül fogadná, mert nem azért váltottak jegyet, hogy vége legyen, hanem, hogy utazzanak. Az élményért, a helyekért, a tapasztalatért. Tehát ezek a te célállomásaid, a céljaid, ilyenek a dolgok, amiket akarsz. Csak okok arra, hogy tovább folytasd. És amikor belenyugodsz a soha véget nem érő vágy frissességébe. Ma azzal kezdtük, hogy az emberek néha annyi ellentmondást helyeznek a saját vágyaikba, hogy nem érzik kellemesnek azokat. De amikor rájössz, hogyan hagyj fel ezzel és a vágyad friss és gazdag marad, akkor az új vágyakat szívesen ízleled és akarod. Mert rájössz, hogy az csak egy újabb lehetőség, hogy örömet lelj a élettel és a rajtad keresztül áramló forrással lévő kapcsolatodban. Tehát az az elégedettség, amiről beszélsz, az az elégedettség, az harmónia. Az az elégedettség a megvilágosodás. Az a világosság, a megvilágosodás, az az ellenállásmentesség. De honnan fogod tudni milyen finom az ellenállás hiánya, hacsak nem tapasztaltad meg kicsit a jelenlétét. Honnan tudod milyen az, hogy éhes vagy, vagy hogy már eleget ettél, vagy csak ízlelni szeretnéd az ételt, ha nem voltál éhes? Hogyan fogod érezni a megnyugvással járó elégedettséged, ha nem kerültél kicsit diszharmóniába. Így formálod az agyagot! De a negyedik, majd az ötödik lépés szól arról, hogy nem parázol be azon, ha egy adott pillanatban nem vagy a harmónia csodaszerű állapotában. És hidd el, mindegy kik ők, vagy mit mondtak, de nincs olyan, hogy mindig abban vannak. Esther-nek sokkal jobban megy a harmónia, ha mindannyian elvárjátok tőle. Jól felkészül rátok. Ráhangolódik, meditál, fókuszköröket csinál, felkészül rátok. Látnotok kellett volna tegnap… ja azt nem… 🙂 🙂 Legtöbbször abban van, de rugalmasnak kell maradnod a világodban, igaz? És senki nem várja el tőled, senki nem mondja, hogy “Ahhh, nem vagy harmóniában? Végeztünk veled.” Sőt te azért érzel negatív érzelmet, mert mi soha nem végzünk veled. Ha a forrásod elengedne, mikor negatív érzelmet érzel, akkor az a negatív érzelem rögtön elmúlna. Mert a negatív érzelmed jelzi, hogy rezgésileg nem ott vagy ahol a forrásod. Tehát amikor csak rosszul érzel, mondd! “Szuper! A forrás még velem van!” Próbáld ki! “A forrásnak biztos fontos, biztos fókuszál, biztosan máshogy látja, mint én. Biztosan olyat tud, amit nem engedek magamnak tudni. Mi lehet az?” És ha keresni kezded, megtalálod! Jó! Elég?
K: Igen!
Á: Nagyon jó!
K: Köszönöm!

Abraham Hicks – Duplázd meg a bevételedet!

kerem-az-infot

K: Két éven belül meg kell dupláznom a bevételemet!
Á: Ez egy árral haladó, vagy árral szembeni kijelentés? Más szóval, ettől jobban, vagy rosszabbul érzed magad? Mi csillapítani próbáltuk, te meg mintha bottal próbálnád bökdösni! Ezt azért kérdezzük, mert nem az a munkád, hogy megoldást találj! A munkád a csillapítás. Gondolj arra, hogy a megoldás szóban benne van a csillapítás szó, vagy nem? Más szóval… csillap-oldás… ööö! Ez egy csillap-oldás! 🙂 A célod, hogy rezgésbeli harmóniába csillapítsd magad! A célod, hogy enyhíts a szorongásodon. És ezt úgy éred el – erről volt szó az előbb -, ezt úgy éred el, hogy olyan gondolatokat és példákat keresel, amik jobb érzéssel töltenek el, amikor rájuk gondolsz. A célod, hogy ott állva, ahol vagy – hiszen máshol nem állhatsz -, enyhíts azon, ahogy érzel úgy, hogy arról beszélsz, amit tudsz és nem arról, amit nem. De te pont ellentétesen csináltad. Azt mondtad “Két éven belül meg kell dupláznom a bevételemet”! Olyan nehéznek tüntetted fel, amennyire csak lehet. Nem azt erősítetted fel, amit tudsz – ami a csillapítás -, hanem azt ami ismeretlen, ami a csillapítás ellentéte. Érted? Elfogadod, hogy ez a rezgésbeli harmóniáról szól és nem arról, hogy megpróbálsz rájönni, honnan jön a pénz? Elfogadod, hogy a bevétel növekedése már a rezgési letétedben van? Elfogadod, hogy amikor először aláírtad arról a papírokat, már egy részét bele tetted? Érted, hogy amikor csak aggódtál miatta, még többet raktál bele? Más szóval ez egy jól kigondolt, jól kitervelt teremtés, amire a forrás energiád nagyon ügyel. A kérdés tehát nem az, meglesz-e, mert már megvan és a kérdés nem az, hogy az enyém lehet-e, mert már a tiéd! A kérdés az, hogyan érezhetem most úgy, hogy ott van, ahelyett, hogy felhúzom magam és azt érzem nincs ott. Hogyan legyen bennem bizalom, ne kétely? Hit, ne bizonytalanság. Meggyőződés, ne aggodalom. Tehát ez egy érzelmi játék, ez egy rezgésbeli játék. Mit tudok, mit tudok, amitől jobban érzem magam – még ha általános is? Tudom, jó vagyok abban, amit csinálok. Tudom, hogy mindig rájövök dolgokra. Tudom, hogy a dolgok jól alakulnak a számomra. Tudom, hogy egy túlélő vagyok. Tudom, hogy leleményes vagyok. Tudom, hogy helyén vannak az univerzum törvényei. Tudom, hogy a rezgési letétemben van. Tudom, hogy az univerzális erők mindig segítenek. Tudom, hogy helyén van a megoldás. Tudom, hogy hozzáférhetek, bár ebben a pillanatban nem látom. Tudom, hogy bár most nem látom, de később láthatom. Tudom, hogy sok olyan dolog volt, amit egyszer nem tudtam, aztán később tudtam. Ezeket a dolgokat tudom. Ez nyugtató, ugye? Tehát, ahogy arról beszélsz, amit tudsz – akár általánosan -, csillapítja a rezgésedet, segít zárni a rést. És minél jobban zárod a rést, az univerzum annál jobban összehozhatja a szükséges körülményeket és eseményeket. De ha ellentétesen teszel, amikor felhúzod magad és azt mondod “Ezeket nem tudom! Nem tudom honnan fog jönni! Nem tudom mikor! Nem tudom időben lesz-e! Nem tudom, mit fogok csinálni!” Amikor így felbőszíted magad, akkor nem engeded a neked dolgozó univerzális erőknek, hogy hozzád jöjjenek és csak egyre rosszabbul és rosszabbul érzed magad. Ez nagyon jó volt. Tisztán átment, ugye? (taps) Minden, minden egy érzelmi játék. Minden rezgésbeli játék. Minden, minden, minden!
K: Sőt, ha játékként tekintesz rá, akkor játékszellemet vihetsz bele. Nyáron a közszolgálati rádióban hallottam, hogy az MIT-nél megcsinálták a világ legnehezebb kincsvadászatát. A legbriliánsabb elmék a megoldáshoz a legfrappánsabb fejtörőket hozták létre. És az emberek imádták. Szóval hallottam ezt a műsört és azt mondtam magamnak “Ezt megcsinálhatnám az ingatlanadómmal!” És belevittem ezt a fajta játékszellemet és manifesztáltam valamit ami előre nem volt látható.
Á: Nagyon szeretjük, mikor játékossá válsz, mert amikor olyan vagy, szűkíted a rést, amikor rosszkedvű, tágítod a rést, amikor bizakodó, szűkíted a rést, amikor aggódsz, tágítod a rést. Ha szemedet – és ezek voltak a szavaid, mikor leültél -, ha a szemedet a réseden tartod, ha a hasi idegeidet a réseden tartod, ha az érzelmi érzékelőidet a réseden tartod és fontos, hogyan érzel, akkor hagyd a valóságot! A valóság semmit nem jelent. Ami-van, semmit nem jelent, mert átmeneti és mozgásban van a résed szűkítésének, vagy tágításának irányában. Ha ezt megérted és rájössz, hogy a körülményektől függetlenül te határozod meg hogyan érzed magad, akkor értetted meg igazán. A teremtés lényege a feltétel nélküli harmónia. De amikor a valóságod annyira eleven, hogy elöntenek a körülmények, majd reagálsz rájuk, de nincs uralmad a feltételek felett. Aztán csak klikkesedsz, csoportosulsz, megpróbálsz rávenni másokat, hogy különböző dolgokat csináljanak, hogy eltérő feltételeket teremtsenek. Ígérjük, hogy sokkal könnyebb zárni a résed és engedni az univerzumnak, hogy a bevételed dupláját vagy többszörösét hozza neked, mint rávenni őket, hogy változtassanak a kamatokon. 🙂 Sokkal könnyebb neked engedni, hogy az univerzum bősége csak eljöjjön hozzád.
K: Könnyebb szűkíteni, mint tágítani a résemen azokkal a harmonikus gondolatokkal.
Á: Örömmel halljuk, hogy ezt mondod. Lehet könnyebb, vagy nehezebb, de zárni biztosan jobb érzés. Megéri az igyekezetet. Még ha nehezebb is az elején, hiszen a többi gondolat dominánsabb, aktívabb, de ha megteszed – ahogy az előbb mutattuk -, akkor egyre könnyebbé és könnyebbé válik, mert a vonzás törvénye folyton a legaktívabb rezgésedre reagál. De te határozod meg, mi az.
K: Igen, köszönöm!

Abraham Hicks – A belső lényed mindig tudja, milyen közel állsz mindenhez, amit kérsz

kerem-az-infot

Á: Jó reggelt! Rendkívül örülünk, hogy itt vagytok! Jó összejönni a társteremtés érdekében, egyetértetek?
K: Igen.
Á: Tudjátok mit akartok?
K: Igen.
Á: Megtanultátok értékelni azt a vágyat, ami bennetek folyamatosan születik?
K: Igen.
Á: Az azt jelenti, hogy nincs ellentmondás a hiedelmeitek és a vágyatok között. Hát nem jó ezt tudni? Ha olyan vágyad van, amiben nem hiszel, akkor az nem jó érzés. De ha van egy vágyad, amiben nem kételkedsz, ami miatt nem aggódsz és nem fókuszálsz annyira arra, ami most van, hogy meggátoljon téged abban, hogy elvárd a változását, akkor nagyon jó állapotban vagy! De ha van egy vágyad és nem tudod levenni a szemedet arról ami most van – amiben a vágy még nem mutatkozik -, ha a vágy még csak egy rezgésbeli entitás, egy rezgésbeli lét, egy rezgésbeli vonzáspont és még nem tudtad jelekké, impulzusokká fordítani, ha még nem látod, hallod, szagolod, ízleled vagy tapintod, tehát úgy érzed hiányzik, még nincs itt, akkor annak a tudatában, hogy még nem történt meg, te rezgésbeli diszharmóniában vagy pontosan azzal a vággyal, ami keletkezett benned, azzal a vággyal, ami a létrejövés folyamatában van. Még nem eléggé igazítottad a rezgésedet ahhoz, hogy elkezd azt a rezgést gondolattá, érzelemmé, dologgá változtatni. Még mindig egy olyan rezgés, amit idegennek érzel, de nem csak idegennek, hanem sokszor ellentétesnek érzel azzal a rezgéssel, amit folyamatosan kibocsátasz. Nos, van egy dolog, amiről sokat szeretünk beszélni, mikor együtt vagyunk. Ez az, hogy kicsit jobban mellőzhetnéd azt, ami van, miközben elképzeled, mi az ami jön, vagy csak akadj le a témáról! Csak ne hajtogasd folyton azt, amit akarsz! Ami elvezet minket a tudatos teremtési folyamat legfontosabb részéhez, mert ez egy három lépéses folyamat, ami négy lépéssé, majd öt lépéssé vált – de erről lesz még ma szó. Tehát a három alap lépés a következő: kérsz, ez az első lépés – ezt nem tudod abbahagyni -, aztán a forrás válaszol – ez nem a te munkád, ez csak megtörténik -, ekkor történik, hogy a rezgésbeli verziója tovább fejlődik, aztán a harmadik lépés, el kell érned hogy rezgésileg passzolj hozzá, találnod kell módot arra, hogy beengedd. Befogadó állapotba kell kerülnöd mielőtt elkezdheted a vágyad rezgésbeli frekvenciáját valóságra fordítani. Jerry sokat beszélt egy könyv írásáról. Esther és Jerry meg fogja írni ezt a könyvet, más szóval Esther elindult ezen az úton és impulzusokat kap Jerry-től róla. És ez a könyv, remek a címe “Változtasd a gondolatokat dolgokká!”. “Változtasd a gondolatokat dolgokká!” …, ami a megértés kezdeti lépései voltak, legalábbis meg volt a vágy, hogy megértsék, hogyan teremtünk dolgokat, hogyan lesz egy ötletből impulzus, aztán találkozás, aztán manifesztáció. Hogyan változnak a rezgésbeli dolgok kézzel foghatóvá. És tudnod kell, hogy ez történik, hiszen ha körbe nézel a világodban… és oly sok minden látható vesz körül…, no de ez az, amiben elbotlasz, mert annyira hosszászoktál annak a nézéséhez, ami van, hogy amikor olyat kérsz, ami nincs, akkor a következtetésed hatására, hogy még nincs ott, olyan rezgés bocsátasz ki, ami távol tart attól, hogy számodra nyilvánvalóvá váljon. Persze tudjuk mi, hogy ti fizikai testben összpontosult gyönyörű lények vagytok és tudjuk mennyire szeretitek megvalósult világotokat, manifesztálódott világotokat, de mi azt szeretnénk – főleg az együtt töltött óráink alatt -, hogy rezgésbeliként gondoljatok arra az univerzumra amiben fizikailag összpontosultok. Ha el tudod kezdeni elfogadni magad elsősorban olyannak aki rezeg, aki tudatában van az általa kibocsátott rezgésnek, ha fontos lesz neked az irányító rendszered, az érzelmeid, amik jelzik, milyen rezgést bocsátasz ki, és ami még fontosabb, jelzik milyen rezgést bocsátasz ki a gondolatoddal itt és most, bármely időpillanatban és a forrásod rezgését, a belső lényed rezgését, és ami még fontosabb, mindannak a rezgését amit kértél, és ami még fontosabb a rezgését annak, amivé valójában rezgésileg már váltál… Tudod, amikor az élet hatására többre vágysz, mint ami megvalósult, a folyamat elkezdődik. De először annyira finom, hogy nem tudod, hogy történik. Tehát számot vetsz! Azt mondod “Hol van? Hol van? Hol van ő? Hol van ő? Hol van?” Ezért elkezdtünk beszélni nektek erről a rezgésbeli valóságról. Elneveztük örvénynek. A te örvényednek. Egy teljes könyvet írtunk róla. Mert azt akartuk, hogy elfogadjátok a rezgésbeli kezdeteit azoknak a dolgoknak amiket kértek. Mire ti – és értjük, hogy miért – elkezdtétek mondogatni “Jól van Ábrahám! Elfogadjuk az ostoba feltételezésed, hogy van egy rezgésbeli valóság, amit még nem látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk vagy tapintunk, de csak azt mondd el, hogyan szedjem ki a pénzemet az örvényből és rakjam be a bankba??Hogyan változtassam azt a rezgést olyan valósággá, ami kézzelfogható? És rendben van, ha fontos neked a kézzelfogható, rendben van, ha fontos neked, ami manifesztálódott, mert a gondolat élvonalában vagy. A rezgés teljes megvalósulásáért jöttél, és mi egy pillanatra sem akarjuk, hogy megelégedj azzal, ami még nincs, vagy rávegyünk, hogy elviseld vágyott dolgaid hiányát, mi azt akarjuk kapj meg mindent, amire vágysz! Akarjuk, hogy tudd, hogy ha ez az idő-tér valóság egy vágyat ébresztett benned, akkor annak teljes manifesztációját szolgáltathatja neked, igen! De rezgésileg olyan állapotba kell kerülnöd, hogy elkezdhesd fogadni azt az állandó betekintést, impulzust, kinyilatkoztatást, ötleteket és iránymutatást, amit a forrás ad neked egész nap, minden nap. És ha leragadsz az első lépésnél és egyfolytában csak kérsz, csak kérsz, “ezt tényleg akarom, mondd meg hol van, mondd meg hol van, még nem látom, mondd meg hol van, mondd meg hol van!” – most ezt hajtogatjuk – “ezt tényleg akarom, mondd meg hol van, mondd meg hol van, mondd meg hol van, akarom, akarom, akarom, akarom, akarom, mondd el hol van!” Ha folyton ezt kéred, ha folyton a kérés lépésénél tartod magad, akkor nem engeded, hogy befogadó állapotba kerülj. Mondhatja a forrás, hogy “Itt van, ez elvezet hozzá, itt egy darabja, ez része”, mert a forrás terel téged. Ezt hallgasd! Uhhh, remek szavak jönnek, remek megértés vár rád: A forrás állandóan terel téged azon ellenállás alatt, felett, rajta keresztül és azt megkerülve, amit te raktál a saját utadba. A forrás nem mondja “Ohhh még nem vagy készen!? Akkor álljunk itt meg és várjunk!” A forrás továbbra is csak azt mondja “Ott, ott, ott, ott, ott, ott! Ezt próbáld! És ehhez, meg ehhez, meg ehhez mit szólsz?” De ha te csak azt mondogatod “Nem látom, nem látom, nem látom, nem látom! Még nincs itt, még nincs itt! Te látod, te látod, te látod? Tudod, milyen régóta kérem?”, akkor szüntelenül olyan rezgésbeli diszharmóniában tarthatod magad nagyon sokáig, amiben nem érzed az impulzusokat. De ha egyszer felismered, hogy az impulzusok folyton felkínálásra kerülnek és többet relaxálsz, lazulsz, kicsit többet – napi 15-20 percet – meditálsz, ha eldöntöd, hogy jobb esélyt adsz magadnak, hogy hozzáférj a vezérléshez, a vezetéshez, a jelekhez, az impulzusokhoz, amiket a forrás állandóan kínál neked, akkor egy olyan állapotba kerülsz, amiben tényleg megérted azt a kreatív zsenit, aki vagy, tényleg megérted, hogy mi mindnyájan együtt vagyunk ebben az egészben. Mert amikor kérsz, akkor a belső lényed és mindannyiunk és mindazok, akiket valaha ismertél, akik fizikailag összpontosultak, hallja a kérésedet, számba veszi hol állsz hozzá viszonyítva és a legkisebb ellenállás útjához nagyon konkrét útmutatást kezd el felajánlani, hogy segítsen eljutnod onnan ahol vagy annak a teljességéhez, amit kérsz. Nem ítéli el, hogy mennyi ellenállást dobtál az utadra, mekkora ellenállást gyakoroltál, csak egyenletes útmutatást ad ahhoz, hogyan juss át alatta, felette, rajta keresztül és azt megkerülve. Mert meg kéne kapnod, ami akarsz, bármely ötletnek a teljességét, ami ébred benned, ez itt így működik. Tehát ha bármi, ami gyorsan nem történik meg számodra, az azért van, mert vannak ellentmondásos gondolataid. Gondolatok, amik olyan rezgésen tartanak, amiktől nem veszel tudomást az ötletekről, amik jönnek. Volt, hogy vezettél és jött az impulzus, hogy sávot válts és miután megtetted rájöttél, hogy valami készülőben volt, ami hatással lett volna rád, nem feltétlenül terelt volna le az útról, egyszerűen jobb volt sávot váltani. Hiszen a belső lényednek mindig nagyobb rálátása van, mindig tudja milyen közel vagy minden máshoz, de ami a legfontosabb, mindig tudja milyen közel állsz mindenhez, amit kérsz.

Abraham Hicks – Pisilj a bokorba!

kerem-az-infot

K: Ma úgy jöttem ide, hogy semmit nem olvastam rólad, soha nem láttalak videón és személyesen sem. Online sem kerestem rád, csak arra, hogyan jussak el ide. Egy nő miatt vagyok itt, aki azt mondta “Menj és találkozz Abraham-Hicks-szel, mert te ezt vágod!” Krista küldött ide.
Á: Nagyon köszi Krista! 🙂 🙂
K: Amikor hallak beszélni, sok dologgal rezonálok és azon gondolkodom… nos van pár dolog, amit szívesen csinálok. Szeretem a hasonlatokat és imádom megnevettetni az embereket. És ezek nem mindig feltétlenül a legjobb dolgok, de először is pisilni szeretnék és itt nincsenek WC-k, ezért kibocsátom a rezgést, hogy szeretnék egy WC-t!
Á: Vannak WC-k, csak a nők mindet elfoglalták. 🙂 🙂 Mert több a hatalmuk! 🙂
K: Igen!
Á: Több a “pisil-muk”! 🙂
K: A sztorim az, hogy… sok minden elhangzott, amivel rezonáltam és hiszem, hogy remélhetőleg most valaki más nevében beszélek ebben a teremben.
Á: A világon a legtöbbek nevében beszélsz, akiknek rendben mennek a dolgai és rezonálnak azzal, amit a bennük lévő forrás tud. Akik néha-néha rábukkannak, felismerik amikor megtörténik de komolyan nem fókuszálnak arra, hogy többnyire ott maradjanak. Viszont elérték, hogy saját vágyuk rezgésbeli közelségében maradjanak, hogy elkezdjenek némely rezgést dolgokká változtatni azáltal, hogy találkoznak valakivel, aki azt mondja nekik “Van itt érték a számodra, ami lehet, hogy hozzásegít téged egy céltudatos élet tudatosabb megteremtéséhez!” Nem kell itt lenni az embereknek, nem kell hallani ezeket a szavakat ahhoz, hogy azt tegyék, amiért jöttek, mikor úgy döntöttek ebbe a fizikai testbe lesznek. A kontraszt marad, ha hallod tőlünk, ha nem. A kontraszt szolgálni fog, ha hallod tőlünk, ha nem. És rezgésbeli vágyrakétákat fogsz indítani, ha hallod tőlünk, ha nem. És lesz egy rezgésbeli valóságod, ha hallod tőlünk, ha nem. És a benned lévő forrás az út minden lépésénél irányít téged, ha hallod tőlünk, ha nem. Nem kell hallanod minket, de a haszna annak, amit tőlünk, Krista-tól és másoktól kapsz az az – ha meg tudunk győzni -, hogy számít, hogy jól érzed magad! Ha meg tudunk győzni, hogy ha jól érzed magad, az jó neked, mert az kell, hogy befogadó állapotban légy, és ha abban vagy, akkor a teljességed fókuszál ebben az időpillanatban.
Ohhh és annyira finomabb az amikor a teljességed fókuszál az idő bármely pillanatában, mintha csak némely törött elszakított részed. Más szóval sokkal jobb teljességgel fókuszálni, valakivel teljes beszélgetést folytatni, teljességgel szeretni az életet, teljességgel értékelni annak a szépségét, akire fókuszálsz. Annyira jó ha élénk, ráhangolt és lelkes vagy! Nem kell hogy ezért itt légy! De ha itt vagy, az segíthet megérteni mire bukkantál és hogyan tartsd fenn azt. Minden sarkon igazság lakozik, mert a belső lényed a legnagyobb nyereség irányába kíván terelni, de nincs egy út, egy belső lény, aki mindannyitokat ugyanarra az útra terelne. Más szóval tényleg eltérőek vagytok, mindenki más, mindnyájatok briliáns és mindnyájatok szeretet és a dolgok mindig jól alakulnak számotokra – bármi legyen is. Örülünk, hogy eljöttél, örülőnk ennek a beszélgetésnek, de nem kell itt lenned, hogy örökké boldogságban élj.
K: Szóval van egy kérdésem. A WC helyzettel kapcsolatban, ha azt hasonlatként használom, van egy fizikai szükségletem, hogy WC-re menjek és ugyanezt a dolgot a mindennapjaimra is ráilleszthetem, hiszen nem lehetek itt veled, mert a Marriott-ban csak női WC-k vannak. És ha összeszednék magukat, akkor jól érezném magam, de ha nem, akkor a napom el van cseszve. De lehet ez a WC helyzet, vagy az az ember aki nem úgy vezet, ahogy kéne, vagy a feleségem – áldja meg az Isten -, aki nem mindig viselkedik úgy, ahogy kéne… mindezek a dolgok, én azt mondom…
Á: Feltételek, feltételek, amik miatt nem érzed jól magad.
K: Így van!
Á: Mi azt mondjuk neked, és kedveljük a példád extremitását 🙂 🙂 , de tényleg! 🙂 Tehát az a nagy kép, hogy módot találj arra, hogy mindenképp jól érezd magad!
K: Most jól érzem. Meleg… itt eltölt a melegség.
Á: Ha módot találsz arra, hogy mindenképp jól érezd magad, akkor a feltételek végül kielégítően alakulnak.
Módot találni arra, hogy mindenképp jól érezd magad! Lehet, hogy ez a legjobb példa, amit valaha hallottunk, mert személyes, azonnali és figyelmet követel. Más szóval, ha pisilnod kell, akkor pisilnod kell!
Tehát egy olyan körülmény, amire nehéz nem figyelni. Lehetőséget ad nekünk, hogy elmondjuk, hogy kicsit olyan mint a lendület, amiről korábban beszéltünk. Ha megvárod, míg hirtelen sürgős lesz mielőtt tervezni kezdesz valamit, akkor néha kényelmetlenebb helyzetben találod magad a szükségesnél. Minél fontosabb neked, hogyan érzel, annál több az inspiráció – még mielőtt tudnád -, más szóval, nem is kell itt lenned ebben az adott hotelban, ahol úgy tűnik hiány van WC helyiségekből, mielőtt eldöntenéd, hogy teszel érte valamit. Más szóval ez az amit előkészületnek hívunk. A szándék, hogy állandóan jól érezd magad.
Esther ma reggelit rendelt. A reggeli kártyán beixelte azt az időintervallumot, ami neki a legkényelmesebb lenne. De azt is tudja, hogy ez egy felkapott hely és azt is, hogy vele együtt sokan ixelik azokat a kártyákat, és azt is tudja, hogy néha odaér a reggeli abban a 15 percben és néha nem. Tehát idővel és a tapasztalt kontrasztokon keresztül megtanulta, hogy ez ne legyen annyira fontos. Megtanulta, hogy kész legyen abban az időben, ami azt jelenti nem a zuhany alatt, mert csak ő tud ajtót nyitni, ami azt jelenti, ne menjen a hajszártó, mert akkor nem hall, ami azt jelenti, hogy leveszi a “Ne zavarj!” táblát, más szóval, tapasztalat útján megtanulta, hogy igazodni tud bármihez, ami történik, ahelyett, hogy azt követelné tőlük, pontosan akkor legyenek ott, amikor kérte tőlük. Próbálja magát kényelmes helyzetbe hozni, akárhogy is legyen. A bőröndjében még egy ételszelet is van bekészítve, ha egyáltalán nem érnének oda, mert Esther tudja, mitől érzi kényelmesen magát. Laza és könnyed ezzel kapcsolatban, megteszi ami tőle telik, hogy úgy menjen, ahogyan kell, de nem követeli meg, hogy egy adott módon menjen, mert tudja, hogy mindig van B terv. Mindig van megoldás arra, hogy elérd, amit el akarsz érni. Más szóval, pisilj a bokorba! 🙂 🙂 Nos, nagyra értékeljük a példát, de tényleg, mert nagyon világossá és személyessé teszi a lényeget, igaz?
K: Hasonlat szempontjából olyan, amiről sokat beszélek az ismeretségi körömben. Mert ha fogjuk a szenvedélyünket és… hiszen nincs a WC használathoz hasonlítható vágy… és ha…
Á: Akkor beszéljünk a valódi vágyról! Ez a példa megint nagyon tetszik… most meg mindenkinek mennie kell, mi? 🙂 De mi az alap vágy?
K: Kényelem.
Á: Kényelem. Jól érezni. Tehát jöjjön a nap idézete, vagy akár az évé, vagy akár Ábrahám munkásságáé!
Tehát a nap üzenete “Amikor annyira fontos neked befogadó állapotban lenni, mint pisilni, akkor értetted meg!”
K. Pontosan így van!

Abraham Hicks – Amikor a párod negatív és az álomrepülés 2

kerem-az-infot

Á: … Felteszünk néhány kérdést, hogy lássuk… Úgy érzed, támad téged?
K: Sokszor, igen!
Á: Úgy érzed van alapja azoknak a támadásoknak? A válasz nem… persze… Úgy érzed a támadásoknak van alapjuk? Nem! Hogy érzed, lehet szó félreértésről?
K: Igen!
Á: Hogy érzed, lehet, hogy kissé máshogy látjátok e helyzetet?
K: Igen.
Á: Hogy érzed, azért támad, mert úgy érzi támadás érte?
K. Lehet, igen.
Á: Hogy érzed, lehet, hogy nem csak tőled, vagy főleg nem is tőled érzi a támadást, hanem a körülményektől, az élettől, vagy attól, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy szeretné, hogy legyenek,
K: Igen.
Á: Mit gondolsz, lehet, hogy azért ilyen tüskés, mert úgy általában kényelmetlenül érzi magát? És te úgy véled, logikus, hogy ha így érzel, akkor magadat harapod és támadod meg inkább?
K: Igen.
Á: Hogy érzed, a belső lényed támadóként tekint rá, vagy úgy, mint aki olyat kér, amire nagyon vágyik.
K: Azt hiszem, kér valamit, amire nagyon vágyik!
Á: Szerinted a belső lényed téged tekint minden problémája forrásának?
K: Nem.
Á: Tehát, hogy érzed, lehetnél jobban szinkronban a belső lényeddel és ezek a beszélgetések jobban mennének?
K: Igen.
Á: Szerinted – ahelyett, hogy védekeznél, vagy hogy úgy érzed támad – jobban is felkészülhetnél rá? És fel is vagy készülve! Szerinted fel tudnál készülni valami másra? Hogy érzed, tudnál időt szánni arra – pár napot -, hogy egy másik forgatókönyvet készíts, hogy lágyabb és megértőbb légy? Szerinted, javulnának ezek a beszélgetések, ha rezgésileg és “befogadó állapotilag” felkészültebb lennél?
K: Igen.
Á: Sok mindent mondhatnánk, amit tehetnél, amitől ő jobban érezné magát. De te nem akarod megcsinálni ezeket és makacsul nem, mert szerinted nem érdemli meg, mert ő sem viszonyul hozzád jól. Tehát ez egy patthelyzet. Ő nem kezel téged jól, ezért te nem kezeled őt jól, amiért ő nem kezel téged jól… Tehát valakinek fel kell adnia. Valakinek fel kell adni a harcot. És ez te leszel. 🙂 🙂 🙂 És nem mert gyenge vagy, hanem mert erős. (taps) Tehát, ha szánsz időt a felkészülésre és amikor jön az inspiráció… Nem akarjuk, hogy mást mondj neki, mint amit gondolsz, vagy olyat, amit nehéz kimondani. És azt sem akarjuk, hogy más csesztessen. Azt akarjuk, azt akarjuk, hogy egy új feleséget teremts! Nem úgy értjük, hogy… ő sem tud új anyát teremteni…mégis azt kérjük tőle… Azt akarjuk egy olyan új feleséget teremts, akivel más a kapcsolatod a saját elmédben. Szeretnénk, ha olyannak látnád őt, amilyen valójában… és magadat olyannak, aki te vagy valójában… és kettőtöket olyannak egy kapcsolatban, amilyenek valójában vagytok, mielőtt találkoztok. Erre mondhatná valaki “Vegyél neki virágot, attól jobban érzi majd magát!” Ne, ha nincs kedved hozzá! A legutolsó, amit akarunk, hogy színleld, hogy kedveled! Nem akarjuk, hogy ezt színleld! Azt akarjuk, tényleg kedveld. És ez az,a mit érez. Nem igazán kedveled. Nem. Most nem. Nem is hibáztatunk. Mert mostanság olyan ribancos! 🙂 🙂 De nem az a lényeg, hogyan viselkedik! A szereteted iránta a lényeg! Volt már úgy, hogy vitatkoztál és minden kimondott szavadról tudtad, hogy gáz és csak rosszabbít a helyzeten, de nem tudtad befogni a szád? Egyszerűen nem tudtad tartóztatni magad! Lendülete volt és úgy éreztél! Hát, meg kell találnod, hogy máshogy érezz, mint eddig éreztél, mielőtt találkoztok, mert ennek soha, soha, soha, soha, soha, soha nem lesz vége. És ezt senki nem élvezi és egy olyan dolog lehet belőle, amiről biztosan tudjuk, nem akarod. Nos, emlékszel, mikor először összejöttetek? Emlékszel, mikor először találkoztál vele? Hol voltál?
K: Egy kúton dolgoztam, ő pedig a mekiben. Tehát mi a kúton találkoztunk.
Á: Emlékszel mit éreztél, amikor megláttad?
K. Igen. Arra gondoltam, milyen gyönyörű.
Á: Igeeen. Amikor először beszélgetettek, azt érezted támad?
K: Nem: 🙂 🙂
Á: Azt érezted, hogy ki kell nyílnod és beszélned kell magadról neki?
K: Igen.
Á: És jó érzés volt ezt tenni?
K: Igen.
Á: És láttad, hogy neki is jó érzés volt hallgatni téged?
K: Igen.
Á: Emlékszel az első szeretkezésetekre?
K: Igen.
Á: Emlékszel a felismerésre, hogy az egy nagyon jó és nagyon vágyott dolog volt?
K: Igen.
Á: Nos, ez vagy te. Ez az ez a kapcsolat. Szeretnénk, ha erre emlékeznél vagy hasonló dolgokra, mielőtt hazamész. Hogy amikor belépsz, az a csávó légy aki akkor is csinos volt, és meglátta őt. Érezd azt a passzolást amit akkor éreztél és azt a természetes vágyat, ami mindkettőtök örvényében ott volt, ahogy a belső lényetek egymáshoz vezetett titeket! Ahogy a belső lényetek egymáshoz vezetett titeket! A belső valójához vezetett titeket annak, akik valójában vagytok. És persze, hogy vannak megfejtendő dolgok, hiszen mindenki tágul. Mindenkivel megesik, hogy nincs az örvényben, nincs befogadó állapotban. De a nagyobbik része annak, aki vagy erre a kapcsolatra vágyik. De tudjátok, miről szól a veszekedésetek? Most mindkettőtöket eljátsszuk. 🙂 🙂 “Nem szeretem, ahogyan érzem magam, mikor kint vagyok az örvényből, és az egészért te vagy a hibás.” “Tényleg? Hát én sem szeretem, ahogyan érzem magam, mikor kint vagyok az örvényből, és az egészért te vagy a hibás.” “Tényleg?” “A te hibád!” “A te hibád!” “A te hibád!” “A te hibád!” “A te hibád!” Ez így hangzik. “Nem vagyok az örvényben, amiért rosszul érzem magam és ezért téged vádollak!” Holott nagyon jó tudod, hogy ” A saját valóságom teremtője vagyok. Egy akarok lenni a bennem lévő forrással. Téged abból a nézőpontból akarlak szemlélni. Akarom tudni annak a mélységét, aki te vagy. Akarom, hogy mindkettőnk örvénye összevegyüljön. Akarom, hogy a családunk szárnyaljon és többé váljon. Egyénként tágulni akarok a kapcsolatunknak köszönhetően. Azt is szeretném, hogy te is bővülj a velem való kapcsolatodnak köszönhetően. Jók vagyunk egymásnak. Nagyon jó okból jöttünk össze. Itt egy jó dolog történik, nem rossz.” Aztán figyeld mi történik! Mert az biztos, hogy amikor a vele kapcsolatos érzésed előtérbe kerül és jó érzéssel tölt el, akkor mást fogsz kiváltani belőle. És már csak egy kis apróság az, ami távol tart egymástól titeket. Az, hogy a másiktól várjátok, hogy nagyon nagyon erős szeretetben az első lépést megtegye. És az a szeretet nem tűnt el, csak betemette a “szar”! 🙂 🙂 Nem tűnt el! Még ott van, csak nem olyan aktív mint egyszer volt és amilyen újra lehet. Tudod aktiválni a legbelsőbbedet, vagy azt az élt, ami nem megy olyan jól az adott nap eredményeképpen. De örülni fogsz az érkező inspirációnak, élvezni fogod az új ötletet és amikor jön az impulzus, hogy kifejezd! Élvezettel kíséred majd végig, hogyan lágyul meg ez a nagyon gyönyörű, rendkívül lágy, és a belső lényével rezgésileg összhangra törekedve vágyó személy. Nagy élvezettel figyeled majd hatásod erejét ahogy őt a szereteteddel újra harmóniába hozod.
K: Köszönöm.
————–
K: Megvannak nekünk a Salamonos könyvek és olvasni szoktam a fiamnak. Van egy rész, amiben Sara repül. Van javaslatod arra, hogyan repülhetnék én is úgy álmomban, mint ő? Ezt nagyon érdekesnek találom és szívesen kipróbálnám!
Á: Ez a befogadó állapot eredménye! A szabadság érzése táplálja. Amikor egy ideig ellenállást hordozol és elengeded, akkor jön a szabadság érzése. Más szóval repülni fogsz éjszaka. Így lesz. De ha ellenállás van benned, akkor nem megy. Csak tekints várakozással iránta és vedd észre, mennyivel szabadabbnak érzed magad általában. Régebben Esther attól félt, hogy a gyerekek istállók tetejéről fognak leugrálni, meg ilyesmi. Mert amikor kicsi volt, sokszor leugrott az istálló tetejéről. Repülni akarat, de soha nem járt sikerrel, mindig a szénarakásra esett. De azok az éjszakai repülések mindenkinek adottak és a Salamonos könyvek erről szólnak, az ellenállásod elengedéséről, lelked szárnyalásáról a korlátlan elképzelések irányába, az egész erről szól. Igen. Elég? Nagyon jó!

Abraham Hicks – Amikor a párod negatív és az álomrepülés 1

kerem-az-infot

K: Az a kérdésem, hogyan maradhatnék pozitív és lehetne boldog a házasságom, amikor a párom annyira negatív? Meditálok, remek hangulatban vagyok és aztán BUMMM, hát nem bele piszkál! És mindig a negatívról akar beszélni. Mondom neki, hogy hagyd már, én a pozitívról akarok beszélni! Nehéz közdelem, főleg két hónapja, hogy gyermekünk született. Nagyon nehéz nekem. Gyakorlom, próbálom, a dolog életem sok területén működik, de ez a legnehezebb.
Á: Valaki említette az együttérzés szót korábban Esther-nek. Esther elgondolkodott a jelentésén. Mert úgy vélte olyan mint az empátia, vagy a szimpátia, tehát megkérdezte tőlünk, mert érezte a jelentőségét. Mi elmagyaráztuk neki, hogy a valódi együttérzés az, amikor befogadó állapotban vagy és úgy fókuszálsz valakire, hogy a nézőpontod tartalmazza forrásod nézőpontját. Ami azt jelenti, hogy amikor olyanfajta harmóniában vagy, mert meditáltál, vagy mert egyedül voltál, mert akartad, mert gyakoroltad, és bejön valaki a tapasztalatodba, aki rád száll, vagy akár támad téged valahogyan… Ha te stabil harmóniában vagy, akkor tapasztalod meg az igazi együttérzést, ami a meghallgatását jelenti, annak kockázata és fenyegetettsége nélkül, hogy kizökkentene a befogadó állapotból. És az általad érzett küszködésnek valójában ez a lényege, mert néha azt mondják az emberek “Ábrahám, ezt tényleg csinálom! És tényleg egyre jobban megy, de a munkatársaim annyira negatívak!”, mert aggódnak, hogy a pozitív állapotuk elmúlhat, vagy veszélyezteti azt a körülöttük lévő negativitás. És szeretnénk ha megértenéd, hogy nem kell így lennie. Harmóniád iránti figyelmed lehet annyira begyakorolt, hogy állhatsz olyan állapotban, amikor nem vagy veszélyeztetve, nem védekezel, sőt csak megérted, ahogy a benned lévő forrás érti. Gyakorolni kell, de a valódi szabadságnak ez az alapja! Mert ha mások pozitivitása kell ahhoz, hogy te pozitív légy, akkor nem jutsz messze! Lehet, hogy sokat kell időznöd a furgonodban egyedül a parton! De amikor tényleg összhangban vagy, akkor bárhol, bármilyen körülmények között lehetsz. Tudjuk, hogy ez segít, de van még kérdésed?
K: Igen, ajánlanál valamilyen pozitív megerősítést, vagy fókusz kereket, amit végezhetnék, hogy a befogadó állapotba kerüljek és ott is maradjak?
Á: Mondjuk, hogy külön vagytok és nemsokára találkoztok egymással. Na most, a baba miatt van ennyire oda?
K: Volt már korábban is, de a baba nehezíti helyzetet. Minden negatív és szeret vádaskodni. Én meg nem! De a helyzet az, hogy ő az az ember aki mindenkinél szívesebben nyomogatja a gombjaimat eddigi ismerőseim közül. Sokan nem képesek erre, de ő tudja melyiket kell megnyomni. Szeret vádaskodni.
Á: Amikor valaki tudja melyik gombot kell nyomni, azzal azt mondod “Ismeri a gyenge pontjaimat”. A gyenge pontod az, hogy nem tudsz harmóniában maradni, pedig szeretnél. Szerintünk hamis az alapfeltételezésed. Szerintünk azt feltételezed, hogy az a szándéka, hogy rosszul érezd magad, és szándékosan ezen dolgozik.
Pedig mi biztosan állítjuk, nem ez a helyzet. Csak rosszul érzi magát és ezért nem tud mondani olyat, amitől ő vagy más jól érezné magát. Ekkor jön az az együttérzés a képbe. Mert ha ezt megérted, akkor jobban érezheted magad. És hadd játsszunk egy kicsit veled, talán kissé makacsul és keményen azzal, hogy azt mondjuk “Tudod, te is vádaskodsz!”
K: Tudom és nem akarok!
Á: Mert őt vádolod, hogy nem vagy harmóniában. Őt vádolod, hogy a gombjaidat nyomogatja. Szeretnénk, ha megnyomhatatlan gombjaid lennének,
K: Én is.
Á: Mi lenne, ha valaki megnyomná, csak nyomná aztán visszapattanna? Az a gomb nem nyomható! Az a gomb nem nyomható! Nem nyomható, mert gyakorlottan a tudás állapotában vagy. Amikor megnyomja a gombodat, akkor mi az amitől – ha akarod elmondod -, szóval mivel nyomja meg leggyorsabban vagy a legharsányabban a gombodat?
K: Amikor olyan kérdést tesz fel újra meg újra, amire már válaszoltam. Az megnyomja a gombomat, vagy…
Á: El tudod képzelni, mi hogy érzünk? 🙂 🙂 🙂 Tudod, mi szívesen fogadjuk ugyanazt a kérdést, mert tudjuk, hogy nem az a baj, hogy nem jól válaszoltunk, hanem te nem voltál befogadó állapotban. Ez sokat segíthet! Más szóval, nem az a baj, hogy nem válaszoltál, hanem ő nincs olyan állapotban, hogy fogadja. Mi az a kérdés, amit újra meg újra feltesz, amire válaszoltál, de ő még nem hallotta meg rá a választ?
K: Sok minden lehet, mint például “Akarsz a kapcsolatunkon dolgozni?” Mire én “Igen, de boldog akarok lenni!” Mire ő “De nem válaszolsz a kérdésemre!”, mire én “De igen, csak tényleg boldog akarok lenni! Boldog szeretnék lenni!”, mire ő “De nem válaszolsz a kérdésemre”, mire én “De válaszoltam!”
Á: Nos, te leszel ő és mi leszünk te. Tedd fel a kérdést!
K: Ok. Akarod, hogy együtt maradjunk?
Á: Hát, azt a másikat tedd fel először!
K. Melyiket?
Á: Akarsz dolgozni a kapcsolatunkon?
K: Jaaa, hogy akarsz-e dolgozni a kapcsolatunkon… Akarsz dolgozni a kapcsolatunkon?
Á: Egész nap, minden nap ameddig élek. De te rögtön belekötöttél! Azt mondtad “Igen, de!” “Igen, de!” És amikor azt mondtad “Igen, de boldog akarok lenni!” , ő azt hallotta belőle, hogy “Igen, de nem hiszem, hogy nekünk működni fog, mert én boldog akarok lenni, de te nem…” , más szóval teljesen mást hall ki belőle, mert így mondtad. Nem mindet, csak egy részét képzeli bele. Nos, tegyél fel még kérdéseket, mert lesz pár olyan válaszunk, amik rögtön oldják a helyzetet. “Úgy gondoltam, akartam ezt a kapcsolatot, amikor csak ketten voltunk, de most hárman vagyunk… és jobban akarom, mint valaha.” Ez így van, ugye?
K: Igen.
Á: Mit gondolsz, ezt szívesen hallaná? Mi az, amit mondhatna, amitől ismét védekeznél? Mert kihozhatod belőle, ha így érzel.
K: Nem hiszem, hogy tényleg akarod, mert nem mutatod, vagy nem kommunikálod helyesen.
Á: Pedig mutatni akarom, és dolgozok rajta és tudom, hogy érzem és azon dolgozom, hogy jobban érezzem.
K: Vannak más dolgok is, de… ez a legfontosabb. Nem tudom miért, de addig vár, amíg már késő cselekedni, aztán engem vádol érte.
Á: De tudod mi történik? Mi nem vitatjuk, hogy az megy, amit mondasz. De ez az ami biztosan történik: Valamilyen okból – és teljesen mindegy hogyan jutottál ide, és biztos, hogy meg tudod magyarázni -, de te nagyon védekező állapotban vagy és azt érzed, hogy ő állandóan támad téged. Ebben az az érdekes, hogy ő megerősítésre vár, amit te nem vagy hajlandó adni neki. Megerősítésre vágyik, de azt úgy fejezi ki, hogy te úgy érzed támad. És ha így érzed, akkor ez alapján reagálsz, és ez nem nyújt megerősítést neki. Tehát, mivel megerősítést kér, amitől te úgy érzed támad, aztán te a támadás alapján reagálsz, ami nem nyújt neki megerősítést… tehát egy örökös kör, aminek soha nincs vége, addig, míg valaki meg nem szakítja. Felteszünk néhány kérdést, hogy lássuk… Úgy érzed, támad téged?