K: A következő kérdésem… Amikor azt mondod “Te teremted a saját valóságod…”, meghatároznád, hogy mit értesz ‘Te’ alatt? Én vagyok, Nick Brow, a fizikai énem, vagy belső lényem és az énem keveréke? 
Á: Persze, hogy tiéd és a belső lényedé. Mi soha nem beszélnénk csak hozzád. Te elenyésző része vagy az egésznek. De a másik részedhez nem kell beszélnünk. A másik részed vágja a dolgot. Tehát mi beszélünk róla neked, mert te vagy a mumus a keverékben. Tehát úgy tűnik, mikor azt mondjuk “Te teremted a saját valóságod”, akkor azt mondjuk “Te teremted a saját valóságod”, de amit értünk alatta az, hogy rá kell hangolódnod annak jelentőségére, aki a belső lényed. Mert együtt teremtettétek a saját valóságod. A belső lényed nem fizikailag fókuszált és ellenállás-mentes maradt. És te bejöttél a kontrasztba, felkavartad és még többet kértél. És a belső lényed látta mit kértél és meglovagolta azokat a rakétákat, azzá vált és tartotta a rezgési frekvenciáját és örömét lelte mindenben, amit felfedeztél, és áldott minden rothadt dolgot, ami veled történt a jóért ami származott belőle és a vágyért, ami benned született. És őrzi neked azt a rezgési egyenértékűséget, hogy mindig megtalálhasd, ha keresed. És a pillanatban, mikor megpróbálod az összes többi rádióállomás sugárzását kizárni és kezdesz arra ráállni,  majd megtalálod és össze- és össze- és össze- és össze- és összekapcsolódsz vele, akkor az az akikről beszélünk, a kettőtökről. 

K. Tehát lehet, hogy a fizikai énünk vágyai ellentmondanak, szemben állnak vagy más iránnyal rendelkeznek mint belső lényünk vágyai?
Á: Folyton. Állandóan csinálod. 
K: És az utunkba kerül?
Á: Mindig, állandóan. 🙂 Például ha van egy vágyad, hogy –  a te fogalmad szerint – jó ember légy és úgy gondolod nem vagy az, akkor útban vagy. És azt mondod “Oh, de Ábrahám, nem! Én úgy értem, hogy a vágyaim. Van úgy, hogy a vágyaim ütköznek?” Igen, a vágy, hogy ne légy rossz ember, útjába kerül az energiának, ami tudja, hogy te nem lehetsz rossz ember. Érted ezt? A forrásod annyira egyértelműen ismeri a jóságodat, hogy bármilyen próbálkozásod, hogy ne legyél rossz, ellentmondás… vágy-ellentmondás. Egy feltételezés, egy hamis előfeltételezés, amin nem tudsz túljutni. “Rossz vagyok és jobb leszek.” Nem, nem leszel jobb. Mert a te véleményed alapján vagy rossz. És amíg elítélsz, szembe feszülsz… nincs szembefeszülés törvénye. Mégis, azt hiszitek, hogy van. “Ha félre tudok tolni elég olyan dolgot, amit nem akarok, akkor a hiányában jó dolgok maradnak nekem!” És mi azt mondjuk “Csak vonzás, csak vonzás, csak vonzás, csak vonzás van!”  Te a kedvenc kifejezésünket használtad “Én teremtem a saját valóságom. Én teremtem a saját valóságom.” Én, a forrás energia, aki örökké összpontosult, aki pontosan a figyelmemhez igazodva prezentálta magát fizikai formában, abban a testben ami én vagyok. És egy olyan időbe és térbe összpontosított engem változatossággal, ami engem és engem inspirál. És az inspiráció folyamatos. Az érzelmeim mutatják nekem, az izgalmak a bizonyítékai, hogy a belső lényem is látja. Az erős fájdalom mutatja nekem, hogy a belső lényem is látja. Az izgalmak mutatják, hogy a belső lényem is és én is látom. A fájdalom mutatja, hogy a belső lényem látja, de én ellentétesen tekintek rá. 
K: Nagyon jó!
Á: Úgy véljük, ez egy nagyon jó idő a felfrissülésre!

K: Imádom ezt a beszélgetést. Kíváncsi vagyok, hogyan illik a lendület az öt lépéses folyamatba. 
Á: A lendületet a vonzás törvénye okozza. A lendület támogatója, vagy azt is mondhatnánk megengedője a fókusz. Tehát a lendületet lassítja, ha egy gondolatra, majd annak ellenkezőjére gondolsz. A lendületet növeli, ha gondolsz egy gondolatra, ami egy másikat enged, ami egy másikat enged, ami egy másikat enged. A lendület akkor növekszik leginkább, mikor gondolsz egy gondolatot, ami harmóniában van belső lényeddel, aki gondol egy gondolatot. Mert a belső lényed hosszú ideje, ellenállás nélkül gondolta azt a gondolatot, amit te most gondolsz, hogy amikor annak társteremtő elemévé válsz, akkor tényleg nagy lesz a lendület. 

K: Most ebben az állapotban vagyok és annyira élvezetes. 
Á: Egy másik és talán fontosabb kérdés az “Tudom, hogyan érzek, mikor a lendület mozgásban van?” Tehát mik azok az érzelmek, amik a lendület jelzői? Nem csak az eszeveszett lelkesedés, sőt valójában nem az eszeveszett lelkesedés, mert az néha egyfajta szétszórt energia, hanem a legyőzhetetlenség erős érzése, az érdeklődés erős érzése, a tisztánlátás erős érzése, a nagyrabecsülés erős érzése és a szeretet erős érzése. Bármelyik ezek közül. Gyakran mindegyik jelen van egyszerre, de bármelyikük jelzője a lendületnek. 

K: Tavaly júliusban volt egy első lépéses pillanatom: kirúgattam magam egy munkából, amit éveztem és ami jól ment, de egész jól kezeltem a kontrasztot és tudtam, hogy lehetőséget adott a tisztánlátásra és a fókuszra. 

Á: Tehát “egész jól kezeltem a kontrasztot” számunkra azt jelenti “láttam, a nézőpontot, ami belsőlényemnek volt róla”. Ahogy az előbb a barátunk mesélte, hogy az üzlettársa ki akar lépni, mire azt mondtuk “Jó!!” és úgy is gondoltuk. Tehát a belső lényed teljesen felpörgött miatta.
K: Pontosan! Kb hat hónapot a harmadik lépéssel töltöttem. Sokat aludtam, sokat golfoztam, relaxáltam, sok koktélt ittam. Aztán két hónapja, épp ma két hónapja, hogy jött egy lehetőség, tehát most benne vagyok abban a pozitív lendületben, látom hogy mennyire izgalmas, mennyire nagy…

Á: Itt az ideje álmodozni! Elkezdted már? 
K: Abszolút! De más érzés, mint a fél év, amit megengedéssel töltöttem. És ezért tettem fel a kérdést a lendületről. Mert teljesen más érzés…
Á: A tevékenykedésed több kihívással járó lehetőséget nyújt az ellenállásra, ezért más érzés. Míg a megelőző hat hónapban meg volt a lehetőséged – nem mindenki csinálja -, de nyilván eleget alkoholizáltál, hogy ellenállás mentesebb légy. 

K: Nem is az, de most azon a ponton vagyok, hogy benzint kéne rá önteni, a pozitív lendület egy jó változata, ami más érzés mint az általánosabb megengedés. 
Á: Lehet egy kérdésünk? Mert azzal kezdted, hogy mi a lendület és mi jeleztük, hogy a vonzás törvénye és a krónikus ellenállás hiánya. Aztán mikor az előbb mondtad, hogy készen állsz benzint önteni rá, az azt jelenti, hogy ellenállás mentes voltál és fogadó állapotban vagy és tényleg érzed, hogy ideje cselekedni erős konkrét módon?
K: Igen! 
Á: Jó! Jó.
K: De más érzés, mint amikor magamat egy általánosan boldog helyzetbe hozom. 
Á: Azért mert amikor gondolatokat dolgokká változtatsz, szeretsz tevékenyen részt venni benne. Nem csak álmodni akarsz, hanem magadat az impulzusba akarod álmodni, hogy részese légy. Ez ez egyike azoknak a dolgoknak, amin emberek fennakadnak, mert mi azt mondjuk “Többet kell álmodnod!”, mire te “De fizikai vagyok és többet akarok cselekedni. ” És mi azt mondjuk “Mi is akarjuk, hogy cselekedj! Csak helyezd áram alá a porszívódat, mielőtt porszívózni kezded a padlót!” Olyan sokan vannak akiket annyira érdekel a cselekedet, hogy az egészet mindenhol föl-alá húzogatják, de nincs áram alatt. Tehát végigmennek a mozdulatokon, csak semmi nem történik. Tehát figyelj arra, hogy áram alatt vagy és aztán nyomd a gázpedált”
K: Igen, úgy érzem áram alatt vagyok. Izgat a dolog! 
Á: Látjuk! Valóban így van! 
K: Az utazás elején járok, és élvezem minden lépését.  
Á: Hát az utazás kezdetén kell, hogy járj, mert az utazás örök. 
K: Igen! (taps)
Á: Tehát helyezd ebbe a kontextusba és a türelmetlenség nem kerül az egyenletbe. Mindegy mennyire vagy az utazás elején, ha élvezed ahol vagy. Olyan lenne mint az az ezer, vagy kétezer mérföldes kirándulás. Aminek szeretjük a gondolatát, mert több esély van dolgokat kiélvezni.

Tehát amikor útnak indulsz és két ezer mérföld van előtted és azt mondod “Az utazás elején járok”. Tehát ahogyan ez hat rád az attól függ, hogyan állsz hozzá. Ha csak le akarod tudni az utazást, akkor egyféleképpen érzed magad, mikor azt mondod “Az utazás elején járok.” Ha kiélvezel minden mérföldet és mindent, ami útba esik, akkor kedveled azt, hogy az utazás elején jársz. 

K: Egy kérdésem van a kontraszttal kapcsolatban, mert mielőtt feljöttem pont erről beszéltél. Mi teremtjük, vagy nem mi? 
Á: Hát, te vagy mindennek a teremtője, de te teremted azt, ahogyan érintkezel a kontraszttal. De a kontraszt a kollektív teremtők teremtménye. Tehát nem te teremtettél mindent, ami odakint létezik. Tehát nem te teremtetted a kontrasztot, de a kapcsolatodat hozzá igen. Érzed a különbséget? 
K: Amikor kirúgtak… most is mondhatok egy jó sztorit arról, hogy áldozat voltam, meg nem gondoltam volna, meg nem én teremtettem, de ugyanakkor tudom, hogy egy részem készen állt valami újra!
Á: Ezért meséltünk arról, hogy amikor úgy érzed nem tisztelnek és megállsz egy pillanatra, hogy belegondolj te hogyan érezted magad… milyen sztorikat meséltél arról a munkáról? Azt mondtad “Ez életem munkája és mindig itt akarok lenni?” 
K: A munkámnak vége volt. 
Á: “És itt teljesen elégedett vagyok?” Vagy az rezgésileg tökéletesen egyezett azzal, ahogyan éreztél is? Igen. Tehát igen te teremtetted azt. Te teremtetted. Jó neked. 
K: Igen az.
Á: Elég?
K: Igen. 

Á: Tudod, amikor magot ültetsz a földbe és hajlandó vagy türelmes lenni, hogy esélyt adj neki azt tenni amit tenni szokott mielőtt a növekedés bármi jelét adná, akkor nem igazán vagy türelmetlen vele kapcsolatban, nem vagy, mert megérted, megérted, hogy egy folyamatról van szó és megérted, hogy olyan dolgok történnek, amiket még nem látsz. De elfogadod azokat a dolgokat, amiket nem látsz, mert tudod, hogy folyamatban vannak, és idővel látni fogod.

Valójában ez az, amiért tudatosan úgy döntöttél, hogy ebben a fizikai testben legyél, ebben az élvonalban, ebben a lenyűgöző térben és időben. Mert tudtad, hogy mindenféle magot fogsz ültetni, amiket végül kihajtani és teljesen kifejlődni látsz. De a tudatos teremtők ezen élvonalbeli testületében mi szeretnénk, hogy olyan állapotba kerülj, amiben éppoly izgatott és lelkes vagy amiatt ami a föld alatt történik, mint akkor, mikor napfényre jön és láthatod.

Szeretnénk téged teljességgel meghívni az örvényedbe, amiben olyan energiára érzékeny lény vagy, hogy annyira felvillanyoz az energia mozgása, hogy észreveszed a javulást a saját rezgési lényegülésedben, és annyira felvillanyoznak érzelmi kalandjaid a manifesztációt megelőzően, mint a manifesztációt követően. Érted mire gondolunk? Akarjuk, hogy elhidd mielőtt látod és villanyozzon fel a belé vetett hited. Ami más, mint látni és úgy hinni benne, ugye?  És ez a kulcsa az igazán nagy teremtésnek is.

Ebbe a testbe és ebbe a közegbe nem azért jöttél, hogy hétköznapi teremtő legyél. Nem azért jöttél, hogy csak megfigyelj és újra-teremts. Nem azért jöttél, hogy halmokba rakd a világ manifesztációit, hogy mindent halmokba rakj, aztán azzal töltsd az életedet, hogy hasonlítgass, vizsgálgass, megítélj, talán elítélj, vagy dicsérj bizonyos halmokat. Semmi ehhez hasonló oka nem volt annak, hogy ide akartál jönni.

Amiért itt akartál lenni, az az első kézbőli, tapasztalati ismeret, hogy milyen az, amikor megszületik benned egy ötlet, aztán az ellenállás hiányának állapotában vagy és érzed ahogy a világokat teremtő energia rajtad keresztül tör annak az ötletnek a teremtése felé. Ezért jöttél. (taps)

És olyan jó dolog boldognak lenni, csak azért, hogy boldog légy és nem azért mert valami manifesztálódik, aztán fókuszálsz rá és boldog vagy miatta.

Ha úgy hangzik neked, hogy mi most – közös játékunk kezdeti perceiben -, megpróbálunk lebeszélni a manifesztációkról, akkor nem arról van szó. Sőt talán annál is több könnyen hozzáférhető manifesztáció küszöbén állsz, mint amit eddig tapasztaltál, vagy akár elképzeltél, mihelyst ez tényleg beépül és átmegy neked. Mindenfele manifesztációk, majd látni fogod. Sőt, lehet, hogy lesznek manifesztáció ellenes hajóútjaink. 🙂 Hiszen annyi mindent manifesztálsz, hogy nehéz betárolnod. 🙂

Tehát nem arról van szó, hogy próbálunk lebeszélni a manifesztációkról, hanem fel szeretnénk ébreszteni benned azt a nagyon mély megértést, amivel születtél, hogy az élet valójában az energiák egyesítéséről szól és azt, hogy – miközben anyagi dolgokra vágysz – az energia összhangjának elérése úton az anyagi dolgok felé a NAGY ESEMÉNY!

Jó ideje figyelünk téged. Már azóta, hogy a föld alatt voltál, mielőtt ebbe a káprázatos testbe érkeztél és a következőt tudjuk rólad, ami biztos, biztos, biztos, biztos, biztos!

Mindenre azért vágysz, legyen az bármi, egy anyagi tárgy vagy egy kapcsolat, vagy egy halom pénz, legyen az bármi, azért akarod, mert azt hiszed jobban érzed magad, ha meglesz.

Tehát van benned egy tudás arról, hogy jó dolog, ha jól érzed magad. Mi csak azt szeretnénk, hogy többször érezd magad jól, többet legyél tudatában annak, amikor jól érzed magad, és legyen fontos, hogy jól érezd magad, mikor nem érzed jól magad.

Szeretnénk, ha nem a jó érzés mögötti hátsó szándékra fókuszálnál “Oh, igen, elmegyek erre az Ábrahám izére és megtanulom ezeket a dolgokat és figyelek az energiáimra és az érzelmeimre, azért, hogy azt, meg azt, meg azt is elérjem.”

Mi erre azt mondjuk, amit elérsz az egy létállapot, amit az összes csodás dolog követni fog. Amit el akarsz érni az egy létállapot, amit az összes többi csodás dolog követ. Amit el akarsz érni, az egy létállapot és milyen az a létállapot, milyen az a létállapot? A tisztánlátás állapota, az érdemesség állapota, a szeretet állapota. A szeretet állapota, ami annyira átható, annyira jelenlévő, annyira stabil és annyira természetesen az aki vagy, hogy bármi, aminek köze nincs a a szeretethez szinte sokkolni fog, mikor megtörténik, mert annyira nem te vagy.

A tisztánlátás egy olyan állapota, ami annyira stabil, hogy bármely pillanat, amiben egy kicsit is zavartnak érzed magad, biztosan tudni fogod… csak abban a kis eltérülésben, kis díszorientációban biztosan tudni fogod, hogy egy pillanatra szem elől vesztetted a jeledet, amire vissza fogsz találni, és ez az egész azt jelenti neked… és azért vagyunk annyira felvillanyozva azzal kapcsolatban, hogy hallod, és úgy fogadod, ahogy általában, mert értünk valamit a vonzás törvényéről, amit te érteni kezdesz, mégpedig azt, hogy a vonzás törvénye a lendületről szól.  A lendület a stabil fókuszról szól. A stabil fókusz a lendületről szól. A lendület a stabil fókuszról szól. A stabil fókusz lényege, hogy a vonzás törvénye stabilan reagál arra, amire csak fókuszálsz.

Más szóval, kezedben van a világokat teremtő energia!

Gyakran felvillanyozza Esther-t valami, ami történik és mi azt mondjuk “Felvillanyoz minket a felvillanyozódásod! De ez csak gyerekjáték. Csak gyerekjáték.

Arra számítunk, hogy míg együtt játszunk – annak nagyszerűsége miatt, aki vagy és hajlandóságod miatt, hogy életedről beszélj és azért, amit tudunk rólad és a belső lényed részvétele miatt ebben a teremtő beszélgetésben – felfedezed igazi erődet! És, hogy úgy távozol innen, hogy tényleg tudod, ki vagy. És ha mi mind megértjük úgy, ahogy mi mind meg akarjuk érteni miközben eleget beszélünk az általad megélt dolgokról, arra is számítunk, hogy erről a pontról továbblépve örökkön örökké boldogan élsz!  (taps)

Ohhh ez óriási élmény lesz. Nagy itt a szeretet irántad.  És még folytatni fogjuk!

Á: Szép délutánt! Rendkívül örülünk, hogy itt vagytok! Jó összejönni a társteremtés céljából, egyetértetek? Tudjátok, mit akartok? Élvezitek a tágulásotokat? Akkor is, ha fájdalmas? 🙂 🙂 Hát, először gyakran az! Először a tágulás gyakran kényelmetlen, mert ha egy vágyad születik, vagy egy olyan vágyra fókuszálsz, ami egy ideje már benned munkálkodik, de a jelenlegi nézőpontból egyáltalán nem hasonlít semmi olyanra, amit akarsz, akkor van benned egy rezgési diszharmónia, ami érzelmi vezérlő rendszeredet képviseli.

Tehát minél rosszabban érzed magad, annál jobban megy jól neked. 🙂 🙂 Minél többet kértél, annál több lendülete van rezgési szempontból a rezgési valóságodban. Csak az van, hogy pont itt és most, negatív érzelmed idején ellentétesen fókuszálsz azzal, aki valójában vagy és amit valójában akarsz.  És nincsenek szavak, amiket rezgésünkből Esther gyakrabban lefordított azoknál. Mert ez a legfontosabb dolog, amit tudni és amire emlékezni kell és amit leginkább el kell nézned magadnak. Mégis ez az, amin legtöbbetek elbotlik, mert emberi teremtmények és lenyűgöző lények vagytok. Erős teremtők emberi formában, akik olyan sok manifesztációt teremtettek maguk köré, amit látni. hallani, szagolni, ízlelni és tapintani tudtok és amit úgy hívtok – illetve van egy hamis általánosan elfogadott vélekedés köztetek -, hogy ez a valóság.

És mi azt mondjuk “Persze, hogy valóság, de egy része a valóságnak. Csak egy része a valóságnak és ami a legfontosabb, hogy az a része a valóságnak, ami valójában múlt idő a teremtő képességed szempontjából. Ami manifesztálódott, az valójában lejárt lemez. Mert ha egyszer manifesztálódott, akkor az már végigjátszotta magát az összes rezgési bizonytalanságon. Manifesztált, látható-hallható-szagolható-ízlelhető-tapintható, mások által is látható és érzékelhető tapasztalattá vált.

Tehát azt gondolod, hogy annyira valóságos, és az, de nem annyira valós, vagy annyira fontos, mint a rezgési valóság, ami még a kialakulás állapotában van. És neked erre a legnehezebb emlékezned és magadat megnyugtatnod.  Mert ami manifesztálódott az annyira fontosnak érződik, holott csak egy ugródeszka valami máshoz. De ha hagyod, hogy annyira fontos legyen, hogy figyelmed és időd nagy részét leköti, hogy a rezgésedben az dominál, ami van, ami van, ami van, “Mennyi pénzem van? Mennyit érek? Mennyi adósságom van? Hány szeretőm van? Hány szeretőm nincs? Hiányzik a szeretőm egyáltalán? Mi a jelen valóságom? Milyen most a jelen valóságom? A jelen valóságom most örömmel tölt el? Amikor mások látnak, mit gondolnak rólam? Amikor másokat látok, én mit gondolok róluk?” Tehát a most valósága mindnyájatoknak nagy ügy, de mi azt akarjuk, hogy ne csinálj belőle akkora ügyet. 

Szeretnénk, ha elfogadnád annak a teljességét, aki vagy. Emlékezz arra, hogy forrás energia vagy és igen az a forrás energia némi figyelmet kivetített ebbe a fizikai testbe, amiről tudod, hogy te vagy. De az a te, akiről tudod, hogy te vagy, csak egy részed, amiről tudod, hogy te vagy. De van egy másik rész, aki te vagy. És amikor az a te, akiről azt gondolod te vagy és az a te akiről elfejelted, hogy te vagy egyesül, amikor te és te összejöttök, akkor van az életnek egy hangsúlya, ami kifejezhetetlen. Nem lehet szavakkal leírni milyen érzés a szeretet, az erő, és a tisztánlátás és az a legyőzhetetlenség, amihez hozzáférsz, amikor engeded, hogy te és te egyesüljenek. 

Na most ezt néha csinálod és némelyikőtök gyakrabban csinálja a többinél. A sportolók, mivel sok időt töltenek a pályán, gyakran vannak harmóniában és ebből eredően mondhatjuk, hogy meghatározóan összhangban vannak azzal, akik ők. És megállapítható kik azok, aki tényleg harmóniában vannak, mert fizikai képességükben, amit már fizikailag edzettek – ami számít – megerősödtek, lenyűgöző módon támogatottak a nem fizikai megértés által, ami azt jelenti, hogy a fizika törvényeihez oly módon férnek hozzá, ahogy a legtöbb ember soha és akkor amikor számít.

Sőt van nekik egy – ahogy ti hívjátok – természetfeletti képességük, amit mi normális kapcsolódásnak hívunk ahhoz, aki vagy, hogy tágabb nézőpontod legyen. És nem csak, amikor ebben a zónában vannak, élénkek, ráhangoltak és lelkesek, nem csak arra képesek, hogy bemérjék a köztük és a kosár között lévő térbeli távolságot, annak ellenére, hogy pontosan azon a helyen még soha nem álltak, nem csak ahhoz férnek hozzá, hogy mi a helyzet a szélsebességgel, ha kint játszanak, vagy a széliránnyal, ha kint vannak, nem csak a saját izmaik mesterei, hanem olyan tudással rendelkeznek, amitől a legtöbb ember megfosztja magát és nekik megvan a pillanatban és ezért találnak bele a kosárba messze a pálya közepéről, a tömeg pedig megőrül! Mintha a valaha látott legszerencsésebb dolog lenne, és mi azt mondjuk, az nem szerencse, hanem az, hogy a belső lényeddel dobsz kosárra. Az, hogy kapcsolatban vagy világod fizikai törvényeiről szóló átfogóbb megértéssel. Sőt, ők természetfelettiek – ahogy te neveznéd – és ráéreznek arra, hogy mindenki más hol tervez lenni.

Láttad ahogy kosaraznak? Esther szereti. Lent ül, hogy közelről láthassa őket és próbálja mindegyik gondolatát olvasni. Tiszta aknamező! És figyeli, ahogy sok-sok száz döntés változtatás történik egy meccs alatt, ahogy az egyik csapat arra reagál, amit a másik csapat csinál. Cserél egyet és minden megváltozik. Egy csere és a csapatban mindenki máshogy reagál azzal a játékossal. És nem a begyakorolt tervek és játékok miatt, hanem azért, amit minden egyes játékos rezgésileg egyénenként csinál abban a pillanatban a pályán. Aminek a hátterében a veszekedés áll, ami közte és a felesége között történt a meccset megelőzően. Illetve az, hogy a másik mennyit aludt, hogy mennyire vannak ráhangolódva! Pont!

Mert ha a forrásukra vannak hangolódva, akkor egymásra is rá tudnak hangolódni. Ha csak egy is a forrására van hangolódva, a többiekkel, akik nincsenek a forrásukra hangolódva, úgy tud hangolódni, hogy ők tudják, hogy mi az, ami logikus vagy valószínű annak kapcsán, amit ő csinálni fog.

Mert minden mindig rezgésileg kész, mielőtt manifesztálódik. 

K: Olyan közel érzem magam hozzád – egy dal is szól erről -, egy erőtér vagy. Tegnap hallottam Ábrahámtól, vannak dolgok, amiket ritkán mondanak, mint például az, hogy emberek azt gondolják, hogy az egész csak az örömről, a boldogságról szól. De rájöttem, hogy a valódi összhang a reggeli gyakorlataimban rejlik, hogy követem az érzéseimet. De ehhez nagy szükségem volt rád és a feleségemre, mert ő volt az aki szorgalmazta, hogy harmóniában legyek és most olyan, mintha a valaha volt  legjobb formámban lennék.  Annyira összhangban, hogy érzem a végtelen intelligenciámat, ahogy minden percben és pillanatban hozzám beszél. Még akkor is, amikor inni megyek, jön egy gondolat és elképesztő látni, ahogy a dolgok alakulnak és ahogy az univerzum instant módon manifesztál dolgokat.

Á: Annyira élvezetes abban a kapcsolatban lenni és valós időben élni az életet! 
K: Valóban.
Á: Igen. Csak egy lágy dolgot akarunk mondani neked. Ne várd el magadtól szigorúan, hogy mindig ebben az állapotban légy. Adj magadnak lehetőséget arra, hogy értékes kontrasztot fedezz fel. 

K: Igen, természetesen. 
Á: Hát nem jó, hogy … ugye az első lépés, hogy kérsz és a kontraszt segít ebben. A második lépés, a forrás válaszol,  bla-bla-bla-bla-bla. A harmadik lépés, módot találsz arra, hogy harmóniába kerülj azzal, amit igazán akarsz. A negyedik lépés, nagyon jóvá válsz ebben. Te itt vagy. Mesterévé váltál a tudomásulvételében annak, hol vagy. És tarthatod magad – mert akarod -, főleg, vagy meghatározóan a pozitív energia állapotában. Tehát leginkább jól érzed magad. És az ötödik lépés az, mikor visszakerülsz egy első lépéses helyzetbe és tudod, de akkor is kedves vagy magaddal. Vannak negatív érzelmeid, a dolgok nem úgy vannak, ahogy akartad, de nem hibáztatod magad egy olyan hozzáállással, hogy “Kudarcot vallok!”, vagy “Nem megy jól nekem!”

K: Hát, előfordul velem, talán egy-két óráig tart, de a vezérlő rendszerem mindig elmondja “Ne feledd! Mi kontrasztból jöttünk. Az mutatta meg nekünk, milyen az élet.” Számomra az ötödik lépés legnagyobb értéke, hogy tudom, a kontraszt a legnagyobb mester, a legnagyobb tanító. Amikor felismered, hogy hasznodra van…

Á: A kontraszt lényege az amit elmondtál, sőt még több. Tudod, mi a kontraszt, mi az első lépés? Az első lépés az, amikor teremtésed 100%-át végzed. Mert az első lépés a kontraszt, amikor választasz. És a választásod, amikor választasz, az hozza mozgásba. És amikor választasz, a belső lényed azt mondja “A választás megtörtént! És mindnyájan – ezt mondja a forrás – harmóniába kerültünk azzal, amit választottál.” Aztán az a kérdés, hogy te harmóniába kerültél-e azzal, amit választottál? 

K: Pontosan. És a válasz igen. Sok időm…
Á: De mi van, ha azon kapod magad, hogy nem vagy harmóniában? Az mit jelent? 
K: Az csak egy emberi… néha kiesek a harmóniámból, mert az élet zajlik.

Á: Igen, de ez túlságosan nagy kifogás. Nem szeretnénk ha kijátszanád az ’emberi’ kártyádat! 🙂 🙂 🙂 Mondd azt, hogy “Nem nagy dolog! Itt semmi komoly nem folyik.” 
 
K: Hát először is, napról-napra jobbá válok ebben. 
Á: Elmondunk pár dolgok, amit tudunk rólad. Mert mindennel egyetértünk, amit mondtál, csak van egy apróság, amire felhívnánk a figyelmedet, mert az életed már mutatja neked. Tehát beszéljünk róla egy kicsit! Erőteljes, tudatos, eltökélt szándékodban, hogy teremts, túl gyakran vetsz számot és túl keményen figyelsz magadra. “Hagyd abba!” Kezeld játékosabban! 

Az emberek gyakran éreznek így, mikor egyensúlyra találnak és tudják, hogy ez nem volt mindig így. Most egyensúlyra találsz, tudva, hogy ez nem volt mindig így. Mint ez a hajó. It fent ez érdekes utazás Esther számára. Eddig még egyszerre mind a két lába nem hagyta el a padlót. És ez a hajó egyenletes, de nem mindig ilyen. De nem kell aggódnod emiatt… nem vagy befeszülve amiatt, mikor jön a következő hullám. Egyszerűen csak bízol benne, hogy fizikai tested kész arra, hogy megtegye, amit kell, hogy ellensúlyozza azt, ami jön, és mindig kész arra, hogy ellensúlyozza azt ami feléd tart, mert megvan mindez a tudásod, a vitorláid, mindez a nem fizikai… tehát  nem fogsz kiesni az egyensúlyból, bízhatsz abban, hogy biztos lábakon állsz. Ezt szerettük volna, hogy tudd. Ez egy kissé lágyabb megközelítés annál, amit te kínáltál. Elég!

K: Nem. Soha nem mondanám, hogy elég. 
Á: Hát elég! Nagyon jó, nagyon jó! 

K: A meditációim alatt, néha ahogy keresztül haladok az életen, hirtelen elkezdem érezni, hogy… főleg a karjaimban és a mellkasomban… ez nem igazán bizsergés, hanem inkább mintha minden keresztülfutna rajtam, szinte…

Á: Ez nem más mint a belső lényed tudatosságának kifejeződése a testedben. Te vagy, érezve a pillanatot a forrás szemén keresztül. És ez az az érzés, amit szeretnénk ha megtalálnál meditáció alatt. És még jobb ha megtalálod ébrenléti állapotodban, mikor mozogsz. 

K: És a fejem elkezdi csinálni ezt a bólogató mozgást, mintha igent mondanék, de nem én irányítom, ez a belső lény…

Á: Ráhangolódtál. Aztán jellemezd érzelmileg! “Nagyon jó érzés. Tisztán látok. Érzem a jól-létet. Érzem a minden rendben lévőséget. Magabiztosnak és tényleg biztonságban érzem magam. Vágyakozás van bennem.” Más szóval, élvezd ki a pillanatot, tudatosan nyugtázd. Így változnak a hiedelmeid, így lesz tiéd az az érzés. És minél több ilyen pillanatod van, annál inkább vagy te az, amíg állandóan olyan stabil nem leszel, hogy lényegtelenné válik, mi folyik körülötted. Tehát nem kell, hogy a külső környezeted egy adott módon viselkedjen, mert megvan a belső összhangod, ami stabilan tart minden körülmény közepette. 

K: Tehát amikor abban az állapotban vagyok, akkor mindazok a dolgok, amiket az örvénybe helyeztem, azok a vágyak… azok úgymond automatikusan kinyilatkoztatásra kerülnek nekem, hogy milyen irányt vegyek… 

Á: Mindazok a dolgok már most is kinyilatkoztatásra kerülnek számodra, a kinyilatkoztatások egész nap, minden nap történnek. A felismerésük valószínűbb, mikor úgy érzed magad. 

A kinyilatkoztatás folyamatosan történik. A belső lényed mindig tudja mi a legkisebb ellenállással járó utad és folyamatosan kinyilatkoztatja,  de amikor úgy érzed magad, vagy amikor boldog, vidám vagy, vagy jól érzed magad, vagy más esetekben amik jelzik a harmóniádat,  akkor olyan állapotban vagy, amiben valószínűbb, hogy felismered. Kapod az impulzust aztán ajánlod. De nem akarjuk, hogy valami merev tanulmányt készíts ebből, hogy hogyan kell ráhangolódni aztán viselkedni, mert tényleg nem bábu vagy.

Csak értsd meg, hogy amikor ráhangolódsz, az impulzusok egyre több és több nyitott helyre vezetnek. Halld meg ezeket a szavakat. “Minél jobban érzed magad, annál inkább vagy az utadon. Minél jobban érzed magad, annál több szeretetet tapasztalsz” Tehát ne komplikáld azzal, hogy próbálod elkülöníteni meg minden. Jó azt meditáció alatt csinálni, de tudod meditáció alatt nem vezetsz autót, nem próbálsz az utcán sétálni, meditáció alatt tényleg engedheted, hogy fizikai minőséged inaktív legyen, mialatt hagyod, hogy a belső látásod domináljon. Egy idő után olyan jóvá válsz ebben, hogy a belső látásod tökéletesen szinkronban lesz fizikai…

Ez az ami ebben a pillanatban Esther-rel történik. Ebben a pillanatban a nem fizikai energia  teljesen belakja Esther-t és fizikai testének minden mozgását irányítja. Más szóval minden, ami itt történik, minden mozdulat, ahogy nyújtjuk az izmait, minden, amit teszünk, a vágyunkban, hogy veled kommunikáljunk úgy működik, hogy mi kínáljuk és Esther olyan állapotban van, hogy engedi, hogy úgy legyen. De semmi olyan nincs, ami szokatlan lenne tőle. Mi nem repüljük be a termet. Nem lebegünk a levegőben. Mi impulzusokat kínálunk és Esther ezen a kényelmes módon lefordítja azokat. És ti is mind.

A sportolók egész nap, minden nap ezt teszik. Ahogy a gyakorolt dolgaikat és a képességükbe vetett hitüket arra használják, hogy kosárra dobjanak, vagy elkapják a labdát, vagy legyen az bármi sporttól függően. Amikor ráhangolódnak, élénkek és lelkesek és engedik belső lényüknek hogy használja edzett testüket, akkor nagyon jó az időzítésük, a megérzésük. Ráéreznek arra mi történik a többi benne lévő elmével, de ritka az a pillanat, amikor egy kosárlabda-, vagy focicsapat , vagy emberek bármely csoportja annyira szinkronban van belső lényével, hogy egy elméből működjenek. Ha ezt teszik, ami elő-előfordul, akkor olyan eseménysorozat tanúja lehetsz, mintha mindnyájan egy elméből működnének. És a csapat játékosai egyedi elemek, akik tökéletes időben fogadják az impulzust.

De általában a káosz más formája zajlik, amiben szintén egyediek, megpróbálnak nem a másik útjába kerülni. De néha akad egy szupersztár, aki rákapcsolódik a forrás energiára, elképesztő dolgokat hajt végre, de abba általában nem vonja be a csapat többi tagját, mert sokszor nem találja őket társteremtő elemnek. Nagyon érdekes emberek csoportja kell ahhoz, hogy hajlandóak legyenek felhagyni egoisztikus vágyukkal, hogy ők legyenek a csillagok és legyenek egy csapat társteremtő elemei, amikor a forrás energia mindenkire reagál és a csapat boldogan együtt játszik. 

Nos, te egy lenyűgöző csapat, az emberi faj része vagy és a növény és az állatvilág, minden rendkívüli, ami a bolygótokon folyik.  És amikor ráhangolódsz a belső lényedre, akkor a belső lényed impulzusokkal lát el, és soha nem leszel hátrányára senkinek, amivel egy időben minden előnyből részesülsz, amit kértél. Ráhangolódni egy csodás dolog. 

Tehát az elején ne aggódj a többi társteremtő elem miatt. Csak arra fókuszálj te mennyire vagy egységes belső lényeddel.  

K: A dolgom az, hogy boldog legyek minden nap. Hogy jól érezzem magam…

Á:  A dolgod az, hogy tudatosan felismerd mi az, amit a belső lényed tud erről az időpillanatról, meg erről az időpillanatról,  meg erről az időpillanatról. Az a dolgod, hogy elfogadd, a belső lényed figyelt rád és hallotta, amit mondtál, tudja mit akarsz és sorba rakta neked. És ismer egy világos utat, egy zavartalan terepet, annak az örömtelei kibontakozásához, amit csak akarsz.  És az a munkád, hogy folyton felkészítsd magad az időzítés impulzusának fogadására az idő bármely pillanatában. És tudod mit? A belső lényed néha pont kontrasztba vezet, hogy több rakétát indíthass. Tehát amikor felhagysz azzal, hogy negatívan ítéled meg magad és helyette a forrás energia kiterjesztéseként szemléled magad, aki örömmel van itt másokkal társ teremteni, akkor az egész élvezetes, az egész. 

Esther egy új barátjának azt mondta tegnap, mikor találkoztak és hosszasan együtt üldögéltek, hogy “Nekem nem jut eszembe semmi, amit most ehelyett csinálnék! És neked?” Mire az új barátja ránézett és Esther azt mondta “De tényleg! Nagyon jókat beszélgetünk. Kényelmes helyen. És soha nem lelkesedtem ennyire az életért. Nemsokára valami klassz élményben lesz részem” És az új barátja is így volt vele. Minden időpillanatban érezhetsz így. “Nekem nem jut eszembe semmi, amit ahelyett csinálnék, hogy kiaknázom ezt a pillanatot, jól-létem és tágulásom bizonyítékáért, és neked?” “Mi lehet annál élvezetesebb, mint összhangban lenni a forrással, aki tud mindenről, ami folyik, és aki engem a legnagyobb örömhöz, tisztánlátáshoz és számomra és mások számára a legnagyobb értékhez vezet, igaz?”  

Mit számít az, hol vagyunk, amikor ez a mi malmunkra hajtja a vizet?

K: Aztán a többi kialakul.
Á: Mindig minden kialakul… mindig, mindig. Nagyon jó beszélgetés volt.
K: Igen, nagyon köszönöm. 

Á: Jó reggelt! Rendkívül örülünk, hogy itt vagytok! Jó összejönni a társteremtés érdekében! Egyetértetek? Tudjátok mit akartok, hogy miért vagytok itt? Jó erre gondolni, fókuszálni! A jó érzésért jöttél, vagy megértésért? Vagy, hogy közreműködj? Hogy gyakorold rezgési centrumodat? Hogy a megengedés állapotában légy és érezd milyen a társteremtés valójában a legjavából, felismerni, hogy az amin agyalsz, az az amiről beszélünk ebben a pillanatban? És megérteni részedet abban, miért az a téma ebben a pillanatban? Érezni az egységet, ami mindnyájan vagyunk? Hozzájárulni és fogadni másoktól? Ami a fantasztikus élet adok-kapok-ja itt kint az élvonalban. Ez az a legeslegjavából!

Mindig rendkívüli élmény mindnyájunknak, hogy mindőtökkel játszhatunk. Mert mi értjük a teljességét annak, aki vagy. Nem csak azt a részed, amit eddig engedtél, hogy legyen, hanem a teljességét annak, aki vagy. És mivel értjük, hol vannak a fennakadásaid, hol van az ellenállásod, ami távol tart attól – annak ellenére, hogy már majdnem megérted -, hogy tényleg megértsd. Mivel mi tudjuk hol vagy, mindahhoz viszonyítva, nagyon könnyű számunkra, hogy együtt társ teremtsünk egy beszélgetést, ami kinyit téged annak a teljessége felé, aki vagy.

Szóval egy ilyen összejövetelnek az a legjobb része, hogy nem csak az értelmedet köti le, ami számít, mert a fókusz egy nagyon jó dolog, hanem egy rendkívüli aktiválás is egyben, központod rezgési frekvenciájánál. És érezni fogod, milyen az általános, gyakorolt és ebben a pillanatbeli – az általad gondolt gondolatok miatt – rezgési kapcsolatod ezzel a központi rezgéssel. Más szóval a kapcsolatod a belső lényeddel, a benned lévő forrással, a részeddel ami te voltál, mielőtt ebbe a testbe érkeztél és ami még mindig a meghatározó részed.

Az általánosabbnál megszokott módon erősebben érzed majd a kapcsolatodat ezzel a részeddel. Ami azt jelenti, hogy a tisztánlátás nyilvánvaló lesz neked, de a fennakadások is. Tehát lesznek a ma napnak részei, amiket élvezni fogsz, de bizonyos részei bosszantani fognak. És mi azt szeretnénk, hogy azokra a részekre figyelj, amik bosszantanak. Mert azokban rejlenek fennakadásaid.

Mert ha valami irritál, akkor az nem más, mint te irritálod magadat és van valami értékes a beszélgetésben. A jó hír pedig az, hogy mi tudjuk hol vagy, hozzá viszonyítva, tehát szépen magunkkal tudunk hívni. Tudjuk, hogy van bizonyos alap megértésed arról, kik vagyunk és ebből adódóan, ki a saját belső lényed.

És tudjuk, hogy van sok fontos dolog a fejedben arról, hogyan alakul az életed. És azok a dolgok, amikről tényleg beszélni akarunk veled. Mert az amin agyalsz, az ami a rezgésedben aktív, nagy részében felelős azért, hogy a vonzás törvénye összehozta ezt az összejövetelt. A fizikainak és a nem fizikainak ezen összejövetele soha nem volt még az egész univerzumban. Ez egy egyedülálló eszmecsere, ami különösen fontos a számodra, amiből adódóan nekünk is.

Mivel tudjuk, hogy van egy alap megértésed a vonzás törvényéről, hogy mi az. Az univerzum alapja, minden összefüggés okozója, és a fókuszról, ami micsoda? A fókusz te vagy a testedben, az elmédet használva figyelmet szentelve valaminek, ami által aktiválsz egy rezgést, ami kibocsátásra kerül belőled. Egy rezgést, amire aztán a vonzás törvénye reagál.

Szóval mivel tudjuk, hogy van egy alap megértésed, hogy a vonzás törvénye egyszerűen adott, és nem térül el! Esther könyörgött nekünk, hogy tegyünk végre kivételt “Kérlek, nem lehetnék egyszer ebben az időpillanatban a vonzás törvénye alól kivétel!!?? Adjatok már nekem valami mást ahelyett amit rezgek! Adjátok meg nekem azt, amit mondok, ahelyett amit rezgek!”

“Nem!”

A vonzás törvénye mindig a rezgésedre reagál. És néha csőbe húztad magadat. Olyan sokszor mondtál szavakat valamire, hogy azt hiszed a szavaid azok, amiket rezegsz, de az univerzumot nem hatják meg a szavaid, mert az univerzum a rezgésedre reagál. És a rezgésed a hiedelmed, amit gyakoroltál, amire valójában gondolsz.

Tehát ha ezen a napon, amikor együtt vagyunk, közelebb kerülsz annak a tudomásulvételéhez, hogy mit rezegsz, akkor tudsz kezdeni valamit vele. De ha tovább bolondítod magad azzal, hogy olyan dolgokat mondogatsz amit nem rezegsz, aztán csodálkozol miért nem reagál neked az univerzum, vagy a gyerekeid, vagy a szomszédaid, vagy bárki akivel társ teremtesz, ha tovább csodálkozol azon, miért nem fogadnak szót neked… Na ezért!

Egy ellentmondás van benned és amikor vállalod azt, amit rezgésileg kibocsátasz, akkor, csak akkor van teremtői hatalmad afölött, amit vonzol.

Amikor oly sok más emberrel interakcióban vagy, az történik, hogy mialatt megfigyeled őket, játszol és együttműködsz velük, miközben megfigyeled őket, gyakran aktiválsz egy hiedelmet, egy elvárást. Mivel gyakran így viselkednek, ezért ahogy ismét megfigyeled, az elvárásodnak olyan rezgési tudomásulvételét bocsátod ki, hogy nem kaphatsz attól eltérőt tőlük. Annak ellenére, hogy szeretnéd és annak ellenére, hogy a szavaid és a szabályaid ezt diktálják, nem tudod elkerülni azt, amit rezgésileg kibocsátasz. Csak változtatni tudsz rajta.

Összejövetelünk kezdetén azt akarjuk mondani, hogy most nem az a szándékunk és soha nem is lesz az, hogy csak elégedj meg azzal, amit nem akarsz, hogy csak azt mondd “Lenyelem és elfogadom azt, amit nekem kiosztanak.” Nem ezt akarjuk mondani és azt sem, hogy bármilyen módon úgy próbálj viselkedni, ahogy bárki más viselkedik, vagy megtapasztal.

Persze erre az a válaszod “Nem értem Ábrahám! Ha nem azt kéred tőlem, hogy csak fogadjam el azt, amit kapok, legyen az bárki és nem azt kéred tőlem, hogy változtassam meg a viselkedésüket, akkor hogyan jövök én a képbe, hogyan tudok élni én egy világban, amit nem tudok irányítani? ”

Erre az a válaszunk hogy “Legyél tudatában annak, hogy az egyetlen dolog, ami számít, amit igenis irányítani tudsz, az a saját rezgési egyveleged.”

És amikor megszünteted a benned lévő megingást, ellentmondást, amikor felhagysz azzal, hogy mondasz egy dolgot, de mást rezegsz, amikor többé nem ordítod azt valakinek, hogy “Hát nem tudod, hogy szeretlek!!??” Hiszen annyira egyértelmű, hogy abban a pillanatban a szavaid nem illenek össze a rezgéseddel. És olyan sokszor így vagy ezzel. A magaddal kapcsolatos hiedelmeid, a gondolat szokásaid kapcsán. Annyira azt szeretnéd, hogy az univerzumtól a rezgéseddel ellentéteset kapj. De milyen sikereid vannak ebben?

K: Szia Ábrahám! Megosztanék egy sztorit és lenne egy kérdésem. Kathy – a nő, aki három hete a feleségem – tudattalanul hozzáértőnek tűnik a fókuszálásban mindig arra, amit akar és nem ismeri fel, hogy lehetnek akadályok. Sok éve ismerem őt és meseszerű esküvőre vágyott. Mivel megvolt rá a fedezetem próbáltam rávenni, hogy szökjünk el és Tahitin legyen az esküvőnk, de nem, vagy Hawai-on, de nem. Menjünk Párizsba, nagyon romantikus, de nem.

Körülbelül nyolc éves volt, mikor látta Richard Burton és Liz Taylor esküvőjét a California Carmel Mission-ben. Ők az egyik esküvői fogadásukat a Pebble Beach-en tartották. Szóval ez volt a fejében és beadtam a derekam, mert akartam, hogy ez legyen életének legnagyszerűbb pillanata. Tehát minden, amit szeretett volna, szinte lehetetlennek tűnt, mert nagyon nehéz összeházasodni a Carmel Mission-ben, ha nem vagy tag. És mi nem voltunk tagok, de ő ezt megoldotta. A Pebble Beach-i rendezvény helyszínt szinte lehetetlen lefoglalni. Három-négy év előjegyzési idő van. Mégis sikerült foglalnunk, mert valakik kiestek 6 hónappal előtte. És az utolsó dolog, amire vágyott – a mozi sztáros elképzelése alapján -, hogy legyen ott egy híresség. Tehát az volt a tervem, hogy George Michael lesz az énekes, ami megoldaná a híresség kérdést is. Megvolt rá a pénzem, ez volt a terv, de ő kiesett.

Tehát a párom tökéletes esküvője, tökéletes lett volna, de egy hiresség hiányzott. Nos az esküvő megvolt kb. három hete. Minden olyan tökéletes volt, amilyennek akarta, csak egy híresség hiányzott.

Az esküvői fogadáson Phil, az egyik vendégünk azt mondja nekem “Öööö, Bob, öööö, itt van Oprah, látni akar téged!” 🙂 Mire én “Na menj már valahova, Phil!”

“De, komolyan! Oprah találkozni akar veled!” Mire én “Deeehogy akar!” Mire ő ” De igen itt van!” Kivel is volt? Clint East… el is felejt… de mondom neki “Phil, na ne ugrass!”, mire ő “Na gyere” és megragadott arrébb vitt és ott van Oprah és Clint Eastwood!

Az történt, hogy John Steinbeck száz-, vagy százötvenedik évfordulója volt, ezért meghívták Oprah-t, Clint pedig régebben a Carmel Monterey környék polgármestere volt. Golfoztak és elértek a 18. lyukig, de szerettek volna a 19-re is játszani, ami a rendezvény helyszíne volt, amit én kibéreltem, tehát nem tudták használni.

Aztán mikor oda akartak jönni, valaki azt mondta nekik “Sajnálom, esküvő van” Mire Oprah “Te jó ég!” nyitott szívű lévén azt kérdezte “Benézhetnénk? Gratulálnánk a párnak!” 🙂

Nos ezt a sztorit azért mondtam el, mert abszolút és teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy a vonzás törvénye igenis működik. 🙂 Úgyhogy ez volt a sztori.

Á: Szeretnénk hozzáfűzni valamit, mert úgy véljük érdemes kiemelni, hogy a kedves párod fenn tudta tartani rezgési elvárását egy olyan közvetlen ismerőse mellett is, mint te aki azt hajtogatta “Ez nem lehetséges, ez nem lehetséges!” 🙂

Más szóval ez tényleg egy erőteljes sztori, amiből mindenki megérti, hogy nem számít mások mit mondanak. Más szóval, ami az ő teremtése, az az ő teremtése és mindenki más csak egyszerű résztvevő. De te mindent megkapsz, amit akarsz, feltételezve, hogy harmóniában vagy vele. És gondolj bele, ő ezt nyolc éves kora óta mozgásba hozta. Az univerzum nagyon is hajlandó és képes arra, hogy pontról pontra teljesítsen mindent, amit akarsz. És nem kell, hogy nyolc éves korod óta ennyi év elteljen, csak az kell, hogy többet verd a dobját annak, amit akarsz, és kevesebbet verd a dobját annak, hogy pesszimista vagy a vágyaddal kapcsolatban. Más szóval erről szól az eltökéltség. Az, hogy a saját utadat járod. Erről szól az, hogy döntést hozol és a helyes döntést hozod. Mert mindent elérhetsz. És az univerzum mindenhez, amit akarsz, sok ezer legkisebb ellenállással járó utat állít fel, hogy segítsen neked az elérésében. Más szóval ez nem arra ösztönöz, hogy még több számodra kielégítő részletet adj mindenhez, amikor felismered, hogy az univerzum erre is, meg arra is képes?

Tetszett, ahogy mondtad “Az univerzum ezt a lehetetlen dolgot is, meg azt a lehetetlen dolgot is megcsinálta. És a tényleg lehetetlen dolog, ami tényleg lehetetlennek tűnt, a végén mégsem volt lehetetlen. Mert minden lehetséges, mikor harmóniában vagy. Igen!

K. Köszönöm.

Á: Mi úgy véljük, különösen érdekes az, hogy Oprah jelent meg. 🙂 Mert ő hallgatja az anyagainkat és érti a vonzás törvényét. 🙂

K: Wowww, köszönöm.

Á: A lényeg az eltökéltség, ugye? Érzed annak a szónak az erejét, hogy ‘elvárni’? “Én elvárok valamit”. Érzed azt, ahogy elvársz valamit, a két szükséges összetevő összhangban van? Amikor elvárok valamit, akkor a vágyam és a hitem is helyén van.

Érzed az eltökéltség erejét? Más szóval, érzed az összpontosító mechanizmust az eltökéltségben? “Én eltökéltem magam! Én eldöntöttem! Ami azt jelenti, ettől nem térek el! Kijelentheted, hogy a menyasszonyod eltökélt volt? Más szóval, nem volt eltérülés. Eltökélt. Eltökélt. Eldöntötte! Tiszta rezgés. Eltökélt!

De érzed a különbséget az eltökéltség és a vágyódás …, az eltökéltség és a határozatlanság között. Érezhető a különbség. Tehát legyen a tiéd ez a fókuszáló mechanizmus! Igen!

Á: A vezérlő rendszered mindig veled van és minél jobban érzed magad, annál inkább haladsz az irányában. Azonban szeretnénk ha megértenéd, hogy nem fizikai energiaként, ahogy kivetíted magad ebbe a fizikai tapasztalatba, van egy áram, egy áramlat, amin áramolsz. A jól-lét erőteljes áramlata. És a jól-létnek csak egy áramlata létezik. Egy erőteljes áramlata.

A forrás energia saját hiányát kivetíteni nem képes. Azt sugározza, ami. És te áramolsz ezzel az áramlattal. Tehát, ahogy te áramolsz a jól-létnek ezzel az áramlatával az élet hatására még többet kérsz és az áramlat tágul minden tapasztalattal, aminek hatására kérsz. Tágul és gyorsabban mozog.

Tehát minél hosszabban élsz örökkévaló lényként, annál gyorsabban halad az áramlat. Minél többet élsz, minél többet kérsz az áramlat annál gyorsabban halad. Tehát van a jól-létnek ez a csodálatos árama, áramlata, ami áramlik. És csak egy áramlat létezik. A sötétségnek, a gonosznak nincs áramlata. Csak jól-lét áramlat létezik, amit engedsz vagy nem. És ha engeded a jól-lét áramlatát, érzed, hogy benne vagy, de ha nem engeded, akkor érzed az ellenállást, ami a negatív érzelem.

Tehát ahogy a jól-létnek áramlik ez az áramlata és ahogy te áramolsz vele és ahogy az élet hatására még több ötletet, preferenciát ajánlasz ennek az áramlatnak, úgy az, hogy haladsz-e az áramlattal vagy nem, egyre inkább nyilvánvalóvá válik. Az áramlathoz fűződő viszonyod az érzéseidben tükröződik.

Amikor hagyod, hogy az áramlattal haladj, akkor csodálatosan érzed magad. És ha nem, akkor nem érzed annyira jól magad. De az áramlat csak afelé áramlik, amivé váltál.

Ez ahhoz hasonlítható, mikor leviszed a kenudat, vagy a tutajodat, vagy a hajódat a folyóra ami erős áramlású és belerakod a hajódat a vízbe és szándékosan árral szembe fordítod és nagyon erősen evezni kezdesz. És mi azt kérdezzük “Miért nem fordítod meg és haladsz az áramlattal?” Az emberek válasza erre az “Ohhh Ábrahám, az lustaságnak tűnik!” Mire mi “De mennyi ideig bírod így?” Mire te “Nem tudom, de hajlandó vagyok rájönni!” 🙂 Sőt a legtöbbetek azt mondja “Azok alapján, akik előttem jártak, arra a meggyőződésre jutottam, hogy árral szemben evezni erény, sőt ebben a fizikai környezetben az összes jutalmunkat ezért kapjuk. Minél erősebben evezünk, minél többet bírunk és minél hosszabban tesszük, mielőtt összeesünk, annál nagyobb emlékművet kapunk. 🙂 Sőt mindenki, aki bármit is ér, nagyon keményen evezett árral szemben, mielőtt halálra szenvedte magát.” 🙂

Mire mi azt mondjuk “De miért nem fordulsz meg és haladsz az áramlattal?” Erre a legtöbb ember azt mondja “Akkor mivel indokolnám a létezésemet? Ha az áramlat már áramlik és erőfeszítés nélkül lehet áramolni vele, akkor a létezésemet, mivel tudnám indokolni?” A legtöbben azt mondják “Azt találtam, hogy nekem a legjobban az működik másokkal való kapcsolataimban, ha annyit szenvedek és küszködök, mint ők. És egyszerűen azoknak adjuk a legnagyobb elismerést, akik a legkeményebben szenvedtek” Majd azt mondják – és ez legtöbbjük döntő érve -, hogy “És azt hallottam, hogy még több jutalom vár ránk, miután meghalunk, ha keményen küzdünk, míg itt vagyunk.” És mi azt mondjuk “Mindent, amire vágysz – azokkal a mennybéli ígéretekkel együtt – az áramlás irányában találsz. Semmi sincs áramlással szemben, amire vágysz, semmi! A rezgési letéted teljesen az áramlás irányában van. Más szóval “HALADJ AZ ÁRAMLATTAL!

Ahogy az áramlás irányába fordulsz és hagyod, hogy az legyen a lendületed… persze beterelheted magad a számodra kellemes zegzugokba, de ha minden erődet felemészti, hogy csak álld a sarat, akkor annak nincs sok eredménye. Épphogy kapaszkodni tudsz, épphogy tartod a pozíciódat, de ha hagyod, hogy vigyen az áramlat, akkor csodás helyekre juthatsz!”

K: Volt egy kérdésem korábban, amit félretettem mert azt hittem megtaláltam rá a választ, de most emlékeztettél rá. Gyakran azon veszem észre magam, hogy segíteni, örömet okozni, oktatni, vagy inspirálni akarok valakit, aki ezt nem akarja tőlem 🙂 és, és…
Á: Ebben a teremben egyedül vagy ezzel. 🙂
K: Szerintem a családom is egyetért azzal, hogy néha okoskodó vagyok. Úgy érzem a szándékaim mindig egész jók, de néha az emberek megsértődnek. És ez akkor van, mikor nem vagyok harmóniában és úgy próbálom csinálni.
Á: Lehet, de nem mindig. Ha tényleg harmóniában vagy, akkor az időzítésed jobb. Ha tényleg harmóniában vagy, akkor talán jobban fogadnak, de nem feltétlenül. Ami fontosabb ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban az, hogy ahelyett, hogy visszatartanád azt ahogy érzel, amikor ráhangolt vagy, inkább ne aggódj annyira amiatt, hogyan reagálnak mások rád. Tehát a kérdés az, hogy te az ő reakciójukra reagálsz?
Mondjuk a szándékaid jók, de ők nem jól fogadják és te arra reagálsz, hogy ők nem jól fogadják. Ez azt jelzi, hogy te nem igazán voltál harmóniában. De ha harmóniában vagy, jó a szándékod és nem jól fogadják, amivel neked nincs gondod, akkor harmóniában voltál.

K: Ez tetszik.
Á: Igen. De az egész olyan gyorsan történik egyébként is. Megállapítható, amikor kérnek. Na ez tetszeni fog. A következő történik. Az életedben sok ember kér, de nincs fogadó állapotban. Szóval csőbe húznak! 🙂 Mert ők kérnek, néha még a szavaikkal is, ők kérnek, te válaszolsz, de nem akarják. Úgyhogy beszéljünk erről egy kicsit! Beszéljünk róla rezgési szempontból! Beszéljünk róla elektromosság, elektromos áramkör szempontjából!

Tegyük fel, hogy valaki kér valamit és te felismered, lényed valamely szintjén. Mondjuk te abszolút tisztában vagy vele, hogy kér valamit és segíteni akarsz. Tehát felajánlod a segítséget talán szavak, erőforrások formájában. Mondjuk valakinek tényleg szüksége van valamire és te felajánlod neki. De ő nem azt érzi, hogy méltó a segítségre, hanem inkább azt, hogy joga van hozzá, vagy…

K: Jogosnak tartja a segítséget.
Á: Jogosnak, vagy akár meg is követeli. És nem tudod hova tenni a dolgot, mert azt adod neki, amiről te azt gondolod, hogy ő kéri. Viszont visszaüt rád a dolog.

K: Főleg azokkal van ez, akik tudják, hogy segíteni akarok. Náluk a legzavarosabb a dolog.
Á: Elmondjuk miről szól ez az egész, miért üt vissza a dolog. Amikor áramot viszel egy áramkörbe ami nem nyitott, akkor egyfajta elektromos robbanást okozol. Az áramkörnek nyitva kell lennie. Ez egy új és jó beszélgetés, ugye? Úgy tűnik ő kér, te adni akarsz aztán visszaüt rád a dolog, mert ő nem igazán volt fogadó állapotban. Akkor hogyan tudsz te túlélni egy ilyen dolgot? Hogyan tudsz reagálni a kérésére… tudod, hogy mi azt akarjuk tudd, hogy szinte mindenki aki kér valamit, nincs fogadó állapotban. Mert az első lépés az az első lépés, a harmadik meg a harmadik. Tehát ő kér, te meg “Majd én leszek a megmentőd!” 🙂 🙂 Ta-ta-ta-tatatata Ta-ta-ta-tatatata (dalol)

Berobogsz, segíteni próbálsz, rosszul sül el és azt gondolod “Nem nyerhetek, nem nyerhetek!” Ha nem segítek, kapzsi és barátságtalan vagyok, ha meg segítek, akkor visszaüt.

Tehát a kulcs az, hogy csak annak legyél tudatában mit csinálsz a saját áramköröddel. Mert ha a te áramköröd tárva-nyitva, de az övé nincs, akkor áramolni fog, nem hozzá, de áramolni fog. De ha hagyod, hogy a zárt áramkörük hatással legyen rád, akkor van ez a negatív visszahatás.

Csak a saját dolgoddal törődj! És tudod, mi a saját dolgod? Az, hogy boldog légy. A saját dolgodban benne lehet, hogy az ő boldogságukat is akarod. De a saját dolgodban nem lehet benne, hogy az ő áramkörük nyitva van, vagy nincs. Nem tudsz elég eltérő módon fejen állni ahhoz, hogy megnyisd az áramkörüket.

Tehát segít, ha csak azt mondod “Ebben nem nyerhetek, mert nem az én feladatom.” És legyél csak az az adakozó, aki vagy, mert jó adni. És hagyd, hogy ő az a fogadó legyen, aki lenni akar. De számodra ne legyen semmi tétje annak, hogy valaki készen áll e fogadni azt, amit adsz. Mert általában nem áll.

Ismered ezt a kulturális környezeted alapján.
Szeretnénk ha mindenki megértené, hogy nincs egy fix méretű torta, amit felszeletelnek, kiosztanak és amiből van aki többet kap saját fair részénél, és van aki annyit sem kap. Egyáltalán nem ez a helyzet.

Foghatnátok az egész tortát, egyenlően újra eloszthatnátok világotok népessége között és nem kellene hozzá sok idő mielőtt vissza, újra felosztaná magát minden résztvevő saját rezgési vonzáspontja alapján.

Tehát ne beszéljünk többé a tortáról, mert a torta folyamatosan termelődik. Ne beszéljünk erről mint egy véges dologról, beszéljünk a befogadó állapotról, amikor csak áramlik, csak áramlik. És akkor mi van, ha valaki kér, te adsz, de ő nincs kész a fogadásra? Nem mindegy? Jön még több, jön még több. Lesz még kérés. Sokan vannak még, akikkel kapcsolatba kerülhetsz. Nem szabad, hogy számodra tétje legyen valaki más fogadóképességének. Mert beleőrülsz. Hiszen nem irányíthatod hogyan, mire, mikor gondolnak, senki más rezgését nem irányíthatod, csak a sajátodat. Csak a sajátodat.

K: Gyakran azon veszem észre magam, hogy amikor ezek az emberek végül megsértődnek rám, gyakran túl erősen próbálom…
Á: Menjünk bele egy kicsit! Miért sértődnek meg rád?
K: Mert az a segítség amit ajánlottam nekik, lehet nem az volt, amire vágytak, vagy elvártak, vagy…
Á: Csak azért haragszanak rád, mert nem engedik be. De nem elég kifinomultak ahhoz, hogy ezt még tudják! Olyan mikor Jerry azt mondja “Rám ne légy dühös!” Mire Esther “Nem rád vagyok! Csak az vagyok! És te itt vagy.” 🙂