Abraham Hicks – Szabályok és törvények

kerem-az-infot

K: Ábrahám beszélnél nekünk egy kicsit arról, hogy… tudom magamról, hogy amikor azt veszem észre, hogy valami negatív dologra figyelek, aztán megnézem mi az oka, akkor az egy hiedelem amiket szabályok kötnek és általában valaki más hágja át a szabályokat, aki megússza és ha én próbálom ugyanazt tenni, nem működik. Hogyan engedjük el ezt a hiedelmet?
Á: Mondj egy példát arra, amikor valaki áthágja a szabályokat, megússza és te próbálod… na megosztunk veletek egy vicces sztorit. Esther soha nem hord cipőt hotelekben. A reptérre felveszi, de nagyjából ebben ki is merül a dolog, más szóval amikor hotelben van, azt hiszi otthon van. Nemrég, néhány napja Detroitban, Esther a liftben lát egy táblát, amit addig nem látott ilyen feltűnő helyen, amin az állt, hogy “A megfelelő viseletet betartandó a hotel teljes területén” Ami inget, cipőt meg megfelelően fedő ruhákat jelent. Ahogy Esther utazgat a liftben ezt a táblát elolvassa párszor, majd eltűnődik rajta. 17, majd 17, majd ismét 17 másodpercet tölt vele és így összegez “Hát annyira nem fontos nekik, hogy cipőt hordjunk. Ha megsérülhetne a lábunk, vagy ilyesmi, és kifogásolhatnánk feléjük, hogy valami megsértheti, akkor van ilyen szabályuk, hogy “Mivel őn megszegte a szabályunkat, mert nem hordott cipőt, kártérítési igénnyel nem élhet!’ A lényeg, hogy a gondolatai ezen voltak. Na most, Esther kb. 10 éve járkál hotelekben cipő nélkül. De csak ezen a héten agyalt ezen a témán és ma a férfi rajta kapta és azt mondta “Vegyen fel cipőt!” És Esther nevetett, mert… Jerry meg vele volt, mikor a férfi rászólt, és azt mondta “Fent van a szobában, most érte megyek” És Jerry azt kérdezte “Hogy lehet, hogy ez a férfi olyan messziről kiszúrta, hogy nincs rajtad cipő?” Mire Esther “Mert a lábaim fényesen világítottak” 🙂 “Hosszú perceken át reflektorfényben voltak, ahogy Detroitban utazgattam a liftben. Ezen gondolkodtam, következtettem…” Értitek mire akarunk kilyukadni? Más szóval, minden a vonzás törvényéről szól. Amikor valamire figyelsz, akkor mintha rávilágítanál és más dolgok jönnek hozzá. Tehát Esther évek óta áthágta a szabályokat. És megúszta. Amíg el nem olvasott valamit, amitől ráfókuszált, mint egy szabályra, amit megszegett. Más szóval… Több ezer törvény van, amikről nem tudsz és mert nem tudsz róluk, és nem feszülsz szembe velük, nincsenek hatással rád. De ha valaki felhívná rá a figyelmedet, és téged irritálna, és kezdenél szembe feszülni vele, te reflektorfénybe raknád és mindenhol bajba kerülnél miatta. Nos, halljátok meg a következő szavakat. Mindenki pontosan azt kapja, amit megérdemel. Ami azt jelenti, hogy mindenki pontosan azt kapja, amit sugároz. Minden esetben. Kivétel nélkül. Ha ezt megérted, akkor azok a rejtélyek is világossá válnak. Hogy lehet, hogy emberek rossz dolgokat csinálnak, bankot rabolnak meg hasonló és nem buknak le? Más szóval ez hogyan van? Ahhoz van köze, ahogyan az energiájukat összhangba hozzák. Vannak kisgyerekek, akiket szinte születésüktől fogva lopásra tanítanak. És ezért kapnak dicséretet. Minél jobban lopnak, annál több dicséretet kapnak a körülöttük lévőktől. Lebeg a dugójuk, míg lopnak. És te azt kérded “Hát Ábrahám te a lopás mellet állsz?” És mi azt mondjuk mi a dugólebegtetés mellet állunk. Amellett vagyunk, hogy rezgésileg.. Más szóval… ez emberi lények azt várják el Abraham-tól és másoktól, hogy azt mondják “Ezek helyes, ezek pedig helytelen dolgok!” és “Ha ezeket teszed, jó dolgok történnek veled, ha ezeket, akkor rossz dolgok történnek veled!” De látod, neked milyen küzdelemmel járt. A törvényetek azt mondja “Ne ölj!”, holott egy másik törvény meg azt “Gyere, ölj velünk! Kellesz nekünk.” Mire te “Szerintem nem kéne ölnöm” Mire ők “De neked jönnöd kell. Kellesz nekünk, hogy ölj! Sőt, ha nem teszed, akkor mi ölünk meg téged, vagy bebörtönözünk.” És áldjuk a szíveteket, hogyan van ez akkor? Hogyan tudod valamiről valaha is eldönteni, hogy helyes, vagy helytelen? Mi azt mondjuk “A vezérlő rendszered mindig tudatja veled mi az ami megfelelő és mi az ami nem ebben a pillanatban, az alapján az energia alapján, ami a forrásod, és az időpillanat alapján, amiben állsz.” Van valami konkrétum?
K: Szerintem ez valami, amit gyerekkoromból hoztam, hogy “Ha betartod a szabályokat, akkor jó vagy, ha megszeged a szabályokat, akkor rossz!”
Á: Gondolj bele, ez honnan jön! Mondjuk itt egy szülő, vagy valaki, aki szeretni akar téged. Megvannak az ötletei mit kéne csinálnod. Amikor úgy viselkedsz, ahogy ő elvárja, akkor a kedvében jársz. És amikor a kedvében jársz, akkor ő pozitív energiával áraszt el. De ekkor életed fenntartójaként kezdesz az ő energiájuktól függni. Ami azt jelenti, most már mindig a kedvében kell járnod. És ez rendben van, ha a két szülő következetes az elvárásaival veled szemben. És ennyi. De mi van, ha iskolába mész és a tanár más politikai meggyőződésű? Vagy mi lesz akkor, amikor kilépsz a nagy világba és mások olyat várnak tőled…? Vagy társra találsz, akinek más filozófiái vannak a szüleidnél? A lényeg, hogy következetesen még egynek sem tudsz a kedvében járni. És ezért mondjuk, hogy – és minél előbb, annál jobb – arra törekedj, hogy a saját forrásoddal legyél harmóniában, mert ha az a te vezérlő csillagod… Más szóval amikor olyan gondolatért nyúlsz, amitől lebeg a dugód, amikor olyan gondolatért nyúlsz, amitől a forrásenergiád átáramolhat, akkor mindegy mi más történik, te kiterjesztése vagy annak, aki valójában vagy. Te vagy létezésed okának beteljesítője. Beszéljünk egy kicsit a megengedésről. Mert néha azt gondolják az emberek, hogy amikor a megengedés törvényéről beszélünk, az emberek, akkor is ha már egy ideje hallgatnak, azt hiszik hogy mi azt értjük ez alatt, hogy nézheted a legrosszabb dolgot és jónak hívhatod, és rendben érezheted magad vele. Mi erre azt mondjuk ez inkább tolerálás. Nem akarni de elviselni, ami egy nagyon egészségtelen ellentmondást okoz benned. A megengedés azt jelenti, hogy annyira vágysz a harmóniára a forrás energiáddal, hogy olyan gondolatokat gyakorolsz… gyakorlod a hangulatod beállítását, megtanulsz harmóniában rezegni azzal, aki valójában vagy. És abból az állapotból ha bármire tekintesz, semmi nem elég domináns, hogy eltávolítson a forrásodtól. Más szóval, begyakoroltad, hogy mindig engedd, hogy az isteni erő átáramoljon rajtad és mivel annyira begyakoroltad, nézhetsz dolgokra… Tudod a belső lényed is lát kontrasztot. De a különbség az, hogy a belső lényed látja a kontrasztot és a vágyott meghatározására használja. Segítségül annak meghatározására, mire vesse fényét, mire nézzen. Míg az emberek a kontrasztot gyakran arra használják, hogy meghatározzák, mi az, amit nem akarnak. Mindig, amikor a belső lényed kontrasztra tekint az IGEN-t választja. De az emberi lény, amikor a kontrasztra tekint, gyakran a NEM-et választja. A kontrasztot hatékonyan tehát IGEN-lésre tudod használni. Ránézel és igent mondasz. De a kontrasztból ellenállás lesz, amikor nemet mondasz rá és azt mondod “Nem, nem, azt nem akarom!” És a fizikai orientáció, mivel te arra figyelsz ami van, inkább hajlik arra, hogy azt mondja “Nem. Nem. Háború a rák ellen, a drogok ellen, az AIDS ellen, a korai terhesség ellen, az erőszak ellen, háború a háború ellen.” És mindezek a dolgok csak nagyobbá válnak. Nagyobbá, nagyobbá, nagyobbá és mert amit az emberek nem értenek az az, hogy mondhatnak rá nemet, de hozzájárulnak. Reflektorfénybe helyezik. Tapasztalatuk részévé teszik. Energiát adnak neki, tudod. Tehát leírhatatlanul kielégítő az, amikor végül azt mondod “Oh, ez mind engedélyezett… más szóval ez olyan mint amikor egy jól felszerelt konyhában séf vagy. Minden összetevő kéznél van és azt mondod “Hmmm, mindezekből az összetevőkből én egy almás-pitét csinálok!” Tehát kiválasztod a lisztet, a vajat, a sót, a cukrot, a fahéjat, az almát és a vizet és összeállítod ezt a pompás almás-pitét. Aztán körbenézel és azt mondod “Hmmm, van Tobasco szósz ebben a konyhában! Ehhh, ennek nincs helye a pitémben. Én kizárólag almás pitéket akarok enni! Zárjuk hát ki teljesen a konyhából a Tobasco szószt, mert belekerülhet a pitémbe. Tudod, ha elég sokáig elöl marad, előbb-utóbb belekerül a pitémbe” Aztán Tobasco szósz elleni csoportokba verődtök. “Pusztuljon a Tobasco szósz! Pusztuljon a Tobasco szósz!” Mi pedig azt mondjuk “Csak hagyd ki a pitédből és ne kérj arra mindenkit, hogy ők is így tegyenek!” Más szóval, ők lehet, hogy úgy akarják. Nem fogják a pitéjüket veled megetetni. Te azt a pitét eszed, amit te sütsz, tudod. A saját pitéidet sütögeted. 🙂 🙂

Hol a világegyetem széle? – Gregg Braden – 2015 TCCHE – (Részlet)

kerem-az-infot

K: Mi a célja a Hadronütköztetőnek, mennyire veszélyes és lehet-e rá bármilyen hatással az emberi tudat?
G: Ez három kérdés. 🙂
K: Mi a célja a Hadronütköztetőnek?
G: A világ fizikusai azzal küzdenek, hogy egy új történetet építsenek rólad, rólam, a teremtésünkről és világegyetemünk kezdetéről. Mert a régi sztori nem működik többé. A tudomány körülbelül 300 éves. A tudomány körülbelül 300 éve próbál előállni az egységes tér elméletével. Hallottatok már róla? Egy elmélet ami egységesíti a régi fizikát és az újat, egy matematikai értelembe vett történet, ami rólunk szól, arról hogyan jött létre a világegyetem és hogyan illünk bele. És még nem találták meg ezt a történetet. Ezt az egységes mezőt nem találják, mert a fizika két szintjének gondolkodása hiányos. És amit kihagytak belőle az a tudat. Tradicionálisan a tudósok nem akarják a tudatot az egységes térelméletbe foglalni. John Wheeler professzor Princeton egyetem, néhány éve halt meg, pontosabban 2008-ban történt, tehát régebben, mint néhány éve. Albert Einstein kollégája volt, ez egyike volt az utolsó ragyogó elméknek a fizika világában, aki amellett érvelt, hogy a tudat a világegyetem egyik alapvető ereje. És azt mondta, és ez annyira kifejező, azt mondta “Mi soha nem találjuk meg az anyag legkisebb részecskéjét és soha nem találjuk meg a világegyetem szélét” Űrszondákat küldünk fel, amik távolabb és távolabb mennek, és amikor csak egy tudós azt mondja “Ohhh, szerintem megtaláltuk a világegyetem szélét…” Aztán néz és megint van ott valami. És amikor csak ütköztetik ezeket a kvantumrészecskéket, fénysebességgel és összezúzzák azokat ilyen ici-pici alapvető darabokra, az anyag legkisebb részét keresve, és azt hiszik megvan, aztán néznek és van valami még kisebb. John Wheeler azt mondta “Ez mindig így lesz!” És ennek az az oka, pont erről beszélt Joe, azt mondta “Maga a tett, hogy a tudat magát nézi, egy teremtő tett önmagában” A tett, hogy a legkisebb részecskét keressük, az ígérete annak, hogy mindig lesz mit néznünk, függetlenül attól, milyen kicsivé válik. A tett, hogy keressük a világegyetem szélét, ígérete annak, függetlenül attól, milyen messzire jutunk, a tett, hogy keressük teremti meg azt amit oda rakunk. A tudat az, ami hiányzik azokból az alapvető erőkből. Nos, a Hadronütköztető, vagy CERN, hallottatok már róla, a CERN-ről…? Azt csinálják, hogy laboratóriumi körülmények között próbálják újra létrehozni a világegyetem születésének időpillanatát, úgy hogy ütköztetik ezeket a kvantumrészecskéket, fénysebességgel. A föld alatt egy 11 kilométeres cső az egyik, egy 11 kilométeres cső a másik irányban halad, és mindegyik csőben fénysebességre gyorsítják a kvantumrészecskéket egymással ellentétes irányban és pont a megfelelő pillanatban ütköztetik őket, hogy újra teremtsék azokat a kezdeti pillanatokat, hogy lássák miről szólnak azok az alapvető törvények. De addig a pillanatig, amíg el nem ismerik a tudat szerepét, szerintem nem lesz teljes ez az alapvető történet, a teremtés története. Ha 300 éve keressük, a legjobb elmékkel, a legjobb eszközökkel, a legnagyobb állami támogatásokkal, és 300 év alatt nem találtuk meg, akkor lehet, hogy nem a helyes úton járunk? Mert szerintem ez van. Hiszen egyre nagyobb és nagyobb gépeket építünk, amik ezeket a dolgokat gyorsabban ütköztetik… Tény, hogy sokat tanulunk, de nem kapnak választ arra, amit tudni akarnak, hiszen kihagyták azt a részt belőle. És a rész amit kihagynak belőle, és ez az érdekes, hogy a kvantumkísérletek azt bizonyítják, hogy a részecskék egy módon viselkednek, amikor senki nem nézi, de egy másik módon, ha valaki nézi. Az, hogy így egy rakás svájci és francia tudós vizsgálja a teremtés eme alapvető pillanatát, felveti a kérdést mi értelme van ennek? Szerintem nem kapnak választ arra, amit keresnek. A Higgs-bozon-t, avagy az Isteni részecskét keresik. Szuper dalok születtek már a Higgs-bozon-ról, de szerintem bőven lesz még dal, amit írni fognak, mert a válasz nem abban lesz.
K: Kidobott pénz az egész…
G: Nem mondanám, mert elárulja, miben tévedünk. Elárulja mi nem működik és sokat tanulunk a világegyetemről a folyamat közben. És van egy érdekes dolog. Fekete lyukakat hoznak létre a folyamat közben, és az a kérdés, hogy “Ha fekete lyukat hozol létre laboratóriumban, akkor mekkora lesz, meddig tart és mit nyel el?” Felmerült már egy nagyon hasonló kérdés, amikor megcsináltuk az első nukleáris láncreakciót Chicago-ban, jobb hely nem is lehetett, mint Amerika közepe… Amikor először hajtották végre az első ellenőrzött láncreakciót, megkérdezték “Ez a dolog megállítható? Vagy addig megy, amíg gombatölcsér nem lesz Chicago felett?” A válasz ez volt “Hát papíron, rendben vagyunk!” Most is ezt mondják, ugyanezt mondják az ütköztetőről. “Nem veszélyes fekete lyukat csinálni?” “Hát, papíron egész jónak tűnik!”
K: Nagyon köszönöm!

Abraham Hicks – Egy könnyed kapcsolatra vágyom

kerem-az-infot

Á: Milyen érzelmi szó fejezi ki annak a kapcsolatnak a szívét, amire vágysz? Könnyed.
K: Könnyed. Csodás!
Á: Könnyed. Egy könnyed kapcsolatra vágyom, ami könnyű! Könnyű jól érezni magam, könnyű egységben érezni magam, könnyű kedvelni amit látok, könnyű megélni a napjaimat, könnyű annak lenni, aki vagyok, könnyű azt a munkát csinálni, ami csinálni akarok, könnyű két külön embernek lennem, külön szándékokkal sok dolog kapcsán, könnyű együtt működnöm, könnyű egy olyan kapcsolatban lennem. Könnyű! Ahhh… Könnyű! Kényelmes érzés. Kényelmes érzés. Kényelmes érzéssel tölt el egy ilyen kapcsolat. Kényelmes érzés. Biztosnak érzem. Biztosnak, bizonyosnak érzem és könnyűnek és kényelmesnek. Valósnak érzem, igaznak, őszintének és mélynek. Léleknek és forrásnak érzem. Központinak és alapnak érzem. Igaznak, valósnak érzem. Jó, jó érzés. Könnyed érzés. Lágynak, gyengédnek és biztosnak érzem. Kényelmesnek érzem. Olyan érzés, mint a szeretet. Olyan, mint amikor szeretnek, amikor szeretsz. Olyan, mint a rajongás. Bizonyosnak érzem, egyértelműnek érzem. Olyan, mint a magabiztosság. Mint amikor tudod. Amikor létezel. Amikor te vagy! Olyan érzés, mint az otthonod. Valóságnak érzem, biztosnak érzem. Őszintének és nyitottnak érzem. Amiből bármi lehet. Tágulhat. Finom érzés. Örömteli, izgalmas érzés, magával ragadó! Csábító, szenvedélyes, pulzáló, élő, Teljesnek érzem. Valósnak. Mint amikor én vagyok. Érted?
K: Igen!
Á: Na most ez jóval több volt 68 másodpercnél. És olyan sokat elértél. És minden kérdés elmúlt, a rács éppen megfelelő, mozog az energia a rács kitöltődik. A részletei nem számítanak. A kapcsolat teljessége nem lehet ennél jobb érzés. Ennél jobb nem. Más szóval, mert mindazok a dolgok, azok a részletek amik jönnek, amikre vágysz, mind azért olyanok, mert úgy akarsz érezni, ahogy az előbb éreztél. Tehát épp most kerülted ki a szükségtelen manifesztációt és elkaptad annak az érzelmi rezgési rezonanciáját, amit keresel és épp rezgésbeli összhangra találtál azzal, ami az örvényedben van. És most, mint amikor a víz völgynek folyik, tehát ez a lágy, gyengéd, kényelmes, könnyű lendület… Tehát most, szóval az történt, hogy elvégezted a rács munkát, megtetted, hiszen ezt nem légből szedtük, hanem az örvényedből vettük elő, annak központjából, aki vagy. Ez az aki vagy. Ezért érezted. Ezért rezonáltál vele ennyire mélyen. Tehát végeztél a rács munkával és az történt, hogy annak a rezgése, ami vagy és amit akarsz, egy helyen van. Tehát a bizonyítékai, a bizonyítékai ennek a frissen talált és frissen felfedezett rezonanciának – hmm jó szó, rezonancia – kezdi megmutatni magát. Más szóval a rács elkezd feltöltöltődni. Nem az a munkád, hogy hirtelen azonnal csinálj valamit, hanem az, hogy felismerd a kapcsolatot aközött és eközött, ami épp most történt, aközött és eközött, ami épp most történt, aközött és eközött, ami épp most történt. Nos az fog történni, ahogy ezt tovább folytatod holnap és holnapután és azután, hogy biztos leszel a hiedelmedben az elvárásodban a tudásodban a kibontakozás bizonyosságában. Aztán olyan mondásaid lesznek, mint “A dolgok mindig jól alakulnak nekem. A dolgok mindig jól alakulnak nekem” Néha ha nem végezted el a rács munkát tudatosan, szoktad végezni, csak nem tudatosan és valaki átsétál a hotel hallján és újra látod őt, te azt hiszed, az egy jel az univerzumtól és végig kéne követned, és lehet az is! De ha tudatosan elvégezted a rács munkát és ilyen történik, akkor annak látod, ami valójában, érted mire akarunk kilyukadni?
K: Igen
Á: Az nem lehet, hogy majd ne találj rá, ne élvezd és ne érezd mindazt amiről beszélünk. És ha mi a te helyedben lennénk, örömmel engednénk, hogy az univerzum precízen elhozza mindazt, amit keresel. És egy pillanatra sem erőlködnénk azon, hogy kitöltsük a saját rácsunkat. Nem pakolnánk fel a kocsinkat és indulnánk, amivel korábban hecceltünk téged. Nem tennénk, mert azzal saját rácsunkat próbálnánk feltölteni. De ha egyik reggel azzal a tudattal ébredsz, hogy nincs semmi és senki, aki pontosan attól vissza tudna tartani, na az a rács feltöltése. Érzed a különbséget. Itt az idő felfrissülni.
K: Nagyon köszönöm!

Abraham Hicks – Esther segít egy kolduló édesanyán

kerem-az-infot

Nemrég egyik este egy nő állította meg Esther-t egy Houston-i parkolóban. A nő a gyerekeivel autózott átt a parkolón. Megállította Esther-t és azt mondta – egyébként az univerzum úgy alakította, hogy Esther nem volt Jerry-vel, mert Esther az ilyet máshogy kezeli, mint Jerry 🙂 -, azt mondta “A gyerekeimnek nem tudok adni enni, a kocsinkban élünk, és kérdezném, hogy adna egy kis pénzt?” Mire Esther “Igen” Aztán benyúlt a táskájába egy maréknyi valamiért és ahogy átnyújtotta az ablakon, szembe nézett vele egy kislány, nagy kerek szemekkel. És a kislány – Esther megérezte – zavarban volt, mert tudta Esther, hogy a nő ezt kitalálta, hogy pénzt kapjon. És a gyerek is tudta, hogy az anyja ezt kitalálta, hogy pénzt kapjon. Aztán az a nő azt mondta Esther-nek “Isten megáldja majd ezért”, mire Esther “Isten minden nap áld engem, ezért van tele a tárcám pénzzel!” “Isten mindőnket megáld!” – mondta Esther “És lehet, hogy ez az Ön áldása. De nem hiszem, hogy a pénz az áldás. Szeretném, ha tudná, Ön egy jó életet érdemel. És világos, hogy még nem jött rá, hogyan kapja meg. De nem kell mismásolnia, hogy megkapja. Ön jó életet érdemel. Aztán Esther a kislányhoz fordult “Nagyon jó Édesanyád van. Gondoskodik rólad!” És Esther látta, hogy könny csordul ki a nő szeméből. Mert a pénznél, amit Esther adott neki, sokkal többre volt szüksége. Megerősítésre, hogy Ő képes rá. Amit a maga fura módján csinált is! Majd azt mondta Esther “Mindnyájan jó életet érdemlünk! Remélem az Ön élete mostantól javulni fog.” Ahogy a nő elhajtott, Esther arra gondolt “Vajon az élete mostantól javulni fog?” Aztán azt mondtuk Esther-nek “Nem, még nem! De egy új vágyrakéta indult útra benne. Mert ezek között a körülmények között egy teljesen új élményben volt része. Általában szidják és elutasítják, vagy megsajnálják. De most találkozott valakivel, aki abszolút azt várja tőle, hogy kezébe vegye élete irányítását és kezdje el learatni örökségének gyümölcseit. És ez a mi üzenetünk itt mindenkinek, legyen bármilyen helyzetben. Más szóval koldulhatsz ételért egy parkolóban, vagy sóvároghatsz a legjobb Mercedes után a kereskedésben, nem számít. Mindegy mekkora a rés aközött amid van és aközött, amire vágysz, a folyamat ugyanaz. Nem érezhetsz szegénységet és élhetsz más életet annál, mert az élettapasztalat csak azzal fog szolgálni. Az élettapasztalat mindig elhozza a következő lehetőséget, ami a következő vágy kiváltója. Ennek a szemináriumnak az a lényege, hogy segítsen megérteni, hogy onnan ahol vagy, bárhova eljuthatsz, ahova akarsz. De csak lépésről lépésre megy. Úgy véljük néha az történik, hogy túl nagy ugrásokkal próbálsz haladni. Más szóval, ha Esther azt mondta volna annak a nőnek a parkolóban “Önnek mást kéne csinálnia a gyerekeivel!” Túl nagy ugrás. Ha Esther azt mondta volna a nőnek a parkolóban “Tudja ez semmire nem vezet! Máshogyan kéne ezt megoldania” Túl nagy ugrás. De Esther azt sugallta neki, a kislánnyal beszélgetve “Ön egy jó ember. Meg fogja oldani. Sőt a maga módján már meg is oldja.” Neki ez így egy lágyabb lépés volt. Nem fog hirtelen bőségbe kerülni, de soha nem fogja már úgy érezni magát abban a helyzetben, mint ahogy addig érezte magát. És ezt nem azért mondtuk el, hogy azt hangsúlyozzuk, hogy ezt Esther teremtette, habár minden társteremtés eredménye, ugye? Vannak tanítók, vannak tanítványok és vannak tanítványok akik tanítók, más szóval ez a terem tele van tanítókkal, mi tanítók tanítói vagyunk. De ez a nő rezgésileg készen állt erre, más szóval ez a randevú másképp nem történt volna meg. A randevúk élettapasztalatod minden pillanatában aszerint történnek, ahogy a vonzás törvénye válaszol a kibocsátott rezgéseidre. Nem az van, hogy olyat tesz veled valaki, amit nem érdemelsz. Esther azt mondta ennek a nőnek “Igen én áldott vagyok, de Ön is! Csak be kell engednünk!” Állandóan a vonzás törvénye rezgésedre adott válasza vesz körül. A vonzás törvénye kimondja “Amilyen rezgést kibocsátasz – ami azt jelenti, amit érzek azzal kapcsolatban, amire figyelek…, amit érzek, jelzi azt mit bocsátok ki rezgésileg és arra válaszol a vonzás törvénye, amit rezgésileg kibocsátok.” Tehát ha szeretnéd tudni, hogyan rezegsz – annyira egyszerű -, nézz körül! Nézd meg kik vesznek körül! Nézd meg mi vesz körül! Nézd meg a környezetedet. Ugyanakkor ne azzal kapcsolatban nézd a környezetedet, hogy mások hozzád képest mit teremtenek, hanem hogy te mit szeretnél látni benne. Mert az összehasonlítás, hogy mások mit teremtenek, mások mit vonzanak be, megingat a rezgésedben. Ha nézed, más mit vonzott be, aztán próbálod integrálni azt, összehasonlítva azzal, te mit vonzottál be, akkor egy felesleges káoszt viszel a rezgésedbe. Ha megérted, hogy a rezgésbeli viszonyítási pontok száma – amikhez képest hangolódnod kell – nem végtelen, hanem csak kettő van belőle, akkor belép a vezérlő rendszered és könnyen megy az élet. És mi ez a kettő rezgésbeli viszonyítási pont? Hát, itt vagy ebben a fizikai testben, de nem mindig voltál csak itt. Forrásenergia voltál, mielőtt ide kerültél. Tehát a forrásenergia az egyik rezgésbeli viszonyítási pont. A forrásenergia az éned benned, aki ebbe a fizikai testbe született és tudtad, hogy épp a születésed előtt és pont aközben te egy erőteljes következetes rezgési jel voltál? A most születtett babák, tiszta forrás energiák. A tudással jönnek, hogy kik ők. Pimaszul magabiztosak. Elvárják, hogy jól menjen nekik az élet! Forrás energiák fizikai testben, tele vágyakozó elvárással. Ez vagy te. Egy erőteljes rezgésbeli viszonyítási pont. De ahogy kezdesz hozzászokni fizikai környezetedhez, ahogy kezdesz körbenézni, azonnal – és mindőtöknek ez volt a szándéka – létrejön két rezgésbeli viszonyítási pont. Van a forrás energia énem, aki tudja, hogy jó az élet, hogy én jó vagyok, hogy mindennek rendben kell lennie és tudja, minden rendben is van, tudja bőséges a jól-lét, tudja, hogy a jól-lét az egyetlen áramlat, ami folyik… Tehát van ez a részed, aztán van az a fizikai részed ami kezd alkalmazkodni és közösségre találni abban a rendszerben amibe születtél.

Abraham Hicks – A halogatás “leküzdése”

kerem-az-infot

K. Helló! Azért vagyok itt, mert pl. az üzletemben úgy érzem, egy halogató vagyok. Tudom, hogy a válasz az, hogy “Csak csináld!”
Á: Hát, az nem a mi válaszunk. Sőt, egy kicsit más megvilágítást adnánk ennek, hogy tényleg megértsd. A halogatás, sokkal többször egy jó dolog, mint rossz. Írd le! Mert amikor nincs kedved valamihez, de mégis megcsinálod, akkor árral szemben haladsz és elvesztegetett idő. Nem teszel mást. mint nyakon ragadod az evezőket, azzal dicsekedsz milyen bátor vagy és elvárod, hogy szobrot emeljünk neked! De ha szánsz időt arra, hogy harmóniába kerülj és rezgésileg szinkronba hozd magad egy ötlettel, akkor a halogatás képbe sem jön, mert tele vagy inspirációval, és senki nem tarthat vissza. Megtörtént már veled, hogy akartad, tudtad, hogy akarod és ellenére annak, hogy eléggé bölcs ismerőseid is próbáltak lebeszélni róla, semmit sem számított, mert tudtad, hogy az a te utad!? Ez az inspirált cselekvés, tudod… tehát, amikor az emberek a halogatásról beszélnek, akkor egy cselekvés orientált világban próbálnak támaszkodni valamire, hiszen mindenki volt már úgy, hogy “Nem igazán volt kedvem hozzá áhhh, de csak rávettem magam, aztán ahogy elkezdtem csinálni a kedvem is megjött” Amivel egyet is értünk. Tudjuk, lehet, hogy nincs kedved valamihez, de erőt vehetsz magadon, ráfókuszálhatsz az ötletre és összehangolhatod az energiát. Nem állítjuk, hogy a tett néha nem vezethet az energia összehangolásához, de mi mindig azt mondjuk, “Fordítva van! Ne a cselekvéssel kezd!” Ha a halogatást azzal kezeled, hogy ráveszed magad valamire, amihez nincs kedved, akkor a tett részét letudhatod, de nem lesz eredménye. Ígérjük neked. Nem az a cél, hogy azt mondd “Ohhh, örökké élvezni fogom a halogatás érzését és soha senki nem fog semmire rávenni!” Nem ez az üzenetünk. Mondd azt magadnak, hogy “Ha így érzek, akkor nehéz lesz cselekedni és néha mindenképp meg kell tennem valamit, mert megígértem, de a legfőbb szándékom, hogy a gondolataimmal annyira átitassam az álmaimat, hogy annyira sokszor és olyan bőségesen harmóniába kerüljek azzal, aki vagyok, hogy a napjaim mentetét az inspirációk határozzák meg” El tudjátok képzelni ha Jerry és Esther azt mondta volna a túra vezetőnek “Meddig megyünk ezzel a csónakkal?” És ő azt mondta volna “Az áramlást követve, néhány mérföldön át Fort Collins-ig.” Képzeljétek el, ha Jerry és Esther azt mondta volna “Akkor rakjuk vissza a csónakunkat a buszra, vigyük le úgy a kanyonon, majd kb. 50 méterrel a cél előtt rakjuk vízre, mert szeretjük az azonnali manifesztációt!” És ő azt mondaná “Legyen úgy! – hibbant hölgyem! De én azt hittem a folyón akarnak lemenni.” Szeretnénk ha megéreznéd, hogy amikor tudatosan az ár irányába fordulsz enyhülést keresve, amikor tudatosan jobb érzésű gondolatokat keresel, és következesen fordulsz az ár irányába, és haladsz az áramlattal, akkor a dolgok veled jó időzítéssel történnek, körülmények és események történnek veled, beindul egy lendület, ami visz téged és kezded megérteni, hogy sem az erőfeszítésnek sem a tettnek nincs jelentősége azok között a körülmények között. De amíg összhangba nem kerülsz, sokat cselekszel, hogy elérj dolgokat. Mi akarjuk, hogy cselekedj, mert az az élettapasztalat élvezetének egy csodálatos módja. De használd inkább a cselekedetet arra, hogy élvezd azt, amit rezgésbeli harmónián keresztül teremtettél és ne tettekkel akarj teremteni. Erőhatásod a harmóniádban rejlik, tudod… Tehát ha azt mondod “Ehhez nincs kedvem!”, mi azt mondjuk “Akkor nincs itt az ideje” Ha azt mondod “Elvégezhetném, de akkor meg kéne feszülnöm és rá kéne vennem magam” Mi azt mondjuk “Mi mást csinálnánk a megfeszülés helyett. Mi az álomra fókuszálnánk. Fellelkesednénk az álomért, arra gondolnánk, mit és miért akarunk. Felelevenítenénk, hol kezdtük, próbálnánk hozzákapcsolódni annak a rezgési esszenciájához ahova tartunk. Az energiát összhangba hoznánk és ígérjük, hogy a halogatás szót örökre elfelejtenéd. Mondd el mi az amit halogatsz?
K: A hideg hívásokat és az üzletem bővítését.
Á: Tehát nincs hozzá kedvem. Nincs hozzá kedvem, nem akarom csinálni. Tehát nem teszed. Azt mondod “Nekem cselekedni most nem a legjobb, mert érzem, hogy nem akarom megtenni, ami azt jelenti nincs összhangban az energiám. Majd visszalépsz a tett iránti elhatározásodtól, és ezt mondod helyette “Miről szól ez az egész egyáltalán? Miért csinálom ezt az üzletet egyáltalán? Mert hiszem, hogy érték. Hiszem másoknak is értéket ad. És nekem is bizonyára. Mikor először hallottam róla, lelkesedtem iránta. Gondoltam erre képes vagyok. Emlékszem arra gondoltam, ez nekem való és ha csinálom, akkor jó bevételt hozhat. Általa kevésbé foglalkozhatnék a nem kedvelt dolgaimmal és inkább azokkal, amikre vágyom. És arra gondoltam, milyen jó érzés, mennyire frissítő. Emlékszem az érzésre, hogy akarom csinálni.” És érzed, hogy csak ennyi eszmefuttatástól elmúlt a halogatás érzése. Más szóval, egy ilyen rövid dialógustól összhangba kerültél és nem csak cselekvésre kész összhangba hozott, hanem olyan cselekvéssel hangolt össze, ami termékeny lesz, mikor végrehajtod. Ez a különbség. Amikor ráveszed magad valamire, amit nem akarsz csinálni akkor a keserves utat választod és ezért nem akarod legközelebb sem csinálni. Ezért hívják hideg hívásoknak. De tényleg. Nem volt mitől felmelegedniük. Nincs energiaösszhang. Az univerzum tündérei nem állították össze a körülményeket, a rossz cselekedetre inspirálódsz, a rossz emberrel találkozol, azt az eredményt kapod, amit nem akarsz és azt mondod “Nekem ez nem tetszik” és nem hibáztatunk. Ez nem te vagy. Nem erről szólsz. Nem ezért jöttél. Álmodni, tágulni, felfrissülni, fejlődni jöttél, ezért vagy itt, tudod… Igen!
K: Köszönöm.

Abraham Hicks – Nyugati orvoslás vs. keleti orvoslás

kerem-az-infot

K: Van egy teljesen más kérdésem, ami a gyógyászat fejlődésével kapcsolatos. Van ugye a keleti és nyugati orvoslás.
Á: És mindegyik fejlődik…
K: Igen az egész fejlődik… De voltam akupunktúrás kezelésen és az egyik barátom reiki-vel foglalkozik – csodás tapasztalat volt mindkettő -, de a nyugati orvoslással nem volt ilyen eredményem. Miért van, hogy jobb a tapasztalatom a keleti gyógyászattal mint a nyugatival?
Á: A hiedelmeid miatt. Mivel erősebben szembefeszültél a nyugati orvoslással a korábban elmondott dolgaid alapján. De közös bennük, hogy magadon kívül keresed a gyógyírt, holott a sejtjeidnek közvetlen hozzáférése van a forráshoz. De bármi is legyen, amitől engeded a jól-lét áramlását, mi azt támogatjuk. Ezért minden ilyen orvoslási módszer fontos. Mert vannak, akiknek hasznosak. Sok évvel ezelőtt felháborította Esther-t valami a tévében. Látott egy gyógyszer reklámot. “Öt emberből egy ebben szenved, és valószínű az egyikük te vagy” – ez volt a reklám alapvető üzenete. Esther vitázott a televízióval, majdnem hozzávágta a távirányítót, mert bosszantotta őt. Aztán lenyugodott, meditált egy kicsit és képes volt hallani a hozzá szóló üzenetünket. Mi azt mondtuk “Esther, ezek a létesítmények nem azért vannak, hogy kihasználják az embereket, az emberiség vágya hozta létre őket. Rengeteg ember számára jelentik a legkisebb ellenállás útját. Mert szeretnének felépülni, csak nem hisznek a saját folyamatukban. Szeretnének felépülni, csak nem hisznek saját fizikai testük teljességében. Szeretnének felépülni csak… Tehát ők teremtették ezeket a létesítményeket. Ezek a létesítmények az emberiség kéréséből nőttek ki. Ne ítéld el, hanem áldd őket azokért, akiket szolgálnak. Te pedig eldöntöd, téged mi szolgál leginkább, tudod… (taps)

Abraham Hicks – A sólyom és a forrás

kerem-az-infot

Á: Nemrég Esther a házában volt, fent a hegyekben, a Sziklás Hegységben. A ház magasan fekszik és Esther az egyik felső szobában volt, kinézett az ablakon és egy nagy fa szemmagasságban volt vele. Látott néhány sólymot repdesni már néhány napja és most az egyikük ott van azon a fán és elég nagy zajt csap. Esther először nem érti, mit akar az a madár. Körülbelül olyan közel van hozzá, mint most hozzátok és itt van ez a madár az ablak túl oldalán, aki csak hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív – és Esther arra gondol “Elég lesz már” – de ő csak hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, hív, aztán hirtelen leesett Esther-nek, hogy az egy anyamadár, aki a fiókáját hívja magához! Pedig mindig azt hitte úgy szokták kilökni őket a fészekből. De nem ezek a madarak, mert ő felrepült a legmagasabb pontra a területen, fenn a hegyen és hívta ezt a kis madarat – aki még soha sehova nem repült – magához és nem hagyott fel a hívással addig, amíg a fiókája meg nem érkezett. Esther azt gondolta: “Uhhh, biztos nagyon megkövetelte tőle…, vagy nagyon bátorította őt…, vagy teljesen biztos volt benne, hogy az a madár megérkezik. Annyira biztos volt benne, hogy jönni fog, hogy nem hagyta el a helyét, nem repült le hozzá azzal, hogy “Eddig hol voltál?”, nem mondta neki “Mi tart ilyen sokáig?”, nem mondta neki “Hát nem hallasz?”, csak ott ült és hívta és hívta és hívta és hívta, és a forrásod ezt teszi. A forrásod ott van az örvényedben és hív téged és hív téged és hív téged és hív téged és hív téged és hív téged, és amikor nem engedsz a hívásnak akkor negatív érzelmet érzel. De amikor engedsz neki, akkor derűs vagy, felpezsdülsz, lelkesedsz, nagyrabecsülést és szeretetet érzel. Szerintünk elérkezett az idő, hogy egy frissítő szünetet tartsunk!

Abraham Hicks – Menj és nézd a delfineket!

kerem-az-infot

Á: Tehát azt a feladatot kapod tőlünk, hogy valami olyanra gondolj, ami nem szívás! 🙂 🙂 Valamire, amitől ha rágondolsz, kissé megkönnyebbülsz. Vannak delfinek a sziget közelében?
K: Vannak.
Á: Van kapcsolatod valamelyikkel?
K: Nincs. Mármint van, mert elsétálok az övezet mellett ahol látom, hogy kiugrálnak a vízből.
Á: Be tudsz menni oda? Más szóval, ahol sétálni szoktál, le tudsz ülni a homokba? Vagy közel az övezethet?
K: A kapunál állva láthatom ahogy kiugrálnak a vízből.
Á: Van valahol olyan kényelmes hely, ahonnan nézhetnéd a delfineket?
K: Nem tudom.
Á: Találj egyet! Találd meg. Találj egy kényelmes helyet a homokban és nézd a delfineket! És figyeld mit mondanak! És elmondjuk mit mondanak. Jerry szokta mondani “Mondd el nekik mit fogsz mondani, majd mondd el, végül mondd el, mit mondtál nekik!” Mert idő kell, hogy a dolgok beépüljenek. Úgyhogy elmondjuk, mit mondanak majd a delfinek neked. Aztán később újratalálkozunk Los Angeles-ben, és elmondhatod, mit mondtak a delfinek. Nos elmondjuk, mit mondanak majd neked a delfinek. Elmondják, hogy olyan szabad vagy mint ők. Mire te azt mondod “Nem tűntök szabadnak. Hiszen a vízhez vagytok kötve” Mire ők azt mondják “De mi szeretjük a vizet, itt akarunk lenni. És mi szabadok, szabadok, szabadok vagyunk ebben a vízben.” Mire te azt mondod “Hát, nem tűntök szabadnak, mert a vízben vagytok. A vízhez vagytok kötve” Mire ők azt mondják “De mi szabadok vagyunk, szabadok!” Mire te azt mondod “De nem tűntök szabadnak, mert a vízhez vagytok kötve!” Mire ők azt mondják “De mi ott vagyunk, ahol lenni akarunk. Szabadok, szabadok vagyunk!” Majd azt mondják “Boldogok vagyunk! Boldogok vagyunk” Mire te “Hogy lehet az, hiszen a vízhez vagytok kötve?” Erre ők azt mondják “Boldogok vagyunk, mert a vízben vagyunk, ott ahol lenni akarunk. Boldogok vagyunk, mert tiszta a kapcsolatunk a forrásenergiához. A forrásenergiához kötődő fizikai kapcsolat megtestesítői vagyunk. Az inspirációt a tágabb nézőpontból kapjuk. Szemléltetjük neked, milyen befogadó állapotban lenni. Élettapasztalatunk örömmel tölt el minket. Beteljesítjük létezésünk célját. Felfedezünk és tágulunk. Egyedüli módon tágulunk. Általad nem látható módokon tesszük ezt. Viszont örömünket egyértelműen láthatod. Nem halért ugrunk ki a vízből. A hal a vízben van. 🙂 Az örömért ugrunk ki a vízből. Azért tesszük mert képesek vagyunk rá. Azért tesszük, mert idővel rájöttünk saját lendületünk erejére. Rájöttünk, hogy ha egyenes vonalban úszunk egy ideig a víz alatt, akkor elég sebességet és lendületet nyerünk, és aztán ha úgy döntünk, hogy fel és kijövünk a vízből, akkor az a lendület olyan helyre visz fel, ahol nem szoktunk lenni. De ezt nem szükségből, vagy kényszerből tesszük, hanem örömből!” Ezt mondják majd neked. És mi nem azt mondjuk, hogy a viselkedésükkel mondják ezt neked, hanem ezt a rezgésükkel teszik, amit te lefordítasz. Nézed majd őket és örömet érzel. Újra életet lehelnek majd csodálatos testedbe. Menj és nézd a delfineket! És emlékeztetnek majd, hogy te is delfin vagy. Te a mostani környezetedben úszol. De alig várod, hogy kiugorhass a több fénybe, a nagyobb élménybe, nagyobb tágulásba és lelkesedésbe. Ez az aki vagy, tudod…
K: És tekintsünk el attól, hogy egy vízi parkban élnek? Az nem lényeg, hiszen boldogok, bármi legyen…
Á: Kiugrálnak a vízből, kiugrálnak a vízből, kiugrálnak a vízből, kiugrálnak a vízből! És van még, a vízen kívül… Körbe vesznek a bizonyítékok! Vannak gyerekek is akik majd rezgésileg beszélnek hozzád. Mi csak úgy véljük ez a legkisebb ellenállás útja mindezzel kapcsolatban. Vedd könnyedén és élvezd! És ne magyarázd tovább a korlátaidat! És beszélj sokkal kevesebbet! És ne keresd azokat akik a negatívot erősíik. És napi max egy órát panaszkodj! 🙂 🙂 Keresd a dolgokban az értéket! De amit igazán szeretnénk, hogy olyan témákat találj, amiktől könnyen befogadó állapotba kerülsz! Sok ilyen van. Találd meg őket! Igen, igen! (taps)

Abraham Hicks – A fájdalom azt jelenti, hogy úton a segítség

kerem-az-infot

K: Most azonnal Los Angeles-be mennék, de van velem valami, ami egy folyamat eredménye a fizikai testemben, gondom van a derekammal…
Á: Ezt épp az előbb beszéltük át, erre te visszatérsz rá…
K: Csak tudni szeretném, hogy megműttessem, vagy nem?
Á: Nem.
K: Nem kell?
Á: Nem.
K: Magától elmúlik…?
Á: Hogy érzel ezektől a szavaktól? Amikor azt mondtuk “Nem!”, milyen érzést keltett benned?
K: Hogy ne csináljam.
Á: Megkönnyebbültél?
K: Jobban szeretném nem megműttetni. Ugyanakkor felmerül, ha ekkora a fájdalmad, akkor hogyan múlik el?
Á: A helyzet az, hogy ha tettekkel próbálod…
K. Sokszor alig bírok ülni. Mi erre a megoldás? Az ülés fájdalommal jár. És már hat hónapja ez a helyzet.
Á: Tudjuk. Tudjuk. Egy lendület, amit nehéz kezelni, de képes vagy rá. Csak még nem próbálod.
K: És gondolatokkal próbálnám…??
Á: Ha a gondolataidat kissé könnyedebben irányítanád, ha lazítanál egy kicsit. Feszült vagy, megszoktad, de lazíts egy kicsit. Lazíts! Lazíts!
K. De hogyan üljek? Hogyan üljek, amikor lüktető a fájdalom és megöl?
Á: Hát, meg nem öl!
K. Már az is elég, ha….
Á: Mondunk valamit és arra számítunk, hogy tisztán hallani fogod. Ahogy ezt tisztán hallod, rendkívüli előnyödre válik majd, aztán vége lesz ennek a beszélgetésnek, rendben?
K: Igen.
Á: Tested sejtjei, tudják mindazt, amit eddig neked mondtunk. Semmilyen ellenállás nincs bennük, mert nem bonyolult tudatok. Nem aggódnak dolgok miatt. Tested sejtjei nagyon okosak és egymással kommunikálnak. És a forrással kommunikálnak. Az a kommunikáció szárnyalást jelent. Tehát tested sejtjei tisztán kommunikálnak a forrással, aminek az az eredménye, hogy szárnyalnak, mert egymással kommunikálnak. Ilyen egy nagyon egészséges, jó érzésű, élettel teli, viruló test. Az egésznek ez a rezgésbeli kommunikáció az alapja. De te – ti mindannyian – de te egy gondolkodó gépezet vagy. Te gondolatot bocsátasz ki. És az a gondolat egy rezgés, és néha gondolatot bocsátasz ki ami elég zavart, ellenállást okoz a jelben, ami nehézzé teszi a sejtjeid és a forrás, valamint a forrás és a sejtjeid közti kommunikáció áramlást. És ez ellenállás, amit a fájdalomban érzel. Na most, amikor akadályozod ezt az áramlást, amikor a gondolat amit te gondolsz nincs harmóniában azzal a gondolattal, amit a benned lévő forrás gondol, akkor érzed ennek a diszharmóniáját. És ennek a korai fázisában, a könnyed lassú lendületében, ennek az az eredménye, hogy negatív érzelmet érzel. De veled és sok emberrel az történik, hogy igazodtál a negatív érzelemhez. Tehát továbbra is azokat a gondolatokat gondolod, amik a negatív érzelmet okozzák és csak tolerálod a negatív érzelmet. És már régóta mondjuk – és ezek között a körülmények között ez nem éppen megnyugtató, de azért elmondjuk neked -, hogy amikor negatív érzelmed van és nem teszel valamit, hogy a témán változtass és enyhíts ennek a kontrasztos gondolatnak a feszültségén, akkor ne aggódj, mert a vonzás törvénye miatt ez a negatív érzelem erősödni fog. Tehát egyre erősebbé és erősebbé válik, aztán már nem csak érzelmi érzésről, hanem fizikai érzésről beszélünk. A nagyon jó hír, és ez tényleg nagyon-nagyon jó hír, hogy amikor fizikai díszkomfort érzeted van – amit fájdalomnak, vagy lüktető fájdalomnak hívsz -, az azt jelenti, hogy nagyon erős a kérés, de az ellenállás is. De legfőképpen azt jelenti – és ezt halld meg -, azt jelenti, hogy úton a segítség, úton a segítség, úton a segítség, úton a segítség, itt a segítség. Nem csak úton van, hanem itt van. De nem engeded be a segítséget mert ellenállásod van. A gondolataid, a krónikus gondolataid nem engedik át a meglévő segítséget.
K: Ha fáj, akkor úton a segítség?
Á: Igen! Igen! Mert a fájdalom, mint a negatív érzelem, jelzője az ellenállást okozó gondolatnak. Tehát úton a segítség, csak nem engeded át, mert ellenállásod van. Tehát, ha bele tudnál nyugodni a fájdalomba és tudomásul vennéd, hogy a segítség úton van… ez a fájdalom nem azt jelenti, hogy valami szörnyen alakult, sőt az ellenkezőjét! Azt jelenti, hogy valami csodálatosan alakul. Úton a segítség, úton a segítség, úton a segítség! Ha csak lazítanék és beengedném! Na most, nem fog azonnal óriási fizikai enyhülést okozni, de egyre inkább enyhülni és enyhülni fog és a díszkomfort érzet egyre kisebb és kisebb lesz. A fizikai fájdalom azt jelenti, hogy úton a segítség. Na most, ezt te hallottad. Nem igazán hiszed el, de hallottad. No de ez segít tudni: Te ebben a székben az egyik legellenállóbb emberként ültél, akibe valaha is belefutottunk egy ilyen környezetben. Bárki aki azt tapasztalná, amit te, épp úgy viselkedne és érezne, mint te. Számodra pontosan ez a megfelelő érzés és viselkedés a körülmények között amikben élsz. Csak azt mutatjuk, hogyan tudnád kezelni az állapotodat. Wooow! Hát nem különös, hogy az összes benned lévő ellenállással, mi mégis kihívtunk? És ez volt számodra, számukra és számunkra – de minket nem érint – az egyik valaha volt legnehezebb beszélgetés az ellenállásod miatt. Más szóval ez fájdalmas volt. Ez fájdalmas volt. Mert a vágyad intenzitása miatt, a kérésed annyira erős, hogy nem tudunk ellenállni neked! Tovább kell beszélnünk hozzád. Folytatnunk kell. Magyaráznunk kell. Meg kell adnunk, amit akarsz. Mert annyira fontos vagy. Annyira jelentős. És mivel oly sokat akarsz, mert oly sokat érdemelsz és annyira méltó vagy, ezért továbbra is adnunk kell. De érzed, hogy ahogy továbbra is adjuk neked, és nem állsz készen a fogadásra, mennyire fájdalmas??? Nem kívánod inkább, hogy elmúljunk! 🙂
Mindenesetre ezzel nagyon jó magyarázattal szolgáltunk neked. Vágyad ereje szolgálatodra van. De enyhítened kell egy kicsit az ellenállásodon. És teljes bizonyossággal tudjuk, hogy itt rátaláltál ennek a tudatos felismerésére. Most már csak gyakorolnod kell egy kicsit. Gyakorold. De ennek a beszélgetésnek a folytatása, nem fog semmit okozni itt és most. Az eszközeid most már megvannak. Vedd könnyedén. És mi veled leszünk. Veled vagyunk. Súgunk majd neked, beszélünk majd hozzád. Impulzusokkal látunk el téged. És néhányat fogadni fogsz. Hasznodra válnak majd és elkezded jobban érezni magad. És arra bátorítunk, hogy válassz egy zenét, zenét amit nagyon élvezel, zenét, ami mozgásra ösztönöz. Játszd azt a zenét minden nap. Legalább napi egy órát. Talán nem egyszerre, de napi egy órát. És engedd, hogy a tested a zene ritmusára mozogjon. Csak mozogj! Ne sokat, csak a zene ritmusára. Mintha belülről fakadó jóga lenne. Hagyd hogy fizikai berendezésed ráérezzen a zene ütemére. A tested szinte életre kel majd, a megszokottól eltérően kezd el mozogni, azt veszed észre, hogy nyújtózkodsz, kihúzod magad. Inspiráltnak érzed magad, mert a benned lévő forrás okokat talál, hogy úgy mozgasson, ahogy soha nem mozogtál. És ezzel apránként azt éred el, hogy a benned lévő forrás elér azokhoz a sejtjeidhez, amik kérnek, megadja nekik amit kérnek, és hamarosan ez a blokk, amit annyira erősnek érzel, hamarosan elmúlik, ígérjük neked. 🙂 🙂 Nagyon jó

Abraham Hicks – A csodálatos dolog, amit keresel, mindenhol ott van!

kerem-az-infot

Á: Amikor sikerről beszélünk… amikor az emberek a sikert keresik… a mi nézőpontunk szerint a siker, amit mindannyian kerestek, harmónia a belső lényetekkel. Mert a siker öröm és az öröm abból a rezonanciából fakad. Tehát amikor potenciálról beszélsz, akkor az pontosan ugyanez a dolog. A potenciálod teljesen a pillanatbeli kapcsolatodról szól a forrásoddal. Mert az életed hatására olyan rezgésbeli valóságot teremtettél, ami nem rezgésbeli potenciál, hanem rezgésbeli valóság. Azt, hogy abból a rezgésbeli valóságból mennyit engedsz a tapasztalatodba, te rezgésbeli potenciálnak akarod nevezni, mi rezgésbeli valóságnak hívjuk. Te jövőbeli potenciának akarod nevezni, mi mostani, jelen idejű rezgésbeli valóságnak hívjuk. Ahogy kezdtek – először is – csodálattal tekinteni a harmóniára… a tekintély mások nézőpontja. Tekintély az amit az emberek egymásnak adnak akkor, amikor az egyik olyan “emberiféle” dolgot tesz, amiről a másik azt gondolja tennie kéne. De a valódi potenciál mindig a harmóniáról szól a saját örvényeddel. A potenciál szó még csak egy pontnak sem mondható a radaron az emberekkel kapcsolatban. Azok az emberek akik állandóan a potenciálról beszélnek, akik összehasonlítanak, mérnek és versenyeznek, ők a közelében sincsenek a potenciálnak. A potenciál az, hogy az élet segített neked egy szándékot kifaragni és megvannak az eszközeid ebben a pillanatban, hogy teljesen kinyisd a szelepedet, hogy az az energia, amit meghívtál átáramolhasson a pillanatban rejlő elégedettségért. Ez a potenciálnak a legjobb leírása, definíciója amit valaha megfogalmaztunk. Tehát juss el egy olyan állapotba, amiben a valódi potenciált keresed, ami nem a földi közvélemény-kutatások eredménye. Az általad hordott cipő vagy ékszerek határozzák meg, talán a házad, a környék ahol élsz, az emberek akikkel időt töltesz? A belső lény, akivel időt töltesz határozza meg. Az határozza meg, hogy annak amit kértél az idő bármely pillanatában hány százalékát engeded hozzád és rajtad keresztül áramolni. Ez a potenciál. Ami egy olyan végtelen szám, ami pillanatról pillanatra növekszik. Amit soha nem fogsz teljesen kihasználni, teljesen felismerni. Mindig több lesz a potenciál, mint amit az idő bármely pillanatában készen állsz beengedni. És ennek megértése az igazi alázat, az igazi együttérzés, és az örökkévaló boldogságban élés.
K: Nagyjából ebben az állapotban vagyok. Csak arra fogok törekedni, hogy a potenciál csak az öröm megtalálását jelentse ebben a pillanatban!
Á: Megtapasztaltad már, vagy láttad-e másoknál, hogy… élik az életüket és nem különösen élénkek, boldogok, vagy emelkedettek, de éldegélnek és várakozással tekintenek egy nyaralásra. Ami nagy eltávolodásnak számít a mindennapi, szokványos dolgaikhoz képest. Aztán eljön az ideje. Két hetet szántak rá. Elmennek valahova és próbálják felfedezni és megtapasztalni ezt a fajta eltávolodást a megszokottól. És lehet, hogy csodás élményben lesz részük, lehet, hogy nem – rajtuk múlik. De letelik a két hét és ismét felveszik a szokott nyomott kedélyállapotot. És a legtöbb ember így tekint a teremtésre, a célokra és a potenciálra: “Nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, MEG VAN!, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg.” De amikor megérted, hogy nem az úti cél, az utazás a lényeg, hiszen az utazás mindig a harmóniáról vagy annak hiányáról szól, akkor éred el, hogy belső lényed olyan folyamatos találkozásokra inspiráljon, amikhez nem kell félretenned az életet, felülni egy repülőre, hogy olyan helyekre menj, ahol soha nem jártál. Gyakorolnod kell a forrásoddal való harmóniát. Ő tudja, hol van az összes kincs. És kincs rejlik az áruházban, kincs rejlik a beszélgetésekben az emberekkel, kincs rejlik abban, amit tudnak. De legfőképpen kincs rejlik abban, amikor emberekkel vegyülsz. Annál jobb nincs, mikor valakit fellelkesítesz tiszta élettelisségeddel. Csak azt mondjuk, hogy ne tartogass semmit egy előre feltételezett jó dologért, hanem ismerd fel, hogy az bárhol ott van ahol vagy. És néha, sőt gyakran, de leginkább mindig, ennek a kapcsolatnak az izgalma váratlan helyeken van. Egyszer csak hirtelen elönt a teljes megelégedettség érzése egy váratlan helyzetben, ami nem jelenti, hogy le kéne mondanod szivárványokról, hajóutakról, kiválóságról, szenzációsságról, hanem csak azt jelenti, hogy nem kell egyik ritkaságára sem lesned, hogy megtapasztald a másik nyilvánvalóságát. Ez az amit hangsúlyozunk. Ez a kapcsolat életed uralkodó részévé válhat. Akkor is ha a lét egy távoli szigeten nem annyira nyilvánvaló. A könyvednek azt a címet is adhatnád, hogy “Az nem egy sziget, hanem egy áruház 🙂 🙂 De én itt több szivárványt láttam annál, mint amit valaha látni fogsz a szigeteden.” Vagy valami hasonló.
K: Valami hasonló! Rendben van. Én remekül rá szoktam lelni azokra a kincsekre minden nap, bármerre is megyek. Szabadnapomon nagyon szeretek dolgokat intézni. Mert tudom, hogy bárhova megyek, nagyszerű kapcsolatokra bukkanok. Azt hiszem egy részem vágyik a hotelekre, a nagyobb kalandokra, a nagyobb találkozásokra. De ezzel magam lövöm lábon??
Á: Csak akkor, ha az a vágyakozás nem sóvárgás.
K: Oké!
Á: Vágyni, élvezni, elvárni egy dolog. De a hiányérzet teljesen más. Együtt nem megy a kettő. Nem élvezheted a pillanatot, miközben aggódsz valamiért. Tehát minél inkább élvezed a pillanatot, az annál inkább átragad a többi dologra. Csak szeretnénk, hogy tudd, hogy a csodálatos dolog, amit keresel, mindenhol ott van. Mindenhol!
K: Hm. Ennyi.
Á: Nagyon jó! Nagyon jó!
K: Köszönöm!