Abraham Hicks – Ábrahám az abortuszról

kerem-az-infot

K: Mi történik, mikor úgy döntünk, jövünk… és mi nők teherbe esünk, majd elvetetjük… tehát mi történik?
Á: Mivel? Mit szeretnél tudni?
K: Ha a baba nem születik meg, mert abortuszom volt, mi történik azzal az energiával?
Á: Nem akarjuk, hogy bárki okot találjon arra, hogy megsértődjön a következők hallatán, mert ezt olyan megvilágításba helyezzük amitől tisztán látsz majd ezzel kapcsolatban. És átbeszéljük, míg helyre nem találsz benne. De ez olyan mintha az mondanád “Elkezdtem arra gondolni, majd amarra irányult a figyelmem, tehát azzal mi történt? Mi történt a gondolattal, amit nem gondoltam tovább?” Ábrahám, tényleg!? Ezt azzal hasonlítod össze? Igen! Mi történt azzal? Minden gondolat, amit valaha gondoltak, még létezik. Semminek nincs vége. De megjegyeznénk valamit a tudatról és a tudatról ami testet ölt. Rengeteg minden zajlik a tudatban, ahogy babák létrejönnek a méhben, sok minden történik, hogy az összejöjjön. Tehát valaki, aki elérte, hogy megtapasztalja e fizikai magzat létrejöttének a kezdetét… a magzat a tágulását és azt amire szüksége van az anya rezgéséből és szándékaiból kapja. És a tudat, abban az értelemben, ahogy te tudatnak gondolod, nem lép be a abba a fizikai testbe az első lélegzetéig. Tehát a nem fizikaiban senki nincs aki… nem üldögélnek csoportokban… “Hogyan? Nem kaptad meg a tested?” “Nem!” 🙂 🙂 “Beszart a csaj! Szexi zenét nyomtam, teljesen feltüzeltem, összehoztam neki egy klassz vacsit, már egész jól alakult, megtörtént a fogantatás, hu-húú!!! Aztán a köcsög meggondolta magát!” 🙂 🙂 A nem fizikaiban ilyen beszélgetés egyáltalán nem folyik. Ott egyáltalán nem folyik ilyen. Tudat van ami a legkisebb ellenállás útjait köveit. És nem akarjuk ezt lekicsinyíteni. Ohhh, nem fizikai formában lenni olyan finom csodálatos dolog. De te teremted a saját valóságod. És senki nem von felelősségre téged az ő valóságának teremtéséért. És ez vagy így történik, vagy nem. És ez így történik mindig. Az azt jelentené, hogy ha van egy tudat, aki eldöntötte, hogy egy fizikai útra vágyik, és valamilyen oknál fogva te úgy döntesz, hogy nem te leszel az, akkor neki nem lenne útja. Ez úgy hangzik, hogy te teremted valaki más valóságát. De nem te! Mindig van legkisebb ellenállás útja. Mindig van egy út! Ha van egy vágy, akkor mindig van egy út, tudod! De emberek, akik más embereken akarnak uralkodni, sok olyan eltérő módszert találnak, amikre tudják, hogy téged érzékennyé tudnak tenni, aztán szabályokat alkotnak dolgokról, és elérik, hogy aggódj dolgok miatt és próbálnak olyan dolgokon keresztül uralni téged, ami nem tölt el jó érzéssel. És mi csak arra kérünk, hogy kérdezd meg a belső lényedet ezekről a dolgokról. “Belső lény, mit gondolsz erről?” És a legfontosabb, amit erről neked, vagy bárkinek mondani tudunk, aki aggódik ilyen miatt: A ténye vagy a tapasztalata a negatív érzelem érzésének – ha belegondolsz – bizonyítéka kell legyen belső lényed létezésének és egy eltérő gondolatnak. Ha negatív érzelmet érzel, azt jelenti, hogy megfosztod valamitől magadat. Tehát, ha a negatív érzelem pillanatában megkérded magadtól, milyen gondolatot gondolsz, majd megkérded a belső lényed, ő milyen gondolatot gondol, rájössz, hogy a belső lényed nem azt a gondolatot gondolja, amit te. Érted mire célzunk!? Ez egy csodálatos mód arra, hogy felismerd mit tud ezekről a dolgokról a belső lényed. Meg szokott történni, hogy amikor egy ilyen összejövetelre jössz, vagy bármilyen rendezvényre… tart valaki egy bemutatót és Esther telve lesz magával és mindnyájunkkal, és gondolatok energiafolyamaira talál és úgy ad át dolgokat, hogy azok meggyőzőek, érdekesek és harmóniára, rezonanciára találsz bennük. És a remek élmény, amiben részünk van, a megosztott bölcsesség és az általad érzett rezonancia ellenére, mégis mondhatod – főleg olyan témákról amiket egy ideig máshogy hittél, mint ez is -, hogy ez lehet csak egy másik vélemény, és mi van ha ez csak egy másik vélemény? És ez a másik vélemény most igaz vagy hamis? Szeretnénk, ha erről ezt vedd figyelembe: Ha szánsz időt arra, hogy megmutasd magadnak mediáció, nagyrabecsülés vagy egyéb más módszeren keresztül, hogy el tudod engedni az ellenállásod és nem csak rezonanciára tudsz találni a belső lényeddel, hanem folytonos kapcsolatra tudsz találni vele, addig a pontig, hogy valójában tudod, hogy gondolatokra, impulzusokra és cselekedetekre vagy inspirálva, amik aztán olyan módokon kezdenek manifesztálódni, amikre vágytál, amiket akartál, akkor első kézből ismered meg a kapcsolatodat a nem fizikai energiával. Tényleg arra kérünk és ez furán hangozhat, hogy senkinek ne adj a szavára, azokat a szavakat is beleértve, amiket itt hallasz. Azt akarjuk érezd a rezonanciát, amit érzel ahogy mozogsz a világodban és akarjuk, hogy értsd a koncepciót, hogy a vonzás törvénye létezik és van belső lényed, de akarjuk, hogy bizonyítsd magadnak a kapcsolatodat a saját belső lényeddel. Hiszen, hogy bárki más mit mond az ő kapcsolatáról a saját belső lényével, annak számodra nincs sok jelentősége és bármi, amire te jöttél rá a saját belső lényed nélkül, annak sincs sok jelentősége számodra. De az, amire te kezdesz rájönni, amit az élet elkezd megmutatni neked amikor biztosan tudod, hogy kapcsolatban vagy a forrás energiáddal, az táplál és felemel téged és megadja neked azt a tudást, hogy méltó, áldott és értékes vagy. És mihelyst ráérzel erre, mihelyst tudod a helyességét, a jóságát annak aki vagy, és gyakran elvárod ezt a kapcsolatot, akkor nem olyan vagy mint a többiek a világban, akik kavarognak, próbálják halmokba szortírozni az embereket és eldöntik melyik halom jó és melyik rossz. Te akkor az összes halmot szereted, az összes embert szereted és mindenkit felemelsz. Te akkor az vagy, akinek születtél, tudod. Te nem sérülékeny bizonytalan lényként jöttél. Erős, tudatos teremtőként jöttél, aki kissé elvesztette ezt az élét, ahogy hagyta, hogy kis időre mások átvegyék belső lényének helyét. De most, hogy ezt átbeszéltük, valószínűbb, hogy ezt majd nem teszed és ahogy érzed belső lényed rezonanciáját, a saját stabilitásod, önállóságod és felvértezettséged visszatér oly módon, mintha soha nem vesztetted volna el és tényleg úgy élheted meg az életet, ahogy mindig is akartad. És ahogy üdvözlöd az embereket látni fogod kapcsolatuk és értésük különböző szintjeit. De nem egy olyan tanár leszel, aki vak szenvedéllyel azon van, hogy tájékoztasson másokat, különben nem járnak sikerrel, hiszen nem kell nekik tudni, amit te tudsz, hogy az életüket éljék. Úgy kerek a világ, ha színes. A nem fizikaitól olyan sok a szándékosság, hogy ha elkezded hozzárendelni a nem fizikai szándékosságot a fizikaihoz, akkor az teljesen összezavar. Amikor a barátunkkal beszélgettünk… rendkívül erőteljes eszmecsere volt a zeneszerzőről, aki megtalálta harmóniáját és valami valóban káprázatos zenét alkotott és alkotásának fejlesztésével soha nem hagyott fel. Jól lenne, ha megértenétek, hogy ebben rejlik az élet öröme. Mi soha nem készülünk el vele, mindig fejlődésre törekszünk, mert a fejlődés többet jelent és a több mindannyiunk természetének része.

Abraham Hicks – A többi ember valós?

kerem-az-infot

K: A többi ember valós?
Á: Igen, de a valóság, amit elfogadsz bennük, az érzékelésed az ö valóságukról. Nézzük a megfelelő szót! Te formálod őket az egyedülálló érzékeléseden keresztül róluk. Tehát ők sohasem azok bárki más nézőpontja és a sajátjuk szerint sem, mint aminek te érzékeled őket. Tehát, ha szinkronban vagy a forrással, és a forrás szemén keresztül tekintesz rájuk a nézőpontod róluk annyival valósabb, hogy felnőhetnek a te képedhez, a tanár által róluk alkotott szegényes kép helyett, aki nem kedvelte őket. (taps)
K: Tehát, ha a többi ember valós…
Á: Olyan valósak, amilyen valósnak érzékeled őket. Pontosan olyanok, amilyennek érzékeled őket. Hát nem megdöbbentő néha, amikor járod a világot, látsz valamit a világ másik részén a saját szemeddel és rájössz, hogy nem olyan, mint amilyennek leírta az, aki neked beszélt róla? Vagy nem olyan, mint a könyvben olvastad? A valóság a megfigyelő szemében lakozik. És amikor tényleg eggyé válsz azzal, aki vagy és a “mindenlévőséged” nézőpontján keresztül szemlélődsz, ez a világ nagyon tetszeni fog neked.
K: Egy dolog, ami manapság visszatart a kapcsolatomtól – bár nem olyan erős, mint régebben, de néha jelen van – az, hogy használtad a kifejezést korábban, hogy “benne lenni a fájdalom láncában” és van, hogy trükkös nekem megbékélni ezzel, mert ahogy jobban tudatában leszek neki, jobban tudomásom lesz róla, akkor jobban megértem, szeretem, a körülöttem lévőket, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy elhanyagoltam, nem törődtem velük, vagy kihasználtam őket, meg ilyesmi és nehézzé válhat megbocsátani magamnak, hogy benne voltam a fájdalom láncában.
Á: Van egy mód rá! Definiáljuk másképp a fájdalom láncát! Adunk neki egy másik definíciót! A fájdalom lánca, a megfigyelés lánca. Megfigyelni valamit, és mivel megfigyelem, hozzáadok az üzemanyag által amit rá öntök! És magamban is aktiválom a rezgést, tehát része vagyok. Tehát láttam, támogattam, azzá váltam, ezt értjük a fájdalom láncának fenntartásán. De létezik a megvilágosodás lánca, a nyugtatás lánca. A lánc az, hogy aminek a figyelmedet szenteled, annak hozzáadsz a lendületéhez. Ezt értettük alatta.
K: Tehát amikor annak a fájdalomnak szentelem a figyelmemet, amit másnak okoztam, akkor fenntartom azt, holott más aspektusra is figyelhetnék, ami mindannyiunkat jobban szolgálna.
Á: Igen, magadat az időben egy állapotban tartod és minden amit mondasz pontosan úgy van. Bármikor, amikor fájdalmat érzel, összpontosíthatnál úgy, hogy az jobban szolgálna. Hiszen emlékszel, a fájdalmad mit is jelent mindig? A belső lényed nem csatlakozik hozzád, tehát bizonyára máshol van. És segítség lenne, ha megkérdeznéd “Vajon hol van a belső lényem? Mivel nincs ebben a fájdalomban, ebben a gondolatban, akkor bizonyára annak a botnak a másik végén van. Tehát olyan fájdalomért hibáztatom magam, amit másnak okoztam, és nincs kapacitásom átgondolni, a másiknak milyen szerepe volt ebben, vagy mi zajlott közöttünk. Más szóval eldöntöttem, hogy hibáztatom magamat, elismerve, hogy fájdalmat okoztam. És fájdalmat okozok most azáltal, hogy az általam okozott fájdalomra gondolok. És csak az biztos, amiben biztos lehetek az, hogy a belső lényem nem csatlakozik hozzám itt most ebben a gondolatban. És mivel a belső lényem nem csatlakozik hozzám itt most ebben a gondolatban, ezért rezgési ellenállást és valamiféle szeparációt okozok köztem és a belső lényem között. És a belső lényem erőforrásai nélkül semmit nem fogok megoldani. Tehát, ha eleget tanultam és te eleget, hogy ezt annyira átgondoljam és te átgondoltad, hogy feltedd a kérdést “Ha a belső lényem nincs velem ebben a magam tudatos lealacsonyításában, akkor hol van a belső lényem? A belső lényem nyugtatni akar és támogatni akarja azt az értéket, ami én vagyok! Ohhh, belső lény, mit gondolsz erről?” A belső lényed azt gondolja, csodálatos vagy, és azt gondolja, hogy te egy táguló lény vagy és azt gondolja ez téged jól szolgált, és azt gondolja, hogy működik a vezérlő rendszered és azt gondolja, hogy te egy lenyűgöző lény vagy és az életnek jól kell alakulnia a számodra. És azt gondolja, hogy abban a helyzetben jelentős a te hozzájárulásod, és azt gondolja te erre nem a forrás szemén keresztül tekintesz, máskülönben azt az értéket kapnád belőle, amit mindenki más. A belső lényed azt gondolja egy kontrasztos tapasztalatot éltél meg amitől vágyrakétát indítottál, ami az egész univerzum jó szolgálatára vált, de te úgy döntesz nem kérsz az értékéből, és inkább a lealacsonyítást választod valami beteg oknál fogva!

Abraham Hicks – Ha mindennél jobban akarom, hogy jól érezzem magam, több energia áramlik

kerem-az-infot

K: Egy kérdésem van. Egy rendezvényen előadóként vettem részt és egy hölgy azt mondta nekem “Ohhh neked annyi energiád van!”, mire én “Oké!”, mire ő “De tényleg, neked rengeteg energiád van!”, mire én “Oké! Köszi!”, mire ő “Nem, nem, nem érted! Négy nő van mögötted! Dédnagymama vagy, meg…” És ahogy ezeket mondta, azt gondoltam “Hallak, de ha én én vagyok és a saját teremtésem vagyok és kapcsolatban vagyok a forrás energiával, akkor hogyan lehetséges?…”
Á: Hát nem jó kérdés ez az előző kérdést követően? Ahelyett, hogy egy fizikai halomként tekintenél magadra és magadhoz egy fizikai energiahalmot rendelnél, tekints rá energiafolyamként és magadra, mint edényre, amibe áramlik az energia. Az előadásodban, a vágyad és az elvárásod kapcsán nyitott voltál egy teljesebb verziójára annak, aki vagy. Tehát több energia áramlott át és valaki érzékelni tudta és úgy írta le, ahogy neked leírta. Érzed a különbséget a “tudat” és az “emberi lény” szavak között? Érzed a különbséget a “forrás energia” és a “fizikai emberi lény” szavak között? És érzed azt az egyezőséget, amit a forrás energia áramoltat az emberi lényhez és rajta át? És hogy soha nem lehetne emberi lény forrás energia áramlás nélkül? Tehát te annak kiterjesztése vagy és néha megengeded, így nyilvánvalóbb, mint más alkalmakkor. Esther állandóan figyeli az embereket. Látott gyerekeket játszani a reptéren, annyira ragyogtak, úgy imádta nézni őket. Aztán látott valaki más sétálni, aki nem ragyogott, sötét volt. Látszott, hogy valami nyomasztja és semmi energiát nem engedett be. Csak azért, mert sétálgatsz, nem jelenti, hogy nyitott vagy az energiára. Néha elszakítod magad tőle. Nos a kérdésed tehát…
K: Ha ezt elfogadom, ha ezt értem… szóval forrás vagyok, kapcsolatban vagyok…
Á: Az zavar össze… na figyelj! Az emberek megközelítése az, hogy “Oké, itt vagyok. Tartok egy előadást, és nyilván, mivel korábban megtörtént, van egy rakás halott ember, aki mögöttem volt, ezért jobb ha kiválogatom a saját halottjaimat, és elmondom nekik, miről akarok beszélni, hogy rálássanak, de így csak elkezded össze-vissza bonyolítani a dolgokat. Ellenben, ha megértenéd, hogy te olyan vagy, hogy másokat jöttél felemelni, és a közönségedben vannak, akik erre vágynak, és az összesnek vannak kérései, és némelyiknek, aki mögötted volt, köze sincs a te szándékaidhoz, a saját szándékaikhoz van közük. Tehát ne próbáld a tudat áramlását irányítani! Mi éveken át áramoltunk Esther-en át, hogy segítsünk nektek többé nem irányítani más embereket és most irányítani akarod a nem fizikai energiákat? Tudjuk, hogy nem mondtad, de semmit nem rejthetsz el előlünk. “Honnan tudom? Mire gondolnak? Mik a szándékaik? Mi van, ha páran eljönnek? Rabja lettem? Mi van, ha rabul ejtettek a rossz szándékúak?” Ilyen egyáltalán nincs! Nincs! A forrás energia az tiszta pozitív energia, amit beengedsz, vagy nem. És ennyi! Ezt az összejövetelt egyszerűen zárnánk. Szeretnénk visszalépni a bonyolultságtól, amit ez a sok szó okozott, vagy generált. Lépjünk vissza azokhoz az alapfeltételekhez, amiket ismertél, mikor eldöntötted, hogy jössz és erőteljesen éreztél az úton. És ezek az alapfeltételek, amikben biztosak vagyunk, hogy segítenek örökké boldogan élni, ahogy tovább lépsz. Tehát jöjjenek folyamatában! 1, Itt semmi komoly nem folyik. Ami azt jelenti, hogy semmi nincs, amit csinálnod kéne, amit nem csinálsz, vagy bármi, amit csinálsz és nem kéne csinálnod. Mindez az a mód, ahogyan azt fejted meg, mit raksz az örvényedbe és minden úgy van, ahogy eltervezted. 2, van egy örvényed. Teremtettél egy rezgésbeli valóságot, ami a kialakulás folyamatában van. És az az érdekes, hogy anélkül is alakul, hogy tudnál a létezéséről, vagy tudomásod lenne róla, tehát anélkül is alakul. De minél többé alakul a te tudomásod nélkül, most annál kevesebb hasznod van belőle. Lesz belőle hasznod, majd ha kipurcansz. Szeretünk tiszteletlenek lenni a halállal, mivel nincs. És a jövő generációinak is haszna lesz belőle, de a hasznot, amire te teszel szert a táguló örvényedből, akkor kaphatod meg, amikor rezonanciára találsz azzal, ami ott van. És mi van ott? Szeretet. Mi van ott? Feltételezni másokról a legjobbat. Mi van ott? Tiszta pozitív energia. Mi van ott? Az ellenállás hiánya. Honnan fogod tudni, hogyan jutsz el valaha egy ellenállásmentes állapotba, ha nem ízleled meg az ellenállást és nem tudod, milyen ízű? És honnan fogod tudni, hogy engedtél belőle, ha nem volt neked? Hát nem fontos dolog a viszonylagosság? És itt jön be az, hogy tudsz a belső lényedről. “Ohhh, tehát a belső lényem velem áramlik és fenntart egy stabil kapcsolatot a forrással, bármi legyen?” Igen, de én néha nem. Ez igaz. És amikor én nem, akkor rossz vagyok. Ez nem igaz. És amikor én nem, akkor nem tudom visszanyerni. Ez sem igaz. Amikor én nem, akkor nem érzem jól magam. Ez igaz. Amikor nem érzem jól magam, akkor soha nem fogom. Ez nem igaz. Amikor nem érzem jól magam, akkor mindennél jobban, akarom, hogy jól érezzem magam. Ez igaz. Amikor mindennél jobban akarom, hogy jól érezzem magam, több energia áramlik. Ez igaz. Amikor mindennél jobban, akarom, hogy jól érezzem magam, akkor a kérésem erősebb. Ez igaz. Amikor a kérésem erősebb, a forrás válasza erősebb. Ez igaz. Amikor a forrás válasza erősebb, akkor valószínűbben meghallom. Ez nem igaz. Csak mert hangosabb, még nem könnyebb. Attól, hogy a belső lényednek megvannak a válaszai, még nem könnyebb. Csak annyi történik, hogy a vágyad, hogy jól érezd magad nagyobb és nagyobb lesz, mindig, amikor nem érzed jól magad. Ohhh, ez egy alap előfeltétel. Ha nem érzem jól magam, akkor jól akarom magam érezni. És ezt a részt hagyod ki az egyenletből. Helyes, ha jól érzed magad és jó, ha jól érzed magad. És nem kell érte árat fizetned. Csak tudnod, gyakorolnod és jóvá válnod kell abban, hogy jól érzed magad. És minél jobbá válsz benne, annál inkább mondják mások “Hééé, úgy néz ki jól érzed magad.” Mire te “Igeeen!” Mire ők “Mi a titkod?” Mire te “Engedélyt adtam magamnak, hogy jól érezzem magam és többé nem mások vélekedésének vagyok a foglya arról, ők mit tartanak jónak. Találtam valami központit. Azt hiszem megtaláltam Istent. Azt hiszem megtaláltam a forrást. És rájöttem, hogy a forrás kedvel engem. Ezért eldöntöttem, hogy hagyom magamnak kedvelni magamat. Először nem volt könnyű. Sok szabály tartott távol tőle. De addig bolondoztam és játszottam vele, míg rájöttem, mikor érzem jól magam, és tetszik. És szerintem azért tetszik nekem, mert a forrásnak is tetszik. Tehát ennyi. A társalgásunkat jobban élveztük annál, mint szavakban kifejezhetnénk. Játssz el ezzel, mert itt semmi komoly nem folyik. Csak te, aki örökké boldogan élsz és mi, akik élvezzük, míg te ezt teszed. Nagy itt a szeretet irántad. És mára befejeztük.

Abraham Hicks – Ábrahám a jóslásról

kerem-az-infot

K: Az arc- és tenyérjóslásnak van valami alapja?
Á: Bővebben!?
K: Nem is tudom, gondoltam elmegyek jósoltatni. Azt hiszem az arcodról megmondják a jövődet. Mondjuk mennyi gyereked lesz…
Á: A helyzet az, ahogyan élettapasztalatodat élted egy rezgésbeli valóságot teremtettél, amibe néhányan, akik rezgési harmóniában vannak, bepillanthatnak. És különböző módokon értelmezhetik, amit látnak, éreznek, vagy érzékelnek. És az általuk használt eljárások, mint a tenyérjóslás, vagy a kártyaolvasás… Az információt nem a tenyérből, vagy a kártyából szedik, hanem fókuszpontokat kapnak, amiktől hozzáférnek az energiához, ami tisztánlátást vagy benyomásokat ad nekik, amit kifejezhetnek. De mindig igaz, hogy része annak, amit érzékelnek néha összekeveredik nyilván azzal, amit te érzel. Tehát, ha teljesen feszülten és bizonytalanul mész oda, akkor a bizonytalanságod egyfajta fátyol, köd lesz, amitől nehezebb lesz nekik számodra átadni dolgokat úgy, hogy halld őket, vagy bízz bennük. A kérdés tehát nem változott. Tudják olvasni az energiát? Igen. És van amelyiküknek nagyon-nagyon jól megy. Számodra értékes? Az lehet! De ha érződik, hogy te bizonytalan vagy és másra és az ő kapcsolatára számítasz, hogy neked információt adjon, akkor nem annyira jó ötlet. Ha poénból csinálod, az más, mint szükségből.
K: Ha magas rezgéssel, arra inspirálódva mennék oda, hogy információt kapjak, akkor szolgálna?
Á: Miután Jerry meghalt, Esther a barátaival a Balboa Parkban sétálgatott. Páran azt mondták neki “Ohhh, ott van egy jósnő! Menj oda hozzá!” Mire Esther “Nektek elment a józan eszetek?” 🙂 “Miért mennék máshoz energiát olvastatni, mikor nekem itt van Ábrahám?” Mire ők “Azt gondoltuk poén lenne!” Mire Esther “Nektek elment az eszetek!” Még pár órát sétáltak és Esther nem tudta kiverni a fejéből ezt a nőt. Ezért megegyezett magával “Mikor elmennénk, és ha az a nő még ott van, adok neki 10 dollárt, lássuk mit mond!” Mikor odamentek, a nő nem volt ott. És Esther-nek leesett, hogy egy apró kis csalódást érez. Aztán befordultak a sarkon és ott volt a nő. És Esther-nek leesett, hogy egy apró kis örömet érez, hogy a nő még ott van. Elővette a 10 dollárját és leült aztán a nő elkezdett kártyát vetni. Na most, Jerry egész nap Esther-rel volt. Más szóval ő halott, de annak egyáltalán semmilyen jelentősége. És Esther észrevette, hogy Jerry-t gyakran, amikor körülötte érezte, akkor a bőrén érezte. És azt mondta “Ohhh, érzem Jerry-t!” Más szóval érzékelte Jerry jelenlétét! Nagyon tudatában volt vele és ez így is volt már néhány hónapja, mióta Jerry elköltözött. Szóval leül és a nő fogja a kártyákat, ránéz Esther-re, aztán megint ránéz, aztán próbált félre nézni majd Esther-re nézett és azt kérdezte “Egy férfi jár a fejében?” 🙂 “Mert egy férfi van a bőrének felületén!” Hát, ebben semmi kétség sem volt! Esther soha nem hallott még senkit ilyet mondani. És az a nő nem ismerte Esther-t, azt sem tudta, hogy Jerry eltávozott, de az energiát olvasta és Jerry egyértelműen jelen volt. És bár voltak a kártyái, volt neki egy intuitív tudása és amit mondott abszolút helyén volt! És Esther erre “Na mit tudsz még?” Úgyhogy kiterített egy kártyát – Esther-nek fogalma sincs a tarot kártyáról még soha egy paklit sem látott, nem tudta mit jelent. Aztán a nő tovább sorolta a legcsodásabb dolgokat! Majd azt mondta “És a pénz! Ohhh a pénz!” És Esther azt gondolta “Hát, ezt is eltalálta!” Aztán mikor Esther elsétált, azt mondta a vele lévőknek “Hát valószínű, hogy ezt jósolja mindenkinek!” De mindegyik azt mondta “Nem! Nem! Nem igazán! Ennyi jó hírt egyszerre nem kapott még senki, de te most mindet megkaptad!” És Esther azt gondolta “Hááát ez így is van rendjén!” 🙂 “Így kell működnie ennek, ha a saját valóságomat én teremtem. Helyén is való, ha valaki olvasni tudja azt a valóságot, amit teremtek.” Nos, tételezzük fel, vannak olyanok, akik kártyából jósolnak. Akik tenyérből jósolnak. Tegyük fel vannak olyanok, akik olvasni tudják a kapcsolatodat az örvényeddel és el tudják mondani mi a helyzet veled. Tegyük fel, tényleg rá tudnak hangolódni és tényleg el tudják mondani mi a helyzet. Mi azt kérdezzük tőled “Tényleg lecserélnéd a saját vezérlődet valaki olyannal? Tényleg szívesen sétálgatnál Balboa parkban keresgélve valakit, aki nem is marad egy helyben? Aki mozog! Egyik nap itt van, a másik nap ott! Van úgy, hogy el sem jön! És mi van, ha neked tudnod kell??? “Hova mentél???”
K: De néha annyira nem vagyok szinkronban, hogy nehéz…
Á: A helyzet az, hogy ha nem vagy szinkronban, akkor nem akarsz jósoltatni! Nem akarod, hogy valaki azt mondja “Uhhh, a dolgok nem jól állnak önnél!” Mert egyébként is csak átmeneti! Használd inkább a saját vezérlő rendszeredet! Olyan mintha autóznál, és a benzinszint jelző azt mutatná, kifogytál, te meg mély és súlyos depresszióba zuhannál. “Ohhh, ohhh! Bárcsak ne néztem volna rá. Van valakinél egy smiley matrica? Nem kellett volna ránéznem! Most már soha máshova nem tudok menni.” De persze, hogy ez nem ilyen!

Abraham Hicks – Törődj azzal, hogyan érzel!

kerem-az-infot

Á: Mit is kérdeztél? Hogy a meditáción kívül van-e más, amit csinálhatsz?
K: Igen!
Á: Igen. Egy dolog! Törődj azzal, hogyan érzel! És mivel törődsz vele, kapd el korán! Tehát, ha valami nem jó érzésű irányába mozdulsz, ne engedd, hogy a lendület erőre kapjon! A meditáció hangol és a tiszta pozitív energiára hangolás valószínűbb a segítségével. A hanyag gondolkodás ellentétes hatású. Ha nem törődsz azzal, hogyan érzel, akkor a hanyag gondolkodást erősíted. De ha törődsz vele, akkor nem. És hanyag gondolkodás alatt azt érjük, hogy gondolatokat gondolsz, amik igazak, valósak, csak nem szolgálnak téged, mert nem jó érzésűek. És azért nem azok, mert a belső lényed tudja “Már jártam ott, már megvolt, jobban tudom!” Negatív érzelmeitek többségének ez a jelentése. És ez nagyon jó, az előbbi beszélgetésünk fényében. “Jártam ott, már megvolt, továbbléptem!” “Jártam ott, már megvolt. Egyszer talán szolgálatomra volt, de tovább nem!” Akkor rossz volt? Nem! Jó volt! És még mindig az? Nem. Van már jobb! Követed? Tehát egyéni vezérlés, igaz? Egyéni vezérlés a pillanatban a legkisebb ellenállásod útjáról. Ezért nem mindig a legjobb empátiát érezni a világ rezgései iránt addig amíg tényleg be nem azonosítottad, izoláltad, gyakoroltad, és a tiéd nem lett a stabil rezgési harmónia azzal, aki valójában vagy. Ha ez megvan, akkor bárhol játszhatsz. De ha nem a tiéd, és kint vagy a világban, aztán fogadod ezt, meg azt, meg ezt, meg azt, meg ezt, meg azt, meg ezt, meg azt, akkor nem vagy stabil és nem segítesz.
K: Tehát a hezitálás, a megingás elmúlik, ahogy stabilabbá válok?
Á: A szép az, hogy meditációval és a gyakorlatokkal, amikről beszélni szoktunk, stabillá válhatsz. Kimehetsz, játszhatsz és stabil maradhatsz. Ráhangolt maradhatsz. De ha nem vagy stabil és kimész játszani, akkor a legdominánsabb rezgés lesz az amit valószínűleg felveszel, mert benned van ez az empátia dolog, tudod. Amikor egy ilyen teremben vagyunk veletek és szándékunk, hogy beszélgetésünk hasznos legyen, ami a legtöbbeteknek választ ad és legtöbbeteket a legkisebb ellenállás útjára terel, amennyire lehet az idő pillanatában, mi tudatában vagyunk a vágyatoknak és a kapcsolatotoknak hozzá. Igen. Tehát mivel tudjuk mit akarsz és hol vagy, nekünk nagyon könnyű mondani, vezetni és áramolni és aztán empatikusan látni azt hogyan mozdított téged. De a különbség a mi empátiánk – ami tényleg hasznos és szükséges – és a között amit te és a legtöbb ember annak hív az, hogy mi mindig csak, mi mindig csak, a te új újdonságod, a fejlődésed irányába hajlunk. Mi soha nem tekintünk vissza. Soha nem védjük, magyarázzuk, támogatjuk a dolgokat, amik miatt aggódsz. Mi mindig afelé haladunk, amivé váltál. Mert az empátiánk aziránt a legnagyobb, akivé váltál. Miért? Mert gyakoroltuk. Mert arra vagyunk hangolva, az természetes nekünk. Neked is az a természetes, csak a fizikalitásod egy kicsit eltántorított tőle. Gondolj bele miért! Jöjjön egy hasonlat! Tudjuk, hogy hallottátok már, de ide nagyon jó alap. Az emberek a világot manifesztációk szempontjából szortírozzák. Az embereket, akik manifesztációkban vannak, csoportosítják, aztán megcímkézik őket. Politikai neveket, vallási neveket, társadalmi neveket aggatnak rájuk. És jónak vagy rossznak nevezik őket, függően a nézőpontjuktól. Szóval vannak ezek az embercsoportok, akiket beskatulyáznak, katalogizálnak azok az emberek akik nézik őket. Aztán háború, emberi háború lesz abból, kinek a csoportja számít leginkább, kinek a csoportja a legigazabb, a leghelyesebb, kié a legnagyobb, kié a legbefolyásosabb. És gyakran az emberek hajlamosak a csoportjaikat igaznak hívni, vagy Istentől áldottnak, vagy vagy vagy… És szerintünk jó ötlet lenne, ha létezésed összeköttetésben lévő állapotában a csoportokra tekintve a forrás szemén keresztül empatikusan tudnád elfogadni az összes csoportot, de te csak két csoportot látsz. Van az “ebben a pillanatban harmóniában a forrással” csoport, és van az “ebben a pillanatban nincs harmóniában a forrással” csoport. És az összes többi csoportban lévők valamelyikhez tartoznak. Az egész csak a jelen harmóniáról, vagy annak hiányáról szól. A belső lényed sokkal egyszerűbben képes arra, hogy a legjobb fókuszt tartsa mindenki számára, mert bár a belső lényed megérti mindazt ahol jártak, de a belső lényed leginkább azt érti meg, hogy mindannak hatására ahol jártak, rezgésileg kivé váltak. Tehát a belső lényetek csak azt nézi kikké váltatok rezgésileg, és azt tartja stabil alapnak, tudva, hogy az a figyelem valószínűbb, hogy magához hív. Más szóval, a hatása sokkal nagyobb, hogy magához hívjon. És csak akkor van, amikor nem mész a saját hívásodhoz, amit beazonosítottál, és amivé a belső lényed már vált, hogy nem érzed jól magad. Nos, ettől máshogy tekintesz az empátiára? Haladj az áramlattal! Milyen áramlattal? A belső lényed áramlatával. Legyél az úton! Milyen úton? A legkisebb ellenállás útján. És hova vezet az az út? Ahhoz aki valójában vagyok és akivé eddig váltam. A fejlődésem, a jóságom, a “forrásosságom”, a kapcsolatom, a harmóniám útja! És sok ember van sok eltérő helyen akit beskatulyázhatsz, de annyira ne bonyolódj bele, melyik mit csinál, mert csak elveszíted magad a folyamatban. Jó?
K: Igen! Nagyszerű! Ha annyira valósak, akkor velük is beszélned kéne!
Á: Nekik is átment. Értékelték az elhangzottakat. Egy új helyre kerültünk. (taps) Mit szóltok ehhez? Az élet egyszerűbb annál, mint aminek lenni engedted. A vezérlésre könnyebb találni, mint gondoltad. És ahogy gyakorlod, és hagyod, hogy ismerd, az élettapasztalatban sokkal nagyobb megelégedettségre lelsz. És a megelégedettség igazából az, amit mindig keresel. Mert a megelégedettség én vagyok emberi formámban, a lehető legnagyobb szinkronban ebben a pillanatban azzal, amivé fejlődtem. Ez egy zárt rés. Zárva is marad a rés? Persze, hogy nem. De nem is akarnod, mert akarod, hogy tovább fejlődj. Kell egy másik jármű, majd egy másik, egy másik, egy másik, igaz? Hát nem?

Abraham Hicks – Létezik mennyország?

kerem-az-infot

K: Olvasom az Urantia könyvet, amit Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatásként is jellemeznek. A kérdést azért teszem fel, mert korábban említetted, hogy mennyország nem létezik. És nem tudom ismered-e a könyvet, vagy a tanításait…
Á: Érezzük a rezgését, ahogy beszélsz róla… igen!
K: Szerettem volna megkérdezni, milyennek érzékeled, mert én nagyon rezonálok vele. De a tanításaiddal is rezonálok, ezért egy kicsit összezavarodtam a mennyország létezésével…
Á: A szép az, hogy a véleményünk a te véleményedről lényegtelen… Más szóval, ha olvasol valamit, ami kényelmetlen az a díszkomfort, amit érzel, azt jelzi, hogy a forrásod nem ért egyet, nem feltétlenül a leírtakkal, hanem az érzékeléseddel a leírtakról. Sok valóságot éltek meg ebben a fizikai idő-tér valóságban, és nincs két ember, aki egyformán érzékel. Tehát az emberek sokszor azt teszik egymással, hogy sóvárogsz azért, de tényleg, azért, hogy valaki megértse a te nézőpontodat. És mi azt akarjuk, hogy hagy fel ezzel. Mert azzal, hogy egymásnak próbáljátok magyarázni magatokat, hogy a másik egyetértsen veled… nagyon gyakran elszoktatod magad a saját vezérlő rendszeredtől, elszoktatod magad a saját tágulásodtól. De minél inkább arra késztet az életed, hogy tágulj, és minél inkább elszoktatod magad attól a tágulástól, annál kényelmetlenebbül érzed magad. Elmondhatjuk, hogy még soha nem láttuk egyikőtöket sem, hogy olyanra leljen amit ember alkotott, termelt, ami minden esetben tökéletes rezgési harmóniában lett volna veled és azzal, ami az örvényedben van. Te nem ezzel a feltételezéssel jöttél ebbe a fizikai testbe. Nem azt mondtad, hogy “Jövök és megtalálom a helyes utat, bekerülök a helyes csoportba, a helyes köröket futom és a helyes dolgokat mondom és teszem. Nem ezt mondtad. Azt mondtad “Jövök. Megkeverem. És levonom a saját egyéni következtetéseimet.” Mert azzá váltál, akivé azelőtt váltál, mielőtt ebbe a fizikai testbe érkeztél. Már elég sok volt az örvényedben, ami tudatja ki vagy! Te szerető vagy. Az voltál, mielőtt ide kerültél. És az első nap, hogy okot találtál valaki gyűlöletére, érzeted a gyűlölet diszharmóniáját. Mert a benned lévő forrás – mindegy mennyire érzed jogosnak, hogy szembe feszülj azzal az igazságtalansággal vagy azzal a dologgal, amit nem akartál látni -, a benned lévő forrás nem fog hozzád csatlakozni abban a gyűlöletben. Nos, ez egy olyan beszélgetés, ami órákig tarthatna mert a környezetnek, amiben élsz olyan sok arca van, olyan sok aspektusa, amikből az emberek kiindulnak, és sok olyat állítanak az emberek a nem fizikairól, ami annyira messze áll attól, ami az valójában. A legtöbb vallás alapvető kiindulási pontja nem is állhatna távolabb a valóságtól. A legtöbb vallás szerint ide vizsgázni jöttél. Ami nem igaz. A legtöbb vallás szerint itt alsóbb rendű vagy, valami felsőbbrendűhöz képest. Ami nem igaz. A legtöbb vallás szerint a forrástól elszigetelődsz, elkülönülsz, akit elítélnek, megbüntetnek a tetteiért. A forrás egyiket sem teszi. Ez az oka annak, hogy egyáltalán bűntudat létezik. Nem tudnád annyira rosszul érezni magad, ha a forrás nem szeretne annyira. Ehhez mit szólsz? Ha a forrás nem szeretne folyton, akkor nem éreznéd szörnyen magad, amikor okot találsz arra, hogy ne érezz szeretetet. És ha a forrás nem szeretne folyton mindenki mást, akkor nem éreznéd annyira szörnyen magad, mikor őket okolod, tudod. Tehát, mihelyst aktívan megmutatod magadnak a saját vezérlődet, mihelyst az idő bármely pillanatában azt mondhatod “Itt vagyok és forrás, tudom, hogy megvan a véleményed erről a gyermekről, akire tekintek és érzed, ahogy elönt a nagyrabecsülés, érzed, hogy a te véleményed, megközelítésed, az érzékelésed itt és most annyira szinkronban van a benned lévő forrással, hogy telve vagy a benned lévő forrás teljességével, ez a pozitív érzelem. Minél jobban érzed magad, annál jobban teljesíted, vagyis engeded a forrás kiterjesztését itt és most az idő ezen pillanatában. És minél rosszabbul érzed magad, annál jobban nem engeded, tudod. Tehát mi átfésülnénk világotok könyvtárait, világotok adatbázisait, keresnénk amivel rezonálunk, folyamatosan keresnénk, de nem tennénk, amit a legtöbb ember tesz, hogy vizsgálja a manifesztációkat. A legtöbb ember úgy éli a hétköznapjait, hogy nem is tudja, hogy ő rezgési teremtő és nézi az eredményeit annak a rezgésnek, amit emberek kibocsátanak, aztán hagyja hogy az egész életének alapját azok a manifesztációk adják. Aztán a manifesztációkat csoportosítják. Ezek jók, ezek nem annyira, ezek borzasztóak és a mi vallásunk teljesen elítéli ezeket, de amazokat jobbnak tarja, majd valami képzeletbeli mennyországot alkotunk máshova, holott az általad megélt menny, vagy pokol, a rezonanciád, vagy annak hiánya! Az összhangod, vagy annak hiánya. Az, hogy megengeded a benned lévő forrást most, vagy nem, tudod. A forrás soha nem hagy el. Nem vesztetted el a kapcsolatot vele, mikor ebbe a fizikai tapasztalatba jöttél. A forrás ide jött veled. De lehetnek gondolataid, amik elszakítanak tőle, viszont lehetnek, amik azonnal harmóniába hoznak vele, tudod. Élheted az összhang életét, és tiéd a földi mennyország. És a mi nézőpontunkból a földi mennyország nem más mint, átvizsgálni egy kis kontrasztot és felismerni egy kis negatív érzelmet, ami pompás! Vezérlés! Van bennem vezérlés! Tudom, hogy letértem az útról valamivel kapcsolatban, de azt is tudom, hogy valami többnek adtam életet és a bennem lévő forrás rezonált és azonnal eggyé vált ezzel a többel, és az egyedüli oka, hogy most negatív érzelmet érzek az az, hogy tágultam és nem mentem, ez a földi mennyország! És most tudatosan tudomásom van a vezérlő rendszeremről, találhatok gondolatokat, amik kissé jobb érzést adnak, adhatok magamnak egy kis könnyedséget, egy kis enyhülést. Te ezt megbocsátásnak hívod, mi annak hívjuk, hogy ismét harmóniába kerülsz. Annak, hogy elengeded az ellenállást és rezonálsz a benned lévő forrással. És most ismét harmóniában vagyok, a rácsom feltöltődik, és bárhova fordulok, csodás dolgok történnek. Kedves emberek beszélnek hozzám, értelmes beszélgetések zajlanak. Fizikai állóképesség, vitalitás és rugalmasság a sajátom. A jól-lét érzése. Bárhova tekintek, szépség. Az élet legjavával érvényesülök. Benne vagyok az örvényben és minden jó az enyém. És lehet, hogy vannak emberek, akik azt lármázzák “Hééé, az élet nem jó, az élet nem jó! Az élet nem jó, az élet nem jó!” De nem hallom őket, nem vagyok rezgési közelségükben. A tiszta pozitív energiát élem, úgy élem az életet, ahogy élni jöttem azt. És másoknak a jól-lét példájaként állok. És amikor mások a tapasztalatomba jönnek – lehet, hogy a családomba születtek, vagy én az övékébe, vagy elvettem az egyiküket, vagy iskolába jártam egyikükkel, és néhányuk olyan rezgéssel zajong, ami nem olyan jó érzés, és azt mondják “Hééé te! Hát nem a földön jársz? Mitől vagy te annyira boldog? Itt lent kéne lenned köztünk és azt a valóságot élned, amit mi. Az élet dolgain kéne vizsgálódnod és azokat értékelgetned, és úgy észlelni őket, ahogy mi észleljük! És mi azt mondjuk “Az észlelésed nem lehet más, mint ami. És amikor a jól-lét frekvenciáira hangolod magad, akkor a jól-lét az, ami kinyilatkoztatásra kerül számodra, bárhol is járj.” Ha a te helyedben lennénk, akkor tovább nem vizsgálgatnánk és válogatnánk a manifesztáció-gyűjteményeket. Tudatos kapacitásunk teljességével a lehető legjobb érzésű gondolatot keresnénk. Magunkat állandóan arra a frekvenciára hangolnánk, ami megengedi a jól-létet. És ennek példájaként állnánk, hogy azok akik látnak minket megértsék, hogy azt a jól-létet éljük, amiről beszéltünk és a példánk által tanítunk a lehető legjobban. Ééés soha nem készülsz el vele, soha nem készülsz el vele, és nem tudod elhibázni. És azért nem tudod elhibázni, mert soha nem készül el. Tehát tételezzük fel, hogy nem érzed jól magad, jó okod van rá, mert valami történt, ránéztél, sértette az érzelmeidet, nem vagy szinkronban! A tény, hogy negatív érzelmet érzel, azt jelenti, hogy van szeretetet, amit megtagadsz. Nem érezhetnél fájdalmat, ha nem volna ott a szeretet. Hát nem jó ezt tudni? Ha nem lenne szeretet, ami megfelelőbb és jobban elérhetőbb a számodra, akkor soha nem éreznél magányt. A magány csak azért létezik mert megtagadod magadtól azt a harmóniát, amire vágysz. Érted ezt?! Érted. Segített?
K: Igen!
Á: Nekünk tetszett!