K: Mi a célja a Hadronütköztetőnek, mennyire veszélyes és lehet-e rá bármilyen hatással az emberi tudat?
G: Ez három kérdés. 🙂
K: Mi a célja a Hadronütköztetőnek?
G: A világ fizikusai azzal küzdenek, hogy egy új történetet építsenek rólad, rólam, a teremtésünkről és világegyetemünk kezdetéről. Mert a régi sztori nem működik többé. A tudomány körülbelül 300 éves. A tudomány körülbelül 300 éve próbál előállni az egységes tér elméletével. Hallottatok már róla? Egy elmélet ami egységesíti a régi fizikát és az újat, egy matematikai értelembe vett történet, ami rólunk szól, arról hogyan jött létre a világegyetem és hogyan illünk bele. És még nem találták meg ezt a történetet. Ezt az egységes mezőt nem találják, mert a fizika két szintjének gondolkodása hiányos. És amit kihagytak belőle az a tudat. Tradicionálisan a tudósok nem akarják a tudatot az egységes térelméletbe foglalni. John Wheeler professzor Princeton egyetem, néhány éve halt meg, pontosabban 2008-ban történt, tehát régebben, mint néhány éve. Albert Einstein kollégája volt, ez egyike volt az utolsó ragyogó elméknek a fizika világában, aki amellett érvelt, hogy a tudat a világegyetem egyik alapvető ereje. És azt mondta, és ez annyira kifejező, azt mondta “Mi soha nem találjuk meg az anyag legkisebb részecskéjét és soha nem találjuk meg a világegyetem szélét” Űrszondákat küldünk fel, amik távolabb és távolabb mennek, és amikor csak egy tudós azt mondja “Ohhh, szerintem megtaláltuk a világegyetem szélét…” Aztán néz és megint van ott valami. És amikor csak ütköztetik ezeket a kvantumrészecskéket, fénysebességgel és összezúzzák azokat ilyen ici-pici alapvető darabokra, az anyag legkisebb részét keresve, és azt hiszik megvan, aztán néznek és van valami még kisebb. John Wheeler azt mondta “Ez mindig így lesz!” És ennek az az oka, pont erről beszélt Joe, azt mondta “Maga a tett, hogy a tudat magát nézi, egy teremtő tett önmagában” A tett, hogy a legkisebb részecskét keressük, az ígérete annak, hogy mindig lesz mit néznünk, függetlenül attól, milyen kicsivé válik. A tett, hogy keressük a világegyetem szélét, ígérete annak, függetlenül attól, milyen messzire jutunk, a tett, hogy keressük teremti meg azt amit oda rakunk. A tudat az, ami hiányzik azokból az alapvető erőkből. Nos, a Hadronütköztető, vagy CERN, hallottatok már róla, a CERN-ről…? Azt csinálják, hogy laboratóriumi körülmények között próbálják újra létrehozni a világegyetem születésének időpillanatát, úgy hogy ütköztetik ezeket a kvantumrészecskéket, fénysebességgel. A föld alatt egy 11 kilométeres cső az egyik, egy 11 kilométeres cső a másik irányban halad, és mindegyik csőben fénysebességre gyorsítják a kvantumrészecskéket egymással ellentétes irányban és pont a megfelelő pillanatban ütköztetik őket, hogy újra teremtsék azokat a kezdeti pillanatokat, hogy lássák miről szólnak azok az alapvető törvények. De addig a pillanatig, amíg el nem ismerik a tudat szerepét, szerintem nem lesz teljes ez az alapvető történet, a teremtés története. Ha 300 éve keressük, a legjobb elmékkel, a legjobb eszközökkel, a legnagyobb állami támogatásokkal, és 300 év alatt nem találtuk meg, akkor lehet, hogy nem a helyes úton járunk? Mert szerintem ez van. Hiszen egyre nagyobb és nagyobb gépeket építünk, amik ezeket a dolgokat gyorsabban ütköztetik… Tény, hogy sokat tanulunk, de nem kapnak választ arra, amit tudni akarnak, hiszen kihagyták azt a részt belőle. És a rész amit kihagynak belőle, és ez az érdekes, hogy a kvantumkísérletek azt bizonyítják, hogy a részecskék egy módon viselkednek, amikor senki nem nézi, de egy másik módon, ha valaki nézi. Az, hogy így egy rakás svájci és francia tudós vizsgálja a teremtés eme alapvető pillanatát, felveti a kérdést mi értelme van ennek? Szerintem nem kapnak választ arra, amit keresnek. A Higgs-bozon-t, avagy az Isteni részecskét keresik. Szuper dalok születtek már a Higgs-bozon-ról, de szerintem bőven lesz még dal, amit írni fognak, mert a válasz nem abban lesz.
K: Kidobott pénz az egész…
G: Nem mondanám, mert elárulja, miben tévedünk. Elárulja mi nem működik és sokat tanulunk a világegyetemről a folyamat közben. És van egy érdekes dolog. Fekete lyukakat hoznak létre a folyamat közben, és az a kérdés, hogy “Ha fekete lyukat hozol létre laboratóriumban, akkor mekkora lesz, meddig tart és mit nyel el?” Felmerült már egy nagyon hasonló kérdés, amikor megcsináltuk az első nukleáris láncreakciót Chicago-ban, jobb hely nem is lehetett, mint Amerika közepe… Amikor először hajtották végre az első ellenőrzött láncreakciót, megkérdezték “Ez a dolog megállítható? Vagy addig megy, amíg gombatölcsér nem lesz Chicago felett?” A válasz ez volt “Hát papíron, rendben vagyunk!” Most is ezt mondják, ugyanezt mondják az ütköztetőről. “Nem veszélyes fekete lyukat csinálni?” “Hát, papíron egész jónak tűnik!”
K: Nagyon köszönöm!