K: Le kellett írnom, nehogy elfelejtsem. Elöljáróban annyit, hogy ma reggel 03:03-kor felébredtem egy rémálomból, amiben dolgokat mondtál nekem, amiket nem akartam hallani. A google-ben rákerestem, mit jelent a 03:03 és az jött ki, hogy gondolkozz pozitívan, tehát elgondolkodtam, mit tanácsolna Ábrahám, ha az éjszaka közepén felébrednék. Gondoltam arra kérne, hogy meditáljak. Jól van mondom, akkor meditálok. Becsuktam a szemem, lekapcsoltam a lámpát, gyertyát gyújtottam és mondom “Ok angyalok, mi az, amit tudnom kell?” És arra gondoltam, azt kell tudnom, amit olvastam. Aztán a gyertya a földre esett. Megijedtem, felkapcsoltam a lámpát és úgy voltam vele, talán ezért nem látok vagy hallok többet, mert megijedek. Talán erre utalt korábban a barátunk. 
Á: Az az érdekes, ahogy a pozitív jeleket gázos dolgoknak értelmezed. A jel az jel. Ő nyulat látott, ami nem azt mondta “Te meg fogsz halni!” Annak ahogy értelmezel, az állapotodhoz van köze. Beszéljünk akkor erről! Tehát felébredtél… De kezdjük inkább az elejéről! Egy álom is teremtés. Az álmod a rezgés szokásaidat tükrözi. Úgy ahogy az, amire gondolsz, amit érzel ébrenléti tapasztalataidat eredményezi, az amire gondolsz, amit érzel eredményezi az álmaidat is, mert te vagy az álmaid teremtője, úgy ahogy az élettapasztalatodban mindennek te vagy a teremtője. Tehát amikor egy jó érzésű álomból ébredsz, érdemes megállni és rá gondolni, amikor egy nem jó érzésű álomból ébredsz… mi tudjuk, hajlamos vagy megpróbálni kideríteni mi ment rosszul és néha nem könnyű csak átfordulni és visszaaludni. Az volt a szándékod… szóval segítséget kértél miközben bajban érezted magad, és annak ellenére, hogy jött a segítség, te bajnak értelmezted. Tényleg? Földre esett a gyertya? Földrengés volt? 
K: Nem.
Á: Volt bárki más a házban?
K: Nem.
Á: Tehát úgy gondolod volt energia ami oda összpontosult? Hát persze. Ha az energia valamilyen módon mutatja magát… De mit akartál volna a gyertyától? Hogy csak ott üljön? Vagy elkezdjen beszélni? Szerintünk semmit nem tehetett volna az a gyertya, amit te jól jelként értelmeztél volna. Tehát kérsz, kérsz és kérsz valamit, amit félsz, hogy megkapsz. Igaz?
K: Igen. Én ilyen vagyok. 
Á: Most ezt Ábrahámtól hallottad. Volt valami, amit nem akartál hallani? Szóval, te azért értelmezted úgy… És mi soha nem mismásolunk, mindig elmondjuk hogyan van, soha nem ámítunk. Soha nem ferdítünk az univerzum törvényein kényed-kedved szerint. Az univerzum törvényeiről világos az üzenetünk, épp úgy ahogy a vonzás törvénye mindig pontosan azt a rezgést követi és másolja le, amit te kibocsátasz. Kiszámíthatóak vagyunk, soha nem vezetünk félre. Te értelmezted azt. És Ábrahám elmondja neked, amit tud, attól függetlenül, hogy hallani akarod, vagy sem. Akár készen állsz, hogy halld vagy sem, Ábrahám az univerzum törvényeit fogja neked adni. Ez az amit a nyúl mondott neked. 🙂 Logikus?
K: Igen. 
Á: Tehát nem lepett meg annyira, hogy kihívtunk? 
K: Nem igazán. Talán egy kicsit. 
Á: Mi lenne esetleg az, amit Ábrahám mondhatna neked, amit nem akarnál hallani?
K: Mondjam most?
Á: Gondolj bele mennyire nem logikus … hiszen beszélünk egy ideje arról, hogy a belső lényed teljesen arról szól, aki vagy és amit akarsz és minden negatív érzelem, amit valaha érzel, azért van mert ellentétesen gondolkozol vele. Ha ez igaz, és az, akkor hogyan lenne lehetséges, hogy ha rezgési harmóniában vagy a belső lényeddel, akkor a belső lényed olyat mondana neked, amit nem akarsz hallani? Ez lehetetlen. És ha azt gondolod, hogy ez az ami történik, akkor valami másnak a hatása alatt vagy, vagy az érdemtelenséged, vagy a “nem-vagyok-elég”-séged torz lencséjén keresztül értelmezed, vagy valami hasonló. Ha azt hallod, hogy valami olyasmit mond a belső lényed, hogy “Olyan sokat kérsz és olyan sokat akarunk kínálni válaszul, de néha nem engeded be, tehát nem hallod”, akkor érthető, hogy miért értelmezed másként. 

Régen mikor Jerry és Esther kezdett megismerni minket, javasoltuk nekik, hogy használjanak minket kedvük szerint. Mert akartuk, hogy tudják, mennyit tudunk róluk és arról, hogy ők konkrétan hol vannak a világban. Tehát kiagyaltak egy játékot, valójában a mi ötletünk volt, Esther tolmácsolta. És barátaik, akik tudtak rólunk, az egyetlenek akik akkor tudtak rólunk, mert Esther titokban tartotta, hiszen végülis fura a dolog. 🙂 Esther azt mondta “Ok, ti akkor….” Phoenix-ben éltek. Phoenix 80km széles, 80km hosszú. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagy a kiterjedése minden irányban. Esther azt mondta nekik “Ti akkor bújjatok el valahova, mi meg Ábrahámmal megtalálunk titeket.” “Hova?” Mire Esther “Mindegy.” Mire ők “Tényleg?” Mire Esther “Mehettek Tempe-be, a Macy-be, AbaTukey-be, mehettek bárhova ebben a metropoliszban és Ábrahám megtalál titeket. És elindultak. “Adunk nektek fél óra előnyt.” Szóval elindultak, majd Jerry és Esther utánuk. Akkor Esther nem így csatornázott minket. Írógéppel írt. De nem volt nála az írógép, így impulzusaira hallgatott. “Erre menjünk! Erre menjünk! Jerry vezetett. Erre menjünk. Tehát elérkeznek az első helyre. Mi mondtuk nekik “Itt álljatok meg!” Megálltak, de a barátaik nem voltak ott, a szeméttárolónál a Mountain Shadows Hotel mögött. Mivel nem találták ott őket, újra elindultak. Elmentek a Benihana-hoz a Scottsdale sugárútra. Ott vannak a parkolóban, körbenéznek és semmi. Ismét útra kelnek. Hét vagy nyolc helyen megálltak, nem találták őket. Végül megtalálták őket. Megettek 8 Snicker’s csokit és kétszer tankoltak. Ez az egész ilyen hosszúra nyúlt. Mintha soha nem lett volna vége. Esther azt mondta “Ezt a játékot soha nem játsszuk többé!” 🙂 Hosszú játék lett, azt hitte gyorsabban végeznek. Majd azt mondta a barátaiknak “Ott voltunk a szeméttárolónál a Mountain Shadows mögött, de ti nem voltatok ott. Mire ők “Ott voltunk, de Ábrahám azt mondta menjünk onnan.” 🙂 🙂 Mire Esther “A Benihana’s mögött voltunk, legesleghátul”, mire ők “Ott voltunk de Ábrahám azt mondta, menjünk onnan.”

Mi ennek a lényege? A dolgok mindig mozgásban vannak. Mindig alakulnak. Más szóval, akartuk, hogy Esther megértse, nem csak ő kapott iránymutatást, hanem más játékosok is kaptak iránymutatást az ő társteremtésében. És amikor belegondolt… Nem ismer szórakoztatóbb társakat annál a kettőnél. Nem ismer mókásabb barátokat annál a kettőnél. Az ő belső lényeik teljesen rezonáltak az ő szándékaikkal, hogy Jerry-vel és Esther-rel nagyon jól érezzék magukat. Amiből mindnyájan részesültünk! És Esther belső lénye segített neki megtalálni őket. Ami végül sikerült. Tehát a lényeg az, hogy azt kapod, amire számítasz és az univerzum együttműködik veled. Azt kapod, amire gondolsz. És ha kezdesz ráhangolódni a forrás energiára, akkor az bővebb, kellemesebb és legvégsősoron pillanatról pillanatra egyre kielégítőbb.

Á: Mi a következő?
K: A másik kérdésem az, hogy volt egy határidőm, hogy munkát találjak, ami jövő héten lejár. És szerintem még érési fázisban van, hiszen fizikálisan még nem manifesztálódott.
Á: Ami biztos, hogy úton van, ami azt jelenti, hogy még érési fázisban van. Tetszik, hogy ezt megértetted. De beszéljünk az időzítésről egy kicsit! Beszéljünk az időzítésről! Mert általában amit a fizikalitásodban te időzítés alatt értesz az az, hogy időzítés az a pillanat, mikor egyszer csak tudomást szerzel róla és meglátod, meghallod, megszagolod, megízleled, vagy megtapintod. És mi időzítés alatt azt értjük, hogy te valamiről tudomást szerzel és az időzítés… nem igazán mondhatjuk ezt a szót. Mi tudjuk ti mit értetek alatta és mi nem értünk mást alatta, csak az időzítés szó mellé odaraknánk olyan szavakat, mint társteremtés, elegyedés, szinkronicitás és azt, hogy egy időben sok tényező összejön. 

Amikor nagy szándékaid vannak, tehát sok dologról segített az élet  kideríteni, hogy akarod, akkor az időzítés legjavában nagy százalékban ezek a dolgok benne vannak. Más szóval, ha azt mondod “Van egy határidőm, hogy munkát szerezzek”, akkor mi azt mondjuk “A határidőd nem csak a munkaszerzésre vonatkozik, hanem egy kielégítő munkahelyre, nem csak arra, hogy találj valami tennivalót, hanem hogy érdekeljen és izgalmas legyen az, amit csinálsz. Nem csak az, hogy együtt dolgozz másokkal, hanem olyanokkal, akikkel harmóniában vagy és akik szintén többet akarnak. Más szóval, te sokkal többet kérsz, mint csak az, amit idővel találni akartál. 

Tehát ha valami nem történik meg, akkor többet kérsz, mint amit beengedsz, ami – és halld ezt meg -, ami jelzője egy nagyon erős, erőteljes teremtőnek. Mert ha hanyagul teremtesz, akkor lehet gyors az időzítésed, más szóval, azonnal eljuthatsz valamihez, amiről azt gondolod akarod, aztán át kell esned azon, hogy rájössz, hogy az nem is az, amit akarsz, vagy hogy több van benne abból, amit nem akarsz, mint amit akarsz. 

De a tökéletes időzítés az – a mi nézőpontunkból és ahogy mi akarjuk mondani -, a nagyon jó időzítés az, hogy nagy mennyiségben engeded a számodra jelentős alkotóelemeket találkozni. 🙂 És ennél kevesebbel nem éred be. 

Ne érd be csak egy kis darabjával annak, amit akarsz “Na jó, megtörtént mielőtt lejárt volna a határidőm.” Azt akarjuk engedd az univerzumnak, hogy az összes együttműködő alkotóelemet összehozza, amit kérsz, ami sok tényezőt foglal magában. És szeretnénk, hogy tudd, te vagy az utolsó az együttműködő alkotóelemek között. Nem engeded magadat be – ma egész nap erről beszéltünk -, mert annyira tudatában vagy annak, ami van. És ezek a határidők és célok hátrányai számodra. Miattuk annak a hiányára fókuszálsz, amit akarsz. Ideges leszel tőlük, frusztrálttá, feszültté tesznek. 

Tehát ne akarj szándékaid közé olyan dolgokat vinni, amiktől így érzed magad. Lépj vissza és mondd “Amikor készen leszek, ott lesz. Amikor készen lesz rám és én készen állok rá, ott lesz. És amikor jön, tudni fogom. Nem fogom megkérdőjelezni, kétségbevonhatatlan lesz. Jó érzéssel fog eltölteni, annak ellenére, hogy nem teljesen értem, hogy fog kialakulni. És az elején sokkal kevesebb lesz, mint később. És ez olyan valami lesz ami bővülni és fejlődni fog, ahogyan én is.”

De gyakran az történik az emberekkel, hogy egyből a végére akarsz jutni és az összes választ meg akarod tudni az összes kérdésedre, amit esetleg valaha felteszel és elégedettséget akarsz mielőtt még meglennének a kérdéseid. De inkább legyen egy bővülő, nagyon jó érzéssel szolgáló tapasztalatod.  

És az alapján, amiről ma eddig beszéltünk, mit gondolsz hogyan lehet ezt elérni a leggyorsabban és a legkönnyebben? Úgy hogy “jól érzem magam ott, ahol vagyok. Nos, erre törekedni kell. Mert most nincs meg az, amit tényleg akarok, ami kell, amit akarok, ami kell.” De ez nem számít. Megtalálhatod a hozzá tartozó érzelmet. “Hát, nem tudom az menni fog-e addig, amíg valamit meg nem tapasztalok belőle.” De igen, megtalálhatod. Ha nincs elég pénzed, rátalálhatsz a siker és a jól-lét érzésére. Ha korábbi munkahelyeiden nem tiszteltek, akkor rátalálhatsz a tiszteletre, amire vágysz és amit megérdemelsz, és amit adni és kapni akarsz. Más szóval rátalálhatsz ezekre. Tehát ha elkülöníted azokat a dolgokat, amiket keresel és elindulsz a nagyvilágba majd az univerzum eléd hoz mondjuk nyulakat, amik kitöltik azt a kis részt meg azt a kis részt, akkor hamarosan nagyon sok dologgal rezonálsz, amik fontosak neked és készen állsz arra, hogy megengedd magadnak, hogy befogadd azt, ami hosszú ideje kinyilatkoztatás alatt van. 

Azt gondolod, hogy az univerzum nem mutatja meg neked. De igen. A kinyilatkoztatások állandóan körbevesznek. De befogadó állapotban kell lenned, hogy felismerhesd azt, ami kinyilatkoztatás alatt van. 

Ha így tekintesz rá, akkor nem érzel hiányt. Érési fázisban van. Nem az van, hogy nem jön, hanem igenis jön. Nem azt szereted, amikor egy baba időzítése megfelelő? Jó ha vannak ujjai mielőtt kibújik ugye? “Áhhh, siettem hozzád. Bocsika. Annyira erős volt a vágyam, hogy megérkezz. De úgy látom van még mit behoznod.”

Nos érted a lényeget, ugye?
K: Igen. Köszönöm.
Á: Elég?
K: Igen, köszönöm. Á: Nagyon jó, nagyon jó!

K: Egy dolog, amit mostanában csinálni szoktam az, hogy amikor ráébredek, hogy diszharmóniában vagyok, vagy ellenállás van bennem, akkor elkezdem leírni, hogyan érzek az adott dologgal kapcsolatban, ami segíti elengedni azt.
Á: Talán segít, de talán nem. Elvonja a figyelmedet, talán, vagy lelassít. Mert ha írsz, az lelassít és lehet, hogy lassít a lendületen, ami enyhülést adhat, elengedést eredményezhet. De valójában ha nem érzed jól magad, akkor nem érdemes szándék szegmentálni.  Azt szoktuk mondani és amivel rezonálsz is az az, hogy “Azonosítsd be azt a jó érzést és különítsd el azáltal, hogy rá fókuszálsz, majd szándékosan hangolódj rá.” De vacak érzésekkel ne tedd ezt. Az emberek állandóan csinálják. “Rosszul érzem magam, mert az az ember azt mondta nekem. És láttad a kifejezést az arcán? Én tudom mire gondolt csak igazán!” És aztán ha valaki mást is be tudsz húzni magaddal a beszélgetésbe, akkor véget nem érően mehet a dolog, amiben nem hogy te nem érzed jól magad – amit tudsz, mert érzed a gyomrodban – hanem előbb-utóbb az egész világ pont úgy viselkedik. Viszont az egész világ nem viselkedik úgy, csak az, amire hangolódva vagy. 
K: Oké. Tehát hogyan lehet megszabadulni…?
Á: Semmitől nem tudsz megszabadulni. 
K: Ok.
Á: Megszabadulni egyenlő ráhangolódni. Mert nincs olyan dolog, hogy NEM. Tehát megszabadulni nem lehet.

A legjobb sztorink ezzel kapcsolatban az, hogy évekkel ezelőtt Jerry és Esther a teraszon üldögéltek San Antonio-ban. Szárazság volt. A kapcsolatunk elején. És Esther azt mondta “Ábrahám! Tudnál esőt fakasztani? Tényleg kéne egy kis eső.” Mi azt kérdeztük “Miért vágysz esőre?” És Esther azt mondta “Mert a fák barnák, cserepes a föld és minden állat szomjas.” Mire mi azt feleltük “Nem azt kérdeztük, miért vagy boldogtalan, hogy nem esik? Hanem azt, hogy miért vágysz az esőre?” Ohh, eltartott mire leesett. “Hát… szeretem az érzést, ami vele jár. Az illatát. Szeretem ahogyan a föld felissza. Szeretem a föld illatát az esőben. Szeretem ahogy a dolgok azonnal felfrissülnek. Szeretem, hogy a bozótokban élő állatok is kedvelik.” 

És elkezdett esni. Holott pár perccel előtte még tiszta volt az ég. Őrült történetnek hangzik. Mintha meg sem történt volna. De megtörtént. Jerry mindig megnézte az időjárásjelentést. Bekapcsolta a híreket, lehalkította, aztán várta, hogy megjelenjenek az előrejelzési térképek. Majd a bemondó azt mondta “Egy fura, rejtélyes, helyi záporeső alakult ki ma Birnie felett.” Ezek voltak a meteorológus szavai. 

Aztán Jerry és Esther egymásra néztek “Nahát!” Mert ők tudták, miért vágytak esőre és az jött. Jött. A legtöbb ember azt tudja, miért nem akarja azt, ami van és azt állandósítja. 

K: Ok. Még egy kérdés. Benne vagyok most egy szervezetben, aminek az a célja, hogy véget vessen a szenvedésnek a világban. 
Á: Ja, ja.  🙂 
K: És amikor ezt először hallottam 🙂 🙂 Á: Ja. Ők sem tudnak esőt fakasztani. 🙂 🙂 Esther is pont így volt vele “Ábrahám! Hogyan vethetnénk véget ennek a szárazságnak?” Hát, beszéljünk a szárazságról és folytatódik! 
K: Ok.
Á: Ha véget akarsz vetni a szenvedésnek, akkor a szenvedés végén mit találsz? Mi van ott, ahol vége van a szenvedésnek? 
K: Nem tudom. Üresség?! Nem tudom. 
Á: Hát… ha nincs szenvedés?
K: Akkor minden ok… azon a ponton. Ha nincs szenvedés. 
Á: Ha kontraszt nincs, semmi sincs. Tehát ne akarj véget vetni semminek. Hogyan hangsúlyozhatjuk a jól-létet? Nem a szenvedésnek akarok véget vetni, hanem a jól-létet akarom fokozni. A magabiztosságot, a boldogságot akarom fokozni. Azt akarom, hogy az emberek úgy érezzenek, ahogy én. Akarom, hogy az emberek ismerjék a jól-létüket, érezzék, hogy áldottak és szeretettek. Hogyan érhetnénk el, hogy minél többen tudják azt, hogy áldottak? Hogyan tudhatják meg az emberek, hogy szeretettek? Ezt akarom. Azt, hogy tudják az emberek, hogy az áldások által szeretettek, amiket beengednek.  

Az emberek nem tudják, hogy szeretettek, mert nem engedik be az áldásokat. És nem tudják, hogy ők nem engedik be, tehát azt hiszik valaki más nem szereti őket. És az a helyzet, hogy olyan erős a szeretet… tudtad azt, hogy nem lenne akkora a szenvedés, ha nem lenne akkora a szeretet? Mert a szenvedés az az érzés, amikor nem engeded be a nagy szeretetet. Ha kicsi lenne a szeretet, akkor kicsi lenne a szenvedés. 🙂

Valaki akit nem ismersz, felhív telefonon és azt mondja “Hallo. Ön engem nem ismer és csak azért hívom, hogy tudja, soha nem fogom újra hívni.” Te azt mondod “Ok. Rendben.” De ha valaki, aki nagyon fontos neked, mond ilyet, az teljesen más érzelmi reakciót vált ki belőled, ugye? 

Amikor nagyon-nagyon fontos neked valami, akkor nagyon-nagyon erős érzelmeket gyakorolsz iránta. És ahogy elkezded megmutatni magadnak, hogy az érzéseiddel nem kell arra reagálnod, ami úgy tűnik, hogy történik.  Az érzéseid soha nem arra reakciók, hanem arra, hogy neked egy hamis nézőpontod van valamivel kapcsolatban, amiről a belső lényednek egy tiszta világos nézőpontja van. 

Ha elhagyottnak érzed magad, az azért van, mert a belső lényed nem. Ha nem érzed, hogy szeretnek, az azért van, mert a belső lényed szeretettnek érzi magát és szeretetet érez. Azért szenvedsz, mert nem engeded be a jól-létet, ami a tiéd, amit megtagadsz a figyelemmel, amit valami másnak szentelsz. 

Tehát ezek a csoportok, amik létrejönnek, hogy véget vessenek valaminek… mi nagyon szeretjük a szándékukat. Ne a szenvedésnek vess véget, hanem a jól-létet hangsúlyozd! Teljesen más a kettő. 
K: Klassz. Lenyűgöző
Á: Elég?
K: Igen. Nagyon köszönöm.
Á: Remek. Nagyon jó! Hogy hívják a szervezetedet?  
K: Egy üzleti coaching programban vagyok benne.
Á: Hogy véget vess a szenvedésnek? 
K: A vezetők szándéka ez. 
Á: Az, hogy véget vessenek a szenvedésnek. Akkor adjunk új nevet neki! “A jól-lét fokozása, a jól-lét hangsúlyozása, a jól-lét elfogadása, a jól-lét tudatossága, a jól-lét erősítése” Igen. Nagyon jó! 
“Mivel üzletelsz?” “A szenvedés végével.” “Nem. Miért lenne olyan üzleted, ami fokozza a szenvedést?” “Nem Ábrahám, ez nem fokozza, hanem véget vet neki!” “Tudjuk. Miért népszerűsíted a szenvedést?” “Neeem. Mi nem népszerűsítjük. Véget vetünk neki.” “Nem. Te népszerűsíted a szenvedést.” “Hogy hívják az üzletedet?” “A szenvedés vége” “Miért népszerűsíted a szenvedést?” “Nem a szenvedést népszerűsítem, hanem a jól-létet.” “Akkor miért nem jól-létnek hívod, a szenvedés helyett? Igaz?”

Tudjuk, hogy egy kicsit túl pörgettük, de állj fel, ha úgy gondolod te vagy az!

K: Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Köszönöm. Körülbelül egy éve gyakorlom a tanításaidat. És rendkívüli változás történt az életemben. Rendkívüli változás zajlott le a családom, a karrierem, a pénzügyeim, a jól-létem és minden kapcsán. Hallgatom a tanításaidat, amiket YouTube-on keresztül adsz nekem és élvezem minden pillanatát. Fókuszálok a jó érzéseimre és élvezem a pillanatot. Addig a pontig, hogy szinte már látom. Látom azt, amit akarok annyira tisztán. Érzem. Érzem, ha kint vagyok miközben gondolkodom. Érzem a nap melegét, érzem a szeretetet, mindent! A teljességet… Ez az örvény?
Á: Igen.  És lett volna egy kérdésünk, de te válaszoltál rá, mielőtt a szavak elhagyták volna Esther száját. És a kérdésünk az lett volna, hogy érzed-e a teljességét?
K: Igen. 
Á: Még azelőtt, hogy tényleg manifesztálódna? Mert ha érzed a teljességét, akkor épp a kapujában vagy annak a manifesztációnak. 

K: Tudtam, tudtam. És lenne még egy kérdésem. Érezni akarom azt a szeretetet, azt az univerzális, forrás, egység szeretetet mindenki számára. Tudod, néha ránézünk egy helyzetre a világban, mint például ma itt az első barátunk kapcsán és érzel egy véleményt vele kapcsolatban, hogy nem biztos, hogy valaki hibás. És érzek egy kis ellenállást bennem ez iránt. Ahogy ezeket az elveket alkalmazom az életemben, ennek nagy részét elhagytam, de érzem, hogy van még bennem ellenállás. Szeretném beengedni a szeretetet…
Á: Ez mindig ilyen lesz. Amikor új jön, akkor mindig ez történik. Tehát ahogy vizsgálsz és válogatsz és beazonosítod a vágyat, majd harmóniába kerülsz vele, eléred és manifesztálódik, akkor nem csak az történik, hanem kontrasztos tapasztalatok egy teljesen új tárházában találod magad, amikkel kapcsolatban megint lehetnek ilyen érzéseid.

De te a különbségről beszélsz az egyes és az ötös lépés között. Az első lépés az, amikor a kontraszt hatására – próbálkozásaid révén, azáltal, hogy tudod mit nem akarsz, tudod, mit akarsz – határozod meg a preferenciáidat. A második lépésben a forrás összhangba kerül velük, részévé válnak ennek a rezgési valóságnak, ennek az örvénynek, amiben az együttműködő elemek összegyűlnek. Ez a második lépés. Te kértél és rezgésileg megadatott. A harmadik lépés az – erről ma beszéltünk -, hogy módot találsz arra, hogy harmóniába kerülj vele. Annak ellenére, hogy még nem manifesztálódott, módot találsz arra, hogy rezgésileg eggyé válj azzal, amit kértél. És onnan tudod, hogy ezt elérted, hogy jól érzed magad. Megkönnyebbülsz, ellazulsz. Ha elég hosszan így érzel, ha úgy teszel, ahogy mondtad, tehát kiélvezed, akkor egyre jobban és jobban érzel vele kapcsolatban, amíg aztán – ha úgy teszel, ahogy szoktál – a negyedik lépésbe kerülsz. Kijelenthetnénk, hogy te gyakran a negyedik lépésben vagy. Mert a négyes lépés csak annyi, hogy nagyon jó vagy a harmadik lépésben. A negyedik lépés a megengedés mesterévé válásáról szól. Arról, hogy tudatában vagy az érzelmeidnek, felismered, mikor kiesel a harmóniából, és a gondolataiddal teszel valamit azért, hogy ismét harmóniába kerülj.

És olyan sok eljárást és könyvet ajánlottunk azzal kapcsolatban, hogy találj egy jobb érzésű gondolatot, találj egy jobb érzésű gondolatot, hogy azt látjuk, miközben ezeket allkalmazod, hogy az, hogy elébe mész, a legeslegkönnyebben kivitelezhető dolog a számodra. Ha jobban tudod érezni magad, mielőtt rosszul éreznéd magad… más szóval, gondolj bele! Tehát rosszul érzed magad és próbálod jól érezni magad, de még mindig rosszul érzed magad. És amikor rosszul érzed magad, akkor okkal érzed rosszul magad és rendszerint mások is rosszul érzik magukat veled, tehát sok ember csatlakozik hozzád abban, hogy rosszul érzed magad. De ha arra fókuszálsz, hogy jól érezd magad… Ez olyan mint…néha az emberek egy nagyon mély gödröt akarnak ásni, hogy jó mélyre kerüljenek benne, hogy aztán kimásszanak belőle a teljesítmény sikeréért. De erre mi azt mondjuk, ennek semmi értelme. Semmi. Nincs értelme, hogy magadat egy mély gödörbe ásd, hogy aztán módot találj arra, hogy jobban érezd magad. Csak döntsd el, hogy jól fogod érezni magad és felejtsd el a gödröt, ok? 

Tehát a harmadik lépés az, hogy könnyen harmónába kerülsz azzal, amit akarsz, a negyedik lépés pedig az, hogy annyira jóvá válsz benne, hogy természetes hajlamoddá válik. És annyira azzá válik, hogy amennyire csak lehet elébe mész. Azért érzed jól magad, mert szereted jól érezni magad. Nem arra vársz, hogy egy körülmény hatására jól érezd magad, hanem azért érzed jól magad, mert ha nem csinálod azt a dolgot, amitől rosszul érzed magad, akkor jól érzed magad. Tudtad ezt? 

Nem kell próbálkoznod azzal, hogy jól érezd magad, csak nem kell azt csinálnod, amitől rosszul érzed magad és akkor jól érzed magad. Mert az a meghatározó, hogy jól érzed magad. A belső lényed ehhez hív haza állandóan, folyamatosan. Tehát a negyedik lépés arról szól, hogy nagyon jó vagy ebben. Aztán az ötödik lépés az, hogy mivel annyira jól fenn tudod tartani a harmóniádat, most már vissza tudsz lépni új kontrasztba – hasonlóan ahhoz, amit a mai első beszélgetésünk kapcsán megtapasztalhattál – és nem érzed rosszul magad.

Lehetsz még nem állapotos, de a forrás szemein keresztül szemlélve lehet nem érezni a terhesség hiányát, mert a belső lényeddel arra fókuszálsz, amit akarsz. Az ötödik lépés az, hogy nem reagálsz reflexszerűen a kontrasztra, hanem felfogod és tudod az értékét.

Ha nem lennének első lépéses pillanataid, akkor nem lenne tágulás. A kontraszt teszi az örökkévalóságot örökössé. Kontraszt nélkül nem lenne kérés. Kérés nélkül végünk lenne, ami nem lehet. Mert gondolkodó lények vagyunk és a gondolkodó lények mindig többre vágynak. Fejlődésre, jobb érzésre, magasabb frekvenciára és nagyobb stabilitásra a frekvencián és nagyobb hasonlóságra. 

Tehát veled mindig két dolog történik. A belső lényedet magasabbnál magasabb, gyorsabbnál gyorsabb, tisztábbnál tisztább rezgésbe viszed az általad élt életen keresztül. Aztán harmóniába akarsz kerülni azokkal a frekvenciákkal. 
Szerinted a belső lényed nem mozdul? Szerinted a belső lényed kész van? 
K: Nem.
Á: A belső lényed mindig mozgásban van előre. Aminek az elsődleges oka te vagy. Tehát a belső lényed mozog előrefelé és te lépést tartasz vele, ahogy csak tudsz. De semminek sem lesz soha vége. Kell hogy legyen, mindig is lesz első lépés. Áldd az első lépéses pillanatokat! 
Tehát ma ez történt veled. Volt egy első lépéses pillanatod. Beszélgettünk erről. Csodálatosan érezted magad, ahogy kibontakozott és ahogy elérte a megértés kiteljesedését, hogy van hely mindenki számára és az első lépés fontos és nem számít, hogy bárki más mit gondol, vagy mit csinál bármivel kapcsolatban, csak az a fontos, hogy te tisztában légy saját belső lényeddel fennálló rezgési kapcsolatoddal. Igen!
K: Értem.
Á: Igen, érted.
K: Nagyon imádom! Köszönöm, köszönöm. 

K: Jó reggelt! 
Á: Az!K: Tudod, amikor tavaly hallgatni kezdtelek, az első dolog az volt, hogy azt mondtam, szeretnék veled találkozni. És én a nővérem miatt vagyok itt. Azt szeretném kérdezni tőled…. a legerősebb üzenet, amit hallottam tőled – egy ideje tanulmányozom a vonzás törvényét – az érzelmek ereje.  
Á: Nincs az érzelmeknek erejük. Vezérlőként szolgálnak a gondolatod erejének szempontjából. 
K: Vezérlő rendszerek. 
Á: Jelzők. Az érzelmek jeleznek, mint a benzinszintjelző a kocsidban.
K: Amit szeretnék megérteni az az, hogy tavaly mikor elkezdtelek hallgatni téged az összhang és az érzelmek kapcsán, furcsa dolgok kezdtek történni. Ahogy feküdtem és meditáltam este vagy reggel mondjuk ébredés után, azt kértem az univerzumtól, hogy mutasson nekem valamit, ami azt bizonyítja, hogy minden rendben! Szóval felkeltem, kimentem a parkba és ahogy sétálok a parkban – minden reggel szoktam – látok két nyulat. Az egyik szó szerint ott volt előttem. Olyan volt, mintha hallottam volna azt a nyulat hozzám beszélni. De szó szerint. Mindkettő megállt, felálltak és rájuk néztem. És mintha mindegyik azt kérdezte volna “Most akkor mondasz valamit?” De tényleg! 🙂 És ahogy az egyik eldöntötte…
Á: Tehát a nyúl azt mondta “Te hívtál meg minket ide. Jól-létet kértél. És mi vagyunk a bizonyítékai kérésednek.
K: Pontosan ez az amit kértem. Csak nem gondoltam volna, hogy nyúl lesz belőle! 🙂 🙂 De nagyon király volt. Nagyon király! Tehát az egyik nyúl lelépett, míg a másik lábujjhegyre állt és ahogy sétáltam ő követett “Nem mondasz semmit? Nem mondasz semmit?” Eltelik 5 perc és odamegyek a piknik padokhoz a parkban. A piknik padokhoz. Azokon szoktam felüléseket csinálni, hogy formában maradjak, tudod. Szóval, ahogy készülök a padra feküdni, ott van egy dongó és vizet iszik. És soha nem vettem észre de azon a konkrét napon – istenemre mondom –  a méh beszélt hozzám. 🙂 És azt mondta, legalábbis valami ilyesmit mondott “Nem látod, hogy vizet iszok? Megcsíphettelek volna, de nem tettem.” Úgyhogy arrébb álltam és hagytam őt békében. De komolyan. Ezek tényleg megtörténtek velem. 

Á: Az volt a kérésed az univerzumhoz, hogy “Mutasd meg nekem a jól-létemet!” Tehát a méhnek nem állt szándékában megcsípni téged, csak saját dolgával volt elfoglalva és vizet ivott. Igen.
K: Igen hölgyem.
Á: Logikusnak tűnik.
K: Igen. És elmondok egy másik esetet… mondjuk gondolok valamire…. és ezek egyszerű dolgok!
Á: Mielőtt folytatnád, mi hallani akarunk, csak mondanánk egy fontos dolgot, hogy érezd az erejét annak, ami itt folyik. Tehát, amikor meditálsz, amikor összhangba kerülsz, amikor engeded, hogy a rezgésed emelkedjen, és ezeket tenni is szoktad, szóval abban a kapcsolatban azzal, aki valójában vagy az ilyen gondolatok egyszerűen csak bejönnek a tapasztalatodba. Azok a gondolatok és hajlamok és inspirációk és impulzusok megtörténnek veled, aztán a manifesztáció, ami passzol hozzájuk, megmutatkozik. Akkor tényleg tudod, megérted. Mert nem a szavak tanítanak, hanem az univerzum mutatja meg neked, mennyire képes arra, hogy minden egyes dolgot megadjon neked, függetlenül attól, milyen nagynak vagy kicsinek ítéled azt. 

Ez az amit a leginkább értékelünk ezekben a történetekben. Te helyzetbe hoztad magad. Szándék szegmentáltál. Előkészítetted a rezgését. De ami a legfontosabb, felismered, megérted az összefüggést a kérésed, a megengedésed és a befogadásod között. És ez a legfontosabb. A legfontosabb. 

K: És volt olyan, hogy… szóval elköltöztem Floridából Észak-Karolinába. Szóval benne vagyok a költözésben, kiviszem a szemetet és rárakom a szemeteszsákot a kocsim tetejére. És a barátom a kocsiban volt velem és azt mondtam neki. Közben egy másik fickó tartott a kuka felé. Szóval mondom neki “Milyen klassz lenne ha ez a fickó levenné a zsákomat a kocsiról és belerakná a kukába.” Erre fickó odajön a kocsihoz, leveszi a zsákot és berakja a kukába. 🙂 🙂 

Á: Egy kérdés hozzád: előérzet…
K: Nem, nem gondolnám!
Á: Várj! … vagy teremtés? 
K: Teremtés! 
Á: Amire ki akarunk itt lyukadni az az, hogy az egész együtt jár, ugye? Mert ha a gondolatok a dolgokká változás folyamatában vannak és te ráérzel a gondolatra, ami a dologgá változás folyamatában van, akkor lehet, hogy előre tudtad, ahogy figyelted a rezgés alakulását, és amikor manifesztálódik, akkor különösen édes, ugye? És ez az a tudatosság, ami az életet annyira nagyszerűvé teszi. Ettől érzed, hogy áldott, ismert, látott és megértett vagy és választ kapsz a kérdéseidre. Igen.

K: Ezek apró dolgok először, aztán naggyá válnak szinte lavinaszerűen? Hogy működik ez? 
Á: Nem kell, hogy apró dolgoknak induljanak, de általában így van. Mert a kisebb dolgokat könnyebben beengeded, mint a nagyokat. 
K: Akkor hogyan engedjük be a nagyokat? 🙂 🙂 (tapsvihar) Figyelj, a kis dolgokat szuperül beengedem.  Nézd én olyan rosszul éreztem magam, de mostanában olyan jól érzem magam. Szóval hogyan engedem be? 
Á: Úgy hogy megérted, legyen kicsi vagy nagy, a folyamat ugyanaz. És ezért szoktuk azt a hasonlatot használni – ami nem ér célba, néha megértitek, néha nem – hogy “Éppoly egyszerű egy kastélyt teremteni, mint egy gombot!” A folyamat pontosan ugyanaz. De ezek a szavak kicsit nagyobb hangsúlyt adnak neki: “Amikor a kastély éppoly lehetségesnek tűnik neked, mint a gomb, akkor a kastélyok éppoly bőségesen áradnak feléd, mint a gombok.”

Tehát azon múlik, hogyan közelíted meg, hogyan érzel iránta. Azt hiszed bizonyos dolgok nehezebbek másoknál. De a nehézség a te vélekedésedben rejlik, mert te tettekben, felhalmozásban gondolkozol inkább, mint rezgésben.  Értsd meg, hogy a rezgésen múlik, amihez szabadon hozzáférhetsz. Azzal választod el magad attól, amit akarsz, hogy pénzbeli értéket, meg mindenféle normát tulajdonítasz neki, aztán kijelented magadról, hogy nem felelsz meg a normának. 

Holott amikor rezgésről kezdesz beszélni. És azt tudod, hogyan kell csinálni. Tudod, hogyan kerülj harmóniába. Szóval csinálod azt, amit eddig és észreveszed a gondolataid eredményét és megkapod amit akarsz. Ha el tudod érni, hogy nyulak futkossanak és téged szolgáljanak, akkor szerintünk egész jól megy ez neked. 🙂 🙂 

K: Még egy dolog és végeztem. A nővérem azt mondta – mikor is – kb. 3 hete, amikor azt mondtam el akarok jönni, azt mondta “Darryl, az az érzésem, hogy Ábrahám székében fogsz kikötni”. Mire én “Hát…”
Á: Tudod mit csinált? Fogta azt a pillanatot, megtalálta a vele járó érzést, ami elég erős volt, hogy kifejezésre juttassa neked.
K: Tegnap este is mondta, mikor becsekkoltam a hotelba. 
Á: Mozgásba lendített pár dolgot. De amit szeretnénk, hogy hallanál az az, hogy sok száz, sok ezer ember kijelenthet neked valamit, de neked kell beengedned. És amit tényleg fontos meghallanod az az, hogy magad számára kijelentettél dolgokat – ezt mindnyájan csináljátok – “Tudom mit nem akarok, tehát tudom, mit akarok.” Tehát egy ideje kijelentesz, kérsz és teremted ezt a rezgési valóságot, ami óriási. De olyan állapotban kell lenned, hogy beengeded.  Tehát jó ha vannak társteremtő partnereid, nagyon jó ha megérted, hogy eleget kértél, hogy 20-30 élet időn át lefoglaljon, és itt az ideje pénzre váltani rezgési zsetonjaidat. 

K: Amikor azzal a félrfival beszélgettél, aki előttem ült a székben, valami olyasmit kérdeztél tőle, hogy “Miért gondolod, hogy téged választottunk?” És azt mondtad, hogy a vágya, hogy ide kerüljön nagyobb volt… 
Á: tudod…
K: Én azért kerültem ebbe a székbe… amikor beszélgettetek elkezdtem mondani magamnak, hogy “Nagyrabecsülöm ezt a pillanatot, nagyrabecsülöm ezt a pillanatot”, és engem hívtál utána. 
Á: Igen.
K: Ami őrület volt. Egy őrületes pillanat nekem. Á: Nos, az hogy ezt tudod, nekünk a legfontosabb. Látod az összefüggést aközött, amit gondoltál és ami utána történt. És most bármi lehetsz, bármit megtehetsz és bármire szert tehetsz! 
K: Oké! Köszönöm!  (VAU!!!)
Á: Így megy ez! 

Á: Elég, vagy van még kérdésed?
K: Van. Gyakran mondod, hogy nem folyik itt semmi komoly. A mi fizikai tapasztalatunkra utalsz itt a földön, vagy csak napi életvitelünkre, mivel te egy tágabb nézőpontból…?
Á: Az egészre utalunk. De amikor azt mondjuk “itt”, arra gondolunk, hogy itt, ahova fókuszált vagy. És mi akkor szoktuk ezt mondani, mikor szorongás érzékelhető, valaki aggódik valami miatt. És amikor azt mondjuk nem folyik itt semmi komoly, arra gondolunk, hogy semmi nincs, amit nem érhetnél el, amit szeretnél. 

Észrevettük – mivel tisztában vagyunk a rezgési kapcsolattal, amivel valaki, bárki, vagy sokatok, vagy mindnyájatok mint tömeg tudat rendelkezik, és ami van aközött amire fizikalitásotokban fókuszáltok, és aközött, amire a belső lényetek fókuszál ugyanazon téma kapcsán -, szóval észrevettük, hogyha tudatában vagy a fizikainak, miközben megpróbálsz helyrehozni valamit, ami elromlott, az a diszharmónia állapotában tart, ami szükségtelen. 

De ami a te kérdésedet igazán érinti az az, hogy azokra a dolgokra, amik nem érződnek annyira fontosnak neked, nem gondolsz annyit. És ha nem gondolsz annyit rájuk és az a gondolatszokásod, hogy aggódsz és szembe feszülsz, szóval ha nem gondolsz rá, akkor a dolgok jobban mennek. Tehát azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik neked könnyűnek, vagy egyszerűnek tűnnek, kevesebb ellenállásod van, mint azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik tényleg fontosak neked. Ez az oka, hogy arról sztoriztunk, hogy “Éppolyan egyszerű egy kastélyt teremteni, mint egy gombot.” Csak egy gomb nem érződik annyira fontosnak, tehát kevesebb az ellenállásod vele kapcsolatban. A kastély nehéznek, elérhetetlennek tűnik, tehát több ellenállást viszel egy nagyobb témába. És mi azt szeretnénk, hogy minden témát ugyanabba a kategóriába helyezz: megcsinálható, megélhető, megszerezhető. Bármi lehetsz, bármit megtehetsz és bármire szert tehetsz, amire csak vágysz. És az egyik vágyad nem kevésbé elérhető egy másiknál, csak azért, mert még valaki nem csinálta meg, vagy még senki nem csinálta meg. 

Mert az univerzum törvényei mérvadók, egyszerűek és mindig minden dologra vonatkoznak. Amikor akarsz valamit és ellenállás nélkül fókuszálsz rá, akkor mindegy mi legyen az, be fog jönni a tapasztalatodba.Tehát mi ezt értettük azalatt.  

K: Köszönöm! Még egy kérdés. Nagyra becsülöm. Ez nagyon-nagyon jó. Te nagyon jó vagy abban, amit csinálsz. 🙂 
Á: Tudod miért? Nem csak azért, mert tudjuk, amit tudunk. Hanem mert értjük mi az amit most tudni akarsz arról, amit tudunk. Mert mi sokkal többet tudunk annál, mint amit most kérsz. 🙂 És sokan vagytok! 🙂 

Mi tudunk valamit arról, amiről kérdezel. De ami fontosabb, hogy tudjuk te hol vagy vele kapcsolatban. Ezt értettük azalatt, hogy téged a legkisebb ellenállással járó utadon keresztül hívunk. Tehát könnyű ezt neked elmagyaráznunk, mert mi tudjuk, hol vannak ellenállásaid és mi oda egyszerűen nem megyünk. Ugyanakkor neked nincs sok ellenállásod. 

K: Köszönöm! Nagyra értékelem. És az utolsó kérdésem az, hogy ezt az egész univerzumot, valaki kisütötte, hogy mi szárnyalhassunk? 
Á: Te sütöd ki. A szárnyalásoddal sütöd ki. Nem valaki más sütötte ki és küldött ide. 🙂 🙂 “Oké! elkészült! Jöhetnek!” 🙂 🙂 
K: Nagyon jó. Nagyon köszönöm, nagyra értékelem. Köszönöm. 

K: Tehát egy természetes könnyed beszélgetés. Miért választottuk…?
Á: Halljátok őt?
K: Hallotok? EZ ÍGY JOBB? 🙂 Miért választottuk a kommunikáció formájaként az érzelmet? Á: Nem választottátok az érzelmet. Az érzelem a rezgési frekvenciákra adott válasz.Jerry-nek és Esther-nek volt jónéhány lakóautója, lakóbusza. Az utolsó években 14 méteres Prevo buszaik voltak. De az egyik legelső járművüknek, amiben utaztak, 86 km/h-nál volt egy vibrációja a kasznijában, ami csak úgy megtörtént 86 km/h-nál. Egyfajta válasz volt arra, ahogy a karosszéria össze volt hegesztve és ahogy a kerekek forogtak. Stabil és kiszámítható volt. Esther vezetett, Jerry hátul ült, a busz elkezdett rezonálni és Jerry elkiáltotta magát “86 km/h!”, mert ez mindig 86km/h-nál történt meg. Tehát az egy rezonancia volt válaszként – ahogy te mondanád – a világ fizikájára. Nos, neked van egy fizikai lényed, aki valójában egy rezgési lény – te mindenek felett rezgés vagy -, tehát, ahogy pár perce fogalmaztunk, a belső lényed, aki a nagyobbik részed – annak ellenére, hogy ezt a legtöbb embere nem tudja – annak a rezgési létezésnek, aki te vagy egy nagy része ez a nem fizikai energia – ami egy adott frekvencián rezeg olyan tartományban, amit te nagyon másnak éreznél vagy hívnál. Nehéz lenne a fizikusaitoknak és tudósaitoknak bekalibrálni ezeket a magas rezgéseket, mert emberi világotokban az összes berendezésetek olyan rezgésekre van tervezve, amikben nagyobb ellenállás van. Tehát nagyon nehéz lenne olyan berendezést találni, amelyik kalibrálni, érteni vagy akárcsak olvasni is tudná a frekvenciáját annak a nem fizikai lénynek, aki te vagy.
Nos – és erről korábban beszéltünk –  ahogy az első lépést csinálod, tehát tudod mit nem akarsz és ezért kéred azt, amit akarsz, ezt a rezgést egy ellenállás-állományból indítod ki egy ellenállás nélküli légkörbe, amiben az azonnal kalibrálásra kerül arra a magas frekvenciára – ezt így lehet a legjobban és legkönnyebben leírni – ahol ellenállás-mentességben van tartva, ami azt jelenti, hogy bármikor ha valami ellenállás-mentességben van tartva, akkor teljes bizonyossággal manifesztálódni fog. Mert csak az ellenállás az, ami valaha is meggátolhatja, hogy valami is megtörténjen.

Tehát a vágyadat a belső lényed tartja ebben az ellenállás-mentes állapotban, de neked még mindig van egy véleményed, hozzáállásod vele kapcsolatban. Tehát a belső lényednek van egy frekvenciája az adott témával kapcsolatban és neked van egy frekvenciád az adott témával kapcsolatban, és az ahogyan azok a frekvenciák egymással elegyednek, határozza meg, hogy rezonálsz-e a lakóbuszodban 86km/h -ánál.

Tehát néha a rezonálás frusztrációval egyenlő – te így fordítod le – néha a rezonálás extázissal egyenlő. Amikor tényleg szinkronban vagy a belső lényeddel, akkor olyan közel vagy a belső lényed rezgési frekvenciájához, hogy olyan kicsi az érzékelt ellenállás, hogy akkor érzed ezeket az érzelmeket. De miért vannak érzelmek? Mert te nem csak rezgési lény vagy hanem fizikai lény is. És a fizikalításod azt jelenti, hogy te egy vegyi gyár vagy. Tehát amikor ez a frekvencia találkozik ezzel a frekvenciával, akkor az ezt a vegyületet termeli, ami frusztrációnak érződik. Amikor ez frekvencia találkozik ezzel a frekvenciával, akkor az ezt a vegyületet termeli, ami dühnek érződik. Amikor ez frekvencia találkozik ezzel a frekvenciával, akkor az egy olyan rezgést termel, ami olyan vegyületet termel, ami szeretetnek érződik, vagy biztonságnak, vagy jól-létnek.
Tehát az érzelmeid a benned lévő rezgési frekvenciák keverékének jelzői. A valaha volt legjobb kérdés az érzelmekről. A valaha volt legjobb válasz az érzelmekről. 

Mert a rezgések és gondolatok dolgokká változnak. És mivel egy fizikai világban élsz, nem jó dolog, hogy van egy vezérlő rendszered? Ami nem csak egy vezérlő rendszer, hanem a fizikai manifesztációja a rezgések keverékének ami van a teljességnek aki te vagy és a lény között, akinek lenni engeded magad bármely pillanatban. 
Ahogy beszéltünk is erről a barátunkkal, te választhatsz, hogy vagy így tekintesz rá, vagy úgy. És az, ahogy te választottál, valahogyan viszonyult ahhoz, ahogy a belső lényed választott, hogy tekint rá. És az ahogyan a belső lényed választott, hogy tekint rá, a meghatározó rezgés. Más szóval a belső lényed soha nem fog csatlakozni hozzád a rezgésedben. Ha a belső lényed valamivel kapcsolatban ugyanazt a rezgést találná, mint te, akkor nem lenne diszharmónia. 

A belső lényeddel való harmóniád, vagy diszharmóniád miatt van érzelmed. Csak a belső lényed soha nem fog csatlakozni hozzád egy gyűlöletes gondolatban. Soha nem fogod jól érezni magad, mikor gyűlölsz. Soha! Mert a belső lényed soha nem fog csatlakozni hozzád. 

Sokszor említettük példaként, hogyha látnál valakit az utcán, aki vérzik, mi tudjuk, hogy segítenél neki. De amikor látsz valakit diszharmóniában, dühben csapongani, akkor gyakran nem akarsz segíteni, inkább közelébe sem mész, annak ellenére, hogy ráférne a segítség.      

Á: Tehát amikor megérted azt, hogy van egy rezgési valóság, ami tényleg az, aki te vagy és azt, hogy az a rezgési valóság, ami tényleg az, aki te vagy, állandóan a te nevedben tevékenykedik és aztán ellazulsz és próbálsz annak az irányába mozdulni, akkor sokat fogsz ma hallani arról, hogyan hangolódj arra, aki valójában vagy. Eljutsz abba az állapotba, hogy tényleg tudod ki vagy, tényleg érzed ki vagy és aztán az lesz, hogy – ami egyébként már megtörténik, de még inkább meg fog -…, hogy remek tapasztalatban lesz részed miközben tanúja leszel gondolataid dolgokká változásának. 

A gondolataid azokká a dolgokká változásának, amikről beszéltél. És mi szeretjük azt, mikor a gondolataid dolgokká változnak. Tényleg szeretjük. Semmi nem okoz annál nagyobb örömet, mint a küszöbén lenni azoknak a manifesztációknak.  És aztán a tisztánlátás olyan tudatos állapotában lenni, hogy felismered az összes finom részletét, ahogy kibontakozik a tapasztalatodba.

Uhh, nincs annál remekebb, mint kint lenni a gondolat élvonalában. Ezért vagy kint a gondolat élvonalában. De figyelj azokra a rezgésekre, amik nem egészen élvonalbeliek! Mert ha nem figyelsz azokra a rezgésekre, amik nem egészen élvonalbeliek, akkor sohasem fogod megtapasztalni a tudatos élvonalbeli teremtést.

Mindenki teremt és mindenki élvonalbeli módon teremt. Csak az van, hogy sok ember sok dolgot teremt, amit nem kíván teremteni. És ezt véletlenszerű teremtésnek hívjuk. Véletlenszerű teremtésnek. Tehát szeretnénk ha tudnád, ez fontos, tehát szeretnénk ha megértenéd, hogy a belső lényed tudja, mi az álláspontod a fizikai testedben mindenhez viszonyítva, ami lenni akarsz. A belső lényed tudja, hogy hol akarsz lenni és, hogy hol vagy és ismeri a legkisebb ellenállás útját, hogy eljuss oda.

A legkisebb ellenállás útja máshogyan fogalmazva, az utat,  amelyiken az ellenállásod van. A legkisebb ellenállás útja. Az út amelyiken a legkevesebb ellenállásod van. Az utat, amelyiket a legvalószínűbben engeded meg magadnak, hogy megtaláld azt amit akarsz, saját magad ellenére. És idővel nem leszel útban. Tehát a dolgok akkor is jól alakulhatnak számodra, ha útban vagy. De UHHH!!! amikor elállsz a saját utadból, úgy hogy többé nem vagy annyira tudatában annak, ami van, és jobban fel vagy készülve arra – és halld a megfelelőbb szavakat -, hogy elébe menj annak, minek??? Elébe menj annak, ami már manifesztálódott, azért hogy ne azon a színvonalon maradjon az ami jön, mint ami már manifesztálódott. Érthető?

Ha annyira tisztában vagy azzal ami van és az ami van, sokkal többet termelt abból, amit akarsz, de te annyira tudatában vagy annak, ami van, hogy annak ellenére, hogy a forrás, a vonzás törvénye és minden létező azon van, hogy megtörténtté tegye azt, amit kértél, te nem engeded megtörténni. Legalábbis nem hagyod magadnak, hogy tudatában légy neki, mert olyan rezgésen tartod magad, ahol nem láthatod. 

Tehát tudatos teremtőként csináld azt, hogy találj módot arra, hogy beazonosítod, elkülöníted  és arra kalibrálod rezgési frekvenciáidat, amit akarsz és akkor mindegy mi az ami van, mert amit akarsz az a meghatározó és az ami van utat enged annak, amit akarsz. Ez így működik. 

És az enged neki utat, amit a gondolataiddal csinálsz, azt pedig úgy tudod, hogy mit csinálsz a gondolataiddal, hogy érzékeny vagy arra, ahogy érzel. 

Tudatos teremtésed szempontjából kétféleképpen tudhatod, hogy megy neked:
Az első, hogy tudatában lehetsz az érzelmeidnek, amik jelzik hogyan válaszol a vonzás törvénye belső lényed kérésére és hogyan válaszol a te kérésedre.

Így még soha nem mondtuk. Tehát a belső lényed kéri a bőséget, a tisztánlátást, a szeretetet, a megértést, amire vágysz. És te gyakran vonzod – vonzod, amit vonzol ehhez viszonyítva – , a “nem elég”-séget, a méltánytalanságot, az igazságtalanságot és az ahogyan érzel jelzi a kettő közti kapcsolatot. 

Ha nem tetted volna meg az első lépést, ha nem válogattál volna, ha nem indítottál volna útnak vágyrakétát és ha a belső lényed és minden létező és a forrás a vonzás segítségével nem gyűjtené az együttműködő elemeket, akkor soha nem tudnál negatív érzelmet érezni. 

Á: Felfrissültetek? Jó! És most? 
K: Üdvözöllek ismét! Beszélgettünk egymással az alaszkai hajóúton. Beszéltem neked az állapotomról és a botok eljárását ajánlottad nekem. Gyakorlom a botokat, de néha zavarban vagyok, mert úgy tűnik az állapotom kicsit csökken, azt hiszem. 
Á: Rosszabbodik attól az eljárástól, amit javasoltunk? 
K: Nem.
Á: Mert ha igen, akkor többé ne csináld! 🙂
K: Azt értem. Aztán a szorongásom megint felerősödik…
Á: Ezekről a dolgokról sokat beszéltünk itt. Átment valamelyest az üzenetünk?
K: Átjött minden, ezért vagyok összezavarodva. 🙂 Aztán a szorongásom felerősödik és nem bízok magamban. 
Á: A szorongás azt jelenti, hogy nem a forrás hatása alatt vagy. Ha szorongást érzel, akkor azokban a gondolatokban nem lehet bízni. Ami jó dolog. “Szorongok és nem bízom magamban. Szorongok, ami jelzi, hogy nem a forrás energia hatása alatt vagyok. Talán nem azon gondolatok irányába kéne elmozdulnom, amik a szorongást okozzák.” Ez egy jó vezérlés, ugye?
K: Igen.
Á: Azt hiszed, azt mondhatnád “Szorongást érzek, tehát tudom, hogy nem kapcsolódom a forrás energiához, tehát mégis meg fogom tenni?” A vezérlőd működik, tehát?
K. Tehát azt hiszem mivel a szorongás izmom erős…
Á: Állandóan?
K. Nem, nem állandóan. Meditálni tudok. De konstans az állapotom, ami zavaró és aztán a gondolataim elmennek más irányba. 
Á: Azt állítod, hogy nincs út a fejlődéshez? 
K: Van út, de…
Á: Akkor azt is mondhatnád, hogy – ami rendben van, nem hibáztatunk, csak tisztázni akarjuk -, azt is mondhatnád, hogy “Ez nekem nem fog működni”, éppúgy mint azok a dolgok, amikről most beszélsz. Ha azt veszed tudomásul, hogy valami nem működik, akkor az nem tud működni. Holott nem érzel mindig úgy és most mégis arról beszélsz. Tudsz találni bármit abban, amit csinálni szoktál, ami javul, vagy amitől jobban érzed magad és kevésbé szorongsz?
K: Ööö, ööö…Á: Elmondunk pár dolgot. Csak fogadd be őket aztán megkérdezzük tőled, hogy a szorongásod erősödik, vagy enyhül. Ahogy itt elkezdtük… tudod, te ott hátul fénylettél, más szóval elmondhatjuk, hogy van egy vágyad és fogadó állapotban voltál, máskülönben mi nem láttunk volna és nem hívtunk volna előre. Tehát létrehoztál egy olyan rezgést, ami ide előre hívott, aztán máshogyan beszéltél, mint amit a fényed mutatott, ezzel csőbe húztál minket tudod. Egy dolgot jeleztél, és egy másikat mutattál, mikor ide kerültél. Tehát mi az amitől ha itt vagy panaszkodni akarsz nekünk?
K: Nem akarok panaszkodni.
Á: Semmi gond. Panaszkodsz, ami rendben van, de mi az amitől azt érzed, hogy helyénvaló azt itt megtenni? Ez nem behúzós kérdés. Ha belegondolsz, akkor miért akarsz beszélni erről itt velünk? 
K: Mert nem bízok a gondolataimban.
Á: De ha van bármi, amit megtudhattál tőlünk, akkor az az, hogy téged mindig egyre több kijelentés és figyelem felé irányítunk azzal kapcsolatban, amit akarsz. Más szóval az, amiről most beszélsz, az amit most megélsz – és ezt egy nagyon jó dolog másokban is észrevenni – amit itt demonstrálsz az az, hogy milyen érzés nem a forrás hatása alatt lenni. Valójában ez a bizalmatlanság definíciója. Te most nem vagy a forrás hatása alatt. Mégis beszélgetni szeretnél velünk… más szóval nem tudnál elérni hozzánk nem fizikai nézőpontunkban, nem hallanád, amit mondunk, ha nem Esther-en keresztül érnél el ehhez a forrás nergiához. És nem hallod meg, amit mondunk annak ellenére, hogy Esther-en keresztül történik. Semmi nincs amit mondhatnánk neked a mikrofon segítségével a füledbe, amit jobban hallhatsz, mint amit közvetlenül megkaphatsz, ha nem vagy a befogadó rezgésen. Ez egy nagyon fontos dolog. Olyan kérdésre nem tudunk válaszolni, amire azt hiszed, hogy nincs válasz. Nem találhatsz megoldást, ha nem hiszed, hogy van megoldás. 

És amikor annyira tisztában vagy vele, hogy a megoldás eddig nem jött, akkor nem is fog egyhamar jönni. Egy óráig beszélgethetnénk, de semmi nem változna. 

K: Ez a problémám, azt hiszem.
Á: Igen az, de változhatna, ha valami másra tudnál fókuszálni, akár itt és most. Van bármi más, vagy ez a rögeszméd?
K: Rögeszmének tűnhet, de tudom, hogy képes vagyok más dolgokra is fókuszálni.
Á: Jól van! Akkor próbáljuk meg! Találj valamit, mindegy mi az!
K: A lányom. 
Á: Beszélj róla egy kicsit! Ő egy szörnyű ember?
K: Dehogyis, ő annyira gyönyörű!
Á: Megőrjít?
K: Nem, nem!
Á: Egész nap dühít?
K: Nem, nem!
Á: Oh, tényleg? 🙂 Nem hozza rád mindig a frászt?
K: Nem, nem!
Á: Tényleg? 🙂 Akkor ő milyen? Milyen ő a te életedben? Milyen ez neked és neki? 
K: Pazar dolog. Ő annyira aranyos és gyönyörű. Annyira okos. Ő szeretet, csak szeretet. 
Á: Ja. Egyetértünk veled. És ahogy beszélsz róla és érzed őt, te is az vagy. Most nincs benned szorongás.
K: Nincs, nincs. (taps) 
Á: Untat ez a téma, hogy nem fókuszálsz rá?
K: Nem. 
Á: Mindenképp jó érzés. Mindenki érezte. Csillognak a szemeid, éreztük, ahogy sugárzik belőled. Akkor miért nem választod ezt a témát 10-ből kilencszer, a másik témát pedig 10-ből egyszer inkább, mint fordítva? Tudod miért? Eláruljuk! Mert emberi tapasztalatodban arra a meggyőződésre jutottál, hogyha van egy problémád, akkor küzdened kell vele. Addig kell fókuszálnod rá, míg meg nem oldod. De soha nem oldod meg és nem csak megmarad, hanem erősödik, addig, amíg rögeszméddé nem válik.

Nos, te képes vagy fókuszálni. Láttuk az energiádban, mikor felemelted a kezed. Ebben a teremben nem is ülhettél volna messzebb, mégis itt vagy. Más szóval, ez a probléma, ami olyan nagynak tűnik neked, szertefoszlott, mikor a lányodról kezdtél beszélni. És a szorongás elszállt. Mert amikor a lányodról beszéltél, pontosan úgy beszéltél, ahogy a belső lényed tudja. Tehát azonnal összhangba kerültél. És amikor összhangban vagy, nincs szorongás. Lehet, hogy soha nem fogunk olyan emberrel találkozni, akinek erősebb a vágya a tiédnél. Ami egy nagyon erős vágy. És az az erős vágy szolgál téged, mikor vele áramlasz, de kínoz, amikor nem. 

De egy vágyat nem tudsz elengedni, mert az egy vágy. Tehát nincs más választásod, mint megtalálni a módját, hogy összhangba kerülj vele. És tudjuk, hogy képes vagy rá. Az előbb mutattad meg. Tehát hallottad, mikor azt mondtuk “Maradj távol a témától! Ne bántsd! Engedd, hogy a többi bot a rakásban – vagy csak az az egy kedves bot, amiről beszéltél – alakítani kezdje a rezgésedet! Arra koncentrálj és figyeld mi történik minden mással!”
K: Most már világos. Köszönöm! 
 

K: Sok fájdalom érte a családomat. Legutoljára a kiskutyámmal történt, hogy szívbetegsége lett. Egy barátságos doktor diagnosztizálta és azt mondta, hogy hosszú ideig kell gyógyszert kapnia. Azt mondtam, rendben. Fogtam a gyógyszert, átkaroltam a kutyust és hogyismondjam, megpusziltam a szívét és a fájdalmát. És próbáltam szeretetből kapcsolódni ahhoz a fájdalomhoz. És nemrég azt történt, hogy elmentem egy másik doktorhoz, mert az eredeti orvos azt mondta, hogy ha a kutya köhögése rosszabbodik, akkor nézessük meg megint a szívét, és ez az új doktor megnézte a berendezéseivel és azt mondta, hogy szívbetegségnek nyoma sincs és hogy a másik doktor félrediagnosztizálhatta a kutyust, mert semmi gond nincs ezzel a szívvel. Tényleg semmi, nulla és egyáltalán nem látható, hogy valaha is bármi baj lett volna a szívével. És csókot adni a fájdalomnak olyan érzésnek tűnt, mint amikor a békát csókolod meg és a békából herceg lesz. Tehát ez átváltoztatta a fájdalmat, amit belülről megcsókoltam úgy voltam vele, hogy oké, elfogadom ezt a fájdalmat, ami része az életnek. Oké, néha a testnek is vannak növekedéssel járó fájdalmai…
Á: Beszéljünk erről! Amikor te csókolsz, akkor általában szeretetet ajánlasz?
K: igen. 
Á: Tehát amikor szeretetet ajánlasz akkor hozzád és rajtad keresztül áramlik. És a pillanatban, amikor az történik, nem aggódhatsz a kutyáért, tehát nem helyezhetsz nyomást a kutyára. Ha a kutya korábban fogadott valamit tőled, akkor abban a pillanatban ezt nem teszi. Mondhatod azt, hogy habár ez az a tett, amit végrehajtottál, egy mélyebb szinten az történt, hogy kapcsolatban voltál a forrás energiával és azon a módon juttattad kifejezésre. Mondhatjuk azt, hogy bármikor, ha problémád van, akkor megcsókolhatod. És egyáltalán nincs bennünk egyetnemértés veled szemben. De emlékeztetni akarunk, hogy könnyű szeretettel csókolni azt a kutyát, mert az iránt a kutya iránt az megszokott érzésed. 

K: Nem a kutyát, hanem a fájdalmat csókoltam meg. Ez a különbség. Nem a kutyát csókoltam meg! Persze megpusziltam és átöleltem, de abban a konkrét esetben, amikor az volt az érzésem, hiszen az emberek azt mondták, lehet valami probléma a szívével…
Á: Mi arra utalunk, hogyha a téma valaki, akit már szeretsz, akkor már lendület van körülötte. Némely problémát nehezebb lehet megcsókolni, mert az iránta érzett szeretet-szokás nem olyan erős benned.
K: Természetesen. Felismertem, hogy a beszélgetés veled, anyámra emlékeztet, aki negyven éve depressziós, aminek ő egy kiváló mestere. És olyan érzésem támadt, hogy jobban el tudom fogadni a depresszióját, a fájdalmát, bármit, ami vele történik – ami az ő útja és eltér az enyémtől – ha úgymond elfogadom, megcsókolom azt.

Á: Amit neked mondani akarunk és ez egy csodálatos technika, mindannyiótokat bátorítunk, hogy csókoljatok meg dolgokat. Tetszik amit itt mondasz. És hozzá akarunk adni. Azt mondjuk, hogy a lényeg a rezgési háttér, ami alapján azt csinálod. Két dolgot akarunk mondani. A legfontosabb, hogy a csókod a benned lezajló kalibrációról szól. A hatásod – mihelyst rákalibrálod magad -,  a hatásod jelentős. Tehát ráhangolódsz és kibocsátasz, de az, aki fogadja, az, akiben a fájdalom van, neki fogadó állapotban kell lennie.

K: Nem zaklatlak fel nagyon, ha azt mondom, hogy neki semmilyen állapotban nem kell lennie? 
Á: Soha nem zaklatsz fel minket, semmivel. 
K: Úgy érzem, az a képessége, hogy fogadjon, teljesen az én fogadási képességemen múlik és azon, hogy csatornául szolgáljak neki. Tehát ha kapcsolódni tudok a forráshoz és a személyhez, vagy lényhez, akkor kapcsolat van a forrástól. Mert ha ő közvetlenül nem is kapcsolódik, akkor a szívemből az ő szívéhez tudok kapcsolódni, én a forráshoz kapcsolódom…
Á: Ideje, hogy gyerekeket etess, ideje hogy meggyógyítsd a világot és ideje, hogy megállítsd a háborúkat.
K: …csak én, csak én, csak én!
Á: Oh, ez az, amit mi mondtunk, de te nem ezt mondtad. 
K: Nem nem, én csak azt mondtam, ha nekem fontos valaki és olyan helyzetben vagyok, hogy hozzá a szívemen keresztül kapcsolódjak, akkor…
Á: De a szívek kapcsolódásához ő is kell. Neked nincs arra képességed, hogy kapcsolódj a forrás energiához és azt csatornázd. Neki fogadnia kell. És azért, mert mindenkinek közvetlen hozzáférése van ehhez a forrás energiához, sem rád sem másra nincs szükség. 
K: Nem hát! Egyetértek.
Á: Akkor miért van az, hogy beengedik, mikor csókolod, de máskülönben nem engedik be? Mi a különbség?K: Szerintem a kapcsolatom alapja, hogy téged hallgatlak. Inspirál és tesz velem valamit, ami engem megnyit, hogy fogadjak.
Á: Ezzel egyet is értünk, de van egy fontos elem…
K. Mi az az elem?
Á: Az elem az, hogy te nem teremtesz más valóságában. 
K: Nem is, én csak a saját valóságomban teremtek. Csak nem vagyok biztos, hogy másé eltér az enyémtől, mert minden az érzékelésen múlik. Hiszen valahogyan az egész az én valóságom. Úgy érzem te egy részemnek a visszatükröződése vagy. És amikor veled beszélek, olyan mintha magammal beszélnék, csak sokkal színesebb, gyönyörűbb és fényesebb rád nézni. Tehát nem látok különbséget. 
Á: Nos, értjük mire akarsz kilyukadni, de vannak törvényei az univerzumnak mint például “Te a saját valóságodat teremted és sokakkal társteremtesz és mindenki egyénenként választja meg mit teremt és senkinek nincs meg a hatalma, a képessége, vagy a joga, hogy másnak teremtsen valóságot”. 
K: Be kell hívnia, be kell hívnia. Mint a kutyámnak, nyitottnak kell lennie, hogy az én szeretetemet fogadja…
Á: Igen, pontosan ezt mondtuk, pontosan ezt. 
K: Tehát, ha nyitott a szeretetem fogadására, akkor áramlik.
Á: Pontosan. Ezek mellett a feltételek mellett nincs köztünk nézeteltérés. 
K: Nagyon szépen köszönöm!