Abraham Hicks – Fókuszálj az érzelmeidre!

kerem-az-infot

Térjünk vissza valami nagyon fontosra, ami az új élén van annak az élvonalnak, aminek mind része vagyunk! Mivel itt vagy kint az élvonalban és oly sok emberrel érintkezel, mi értjük miért érződik logikusnak, hogy annyira rájuk figyelj és akard a figyelmüket! Értjük miért szeretnéd, hogy megértsenek és egyetértsenek veled, de mondani szeretnénk valamit ami segíthet neked “Ezt soha nem éred el! Nem fognak megérteni!” Áldott emberiség rendkívül változatos családjaként érkeztetek. Nem utánozni jöttetek egymást! Ugródeszkaként szolgálni jöttetek egymást, hogy táguljatok, fejlődjetek. Érthető ez valamennyire? Ha azt gondolod az a jószerencséd van – amit mi rossz szerencsének látunk -, hogy körülötted sokan a kedvedben járnak, akkor nincs másod, mint emberek, akik meg akarnak felelni neked, ami azt teszi, amit tényleg tesz az – miközben azt gondolhatod, hogy ez boldog örök életed kulcsa -, hogy egy olyan helyzetbe hoz, hogy felcseréled őket – és őket is szeretjük, csak ők ingatagok és következetlenek – a saját valódi vezérlődre. Próbáltál már valaki kedvében járni valaha és végül rá is jöttél mit vár és akar tőled, aztán megváltozott és mást akart. 🙂 Nos, a saját belső lényed lépést fog tartani tágulásoddal és fejlődéseddel. Tehát tényleg szeretnénk segíteni, hogy erősebben határozz. Szeretnénk, hogy elhatározd azt, hogy ami fizikai, az valóban csodálatos! De ma párszor elmondjuk neked – és megbántani nem akarunk, csak nem biztos, hogy sikerül -, hogy ti mind, akiket szeretünk, sokat emberieskedtek… egymással emberieskedtek. Könyveket írtok róla. Próbáljátok kisilabizálni. Fogjátok mindazt, ami teremtetek, jó és rossz halmokba rendezitek, aztán vitatkoztok egymással a halmaitok felett. Mi ezt értjük emberieskedés alatt. De jobb lenne, ha mindenkiért hálás lennél és méltányolnád hozzájárulásukat a sokféleséghez. Mert ez a sokféleség az alapja briliáns és fontos következtetéseidnek annak kapcsán, mit kedvelsz jobban saját tágulási és fejlődési folyamatodban. És lényed minden szintjén, még sejtszinten is vágyrakétákat bocsátasz ki. A belső lényed követi azt a rakétát, ráfókuszál és eggyé válik vele. Így erőteljes vonzáspontként szolgál a társteremtő elemek összegyűjtésére – a te érdekedben – mindenhez, amit kérsz, amit akarsz. Tehát van ez a rezgésbeli valóság, ami formálódik – ahogy egy baba fejlődik a méhben -, ami teremtésed formálódása és rezgésed gondolatokká, gondolataid dolgokká válása. Te egy teremtő vagy, aki jött, hogy megélje a gondolatok dolgokká válását. Itt vagy kint ebben az élvonalban, ahol az egész unverzumban itt lehet a legfelpezsdítőbb tapasztalat, ami az, hogy éled az életet, a hatására többet kérsz és az univerzális erők, amit Istennek hívsz, mögéd sorakoznak és segítenek mindennek a teremtésében, amit zseniként, méltóként és áldottként egyáltalán kérhetsz. És csak akkor esel ki a harmóniából, amikor elkezded kikérni mások véleményét arról, mi helyes és mi nem. Amikor szembe szállsz saját vezérlő rendszereddel és próbálsz valaki más kedvében járni, ami hosszú távon, alapjában véve, szinte lehetetlen. Itt sok az átbeszélni és a felfedezni való. Érezzük energiádat. Tehát csak lazulj el és tudd, mindenre választ kapsz, amire szeretnél. Bízz abban, hogy megtaláljuk azokat, akik legjobban kifejezhetik gondolataidat, hogy jelentőségteljes, átfogó beszélgetésünk legyen, ami kielégítő számodra. Az elégedettség érzésénél nincs dicsőségesebb létállapot, mert amikor elégedett vagy, akkor a rezgésed bármilyen irányba mozdulhat. Jelentős hatalmad van döntéseid felett, mikor elégedett vagy. Könnyen elkaphatsz kevésbé kellemes gondolatokat és elindulhat a lendület a nem vágyott irányába, vagy találhatsz kellemesebb gondolatokat és nagyon rövid időn belül – hiszen nincs ellenállás – … Képzelj el egy érzelmi skálát! Az egyik végén a teljes felvértezettség a másik végén ennek teljes hiánya. A szörnyű érzésű végén van a félelem, a megbánás, a másik végén a szeretet, a nagyrabecsülés. Ennek az érzelmi skálának pont a közepén van az elégedettség. Elégedettség, amiben hatalmad van. Elmeséljük kedvenc történetünket a hatalomról, aztán beszélgetünk.
A kocsid ott van egy hegy tetején San Francisco-ban. Megvan a kép, ha jártál már ott. Esthert sokkolta, mikor felért a hegytetőre és ráébredt, hogy lent az út végén van az öböl. Uhhh! A lélegzete is elállt! Azt se tudta, hogyan jutott fel oda. Megijedt a gondolattól is, hogy levezessen onnan. Mivel tudta mi vár rá és élénk képe volt róla, azt mondtuk “Képzeld azt, hogy ott a kocsid a hegy tetején és úgy döntesz fizikaórát adsz magadnak! Vedd ki üresből, engedd ki a kéziféket, állj mögé és lökd meg egy picit, majd figyeld mi történik. És ahogy meglököd, rögtön érzed, milyen könnyen belendül. Tudod mi lesz, mert eleget tapasztaltál. Biztosra tudod, a kocsi az öbölben végzi. Aztán feleszmélsz – mert kedveled ezt a kocsit, vagy mert a HERTZ visszavárja 🙂 -, elé állsz, az neked megy és megállítod a lendületét. Nem nagy dolog. De a hegy lábánál állva nem próbálnád megállítani a lendületét. Az elégedettség érzése ebbe az állapotba helyez. Ugyanebbe a hatalmi állapotba. De ha nem gyakorlod a hatalmadat, mert nem vagy tudatában érzelmeidnek, mert eddig másokra és a beleegyezésükre számítottál annak kapcsán, te hogyan érzel dolgokról – talán ma elérjük, hogy túl légy ezen -, akkor lehet, hogy nem tiszteled az elégedettséget meg a többit, akkor lehet, hogy nem fontos annyira az a hatalom és hagyod, hogy gondolataid addig a pontig vigyenek, mikor már nincs visszaút, amíg alszol egyet, vagy megműtteted az agyad, vagy meditálsz, vagy csinálsz valamit, ami a rezgési táblát kicsit letakarítja.

Abraham Hicks – Mennyire legyünk konkrétak?

kerem-az-infot

K: A teremtés és annak kapcsán, hogy tudod, mit nem akarsz, mennyire kell konkrétan tudnod? Mert sokszor… például én ingatlanozom, és évekkel ezelőtt erősen pénz-idő egyensúlyra vágytam, amit oly sokan akarnak. Ez már megvan, mert itt vagyok. Megvan! Valami, amire nagyon vágytam. Az ingatlanozás fel sem merült bennem, soha nem is jött szóba. Az utam tisztán rávezetett. Egyszer sem gondoltam rá egész életemben, aztán bele kerültem és megkaptam, amire vágytam, abból a szempontból. Érzem, hogy most más hív. Ismerem az elemeit, ugyanúgy tudom lényegében mire vágyom. Pontosan kell tudnom mi az?
Á: Hát az van… na ez nagyon tetszeni fog. Amíg az ingatlanozást teremtetted és nem tudtál róla és annál is többet és nem tudsz róla, és annál is többet és nem tudsz róla, és még annál is többet és nem tudsz róla… 🙂 mindazon idő alatt, míg életedet élted és kontrasztot tapasztaltál, mindezeknek életet adtál. Teremtésed részletei… dobszót kérünk! A részletei…, a teremtésed konkrétumai, mind az első lépésben történnek. Első lépés: a kontraszt segít eldönteni mit akarsz. Második lépés: a forrás megadja. Harmadik lépés: eléred, hogy rezgésileg passzolj ahhoz, ami rezgésileg megadatott aztán az örvényedből a tapasztalatodba kerül impulzusokon, megérzéseken és a tetteiden át. Ezt értetted? Most megvan ez az alap ismereted. Nagyon konkrét vagy az első lépésben. A harmadik lépés lehet nagyon általános. Mert már mindent kértél, amire vágysz és a belső lényed már mindet sorba rakta, a társteremtő összetevők összegyűltek, és tudod mi az amiért általában nem találkozol a már összegyűjtött társteremtő elemekkel?
K: Mi?
Á: Túl konkrét vagy! Megint az első lépésnél vagy! 🙂 🙂 Kösz, hogy nem ellenkezel! Túl konkrét vagy! Megint az első lépésnél vagy! Miből áll a rezgés? Egy kérdés rezgési összetevői eltérnek a válaszétól. Egy kérdés rezgési összetevői eltérnek a megoldástól. Ha megélted a problémát, megteremtetted a megoldást. De ha folyton a problémát kóstolgatod a túlzott konkrétságoddal, akkor kizárod az impulzusaidat, az inspirációdat a megoldáshoz.
K: Csak annyira legyek konkrét, hogy tudjam, idő-pénz egyensúlyra vágyom? Semmi mást nem kell tudnom?
Á: Volt egy kérdésed, mondunk még valamit. Azt kérdezted “Mennyire kell konkrétnak lennem? Nos, ha kiléptél az első lépésből a harmadikba, egyáltalán nem kell konkrétnak lenned. Élj csak boldogan örökkön örökké. Lógathatnád a lábadat egy kád forró vízben és minden örömmel hozzád jönne. Más szóval, ha nem csinálsz semmit, ami útban van, akkor jön. Jön, jön, jön, jön! Gondolj bele! Te végeztél az első, a forrás a második lépéssel. Kész! Csak arra figyelj, ne mássz vissza az első lépésre, ami más rezgésű mint a harmadik. Nincs más dolgod! Nincs más dolgod! Azonban, azonban… 🙂 🙂 , ha a harmadik lépésben vagy, elégedetten, és konkrétabban gondolkozol, az nagy élmény! Akkora élmény konkrétnak lenni, ellenállás nélkül! A lényeg nem az, mit csináljak, hanem mi tölt el jó érzéssel? Ha benne vagy egy projektben… Esther bent van most egyben… minden pillanatban, amikor nem csinál mást, akkor mindig arra gondol. Arra gondol mert olyan jó érzés! Akkora élmény rá gondolni. Nem azért teszi, hogy bármit felgyorsítson. Ez kész tény! Bizonyosság! Rá gondol mert annyira jó érzés rá gondolni. De ha nem jó érzés, abban a pillanatban megint az első lépésre lépett. Ami teljesen jó, mert az első lépésben többet raksz az örvényedbe. Az aranyszabály, hogy addig gondolj rá, amíg jó érzés. Mi így tekintenénk rá! Értesz most valamit, amit korábban talán nem értettél? Ami nem más mint: nem kemény munka és küzdelem teszi megtörténtté. Azok lelassítják. A bizalom, a hit, a megértése, hogy létezik. Az elvárás, hogy megmutatja magát neked. Az izgalom! Ohhh az izgalom, az állapot amiben tudatosan élvezed és megfigyeled, ahogy a gondolatok dolgokká válnak. Élvezed a folyamatot! “Ohhh támadt egy ötletem! Ohhh egy csodás ötletem van! Aztán cselekedtem és ez történt, meg ez történt, meg ez történt!” Amikor elvagy a hármas lépésnél, akkor az élet visszadob az első lépésre elég gyakran, ami rendben van, mert mindig tágulni fogsz. De konkrét válasz erre a konkrét kérdésre… ha próbálsz rájönni mennyit agyalj valamin… csak lépj az harmadik lépésre és lazulj! Hagyd a munka dandárját az univerzumra! Mintha a belső lényed megelőzne, kivágná a bozótot és lekövezné az utat. Ami ezen a dicsőséges ösvényen visz mindenhez, amit akarsz. De emberi mivoltod azt mondja “Neem, én a terepet választom!” 🙂 🙂 Bizonyítom az érdemességem egy kis küzdelemmel. Mire mi “OKÉ!” Attól csak több lesz az örvényedben. Több út, több kövezet lesz az örvényedben. Azt hiszed szeretsz küzdeni, de a küzdelem minden pillanatában egy jobb társadalmat építesz, a küzdelem minden pillanatában jobb kapcsolatokat építesz, a küzdelem minden pillanatában az eljövendő emberek életén javítasz. Csak szerintünk neked is hasznod lehetne belőle most! Ugye?
K: Igen. Abszolút! Köszönöm!

Abraham Hicks – Igazam legyen, vagy jól érezzem magam?

kerem-az-infot

K: A pillanatról szeretnék beszélni, mikor néha elragadnak a gondolataink és emberi mivoltunk és szeretném tudni mit mondasz erről.
Á: Kezdjük azzal, hogy az egész a lendületről szól!
K: Igen, igen és erről is szeretnék beszélni és arról, hogyan tudnánk a pillanat elképzelését a szívünkbe vinni, milyen szerepe van a szívnek ebben és abban hogy elengedjük az elménket?
Á: Nos a szíved a véredet pumpálja.
K: Ja, ja, ja…
Á: Milyen más szerepet szánnál neki?
K: Akkor a szív csak egy kapcsolótábla? Akkor ezeknek a szavaknak, mint elme és szív, milyen szerepük van a teremtésben?
Á: A tudatod leginkább a szíveden keresztül kerül feldolgozásra. Amikor emberek a szívről beszélnek, akkor általában annak érzelmi szerepére gondolnak. De egy egyszerűbb megközelítést javaslunk és azt, hogy csak fogadd el, hogy te egy rezgési lény vagy egy rezgési univerzumban, és az amit gondolsz hozza mozgásba a rezgéseidet. És aztán az érzelmek, amiket érzel és amit a szívednek hívsz, tájékoztat arról milyen a kapcsolatod azzal, aki valójában vagy. Talán ezért hívod szívnek, vagy szeretetnek. Mert az aki valójában vagy…
K: Ez az önazonosságunk???
Á: Lehet, de…
K: Így rezonálunk a szívünkkel?
Á: Amikor jól érzed magad, akkor teljes rezonanciában vagy a forrásoddal. Hívhatod szívnek, ha akarod. Ha nem érzed olyan jól magad, akkor nincs meg ez a rezonancia. Ez csak egy egyszerűbb alapelv és rezgésileg pontos is. Na, most mi a kérdésed?
K: Amikor kontrasztot élünk meg és elragadnak a gondolataink, akkor az megállítja a lendületet, minden megáll.
Á: Az van, hogy a vágyott iránti lendületet megállítják az ellentétes gondolatok. A nem vágyott iránti lendületet megállítják az ellentétes gondolatok. Igaz? Tehát, ha jól akarsz érezni és rossz gondolataid vannak, hagyd abba!
K: A gondolkodást?
Á: Hááát, ha korán elkapod, nem abbahagyod a gondolkodást, hanem gondolatot változtatsz. Régebben ezt váltópontnak hívtuk. Tudom mit nem akarok, mi az, amit akarok? De ha nagyobb a lendület, akkor a szavaid már nem elég erősek. Ezért beszélünk a megelőzésről, amit előkészítésnek hívtunk. Amikor meditálsz, elcsendesíted az elméd. Amikor elcsendesíted az elméd, megállítod a gondolatot, amikor megállítod a gondolatot, akkor minden negatív lendületet leállítasz. Az ellenállást is. És aztán emelkedik a rezgésed, és ha az emelkedik, hozzáférsz azokhoz a gondolatokhoz, amiket a belső lényed gondol, de azoknak a gondolatoknak nem akarod a lendületét leállítani, mert azok a gondolatok vezetnek el mindenhez, amit kértél.
K: Igen, az örömhöz. Abszolút! De mért kötődünk annyira a negatív dolgokhoz?
Á: Mert inkább van igazad, mint hogy jól érezd magad. És mert azt tanultad, hogy küzdeni nagyon megéri, és fájdalom nélkül nincs nyereség és mert nem úgy éreztél, – a te szavaiddal – nem voltál annyira szív orientált. Te így születtél. Azzal a tudással születtél, hogy az életnek jónak kell lennie neked, azzal a tudással születtél, hogy jó vagy és a forrás melletted áll. Ezzel a tudással születtél. De emberi mivoltotokban, ahogy csoportokba klikkesedtek és egymás igazán vitatkoztok, ahelyett, hogy jól éreznétek magatokat, elfelejtitek hol a helyetek és nincs kiút belőle. Észrevetted, hogy csak csoportól csoportra jársz, elítéled az egyiket aztán a másikat. Belépsz egy új csoportba, majd elítélsz egy másikat, aztán belépsz újabb csoportba, elítélsz egy másikat és így tovább és szörnyen érezd magad az egész folyamatban. Vagy meditálhatnál és megállíthatnád az összes gondolatot, mert amikor semmit nem gondolsz, akkor nincs ellenállás és engedheted, hogy a természetes rezgésed összekapcsolódjon azzal akinek a belső lényed ismer téged, azzal, aki valójában vagy. Nem azzal aki voltál mikor születtél, hanem azzal akivé azóta váltál, az örvény verzióddal a valódi forrás verzióddal.
K: Olyan, mintha két ember lenne ebben a kapcsolatban. A belső lényed és ez a másik…
Á. Kezdetben, mikor ember barátainkkal társalogni kezdtünk Esther-en keresztül, legtöbbetek azt gondolta, te csak te vagy, ennyiből áll az éned. Aztán elkezdtük magyarázni, hogy van a forrás energia éned és a te éned. Mert szerettük volna, hogy megértsétek, hogy a forrás energia éned nem teljes egészében jött ide veled. Az emberek úgy hiszik, hogy “Élek vagy, halok. Fizikai vagy nem fizikai vagyok.” Ez nem így van. Te állandóan nem fizikai vagy és néha fizikai. Mihelyst megérted, hogy egy részed itt fizikai és ez az a rész amiről itt mindig beszélünk, de létezik nem fizikai részed. A fizikai részed felfedezi a kontrasztot és többet kér, és a nem fizikai részed azonnal azzá a többé válik, amit kérsz minden egyes kontrasztos pillanatban. Tehát a kontrasztod a mi nyereségünk. A kontrasztod a mi tágulásunk. A kontrasztod teszi örökké az örökkévalóságot. A kontrasztod nagyon jó dolog. És legyen a kontrasztod az első lépés, de ne legyen az első és megint az első, az első, az első, az első… Legyen az első lépés! A második lépést pedig mi mindig elvégezzük. Nos, valami másra is utalni akartál?
K. Nem. Csak érteni akartam ezeket az alapelveket.
Á: A kérdésed makacs volta miatt nagyon jó dolgokat mondtunk.
K: Igen, imádom! Nagyon köszönöm!

Abraham Hicks – Ábrahám az abortuszról

kerem-az-infot

K: Mi történik, mikor úgy döntünk, jövünk… és mi nők teherbe esünk, majd elvetetjük… tehát mi történik?
Á: Mivel? Mit szeretnél tudni?
K: Ha a baba nem születik meg, mert abortuszom volt, mi történik azzal az energiával?
Á: Nem akarjuk, hogy bárki okot találjon arra, hogy megsértődjön a következők hallatán, mert ezt olyan megvilágításba helyezzük amitől tisztán látsz majd ezzel kapcsolatban. És átbeszéljük, míg helyre nem találsz benne. De ez olyan mintha az mondanád “Elkezdtem arra gondolni, majd amarra irányult a figyelmem, tehát azzal mi történt? Mi történt a gondolattal, amit nem gondoltam tovább?” Ábrahám, tényleg!? Ezt azzal hasonlítod össze? Igen! Mi történt azzal? Minden gondolat, amit valaha gondoltak, még létezik. Semminek nincs vége. De megjegyeznénk valamit a tudatról és a tudatról ami testet ölt. Rengeteg minden zajlik a tudatban, ahogy babák létrejönnek a méhben, sok minden történik, hogy az összejöjjön. Tehát valaki, aki elérte, hogy megtapasztalja e fizikai magzat létrejöttének a kezdetét… a magzat a tágulását és azt amire szüksége van az anya rezgéséből és szándékaiból kapja. És a tudat, abban az értelemben, ahogy te tudatnak gondolod, nem lép be a abba a fizikai testbe az első lélegzetéig. Tehát a nem fizikaiban senki nincs aki… nem üldögélnek csoportokban… “Hogyan? Nem kaptad meg a tested?” “Nem!” 🙂 🙂 “Beszart a csaj! Szexi zenét nyomtam, teljesen feltüzeltem, összehoztam neki egy klassz vacsit, már egész jól alakult, megtörtént a fogantatás, hu-húú!!! Aztán a köcsög meggondolta magát!” 🙂 🙂 A nem fizikaiban ilyen beszélgetés egyáltalán nem folyik. Ott egyáltalán nem folyik ilyen. Tudat van ami a legkisebb ellenállás útjait köveit. És nem akarjuk ezt lekicsinyíteni. Ohhh, nem fizikai formában lenni olyan finom csodálatos dolog. De te teremted a saját valóságod. És senki nem von felelősségre téged az ő valóságának teremtéséért. És ez vagy így történik, vagy nem. És ez így történik mindig. Az azt jelentené, hogy ha van egy tudat, aki eldöntötte, hogy egy fizikai útra vágyik, és valamilyen oknál fogva te úgy döntesz, hogy nem te leszel az, akkor neki nem lenne útja. Ez úgy hangzik, hogy te teremted valaki más valóságát. De nem te! Mindig van legkisebb ellenállás útja. Mindig van egy út! Ha van egy vágy, akkor mindig van egy út, tudod! De emberek, akik más embereken akarnak uralkodni, sok olyan eltérő módszert találnak, amikre tudják, hogy téged érzékennyé tudnak tenni, aztán szabályokat alkotnak dolgokról, és elérik, hogy aggódj dolgok miatt és próbálnak olyan dolgokon keresztül uralni téged, ami nem tölt el jó érzéssel. És mi csak arra kérünk, hogy kérdezd meg a belső lényedet ezekről a dolgokról. “Belső lény, mit gondolsz erről?” És a legfontosabb, amit erről neked, vagy bárkinek mondani tudunk, aki aggódik ilyen miatt: A ténye vagy a tapasztalata a negatív érzelem érzésének – ha belegondolsz – bizonyítéka kell legyen belső lényed létezésének és egy eltérő gondolatnak. Ha negatív érzelmet érzel, azt jelenti, hogy megfosztod valamitől magadat. Tehát, ha a negatív érzelem pillanatában megkérded magadtól, milyen gondolatot gondolsz, majd megkérded a belső lényed, ő milyen gondolatot gondol, rájössz, hogy a belső lényed nem azt a gondolatot gondolja, amit te. Érted mire célzunk!? Ez egy csodálatos mód arra, hogy felismerd mit tud ezekről a dolgokról a belső lényed. Meg szokott történni, hogy amikor egy ilyen összejövetelre jössz, vagy bármilyen rendezvényre… tart valaki egy bemutatót és Esther telve lesz magával és mindnyájunkkal, és gondolatok energiafolyamaira talál és úgy ad át dolgokat, hogy azok meggyőzőek, érdekesek és harmóniára, rezonanciára találsz bennük. És a remek élmény, amiben részünk van, a megosztott bölcsesség és az általad érzett rezonancia ellenére, mégis mondhatod – főleg olyan témákról amiket egy ideig máshogy hittél, mint ez is -, hogy ez lehet csak egy másik vélemény, és mi van ha ez csak egy másik vélemény? És ez a másik vélemény most igaz vagy hamis? Szeretnénk, ha erről ezt vedd figyelembe: Ha szánsz időt arra, hogy megmutasd magadnak mediáció, nagyrabecsülés vagy egyéb más módszeren keresztül, hogy el tudod engedni az ellenállásod és nem csak rezonanciára tudsz találni a belső lényeddel, hanem folytonos kapcsolatra tudsz találni vele, addig a pontig, hogy valójában tudod, hogy gondolatokra, impulzusokra és cselekedetekre vagy inspirálva, amik aztán olyan módokon kezdenek manifesztálódni, amikre vágytál, amiket akartál, akkor első kézből ismered meg a kapcsolatodat a nem fizikai energiával. Tényleg arra kérünk és ez furán hangozhat, hogy senkinek ne adj a szavára, azokat a szavakat is beleértve, amiket itt hallasz. Azt akarjuk érezd a rezonanciát, amit érzel ahogy mozogsz a világodban és akarjuk, hogy értsd a koncepciót, hogy a vonzás törvénye létezik és van belső lényed, de akarjuk, hogy bizonyítsd magadnak a kapcsolatodat a saját belső lényeddel. Hiszen, hogy bárki más mit mond az ő kapcsolatáról a saját belső lényével, annak számodra nincs sok jelentősége és bármi, amire te jöttél rá a saját belső lényed nélkül, annak sincs sok jelentősége számodra. De az, amire te kezdesz rájönni, amit az élet elkezd megmutatni neked amikor biztosan tudod, hogy kapcsolatban vagy a forrás energiáddal, az táplál és felemel téged és megadja neked azt a tudást, hogy méltó, áldott és értékes vagy. És mihelyst ráérzel erre, mihelyst tudod a helyességét, a jóságát annak aki vagy, és gyakran elvárod ezt a kapcsolatot, akkor nem olyan vagy mint a többiek a világban, akik kavarognak, próbálják halmokba szortírozni az embereket és eldöntik melyik halom jó és melyik rossz. Te akkor az összes halmot szereted, az összes embert szereted és mindenkit felemelsz. Te akkor az vagy, akinek születtél, tudod. Te nem sérülékeny bizonytalan lényként jöttél. Erős, tudatos teremtőként jöttél, aki kissé elvesztette ezt az élét, ahogy hagyta, hogy kis időre mások átvegyék belső lényének helyét. De most, hogy ezt átbeszéltük, valószínűbb, hogy ezt majd nem teszed és ahogy érzed belső lényed rezonanciáját, a saját stabilitásod, önállóságod és felvértezettséged visszatér oly módon, mintha soha nem vesztetted volna el és tényleg úgy élheted meg az életet, ahogy mindig is akartad. És ahogy üdvözlöd az embereket látni fogod kapcsolatuk és értésük különböző szintjeit. De nem egy olyan tanár leszel, aki vak szenvedéllyel azon van, hogy tájékoztasson másokat, különben nem járnak sikerrel, hiszen nem kell nekik tudni, amit te tudsz, hogy az életüket éljék. Úgy kerek a világ, ha színes. A nem fizikaitól olyan sok a szándékosság, hogy ha elkezded hozzárendelni a nem fizikai szándékosságot a fizikaihoz, akkor az teljesen összezavar. Amikor a barátunkkal beszélgettünk… rendkívül erőteljes eszmecsere volt a zeneszerzőről, aki megtalálta harmóniáját és valami valóban káprázatos zenét alkotott és alkotásának fejlesztésével soha nem hagyott fel. Jól lenne, ha megértenétek, hogy ebben rejlik az élet öröme. Mi soha nem készülünk el vele, mindig fejlődésre törekszünk, mert a fejlődés többet jelent és a több mindannyiunk természetének része.

Abraham Hicks – A többi ember valós?

kerem-az-infot

K: A többi ember valós?
Á: Igen, de a valóság, amit elfogadsz bennük, az érzékelésed az ö valóságukról. Nézzük a megfelelő szót! Te formálod őket az egyedülálló érzékeléseden keresztül róluk. Tehát ők sohasem azok bárki más nézőpontja és a sajátjuk szerint sem, mint aminek te érzékeled őket. Tehát, ha szinkronban vagy a forrással, és a forrás szemén keresztül tekintesz rájuk a nézőpontod róluk annyival valósabb, hogy felnőhetnek a te képedhez, a tanár által róluk alkotott szegényes kép helyett, aki nem kedvelte őket. (taps)
K: Tehát, ha a többi ember valós…
Á: Olyan valósak, amilyen valósnak érzékeled őket. Pontosan olyanok, amilyennek érzékeled őket. Hát nem megdöbbentő néha, amikor járod a világot, látsz valamit a világ másik részén a saját szemeddel és rájössz, hogy nem olyan, mint amilyennek leírta az, aki neked beszélt róla? Vagy nem olyan, mint a könyvben olvastad? A valóság a megfigyelő szemében lakozik. És amikor tényleg eggyé válsz azzal, aki vagy és a “mindenlévőséged” nézőpontján keresztül szemlélődsz, ez a világ nagyon tetszeni fog neked.
K: Egy dolog, ami manapság visszatart a kapcsolatomtól – bár nem olyan erős, mint régebben, de néha jelen van – az, hogy használtad a kifejezést korábban, hogy “benne lenni a fájdalom láncában” és van, hogy trükkös nekem megbékélni ezzel, mert ahogy jobban tudatában leszek neki, jobban tudomásom lesz róla, akkor jobban megértem, szeretem, a körülöttem lévőket, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy elhanyagoltam, nem törődtem velük, vagy kihasználtam őket, meg ilyesmi és nehézzé válhat megbocsátani magamnak, hogy benne voltam a fájdalom láncában.
Á: Van egy mód rá! Definiáljuk másképp a fájdalom láncát! Adunk neki egy másik definíciót! A fájdalom lánca, a megfigyelés lánca. Megfigyelni valamit, és mivel megfigyelem, hozzáadok az üzemanyag által amit rá öntök! És magamban is aktiválom a rezgést, tehát része vagyok. Tehát láttam, támogattam, azzá váltam, ezt értjük a fájdalom láncának fenntartásán. De létezik a megvilágosodás lánca, a nyugtatás lánca. A lánc az, hogy aminek a figyelmedet szenteled, annak hozzáadsz a lendületéhez. Ezt értettük alatta.
K: Tehát amikor annak a fájdalomnak szentelem a figyelmemet, amit másnak okoztam, akkor fenntartom azt, holott más aspektusra is figyelhetnék, ami mindannyiunkat jobban szolgálna.
Á: Igen, magadat az időben egy állapotban tartod és minden amit mondasz pontosan úgy van. Bármikor, amikor fájdalmat érzel, összpontosíthatnál úgy, hogy az jobban szolgálna. Hiszen emlékszel, a fájdalmad mit is jelent mindig? A belső lényed nem csatlakozik hozzád, tehát bizonyára máshol van. És segítség lenne, ha megkérdeznéd “Vajon hol van a belső lényem? Mivel nincs ebben a fájdalomban, ebben a gondolatban, akkor bizonyára annak a botnak a másik végén van. Tehát olyan fájdalomért hibáztatom magam, amit másnak okoztam, és nincs kapacitásom átgondolni, a másiknak milyen szerepe volt ebben, vagy mi zajlott közöttünk. Más szóval eldöntöttem, hogy hibáztatom magamat, elismerve, hogy fájdalmat okoztam. És fájdalmat okozok most azáltal, hogy az általam okozott fájdalomra gondolok. És csak az biztos, amiben biztos lehetek az, hogy a belső lényem nem csatlakozik hozzám itt most ebben a gondolatban. És mivel a belső lényem nem csatlakozik hozzám itt most ebben a gondolatban, ezért rezgési ellenállást és valamiféle szeparációt okozok köztem és a belső lényem között. És a belső lényem erőforrásai nélkül semmit nem fogok megoldani. Tehát, ha eleget tanultam és te eleget, hogy ezt annyira átgondoljam és te átgondoltad, hogy feltedd a kérdést “Ha a belső lényem nincs velem ebben a magam tudatos lealacsonyításában, akkor hol van a belső lényem? A belső lényem nyugtatni akar és támogatni akarja azt az értéket, ami én vagyok! Ohhh, belső lény, mit gondolsz erről?” A belső lényed azt gondolja, csodálatos vagy, és azt gondolja, hogy te egy táguló lény vagy és azt gondolja ez téged jól szolgált, és azt gondolja, hogy működik a vezérlő rendszered és azt gondolja, hogy te egy lenyűgöző lény vagy és az életnek jól kell alakulnia a számodra. És azt gondolja, hogy abban a helyzetben jelentős a te hozzájárulásod, és azt gondolja te erre nem a forrás szemén keresztül tekintesz, máskülönben azt az értéket kapnád belőle, amit mindenki más. A belső lényed azt gondolja egy kontrasztos tapasztalatot éltél meg amitől vágyrakétát indítottál, ami az egész univerzum jó szolgálatára vált, de te úgy döntesz nem kérsz az értékéből, és inkább a lealacsonyítást választod valami beteg oknál fogva!