K: Szerettem volna feljönni ide és azon gondolkodtam, hogy fontos e az, amit mondani akarok?
Á: Az! Különben nem választottunk volna.
K: Pontosan! Van egy sztorim, amit szeretnék megosztani, volt egy tapasztalatom az egyik alapelved alkalmazása kapcsán. Egy nyári estén, kb 9 órakor, a motoromat tankoltam, és ahogy vártam, hogy megteljen a tank, észrevettem a kút oszlopsor túloldalán egy csillogóan fényes fekete autót. Ráirányult a figyelmem és ahogy vártam, hogy tele legyen a tank, átsétáltam a másik oldalra, hogy közelebbről megnézzem. Ilyen gyönyörű autót még soha nem láttam, egy sportkocsi volt. Megcsodáltam, körbenéztem, először láttam ilyen kocsit. Egy AUDI R8 volt. Benéztem az ablakon, hogy a bent ülőnek inthessek, hogy “Hu, ez egy szép kocsi”, aki egy nagyon vonzó nő volt, ő ült a volánnál. EZ MÉG CSAK A KEZDET! Szóval gondoltam magamban, “Ez a kocsi tényleg gyönyörű!” Aztán el is felejtettem, majd pár hónap múlva, ahogy téged hallgattalak, és mondtad, hogy “Csak 17 másodpercig kell valamire figyelned”. Ezt hallgattam, aztán kicsit később arra gondoltam, mi az amire szívesen figyelnék 17 másodpercig, amit igazán szeretnék? És az AUDI-ra gondoltam. Emlékszem egyszer mondtad, hogy “Bár gondolhatsz valamire 17 másodpercig, de hinned is kell, hogy elérheted.” Tehát, ha túlságosan kiesik a hiedelem rendszeredből, akkor valószínű nem fog működni. Tehát az AUDI kapcsán arra gondoltam, hogy azt nem látom, hogy megvásárolhatnám, de azt el tudom képzelni, hogy ülök egyben. Ezt el tudom hinni. El tudom képzelni, ahogy végignézem a műszerfalat, érzem a kényelmes ülést, a bőr illatát, megfogom a kormányt. Ezeket érezni tudtam és azt mondtam, ezt el tudom képzelni és el is képzeltem. Erről meg is feledkeztem, aztán eltelt kb. három hónap, a motoromat tuningoltam, és láttam egy másik motorost és megtetszett, ahogy a kerekeit felmatricázta. Kérdeztem tőle, hogy hol csináltatta, mire ő megadta a címet. Kértem időpontot. A hely egy autó tuning műhely volt. Kb. egy hét múlva bevittem a motoromat és a fickóval, aki fogadott, egyből megértettük egymást, rögtön meg volt az összhang. Mondta, hogy “Itt kell kitölteni”, kérdeztem “Mennyi ideig fog tartani?”, mondta, hogy “Megvárhatod”. Tehát miközben vártam, körbenéztem a műhelyben, és a falon volt egy AUDI R8 kép. Néztem, rákoncentráltam, mire a srác odajött, és a hátam mögül azt kérdezte “Hát nem remek kocsi?”. Mondom “De az, a legszexisebb sportkocsi, amit valaha láttam” Ez ennyi volt, aztán végeztek a motorral, elégedett voltam a munkával és hazamentem. Eltelt két óra, és hívott a srác. Azt mondja “Szia Aldo! Jim vagyok a BBC-től (Így hívták a műhelyt) Egy TV reklámot forgatunk és emlékszel arra az R8-ra, amit néztél a falon?” Mondom “Igen”, mire ő “Az az enyém, és szeretném, ha te vezetnéd ebben a reklámban” Természetesen nem haboztam. Kijelölték a napot. Beültem a kocsiba. Körbevett a forgatócsoport. Elég nagy produkció volt. Ott ültem a kocsiban, és valaki a stábból bekukucskált az ablakon és azt kérdezte “Hát nem izgalmas, hogy ezt csinálhatod?” Valójában a legizgalmasabb dolog – ahogy a kocsiban ültem és néztem a műszerfalat, fogtam a kormányt, szagoltam a bőrt – az volt, hogy mindez pontosan úgy történt, ahogy abban a 17 másodpercben elképzeltem. Azon gondolkodtam, hogy “Mindez nem is izgalmas, ahhoz képest, hogy ezt én teremtettem. És ha ezt én teremtettem, akkor mi mást teremthetnék?” Ez nekem határozott megerősítése volt az alapelv működésének. Most meg van egy TV reklám, amiben ezt a kocsit én vezetem.
Á: Adunk Neked még ezzel kapcsolatban valamit. Tegnap este, Eszter az egyik barátjával beszélgetett telefonon, aki 3 éve vele volt mikor az R8-asát vette. És egy feketét!
K: Megismételnéd ezt kérlek?
Á: A gondolatok a levegőben vannak, ugye? Mindennek az aktív rezgésnek, melyik része volt az amitől így világítottál? Érted mire gondolunk? Minden ami veled történik, az aktív rezgések szárnyain érkezik hozzád. Bármi lehetsz, bármit megtehetsz és bármire szert tehetsz. És ha valamire irányuló 17 másodpercnyi ellenállás nélküli figyelem egy ilyen tapasztalatot eredményezhet, akkor könnyen érthető, hogy bármi és minden amire vágysz hozzád jöhet ugyanennek a formulának a használatával!
K: Pontosan. És imádom azt a mondást, hogy “Ha semmi sem lehetetlen, minden lehetséges” Nekem azt…
Á: Valamit kiemelnénk, mert mindenki élvezte, ahogy kibontakozott a történeted. De szeretnénk néhány fontos pontot kiemelni. És a legjelentősebb dolog, – amit sokatok érzett, ahogy azonosult a történtekkel – az az öröm amiben részed volt közben. A hajlandóság, hogy megengedd a dolgok kibontakozását, a hajlandóság, hogy legyen úgy, ahogy lennie kell. Örömödet lelted a pillanatban. Nem azon keseregtél, mi az ami nem történik meg. Kerested az örömöt az adott helyzetedben. Tehát bátorítottad, erősítetted valaminek a kibontakozását. És igazán ez a megengedés művészete. Igazán ez a tudatos teremtés művészete. Elégedettnek lenni azzal ami van. Mert van egy megértés, hogy a dolog kialakulóban van, és semmi értelme siettetni a folyamatot. Mint ahogy annak sincs ha idő előtt rátaposol, kiásol, és megeszel egy magot, mert neked nem nő elég gyorsan. Tehát elégedettséget érzel az adott helyzetben. Elégedett voltál, amikor ott voltál a motoroddal. Elégedettséggel töltött el amit láttál. Jött az impulzus, hogy nagyra értékeld, és megtetted. Tudomásul vetted, milyen gyönyörű volt. Nem volt szorongás, irigység, vagy viszály a rezgésedben. Ami a következő impulzushoz és időzítéshez vezetett. Az impulzusok időzítésében rejlik minden. Az impulzus. Aztán az időzítés, amikor az impulzus hatására cselekszel. Hogy találkozhass valakivel, aki valahova irányíthat, aki valahova irányíthat, aki valahova irányíthat. És érzed, hogy a történeted minden elemében, mi volt a meghatározó, benned lévő érzelem? Az elégedettség és/vagy nagyrabecsülés.
K: Könnyedség. Annyira simán ment. Élveztem minden pillanatát.
Á: Mert nem megtörténtté akartad tenni, hanem hagytad, hogy megtörténjen. a TÖRTÉNETEDNEK a következő a tanulsága. A könnyed vágy varázsának – a varázs nem a legjobb szó, de szeretitek és ezért használjuk – a könnyed vágy varázsának tudatossága. A szorongás nélküli vágy varázsa. Egy könnyed vágy. Egy hihető vágy. Egy hihető vágy. Te tetted a vágyadat hihetővé. “Csak látni akarom. Csak egy képet róla.” Ha visszahallgatnál korábbi felvételeket, sokat hallanál Esther-ről és az R8-asáról. A leglélegzetelállítóbb jármű amit valaha vezetett. Nagy, nehézkes, lakó buszokról – amik méltóságteljesek és lassúak a kanyarokban – váltott AUDI R8-ra. Ami úgy érti az utat, mint egyik jármű sem, amiben valaha ült. Kiviszi a Texas-i sivatagba, lát egy táblát, amin az áll, hogy ezt a kanyart maximum 70-nel szabad bevenni. Egy kanyar, amit ő sokszor 70-nel vett be, mert egy 13 méteres lakóbuszt vezetett ami egy autót vontatott. De most azt mondja magának: “Na most kiderül az igazság!” Tehát beveszi kanyart 90-nel, és észre sem veszi. Aztán 100-zal és a kocsi még mindig észre sem veszi. Esther azt gondolja “Ennek a táblának semmi értelme ” ..”Valaki vigye már el!” Más szóval az élmény abban, hogy felfedez valami mást, olyat amivel eddig soha nem találkozott.