Abraham Hicks – Sors

K: Egy utolsó rövid kérdés a sorsról. A sors egy adott dolog? Vannak az életünk kapcsán előre tervezett dolgok? Hogyan értelmeznéd a sorsot?
Á: Mi elfogadjuk a sorsról, hogy egy valós dolog. Kezdjük ezzel! És nem nagyobb, mint az időszakos szándék témaköre. Gondolj bele! Beszéltünk az időszakos szándékról és mindnyájan kezdetek ráérezni, igaz? Egy pillanatra el tudod magad képzelni nem fizikai energiaként, aminek az a szándéka, hogy ebbe az élettapasztalatba jöjjön, egy adott időszakra, konkrét szándékkal? Ez az időszakos szándék feltúrbózva! 🙂  Tehát nem számít, milyen nagy az időszak, amibe szándékaidat áramoltatod, az időszakos szándék pontosan az amiről beszélsz. Előre kerülni és megteremteni a legkisebb ellenállás útját.  Tehát mondjuk azt, hogy a sorsod a legkisebb ellenállásod útja. És a képességedet, ahogyan megéled, az határozza meg, hogyan érzel az utadon. Tetszik? Mert ahogy a tudatos teremtésről beszéltünk, nem igazán voltunk erős bátorítói, sőt egyáltalán nem voltunk ösztönzői annak, hogy eleve elrendeltségről, eleve elrendelt sorsról beszéljünk. Hogy valaki más előre eldöntötte volna sorsodat, neked meg rá kell jönnöd mi a terv és csak meg kell élned. És áldásod, vagy átkod attól függ, mennyire tudsz rájönni. Semmi ilyesmiről nincs szó. De ha tudatos teremtésről beszélünk és arról, hogy hogyan kerülj elé, és mivel a rezgési valóság létezéséről beszélünk, akkor az nem sors? A rezgési valóságod nem sors? Tehát az igazi kérdés az, hogy engedni fogom-e magamnak, hogy azt a sorsot éljem, amit teremtettem az élet eredményeként, amit éltem és a szándékomnak köszönhetően, ami volt abban az időszakban, amit tapasztaltam mielőtt ebbe a fizikai testbe érkeztem? Ja. Ja. 
Szeretjük az időszakos szándék témakörét ilyen jelentőségre emelni. Mert lehet, hogy elérjük nálatok, hogy úgy döntötök, hogy az egy olyan valami, amit megéri csinálni. És minden mesteri teremtő csinálja. Nincs egyikőtök sem, aki azt mondta, “Megyek, de addig nem gondolok rá, amíg oda nem érek!”
Egy teremtő sem képes erre. Hiszen mivel örökök vagyunk, mi mindig valahol vagyunk, mielőtt valahol máshol lennénk. Ez nagyon vicces volt. 🙂 És a valahol ahol vagyunk mielőtt valahol máshol lennénk… Gondoljatok csak bele! Mindig voltál és mindig leszel, csak tudatosabbá válsz a létezésedben. És az a nem fizikai nézőpont amivel rendelkeztél idejöveteled előtt, rendkívül, rendkívül mesteri volt. És most is az. Tehát itt vagy fizikai testedben és szándékokat határozol meg, néha úgy, hogy nem is tudod, hogy meghatároztad. “Nem, azt nem akarom!” Épp most határoztál meg egy szándékot arról, mi az, amit akarsz. És a belső lényed hallotta, annak ellenére, hogy te nem. Nos, hogyan lelsz utadra azon szándékok felé, amiket meghatároztál? Érzéseid alapján. Ha az úton vagy, jól, ha nem, akkor rosszul érzed magad. Ha az úton vagy, tisztán látsz, ha nem, akkor zavarosan. Ha az úton vagy, szeretetet, ha nem az úton vagy, akkor annál kevesebbet, talán gyűlöletet érzel. Ha az úton vagy, biztonságban érzed magad, ha nem az úton vagy, akkor nem.  Ha az úton vagy, magabiztos vagy, ha nem, akkor bizonytalan. Ha az úton vagy, energikus vagy, ha nem, akkor levertnek érzed magad. Ha az úton vagy, akkor felszabadult vagy, ha huzamosan nem az úton vagy, akkor fáradtnak, levertnek érzed magad. Az emberek szeretik ezt a fizikai állapotnak betudni. Mi meg minden fizikai állapotot szeretünk energetikai állapotnak betudni, ami megelőzte azokat. 
Tehát mindig felkészülsz. Csak néha nem tudatosan teszed. 
K: Tehát legvégsősoron a sors a mi kezünkben van.
Á: Te vagy a teremtője a sorsodnak. Te már megteremtetted a valóságod. Hívd sorsnak, ha akarod! És te akkor engeded be a valóságodat, ha harmóniába kerülsz azzal, amit már megteremtettél. Még tisztábban mondjuk. Senki más nem teremti a te sorsodat. Senki más nem csinálja. Senki nem rezeg helyetted.
K: Köszönöm!
Á: Nagyon jó! Nagyon jó! Nagyon jó!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.