K: Jó reggelt! 
Á: Az!K: Tudod, amikor tavaly hallgatni kezdtelek, az első dolog az volt, hogy azt mondtam, szeretnék veled találkozni. És én a nővérem miatt vagyok itt. Azt szeretném kérdezni tőled…. a legerősebb üzenet, amit hallottam tőled – egy ideje tanulmányozom a vonzás törvényét – az érzelmek ereje.  
Á: Nincs az érzelmeknek erejük. Vezérlőként szolgálnak a gondolatod erejének szempontjából. 
K: Vezérlő rendszerek. 
Á: Jelzők. Az érzelmek jeleznek, mint a benzinszintjelző a kocsidban.
K: Amit szeretnék megérteni az az, hogy tavaly mikor elkezdtelek hallgatni téged az összhang és az érzelmek kapcsán, furcsa dolgok kezdtek történni. Ahogy feküdtem és meditáltam este vagy reggel mondjuk ébredés után, azt kértem az univerzumtól, hogy mutasson nekem valamit, ami azt bizonyítja, hogy minden rendben! Szóval felkeltem, kimentem a parkba és ahogy sétálok a parkban – minden reggel szoktam – látok két nyulat. Az egyik szó szerint ott volt előttem. Olyan volt, mintha hallottam volna azt a nyulat hozzám beszélni. De szó szerint. Mindkettő megállt, felálltak és rájuk néztem. És mintha mindegyik azt kérdezte volna “Most akkor mondasz valamit?” De tényleg! 🙂 És ahogy az egyik eldöntötte…
Á: Tehát a nyúl azt mondta “Te hívtál meg minket ide. Jól-létet kértél. És mi vagyunk a bizonyítékai kérésednek.
K: Pontosan ez az amit kértem. Csak nem gondoltam volna, hogy nyúl lesz belőle! 🙂 🙂 De nagyon király volt. Nagyon király! Tehát az egyik nyúl lelépett, míg a másik lábujjhegyre állt és ahogy sétáltam ő követett “Nem mondasz semmit? Nem mondasz semmit?” Eltelik 5 perc és odamegyek a piknik padokhoz a parkban. A piknik padokhoz. Azokon szoktam felüléseket csinálni, hogy formában maradjak, tudod. Szóval, ahogy készülök a padra feküdni, ott van egy dongó és vizet iszik. És soha nem vettem észre de azon a konkrét napon – istenemre mondom –  a méh beszélt hozzám. 🙂 És azt mondta, legalábbis valami ilyesmit mondott “Nem látod, hogy vizet iszok? Megcsíphettelek volna, de nem tettem.” Úgyhogy arrébb álltam és hagytam őt békében. De komolyan. Ezek tényleg megtörténtek velem. 

Á: Az volt a kérésed az univerzumhoz, hogy “Mutasd meg nekem a jól-létemet!” Tehát a méhnek nem állt szándékában megcsípni téged, csak saját dolgával volt elfoglalva és vizet ivott. Igen.
K: Igen hölgyem.
Á: Logikusnak tűnik.
K: Igen. És elmondok egy másik esetet… mondjuk gondolok valamire…. és ezek egyszerű dolgok!
Á: Mielőtt folytatnád, mi hallani akarunk, csak mondanánk egy fontos dolgot, hogy érezd az erejét annak, ami itt folyik. Tehát, amikor meditálsz, amikor összhangba kerülsz, amikor engeded, hogy a rezgésed emelkedjen, és ezeket tenni is szoktad, szóval abban a kapcsolatban azzal, aki valójában vagy az ilyen gondolatok egyszerűen csak bejönnek a tapasztalatodba. Azok a gondolatok és hajlamok és inspirációk és impulzusok megtörténnek veled, aztán a manifesztáció, ami passzol hozzájuk, megmutatkozik. Akkor tényleg tudod, megérted. Mert nem a szavak tanítanak, hanem az univerzum mutatja meg neked, mennyire képes arra, hogy minden egyes dolgot megadjon neked, függetlenül attól, milyen nagynak vagy kicsinek ítéled azt. 

Ez az amit a leginkább értékelünk ezekben a történetekben. Te helyzetbe hoztad magad. Szándék szegmentáltál. Előkészítetted a rezgését. De ami a legfontosabb, felismered, megérted az összefüggést a kérésed, a megengedésed és a befogadásod között. És ez a legfontosabb. A legfontosabb. 

K: És volt olyan, hogy… szóval elköltöztem Floridából Észak-Karolinába. Szóval benne vagyok a költözésben, kiviszem a szemetet és rárakom a szemeteszsákot a kocsim tetejére. És a barátom a kocsiban volt velem és azt mondtam neki. Közben egy másik fickó tartott a kuka felé. Szóval mondom neki “Milyen klassz lenne ha ez a fickó levenné a zsákomat a kocsiról és belerakná a kukába.” Erre fickó odajön a kocsihoz, leveszi a zsákot és berakja a kukába. 🙂 🙂 

Á: Egy kérdés hozzád: előérzet…
K: Nem, nem gondolnám!
Á: Várj! … vagy teremtés? 
K: Teremtés! 
Á: Amire ki akarunk itt lyukadni az az, hogy az egész együtt jár, ugye? Mert ha a gondolatok a dolgokká változás folyamatában vannak és te ráérzel a gondolatra, ami a dologgá változás folyamatában van, akkor lehet, hogy előre tudtad, ahogy figyelted a rezgés alakulását, és amikor manifesztálódik, akkor különösen édes, ugye? És ez az a tudatosság, ami az életet annyira nagyszerűvé teszi. Ettől érzed, hogy áldott, ismert, látott és megértett vagy és választ kapsz a kérdéseidre. Igen.

K: Ezek apró dolgok először, aztán naggyá válnak szinte lavinaszerűen? Hogy működik ez? 
Á: Nem kell, hogy apró dolgoknak induljanak, de általában így van. Mert a kisebb dolgokat könnyebben beengeded, mint a nagyokat. 
K: Akkor hogyan engedjük be a nagyokat? 🙂 🙂 (tapsvihar) Figyelj, a kis dolgokat szuperül beengedem.  Nézd én olyan rosszul éreztem magam, de mostanában olyan jól érzem magam. Szóval hogyan engedem be? 
Á: Úgy hogy megérted, legyen kicsi vagy nagy, a folyamat ugyanaz. És ezért szoktuk azt a hasonlatot használni – ami nem ér célba, néha megértitek, néha nem – hogy “Éppoly egyszerű egy kastélyt teremteni, mint egy gombot!” A folyamat pontosan ugyanaz. De ezek a szavak kicsit nagyobb hangsúlyt adnak neki: “Amikor a kastély éppoly lehetségesnek tűnik neked, mint a gomb, akkor a kastélyok éppoly bőségesen áradnak feléd, mint a gombok.”

Tehát azon múlik, hogyan közelíted meg, hogyan érzel iránta. Azt hiszed bizonyos dolgok nehezebbek másoknál. De a nehézség a te vélekedésedben rejlik, mert te tettekben, felhalmozásban gondolkozol inkább, mint rezgésben.  Értsd meg, hogy a rezgésen múlik, amihez szabadon hozzáférhetsz. Azzal választod el magad attól, amit akarsz, hogy pénzbeli értéket, meg mindenféle normát tulajdonítasz neki, aztán kijelented magadról, hogy nem felelsz meg a normának. 

Holott amikor rezgésről kezdesz beszélni. És azt tudod, hogyan kell csinálni. Tudod, hogyan kerülj harmóniába. Szóval csinálod azt, amit eddig és észreveszed a gondolataid eredményét és megkapod amit akarsz. Ha el tudod érni, hogy nyulak futkossanak és téged szolgáljanak, akkor szerintünk egész jól megy ez neked. 🙂 🙂 

K: Még egy dolog és végeztem. A nővérem azt mondta – mikor is – kb. 3 hete, amikor azt mondtam el akarok jönni, azt mondta “Darryl, az az érzésem, hogy Ábrahám székében fogsz kikötni”. Mire én “Hát…”
Á: Tudod mit csinált? Fogta azt a pillanatot, megtalálta a vele járó érzést, ami elég erős volt, hogy kifejezésre juttassa neked.
K: Tegnap este is mondta, mikor becsekkoltam a hotelba. 
Á: Mozgásba lendített pár dolgot. De amit szeretnénk, hogy hallanál az az, hogy sok száz, sok ezer ember kijelenthet neked valamit, de neked kell beengedned. És amit tényleg fontos meghallanod az az, hogy magad számára kijelentettél dolgokat – ezt mindnyájan csináljátok – “Tudom mit nem akarok, tehát tudom, mit akarok.” Tehát egy ideje kijelentesz, kérsz és teremted ezt a rezgési valóságot, ami óriási. De olyan állapotban kell lenned, hogy beengeded.  Tehát jó ha vannak társteremtő partnereid, nagyon jó ha megérted, hogy eleget kértél, hogy 20-30 élet időn át lefoglaljon, és itt az ideje pénzre váltani rezgési zsetonjaidat. 

K: Amikor azzal a félrfival beszélgettél, aki előttem ült a székben, valami olyasmit kérdeztél tőle, hogy “Miért gondolod, hogy téged választottunk?” És azt mondtad, hogy a vágya, hogy ide kerüljön nagyobb volt… 
Á: tudod…
K: Én azért kerültem ebbe a székbe… amikor beszélgettetek elkezdtem mondani magamnak, hogy “Nagyrabecsülöm ezt a pillanatot, nagyrabecsülöm ezt a pillanatot”, és engem hívtál utána. 
Á: Igen.
K: Ami őrület volt. Egy őrületes pillanat nekem. Á: Nos, az hogy ezt tudod, nekünk a legfontosabb. Látod az összefüggést aközött, amit gondoltál és ami utána történt. És most bármi lehetsz, bármit megtehetsz és bármire szert tehetsz! 
K: Oké! Köszönöm!  (VAU!!!)
Á: Így megy ez!