K: Egy dolog, amit mostanában csinálni szoktam az, hogy amikor ráébredek, hogy diszharmóniában vagyok, vagy ellenállás van bennem, akkor elkezdem leírni, hogyan érzek az adott dologgal kapcsolatban, ami segíti elengedni azt.
Á: Talán segít, de talán nem. Elvonja a figyelmedet, talán, vagy lelassít. Mert ha írsz, az lelassít és lehet, hogy lassít a lendületen, ami enyhülést adhat, elengedést eredményezhet. De valójában ha nem érzed jól magad, akkor nem érdemes szándék szegmentálni.  Azt szoktuk mondani és amivel rezonálsz is az az, hogy “Azonosítsd be azt a jó érzést és különítsd el azáltal, hogy rá fókuszálsz, majd szándékosan hangolódj rá.” De vacak érzésekkel ne tedd ezt. Az emberek állandóan csinálják. “Rosszul érzem magam, mert az az ember azt mondta nekem. És láttad a kifejezést az arcán? Én tudom mire gondolt csak igazán!” És aztán ha valaki mást is be tudsz húzni magaddal a beszélgetésbe, akkor véget nem érően mehet a dolog, amiben nem hogy te nem érzed jól magad – amit tudsz, mert érzed a gyomrodban – hanem előbb-utóbb az egész világ pont úgy viselkedik. Viszont az egész világ nem viselkedik úgy, csak az, amire hangolódva vagy. 
K: Oké. Tehát hogyan lehet megszabadulni…?
Á: Semmitől nem tudsz megszabadulni. 
K: Ok.
Á: Megszabadulni egyenlő ráhangolódni. Mert nincs olyan dolog, hogy NEM. Tehát megszabadulni nem lehet.

A legjobb sztorink ezzel kapcsolatban az, hogy évekkel ezelőtt Jerry és Esther a teraszon üldögéltek San Antonio-ban. Szárazság volt. A kapcsolatunk elején. És Esther azt mondta “Ábrahám! Tudnál esőt fakasztani? Tényleg kéne egy kis eső.” Mi azt kérdeztük “Miért vágysz esőre?” És Esther azt mondta “Mert a fák barnák, cserepes a föld és minden állat szomjas.” Mire mi azt feleltük “Nem azt kérdeztük, miért vagy boldogtalan, hogy nem esik? Hanem azt, hogy miért vágysz az esőre?” Ohh, eltartott mire leesett. “Hát… szeretem az érzést, ami vele jár. Az illatát. Szeretem ahogyan a föld felissza. Szeretem a föld illatát az esőben. Szeretem ahogy a dolgok azonnal felfrissülnek. Szeretem, hogy a bozótokban élő állatok is kedvelik.” 

És elkezdett esni. Holott pár perccel előtte még tiszta volt az ég. Őrült történetnek hangzik. Mintha meg sem történt volna. De megtörtént. Jerry mindig megnézte az időjárásjelentést. Bekapcsolta a híreket, lehalkította, aztán várta, hogy megjelenjenek az előrejelzési térképek. Majd a bemondó azt mondta “Egy fura, rejtélyes, helyi záporeső alakult ki ma Birnie felett.” Ezek voltak a meteorológus szavai. 

Aztán Jerry és Esther egymásra néztek “Nahát!” Mert ők tudták, miért vágytak esőre és az jött. Jött. A legtöbb ember azt tudja, miért nem akarja azt, ami van és azt állandósítja. 

K: Ok. Még egy kérdés. Benne vagyok most egy szervezetben, aminek az a célja, hogy véget vessen a szenvedésnek a világban. 
Á: Ja, ja.  🙂 
K: És amikor ezt először hallottam 🙂 🙂 Á: Ja. Ők sem tudnak esőt fakasztani. 🙂 🙂 Esther is pont így volt vele “Ábrahám! Hogyan vethetnénk véget ennek a szárazságnak?” Hát, beszéljünk a szárazságról és folytatódik! 
K: Ok.
Á: Ha véget akarsz vetni a szenvedésnek, akkor a szenvedés végén mit találsz? Mi van ott, ahol vége van a szenvedésnek? 
K: Nem tudom. Üresség?! Nem tudom. 
Á: Hát… ha nincs szenvedés?
K: Akkor minden ok… azon a ponton. Ha nincs szenvedés. 
Á: Ha kontraszt nincs, semmi sincs. Tehát ne akarj véget vetni semminek. Hogyan hangsúlyozhatjuk a jól-létet? Nem a szenvedésnek akarok véget vetni, hanem a jól-létet akarom fokozni. A magabiztosságot, a boldogságot akarom fokozni. Azt akarom, hogy az emberek úgy érezzenek, ahogy én. Akarom, hogy az emberek ismerjék a jól-létüket, érezzék, hogy áldottak és szeretettek. Hogyan érhetnénk el, hogy minél többen tudják azt, hogy áldottak? Hogyan tudhatják meg az emberek, hogy szeretettek? Ezt akarom. Azt, hogy tudják az emberek, hogy az áldások által szeretettek, amiket beengednek.  

Az emberek nem tudják, hogy szeretettek, mert nem engedik be az áldásokat. És nem tudják, hogy ők nem engedik be, tehát azt hiszik valaki más nem szereti őket. És az a helyzet, hogy olyan erős a szeretet… tudtad azt, hogy nem lenne akkora a szenvedés, ha nem lenne akkora a szeretet? Mert a szenvedés az az érzés, amikor nem engeded be a nagy szeretetet. Ha kicsi lenne a szeretet, akkor kicsi lenne a szenvedés. 🙂

Valaki akit nem ismersz, felhív telefonon és azt mondja “Hallo. Ön engem nem ismer és csak azért hívom, hogy tudja, soha nem fogom újra hívni.” Te azt mondod “Ok. Rendben.” De ha valaki, aki nagyon fontos neked, mond ilyet, az teljesen más érzelmi reakciót vált ki belőled, ugye? 

Amikor nagyon-nagyon fontos neked valami, akkor nagyon-nagyon erős érzelmeket gyakorolsz iránta. És ahogy elkezded megmutatni magadnak, hogy az érzéseiddel nem kell arra reagálnod, ami úgy tűnik, hogy történik.  Az érzéseid soha nem arra reakciók, hanem arra, hogy neked egy hamis nézőpontod van valamivel kapcsolatban, amiről a belső lényednek egy tiszta világos nézőpontja van. 

Ha elhagyottnak érzed magad, az azért van, mert a belső lényed nem. Ha nem érzed, hogy szeretnek, az azért van, mert a belső lényed szeretettnek érzi magát és szeretetet érez. Azért szenvedsz, mert nem engeded be a jól-létet, ami a tiéd, amit megtagadsz a figyelemmel, amit valami másnak szentelsz. 

Tehát ezek a csoportok, amik létrejönnek, hogy véget vessenek valaminek… mi nagyon szeretjük a szándékukat. Ne a szenvedésnek vess véget, hanem a jól-létet hangsúlyozd! Teljesen más a kettő. 
K: Klassz. Lenyűgöző
Á: Elég?
K: Igen. Nagyon köszönöm.
Á: Remek. Nagyon jó! Hogy hívják a szervezetedet?  
K: Egy üzleti coaching programban vagyok benne.
Á: Hogy véget vess a szenvedésnek? 
K: A vezetők szándéka ez. 
Á: Az, hogy véget vessenek a szenvedésnek. Akkor adjunk új nevet neki! “A jól-lét fokozása, a jól-lét hangsúlyozása, a jól-lét elfogadása, a jól-lét tudatossága, a jól-lét erősítése” Igen. Nagyon jó! 
“Mivel üzletelsz?” “A szenvedés végével.” “Nem. Miért lenne olyan üzleted, ami fokozza a szenvedést?” “Nem Ábrahám, ez nem fokozza, hanem véget vet neki!” “Tudjuk. Miért népszerűsíted a szenvedést?” “Neeem. Mi nem népszerűsítjük. Véget vetünk neki.” “Nem. Te népszerűsíted a szenvedést.” “Hogy hívják az üzletedet?” “A szenvedés vége” “Miért népszerűsíted a szenvedést?” “Nem a szenvedést népszerűsítem, hanem a jól-létet.” “Akkor miért nem jól-létnek hívod, a szenvedés helyett? Igaz?”

Tudjuk, hogy egy kicsit túl pörgettük, de állj fel, ha úgy gondolod te vagy az!