Abraham Hicks – Ki teremti a valóságod?

kerem-az-infot

K: A következő kérdésem… Amikor azt mondod “Te teremted a saját valóságod…”, meghatároznád, hogy mit értesz ‘Te’ alatt? Én vagyok, Nick Brow, a fizikai énem, vagy belső lényem és az énem keveréke? 
Á: Persze, hogy tiéd és a belső lényedé. Mi soha nem beszélnénk csak hozzád. Te elenyésző része vagy az egésznek. De a másik részedhez nem kell beszélnünk. A másik részed vágja a dolgot. Tehát mi beszélünk róla neked, mert te vagy a mumus a keverékben. Tehát úgy tűnik, mikor azt mondjuk “Te teremted a saját valóságod”, akkor azt mondjuk “Te teremted a saját valóságod”, de amit értünk alatta az, hogy rá kell hangolódnod annak jelentőségére, aki a belső lényed. Mert együtt teremtettétek a saját valóságod. A belső lényed nem fizikailag fókuszált és ellenállás-mentes maradt. És te bejöttél a kontrasztba, felkavartad és még többet kértél. És a belső lényed látta mit kértél és meglovagolta azokat a rakétákat, azzá vált és tartotta a rezgési frekvenciáját és örömét lelte mindenben, amit felfedeztél, és áldott minden rothadt dolgot, ami veled történt a jóért ami származott belőle és a vágyért, ami benned született. És őrzi neked azt a rezgési egyenértékűséget, hogy mindig megtalálhasd, ha keresed. És a pillanatban, mikor megpróbálod az összes többi rádióállomás sugárzását kizárni és kezdesz arra ráállni,  majd megtalálod és össze- és össze- és össze- és össze- és összekapcsolódsz vele, akkor az az akikről beszélünk, a kettőtökről. 

K. Tehát lehet, hogy a fizikai énünk vágyai ellentmondanak, szemben állnak vagy más iránnyal rendelkeznek mint belső lényünk vágyai?
Á: Folyton. Állandóan csinálod. 
K: És az utunkba kerül?
Á: Mindig, állandóan. 🙂 Például ha van egy vágyad, hogy –  a te fogalmad szerint – jó ember légy és úgy gondolod nem vagy az, akkor útban vagy. És azt mondod “Oh, de Ábrahám, nem! Én úgy értem, hogy a vágyaim. Van úgy, hogy a vágyaim ütköznek?” Igen, a vágy, hogy ne légy rossz ember, útjába kerül az energiának, ami tudja, hogy te nem lehetsz rossz ember. Érted ezt? A forrásod annyira egyértelműen ismeri a jóságodat, hogy bármilyen próbálkozásod, hogy ne legyél rossz, ellentmondás… vágy-ellentmondás. Egy feltételezés, egy hamis előfeltételezés, amin nem tudsz túljutni. “Rossz vagyok és jobb leszek.” Nem, nem leszel jobb. Mert a te véleményed alapján vagy rossz. És amíg elítélsz, szembe feszülsz… nincs szembefeszülés törvénye. Mégis, azt hiszitek, hogy van. “Ha félre tudok tolni elég olyan dolgot, amit nem akarok, akkor a hiányában jó dolgok maradnak nekem!” És mi azt mondjuk “Csak vonzás, csak vonzás, csak vonzás, csak vonzás van!”  Te a kedvenc kifejezésünket használtad “Én teremtem a saját valóságom. Én teremtem a saját valóságom.” Én, a forrás energia, aki örökké összpontosult, aki pontosan a figyelmemhez igazodva prezentálta magát fizikai formában, abban a testben ami én vagyok. És egy olyan időbe és térbe összpontosított engem változatossággal, ami engem és engem inspirál. És az inspiráció folyamatos. Az érzelmeim mutatják nekem, az izgalmak a bizonyítékai, hogy a belső lényem is látja. Az erős fájdalom mutatja nekem, hogy a belső lényem is látja. Az izgalmak mutatják, hogy a belső lényem is és én is látom. A fájdalom mutatja, hogy a belső lényem látja, de én ellentétesen tekintek rá. 
K: Nagyon jó!
Á: Úgy véljük, ez egy nagyon jó idő a felfrissülésre!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.