Abraham Hicks – K: A megvilágosodásról szeretnék beszélni és…

kerem-az-infot

Á: Felfrissültetek?
K: Igen!
Á: Jó! És most?
K: Üdv! A megvilágosodásról szeretnék beszélni és itt…
Á: Amit mi harmóniának hívunk.
K: De amin egy kicsit fennakadok…
Á: Az nem harmónia. 🙂
K: Tudom! 🙂 A mai beszélgetésből világos nekem, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy ez megtörténhessen a saját rezgésem miatt…
Á: Előfordul, igen.
K: De sokat gyakorlom … már évek óta! Az egyik dolog, amit egyáltalán nem értek… Van néhány tanító odakint, akik úgy néz ki, elérték a megvilágosodás állapotát és amikor arról olvasol, hogyan érték el, ők teljes és végső kétségbeesésben voltak és aztán lezajlott bennük ez az ébredés, ami feltételezhetően a semmiből jött. Elméletileg nem akarták, nem tudták, hogy milyen, de megtörtént aztán egész életük megváltozott.
Á: Ez mindannyitokkal megtörténik, mert amikor tényleg tudod, mit nem akarsz, akkor erősebb vágyrakétákat indítasz arról, amit akarsz. Tehát logikus, hogy a teljes és végső kétségbeesés idején erősebb vágyrakétát indítasz, mint valaha. Mihelyst elindítottad azt a rakétát, rendszerint nem állsz készen, hogy fenntartsd a rezgését. Mindenkinek gyakorolnia kell hozzá… Az történik, hogy átvizsgálod az életet, vágyrakétát indítasz, ami új neked, elvagy a hiányában, de aztán meditálhatsz, pozitív jellemzőkre fókuszálhatsz és rátalálhatsz az új vágy érzései helyére. Zárhatod a rést és mihelyst zárod, a rezgésbeli verziójának rezgésbeli frekvenciájában állsz és manifesztálódik. De ezzel jön a kontrasztos tapasztalatok egy új sorozata aminek hatására újabb vágyrakétákat indítasz. Néha, ha nagyon erős a kontraszt, akkor nagyon erős rakéta indul. Tehát itt erről van szó. De fókuszálni kell, hogy magadat rezgésbeli harmóniában tartsd a vágyaddal. Lehet, hogy egy annyira rendkívüli és megdöbbentő dolgot tapasztaltak, amire felfigyeltek és utána soha nem tudtak nem rágondolni. Más szóval, valami csodaszerű dolog történt és ők tudták és könnyű volt nekik fókuszban maradni. De nincs különbség! Vágyrakétát indítottak és valahogyan elérték, hogy rezgésileg szinkronban maradjanak vele.
K: Szerintem ilyen csodaszerű dologra vágyom!
Á: Hát… 🙂 Mi is harmóniát kívánunk neked! De jobb lenne, ha nem kerülnél olyan helyzetbe, amiben azt gondolod, hogy el kell érned és örökre fenn kell tartanod, mert ez egy olyan dolog, amit bármikor újra elérhetsz. A harmónia nem olyan, mint egy egyetemi diploma, amit ha egyszer megszerzel, akkor örökké a tiéd. Az vagy van, vagy nincs az adott pillanatban. Az érzéseid elárulják és tehetsz érte. A harmónia valójában a rezgés egy gyakorlott állapota. És azért akarjuk ennyire, hogy ezt halld, mert mindig többet fogsz akarni!. Senki nem jár úgy, hogy indít egy rakétát, aztán soha nem kér többé. Mindig többet és többet és többet akarsz elérni. Ez az evolúció lényege. Az örökkévalóság lényege. A relaxált állapot, amikor nem vádolod magad, hogy nem vagy harmóniában, az tényleg egy csodálatos létállapot. Beszéltünk róla, hogy első lépés a kérés, második a válasz, a harmadik a befogadó állapotba kerülés. De valójában a negyedik lépéssel válsz ennek mesterévé, amikor felismered, hogy “Lehet, hogy nem vagyok, mindig benne, nem is kell, de egyértelműen érzem a különbséget! És egyre inkább feltétel nélkülivé válhatok a harmóniámban.” Amikor végül egy olyan állapotba kerülsz, hogy nem várod el, hogy egy adott feltétel teljesüljön, hogy harmóniába kerülj, akkor tényleg beindult a dolog. Mert akkor bármilyen körülmények között stabil maradhatsz. Aztán észre sem veszed és harmóniád mesterévé válsz. Aztán olyan helyzetbe kerülsz – a minap kérték, hogy ezt hívjuk az ötödik lépésnek, ami szerintünk egy jó ötlet -, olyan állapotba kerülsz, amiben felismered, hogy a kontraszt valójában szolgál téged. Nincs negatív érzés benned iránta. Megvilágosítva érzed magadat általa, úgy érzed szolgál, változatosságnak éled meg, ami segített a hatékonyabb választásban. Mintha a kontraszt alternatívákat jelentene, mintha svédasztalnál lennél. És ha elérsz egy olyan állapotot, hogy nem ítéled el a kontrasztnak azt a részét, amit nem szeretsz, hanem az egészet áldod azért a világosságért és választásért, amit termel benned, akkor ebben a világban élhetsz megvilágosodottan… és boldogan. És folyton tágulva, felismerve azt, hogy soha nem végzel vele.
K: Tehát mindig van több és több. Soha nincs olyan, hogy “Ok, most már megvan!”, akkor sem, ha megnyugodtál, megvilágosodtál, harmóniába kerültél, vagy ilyesmi. Minél többet gyakorlod, annál jobban mélyül?
Á: Abszolút. Példa erre, hogy mondjuk akarsz valamit, ami nincs meg. Szorongással tölt el. De tudod, mi a teendő. Megnyugtatod magad, relaxálsz egy kicsit, meditálsz, általánosítasz, csillapítod magad, nem csinálsz többet ügyet belőle, tehát a vágyad érett, a forrás rajta van és így ellenállás mentesen harmóniába kerülsz vele. Érzed azt a békét, elégedettséget. De te tágulásra is vágysz, örökkévaló lény is vagy, tehát az élet mutat valami mást, amivel harmóniába kerülsz, aztán az élet mutat valami mást… más szóval, ezért akarsz továbbra is visszatérni. Ezért olyan finom hely ez az idő-tér valóság. Ezért van annyira egymásotok javára a sokszínűségetek. A benned születő vágyaknak nincs vége. De hogy ez kielégítő legyen, meg kell értened a következőt. Mert ha azt mondjuk valakinek, aki azt hiszi, csak akkor lesz boldog, amikor meglesz az, meg az, meg az, meg az, amikor eléri mindazokat a nagy dolgokat, amire vágyik… nézed a listádat… “Ha ezek meglesznek, akkor boldog leszek!”… ha te ezt hiszed, akkor az efféle kijelentéseink nem esnek jól, amikor azt mondjuk “Soha nem végzel vele. Mindig ébrednek újabb vágyak benned.” De ha megérted, hogy a boldogság harmóniát jelent az új ötlettel, akkor úgy leszel vele “Hadd jöjjön!” Ha kezded megérteni, hogy nem az úti cél, hanem a hozzá vezető út, ami annyira életadó. Sokatok volt az alaszkai hajóúton, mikor Seattle-ből indultunk és oda értünk vissza. És az egyik nap azzal viccelődtünk az utasainkkal a szemináriumon, hogy ez olyan lenne, mintha ott állnánk a kikötőben és azt mondanánk “Nos, mivel innen indulunk és ide is térünk vissza, most szálljatok le! 🙂 Utazásotok véget ért! Az úti kártyán az áll, hogy a kiindulás és az érkezés is Seattle, tehát szálljatok le most!” Ezt mindenki kissé elégedetlenül fogadná, mert nem azért váltottak jegyet, hogy vége legyen, hanem, hogy utazzanak. Az élményért, a helyekért, a tapasztalatért. Tehát ezek a te célállomásaid, a céljaid, ilyenek a dolgok, amiket akarsz. Csak okok arra, hogy tovább folytasd. És amikor belenyugodsz a soha véget nem érő vágy frissességébe. Ma azzal kezdtük, hogy az emberek néha annyi ellentmondást helyeznek a saját vágyaikba, hogy nem érzik kellemesnek azokat. De amikor rájössz, hogyan hagyj fel ezzel és a vágyad friss és gazdag marad, akkor az új vágyakat szívesen ízleled és akarod. Mert rájössz, hogy az csak egy újabb lehetőség, hogy örömet lelj a élettel és a rajtad keresztül áramló forrással lévő kapcsolatodban. Tehát az az elégedettség, amiről beszélsz, az az elégedettség, az harmónia. Az az elégedettség a megvilágosodás. Az a világosság, a megvilágosodás, az az ellenállásmentesség. De honnan fogod tudni milyen finom az ellenállás hiánya, hacsak nem tapasztaltad meg kicsit a jelenlétét. Honnan tudod milyen az, hogy éhes vagy, vagy hogy már eleget ettél, vagy csak ízlelni szeretnéd az ételt, ha nem voltál éhes? Hogyan fogod érezni a megnyugvással járó elégedettséged, ha nem kerültél kicsit diszharmóniába. Így formálod az agyagot! De a negyedik, majd az ötödik lépés szól arról, hogy nem parázol be azon, ha egy adott pillanatban nem vagy a harmónia csodaszerű állapotában. És hidd el, mindegy kik ők, vagy mit mondtak, de nincs olyan, hogy mindig abban vannak. Esther-nek sokkal jobban megy a harmónia, ha mindannyian elvárjátok tőle. Jól felkészül rátok. Ráhangolódik, meditál, fókuszköröket csinál, felkészül rátok. Látnotok kellett volna tegnap… ja azt nem… 🙂 🙂 Legtöbbször abban van, de rugalmasnak kell maradnod a világodban, igaz? És senki nem várja el tőled, senki nem mondja, hogy “Ahhh, nem vagy harmóniában? Végeztünk veled.” Sőt te azért érzel negatív érzelmet, mert mi soha nem végzünk veled. Ha a forrásod elengedne, mikor negatív érzelmet érzel, akkor az a negatív érzelem rögtön elmúlna. Mert a negatív érzelmed jelzi, hogy rezgésileg nem ott vagy ahol a forrásod. Tehát amikor csak rosszul érzel, mondd! “Szuper! A forrás még velem van!” Próbáld ki! “A forrásnak biztos fontos, biztos fókuszál, biztosan máshogy látja, mint én. Biztosan olyat tud, amit nem engedek magamnak tudni. Mi lehet az?” És ha keresni kezded, megtalálod! Jó! Elég?
K: Igen!
Á: Nagyon jó!
K: Köszönöm!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.