Abraham Hicks – Jövőbeni verziód

K: Üdvözlünk Amszterdamban! 
Á: Ez egy pazar találkozó. 
K: Valóban az.
Á: Akár itt vagyunk, akár nem. 
K: Mindig az. Ma reggel előkészültem erre a szemináriumra. Zuhanyoztam, friss meleg vízzel. És eszembe jutott egy régebbi film, ‘A kölyök’, Bruce Willis főszereplésével, aki egy negyven éves imázstanácsadót játszik, aki saját házában találkozik 8 éves önmagával. Nagyszerű kalandokba keverednek és tágulnak. Egy ponton a filmben együtt találkoznak jövőbeni verzióikkal. Nagyon élvezik egymás társaságát. Tehát azon gondolkodtam, hogy találkozhatunk tudatosabban jövőbeni verziónkkal? 

Á: Először alapozzuk meg együtt azt, hogy amit te jövőnek akarsz hívni, már kialakulóban van. És az érzéseiddel találsz rá. Mert az a film, amennyire provokatív volt, annyira volt rezgésileg pontatlan. És megpróbálni a te életedre alkalmazni, csak további bajokhoz vezetne. Szóval nézd a filmet, élvezd, de….

Amikor elfogadod, hogy van ez a, amit te jövőnek akarsz hívni, de amit mi most valóságnak hívunk, ami már összegyűlt és megérted, hogy ahhoz, hogy lásd, halld, szagold, ízleled és tapintsd – és erre utalt a kérdésed -, ahhoz hogy ezt megtedd, meg kell találnod a rezgési frekvenciáját, amíg el nem kezd fókuszba kerülni. Ami azt jelenti, hogy hajlandónak kell lenned arra, hogy érezd az örömét még mielőtt látnád. És ez az, ami a legnehezebb az embereknek, mert sokkal jobban hozzászoktatok ahhoz, hogy arra reagáltok, amit megfigyeltek fizikai érzékszerveitekkel, mint ahhoz – és ez a kulcs -, amit érzelmeitekkel figyeltek meg.  

Tehát azáltal, hogy az örömöt keresed ebben a pillanatban, meg ebben, meg ebben, te erre a jövőbeni tapasztalatra hangolod magad. Hívd jövőnek, mi kész ténynek tekintjük! Te ráhangolod magad és az elkezdhet a tapasztalatodba áramolni. 

Erre jó így tekinteni. Tehát ahogy emberek ilyen csoportokban nézik Esther-t a fizikai testében, ahogy engedi Ábrahám tanítói együttes tudatának tudatát átáramolni magán, néhányuknak –  akiknek ez talán újdonság, vagy vonakodnak elfogadni azt az alapfeltételt, hogy van egy nem fizikai forrás, ami őt információval látja el, amit ő rezgésileg tolmácsol -, néhányuknak ez csak úgy tűnik, mint valaki, aki elég biztos abban, amiről beszél. Aki talán nagyon gyakorlott a szavai terén, aki csak egy újabb véleményt képvisel, amit – ha az emberek okosak – vagy elfogadnak, vagy nem. Más szóval ez csak egy újabb vélemény a rengeteg vélemény közül, amiket próbálnak lenyomni az ember torkán. Más szóval, ezek csak szavak. 

De ha rezonálsz egy kicsit azzal, amit itt hallasz, de nem csak itt, hanem máshol is és találtál módot arra, hogy ráhangolódj erre a magasabb frekvenciájára annak, aki valójában vagy – tehát a gondolatok könnyen elmédbe áramlanak, mert nincs ellenállás, ami elméden kívül tartaná azokat, nyitva a csapod és beáramlanak – és támad egy ötleted, ami lehet, hogy nem rengeti meg a világot, aminek nincs akkora jelentősége, csak valami érdekes dolog érzését kelti benned, amit talán szívesen csinálnál, tehát követed ezt az impulzust – és az elvezet valamihez, ami elvezet valamihez és megmutatod magadnak, hogy azáltal, hogy ráhangolt voltál, egy impulzust fogadtál, ami tiszta vezérlés volt, és elég gyorsan azon dolgok kibontakozása felé mozdultál, amikre vágysz – akkor ezáltal a saját tapasztalatod megmutatta neked, hogyan működik ez az univerzum. 

Az emberek nagy része azért nem emlékszik, vagy nem tudja ezt olyan jól alkalmazni a mostban, mert nem uralkodnak saját gondolataik felett. És azért nem uralkodnak saját gondolataik felett, mert inkább megfigyelni akarnak – megfigyelmi azt amit látnak, hallanak, szagolnak, ízlelnek és tapintanak – ahelyett, hogy arra figyelnének amit éreznek.  

Tehát ha úgy döntesz, hogy az örvényed frekvenciájához az utat az érzéseiden keresztül teszed meg és ha az örvényed frekvenciájában vagy, akkor azt, ami már kinyilatkoztatásra kerül a számodra, fel tudod ismerni. A felismerése az, amire fel kell készítened magad. A tudatosság és az áldások áradnak feléd, a lehetőségeket állandóan mutatják neked, de tudod hogy van…

Előfordul veled is, hogy olyanokhoz beszélsz, akik nem figyelnek rád, ugye? Főleg a gyerekeid. Próbálod meggyőzni őket valamiről, de egyáltalán nem megy át az üzeneted. Nem hallják meg, mert nem hallanak mindent, amit mondasz, mert nem igazán vannak a te hullámhosszodon. 
A te hullámhosszod az, hogy “Vannak dolgok, amiket szeretnék veletek megosztani, amiktől az életetek jobban menne, vagy a mi életünk jobban menne. Ebben az embercsoportban együttműködő elemeket keresek – a gyerekek, vagy például alkalmazottak között -, de ők csak azt hallják, hogy “Bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla!” Mivel nincsenek veled egy hullámhosszon. 

Szóval ugyanez történik. Rá kell hangolnod magad erre a frekvenciára és aztán jönnek azok az impulzusok. És így látod azt, amit te jövőnek akarsz hívni. De az a helyzet, hogy nem marad jövő sokáig, mert érezni fogod a pillanatban és minél több pillanatban érzed, minden pillanatban, amikor érzed, egy darabját felismered. Nem akkor kerül kinyilatkoztatásra, mert már kinyilatkoztatás alatt van.  

De nagyon más az, amikor csak kinyilatkoztatás alatt van és az, hogy te fogadod is azt. Oh ez annyira menni fog neked. Annyira, hogy alig várod majd azt a néhány pillanatot, amikor tudatosan elcsendesíted az elméd, hogy nézhesd a filmet. Az öröméért. Nem azért, hogy megtörténtté tegyél valamit, vagy helyrehozz valamit, ami elromlott, hanem az öröméért annak, hogy harmóniában vagy azzal, aki valójában vagy.  

Ennyi volt, vagy van még kérdésed?

K: Hát, egyre gyakrabban felismerem ezeket az impulzusokat. És nagy élvezet követni őket. Érdekes, hogy van úgy, hogy egy impulzusról azt hiszed, hogy ába vezet, holott bébe, cébe, vagy débe visz. És azok a legélvezetesebbek. 

Á: Néha, amikor nagyon jóvá válik, miután gyakoroltad ezt az összhangot és gyakran megtapasztaltad, néha érzel egy impulzust, hogy pont olyan dologba kerülj, amiről korábban azt gondoltad volna, hogy el kell kerülnöd. De ami annyira tartalmas…

És abban, amit korábban olyan kontrasztos pillanatnak hívtál volna, ami nélkül is meglettél volna, most az ötödik lépésben vagy és amiben megérted, hogy tisztánlátáshoz vezet ez a kényelmetlen pillanat. És ahogy saját szemeiddel tanuja vagy a vágyrakéták születésének, huh, nem bosszankodsz azon, ami történt, nem vagy boldogtalan és nem érzel bűntudatod miatta, hanem elfogadod, hogy a forrás energiád vezetett egy olyan dologba, amiről te azt gondoltad probléma, viszont tele volt kérdésekkel, amik megoldáshoz vezettek, ami fejlődés volt, amit te kértél. Igen!

K: Valóban.
Á: Igen.
K: Pontosan ugyanígy találtam meg az új házamat. 
Á: Igen.
K: Pontosan. Nagyon köszönöm. 
Á: Roppantul élveztük. És most?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.