Abraham Hicks – Hallgass belső lényed útmutatására!

kerem-az-infot

K: Annyira lelkes vagyok, hogy veled találkozhatok. Épp most egy olyan tapasztalatom volt, ahogy a meditációról beszéltél, hogy kapcsolódtam abban a pillanatban a belső lényemhez és kíváncsi voltam, mit mond nekem?
Á. Jelentkezz!
K: Pontosan így volt, de először azt mondta “Engedd el!”, mert korábban is jelentkeztem, de most jött az, hogy “Engedd el!”, viszont úgy voltam vele, hogy ez tényleg a belső lényem, vagy az agyi énem?
Á: Nem számít! Ha az agyi éned szinkronban van a belsőm lényeddel, akkor az egy jó pillanat. Nem arra kérünk, hogy a belső lényedet arra kérd, hogy ő végezze az összes gondolkodást, csak arra kérünk, hogy ellenállást ne vigyél az egyenletbe!
K: Oké! Ezt elmagyaráznád egy kicsit? Mert olyan volt… szóval egyáltalán nem ezt akartam kérdezni, de…
Á: Nos a tapasztalatod sokkal fontosabb számodra, mint bármely szó, amit kimondhatunk. Mert megtapasztaltál egy kis ellenállást, lélegzéssel enyhítettél rajta, fókuszáltál, jött az impulzus, amit követtél és olyanhoz vezetett, amire vágytál. Tehát magadnak szemléltetted: harmónia, nem akkora harmónia, jobb harmónia, jobb harmónia és megkapod, amit akarsz.
K. És egy másodperc volt.
Á: Igen, ez így megy. Ezért olyan jó az időzítés. Gyakran a másodperc töredéke, amikor abban az állapotba vagy. El tudod képzelni – mivel a belső lényed mindig tudja hol van minden, amire vágysz és ismeri a legkisebb ellenállásod útját, ami oda visz – érzed annak az értékét, hogy több olyan pillanatod van, amiben ilyen fogadója és érzékelője vagy?
Sok ember harmónia nélkül rohangál és nem érti miért nem jönnek az impulzusok, vagy aggódik, hogy lemarad róluk. Nos, nem maradsz le róluk, csak arra összpontosítsd az elméd, ami számít, ami nem más, minthogy jól érezd magad!
Egyikőtöknek sem akarjuk, hogy azzal a meghatározó szándékkal rohangáljon a bolygón, hogy “Kapcsolódni kell a belső lényhez! Kapcsolódni kell a belső lényhez! Kapcsolódni kell a belső lényhez!”
Hiszen hacsaknem azt teszed, amit tenni szoktál, te kapcsolódsz a belső lényedhez. Hacsaknem bosszankodsz valamin, vagy dühös vagy valami miatt, vagy nagy ügyet csinálsz valamiből, más szóval hacsaknem azokat a dolgokat teszed, amik nem töltenek el jó érzéssel, te szinkronban vagy a belső lényeddel.
A belső lényed imádja veled felfedezni ezt a világot, a belső lényed imád felnézni az égre, kinézni a tengerre, keresztül nézni a gyepen, ránézni a vadakra és belenézni mások szemébe. A belső lényed imádja, mikor televíziót nézel és keresed világod gyönyörű dolgait, a belső lényed egységes veled, tehát nem kell valami különös alaknak lenned, aki egy barlangban meditálva üldögél és fura hangot ad ki “Ummmmm” 🙂 Nem kell ilyennek lenned.
Csak azt kell tudnod, hogy a belső lényed létezik. Csak azt kell tudnod, hogy a belső lényed egy erős rezgés, ismer téged és mindig áramlik feléd. Tehát csak arra figyelj, hogyan érzel és tégy meg mindent, hogy a lehető legjobban érezd magad és meditálj minden nap, hogy megmutasd magadnak, hogy milyen érzés tényleg szinkronban lenni. Aztán élvezd, ne csinálj nagy ügyet belőle!
Közülünk senki nem üldögél azzal a gondolattal, hogy “Ohhh, meditációs órára mennek. Most többet tudunk velük beszélni.” Nincs semmi ilyesmi.
Mert ha te nem vagy elérhető, valaki más igen. 🙂
Madarak cikáznak mindenfele, akik bármit megtesznek, amire kérjük őket. Mókusok, kutyák, mindenféle vad… Ha látni akarunk valamit, akkor megtesszük egy légy szemén keresztül, nagyon jó módszer. Ha szagolni akarunk valamit, akkor nem rajtad keresztül tesszük. Korlátaid vannak. A kutyádon keresztül tesszük. A kutyád, nagyon nagyon jó szaglási és hallási képességekkel rendelkezik. Húúú, ha hallani akarunk valamit… Ha tényleg a szaglás vagy a hallás fizikai érzésére vágyunk, nem érdekel minket mit csinálsz. Ezekben nem vagy jó. Nem vagy olyan jó fordítója ezeknek a rezgéseknek.
De ha a világ érzelmi nézőpontjaira vágyunk, akkor te vagy a mi emberünk. 🙂
És számunkra nincs annál érdekesebb, mint az, ami neked fontos. Mert te vagy a teremtés élvonala.
Tehát idekint vagytok, elvagytok egymással, kiváltói vagytok az univerzum tágulásának és mi örömünket leljük az általatok teremtett tágult univerzumban. És leginkább arra vágyunk, hogy ráérezzetek arra a tágult univerzumra, amit teremtettetek. Számunkra nincs annál lenyűgözőbb, mint amikor bepillantást nyertek egy időzített pillanatban valamibe, amire vágytatok és azt tudatosan felismeritek. Nincs annál jobb!
Tudod, amikor hallottál egy nagyon jó viccet és alig várod, hogy elmond valakinek? Vagy olvastál egy nagyon jó idézeted valahol, vagy valami megérintett valahogyan és egyszerűen csak el akarod valaki másnak mondani. Nos, mi mind így érzünk. Mert beleláttunk az örvényedbe. Mi tudjuk mi van ott. És nagyon boldogok vagyunk azért, amit már megteremtettél, és alig várjuk – de türelmetlenek nem vagyunk -, hogy belepillants, tudod. Segített?
K: Igen.
Á: És?
K: Sok kérdésem volt életem különböző területei kapcsán, de most lényegtelennek érzem feltenni őket.
Á: Mert minden kérdésed válaszához pillanatbeli hozzáférésed van, ami reagál arra, ahol éppen vagy az utadon. A minap Esther a lányával Tracy-vel autózott és San Antonio olyan részén mentek keresztül, amit Esther nem ismer. Voltak ott párszor, általában Esther vezet és Tracy a navigátor. És Esther elnevette magát, mert épp az előtte lévő napon jártak ott és elfelejtette az útvonalat.
Tehát Esther megkérdezte “Hol kell lemenni?”, mire Tracy “Hildebrand-nél”. Mire Esther “Ok. Addig ne mondj semmit, míg oda nem érünk!” Mert tudta, hogyha Tracy azt mondta volna “Menj le Hildebrand-nél, aztán jobbra, majd megint jobbra, aztán balra” akkor nem tudta volna az egészet észben tartani.
És neked sem kell az egészet észben tartanod. A belő lényed az útmutatód, aki tudja pontosan hol vagy és tudnod kell, hogy a legkisebb ellenállás útja egy változó dolog. A legkisebb ellenállás útja változik, mert egyéb tényezők befolyásolják. Tehát, ha ráhangolódtál az élő vezérlésre, kell egy rakás cuccot az elmédben tartanod? Nem! De bíznod kell élő vezérlődben!
K: Tehát, ha azt érzem, további útmutatásra van szükségem, akkor a kétség is előjön.
Á: Várjunk csak! Megismételnéd? “Ha úgy érzem, szükségem van…
K: … további útmutatásra.
Á: Milyen további útmutatásra?
K: Mondjuk ha tudnom kéne, mi jön Hildebrand után. Tehát, hova megyek még…
Á: Túlságosan előrementél. Nem további útmutatásra, hanem jövőbeni útmutatásra gondoltál. Ha úgy érzed útmutatás kell, hogy a jövőben merre kell kanyarodni, akkor nem jól használod a vezérlő rendszeredet. A vezérlő rendszered épp ott van veled. Nem várnál inkább az impulzusra, hogy jelentkezz, vagy hogy jobbra fordulj?
K: Tehát ez azonnali, pillanatbeli.
Á: Mint, amit az előbb megéltél.
K: Tudom. Nagyon nyugtalanító! 🙂 Ja, tudom.
Á: Nincs azzal baj, ha nagyjából tudod merre tartasz. Bármi ami nyugtat és jobb érzést okoz, az jó ötlet. Mi nem azt mondjuk, hogy “Csak kelj fel az ágyból, botolj bele a világba és mond azt, hogy: Majd a belső lényem tudni fogja, én meg remélem meghallom!” Mi egyáltalán nem ezt mondjuk. A cél, hogy találd meg a tökéletes egyensúlyt a szándékaid között. Tudod, szereted érezni a kezedet az agyagban. Te akarsz cselekedni, akarod, hogy ötleteid támadjanak. Mi nem arra próbálunk tanítani, hogy bábu légy, amit a belső lényed vezérel. Nem erről van szó. Mert a döntéseket te hozod. Te élted meg azt a kontrasztot, ami megmondta a belső lényednek mit akarsz. Te vagy a forrása minden információnak, amit a belső lényed a nevedben tartogat. Csak tanuld meg a vezérlő rendszeredet úgy használni, ahogy neked a legjobban működik! És úgy működik a legjobban, ha amennyire csak lehet elégedett hangulatban vagy. Ha szorongó hangulatban vagy, nem hallod. Még akkor sem, ha a belső lényed tudja. Ha mérges hangulatban vagy, nem fogod hallani. Annak ellenére sem, hogy a belső lényed tudja. Olyan állapotban légy, hogy meghalld. Milyen az az állapot? Elégedett. Elégedett és még feljebb. Elégedett és vágyakozó, nagyra becsülő, szeretetben lévő. Vágyakozó, játékos, jókedvű és vidám. Mindezek a hangulatok benne vannak a belső lényed rezgési hatókörében. Szóval ez nem egy nehéz dolog.
De ti emberek Salamoni komolysághoz szoktattátok magatokat. “A belső lényem nem játszik velem. Azt akarja, hogy komolyan vegyem ezt a tudatos teremtés dolgot. Hiszen azért vagyok itt, hogy megmentsem a bolygót.” Nem nem azért! A bolygót nem kell megmenteni. Nem azért vagy itt hogy bármit bárkinek bizonyíts. Azért vagy itt, hogy a valóságodat teremtsd a végtelen intelligencia és olyan jóság forrásának segítségével, amit képtelenek vagyunk szavakba önteni. Ezért vagy itt.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.