Abraham Hicks – Fókuszálj az érzelmeidre!

kerem-az-infot

Térjünk vissza valami nagyon fontosra, ami az új élén van annak az élvonalnak, aminek mind része vagyunk! Mivel itt vagy kint az élvonalban és oly sok emberrel érintkezel, mi értjük miért érződik logikusnak, hogy annyira rájuk figyelj és akard a figyelmüket! Értjük miért szeretnéd, hogy megértsenek és egyetértsenek veled, de mondani szeretnénk valamit ami segíthet neked “Ezt soha nem éred el! Nem fognak megérteni!” Áldott emberiség rendkívül változatos családjaként érkeztetek. Nem utánozni jöttetek egymást! Ugródeszkaként szolgálni jöttetek egymást, hogy táguljatok, fejlődjetek. Érthető ez valamennyire? Ha azt gondolod az a jószerencséd van – amit mi rossz szerencsének látunk -, hogy körülötted sokan a kedvedben járnak, akkor nincs másod, mint emberek, akik meg akarnak felelni neked, ami azt teszi, amit tényleg tesz az – miközben azt gondolhatod, hogy ez boldog örök életed kulcsa -, hogy egy olyan helyzetbe hoz, hogy felcseréled őket – és őket is szeretjük, csak ők ingatagok és következetlenek – a saját valódi vezérlődre. Próbáltál már valaki kedvében járni valaha és végül rá is jöttél mit vár és akar tőled, aztán megváltozott és mást akart. 🙂 Nos, a saját belső lényed lépést fog tartani tágulásoddal és fejlődéseddel. Tehát tényleg szeretnénk segíteni, hogy erősebben határozz. Szeretnénk, hogy elhatározd azt, hogy ami fizikai, az valóban csodálatos! De ma párszor elmondjuk neked – és megbántani nem akarunk, csak nem biztos, hogy sikerül -, hogy ti mind, akiket szeretünk, sokat emberieskedtek… egymással emberieskedtek. Könyveket írtok róla. Próbáljátok kisilabizálni. Fogjátok mindazt, ami teremtetek, jó és rossz halmokba rendezitek, aztán vitatkoztok egymással a halmaitok felett. Mi ezt értjük emberieskedés alatt. De jobb lenne, ha mindenkiért hálás lennél és méltányolnád hozzájárulásukat a sokféleséghez. Mert ez a sokféleség az alapja briliáns és fontos következtetéseidnek annak kapcsán, mit kedvelsz jobban saját tágulási és fejlődési folyamatodban. És lényed minden szintjén, még sejtszinten is vágyrakétákat bocsátasz ki. A belső lényed követi azt a rakétát, ráfókuszál és eggyé válik vele. Így erőteljes vonzáspontként szolgál a társteremtő elemek összegyűjtésére – a te érdekedben – mindenhez, amit kérsz, amit akarsz. Tehát van ez a rezgésbeli valóság, ami formálódik – ahogy egy baba fejlődik a méhben -, ami teremtésed formálódása és rezgésed gondolatokká, gondolataid dolgokká válása. Te egy teremtő vagy, aki jött, hogy megélje a gondolatok dolgokká válását. Itt vagy kint ebben az élvonalban, ahol az egész unverzumban itt lehet a legfelpezsdítőbb tapasztalat, ami az, hogy éled az életet, a hatására többet kérsz és az univerzális erők, amit Istennek hívsz, mögéd sorakoznak és segítenek mindennek a teremtésében, amit zseniként, méltóként és áldottként egyáltalán kérhetsz. És csak akkor esel ki a harmóniából, amikor elkezded kikérni mások véleményét arról, mi helyes és mi nem. Amikor szembe szállsz saját vezérlő rendszereddel és próbálsz valaki más kedvében járni, ami hosszú távon, alapjában véve, szinte lehetetlen. Itt sok az átbeszélni és a felfedezni való. Érezzük energiádat. Tehát csak lazulj el és tudd, mindenre választ kapsz, amire szeretnél. Bízz abban, hogy megtaláljuk azokat, akik legjobban kifejezhetik gondolataidat, hogy jelentőségteljes, átfogó beszélgetésünk legyen, ami kielégítő számodra. Az elégedettség érzésénél nincs dicsőségesebb létállapot, mert amikor elégedett vagy, akkor a rezgésed bármilyen irányba mozdulhat. Jelentős hatalmad van döntéseid felett, mikor elégedett vagy. Könnyen elkaphatsz kevésbé kellemes gondolatokat és elindulhat a lendület a nem vágyott irányába, vagy találhatsz kellemesebb gondolatokat és nagyon rövid időn belül – hiszen nincs ellenállás – … Képzelj el egy érzelmi skálát! Az egyik végén a teljes felvértezettség a másik végén ennek teljes hiánya. A szörnyű érzésű végén van a félelem, a megbánás, a másik végén a szeretet, a nagyrabecsülés. Ennek az érzelmi skálának pont a közepén van az elégedettség. Elégedettség, amiben hatalmad van. Elmeséljük kedvenc történetünket a hatalomról, aztán beszélgetünk.
A kocsid ott van egy hegy tetején San Francisco-ban. Megvan a kép, ha jártál már ott. Esthert sokkolta, mikor felért a hegytetőre és ráébredt, hogy lent az út végén van az öböl. Uhhh! A lélegzete is elállt! Azt se tudta, hogyan jutott fel oda. Megijedt a gondolattól is, hogy levezessen onnan. Mivel tudta mi vár rá és élénk képe volt róla, azt mondtuk “Képzeld azt, hogy ott a kocsid a hegy tetején és úgy döntesz fizikaórát adsz magadnak! Vedd ki üresből, engedd ki a kéziféket, állj mögé és lökd meg egy picit, majd figyeld mi történik. És ahogy meglököd, rögtön érzed, milyen könnyen belendül. Tudod mi lesz, mert eleget tapasztaltál. Biztosra tudod, a kocsi az öbölben végzi. Aztán feleszmélsz – mert kedveled ezt a kocsit, vagy mert a HERTZ visszavárja 🙂 -, elé állsz, az neked megy és megállítod a lendületét. Nem nagy dolog. De a hegy lábánál állva nem próbálnád megállítani a lendületét. Az elégedettség érzése ebbe az állapotba helyez. Ugyanebbe a hatalmi állapotba. De ha nem gyakorlod a hatalmadat, mert nem vagy tudatában érzelmeidnek, mert eddig másokra és a beleegyezésükre számítottál annak kapcsán, te hogyan érzel dolgokról – talán ma elérjük, hogy túl légy ezen -, akkor lehet, hogy nem tiszteled az elégedettséget meg a többit, akkor lehet, hogy nem fontos annyira az a hatalom és hagyod, hogy gondolataid addig a pontig vigyenek, mikor már nincs visszaút, amíg alszol egyet, vagy megműtteted az agyad, vagy meditálsz, vagy csinálsz valamit, ami a rezgési táblát kicsit letakarítja.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.