Abraham Hicks – Engedj az ellenálláson, ami a betegséget okozza!

kerem-az-infot

K: Körülbelül négy éve Parkinson-kórral diagnosztizáltak. A doktor azt mondta legyengít, már javulni soha nem fog és semmit sem tehetek.
Á: A lényeg, mit hiszel róla. És ha azt hiszed, amit ő, akkor ott vagy.
K: Igen! Ezért azt mondtam “Nagyon köszönöm”, kirúgtam és kisétáltam az ajtón. Aztán elkezdtem keresgélni. Azt mondtam “Nem! Megvannak a saját hiedelmeim és azt teremtek, amit csak akarok.” És elkezdtem keresni valakit, aki kisegít abból, amiben voltam.
Á: Azt elmondjuk, hogy ez ellenállást jelez. És már rámutattál az ellenállásra. Tudod, korábban kérdezted, hogy honnan tudod miről szól? Rámutattál és azt mondtad “Áldott voltam, könnyen kaptam dolgokat, és egy ponton azzá vált a hitem, hogy árat kell fizetnem.” Esther emlékszik, mikor ebbe a városba költöztek Jerry-vel. Elhatározták, hogy megmásszák a Déli-Hegyet. Esther első ilyen túrája volt. Fiatal csaj volt. “Ki ha ő nem?” És megmászta a Déli Hegyet, de mire a csúcsra ért, annyira túlhajtotta az izmait, hogy Parkinson-ja lett, vagyis azzal egyenértékű. Más szóval az a feszültség, az a túlnyúlás… Az, hogy a vágyam erősebb, mint hitem nyitott szelepe, okozza azt a feszültséget. A doktorok nem energetikai szempontból kezelik. Rezgés, vagy ellenállás szempontjából fel sem merül bennük. Csak a manifesztációk halmait mozgatják és megtalálják mi a közös a manifesztációkban, de nem jutnak a gyökeréhez.
K: Tehát nem tudtam kimozdítani magamat abból a rezgésből, amiben voltam, abba a rezgésbe, amit egészségnek, meggyógyultnak tartok.
Á: Látod, erre gondoltunk korábban, mikor manifesztáció előtti tudatosságról beszéltünk, ami az érzelem, a manifesztáció utáni tudatosság helyett. Mert az könnyebb. Hiszen nehezebb nem észre venni, mihelyst manifesztálódott. Ami visszavezet első nyilatkozatunkhoz hozzátok a mai nap, ami az, hogy ” A legtöbb ember a rezgését az alapján bocsátja ki, amit megfigyel.”Tehát mivel most ez az, amit megfigyelsz, normális, hogy sok lenne a rezgésedben. Tehát lépj vissza tőle és rezgésileg közelítsd meg. Hagyd hogy a bizonyíték, ennek a tapasztalatnak a látható bizonyítéka egy ideig lényegtelen legyen. Hagyd, hogy lényegtelen legyen. Észrevetted, hogy vannak pillanatok, amikor sokkal kevésbé aktív?
K: Igen.
Á: Szinte jön és megy. És kezded észrevenni, mikor erősebb, mikor gyengébb, amikor többet gondolsz rá, amikor kevesebbet. Csak egy mellékterméke valami ellenállásnak, amit el tudsz engedni.
K: Hmmm. Jó!
Á: És tudod mi van? A még drámaibb manifesztációja nélkül lehet, hogy nem engedted volna el azt az ellenállást.
K: Pontosan.
Á: És ez a válasz a kérdésre is, ami korábban felmerült.
K: Látom! Megértettem, hogy a legjobb dolog volt, ami valaha velem történt. Mert segít elengedni valamiféle ellenállást.
Á: Jöjjön a házi feladatod! 🙂 A második, amit valaha adtunk. 🙂 Mikor ma este lefekszel, tudni fogjuk, és sejtszintű énedre fókuszálunk. És érezni fogod, mert legvalószínűbb, hogy melegségnek tolmácsolod, talán hőnek, de mindenképp hőmérsékletnek. És először a tüneteid erősödni fognak, mert az az energia, mikor hozzád és rajtad átáramlik, találkozik a meglévő gondolataiddal, amitől ezt jobban érzed. Amikor ez történik, lazulj teljesen bele ezekkel a gondolatokkal: “Úton a segítség. Úton a segítség. Ez forrás sejtszinten.” Aztán a lehető legjobban nyugodj bele abba, ami történik, legyen az bármi. Ne ítéld, ne aggódj miatta, ne kérdőjelezd meg! Nem lesz ijesztő! Semmi ilyesmi! 🙂 Nem kap lángra a szobád, semmi nem villan fel, nem fogsz lebegni, egyáltalán semmi ilyen. Fizikai érzéseid lesznek és csak az a feladatod, hogy teljesen lazulj beléjük! Aztán a dolgok mások lesznek onnantól fogva.
K: Nagyszerű, köszönöm. (taps)
Á: Érzed, hogy most mennyire felerősödött?
K: Igen. Nagyon.
Á: Mert rád figyelünk. Szinte uralkodni sem tudsz magadon, mert teljesen rád figyelünk. Tehát találkozás van a benned lévő rezgéssel. Ez normális dolog. Ha teljesen elvonnánk a figyelmünket rólad, – amit soha nem tudnánk -, ha a belső lényed teljesen elvonná a figyelmedet rólad, – amit soha nem fog – , akkor megint ugyanaz a történet, ugye? Nos, tudod, hogy van belső lényed, ugye?
K: Igen. Igen, igen.
Á: És tudod, hogy a belső lényed támogat és az oldaladon van? Tudod, hogy tested minden sejtjéről tud a belső lényed? És hogy a tested sejtjei folyamatosan kérnek? És amikor kérnek, a forrás mindig válaszol. De a gondolataid, hogy “Árat kell fizetni” az útba állnak? A sejtjeid kérnek, a forrás válaszol, te útban vagy, és erről szól ez az egész. Tehát mostantól, ahogy a sejtjeid kérnek és a forrás válaszol, és te nem vagy útban, semmilyen jele nem lesz! Ez teljesen logikus, ugye?… doktor úr!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.