K: Sok fájdalom érte a családomat. Legutoljára a kiskutyámmal történt, hogy szívbetegsége lett. Egy barátságos doktor diagnosztizálta és azt mondta, hogy hosszú ideig kell gyógyszert kapnia. Azt mondtam, rendben. Fogtam a gyógyszert, átkaroltam a kutyust és hogyismondjam, megpusziltam a szívét és a fájdalmát. És próbáltam szeretetből kapcsolódni ahhoz a fájdalomhoz. És nemrég azt történt, hogy elmentem egy másik doktorhoz, mert az eredeti orvos azt mondta, hogy ha a kutya köhögése rosszabbodik, akkor nézessük meg megint a szívét, és ez az új doktor megnézte a berendezéseivel és azt mondta, hogy szívbetegségnek nyoma sincs és hogy a másik doktor félrediagnosztizálhatta a kutyust, mert semmi gond nincs ezzel a szívvel. Tényleg semmi, nulla és egyáltalán nem látható, hogy valaha is bármi baj lett volna a szívével. És csókot adni a fájdalomnak olyan érzésnek tűnt, mint amikor a békát csókolod meg és a békából herceg lesz. Tehát ez átváltoztatta a fájdalmat, amit belülről megcsókoltam úgy voltam vele, hogy oké, elfogadom ezt a fájdalmat, ami része az életnek. Oké, néha a testnek is vannak növekedéssel járó fájdalmai…
Á: Beszéljünk erről! Amikor te csókolsz, akkor általában szeretetet ajánlasz?
K: igen. 
Á: Tehát amikor szeretetet ajánlasz akkor hozzád és rajtad keresztül áramlik. És a pillanatban, amikor az történik, nem aggódhatsz a kutyáért, tehát nem helyezhetsz nyomást a kutyára. Ha a kutya korábban fogadott valamit tőled, akkor abban a pillanatban ezt nem teszi. Mondhatod azt, hogy habár ez az a tett, amit végrehajtottál, egy mélyebb szinten az történt, hogy kapcsolatban voltál a forrás energiával és azon a módon juttattad kifejezésre. Mondhatjuk azt, hogy bármikor, ha problémád van, akkor megcsókolhatod. És egyáltalán nincs bennünk egyetnemértés veled szemben. De emlékeztetni akarunk, hogy könnyű szeretettel csókolni azt a kutyát, mert az iránt a kutya iránt az megszokott érzésed. 

K: Nem a kutyát, hanem a fájdalmat csókoltam meg. Ez a különbség. Nem a kutyát csókoltam meg! Persze megpusziltam és átöleltem, de abban a konkrét esetben, amikor az volt az érzésem, hiszen az emberek azt mondták, lehet valami probléma a szívével…
Á: Mi arra utalunk, hogyha a téma valaki, akit már szeretsz, akkor már lendület van körülötte. Némely problémát nehezebb lehet megcsókolni, mert az iránta érzett szeretet-szokás nem olyan erős benned.
K: Természetesen. Felismertem, hogy a beszélgetés veled, anyámra emlékeztet, aki negyven éve depressziós, aminek ő egy kiváló mestere. És olyan érzésem támadt, hogy jobban el tudom fogadni a depresszióját, a fájdalmát, bármit, ami vele történik – ami az ő útja és eltér az enyémtől – ha úgymond elfogadom, megcsókolom azt.

Á: Amit neked mondani akarunk és ez egy csodálatos technika, mindannyiótokat bátorítunk, hogy csókoljatok meg dolgokat. Tetszik amit itt mondasz. És hozzá akarunk adni. Azt mondjuk, hogy a lényeg a rezgési háttér, ami alapján azt csinálod. Két dolgot akarunk mondani. A legfontosabb, hogy a csókod a benned lezajló kalibrációról szól. A hatásod – mihelyst rákalibrálod magad -,  a hatásod jelentős. Tehát ráhangolódsz és kibocsátasz, de az, aki fogadja, az, akiben a fájdalom van, neki fogadó állapotban kell lennie.

K: Nem zaklatlak fel nagyon, ha azt mondom, hogy neki semmilyen állapotban nem kell lennie? 
Á: Soha nem zaklatsz fel minket, semmivel. 
K: Úgy érzem, az a képessége, hogy fogadjon, teljesen az én fogadási képességemen múlik és azon, hogy csatornául szolgáljak neki. Tehát ha kapcsolódni tudok a forráshoz és a személyhez, vagy lényhez, akkor kapcsolat van a forrástól. Mert ha ő közvetlenül nem is kapcsolódik, akkor a szívemből az ő szívéhez tudok kapcsolódni, én a forráshoz kapcsolódom…
Á: Ideje, hogy gyerekeket etess, ideje hogy meggyógyítsd a világot és ideje, hogy megállítsd a háborúkat.
K: …csak én, csak én, csak én!
Á: Oh, ez az, amit mi mondtunk, de te nem ezt mondtad. 
K: Nem nem, én csak azt mondtam, ha nekem fontos valaki és olyan helyzetben vagyok, hogy hozzá a szívemen keresztül kapcsolódjak, akkor…
Á: De a szívek kapcsolódásához ő is kell. Neked nincs arra képességed, hogy kapcsolódj a forrás energiához és azt csatornázd. Neki fogadnia kell. És azért, mert mindenkinek közvetlen hozzáférése van ehhez a forrás energiához, sem rád sem másra nincs szükség. 
K: Nem hát! Egyetértek.
Á: Akkor miért van az, hogy beengedik, mikor csókolod, de máskülönben nem engedik be? Mi a különbség?K: Szerintem a kapcsolatom alapja, hogy téged hallgatlak. Inspirál és tesz velem valamit, ami engem megnyit, hogy fogadjak.
Á: Ezzel egyet is értünk, de van egy fontos elem…
K. Mi az az elem?
Á: Az elem az, hogy te nem teremtesz más valóságában. 
K: Nem is, én csak a saját valóságomban teremtek. Csak nem vagyok biztos, hogy másé eltér az enyémtől, mert minden az érzékelésen múlik. Hiszen valahogyan az egész az én valóságom. Úgy érzem te egy részemnek a visszatükröződése vagy. És amikor veled beszélek, olyan mintha magammal beszélnék, csak sokkal színesebb, gyönyörűbb és fényesebb rád nézni. Tehát nem látok különbséget. 
Á: Nos, értjük mire akarsz kilyukadni, de vannak törvényei az univerzumnak mint például “Te a saját valóságodat teremted és sokakkal társteremtesz és mindenki egyénenként választja meg mit teremt és senkinek nincs meg a hatalma, a képessége, vagy a joga, hogy másnak teremtsen valóságot”. 
K: Be kell hívnia, be kell hívnia. Mint a kutyámnak, nyitottnak kell lennie, hogy az én szeretetemet fogadja…
Á: Igen, pontosan ezt mondtuk, pontosan ezt. 
K: Tehát, ha nyitott a szeretetem fogadására, akkor áramlik.
Á: Pontosan. Ezek mellett a feltételek mellett nincs köztünk nézeteltérés. 
K: Nagyon szépen köszönöm!