Abraham Hicks – Amikor visszaüt a segítség

kerem-az-infot

K: Volt egy kérdésem korábban, amit félretettem mert azt hittem megtaláltam rá a választ, de most emlékeztettél rá. Gyakran azon veszem észre magam, hogy segíteni, örömet okozni, oktatni, vagy inspirálni akarok valakit, aki ezt nem akarja tőlem 🙂 és, és…
Á: Ebben a teremben egyedül vagy ezzel. 🙂
K: Szerintem a családom is egyetért azzal, hogy néha okoskodó vagyok. Úgy érzem a szándékaim mindig egész jók, de néha az emberek megsértődnek. És ez akkor van, mikor nem vagyok harmóniában és úgy próbálom csinálni.
Á: Lehet, de nem mindig. Ha tényleg harmóniában vagy, akkor az időzítésed jobb. Ha tényleg harmóniában vagy, akkor talán jobban fogadnak, de nem feltétlenül. Ami fontosabb ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban az, hogy ahelyett, hogy visszatartanád azt ahogy érzel, amikor ráhangolt vagy, inkább ne aggódj annyira amiatt, hogyan reagálnak mások rád. Tehát a kérdés az, hogy te az ő reakciójukra reagálsz?
Mondjuk a szándékaid jók, de ők nem jól fogadják és te arra reagálsz, hogy ők nem jól fogadják. Ez azt jelzi, hogy te nem igazán voltál harmóniában. De ha harmóniában vagy, jó a szándékod és nem jól fogadják, amivel neked nincs gondod, akkor harmóniában voltál.

K: Ez tetszik.
Á: Igen. De az egész olyan gyorsan történik egyébként is. Megállapítható, amikor kérnek. Na ez tetszeni fog. A következő történik. Az életedben sok ember kér, de nincs fogadó állapotban. Szóval csőbe húznak! 🙂 Mert ők kérnek, néha még a szavaikkal is, ők kérnek, te válaszolsz, de nem akarják. Úgyhogy beszéljünk erről egy kicsit! Beszéljünk róla rezgési szempontból! Beszéljünk róla elektromosság, elektromos áramkör szempontjából!

Tegyük fel, hogy valaki kér valamit és te felismered, lényed valamely szintjén. Mondjuk te abszolút tisztában vagy vele, hogy kér valamit és segíteni akarsz. Tehát felajánlod a segítséget talán szavak, erőforrások formájában. Mondjuk valakinek tényleg szüksége van valamire és te felajánlod neki. De ő nem azt érzi, hogy méltó a segítségre, hanem inkább azt, hogy joga van hozzá, vagy…

K: Jogosnak tartja a segítséget.
Á: Jogosnak, vagy akár meg is követeli. És nem tudod hova tenni a dolgot, mert azt adod neki, amiről te azt gondolod, hogy ő kéri. Viszont visszaüt rád a dolog.

K: Főleg azokkal van ez, akik tudják, hogy segíteni akarok. Náluk a legzavarosabb a dolog.
Á: Elmondjuk miről szól ez az egész, miért üt vissza a dolog. Amikor áramot viszel egy áramkörbe ami nem nyitott, akkor egyfajta elektromos robbanást okozol. Az áramkörnek nyitva kell lennie. Ez egy új és jó beszélgetés, ugye? Úgy tűnik ő kér, te adni akarsz aztán visszaüt rád a dolog, mert ő nem igazán volt fogadó állapotban. Akkor hogyan tudsz te túlélni egy ilyen dolgot? Hogyan tudsz reagálni a kérésére… tudod, hogy mi azt akarjuk tudd, hogy szinte mindenki aki kér valamit, nincs fogadó állapotban. Mert az első lépés az az első lépés, a harmadik meg a harmadik. Tehát ő kér, te meg “Majd én leszek a megmentőd!” 🙂 🙂 Ta-ta-ta-tatatata Ta-ta-ta-tatatata (dalol)

Berobogsz, segíteni próbálsz, rosszul sül el és azt gondolod “Nem nyerhetek, nem nyerhetek!” Ha nem segítek, kapzsi és barátságtalan vagyok, ha meg segítek, akkor visszaüt.

Tehát a kulcs az, hogy csak annak legyél tudatában mit csinálsz a saját áramköröddel. Mert ha a te áramköröd tárva-nyitva, de az övé nincs, akkor áramolni fog, nem hozzá, de áramolni fog. De ha hagyod, hogy a zárt áramkörük hatással legyen rád, akkor van ez a negatív visszahatás.

Csak a saját dolgoddal törődj! És tudod, mi a saját dolgod? Az, hogy boldog légy. A saját dolgodban benne lehet, hogy az ő boldogságukat is akarod. De a saját dolgodban nem lehet benne, hogy az ő áramkörük nyitva van, vagy nincs. Nem tudsz elég eltérő módon fejen állni ahhoz, hogy megnyisd az áramkörüket.

Tehát segít, ha csak azt mondod “Ebben nem nyerhetek, mert nem az én feladatom.” És legyél csak az az adakozó, aki vagy, mert jó adni. És hagyd, hogy ő az a fogadó legyen, aki lenni akar. De számodra ne legyen semmi tétje annak, hogy valaki készen áll e fogadni azt, amit adsz. Mert általában nem áll.

Ismered ezt a kulturális környezeted alapján.
Szeretnénk ha mindenki megértené, hogy nincs egy fix méretű torta, amit felszeletelnek, kiosztanak és amiből van aki többet kap saját fair részénél, és van aki annyit sem kap. Egyáltalán nem ez a helyzet.

Foghatnátok az egész tortát, egyenlően újra eloszthatnátok világotok népessége között és nem kellene hozzá sok idő mielőtt vissza, újra felosztaná magát minden résztvevő saját rezgési vonzáspontja alapján.

Tehát ne beszéljünk többé a tortáról, mert a torta folyamatosan termelődik. Ne beszéljünk erről mint egy véges dologról, beszéljünk a befogadó állapotról, amikor csak áramlik, csak áramlik. És akkor mi van, ha valaki kér, te adsz, de ő nincs kész a fogadásra? Nem mindegy? Jön még több, jön még több. Lesz még kérés. Sokan vannak még, akikkel kapcsolatba kerülhetsz. Nem szabad, hogy számodra tétje legyen valaki más fogadóképességének. Mert beleőrülsz. Hiszen nem irányíthatod hogyan, mire, mikor gondolnak, senki más rezgését nem irányíthatod, csak a sajátodat. Csak a sajátodat.

K: Gyakran azon veszem észre magam, hogy amikor ezek az emberek végül megsértődnek rám, gyakran túl erősen próbálom…
Á: Menjünk bele egy kicsit! Miért sértődnek meg rád?
K: Mert az a segítség amit ajánlottam nekik, lehet nem az volt, amire vágytak, vagy elvártak, vagy…
Á: Csak azért haragszanak rád, mert nem engedik be. De nem elég kifinomultak ahhoz, hogy ezt még tudják! Olyan mikor Jerry azt mondja “Rám ne légy dühös!” Mire Esther “Nem rád vagyok! Csak az vagyok! És te itt vagy.” 🙂

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.