Abraham Hicks – Amikor a párod negatív és az álomrepülés 1

kerem-az-infot

K: Az a kérdésem, hogyan maradhatnék pozitív és lehetne boldog a házasságom, amikor a párom annyira negatív? Meditálok, remek hangulatban vagyok és aztán BUMMM, hát nem bele piszkál! És mindig a negatívról akar beszélni. Mondom neki, hogy hagyd már, én a pozitívról akarok beszélni! Nehéz közdelem, főleg két hónapja, hogy gyermekünk született. Nagyon nehéz nekem. Gyakorlom, próbálom, a dolog életem sok területén működik, de ez a legnehezebb.
Á: Valaki említette az együttérzés szót korábban Esther-nek. Esther elgondolkodott a jelentésén. Mert úgy vélte olyan mint az empátia, vagy a szimpátia, tehát megkérdezte tőlünk, mert érezte a jelentőségét. Mi elmagyaráztuk neki, hogy a valódi együttérzés az, amikor befogadó állapotban vagy és úgy fókuszálsz valakire, hogy a nézőpontod tartalmazza forrásod nézőpontját. Ami azt jelenti, hogy amikor olyanfajta harmóniában vagy, mert meditáltál, vagy mert egyedül voltál, mert akartad, mert gyakoroltad, és bejön valaki a tapasztalatodba, aki rád száll, vagy akár támad téged valahogyan… Ha te stabil harmóniában vagy, akkor tapasztalod meg az igazi együttérzést, ami a meghallgatását jelenti, annak kockázata és fenyegetettsége nélkül, hogy kizökkentene a befogadó állapotból. És az általad érzett küszködésnek valójában ez a lényege, mert néha azt mondják az emberek “Ábrahám, ezt tényleg csinálom! És tényleg egyre jobban megy, de a munkatársaim annyira negatívak!”, mert aggódnak, hogy a pozitív állapotuk elmúlhat, vagy veszélyezteti azt a körülöttük lévő negativitás. És szeretnénk ha megértenéd, hogy nem kell így lennie. Harmóniád iránti figyelmed lehet annyira begyakorolt, hogy állhatsz olyan állapotban, amikor nem vagy veszélyeztetve, nem védekezel, sőt csak megérted, ahogy a benned lévő forrás érti. Gyakorolni kell, de a valódi szabadságnak ez az alapja! Mert ha mások pozitivitása kell ahhoz, hogy te pozitív légy, akkor nem jutsz messze! Lehet, hogy sokat kell időznöd a furgonodban egyedül a parton! De amikor tényleg összhangban vagy, akkor bárhol, bármilyen körülmények között lehetsz. Tudjuk, hogy ez segít, de van még kérdésed?
K: Igen, ajánlanál valamilyen pozitív megerősítést, vagy fókusz kereket, amit végezhetnék, hogy a befogadó állapotba kerüljek és ott is maradjak?
Á: Mondjuk, hogy külön vagytok és nemsokára találkoztok egymással. Na most, a baba miatt van ennyire oda?
K: Volt már korábban is, de a baba nehezíti helyzetet. Minden negatív és szeret vádaskodni. Én meg nem! De a helyzet az, hogy ő az az ember aki mindenkinél szívesebben nyomogatja a gombjaimat eddigi ismerőseim közül. Sokan nem képesek erre, de ő tudja melyiket kell megnyomni. Szeret vádaskodni.
Á: Amikor valaki tudja melyik gombot kell nyomni, azzal azt mondod “Ismeri a gyenge pontjaimat”. A gyenge pontod az, hogy nem tudsz harmóniában maradni, pedig szeretnél. Szerintünk hamis az alapfeltételezésed. Szerintünk azt feltételezed, hogy az a szándéka, hogy rosszul érezd magad, és szándékosan ezen dolgozik.
Pedig mi biztosan állítjuk, nem ez a helyzet. Csak rosszul érzi magát és ezért nem tud mondani olyat, amitől ő vagy más jól érezné magát. Ekkor jön az az együttérzés a képbe. Mert ha ezt megérted, akkor jobban érezheted magad. És hadd játsszunk egy kicsit veled, talán kissé makacsul és keményen azzal, hogy azt mondjuk “Tudod, te is vádaskodsz!”
K: Tudom és nem akarok!
Á: Mert őt vádolod, hogy nem vagy harmóniában. Őt vádolod, hogy a gombjaidat nyomogatja. Szeretnénk, ha megnyomhatatlan gombjaid lennének,
K: Én is.
Á: Mi lenne, ha valaki megnyomná, csak nyomná aztán visszapattanna? Az a gomb nem nyomható! Az a gomb nem nyomható! Nem nyomható, mert gyakorlottan a tudás állapotában vagy. Amikor megnyomja a gombodat, akkor mi az amitől – ha akarod elmondod -, szóval mivel nyomja meg leggyorsabban vagy a legharsányabban a gombodat?
K: Amikor olyan kérdést tesz fel újra meg újra, amire már válaszoltam. Az megnyomja a gombomat, vagy…
Á: El tudod képzelni, mi hogy érzünk? 🙂 🙂 🙂 Tudod, mi szívesen fogadjuk ugyanazt a kérdést, mert tudjuk, hogy nem az a baj, hogy nem jól válaszoltunk, hanem te nem voltál befogadó állapotban. Ez sokat segíthet! Más szóval, nem az a baj, hogy nem válaszoltál, hanem ő nincs olyan állapotban, hogy fogadja. Mi az a kérdés, amit újra meg újra feltesz, amire válaszoltál, de ő még nem hallotta meg rá a választ?
K: Sok minden lehet, mint például “Akarsz a kapcsolatunkon dolgozni?” Mire én “Igen, de boldog akarok lenni!” Mire ő “De nem válaszolsz a kérdésemre!”, mire én “De igen, csak tényleg boldog akarok lenni! Boldog szeretnék lenni!”, mire ő “De nem válaszolsz a kérdésemre”, mire én “De válaszoltam!”
Á: Nos, te leszel ő és mi leszünk te. Tedd fel a kérdést!
K: Ok. Akarod, hogy együtt maradjunk?
Á: Hát, azt a másikat tedd fel először!
K. Melyiket?
Á: Akarsz dolgozni a kapcsolatunkon?
K: Jaaa, hogy akarsz-e dolgozni a kapcsolatunkon… Akarsz dolgozni a kapcsolatunkon?
Á: Egész nap, minden nap ameddig élek. De te rögtön belekötöttél! Azt mondtad “Igen, de!” “Igen, de!” És amikor azt mondtad “Igen, de boldog akarok lenni!” , ő azt hallotta belőle, hogy “Igen, de nem hiszem, hogy nekünk működni fog, mert én boldog akarok lenni, de te nem…” , más szóval teljesen mást hall ki belőle, mert így mondtad. Nem mindet, csak egy részét képzeli bele. Nos, tegyél fel még kérdéseket, mert lesz pár olyan válaszunk, amik rögtön oldják a helyzetet. “Úgy gondoltam, akartam ezt a kapcsolatot, amikor csak ketten voltunk, de most hárman vagyunk… és jobban akarom, mint valaha.” Ez így van, ugye?
K: Igen.
Á: Mit gondolsz, ezt szívesen hallaná? Mi az, amit mondhatna, amitől ismét védekeznél? Mert kihozhatod belőle, ha így érzel.
K: Nem hiszem, hogy tényleg akarod, mert nem mutatod, vagy nem kommunikálod helyesen.
Á: Pedig mutatni akarom, és dolgozok rajta és tudom, hogy érzem és azon dolgozom, hogy jobban érezzem.
K: Vannak más dolgok is, de… ez a legfontosabb. Nem tudom miért, de addig vár, amíg már késő cselekedni, aztán engem vádol érte.
Á: De tudod mi történik? Mi nem vitatjuk, hogy az megy, amit mondasz. De ez az ami biztosan történik: Valamilyen okból – és teljesen mindegy hogyan jutottál ide, és biztos, hogy meg tudod magyarázni -, de te nagyon védekező állapotban vagy és azt érzed, hogy ő állandóan támad téged. Ebben az az érdekes, hogy ő megerősítésre vár, amit te nem vagy hajlandó adni neki. Megerősítésre vágyik, de azt úgy fejezi ki, hogy te úgy érzed támad. És ha így érzed, akkor ez alapján reagálsz, és ez nem nyújt megerősítést neki. Tehát, mivel megerősítést kér, amitől te úgy érzed támad, aztán te a támadás alapján reagálsz, ami nem nyújt neki megerősítést… tehát egy örökös kör, aminek soha nincs vége, addig, míg valaki meg nem szakítja. Felteszünk néhány kérdést, hogy lássuk… Úgy érzed, támad téged?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.