Abraham Hicks – Általánosból kontrétba

Á: Felfrissültetek? 
K: Igen!
Á: Jó! És most?
K: Ez akkora élmény! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek Ábrahám! Ahh, befogadom. Imádom a társ-teremtést. Számomra a valóságom olyan mint egy álom, mint egy film. Minden ami bejön a tudatomba, részeimet mutatja meg és egy tükör a rezonanciámról. És egy valóban csodálatos életet teremtettem. A munkámra szó szerint nem megélhetésként, hanem élményként tekintek. És csodálatos. És a pénz megannyi élménydús módon megtalál. Olyan módokon, amikre nem gondoltam, amiket az univerzum csókjainak hívok. A szünetben épp ennek a gondolatában fürödtem. Állítok egy szándékot, hogy jól érzem magam. Számomra egy játék az egész. Gyerekes játék! Tényleg az. Gyerekes móka!
Á: Gyerekes bizalom.
K: Igen.
Á: Gyerekes felelősség hiány.
K: Igen! Nem, nem! Teljes felelősség! Amit én teremtek, az az enyém és az jó! 
Á: Azért beszéltünk gyerekes felelősségről, mert van felelősség, ami feszültségnek érződik és amilyen a felnőtteknél szokott lenni. És van gyerekes felelősség, ami arról szól, hogy csak elvárom, hogy jó dolgok történjenek, anélkül, hogy árat kéne fizetni értük. 
K: Igen és ezt imádom! Tényleg! Nos, ezt a valóban élménydús életet teremtettem és bárhova megyek, megölel az univerzum. Az emberek pedig…, szóval tényleg nagyon jó. És kezdem érezni ezt az inspirációt, hogy valami mást csináljak. És van bennem ez a kreatív késztetés, ami elő-előtör.
Á:  Amikor már késztetést érzel… ha az egy késztetés, akkor ideje cselekedni! Az az impulzus, vagy késztetés azt jelenti, hogy elég lendület van mozgásban és eléggé rezgési harmóniában vagy ahhoz, hogy áramoljon… De hezitálsz?
K: Nem. Sőt szerettem volna ha részese leszel a folyamatnak, hogy tisztábban lássak. Úgy voltam vele, hogy “Ábrahám! Játszani akarok veled. Szeretném, ha segítenél tisztán látni mi az, amit teremteni akarok! Mert nekem…”
Á: Tehát azt mondod nekünk, hogy a késztetés egy általános késztetés? 
K: Igen. Most ez még általános. 
Á: Mi a különbség egy általános és egy konkrét késztetes között? Általános késztetés: késztetést érzek, hogy örökkön-örökké boldogan éljek. Késztetést érzek, hogy felismerjem a varázslatot az életemben. Impulzust érzek, hogy tudjam, mikor jönnek a jó dolgok. Ezeket hívjuk általános késztetéseknek. A konkrét késztetés pedig az, hogy látsz valamit, akarsz haladni felé és nem érzed, hogy bármi másra lenne erőd, csak arra, hogy afelé haladj. Kényszerítő késztetés. 
K: Igen. És ami engem illet, ahogy mondtad is, én egy tanító, másokat felemelő vagyok és ezt imádom! 
Á: Tehát az általános és a kényszerítő késztetés között vagy és azt akarod, hogy felturbózzuk a késztetésed? 
K: Igen!
Á: Nem, nem! 
K: Ne már Ábrahám! Az akkora buli lenne! 
K: Tudod erről szól az élettapasztalat. Elfogadod, hogy be van fejezve és az örvényben már össze van gyűjtve? Elfogadod, hogy a tudatosságod az, ami… szóval azt akarod, hogy rámutassunk ezekre a dolgokra? 
K: Nem! Azt akarom, segíts konkrétabbá válni! Mert jelenleg.. szóval szeretem a nyitott végű kérdéseket. 
Á: De tudod, erre való az élet! Arra, hogy segítsen neked, hogy konkrétabb légy! Miért akarod ezt erőltetni? Épp az előbb meséltél arról, milyen varázslatosan szenzációs életet élsz. Szóval,  valami nem klappol?
K: Valami nem klappol…
Á: Nem! Nem! Minden klappol! Minden klappol! Mi ez az emberi dolog, amit csinálsz? Miért akarod erőltetni a fókuszt?
K: Ú! Valójában nem vagyok igazán türelmes. A mostot kedvelem. 
Á: Tehát leírni sem tudod azt a manifesztációt, amire vágysz, hogy megtörténjen és amitől jobban érzed magad.  
K: Igen! Tudom, tudom! Tudom, tudom! Tudom, hogy jobban kéne tudnom, hogyan működik. 
Á: “Talán ha színpadra kerülök, akkor én leszek az egyetlen kivétel az Univerzumban és elérem, hogy Ábrahám manipulálja az Univerzum törvényeit azért, hogy egy olyan állapotba kerüljek, amiben még nem vagyok rezgésileg. Vagy talán… mivel Ábrahám annyira jó ebben, olyan szavakat tud mondani, amiktől egyből abba kerülök. Talán Ábrahám lesz valóságom teremtője!
K: Igen, így van. Ok! 
Á: Ehh! 
K: Tudom, hogy ez nem fog megtörténni. 
Á: De tudod, minden helyénvaló, amit mondtál! Amikor leültél meséltél életed csodálatosságáról, hogy mennyire jó érzéssel tölt el! Ennek ez a lényege! De az egyik oka, hogy szerettünk volna beszélni veled és hogy mások is hallják az az, hogy van ez a dolog az embereknél…, benned volt egy ellenállás, amikor a felelősség szót használtuk. Ez egyfajta emberi vonás, ami valami olyasmiről szól, hogy “Valami fontosat kell tennem, vagy valamit meg kell csinálnom, vagy ennek jelentősebbnek kell lennie!” És mindegy, hogyan kerül kifejezésre, mögötte az áll, hogy “Elégedetlen vagyok azzal, ami van!”. Tehát van benned egyfajta ellentmondás, mert amikor először leültél…, volt benned bármi elégedetlenség? K: Nem!  
Á: Elégedett vagy az élettel, vagy nem vagy elégedett vele? Tudod, először tetted a dolgot, végrehajtottad a cselekedeteket, úgy fókuszáltál, ami kinyitja az ajtókat, ami engedi áramolni a lendületet és lehetővé teszi az intuíciók fokozódását, amiktől a késztetések egyre erősebbé válnak, amíg valami annyira konkrét nem lesz, hogy egyszerűen csak tudod, mit kell tenned. De amikor elkezdtél felelős lenni érte, akkor volt, hogy… Beh!K: Ja.
Á: Ja.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.