K: Helló! 22 éve találkoztam a lelki társammal és boldogan élünk, csodálatos karrierem van, de mi ketten közte vagyunk annak a 11 millió amerikainak, akik nem házasodhatnak. Két nő vagyunk. És kíváncsi vagyok Ábrahám miként vélekedik erőfeszítéseinkről, hogy a kapcsolatunkat törvényesen elismerje az ország. Amikor a pap azzal kampányol és azt mondja, hogy a kapcsolatunk rendellenes és amikor az USA 34 tagállama állami alkotmánymódosítást hozott, ami akadályozza, hogy a kapcsolatainkat valaha is elismerjék. Fáj a lelkemnek, a szívemnek, hogy az emberek azt hiszik, mi olyan rossz emberek vagyunk. És félelmetes belépni egy terembe és azt gondolni “Te jó ég, minden egyes állami választáson az emberek 60 százaléka azt gondolta erkölcstelen vagyok”.

Á: Ők egymást sem kedvelik! 🙂 🙂 Azt akarjuk neked mondani, mert azt kérded tőlünk, amit gondolunk és első szavaink azok, hogy lényegtelen az, amit bárki gondol arról, amit csinálsz. Tehát egy pillanatig sem hisszük, hogy neked az ő jóváhagyásuk kell, hogy tudd a szeretetedet. Mire jó az a hülye darab papír egyébként is? Mire?
K: Nagyon fontos, és értékelem…
Á: Miért? Miért? Miért annyira fontos?
K: Mert az ország törvényei támogatják az egészséges és tartós házasságokat. Társadalombiztosítás, végrendeletek, adók a párok elhalálozása kapcsán, a házas párokat nem adóztatják, de minket igen…
Á: De ez mind hiánytudat! Várj egy kicsit! Mindenki amiatt aggódik, mit, vagy mit nem kap az államtól. Így elszakítják magukat bőségük örvényétől és a kormányt használják – ha ad, ha nem – kifogásként arra, hogy nem engedik bőségük áramlását.

Nem hallottad, hogy egész nap arról beszéltünk, hogy miként életedet éled, létrehoztad saját rezgési letétedet és hidd el, sem a kormány sem a társadalombiztosítás nem kulcsai!
Ismered azt a bőséget, ami feléd áramlik? Nem láttad milyen jelentéktelen alamizsnát kapsz egyébként is tőlük?
K: De igen!
Á: Az nevetséges! Semmi köze ahhoz a bőséghez, ami te vagy. Ne hagyd, hogy mert nem értik az értékedet, ne hagyd hogy ez legyen a kifogásod, hogy elszakítsd magad a bőséges erőforrásoktól!
K: De hogyan teremtesz változást a világban? Ezt próbálom elérni. Változást teremtenék! De én nagyon boldog vagyok! Nagyon vagyonos és sikeres vagyok! És van lelki társam.
Á: De halld azt, amit mondasz! Azt mondod “Nem szeretem, ahogy a világot szemlélik, tehát szeretnék a szemléletmódjukon változtatni. Mert nem szeretem, ahogy engem megkötnek.”
K: A törvényeken akarok változtatni.
Á: De halld azt, amit mondasz! “Nem tetszenek a törvények, tehát változtatni akarok rajtuk.” Mire ők azt mondják “Nekem azok a törvények nem tetszenek, tehát változtatni akarok rajtuk.” Mire te azt mondod “Legalizálni akarom a melegek házasságát!” Mire ők “Mi nem akarjuk a melegek házasságát legalizálni!” Tehát a törvény egyszer így, aztán úgy, egyszer így, aztán úgy néz ki. És mindenki a másikat használja kifogásként arra, hogy megfossza magát attól a bőségtől, amit megkapna, ha nem ütné bele az orrát mindenki más dolgába!

K: Akkor, hogyan lesz változás?
Á: Változás attól lesz, hogy amikor olyanra tekintesz, amit igazságtalannak ítélsz meg, te valami mást kérsz. És amikor kéred, megadatik. És amikor felhagysz azzal, hogy szembe feszülsz ellenzékeddel, akkor megjön, amit kérsz. De ha az, amit kérsz, arról szól, hogy mások máshogy cselekedjenek, majd azt nézed, hogy nem hajlandóak megtenni, akkor pontosan attól a változástól fosztod meg magad, amit életed kért.

Tehát a legtöbb változás nagyon lassan történik. Amikor az ellenállásosak kipurcannak és új ellenállás nélküliek születnek.
K: Úgy tűnik ez a tempó jellemzi itt a dolgokat.
Á: Nem kell, hogy így legyen. Az egésztől szabaddá teheted magad itt ebben a pillanatban. Kiléphetsz belőle és soha többé nem kell, hogy zaklasson.

K: Tudod Ábrahám én szabad vagyok. Megvan a szabadságom.
Á: De ennek a kényelmetlenségnek a kötöttségétől nem vagy szabad. Más szóval, ez egy küszködés neked. Mert nem tudod magad megértetni velük.
K: Tehát nem okés az, hogy változtatni akarunk a törvényeken? Akkor mi van egy mozgalommal? Hogyan lehet legitim módon változást elérni méltósággal Ábrahám szemszögéből?

Á: Nos, minden rendben van. Rendben van, ha igazságtalanságot látsz és az is rendben van, ha szeretnéd, hogy máshogy legyen. És az is rendben van, ha máshogy látod és nagyon rendben van, ha úgy éled, mintha máshogy lenne. De bármikor, amikor visszanézel és azt látod, semmi nem változott, saját álmoddal szállsz szembe. És ez az, ami fáj neked. Más szóval az álmod lenyűgöző, életed eredményeként. Sőt azért születtél, hogy megéld ezt a kontrasztot, hogy életet adj ennek az álomnak. Ezért érzed ezt ennyire jelentősnek. Tehát megszülted az álmot és a nagyobbik részed már éli, és bármikor visszanézel arra ami van, a saját álmoddal szállsz szembe, széttéped magad, és őket vádolod.

K: Akkor csak nézzem azt az álmot…
Á: Éld, légy egy vele és ne keress bizonyítékot, ami nem támogatja! Amikor csak azt mondod “35 állam és 47 ez, meg 152 az”, amikor csak megszámolod azokat a dolgokat, azt a bizonyítékot arra használod, hogy elválaszd magad a rezgési letétedtől. Nem okolunk, hogy mérges vagy rájuk, de ezt te csinálod.

K: Jó! Akkor most mondok egy beszédet. Mit mondjak az embereknek?
Á: Mondd azt, “Nem tudom veletek hogy van, de hiszem, hogy én így születtem.” Mire ők azt mondják “Mi is így hisszük!” Mire te azt mondod “És én tudom, lényem minden sejtében érzem, hogy nem csak így jöttem, hanem szándékom volt így jönni. Sikeres rajtot vettem és most itt vagyok! Aztán éltem ebben a világban, amiben oly sok csodálatos dolog van, és elkezdtem a sok csodálatos dolog között néhány olyat látni, ami nem annyira csodálatos. Ezek fájdalmat okoztak. Mert csodálatos világra vágyom, nem csak magam, de mások számára is. Valamiért soha nem tudtam elválasztani magamat másoktól. Nekem fontos az élet, fontos a jól-lét, fontos mások felemelése. Akarom, hogy az emberek boldogok legyenek. Én boldog akarok lenni. Tehát ahogy életemet éltem, sokféle új ötletnek adtam életet – éreztem, ahogy megtörténik. Van egy álmom arról, milyen lehet az élet ezen a bolygón. Látom az időt, amikor az emberek változatosságban élhetnek, személyiségi, nemi, pénzügyi, szexuális és bármilyen más irányultságuk szempontjából. Egy sokszínű világot látok, ami erőt és alapot nyújt egy hatalmas táguláshoz. Egy világot látok, ahol másságainkban találjuk meg igazi erőinket. Egy világot látok, amiben összejövünk különbözőségeinkben, nem egyetértve egymással, de megértve azt, hogy a másságaink szolgálnak alapot teremtéseinknek. És hogy ebben a teremtésben van elég mindnyájunknak. Megértem, hogy ez a világ határtalan. Többé nem hiszek a hiányban. Többé nem látok korlátot és hiányt. Most már értem, hogy az embereknek nem kell azt gondolniuk, amit én gondolok, azért, hogy én ezt gondoljam, vagy nem kell, hogy azok legyenek ami én vagyok, hogy én ez legyek. Most már értem, hogy korlátlan vagyok. És végig, ahogy ezt az álmot álmodtam, mások is álmodták, és sokan megélték és most mindnyájatoknak kijelentem, hogy szándékom, hogy most éljem az álmom. Szabadon lehetek az aki vagyok. Azokat a gondolatokat gondolom, amik ennek a rezgését nyújtják. És többé nem kérem a lehetetlent, hogy a világ kerüljön harmóniába azzal, amit akarok, mert nem akarok világharmóniát, hanem sokféleséget akarok. Hiszen a sokféleség az alapja annak, amivé válunk. Nekem csak a köztem és az álmom közti harmóniára van szükségem, csak erre vágyom.
K: Nagyszerű volt! Nagyon jó volt!
(vastaps)
Á: Jó érzés a világot a forrás szemén keresztül látni, ugye?