Abraham Hicks – A többi ember valós?

kerem-az-infot

K: A többi ember valós?
Á: Igen, de a valóság, amit elfogadsz bennük, az érzékelésed az ö valóságukról. Nézzük a megfelelő szót! Te formálod őket az egyedülálló érzékeléseden keresztül róluk. Tehát ők sohasem azok bárki más nézőpontja és a sajátjuk szerint sem, mint aminek te érzékeled őket. Tehát, ha szinkronban vagy a forrással, és a forrás szemén keresztül tekintesz rájuk a nézőpontod róluk annyival valósabb, hogy felnőhetnek a te képedhez, a tanár által róluk alkotott szegényes kép helyett, aki nem kedvelte őket. (taps)
K: Tehát, ha a többi ember valós…
Á: Olyan valósak, amilyen valósnak érzékeled őket. Pontosan olyanok, amilyennek érzékeled őket. Hát nem megdöbbentő néha, amikor járod a világot, látsz valamit a világ másik részén a saját szemeddel és rájössz, hogy nem olyan, mint amilyennek leírta az, aki neked beszélt róla? Vagy nem olyan, mint a könyvben olvastad? A valóság a megfigyelő szemében lakozik. És amikor tényleg eggyé válsz azzal, aki vagy és a “mindenlévőséged” nézőpontján keresztül szemlélődsz, ez a világ nagyon tetszeni fog neked.
K: Egy dolog, ami manapság visszatart a kapcsolatomtól – bár nem olyan erős, mint régebben, de néha jelen van – az, hogy használtad a kifejezést korábban, hogy “benne lenni a fájdalom láncában” és van, hogy trükkös nekem megbékélni ezzel, mert ahogy jobban tudatában leszek neki, jobban tudomásom lesz róla, akkor jobban megértem, szeretem, a körülöttem lévőket, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy elhanyagoltam, nem törődtem velük, vagy kihasználtam őket, meg ilyesmi és nehézzé válhat megbocsátani magamnak, hogy benne voltam a fájdalom láncában.
Á: Van egy mód rá! Definiáljuk másképp a fájdalom láncát! Adunk neki egy másik definíciót! A fájdalom lánca, a megfigyelés lánca. Megfigyelni valamit, és mivel megfigyelem, hozzáadok az üzemanyag által amit rá öntök! És magamban is aktiválom a rezgést, tehát része vagyok. Tehát láttam, támogattam, azzá váltam, ezt értjük a fájdalom láncának fenntartásán. De létezik a megvilágosodás lánca, a nyugtatás lánca. A lánc az, hogy aminek a figyelmedet szenteled, annak hozzáadsz a lendületéhez. Ezt értettük alatta.
K: Tehát amikor annak a fájdalomnak szentelem a figyelmemet, amit másnak okoztam, akkor fenntartom azt, holott más aspektusra is figyelhetnék, ami mindannyiunkat jobban szolgálna.
Á: Igen, magadat az időben egy állapotban tartod és minden amit mondasz pontosan úgy van. Bármikor, amikor fájdalmat érzel, összpontosíthatnál úgy, hogy az jobban szolgálna. Hiszen emlékszel, a fájdalmad mit is jelent mindig? A belső lényed nem csatlakozik hozzád, tehát bizonyára máshol van. És segítség lenne, ha megkérdeznéd “Vajon hol van a belső lényem? Mivel nincs ebben a fájdalomban, ebben a gondolatban, akkor bizonyára annak a botnak a másik végén van. Tehát olyan fájdalomért hibáztatom magam, amit másnak okoztam, és nincs kapacitásom átgondolni, a másiknak milyen szerepe volt ebben, vagy mi zajlott közöttünk. Más szóval eldöntöttem, hogy hibáztatom magamat, elismerve, hogy fájdalmat okoztam. És fájdalmat okozok most azáltal, hogy az általam okozott fájdalomra gondolok. És csak az biztos, amiben biztos lehetek az, hogy a belső lényem nem csatlakozik hozzám itt most ebben a gondolatban. És mivel a belső lényem nem csatlakozik hozzám itt most ebben a gondolatban, ezért rezgési ellenállást és valamiféle szeparációt okozok köztem és a belső lényem között. És a belső lényem erőforrásai nélkül semmit nem fogok megoldani. Tehát, ha eleget tanultam és te eleget, hogy ezt annyira átgondoljam és te átgondoltad, hogy feltedd a kérdést “Ha a belső lényem nincs velem ebben a magam tudatos lealacsonyításában, akkor hol van a belső lényem? A belső lényem nyugtatni akar és támogatni akarja azt az értéket, ami én vagyok! Ohhh, belső lény, mit gondolsz erről?” A belső lényed azt gondolja, csodálatos vagy, és azt gondolja, hogy te egy táguló lény vagy és azt gondolja ez téged jól szolgált, és azt gondolja, hogy működik a vezérlő rendszered és azt gondolja, hogy te egy lenyűgöző lény vagy és az életnek jól kell alakulnia a számodra. És azt gondolja, hogy abban a helyzetben jelentős a te hozzájárulásod, és azt gondolja te erre nem a forrás szemén keresztül tekintesz, máskülönben azt az értéket kapnád belőle, amit mindenki más. A belső lényed azt gondolja egy kontrasztos tapasztalatot éltél meg amitől vágyrakétát indítottál, ami az egész univerzum jó szolgálatára vált, de te úgy döntesz nem kérsz az értékéből, és inkább a lealacsonyítást választod valami beteg oknál fogva!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.