Abraham Hicks – A csodálatos dolog, amit keresel, mindenhol ott van!

kerem-az-infot

Á: Amikor sikerről beszélünk… amikor az emberek a sikert keresik… a mi nézőpontunk szerint a siker, amit mindannyian kerestek, harmónia a belső lényetekkel. Mert a siker öröm és az öröm abból a rezonanciából fakad. Tehát amikor potenciálról beszélsz, akkor az pontosan ugyanez a dolog. A potenciálod teljesen a pillanatbeli kapcsolatodról szól a forrásoddal. Mert az életed hatására olyan rezgésbeli valóságot teremtettél, ami nem rezgésbeli potenciál, hanem rezgésbeli valóság. Azt, hogy abból a rezgésbeli valóságból mennyit engedsz a tapasztalatodba, te rezgésbeli potenciálnak akarod nevezni, mi rezgésbeli valóságnak hívjuk. Te jövőbeli potenciának akarod nevezni, mi mostani, jelen idejű rezgésbeli valóságnak hívjuk. Ahogy kezdtek – először is – csodálattal tekinteni a harmóniára… a tekintély mások nézőpontja. Tekintély az amit az emberek egymásnak adnak akkor, amikor az egyik olyan “emberiféle” dolgot tesz, amiről a másik azt gondolja tennie kéne. De a valódi potenciál mindig a harmóniáról szól a saját örvényeddel. A potenciál szó még csak egy pontnak sem mondható a radaron az emberekkel kapcsolatban. Azok az emberek akik állandóan a potenciálról beszélnek, akik összehasonlítanak, mérnek és versenyeznek, ők a közelében sincsenek a potenciálnak. A potenciál az, hogy az élet segített neked egy szándékot kifaragni és megvannak az eszközeid ebben a pillanatban, hogy teljesen kinyisd a szelepedet, hogy az az energia, amit meghívtál átáramolhasson a pillanatban rejlő elégedettségért. Ez a potenciálnak a legjobb leírása, definíciója amit valaha megfogalmaztunk. Tehát juss el egy olyan állapotba, amiben a valódi potenciált keresed, ami nem a földi közvélemény-kutatások eredménye. Az általad hordott cipő vagy ékszerek határozzák meg, talán a házad, a környék ahol élsz, az emberek akikkel időt töltesz? A belső lény, akivel időt töltesz határozza meg. Az határozza meg, hogy annak amit kértél az idő bármely pillanatában hány százalékát engeded hozzád és rajtad keresztül áramolni. Ez a potenciál. Ami egy olyan végtelen szám, ami pillanatról pillanatra növekszik. Amit soha nem fogsz teljesen kihasználni, teljesen felismerni. Mindig több lesz a potenciál, mint amit az idő bármely pillanatában készen állsz beengedni. És ennek megértése az igazi alázat, az igazi együttérzés, és az örökkévaló boldogságban élés.
K: Nagyjából ebben az állapotban vagyok. Csak arra fogok törekedni, hogy a potenciál csak az öröm megtalálását jelentse ebben a pillanatban!
Á: Megtapasztaltad már, vagy láttad-e másoknál, hogy… élik az életüket és nem különösen élénkek, boldogok, vagy emelkedettek, de éldegélnek és várakozással tekintenek egy nyaralásra. Ami nagy eltávolodásnak számít a mindennapi, szokványos dolgaikhoz képest. Aztán eljön az ideje. Két hetet szántak rá. Elmennek valahova és próbálják felfedezni és megtapasztalni ezt a fajta eltávolodást a megszokottól. És lehet, hogy csodás élményben lesz részük, lehet, hogy nem – rajtuk múlik. De letelik a két hét és ismét felveszik a szokott nyomott kedélyállapotot. És a legtöbb ember így tekint a teremtésre, a célokra és a potenciálra: “Nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, MEG VAN!, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg, nincs meg.” De amikor megérted, hogy nem az úti cél, az utazás a lényeg, hiszen az utazás mindig a harmóniáról vagy annak hiányáról szól, akkor éred el, hogy belső lényed olyan folyamatos találkozásokra inspiráljon, amikhez nem kell félretenned az életet, felülni egy repülőre, hogy olyan helyekre menj, ahol soha nem jártál. Gyakorolnod kell a forrásoddal való harmóniát. Ő tudja, hol van az összes kincs. És kincs rejlik az áruházban, kincs rejlik a beszélgetésekben az emberekkel, kincs rejlik abban, amit tudnak. De legfőképpen kincs rejlik abban, amikor emberekkel vegyülsz. Annál jobb nincs, mikor valakit fellelkesítesz tiszta élettelisségeddel. Csak azt mondjuk, hogy ne tartogass semmit egy előre feltételezett jó dologért, hanem ismerd fel, hogy az bárhol ott van ahol vagy. És néha, sőt gyakran, de leginkább mindig, ennek a kapcsolatnak az izgalma váratlan helyeken van. Egyszer csak hirtelen elönt a teljes megelégedettség érzése egy váratlan helyzetben, ami nem jelenti, hogy le kéne mondanod szivárványokról, hajóutakról, kiválóságról, szenzációsságról, hanem csak azt jelenti, hogy nem kell egyik ritkaságára sem lesned, hogy megtapasztald a másik nyilvánvalóságát. Ez az amit hangsúlyozunk. Ez a kapcsolat életed uralkodó részévé válhat. Akkor is ha a lét egy távoli szigeten nem annyira nyilvánvaló. A könyvednek azt a címet is adhatnád, hogy “Az nem egy sziget, hanem egy áruház 🙂 🙂 De én itt több szivárványt láttam annál, mint amit valaha látni fogsz a szigeteden.” Vagy valami hasonló.
K: Valami hasonló! Rendben van. Én remekül rá szoktam lelni azokra a kincsekre minden nap, bármerre is megyek. Szabadnapomon nagyon szeretek dolgokat intézni. Mert tudom, hogy bárhova megyek, nagyszerű kapcsolatokra bukkanok. Azt hiszem egy részem vágyik a hotelekre, a nagyobb kalandokra, a nagyobb találkozásokra. De ezzel magam lövöm lábon??
Á: Csak akkor, ha az a vágyakozás nem sóvárgás.
K: Oké!
Á: Vágyni, élvezni, elvárni egy dolog. De a hiányérzet teljesen más. Együtt nem megy a kettő. Nem élvezheted a pillanatot, miközben aggódsz valamiért. Tehát minél inkább élvezed a pillanatot, az annál inkább átragad a többi dologra. Csak szeretnénk, hogy tudd, hogy a csodálatos dolog, amit keresel, mindenhol ott van. Mindenhol!
K: Hm. Ennyi.
Á: Nagyon jó! Nagyon jó!
K: Köszönöm!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.