Abraham Hicks 2016 – Egyedüli esélyed, ha jól akarod érezni magad

K: Jó reggelt Ábrahám! Megtiszteltetés és öröm, hogy itt lehetek.
Á: Részünkről is.
K: Lenne egy személyes és egy általánosabb kérdésem. Ami a személyeset illeti, a példa, amit mondtál igazából választ adott mindarra, amiért ma jöttem. De szeretnék világosabban látni… tudod, ha visszatekintek az életemre, azokra a pillanatokra, amik megérzésből jöttek – mikor nem kéne itt legyek, de itt vagyok – amikor navigálni próbáltam, hogyan váltsak dolgokat valóra, anélkül hogy elvesznék azokban a pillanatokban, amikor megégetem a tűzhelyen a kezem?
Á: Hááát, az segít, ha nem eleveníted fel a múltat. Ha nem próbálsz ismét perelni mindenen, amit korábban megéltél. Ennek több oka van. Először is, nem emlékszel olyan jól, mint gondolod, aztán nincsen rá semmilyen hatásod. Hajlamos az ember a múltba tekinteni, próbálja mássá tenni, hogy a mostban jobban érezze magát. De mivel nem tudsz visszamenni, és mássá tenni, ezért általában a mostban nem érzed jobban magad, és csak a múlt rezgését gyakoroltad. Néha jó rezgésről van szó, és ha azt gyakorlod, akkor hasznodra van. De néha nem és akkor nincs hasznodra. Tehát jó tudni mely gondolatok válnak a hasznodra most és melyek nem. Ne feledd a cél mindig az, hogy – mindegy, hogy a múltra, a jelenre, vagy a jövőre gondolsz – úgy tekints rá, ahogy azt belső lényed teszi. Ami azt jelenti, hogy van itt pár dolog, amit érdemes tudnod. Elmondjuk, hogy alapvetően miért lát úgy a belső lényed dolgokat, ahogy. Először is a belső lényed szeret téged, MINDIG. A belső lényed csak szeret téged és mindig. Tehát, ha a gondolataiddal bármit teszel annak kapcsán amit korábban éltél, vagy most élsz, vagy gondolod, hogy élni fogsz, és abban nincs benne hogy te tényleg szereted magad, akkor nem leszel a belső lényeddel közös nevezőn. Ez alap. Nem hibáztathatod magad úgy, hogy harmóniában maradsz a belső lényeddel. A belső lényednek ez nem járható út. A belső lényed soha nem fogja ezt tenni. Aztán! Senki mást sem hibáztathatsz. Na ez az a terület ami gondot kezdett okozni Eszternek. Azt nem bánta, hogy mi mindig szeretjük őt. De amikor más emberekről kezdett szólni a dolog, azt mondta: „Nyilvánvaló, hogy kell még róluk neked egy kis info, Ábrahám! Mert ha tudnád, amit én, akkor biztos, hogy úgy éreznél, ahogy én.” De mi makacsok maradtunk. Soha nem éreztünk, úgy ahogy ő. Aztán megértette, és ti is, azt hogy mivel mi soha nem érzünk úgy, ha ő azt folytatja, hogy a nem vágyott ellen harcol, akkor nem csak hogy távol tartja majd magát tőlünk, ami borzasztó érzés, de távol tartja majd magát attól aki, ami mi vagyunk. Két fontod dolog. A belső lényed soha nem fog rosszat mondani rólad és soha nem fog senki másról. Aztán! A belső lényed tudja mi van az örvényedben. És nagy várakozással tekint arra a soha véget nem érő felfedezésre, ami meglepetésedre és örömödre fog szolgálni. Ez olyan mint egy kincsvadászat. Te minden kincset oda rejtettél, de többé nem ismered fel őket, mert azt olyan fokozatosan tetted, miközben azok növekedtek, többé váltak, a vonzás törvénye összegyűjtötte a társteremtő elemeket. Tehát azok a darabok, az összetevők, amiket oda helyeztél, olyan teljesen érett életélményekké váltak, amik készen állnak arra, hogy fogadd őket. A belső lényed folyamatosan kinyilatkoztat mindent, amit csak tud az örvényed tartalmáról. De a befogadó állapotodtól függ, hogy ezt fel tudod-e fogni. A közelségében kell lenned valahol. Tehát, kedvelned kell magad, kedvelned kell másokat, és várakozással kell tekintened minden vágyott dolgod megtörténte iránt. Ezt az alkut kötötted, amikor úgy döntöttél, hogy jössz. Azt mondtad, hogy „Kedvelni fogom magamat, másokat. Értékelni és tisztelni fogom a kontrasztot, amiben élek, sok új ötletem lesz, és várakozással tekintek arra, hogy azok az ötletek teljes mértékben megvalósuljanak. Ez volt a szerződés, amit nem írtál alá, de rezgésileg ismertél, ahogy ebbe a idő-tér valóságba jöttél. Óh, van egy utolsó dolog. Ezt lényed mindenségével állítottad és gondoltad éééÉÉÉS „Örökké boldogan élek!” Örökké boldogan élek. örökkévaló lény vagyok. Mindig élni fogok. A tudatomat, magamat le nem állíthatom, nem lehet végem. Olyan sokat éltem. Olyan sok az örömteli lendület. Olyan sok az örömteli lendület, tehát azt mondtad: „Csatlakozom az örömteli lendületemhez, és engedem hogy váljon teljesen manifesztált megvalósulássá ezen az élen járó helyen. Ez az idő és hely, amelyben az elképzelések kivirágoznak, ahol láthatod őket. És a színek mélységét, pazarságát és ragyogását. Ahol hallhatod őket. Minden ritmusukat, részletüket, dallamukat és összhangjukat. Ahol érezheted az illatukat, ízlelheted minden ízüket, ahol megtapogathatod őket. Más szóval ez a idő-tér valóság az ahol gondolataid dolgokká válnak. És ki vagy rá éhezve, tudod. Teremtőként jöttél, hogy mindezt megtedd, megtapasztald és hogy csakis ez történjen. Tehát, számunkra logikus, ha azt gondolod, hogy „Nem kedvelem magam” JAJJJ „Ma nem jól nézek ki” JAJJJ „Tavaly máshogy kellett volna csinálnom” AÚÚÚÚÚAÓAÓAÓAÓAÓÓÓ „Útálom azt az embert!” ÁÁÁÚÚÁÁÚÚÁÁÁÚÚÚ  „Pokolba azzal a fickóval!” ÁÁÁÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ Ez a csodás vezérlőrendszer! Tudsz róla, ugye? Csak azt nem tudtad, hogy ennyire személyes. Ennyire a személyedre szabott. A lényege, hogy mire gondolsz. Nem más a lényeg, csak az,, hogy te mit gondolsz másokról. A lényeg az, milyen kapcsolat van aközött, hogy te mit gondolsz és a belső lényed mit gondol ugyanarról a dologról, ugyanabban a pillanatban.
K: Ezzel kapcsolatban annyi, hogy a mi engem illet és talán a jelenlevők többségét, ahogy éltem az életemet, jöttek a kontrasztok, voltak olyan pillanatok, amikor olyan világosan ráéreztem dolgokra… Mint mondtad is, láttam ahogy kibontakoznak, még a megtörténésük előtt…
Á: És ez nem élvezetes?
K: Az!
Á: Meg volt a szándékod, őrizted a vízióját, tudtad, hogy rezgésileg szinkronban vagy vele, és láttad, ahogy kibontakozik! Ez nem élvezetes?
K: A másik dolog általánosabb. Hogyan csináljuk… szeretem, hogy a 4-es 5-ös lépéssel bővültünk… Hogyan érjük el hogy továbbra is kedveljük… jobban fogalmazva azt a kezdeti stádiumot, amiben a kontraszt annyira
Á: JAJJJJ!!! Így! Jajjj! Más lehetőség? Jajj!!! Komolyan??? Van más választásod, ha jól akarod érezni magad, mint az, hogy jóérzésű gondolatokat gondolsz?
K: Nincs.
Á: Szerintünk itt a – mi annyira szeretünk titeket!  – kényelmetlenség szükségtelen elviseléséről van szó. Mintha bőrkeményedések nőttek volna a kezeiteken HAHAHAHA. HAHAHAHA Szigeteltem magam a saját negatív érzelmem ellen. Bár nem ég tőle a kezem, de tönkreteszi anyagi jólétemet. Vagy, vagy, vagy… Tudjuk, hogy a nevetségesség határait súroljuk. De szeretnénk, ha figyelnétek arra, hogy a gondolataitok szintetizáljanak és harmonizáljanak a belső lényetekével, azért hogy megéljétek azokat a nagyon fontos manifesztációkat. Érdekes, mert minden, amiről beszélni szeretnénk nektek, az érzésről szól! Hiszen tudjuk, hogy bármire vágysz – mindezek a manifesztációk, a kocsik, a házak, a birodalmak, a párkapcsolatok, a körülmények, az események, a változások, bármire vágysz –  az azért van, mert jobban érzed majd magad, ha meglesznek.  Tehát, ha meg tudunk győzni arról, hogy ura vagy az érzelmeidnek, és csak egy kevés tudatos odafigyelés az ára, hogy jóvá válj benne, akkor a manifesztációk következni fognak. De szinte mindig, amikor erről beszélünk nektek – ti kedves emberi lények – beparáztok és azt hiszitek, hogy mi megpróbálunk titeket lebeszélni a manifesztációitokról. Mintha azok nem lennének spirituálisak. Holott semmi sem spirituálisabb, a spiritualitás élvonalánál. A manifesztációk fontosak. Ti mindnyájan, mi mindnyájan ezért jöttünk. Gondolj valami szépségesre. Gondolj a szépségre! Aztán nyisd ki a szemed és nézz ki milyen ez a nap! Eszter állt az ablakánál ma reggel, alig tudta rávenni magát, hogy zuhanyozni menjen, csak nézte volna a mai nap szépségét! Mintha látta volna a friss kinti levegőt, az ablakot nem tudta kinyitni,  úgy kellet hát elképzelnie milyen illata lehet. De azok a manifesztációk, amiket behabzsolsz  a szemeddel a nyelveddel, a füleddel, többek egy gondolatnál. Ezért nem akarod a gondolatelőkészítés alapmunkáját elvégezni. Egyből a jó dolgokra akarsz térni. De ha nem végezted el az alapmunkát és nem készítetted fel magad a jó dolgok befogadásának állapotára, akkor ha jön a manifesztáció, akkor az nem a jó dolog. Mert te mindig valamilyen befogadó állapotban vagy! Vagy annak az örömteli lénynek aki vagy, vagy annak a boldogtalan lénynek aki vagy, vagy a befogadó állapotában. De lehetsz te annak a túlterhelt lénynek aki vagy, vagy a dühös lénynek, vagy a bizakodó lénynek, vagy a magabiztos lénynek a befogadó állapotában.  Mindig vagy valaminek a befogadó állapotában. És a manifesztációk elárulják, hogy minek vagy a befogadó állapotában. Tudjuk, hogy ez egy extrém példa. Ez a forró tűzhely azt jelenti, hogy te tényleg, tényleg akarsz valamit, és tényleg, tényleg nem vagy a rezgésbeli közelségében. De lehetsz. Mondjuk 100 000 dollárra vágysz és azonnal szükséged van rá. Nem csak akarod, de kell, tényleg szükséged van rá. 200 jobban jönne, 300 3x annyira jól jönne. Hasznodra válna egy rakás pénz, gyorsan el is költenéd, kell és most! Mondod az univerzumnak, ma nem először, sőt 100 ezerszer megtetted. Kimondtad hát, de igazából nem várod, hogy a 100 ezer dollár ma csak úgy az öledbe hulljon. Nem nézel rá óránként a bankszámládra, hogy ott van-e már, ott van-e már. Ábrahám, hogyan változatom ezeket a gondolatokat dolgokká? Hogyan veszem ki az örvényből és rakom bele a bankba? Most mondd meg! Most mondd meg! A bankba akarom látni és most! Naggyon valószínű, hogy most azonnal nem fogod a bankban látni, vannak egyéb dolgok, amiket előbb tenned kell. De azt szeretnénk, ha megértenéd, hogy ma rátalálhatsz a jólét érzésére, megteheted a következő órában, 10 percben, a következő 3-4 percben. Oly módon fókuszálhatsz amitől érezni fogod ugyanazt a jólétet, amit a belső lényed érez. És lehet egy pillanat, amiben olyan befogadó állapotban, vagy, hogy támad egy ötleted. És ha folyamatosan megtalálod ezt az érzelmi állapotot, nem igényelve azt hogy a körülmények változzanak ahhoz, hogy megtaláld ezt az érzelmi állapotot, hanem azért találod meg, mert képes vagy rá, mert ez a természetes létállapotod, és mert az örvényed ezt képviseli. Ha megtalálod az örvényed érzelmi állapotát, a belső lényed érzelmi állapotát, ha rá tudsz érezni az önbizalmadra, mielőtt a pénz a bankban van. Ha érezni tudnád azt hogy elvárod, akkor több ötlet áramlik. Mert ugyanaz a folyamat változtatja a te gondolataidat a te dolgaiddá, mint ami bárki más gondolatit az ő dolgaivá. Mindenki így csinálja. Gondolatok dolgokká válnak. Csak nem gondolkodhatsz a gondolataid ellen , anélkül hogy ne fordítanád magad a vágyott dolgaid ellen. Nem lehet arra gondolnod, amire vágysz, majd  azt venned észre, hogy még nincs meg, ettől nem kerülsz közelebb ahhoz az ötlethez ami elhozza. Nem fájhat a hiánya, nem szenvedhetsz az ötleteid kapcsán… „UHHH Ez volt a legjobb ötletem! EHhhh, De soha nem fog működni. Olyan jó ötlet volt. Az elején olyan jónak tűnt. Aztán rájöttem, hogy egy kudarc vagyok” Túl messzire mentünk ezzel? Szeretnénk, ha soha nem felednéd ezt a forró tűzhelyt! Azt szeretnénk, ha többször megtalálnád az érzelmi ideális állapotodat! Mert megtalálhatod bármikor, amikor úgy döntesz, hogy meg akarod találni. Még akkor is, ha csak az kell hozzá, hogy leülsz, elcsendesíted az elméd, vagy egy olyan gondolatot találsz,  ami nem zökkent ki. És ha ezt megteszed, akkor a rezgésed egyre magasabb és magasabb lesz, és egyre közelebb és közelebb kerül ahhoz, aki valójában vagy, és aztán azok közül néhány gondolat, azok közül néhány dologgá kezd változni és hívővé válsz.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.