K: Le kellett írnom, nehogy elfelejtsem. Elöljáróban annyit, hogy ma reggel 03:03-kor felébredtem egy rémálomból, amiben dolgokat mondtál nekem, amiket nem akartam hallani. A google-ben rákerestem, mit jelent a 03:03 és az jött ki, hogy gondolkozz pozitívan, tehát elgondolkodtam, mit tanácsolna Ábrahám, ha az éjszaka közepén felébrednék. Gondoltam arra kérne, hogy meditáljak. Jól van mondom, akkor meditálok. Becsuktam a szemem, lekapcsoltam a lámpát, gyertyát gyújtottam és mondom “Ok angyalok, mi az, amit tudnom kell?” És arra gondoltam, azt kell tudnom, amit olvastam. Aztán a gyertya a földre esett. Megijedtem, felkapcsoltam a lámpát és úgy voltam vele, talán ezért nem látok vagy hallok többet, mert megijedek. Talán erre utalt korábban a barátunk. 
Á: Az az érdekes, ahogy a pozitív jeleket gázos dolgoknak értelmezed. A jel az jel. Ő nyulat látott, ami nem azt mondta “Te meg fogsz halni!” Annak ahogy értelmezel, az állapotodhoz van köze. Beszéljünk akkor erről! Tehát felébredtél… De kezdjük inkább az elejéről! Egy álom is teremtés. Az álmod a rezgés szokásaidat tükrözi. Úgy ahogy az, amire gondolsz, amit érzel ébrenléti tapasztalataidat eredményezi, az amire gondolsz, amit érzel eredményezi az álmaidat is, mert te vagy az álmaid teremtője, úgy ahogy az élettapasztalatodban mindennek te vagy a teremtője. Tehát amikor egy jó érzésű álomból ébredsz, érdemes megállni és rá gondolni, amikor egy nem jó érzésű álomból ébredsz… mi tudjuk, hajlamos vagy megpróbálni kideríteni mi ment rosszul és néha nem könnyű csak átfordulni és visszaaludni. Az volt a szándékod… szóval segítséget kértél miközben bajban érezted magad, és annak ellenére, hogy jött a segítség, te bajnak értelmezted. Tényleg? Földre esett a gyertya? Földrengés volt? 
K: Nem.
Á: Volt bárki más a házban?
K: Nem.
Á: Tehát úgy gondolod volt energia ami oda összpontosult? Hát persze. Ha az energia valamilyen módon mutatja magát… De mit akartál volna a gyertyától? Hogy csak ott üljön? Vagy elkezdjen beszélni? Szerintünk semmit nem tehetett volna az a gyertya, amit te jól jelként értelmeztél volna. Tehát kérsz, kérsz és kérsz valamit, amit félsz, hogy megkapsz. Igaz?
K: Igen. Én ilyen vagyok. 
Á: Most ezt Ábrahámtól hallottad. Volt valami, amit nem akartál hallani? Szóval, te azért értelmezted úgy… És mi soha nem mismásolunk, mindig elmondjuk hogyan van, soha nem ámítunk. Soha nem ferdítünk az univerzum törvényein kényed-kedved szerint. Az univerzum törvényeiről világos az üzenetünk, épp úgy ahogy a vonzás törvénye mindig pontosan azt a rezgést követi és másolja le, amit te kibocsátasz. Kiszámíthatóak vagyunk, soha nem vezetünk félre. Te értelmezted azt. És Ábrahám elmondja neked, amit tud, attól függetlenül, hogy hallani akarod, vagy sem. Akár készen állsz, hogy halld vagy sem, Ábrahám az univerzum törvényeit fogja neked adni. Ez az amit a nyúl mondott neked. 🙂 Logikus?
K: Igen. 
Á: Tehát nem lepett meg annyira, hogy kihívtunk? 
K: Nem igazán. Talán egy kicsit. 
Á: Mi lenne esetleg az, amit Ábrahám mondhatna neked, amit nem akarnál hallani?
K: Mondjam most?
Á: Gondolj bele mennyire nem logikus … hiszen beszélünk egy ideje arról, hogy a belső lényed teljesen arról szól, aki vagy és amit akarsz és minden negatív érzelem, amit valaha érzel, azért van mert ellentétesen gondolkozol vele. Ha ez igaz, és az, akkor hogyan lenne lehetséges, hogy ha rezgési harmóniában vagy a belső lényeddel, akkor a belső lényed olyat mondana neked, amit nem akarsz hallani? Ez lehetetlen. És ha azt gondolod, hogy ez az ami történik, akkor valami másnak a hatása alatt vagy, vagy az érdemtelenséged, vagy a “nem-vagyok-elég”-séged torz lencséjén keresztül értelmezed, vagy valami hasonló. Ha azt hallod, hogy valami olyasmit mond a belső lényed, hogy “Olyan sokat kérsz és olyan sokat akarunk kínálni válaszul, de néha nem engeded be, tehát nem hallod”, akkor érthető, hogy miért értelmezed másként. 

Régen mikor Jerry és Esther kezdett megismerni minket, javasoltuk nekik, hogy használjanak minket kedvük szerint. Mert akartuk, hogy tudják, mennyit tudunk róluk és arról, hogy ők konkrétan hol vannak a világban. Tehát kiagyaltak egy játékot, valójában a mi ötletünk volt, Esther tolmácsolta. És barátaik, akik tudtak rólunk, az egyetlenek akik akkor tudtak rólunk, mert Esther titokban tartotta, hiszen végülis fura a dolog. 🙂 Esther azt mondta “Ok, ti akkor….” Phoenix-ben éltek. Phoenix 80km széles, 80km hosszú. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagy a kiterjedése minden irányban. Esther azt mondta nekik “Ti akkor bújjatok el valahova, mi meg Ábrahámmal megtalálunk titeket.” “Hova?” Mire Esther “Mindegy.” Mire ők “Tényleg?” Mire Esther “Mehettek Tempe-be, a Macy-be, AbaTukey-be, mehettek bárhova ebben a metropoliszban és Ábrahám megtalál titeket. És elindultak. “Adunk nektek fél óra előnyt.” Szóval elindultak, majd Jerry és Esther utánuk. Akkor Esther nem így csatornázott minket. Írógéppel írt. De nem volt nála az írógép, így impulzusaira hallgatott. “Erre menjünk! Erre menjünk! Jerry vezetett. Erre menjünk. Tehát elérkeznek az első helyre. Mi mondtuk nekik “Itt álljatok meg!” Megálltak, de a barátaik nem voltak ott, a szeméttárolónál a Mountain Shadows Hotel mögött. Mivel nem találták ott őket, újra elindultak. Elmentek a Benihana-hoz a Scottsdale sugárútra. Ott vannak a parkolóban, körbenéznek és semmi. Ismét útra kelnek. Hét vagy nyolc helyen megálltak, nem találták őket. Végül megtalálták őket. Megettek 8 Snicker’s csokit és kétszer tankoltak. Ez az egész ilyen hosszúra nyúlt. Mintha soha nem lett volna vége. Esther azt mondta “Ezt a játékot soha nem játsszuk többé!” 🙂 Hosszú játék lett, azt hitte gyorsabban végeznek. Majd azt mondta a barátaiknak “Ott voltunk a szeméttárolónál a Mountain Shadows mögött, de ti nem voltatok ott. Mire ők “Ott voltunk, de Ábrahám azt mondta menjünk onnan.” 🙂 🙂 Mire Esther “A Benihana’s mögött voltunk, legesleghátul”, mire ők “Ott voltunk de Ábrahám azt mondta, menjünk onnan.”

Mi ennek a lényege? A dolgok mindig mozgásban vannak. Mindig alakulnak. Más szóval, akartuk, hogy Esther megértse, nem csak ő kapott iránymutatást, hanem más játékosok is kaptak iránymutatást az ő társteremtésében. És amikor belegondolt… Nem ismer szórakoztatóbb társakat annál a kettőnél. Nem ismer mókásabb barátokat annál a kettőnél. Az ő belső lényeik teljesen rezonáltak az ő szándékaikkal, hogy Jerry-vel és Esther-rel nagyon jól érezzék magukat. Amiből mindnyájan részesültünk! És Esther belső lénye segített neki megtalálni őket. Ami végül sikerült. Tehát a lényeg az, hogy azt kapod, amire számítasz és az univerzum együttműködik veled. Azt kapod, amire gondolsz. És ha kezdesz ráhangolódni a forrás energiára, akkor az bővebb, kellemesebb és legvégsősoron pillanatról pillanatra egyre kielégítőbb.

Á: Mi a következő?
K: A másik kérdésem az, hogy volt egy határidőm, hogy munkát találjak, ami jövő héten lejár. És szerintem még érési fázisban van, hiszen fizikálisan még nem manifesztálódott.
Á: Ami biztos, hogy úton van, ami azt jelenti, hogy még érési fázisban van. Tetszik, hogy ezt megértetted. De beszéljünk az időzítésről egy kicsit! Beszéljünk az időzítésről! Mert általában amit a fizikalitásodban te időzítés alatt értesz az az, hogy időzítés az a pillanat, mikor egyszer csak tudomást szerzel róla és meglátod, meghallod, megszagolod, megízleled, vagy megtapintod. És mi időzítés alatt azt értjük, hogy te valamiről tudomást szerzel és az időzítés… nem igazán mondhatjuk ezt a szót. Mi tudjuk ti mit értetek alatta és mi nem értünk mást alatta, csak az időzítés szó mellé odaraknánk olyan szavakat, mint társteremtés, elegyedés, szinkronicitás és azt, hogy egy időben sok tényező összejön. 

Amikor nagy szándékaid vannak, tehát sok dologról segített az élet  kideríteni, hogy akarod, akkor az időzítés legjavában nagy százalékban ezek a dolgok benne vannak. Más szóval, ha azt mondod “Van egy határidőm, hogy munkát szerezzek”, akkor mi azt mondjuk “A határidőd nem csak a munkaszerzésre vonatkozik, hanem egy kielégítő munkahelyre, nem csak arra, hogy találj valami tennivalót, hanem hogy érdekeljen és izgalmas legyen az, amit csinálsz. Nem csak az, hogy együtt dolgozz másokkal, hanem olyanokkal, akikkel harmóniában vagy és akik szintén többet akarnak. Más szóval, te sokkal többet kérsz, mint csak az, amit idővel találni akartál. 

Tehát ha valami nem történik meg, akkor többet kérsz, mint amit beengedsz, ami – és halld ezt meg -, ami jelzője egy nagyon erős, erőteljes teremtőnek. Mert ha hanyagul teremtesz, akkor lehet gyors az időzítésed, más szóval, azonnal eljuthatsz valamihez, amiről azt gondolod akarod, aztán át kell esned azon, hogy rájössz, hogy az nem is az, amit akarsz, vagy hogy több van benne abból, amit nem akarsz, mint amit akarsz. 

De a tökéletes időzítés az – a mi nézőpontunkból és ahogy mi akarjuk mondani -, a nagyon jó időzítés az, hogy nagy mennyiségben engeded a számodra jelentős alkotóelemeket találkozni. 🙂 És ennél kevesebbel nem éred be. 

Ne érd be csak egy kis darabjával annak, amit akarsz “Na jó, megtörtént mielőtt lejárt volna a határidőm.” Azt akarjuk engedd az univerzumnak, hogy az összes együttműködő alkotóelemet összehozza, amit kérsz, ami sok tényezőt foglal magában. És szeretnénk, hogy tudd, te vagy az utolsó az együttműködő alkotóelemek között. Nem engeded magadat be – ma egész nap erről beszéltünk -, mert annyira tudatában vagy annak, ami van. És ezek a határidők és célok hátrányai számodra. Miattuk annak a hiányára fókuszálsz, amit akarsz. Ideges leszel tőlük, frusztrálttá, feszültté tesznek. 

Tehát ne akarj szándékaid közé olyan dolgokat vinni, amiktől így érzed magad. Lépj vissza és mondd “Amikor készen leszek, ott lesz. Amikor készen lesz rám és én készen állok rá, ott lesz. És amikor jön, tudni fogom. Nem fogom megkérdőjelezni, kétségbevonhatatlan lesz. Jó érzéssel fog eltölteni, annak ellenére, hogy nem teljesen értem, hogy fog kialakulni. És az elején sokkal kevesebb lesz, mint később. És ez olyan valami lesz ami bővülni és fejlődni fog, ahogyan én is.”

De gyakran az történik az emberekkel, hogy egyből a végére akarsz jutni és az összes választ meg akarod tudni az összes kérdésedre, amit esetleg valaha felteszel és elégedettséget akarsz mielőtt még meglennének a kérdéseid. De inkább legyen egy bővülő, nagyon jó érzéssel szolgáló tapasztalatod.  

És az alapján, amiről ma eddig beszéltünk, mit gondolsz hogyan lehet ezt elérni a leggyorsabban és a legkönnyebben? Úgy hogy “jól érzem magam ott, ahol vagyok. Nos, erre törekedni kell. Mert most nincs meg az, amit tényleg akarok, ami kell, amit akarok, ami kell.” De ez nem számít. Megtalálhatod a hozzá tartozó érzelmet. “Hát, nem tudom az menni fog-e addig, amíg valamit meg nem tapasztalok belőle.” De igen, megtalálhatod. Ha nincs elég pénzed, rátalálhatsz a siker és a jól-lét érzésére. Ha korábbi munkahelyeiden nem tiszteltek, akkor rátalálhatsz a tiszteletre, amire vágysz és amit megérdemelsz, és amit adni és kapni akarsz. Más szóval rátalálhatsz ezekre. Tehát ha elkülöníted azokat a dolgokat, amiket keresel és elindulsz a nagyvilágba majd az univerzum eléd hoz mondjuk nyulakat, amik kitöltik azt a kis részt meg azt a kis részt, akkor hamarosan nagyon sok dologgal rezonálsz, amik fontosak neked és készen állsz arra, hogy megengedd magadnak, hogy befogadd azt, ami hosszú ideje kinyilatkoztatás alatt van. 

Azt gondolod, hogy az univerzum nem mutatja meg neked. De igen. A kinyilatkoztatások állandóan körbevesznek. De befogadó állapotban kell lenned, hogy felismerhesd azt, ami kinyilatkoztatás alatt van. 

Ha így tekintesz rá, akkor nem érzel hiányt. Érési fázisban van. Nem az van, hogy nem jön, hanem igenis jön. Nem azt szereted, amikor egy baba időzítése megfelelő? Jó ha vannak ujjai mielőtt kibújik ugye? “Áhhh, siettem hozzád. Bocsika. Annyira erős volt a vágyam, hogy megérkezz. De úgy látom van még mit behoznod.”

Nos érted a lényeget, ugye?
K: Igen. Köszönöm.
Á: Elég?
K: Igen, köszönöm. Á: Nagyon jó, nagyon jó!

K: Egy dolog, amit mostanában csinálni szoktam az, hogy amikor ráébredek, hogy diszharmóniában vagyok, vagy ellenállás van bennem, akkor elkezdem leírni, hogyan érzek az adott dologgal kapcsolatban, ami segíti elengedni azt.
Á: Talán segít, de talán nem. Elvonja a figyelmedet, talán, vagy lelassít. Mert ha írsz, az lelassít és lehet, hogy lassít a lendületen, ami enyhülést adhat, elengedést eredményezhet. De valójában ha nem érzed jól magad, akkor nem érdemes szándék szegmentálni.  Azt szoktuk mondani és amivel rezonálsz is az az, hogy “Azonosítsd be azt a jó érzést és különítsd el azáltal, hogy rá fókuszálsz, majd szándékosan hangolódj rá.” De vacak érzésekkel ne tedd ezt. Az emberek állandóan csinálják. “Rosszul érzem magam, mert az az ember azt mondta nekem. És láttad a kifejezést az arcán? Én tudom mire gondolt csak igazán!” És aztán ha valaki mást is be tudsz húzni magaddal a beszélgetésbe, akkor véget nem érően mehet a dolog, amiben nem hogy te nem érzed jól magad – amit tudsz, mert érzed a gyomrodban – hanem előbb-utóbb az egész világ pont úgy viselkedik. Viszont az egész világ nem viselkedik úgy, csak az, amire hangolódva vagy. 
K: Oké. Tehát hogyan lehet megszabadulni…?
Á: Semmitől nem tudsz megszabadulni. 
K: Ok.
Á: Megszabadulni egyenlő ráhangolódni. Mert nincs olyan dolog, hogy NEM. Tehát megszabadulni nem lehet.

A legjobb sztorink ezzel kapcsolatban az, hogy évekkel ezelőtt Jerry és Esther a teraszon üldögéltek San Antonio-ban. Szárazság volt. A kapcsolatunk elején. És Esther azt mondta “Ábrahám! Tudnál esőt fakasztani? Tényleg kéne egy kis eső.” Mi azt kérdeztük “Miért vágysz esőre?” És Esther azt mondta “Mert a fák barnák, cserepes a föld és minden állat szomjas.” Mire mi azt feleltük “Nem azt kérdeztük, miért vagy boldogtalan, hogy nem esik? Hanem azt, hogy miért vágysz az esőre?” Ohh, eltartott mire leesett. “Hát… szeretem az érzést, ami vele jár. Az illatát. Szeretem ahogyan a föld felissza. Szeretem a föld illatát az esőben. Szeretem ahogy a dolgok azonnal felfrissülnek. Szeretem, hogy a bozótokban élő állatok is kedvelik.” 

És elkezdett esni. Holott pár perccel előtte még tiszta volt az ég. Őrült történetnek hangzik. Mintha meg sem történt volna. De megtörtént. Jerry mindig megnézte az időjárásjelentést. Bekapcsolta a híreket, lehalkította, aztán várta, hogy megjelenjenek az előrejelzési térképek. Majd a bemondó azt mondta “Egy fura, rejtélyes, helyi záporeső alakult ki ma Birnie felett.” Ezek voltak a meteorológus szavai. 

Aztán Jerry és Esther egymásra néztek “Nahát!” Mert ők tudták, miért vágytak esőre és az jött. Jött. A legtöbb ember azt tudja, miért nem akarja azt, ami van és azt állandósítja. 

K: Ok. Még egy kérdés. Benne vagyok most egy szervezetben, aminek az a célja, hogy véget vessen a szenvedésnek a világban. 
Á: Ja, ja.  🙂 
K: És amikor ezt először hallottam 🙂 🙂 Á: Ja. Ők sem tudnak esőt fakasztani. 🙂 🙂 Esther is pont így volt vele “Ábrahám! Hogyan vethetnénk véget ennek a szárazságnak?” Hát, beszéljünk a szárazságról és folytatódik! 
K: Ok.
Á: Ha véget akarsz vetni a szenvedésnek, akkor a szenvedés végén mit találsz? Mi van ott, ahol vége van a szenvedésnek? 
K: Nem tudom. Üresség?! Nem tudom. 
Á: Hát… ha nincs szenvedés?
K: Akkor minden ok… azon a ponton. Ha nincs szenvedés. 
Á: Ha kontraszt nincs, semmi sincs. Tehát ne akarj véget vetni semminek. Hogyan hangsúlyozhatjuk a jól-létet? Nem a szenvedésnek akarok véget vetni, hanem a jól-létet akarom fokozni. A magabiztosságot, a boldogságot akarom fokozni. Azt akarom, hogy az emberek úgy érezzenek, ahogy én. Akarom, hogy az emberek ismerjék a jól-létüket, érezzék, hogy áldottak és szeretettek. Hogyan érhetnénk el, hogy minél többen tudják azt, hogy áldottak? Hogyan tudhatják meg az emberek, hogy szeretettek? Ezt akarom. Azt, hogy tudják az emberek, hogy az áldások által szeretettek, amiket beengednek.  

Az emberek nem tudják, hogy szeretettek, mert nem engedik be az áldásokat. És nem tudják, hogy ők nem engedik be, tehát azt hiszik valaki más nem szereti őket. És az a helyzet, hogy olyan erős a szeretet… tudtad azt, hogy nem lenne akkora a szenvedés, ha nem lenne akkora a szeretet? Mert a szenvedés az az érzés, amikor nem engeded be a nagy szeretetet. Ha kicsi lenne a szeretet, akkor kicsi lenne a szenvedés. 🙂

Valaki akit nem ismersz, felhív telefonon és azt mondja “Hallo. Ön engem nem ismer és csak azért hívom, hogy tudja, soha nem fogom újra hívni.” Te azt mondod “Ok. Rendben.” De ha valaki, aki nagyon fontos neked, mond ilyet, az teljesen más érzelmi reakciót vált ki belőled, ugye? 

Amikor nagyon-nagyon fontos neked valami, akkor nagyon-nagyon erős érzelmeket gyakorolsz iránta. És ahogy elkezded megmutatni magadnak, hogy az érzéseiddel nem kell arra reagálnod, ami úgy tűnik, hogy történik.  Az érzéseid soha nem arra reakciók, hanem arra, hogy neked egy hamis nézőpontod van valamivel kapcsolatban, amiről a belső lényednek egy tiszta világos nézőpontja van. 

Ha elhagyottnak érzed magad, az azért van, mert a belső lényed nem. Ha nem érzed, hogy szeretnek, az azért van, mert a belső lényed szeretettnek érzi magát és szeretetet érez. Azért szenvedsz, mert nem engeded be a jól-létet, ami a tiéd, amit megtagadsz a figyelemmel, amit valami másnak szentelsz. 

Tehát ezek a csoportok, amik létrejönnek, hogy véget vessenek valaminek… mi nagyon szeretjük a szándékukat. Ne a szenvedésnek vess véget, hanem a jól-létet hangsúlyozd! Teljesen más a kettő. 
K: Klassz. Lenyűgöző
Á: Elég?
K: Igen. Nagyon köszönöm.
Á: Remek. Nagyon jó! Hogy hívják a szervezetedet?  
K: Egy üzleti coaching programban vagyok benne.
Á: Hogy véget vess a szenvedésnek? 
K: A vezetők szándéka ez. 
Á: Az, hogy véget vessenek a szenvedésnek. Akkor adjunk új nevet neki! “A jól-lét fokozása, a jól-lét hangsúlyozása, a jól-lét elfogadása, a jól-lét tudatossága, a jól-lét erősítése” Igen. Nagyon jó! 
“Mivel üzletelsz?” “A szenvedés végével.” “Nem. Miért lenne olyan üzleted, ami fokozza a szenvedést?” “Nem Ábrahám, ez nem fokozza, hanem véget vet neki!” “Tudjuk. Miért népszerűsíted a szenvedést?” “Neeem. Mi nem népszerűsítjük. Véget vetünk neki.” “Nem. Te népszerűsíted a szenvedést.” “Hogy hívják az üzletedet?” “A szenvedés vége” “Miért népszerűsíted a szenvedést?” “Nem a szenvedést népszerűsítem, hanem a jól-létet.” “Akkor miért nem jól-létnek hívod, a szenvedés helyett? Igaz?”

Tudjuk, hogy egy kicsit túl pörgettük, de állj fel, ha úgy gondolod te vagy az!

K: Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Köszönöm. Körülbelül egy éve gyakorlom a tanításaidat. És rendkívüli változás történt az életemben. Rendkívüli változás zajlott le a családom, a karrierem, a pénzügyeim, a jól-létem és minden kapcsán. Hallgatom a tanításaidat, amiket YouTube-on keresztül adsz nekem és élvezem minden pillanatát. Fókuszálok a jó érzéseimre és élvezem a pillanatot. Addig a pontig, hogy szinte már látom. Látom azt, amit akarok annyira tisztán. Érzem. Érzem, ha kint vagyok miközben gondolkodom. Érzem a nap melegét, érzem a szeretetet, mindent! A teljességet… Ez az örvény?
Á: Igen.  És lett volna egy kérdésünk, de te válaszoltál rá, mielőtt a szavak elhagyták volna Esther száját. És a kérdésünk az lett volna, hogy érzed-e a teljességét?
K: Igen. 
Á: Még azelőtt, hogy tényleg manifesztálódna? Mert ha érzed a teljességét, akkor épp a kapujában vagy annak a manifesztációnak. 

K: Tudtam, tudtam. És lenne még egy kérdésem. Érezni akarom azt a szeretetet, azt az univerzális, forrás, egység szeretetet mindenki számára. Tudod, néha ránézünk egy helyzetre a világban, mint például ma itt az első barátunk kapcsán és érzel egy véleményt vele kapcsolatban, hogy nem biztos, hogy valaki hibás. És érzek egy kis ellenállást bennem ez iránt. Ahogy ezeket az elveket alkalmazom az életemben, ennek nagy részét elhagytam, de érzem, hogy van még bennem ellenállás. Szeretném beengedni a szeretetet…
Á: Ez mindig ilyen lesz. Amikor új jön, akkor mindig ez történik. Tehát ahogy vizsgálsz és válogatsz és beazonosítod a vágyat, majd harmóniába kerülsz vele, eléred és manifesztálódik, akkor nem csak az történik, hanem kontrasztos tapasztalatok egy teljesen új tárházában találod magad, amikkel kapcsolatban megint lehetnek ilyen érzéseid.

De te a különbségről beszélsz az egyes és az ötös lépés között. Az első lépés az, amikor a kontraszt hatására – próbálkozásaid révén, azáltal, hogy tudod mit nem akarsz, tudod, mit akarsz – határozod meg a preferenciáidat. A második lépésben a forrás összhangba kerül velük, részévé válnak ennek a rezgési valóságnak, ennek az örvénynek, amiben az együttműködő elemek összegyűlnek. Ez a második lépés. Te kértél és rezgésileg megadatott. A harmadik lépés az – erről ma beszéltünk -, hogy módot találsz arra, hogy harmóniába kerülj vele. Annak ellenére, hogy még nem manifesztálódott, módot találsz arra, hogy rezgésileg eggyé válj azzal, amit kértél. És onnan tudod, hogy ezt elérted, hogy jól érzed magad. Megkönnyebbülsz, ellazulsz. Ha elég hosszan így érzel, ha úgy teszel, ahogy mondtad, tehát kiélvezed, akkor egyre jobban és jobban érzel vele kapcsolatban, amíg aztán – ha úgy teszel, ahogy szoktál – a negyedik lépésbe kerülsz. Kijelenthetnénk, hogy te gyakran a negyedik lépésben vagy. Mert a négyes lépés csak annyi, hogy nagyon jó vagy a harmadik lépésben. A negyedik lépés a megengedés mesterévé válásáról szól. Arról, hogy tudatában vagy az érzelmeidnek, felismered, mikor kiesel a harmóniából, és a gondolataiddal teszel valamit azért, hogy ismét harmóniába kerülj.

És olyan sok eljárást és könyvet ajánlottunk azzal kapcsolatban, hogy találj egy jobb érzésű gondolatot, találj egy jobb érzésű gondolatot, hogy azt látjuk, miközben ezeket allkalmazod, hogy az, hogy elébe mész, a legeslegkönnyebben kivitelezhető dolog a számodra. Ha jobban tudod érezni magad, mielőtt rosszul éreznéd magad… más szóval, gondolj bele! Tehát rosszul érzed magad és próbálod jól érezni magad, de még mindig rosszul érzed magad. És amikor rosszul érzed magad, akkor okkal érzed rosszul magad és rendszerint mások is rosszul érzik magukat veled, tehát sok ember csatlakozik hozzád abban, hogy rosszul érzed magad. De ha arra fókuszálsz, hogy jól érezd magad… Ez olyan mint…néha az emberek egy nagyon mély gödröt akarnak ásni, hogy jó mélyre kerüljenek benne, hogy aztán kimásszanak belőle a teljesítmény sikeréért. De erre mi azt mondjuk, ennek semmi értelme. Semmi. Nincs értelme, hogy magadat egy mély gödörbe ásd, hogy aztán módot találj arra, hogy jobban érezd magad. Csak döntsd el, hogy jól fogod érezni magad és felejtsd el a gödröt, ok? 

Tehát a harmadik lépés az, hogy könnyen harmónába kerülsz azzal, amit akarsz, a negyedik lépés pedig az, hogy annyira jóvá válsz benne, hogy természetes hajlamoddá válik. És annyira azzá válik, hogy amennyire csak lehet elébe mész. Azért érzed jól magad, mert szereted jól érezni magad. Nem arra vársz, hogy egy körülmény hatására jól érezd magad, hanem azért érzed jól magad, mert ha nem csinálod azt a dolgot, amitől rosszul érzed magad, akkor jól érzed magad. Tudtad ezt? 

Nem kell próbálkoznod azzal, hogy jól érezd magad, csak nem kell azt csinálnod, amitől rosszul érzed magad és akkor jól érzed magad. Mert az a meghatározó, hogy jól érzed magad. A belső lényed ehhez hív haza állandóan, folyamatosan. Tehát a negyedik lépés arról szól, hogy nagyon jó vagy ebben. Aztán az ötödik lépés az, hogy mivel annyira jól fenn tudod tartani a harmóniádat, most már vissza tudsz lépni új kontrasztba – hasonlóan ahhoz, amit a mai első beszélgetésünk kapcsán megtapasztalhattál – és nem érzed rosszul magad.

Lehetsz még nem állapotos, de a forrás szemein keresztül szemlélve lehet nem érezni a terhesség hiányát, mert a belső lényeddel arra fókuszálsz, amit akarsz. Az ötödik lépés az, hogy nem reagálsz reflexszerűen a kontrasztra, hanem felfogod és tudod az értékét.

Ha nem lennének első lépéses pillanataid, akkor nem lenne tágulás. A kontraszt teszi az örökkévalóságot örökössé. Kontraszt nélkül nem lenne kérés. Kérés nélkül végünk lenne, ami nem lehet. Mert gondolkodó lények vagyunk és a gondolkodó lények mindig többre vágynak. Fejlődésre, jobb érzésre, magasabb frekvenciára és nagyobb stabilitásra a frekvencián és nagyobb hasonlóságra. 

Tehát veled mindig két dolog történik. A belső lényedet magasabbnál magasabb, gyorsabbnál gyorsabb, tisztábbnál tisztább rezgésbe viszed az általad élt életen keresztül. Aztán harmóniába akarsz kerülni azokkal a frekvenciákkal. 
Szerinted a belső lényed nem mozdul? Szerinted a belső lényed kész van? 
K: Nem.
Á: A belső lényed mindig mozgásban van előre. Aminek az elsődleges oka te vagy. Tehát a belső lényed mozog előrefelé és te lépést tartasz vele, ahogy csak tudsz. De semminek sem lesz soha vége. Kell hogy legyen, mindig is lesz első lépés. Áldd az első lépéses pillanatokat! 
Tehát ma ez történt veled. Volt egy első lépéses pillanatod. Beszélgettünk erről. Csodálatosan érezted magad, ahogy kibontakozott és ahogy elérte a megértés kiteljesedését, hogy van hely mindenki számára és az első lépés fontos és nem számít, hogy bárki más mit gondol, vagy mit csinál bármivel kapcsolatban, csak az a fontos, hogy te tisztában légy saját belső lényeddel fennálló rezgési kapcsolatoddal. Igen!
K: Értem.
Á: Igen, érted.
K: Nagyon imádom! Köszönöm, köszönöm.