K: Jó reggelt! 
Á: Az!K: Tudod, amikor tavaly hallgatni kezdtelek, az első dolog az volt, hogy azt mondtam, szeretnék veled találkozni. És én a nővérem miatt vagyok itt. Azt szeretném kérdezni tőled…. a legerősebb üzenet, amit hallottam tőled – egy ideje tanulmányozom a vonzás törvényét – az érzelmek ereje.  
Á: Nincs az érzelmeknek erejük. Vezérlőként szolgálnak a gondolatod erejének szempontjából. 
K: Vezérlő rendszerek. 
Á: Jelzők. Az érzelmek jeleznek, mint a benzinszintjelző a kocsidban.
K: Amit szeretnék megérteni az az, hogy tavaly mikor elkezdtelek hallgatni téged az összhang és az érzelmek kapcsán, furcsa dolgok kezdtek történni. Ahogy feküdtem és meditáltam este vagy reggel mondjuk ébredés után, azt kértem az univerzumtól, hogy mutasson nekem valamit, ami azt bizonyítja, hogy minden rendben! Szóval felkeltem, kimentem a parkba és ahogy sétálok a parkban – minden reggel szoktam – látok két nyulat. Az egyik szó szerint ott volt előttem. Olyan volt, mintha hallottam volna azt a nyulat hozzám beszélni. De szó szerint. Mindkettő megállt, felálltak és rájuk néztem. És mintha mindegyik azt kérdezte volna “Most akkor mondasz valamit?” De tényleg! 🙂 És ahogy az egyik eldöntötte…
Á: Tehát a nyúl azt mondta “Te hívtál meg minket ide. Jól-létet kértél. És mi vagyunk a bizonyítékai kérésednek.
K: Pontosan ez az amit kértem. Csak nem gondoltam volna, hogy nyúl lesz belőle! 🙂 🙂 De nagyon király volt. Nagyon király! Tehát az egyik nyúl lelépett, míg a másik lábujjhegyre állt és ahogy sétáltam ő követett “Nem mondasz semmit? Nem mondasz semmit?” Eltelik 5 perc és odamegyek a piknik padokhoz a parkban. A piknik padokhoz. Azokon szoktam felüléseket csinálni, hogy formában maradjak, tudod. Szóval, ahogy készülök a padra feküdni, ott van egy dongó és vizet iszik. És soha nem vettem észre de azon a konkrét napon – istenemre mondom –  a méh beszélt hozzám. 🙂 És azt mondta, legalábbis valami ilyesmit mondott “Nem látod, hogy vizet iszok? Megcsíphettelek volna, de nem tettem.” Úgyhogy arrébb álltam és hagytam őt békében. De komolyan. Ezek tényleg megtörténtek velem. 

Á: Az volt a kérésed az univerzumhoz, hogy “Mutasd meg nekem a jól-létemet!” Tehát a méhnek nem állt szándékában megcsípni téged, csak saját dolgával volt elfoglalva és vizet ivott. Igen.
K: Igen hölgyem.
Á: Logikusnak tűnik.
K: Igen. És elmondok egy másik esetet… mondjuk gondolok valamire…. és ezek egyszerű dolgok!
Á: Mielőtt folytatnád, mi hallani akarunk, csak mondanánk egy fontos dolgot, hogy érezd az erejét annak, ami itt folyik. Tehát, amikor meditálsz, amikor összhangba kerülsz, amikor engeded, hogy a rezgésed emelkedjen, és ezeket tenni is szoktad, szóval abban a kapcsolatban azzal, aki valójában vagy az ilyen gondolatok egyszerűen csak bejönnek a tapasztalatodba. Azok a gondolatok és hajlamok és inspirációk és impulzusok megtörténnek veled, aztán a manifesztáció, ami passzol hozzájuk, megmutatkozik. Akkor tényleg tudod, megérted. Mert nem a szavak tanítanak, hanem az univerzum mutatja meg neked, mennyire képes arra, hogy minden egyes dolgot megadjon neked, függetlenül attól, milyen nagynak vagy kicsinek ítéled azt. 

Ez az amit a leginkább értékelünk ezekben a történetekben. Te helyzetbe hoztad magad. Szándék szegmentáltál. Előkészítetted a rezgését. De ami a legfontosabb, felismered, megérted az összefüggést a kérésed, a megengedésed és a befogadásod között. És ez a legfontosabb. A legfontosabb. 

K: És volt olyan, hogy… szóval elköltöztem Floridából Észak-Karolinába. Szóval benne vagyok a költözésben, kiviszem a szemetet és rárakom a szemeteszsákot a kocsim tetejére. És a barátom a kocsiban volt velem és azt mondtam neki. Közben egy másik fickó tartott a kuka felé. Szóval mondom neki “Milyen klassz lenne ha ez a fickó levenné a zsákomat a kocsiról és belerakná a kukába.” Erre fickó odajön a kocsihoz, leveszi a zsákot és berakja a kukába. 🙂 🙂 

Á: Egy kérdés hozzád: előérzet…
K: Nem, nem gondolnám!
Á: Várj! … vagy teremtés? 
K: Teremtés! 
Á: Amire ki akarunk itt lyukadni az az, hogy az egész együtt jár, ugye? Mert ha a gondolatok a dolgokká változás folyamatában vannak és te ráérzel a gondolatra, ami a dologgá változás folyamatában van, akkor lehet, hogy előre tudtad, ahogy figyelted a rezgés alakulását, és amikor manifesztálódik, akkor különösen édes, ugye? És ez az a tudatosság, ami az életet annyira nagyszerűvé teszi. Ettől érzed, hogy áldott, ismert, látott és megértett vagy és választ kapsz a kérdéseidre. Igen.

K: Ezek apró dolgok először, aztán naggyá válnak szinte lavinaszerűen? Hogy működik ez? 
Á: Nem kell, hogy apró dolgoknak induljanak, de általában így van. Mert a kisebb dolgokat könnyebben beengeded, mint a nagyokat. 
K: Akkor hogyan engedjük be a nagyokat? 🙂 🙂 (tapsvihar) Figyelj, a kis dolgokat szuperül beengedem.  Nézd én olyan rosszul éreztem magam, de mostanában olyan jól érzem magam. Szóval hogyan engedem be? 
Á: Úgy hogy megérted, legyen kicsi vagy nagy, a folyamat ugyanaz. És ezért szoktuk azt a hasonlatot használni – ami nem ér célba, néha megértitek, néha nem – hogy “Éppoly egyszerű egy kastélyt teremteni, mint egy gombot!” A folyamat pontosan ugyanaz. De ezek a szavak kicsit nagyobb hangsúlyt adnak neki: “Amikor a kastély éppoly lehetségesnek tűnik neked, mint a gomb, akkor a kastélyok éppoly bőségesen áradnak feléd, mint a gombok.”

Tehát azon múlik, hogyan közelíted meg, hogyan érzel iránta. Azt hiszed bizonyos dolgok nehezebbek másoknál. De a nehézség a te vélekedésedben rejlik, mert te tettekben, felhalmozásban gondolkozol inkább, mint rezgésben.  Értsd meg, hogy a rezgésen múlik, amihez szabadon hozzáférhetsz. Azzal választod el magad attól, amit akarsz, hogy pénzbeli értéket, meg mindenféle normát tulajdonítasz neki, aztán kijelented magadról, hogy nem felelsz meg a normának. 

Holott amikor rezgésről kezdesz beszélni. És azt tudod, hogyan kell csinálni. Tudod, hogyan kerülj harmóniába. Szóval csinálod azt, amit eddig és észreveszed a gondolataid eredményét és megkapod amit akarsz. Ha el tudod érni, hogy nyulak futkossanak és téged szolgáljanak, akkor szerintünk egész jól megy ez neked. 🙂 🙂 

K: Még egy dolog és végeztem. A nővérem azt mondta – mikor is – kb. 3 hete, amikor azt mondtam el akarok jönni, azt mondta “Darryl, az az érzésem, hogy Ábrahám székében fogsz kikötni”. Mire én “Hát…”
Á: Tudod mit csinált? Fogta azt a pillanatot, megtalálta a vele járó érzést, ami elég erős volt, hogy kifejezésre juttassa neked.
K: Tegnap este is mondta, mikor becsekkoltam a hotelba. 
Á: Mozgásba lendített pár dolgot. De amit szeretnénk, hogy hallanál az az, hogy sok száz, sok ezer ember kijelenthet neked valamit, de neked kell beengedned. És amit tényleg fontos meghallanod az az, hogy magad számára kijelentettél dolgokat – ezt mindnyájan csináljátok – “Tudom mit nem akarok, tehát tudom, mit akarok.” Tehát egy ideje kijelentesz, kérsz és teremted ezt a rezgési valóságot, ami óriási. De olyan állapotban kell lenned, hogy beengeded.  Tehát jó ha vannak társteremtő partnereid, nagyon jó ha megérted, hogy eleget kértél, hogy 20-30 élet időn át lefoglaljon, és itt az ideje pénzre váltani rezgési zsetonjaidat. 

K: Amikor azzal a félrfival beszélgettél, aki előttem ült a székben, valami olyasmit kérdeztél tőle, hogy “Miért gondolod, hogy téged választottunk?” És azt mondtad, hogy a vágya, hogy ide kerüljön nagyobb volt… 
Á: tudod…
K: Én azért kerültem ebbe a székbe… amikor beszélgettetek elkezdtem mondani magamnak, hogy “Nagyrabecsülöm ezt a pillanatot, nagyrabecsülöm ezt a pillanatot”, és engem hívtál utána. 
Á: Igen.
K: Ami őrület volt. Egy őrületes pillanat nekem. Á: Nos, az hogy ezt tudod, nekünk a legfontosabb. Látod az összefüggést aközött, amit gondoltál és ami utána történt. És most bármi lehetsz, bármit megtehetsz és bármire szert tehetsz! 
K: Oké! Köszönöm!  (VAU!!!)
Á: Így megy ez! 

Á: Elég, vagy van még kérdésed?
K: Van. Gyakran mondod, hogy nem folyik itt semmi komoly. A mi fizikai tapasztalatunkra utalsz itt a földön, vagy csak napi életvitelünkre, mivel te egy tágabb nézőpontból…?
Á: Az egészre utalunk. De amikor azt mondjuk “itt”, arra gondolunk, hogy itt, ahova fókuszált vagy. És mi akkor szoktuk ezt mondani, mikor szorongás érzékelhető, valaki aggódik valami miatt. És amikor azt mondjuk nem folyik itt semmi komoly, arra gondolunk, hogy semmi nincs, amit nem érhetnél el, amit szeretnél. 

Észrevettük – mivel tisztában vagyunk a rezgési kapcsolattal, amivel valaki, bárki, vagy sokatok, vagy mindnyájatok mint tömeg tudat rendelkezik, és ami van aközött amire fizikalitásotokban fókuszáltok, és aközött, amire a belső lényetek fókuszál ugyanazon téma kapcsán -, szóval észrevettük, hogyha tudatában vagy a fizikainak, miközben megpróbálsz helyrehozni valamit, ami elromlott, az a diszharmónia állapotában tart, ami szükségtelen. 

De ami a te kérdésedet igazán érinti az az, hogy azokra a dolgokra, amik nem érződnek annyira fontosnak neked, nem gondolsz annyit. És ha nem gondolsz annyit rájuk és az a gondolatszokásod, hogy aggódsz és szembe feszülsz, szóval ha nem gondolsz rá, akkor a dolgok jobban mennek. Tehát azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik neked könnyűnek, vagy egyszerűnek tűnnek, kevesebb ellenállásod van, mint azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik tényleg fontosak neked. Ez az oka, hogy arról sztoriztunk, hogy “Éppolyan egyszerű egy kastélyt teremteni, mint egy gombot.” Csak egy gomb nem érződik annyira fontosnak, tehát kevesebb az ellenállásod vele kapcsolatban. A kastély nehéznek, elérhetetlennek tűnik, tehát több ellenállást viszel egy nagyobb témába. És mi azt szeretnénk, hogy minden témát ugyanabba a kategóriába helyezz: megcsinálható, megélhető, megszerezhető. Bármi lehetsz, bármit megtehetsz és bármire szert tehetsz, amire csak vágysz. És az egyik vágyad nem kevésbé elérhető egy másiknál, csak azért, mert még valaki nem csinálta meg, vagy még senki nem csinálta meg. 

Mert az univerzum törvényei mérvadók, egyszerűek és mindig minden dologra vonatkoznak. Amikor akarsz valamit és ellenállás nélkül fókuszálsz rá, akkor mindegy mi legyen az, be fog jönni a tapasztalatodba.Tehát mi ezt értettük azalatt.  

K: Köszönöm! Még egy kérdés. Nagyra becsülöm. Ez nagyon-nagyon jó. Te nagyon jó vagy abban, amit csinálsz. 🙂 
Á: Tudod miért? Nem csak azért, mert tudjuk, amit tudunk. Hanem mert értjük mi az amit most tudni akarsz arról, amit tudunk. Mert mi sokkal többet tudunk annál, mint amit most kérsz. 🙂 És sokan vagytok! 🙂 

Mi tudunk valamit arról, amiről kérdezel. De ami fontosabb, hogy tudjuk te hol vagy vele kapcsolatban. Ezt értettük azalatt, hogy téged a legkisebb ellenállással járó utadon keresztül hívunk. Tehát könnyű ezt neked elmagyaráznunk, mert mi tudjuk, hol vannak ellenállásaid és mi oda egyszerűen nem megyünk. Ugyanakkor neked nincs sok ellenállásod. 

K: Köszönöm! Nagyra értékelem. És az utolsó kérdésem az, hogy ezt az egész univerzumot, valaki kisütötte, hogy mi szárnyalhassunk? 
Á: Te sütöd ki. A szárnyalásoddal sütöd ki. Nem valaki más sütötte ki és küldött ide. 🙂 🙂 “Oké! elkészült! Jöhetnek!” 🙂 🙂 
K: Nagyon jó. Nagyon köszönöm, nagyra értékelem. Köszönöm. 

K: Tehát egy természetes könnyed beszélgetés. Miért választottuk…?
Á: Halljátok őt?
K: Hallotok? EZ ÍGY JOBB? 🙂 Miért választottuk a kommunikáció formájaként az érzelmet? Á: Nem választottátok az érzelmet. Az érzelem a rezgési frekvenciákra adott válasz.Jerry-nek és Esther-nek volt jónéhány lakóautója, lakóbusza. Az utolsó években 14 méteres Prevo buszaik voltak. De az egyik legelső járművüknek, amiben utaztak, 86 km/h-nál volt egy vibrációja a kasznijában, ami csak úgy megtörtént 86 km/h-nál. Egyfajta válasz volt arra, ahogy a karosszéria össze volt hegesztve és ahogy a kerekek forogtak. Stabil és kiszámítható volt. Esther vezetett, Jerry hátul ült, a busz elkezdett rezonálni és Jerry elkiáltotta magát “86 km/h!”, mert ez mindig 86km/h-nál történt meg. Tehát az egy rezonancia volt válaszként – ahogy te mondanád – a világ fizikájára. Nos, neked van egy fizikai lényed, aki valójában egy rezgési lény – te mindenek felett rezgés vagy -, tehát, ahogy pár perce fogalmaztunk, a belső lényed, aki a nagyobbik részed – annak ellenére, hogy ezt a legtöbb embere nem tudja – annak a rezgési létezésnek, aki te vagy egy nagy része ez a nem fizikai energia – ami egy adott frekvencián rezeg olyan tartományban, amit te nagyon másnak éreznél vagy hívnál. Nehéz lenne a fizikusaitoknak és tudósaitoknak bekalibrálni ezeket a magas rezgéseket, mert emberi világotokban az összes berendezésetek olyan rezgésekre van tervezve, amikben nagyobb ellenállás van. Tehát nagyon nehéz lenne olyan berendezést találni, amelyik kalibrálni, érteni vagy akárcsak olvasni is tudná a frekvenciáját annak a nem fizikai lénynek, aki te vagy.
Nos – és erről korábban beszéltünk –  ahogy az első lépést csinálod, tehát tudod mit nem akarsz és ezért kéred azt, amit akarsz, ezt a rezgést egy ellenállás-állományból indítod ki egy ellenállás nélküli légkörbe, amiben az azonnal kalibrálásra kerül arra a magas frekvenciára – ezt így lehet a legjobban és legkönnyebben leírni – ahol ellenállás-mentességben van tartva, ami azt jelenti, hogy bármikor ha valami ellenállás-mentességben van tartva, akkor teljes bizonyossággal manifesztálódni fog. Mert csak az ellenállás az, ami valaha is meggátolhatja, hogy valami is megtörténjen.

Tehát a vágyadat a belső lényed tartja ebben az ellenállás-mentes állapotban, de neked még mindig van egy véleményed, hozzáállásod vele kapcsolatban. Tehát a belső lényednek van egy frekvenciája az adott témával kapcsolatban és neked van egy frekvenciád az adott témával kapcsolatban, és az ahogyan azok a frekvenciák egymással elegyednek, határozza meg, hogy rezonálsz-e a lakóbuszodban 86km/h -ánál.

Tehát néha a rezonálás frusztrációval egyenlő – te így fordítod le – néha a rezonálás extázissal egyenlő. Amikor tényleg szinkronban vagy a belső lényeddel, akkor olyan közel vagy a belső lényed rezgési frekvenciájához, hogy olyan kicsi az érzékelt ellenállás, hogy akkor érzed ezeket az érzelmeket. De miért vannak érzelmek? Mert te nem csak rezgési lény vagy hanem fizikai lény is. És a fizikalításod azt jelenti, hogy te egy vegyi gyár vagy. Tehát amikor ez a frekvencia találkozik ezzel a frekvenciával, akkor az ezt a vegyületet termeli, ami frusztrációnak érződik. Amikor ez frekvencia találkozik ezzel a frekvenciával, akkor az ezt a vegyületet termeli, ami dühnek érződik. Amikor ez frekvencia találkozik ezzel a frekvenciával, akkor az egy olyan rezgést termel, ami olyan vegyületet termel, ami szeretetnek érződik, vagy biztonságnak, vagy jól-létnek.
Tehát az érzelmeid a benned lévő rezgési frekvenciák keverékének jelzői. A valaha volt legjobb kérdés az érzelmekről. A valaha volt legjobb válasz az érzelmekről. 

Mert a rezgések és gondolatok dolgokká változnak. És mivel egy fizikai világban élsz, nem jó dolog, hogy van egy vezérlő rendszered? Ami nem csak egy vezérlő rendszer, hanem a fizikai manifesztációja a rezgések keverékének ami van a teljességnek aki te vagy és a lény között, akinek lenni engeded magad bármely pillanatban. 
Ahogy beszéltünk is erről a barátunkkal, te választhatsz, hogy vagy így tekintesz rá, vagy úgy. És az, ahogy te választottál, valahogyan viszonyult ahhoz, ahogy a belső lényed választott, hogy tekint rá. És az ahogyan a belső lényed választott, hogy tekint rá, a meghatározó rezgés. Más szóval a belső lényed soha nem fog csatlakozni hozzád a rezgésedben. Ha a belső lényed valamivel kapcsolatban ugyanazt a rezgést találná, mint te, akkor nem lenne diszharmónia. 

A belső lényeddel való harmóniád, vagy diszharmóniád miatt van érzelmed. Csak a belső lényed soha nem fog csatlakozni hozzád egy gyűlöletes gondolatban. Soha nem fogod jól érezni magad, mikor gyűlölsz. Soha! Mert a belső lényed soha nem fog csatlakozni hozzád. 

Sokszor említettük példaként, hogyha látnál valakit az utcán, aki vérzik, mi tudjuk, hogy segítenél neki. De amikor látsz valakit diszharmóniában, dühben csapongani, akkor gyakran nem akarsz segíteni, inkább közelébe sem mész, annak ellenére, hogy ráférne a segítség.      

Á: Tehát amikor megérted azt, hogy van egy rezgési valóság, ami tényleg az, aki te vagy és azt, hogy az a rezgési valóság, ami tényleg az, aki te vagy, állandóan a te nevedben tevékenykedik és aztán ellazulsz és próbálsz annak az irányába mozdulni, akkor sokat fogsz ma hallani arról, hogyan hangolódj arra, aki valójában vagy. Eljutsz abba az állapotba, hogy tényleg tudod ki vagy, tényleg érzed ki vagy és aztán az lesz, hogy – ami egyébként már megtörténik, de még inkább meg fog -…, hogy remek tapasztalatban lesz részed miközben tanúja leszel gondolataid dolgokká változásának. 

A gondolataid azokká a dolgokká változásának, amikről beszéltél. És mi szeretjük azt, mikor a gondolataid dolgokká változnak. Tényleg szeretjük. Semmi nem okoz annál nagyobb örömet, mint a küszöbén lenni azoknak a manifesztációknak.  És aztán a tisztánlátás olyan tudatos állapotában lenni, hogy felismered az összes finom részletét, ahogy kibontakozik a tapasztalatodba.

Uhh, nincs annál remekebb, mint kint lenni a gondolat élvonalában. Ezért vagy kint a gondolat élvonalában. De figyelj azokra a rezgésekre, amik nem egészen élvonalbeliek! Mert ha nem figyelsz azokra a rezgésekre, amik nem egészen élvonalbeliek, akkor sohasem fogod megtapasztalni a tudatos élvonalbeli teremtést.

Mindenki teremt és mindenki élvonalbeli módon teremt. Csak az van, hogy sok ember sok dolgot teremt, amit nem kíván teremteni. És ezt véletlenszerű teremtésnek hívjuk. Véletlenszerű teremtésnek. Tehát szeretnénk ha tudnád, ez fontos, tehát szeretnénk ha megértenéd, hogy a belső lényed tudja, mi az álláspontod a fizikai testedben mindenhez viszonyítva, ami lenni akarsz. A belső lényed tudja, hogy hol akarsz lenni és, hogy hol vagy és ismeri a legkisebb ellenállás útját, hogy eljuss oda.

A legkisebb ellenállás útja máshogyan fogalmazva, az utat,  amelyiken az ellenállásod van. A legkisebb ellenállás útja. Az út amelyiken a legkevesebb ellenállásod van. Az utat, amelyiket a legvalószínűbben engeded meg magadnak, hogy megtaláld azt amit akarsz, saját magad ellenére. És idővel nem leszel útban. Tehát a dolgok akkor is jól alakulhatnak számodra, ha útban vagy. De UHHH!!! amikor elállsz a saját utadból, úgy hogy többé nem vagy annyira tudatában annak, ami van, és jobban fel vagy készülve arra – és halld a megfelelőbb szavakat -, hogy elébe menj annak, minek??? Elébe menj annak, ami már manifesztálódott, azért hogy ne azon a színvonalon maradjon az ami jön, mint ami már manifesztálódott. Érthető?

Ha annyira tisztában vagy azzal ami van és az ami van, sokkal többet termelt abból, amit akarsz, de te annyira tudatában vagy annak, ami van, hogy annak ellenére, hogy a forrás, a vonzás törvénye és minden létező azon van, hogy megtörténtté tegye azt, amit kértél, te nem engeded megtörténni. Legalábbis nem hagyod magadnak, hogy tudatában légy neki, mert olyan rezgésen tartod magad, ahol nem láthatod. 

Tehát tudatos teremtőként csináld azt, hogy találj módot arra, hogy beazonosítod, elkülöníted  és arra kalibrálod rezgési frekvenciáidat, amit akarsz és akkor mindegy mi az ami van, mert amit akarsz az a meghatározó és az ami van utat enged annak, amit akarsz. Ez így működik. 

És az enged neki utat, amit a gondolataiddal csinálsz, azt pedig úgy tudod, hogy mit csinálsz a gondolataiddal, hogy érzékeny vagy arra, ahogy érzel. 

Tudatos teremtésed szempontjából kétféleképpen tudhatod, hogy megy neked:
Az első, hogy tudatában lehetsz az érzelmeidnek, amik jelzik hogyan válaszol a vonzás törvénye belső lényed kérésére és hogyan válaszol a te kérésedre.

Így még soha nem mondtuk. Tehát a belső lényed kéri a bőséget, a tisztánlátást, a szeretetet, a megértést, amire vágysz. És te gyakran vonzod – vonzod, amit vonzol ehhez viszonyítva – , a “nem elég”-séget, a méltánytalanságot, az igazságtalanságot és az ahogyan érzel jelzi a kettő közti kapcsolatot. 

Ha nem tetted volna meg az első lépést, ha nem válogattál volna, ha nem indítottál volna útnak vágyrakétát és ha a belső lényed és minden létező és a forrás a vonzás segítségével nem gyűjtené az együttműködő elemeket, akkor soha nem tudnál negatív érzelmet érezni. 

Á: Felfrissültetek? Jó! És most? 
K: Üdvözöllek ismét! Beszélgettünk egymással az alaszkai hajóúton. Beszéltem neked az állapotomról és a botok eljárását ajánlottad nekem. Gyakorlom a botokat, de néha zavarban vagyok, mert úgy tűnik az állapotom kicsit csökken, azt hiszem. 
Á: Rosszabbodik attól az eljárástól, amit javasoltunk? 
K: Nem.
Á: Mert ha igen, akkor többé ne csináld! 🙂
K: Azt értem. Aztán a szorongásom megint felerősödik…
Á: Ezekről a dolgokról sokat beszéltünk itt. Átment valamelyest az üzenetünk?
K: Átjött minden, ezért vagyok összezavarodva. 🙂 Aztán a szorongásom felerősödik és nem bízok magamban. 
Á: A szorongás azt jelenti, hogy nem a forrás hatása alatt vagy. Ha szorongást érzel, akkor azokban a gondolatokban nem lehet bízni. Ami jó dolog. “Szorongok és nem bízom magamban. Szorongok, ami jelzi, hogy nem a forrás energia hatása alatt vagyok. Talán nem azon gondolatok irányába kéne elmozdulnom, amik a szorongást okozzák.” Ez egy jó vezérlés, ugye?
K: Igen.
Á: Azt hiszed, azt mondhatnád “Szorongást érzek, tehát tudom, hogy nem kapcsolódom a forrás energiához, tehát mégis meg fogom tenni?” A vezérlőd működik, tehát?
K. Tehát azt hiszem mivel a szorongás izmom erős…
Á: Állandóan?
K. Nem, nem állandóan. Meditálni tudok. De konstans az állapotom, ami zavaró és aztán a gondolataim elmennek más irányba. 
Á: Azt állítod, hogy nincs út a fejlődéshez? 
K: Van út, de…
Á: Akkor azt is mondhatnád, hogy – ami rendben van, nem hibáztatunk, csak tisztázni akarjuk -, azt is mondhatnád, hogy “Ez nekem nem fog működni”, éppúgy mint azok a dolgok, amikről most beszélsz. Ha azt veszed tudomásul, hogy valami nem működik, akkor az nem tud működni. Holott nem érzel mindig úgy és most mégis arról beszélsz. Tudsz találni bármit abban, amit csinálni szoktál, ami javul, vagy amitől jobban érzed magad és kevésbé szorongsz?
K: Ööö, ööö…Á: Elmondunk pár dolgot. Csak fogadd be őket aztán megkérdezzük tőled, hogy a szorongásod erősödik, vagy enyhül. Ahogy itt elkezdtük… tudod, te ott hátul fénylettél, más szóval elmondhatjuk, hogy van egy vágyad és fogadó állapotban voltál, máskülönben mi nem láttunk volna és nem hívtunk volna előre. Tehát létrehoztál egy olyan rezgést, ami ide előre hívott, aztán máshogyan beszéltél, mint amit a fényed mutatott, ezzel csőbe húztál minket tudod. Egy dolgot jeleztél, és egy másikat mutattál, mikor ide kerültél. Tehát mi az amitől ha itt vagy panaszkodni akarsz nekünk?
K: Nem akarok panaszkodni.
Á: Semmi gond. Panaszkodsz, ami rendben van, de mi az amitől azt érzed, hogy helyénvaló azt itt megtenni? Ez nem behúzós kérdés. Ha belegondolsz, akkor miért akarsz beszélni erről itt velünk? 
K: Mert nem bízok a gondolataimban.
Á: De ha van bármi, amit megtudhattál tőlünk, akkor az az, hogy téged mindig egyre több kijelentés és figyelem felé irányítunk azzal kapcsolatban, amit akarsz. Más szóval az, amiről most beszélsz, az amit most megélsz – és ezt egy nagyon jó dolog másokban is észrevenni – amit itt demonstrálsz az az, hogy milyen érzés nem a forrás hatása alatt lenni. Valójában ez a bizalmatlanság definíciója. Te most nem vagy a forrás hatása alatt. Mégis beszélgetni szeretnél velünk… más szóval nem tudnál elérni hozzánk nem fizikai nézőpontunkban, nem hallanád, amit mondunk, ha nem Esther-en keresztül érnél el ehhez a forrás nergiához. És nem hallod meg, amit mondunk annak ellenére, hogy Esther-en keresztül történik. Semmi nincs amit mondhatnánk neked a mikrofon segítségével a füledbe, amit jobban hallhatsz, mint amit közvetlenül megkaphatsz, ha nem vagy a befogadó rezgésen. Ez egy nagyon fontos dolog. Olyan kérdésre nem tudunk válaszolni, amire azt hiszed, hogy nincs válasz. Nem találhatsz megoldást, ha nem hiszed, hogy van megoldás. 

És amikor annyira tisztában vagy vele, hogy a megoldás eddig nem jött, akkor nem is fog egyhamar jönni. Egy óráig beszélgethetnénk, de semmi nem változna. 

K: Ez a problémám, azt hiszem.
Á: Igen az, de változhatna, ha valami másra tudnál fókuszálni, akár itt és most. Van bármi más, vagy ez a rögeszméd?
K: Rögeszmének tűnhet, de tudom, hogy képes vagyok más dolgokra is fókuszálni.
Á: Jól van! Akkor próbáljuk meg! Találj valamit, mindegy mi az!
K: A lányom. 
Á: Beszélj róla egy kicsit! Ő egy szörnyű ember?
K: Dehogyis, ő annyira gyönyörű!
Á: Megőrjít?
K: Nem, nem!
Á: Egész nap dühít?
K: Nem, nem!
Á: Oh, tényleg? 🙂 Nem hozza rád mindig a frászt?
K: Nem, nem!
Á: Tényleg? 🙂 Akkor ő milyen? Milyen ő a te életedben? Milyen ez neked és neki? 
K: Pazar dolog. Ő annyira aranyos és gyönyörű. Annyira okos. Ő szeretet, csak szeretet. 
Á: Ja. Egyetértünk veled. És ahogy beszélsz róla és érzed őt, te is az vagy. Most nincs benned szorongás.
K: Nincs, nincs. (taps) 
Á: Untat ez a téma, hogy nem fókuszálsz rá?
K: Nem. 
Á: Mindenképp jó érzés. Mindenki érezte. Csillognak a szemeid, éreztük, ahogy sugárzik belőled. Akkor miért nem választod ezt a témát 10-ből kilencszer, a másik témát pedig 10-ből egyszer inkább, mint fordítva? Tudod miért? Eláruljuk! Mert emberi tapasztalatodban arra a meggyőződésre jutottál, hogyha van egy problémád, akkor küzdened kell vele. Addig kell fókuszálnod rá, míg meg nem oldod. De soha nem oldod meg és nem csak megmarad, hanem erősödik, addig, amíg rögeszméddé nem válik.

Nos, te képes vagy fókuszálni. Láttuk az energiádban, mikor felemelted a kezed. Ebben a teremben nem is ülhettél volna messzebb, mégis itt vagy. Más szóval, ez a probléma, ami olyan nagynak tűnik neked, szertefoszlott, mikor a lányodról kezdtél beszélni. És a szorongás elszállt. Mert amikor a lányodról beszéltél, pontosan úgy beszéltél, ahogy a belső lényed tudja. Tehát azonnal összhangba kerültél. És amikor összhangban vagy, nincs szorongás. Lehet, hogy soha nem fogunk olyan emberrel találkozni, akinek erősebb a vágya a tiédnél. Ami egy nagyon erős vágy. És az az erős vágy szolgál téged, mikor vele áramlasz, de kínoz, amikor nem. 

De egy vágyat nem tudsz elengedni, mert az egy vágy. Tehát nincs más választásod, mint megtalálni a módját, hogy összhangba kerülj vele. És tudjuk, hogy képes vagy rá. Az előbb mutattad meg. Tehát hallottad, mikor azt mondtuk “Maradj távol a témától! Ne bántsd! Engedd, hogy a többi bot a rakásban – vagy csak az az egy kedves bot, amiről beszéltél – alakítani kezdje a rezgésedet! Arra koncentrálj és figyeld mi történik minden mással!”
K: Most már világos. Köszönöm! 
 

K: Sok fájdalom érte a családomat. Legutoljára a kiskutyámmal történt, hogy szívbetegsége lett. Egy barátságos doktor diagnosztizálta és azt mondta, hogy hosszú ideig kell gyógyszert kapnia. Azt mondtam, rendben. Fogtam a gyógyszert, átkaroltam a kutyust és hogyismondjam, megpusziltam a szívét és a fájdalmát. És próbáltam szeretetből kapcsolódni ahhoz a fájdalomhoz. És nemrég azt történt, hogy elmentem egy másik doktorhoz, mert az eredeti orvos azt mondta, hogy ha a kutya köhögése rosszabbodik, akkor nézessük meg megint a szívét, és ez az új doktor megnézte a berendezéseivel és azt mondta, hogy szívbetegségnek nyoma sincs és hogy a másik doktor félrediagnosztizálhatta a kutyust, mert semmi gond nincs ezzel a szívvel. Tényleg semmi, nulla és egyáltalán nem látható, hogy valaha is bármi baj lett volna a szívével. És csókot adni a fájdalomnak olyan érzésnek tűnt, mint amikor a békát csókolod meg és a békából herceg lesz. Tehát ez átváltoztatta a fájdalmat, amit belülről megcsókoltam úgy voltam vele, hogy oké, elfogadom ezt a fájdalmat, ami része az életnek. Oké, néha a testnek is vannak növekedéssel járó fájdalmai…
Á: Beszéljünk erről! Amikor te csókolsz, akkor általában szeretetet ajánlasz?
K: igen. 
Á: Tehát amikor szeretetet ajánlasz akkor hozzád és rajtad keresztül áramlik. És a pillanatban, amikor az történik, nem aggódhatsz a kutyáért, tehát nem helyezhetsz nyomást a kutyára. Ha a kutya korábban fogadott valamit tőled, akkor abban a pillanatban ezt nem teszi. Mondhatod azt, hogy habár ez az a tett, amit végrehajtottál, egy mélyebb szinten az történt, hogy kapcsolatban voltál a forrás energiával és azon a módon juttattad kifejezésre. Mondhatjuk azt, hogy bármikor, ha problémád van, akkor megcsókolhatod. És egyáltalán nincs bennünk egyetnemértés veled szemben. De emlékeztetni akarunk, hogy könnyű szeretettel csókolni azt a kutyát, mert az iránt a kutya iránt az megszokott érzésed. 

K: Nem a kutyát, hanem a fájdalmat csókoltam meg. Ez a különbség. Nem a kutyát csókoltam meg! Persze megpusziltam és átöleltem, de abban a konkrét esetben, amikor az volt az érzésem, hiszen az emberek azt mondták, lehet valami probléma a szívével…
Á: Mi arra utalunk, hogyha a téma valaki, akit már szeretsz, akkor már lendület van körülötte. Némely problémát nehezebb lehet megcsókolni, mert az iránta érzett szeretet-szokás nem olyan erős benned.
K: Természetesen. Felismertem, hogy a beszélgetés veled, anyámra emlékeztet, aki negyven éve depressziós, aminek ő egy kiváló mestere. És olyan érzésem támadt, hogy jobban el tudom fogadni a depresszióját, a fájdalmát, bármit, ami vele történik – ami az ő útja és eltér az enyémtől – ha úgymond elfogadom, megcsókolom azt.

Á: Amit neked mondani akarunk és ez egy csodálatos technika, mindannyiótokat bátorítunk, hogy csókoljatok meg dolgokat. Tetszik amit itt mondasz. És hozzá akarunk adni. Azt mondjuk, hogy a lényeg a rezgési háttér, ami alapján azt csinálod. Két dolgot akarunk mondani. A legfontosabb, hogy a csókod a benned lezajló kalibrációról szól. A hatásod – mihelyst rákalibrálod magad -,  a hatásod jelentős. Tehát ráhangolódsz és kibocsátasz, de az, aki fogadja, az, akiben a fájdalom van, neki fogadó állapotban kell lennie.

K: Nem zaklatlak fel nagyon, ha azt mondom, hogy neki semmilyen állapotban nem kell lennie? 
Á: Soha nem zaklatsz fel minket, semmivel. 
K: Úgy érzem, az a képessége, hogy fogadjon, teljesen az én fogadási képességemen múlik és azon, hogy csatornául szolgáljak neki. Tehát ha kapcsolódni tudok a forráshoz és a személyhez, vagy lényhez, akkor kapcsolat van a forrástól. Mert ha ő közvetlenül nem is kapcsolódik, akkor a szívemből az ő szívéhez tudok kapcsolódni, én a forráshoz kapcsolódom…
Á: Ideje, hogy gyerekeket etess, ideje hogy meggyógyítsd a világot és ideje, hogy megállítsd a háborúkat.
K: …csak én, csak én, csak én!
Á: Oh, ez az, amit mi mondtunk, de te nem ezt mondtad. 
K: Nem nem, én csak azt mondtam, ha nekem fontos valaki és olyan helyzetben vagyok, hogy hozzá a szívemen keresztül kapcsolódjak, akkor…
Á: De a szívek kapcsolódásához ő is kell. Neked nincs arra képességed, hogy kapcsolódj a forrás energiához és azt csatornázd. Neki fogadnia kell. És azért, mert mindenkinek közvetlen hozzáférése van ehhez a forrás energiához, sem rád sem másra nincs szükség. 
K: Nem hát! Egyetértek.
Á: Akkor miért van az, hogy beengedik, mikor csókolod, de máskülönben nem engedik be? Mi a különbség?K: Szerintem a kapcsolatom alapja, hogy téged hallgatlak. Inspirál és tesz velem valamit, ami engem megnyit, hogy fogadjak.
Á: Ezzel egyet is értünk, de van egy fontos elem…
K. Mi az az elem?
Á: Az elem az, hogy te nem teremtesz más valóságában. 
K: Nem is, én csak a saját valóságomban teremtek. Csak nem vagyok biztos, hogy másé eltér az enyémtől, mert minden az érzékelésen múlik. Hiszen valahogyan az egész az én valóságom. Úgy érzem te egy részemnek a visszatükröződése vagy. És amikor veled beszélek, olyan mintha magammal beszélnék, csak sokkal színesebb, gyönyörűbb és fényesebb rád nézni. Tehát nem látok különbséget. 
Á: Nos, értjük mire akarsz kilyukadni, de vannak törvényei az univerzumnak mint például “Te a saját valóságodat teremted és sokakkal társteremtesz és mindenki egyénenként választja meg mit teremt és senkinek nincs meg a hatalma, a képessége, vagy a joga, hogy másnak teremtsen valóságot”. 
K: Be kell hívnia, be kell hívnia. Mint a kutyámnak, nyitottnak kell lennie, hogy az én szeretetemet fogadja…
Á: Igen, pontosan ezt mondtuk, pontosan ezt. 
K: Tehát, ha nyitott a szeretetem fogadására, akkor áramlik.
Á: Pontosan. Ezek mellett a feltételek mellett nincs köztünk nézeteltérés. 
K: Nagyon szépen köszönöm!  

K: Oké! Tehát ez megtörténik! Van időnk? Mert van három konkrét kérdésem. Az első a munkámról, amivel kapcsolatban sok hiedelem mintám, gondolat mintám van – azt hiszem így hívják ezeket -, amiben építkezésekhez veszek fel hozzáértő embereket, munkásokat és az a hiedelmem, hogy nagyon nehéz ilyen embereket találni. És tudom, hogy a cégem olyan cég, ami nem igazán tud olyan fizetéseket adni, amiket…
Á: … amiket ők szeretnének. 
K: … amit a legtöbb ember – akikben megvan ez a hozzáértés -, szeretne. És szeretnék választ kapni arra, hogyan tekinthetnék erre jobban és arra, hogyan lehetnék jobb főnöke az alkalmazottaimnak?
Á: Ez egy jó beszélgetés. Kezdjük azzal a hirdetéssel, amit az univerzum felé sugárzol! “Egy olyan állást ajánlok neked, amit be kell tölteni, de nem gondolom, hogy megtalállak és nem fizet valami jól!” Tehát mindenki, aki rezgésileg erre kapcsolódik, azt gondolja “Hát, ez nem nekem való! Kösz, nem kell!” A vonzás törvénye alapján ezt sugárzod, ami rendben van, sőt logikus is, mert a fizetés valóságával nézel szembe és múltbeli tapasztalatod valóságával nézel szembe, tehát logikus, hogy az folytatódjon, amiről beszéltél. Sőt, semmi más nem lenne logikus. Rágjuk át egy kicsit és nézzük meg, hogy tudunk-e egy kicsit változtatni az energián! 

Emlékszel, hogy korábban két-három dialógusban beszéltünk az értékéről annak, hogy van egy vágyad és haladsz felé? Hogy elégedett akkor vagy, ha van egy vágyad és haladsz felé? Gondolkozzunk egy kicsit azon, hogy milyen építőipari munkások is vannak és, hogy az idők során mennyien élesítettek hozzáértésükön! Ismerik az eszközeiket, ügyesek és sokkal jobbak, mint korábban voltak.

Van valami, ami feltűnt Esther-nek az építőipari munkások kapcsán, akiket ő foglalkoztat, vagy akiket az évek során megismert, ami pedig az, hogy nagyon gyakran közte vannak a legboldogabb, legelégedettebb embereknek, akikkel találkozik.  Mert van valami a munkájuk ritmusában, ami fókuszban tartja őket, a gépek ritmusában, amikkel dolgoznak. Gyakran mondta, milyen érdekes figyelni őket, ahogy a nagy gépekkel dolgoznak. Szinte olyan, mintha a gép a kiterjesztésük lenne. Az univerzum erejéről olyan megértéssel rendelkeznek, amivel sokan nem. És oly módokon, amiket nem ismerhetsz – mert talán te nem akarsz építőipari munkás lenni – lehet, hogy rájuk vetíted azt, ahogyan te érzel a dolog iránt, ami nem megfelelő dolog. Ők szeretik, amit csinálnak, mert jók benne. 

És ahogy lények ezen csoportjára fókuszálsz, akik odakint vannak, akik profikká tették magukat a munkájukban és akik elégedettek, mert jók benne… ez olyan mint az a kérdés, amit a barátunk tett fel korábban. És mi viccelődtünk vele és kicsit hecceltük őt annak kapcsán, hogy próbálta elérni annál az embernél, akit mentorált, hogy vegye tudomásul, hogy lehetnek dolgok, amikre hajlandó lenne, amikben a pénz nem tényező. Átjött neked ez abból a beszélgetésből? 

Valójában ezt szerette volna felébreszteni a barátjában. Néha ez elégedettség faktor van olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a fizetés faktor. Sőt úgy véljük, ha te azt preferálod, akkor válassz annak megfelelően. 

Ha azért végzel valamit, mert elégedettséggel tölt el, akkor a pénz jönni fog. 

Tehát el tudod képzelni azt a helyzetet, hogy rá vagy hangolódva az elérhető tehetségekre, ezekre az emberekre, ezekre az építőipari munkásokra, akik elégedettséget éreznek, mert jó munkát végeznek és jó dolgokat csinálnak, akik szinte úgy érzik erre születtek, akik hozzáértésüket hosszú ideje élesítik és most találkoznak valakivel, aki rezgésileg azt a jelet bocsátja ki, amivel egyeznek. Tehát te már azelőtt rájuk ismersz, mielőtt találkoznál velük és behívod őket a tapasztalatodba. És amikor találkozol is velük, mondhatod nekik azt, hogy “Az elején, vagy átmenetileg ez a munka lehet, hogy nem fizet úgy, ahogy várnád, de tudom, hogy maga a munka elégedettséggel fog eltölteni.”

Aztán próbálj előrébb tekinteni – ha tudsz – annak kapcsán, ahogy alakul és képzeld el, hogy egy kicsit később egyre több és több elégedett ember kerül a kezed alá, aminek a hatására egyre több és több csodálatos dolog történik, amiért egyre több és több munka jön be, egyre több és több pénz jön be a bejövő munkákból, egy helyzet, ami mindenkinek megfelel. Ez segít, ugye?

És a kérdésed másik része “Hogyan tudnék jobb főnöke lenni a munkásoknak? Hát erről már volt szó. Higgy abban, hogy elégedettek tudnak lenni az erőteljes munkában, amihez értenek! Lelj örömet szakértelmük csodálatosságában! Fókuszálj inkább ezekre a képességeikre, mint arra, amit kissé kevesebbnek érzel. Tekints a végereményekre! 

Sokan vannak, akik élvezik a munkájukat. De nagyon sokan vannak az építőiparban, akik tényleg élvezik a munkájukat. Mert a munka gyakran – természeténél fogva – ismétlődik, amiért – természeténél fogva – ritmusa van, amiért – természeténél fogva – előnyös a harmóniához. 

Esther imád közel menni egy építkezéshez és azt hallgatni, ahogy a tetőn dolgozók énekelnek, vagy ahogy énekelnek miközben valamin dolgoznak. 

Milyen építkezésen dolgoznak elsősorban. Mit csinálnak? 
K: Földmunkákat végeznek. Például csöveket fektetnek le…
Á: Infrastruktúra! Oh, ami a dolgok áramlásának alapja. Ami nagyon fontos. Érezd milyen fontos a munkájuk! Képzeld mi lenne a munkájuk nélkül és érezd a jelentőségét! És ezt kommunikáld feléjük rezgésileg, hisz tudod, hogy nagyon fontos a munka, amit csinálnak, amire képesek, amiben jók, a munka, amit akarod, hogy csináljanak és amit eldöntöttek, hogy csinálnak. Harmónia van mindebben. Segített?
K: Igen. 
Á: És halld mennyire más hirdetést küldesz ki! “Van egy fontos munka, amit el kell végezni. Egy munka, ami a dolgok alapját képezi és rendkívül fontos. Jelentős munka, ami ha elkészül, tovább léphetünk, de ha nem, akkor nem tudunk tovább lépni. Olyan fontos munka, ami hosszú-hosszú időn át előnyére válik azoknak az embereknek, akik itt fognak lakni!” Más szóval, érezd azt a rezgési hirdetést, amit így küldesz ki! És érezd milyen potenciálja vannak, ha az elégedettség faktort aktiválod bennük, tudod!

És minden nap lelj örömet ebben! Szegmensről szegmenesre, szegmensről szegmensre, szegmensről szegmensre. Tehát úton vagy egy építkezéshez, ami talán új, vagy ami talán új lesz és úton az építkezés helye felé, ülj és vedd tudomásul azt a nagyrabecsülést, amit azok iránt az emberek iránt érzel, akik ott lesznek és a munkájukat végzik! Érezz nagyrabecsülést! Menj elébe rezgésileg! Arra hangolódj, akik ők valójában vannak, mielőtt odaérsz! És amikor odaérsz, azon a belső lényi szinten érintkezz velük, akik mindannyian vagytok, miközben örömötöket lelitek abben a káprázatos munkában, amit együtt végeztek!