A: Felfrissültetek? Jó! És most?
K: Helló! Számítottam erre. Köszönöm! Először is megkérlek, mondd el Esther-nek, hogy ma csodásan néz ki. A kérdésem rövid lesz. Szeretnék tisztán látni, tisztábban látni az intuíció kapcsán. 
Á: Megismételnéd?
K: Szeretnék tisztábban látni az intuíció kapcsán. Mert néha megtéveszt. Mert azt hiszem tudom honnan jön, a forrástól jön.  De amikor érzem, nem gondolom, hogy tudatos teremtő vagyok. Nem tudom mi van előbb. Hogy én vagyok-e az aki teremt – mert néha úgy érzem, hogy az intuícióm teremt, mielőtt én teremtek. 

Á: Nos, a teremtés már megtörtént és az intuíció vezet téged a felfedezéséhez és a megvalósításához. Érthető? De annyira jó a kérdésed, mert lehetsz te valaminek a hatása alatt a gyakorolt rezgésednek köszönhetően. A lényeg a pillanatbeli rezgésed. De rezgésed az adott pillanatban leginkább olyan rezgés, amit a legtöbbet gyakoroltál. Nos, egy hidelem az egy gondolat amire folyton gondolsz, tehát a hiedelmeid általában az alapjai annak, amit kisugárzol. Tehát ha a forrás hatása alatt vagy egy adott pillanatban – mint ahogy arról ma már szó volt -, akkor azalatt a hatás alatt jönnek az impulzusok, áramlanak a gondolatok és megy a film és ez felvértez, kielégítőnek érzed, olyan valaminek érzed, ami érdekel, valami, amit tenni akarsz. 

De néha tűnhet úgy, hogy te valaminek a hatása alatt vagy, mert az egy gondolat, ami áramlik. Tudod, hogy te fogadod, tudod, hogy nem kisugárzod, hanem fogadod. De a kérdés az, hogy “Honnan fogadom? A belső lényemtől kapom és abból a forrás-áramlatból, vagy az emberek tudatos gondolat-áramlatából kapom? 

K: Ez számít?
Á: Nagyon sokat számít! Minden gondolat, amit valaha gondoltak, most is létezik! Különböző okok miatt, eltérő gondolat-áramlatok aktiválódnak. És ha te egy gondolat-áramlat rezgési közelében vagy, akkor te fogadni fogod azt a gondolat áramlatot. Ezért beszélünk sokat arról, hogy érdemes elébe menned. Gyakorold az iránti hajlamod, hogy a forrás hatása alatt légy. 

Esther készíttetett szélvédő kártyákat. Nehéz kiolvasni őket, mert visszafelé vannak, de amikor a kocsid műszerfalára teszed őket, a képük a szélvédőn olvashatóan tükröződik. 

Esther úgy döntött, hogy egy ilyen kártya sokkal jobb ötlet, mint egy lökhárító matrica, mert nem gondolta, hogy nagyon jó ötlet, ha egy olyan lökhárító matricával autózol, amin az olvasható “A hatása alatt vagyok…” 

Viszont nagyon jó, mert elolvasva megkérded magadtól “Minek a hatása alatt vagyok?” 

“A tv-műsornak a hatása alatt vagyok, amit nézni szoktam, vagy annak a hatása alatt vagyok, amire reflexszerűen reagáltam, mert nem tetszett? Vagy a forrás-energia hatása alatt vagyok, mert elébe mentem és engedtem, hogy emelkedjen a rezgésem?”

Más szóval, tényleg egy csodálatos dolog az, ha gyorsan és könnyen ki tudod deríteni, minek a hatása alatt vagy. És a válasz gyors és könnyű. Ha jó érzéssel tölt el, ha érdekesnek érzed, vagy kielégítőnek, kellemesnek, vagy valaminek, amit tenni akarsz, vagy olyan érzés, mint a szeretet, vagy a nagyrabecsülés, vagy úgy érzed, hogy felvértez, megvilágosít, akkor te a forrás hatása alatt vagy.

De ha úgy érzed, meg kell oldanod egy problémát, bosszút kell állnod, az igazadat kell védened, vagy meg kell leckéztetned valakit, akkor nagyon gyakran nem a forrás, hanem valami másnak a hatása alatt vagy. 

Két módszer van arra – egy ideje már mondogatjuk -, két módszer van arra, ahonnan tudhatod a vonzáspontodat. Az első onnan, ahogyan érzed magad – ezt most elemeztük -, a második onnan, ahogyan a dolgok alakulnak. Az elsőt mi manifesztációt megelőző… – más szóval “Hogyan érzem magam?” és ha jó érzést ad, akkor hagyni kell a gondolatokat abba az irányba áramlani. De ha feszültséget, félelmet érzel, vagy ha úgy érzed, problémamegoldó üzemmódban vagy, akkor engedd el, ha tudod.

De mindegyik esetben valahogy kialakul, amiből több információd lesz. Lehet, hogy olyan tapasztalattal szolgál, aminek hatására csak tisztázni fogod, amit akarsz. Az egész egyre jobbá és jobbá válik, ahogy folyamatosan fejlődik. Érthető?

K: Igen. De a helyzet az, hogy amit érzek és értek az intuíciómból, az nem az amit az elmém akar, de a végére kiderül, hogy az az, amit akartam. 
Á: A dolog, amit nagyon szeretnénk, hogy meghallj az, hogy bármely pillanatban, mikor a forrás hatása alatt vagy, tehát jó érzéssel tölt el, akkor az, ami az elmédben történik szintén jó érzéssel tölt el. Tehát az amit mondtál egy olyan ellentmondás, ami nem lehetséges. 
K: Már értem. Tényleg!

Á: Amit érdemes észrevenni és amivel, egy olyan tudatos teremtőnek, mint te, érdemes mókázni az, hogy a vonzásod most van. Most, most, most! Tehát lehetsz te a mostban és figyelhetsz arra, amit valaki mond és a beszélgetés miatt a forrás hatása alá kerülhetsz, aztán beszélhetsz valaki mással és amiatt a beszélgetés miatt nem kerülsz a forrás hatása alá. Ez egy pillanatról-pillanatra történő tapasztalat, ugye? Vedd figyelembe, hogy minél több pillanatban tartod fontosnak, hogyan érzel és minél több pillanatban hallgatod azt a nem-fizikai, jó érzést adó beszélgetést, annál gyakorlottabban leszel abban az állapotban és minél többször lesz az, hogy azok a dolgok, amik nem stimmelnek, érzésileg sem fognak stimmelni.

Ez nem egy rejtelmes dolog. Ha bármelyikőtöknek annak tűnik, az azért van, mert még nem engedélyezted magadnak, hogy jól érezd magad. Még nem vagy biztos abban, hogy tényleg jó dolog, ha jól érzed magad. Ami azért van, mert olyan környezetben éltél…

Érdekes megfigyelni téged, mert más emberek az életedben azt mondják neked “Tudod, te elég önző vagy!” Vádolnak minket “Ábrahám, ti önzőséget tanítotok.” Mi azt mondjuk “Pontosan így van!” Mert ha nem vagy önző ahhoz, hogy ráhangolódj arra, aki valójában vagy, akkor egyébként sem tudsz adni senkinek semmit! Mi arra tanítunk, hogy a teljes énjére figyelj annak, aki valójában vagy. De néha mások azt mondják “Nem kéne annyira önzőnek lenned!”, ami alatt azt értik, hogy “Neked nem a saját önzőségedet kéne kielégítened, hanem az enyémet!” És nem szándékosan… hiszen általában jó szándékúak és általában a te is az vagy.

De nem szándékosan, tehát igazából anélkül, hogy tisztában lettél volna vele, hozzászoktattad magad, hogy mások reakciójával törődj. Ezért kissé nehéz először tudni, hogy valójában minek vagy a hatása alatt, mert hozzászoktál ahhoz, hogy másokon segíts, vagy másokat boldogan szolgálj, vagy megtedd, amire kérnek. Ez jellemző rád. Esther-re is! Hajlandó átadni helyét a repülőn, csak azért mert erre kérik. És mert annyira nem fontos neki… amíg a középső ülésbe nem kerül és azt gondolja “Már megint elment az eszem? Ezt tényleg megtettem?” 

Tehát gyakorolni azt, hogy tisztában légy az érzelmeiddel, egy nagyon fontos dolog. És ne aggódj miatta! Mondjuk nem tudod és hagyod kialakulni és akkor kilakul úgy, hogy akkor tudod! 

Tudod miről szól a vásárlói megbánás? Van ez a kifejezés, de elmondjuk mit jelent rezgési szempontból. Tehát élénk, ráhangolt és lelkes vagy és befogadó állapotban vagy és jön egy impulzus, hogy mozdulj valami felé. Te megteszed és valamilyen okból elveszted a kapcsolatod az egésszel és nem vagy harmóniában azzal, aki valójában vagy és azt mondod “Oh, ez egy nagy hiba volt!” És mi azt mondjuk “Nem volt nagy hiba. Csak az nem jó igazán, hogy nem kapcsolódsz ahhoz, aki valójában vagy. Nem vagy harmóniában a vággyal, amivel harmóniában voltál, mikor vásároltál.” Vagy legyen bármiről is szó. Ne ítélkezz elhamarkodottan a nagy kép felett egy adott pillanat alapján! Szemléld átfogóbban ezt az egészet!

A változásod irányára, a mintáidra figyelj és arra, ahogyan általában érzel! Ne légy szigorú, ne várd el a maximumot magadtól állandóan! Olyan dolgokat mondj, mint például “Sokkal többször érzem jobban magam.”, vagy “Tényleg érzem, hogy most jobban mennek a dolgok”, ahelyett hogy “Oh, a minap volt egy negatív érzésem, ami annyira bosszant és szégyellem ahogyan beszéltem.” És akkor mi van? Akkor van?

K: Üdvözlünk Amszterdamban! 
Á: Ez egy pazar találkozó. 
K: Valóban az.
Á: Akár itt vagyunk, akár nem. 
K: Mindig az. Ma reggel előkészültem erre a szemináriumra. Zuhanyoztam, friss meleg vízzel. És eszembe jutott egy régebbi film, ‘A kölyök’, Bruce Willis főszereplésével, aki egy negyven éves imázstanácsadót játszik, aki saját házában találkozik 8 éves önmagával. Nagyszerű kalandokba keverednek és tágulnak. Egy ponton a filmben együtt találkoznak jövőbeni verzióikkal. Nagyon élvezik egymás társaságát. Tehát azon gondolkodtam, hogy találkozhatunk tudatosabban jövőbeni verziónkkal? 

Á: Először alapozzuk meg együtt azt, hogy amit te jövőnek akarsz hívni, már kialakulóban van. És az érzéseiddel találsz rá. Mert az a film, amennyire provokatív volt, annyira volt rezgésileg pontatlan. És megpróbálni a te életedre alkalmazni, csak további bajokhoz vezetne. Szóval nézd a filmet, élvezd, de….

Amikor elfogadod, hogy van ez a, amit te jövőnek akarsz hívni, de amit mi most valóságnak hívunk, ami már összegyűlt és megérted, hogy ahhoz, hogy lásd, halld, szagold, ízleled és tapintsd – és erre utalt a kérdésed -, ahhoz hogy ezt megtedd, meg kell találnod a rezgési frekvenciáját, amíg el nem kezd fókuszba kerülni. Ami azt jelenti, hogy hajlandónak kell lenned arra, hogy érezd az örömét még mielőtt látnád. És ez az, ami a legnehezebb az embereknek, mert sokkal jobban hozzászoktatok ahhoz, hogy arra reagáltok, amit megfigyeltek fizikai érzékszerveitekkel, mint ahhoz – és ez a kulcs -, amit érzelmeitekkel figyeltek meg.  

Tehát azáltal, hogy az örömöt keresed ebben a pillanatban, meg ebben, meg ebben, te erre a jövőbeni tapasztalatra hangolod magad. Hívd jövőnek, mi kész ténynek tekintjük! Te ráhangolod magad és az elkezdhet a tapasztalatodba áramolni. 

Erre jó így tekinteni. Tehát ahogy emberek ilyen csoportokban nézik Esther-t a fizikai testében, ahogy engedi Ábrahám tanítói együttes tudatának tudatát átáramolni magán, néhányuknak –  akiknek ez talán újdonság, vagy vonakodnak elfogadni azt az alapfeltételt, hogy van egy nem fizikai forrás, ami őt információval látja el, amit ő rezgésileg tolmácsol -, néhányuknak ez csak úgy tűnik, mint valaki, aki elég biztos abban, amiről beszél. Aki talán nagyon gyakorlott a szavai terén, aki csak egy újabb véleményt képvisel, amit – ha az emberek okosak – vagy elfogadnak, vagy nem. Más szóval ez csak egy újabb vélemény a rengeteg vélemény közül, amiket próbálnak lenyomni az ember torkán. Más szóval, ezek csak szavak. 

De ha rezonálsz egy kicsit azzal, amit itt hallasz, de nem csak itt, hanem máshol is és találtál módot arra, hogy ráhangolódj erre a magasabb frekvenciájára annak, aki valójában vagy – tehát a gondolatok könnyen elmédbe áramlanak, mert nincs ellenállás, ami elméden kívül tartaná azokat, nyitva a csapod és beáramlanak – és támad egy ötleted, ami lehet, hogy nem rengeti meg a világot, aminek nincs akkora jelentősége, csak valami érdekes dolog érzését kelti benned, amit talán szívesen csinálnál, tehát követed ezt az impulzust – és az elvezet valamihez, ami elvezet valamihez és megmutatod magadnak, hogy azáltal, hogy ráhangolt voltál, egy impulzust fogadtál, ami tiszta vezérlés volt, és elég gyorsan azon dolgok kibontakozása felé mozdultál, amikre vágysz – akkor ezáltal a saját tapasztalatod megmutatta neked, hogyan működik ez az univerzum. 

Az emberek nagy része azért nem emlékszik, vagy nem tudja ezt olyan jól alkalmazni a mostban, mert nem uralkodnak saját gondolataik felett. És azért nem uralkodnak saját gondolataik felett, mert inkább megfigyelni akarnak – megfigyelmi azt amit látnak, hallanak, szagolnak, ízlelnek és tapintanak – ahelyett, hogy arra figyelnének amit éreznek.  

Tehát ha úgy döntesz, hogy az örvényed frekvenciájához az utat az érzéseiden keresztül teszed meg és ha az örvényed frekvenciájában vagy, akkor azt, ami már kinyilatkoztatásra kerül a számodra, fel tudod ismerni. A felismerése az, amire fel kell készítened magad. A tudatosság és az áldások áradnak feléd, a lehetőségeket állandóan mutatják neked, de tudod hogy van…

Előfordul veled is, hogy olyanokhoz beszélsz, akik nem figyelnek rád, ugye? Főleg a gyerekeid. Próbálod meggyőzni őket valamiről, de egyáltalán nem megy át az üzeneted. Nem hallják meg, mert nem hallanak mindent, amit mondasz, mert nem igazán vannak a te hullámhosszodon. 
A te hullámhosszod az, hogy “Vannak dolgok, amiket szeretnék veletek megosztani, amiktől az életetek jobban menne, vagy a mi életünk jobban menne. Ebben az embercsoportban együttműködő elemeket keresek – a gyerekek, vagy például alkalmazottak között -, de ők csak azt hallják, hogy “Bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla!” Mivel nincsenek veled egy hullámhosszon. 

Szóval ugyanez történik. Rá kell hangolnod magad erre a frekvenciára és aztán jönnek azok az impulzusok. És így látod azt, amit te jövőnek akarsz hívni. De az a helyzet, hogy nem marad jövő sokáig, mert érezni fogod a pillanatban és minél több pillanatban érzed, minden pillanatban, amikor érzed, egy darabját felismered. Nem akkor kerül kinyilatkoztatásra, mert már kinyilatkoztatás alatt van.  

De nagyon más az, amikor csak kinyilatkoztatás alatt van és az, hogy te fogadod is azt. Oh ez annyira menni fog neked. Annyira, hogy alig várod majd azt a néhány pillanatot, amikor tudatosan elcsendesíted az elméd, hogy nézhesd a filmet. Az öröméért. Nem azért, hogy megtörténtté tegyél valamit, vagy helyrehozz valamit, ami elromlott, hanem az öröméért annak, hogy harmóniában vagy azzal, aki valójában vagy.  

Ennyi volt, vagy van még kérdésed?

K: Hát, egyre gyakrabban felismerem ezeket az impulzusokat. És nagy élvezet követni őket. Érdekes, hogy van úgy, hogy egy impulzusról azt hiszed, hogy ába vezet, holott bébe, cébe, vagy débe visz. És azok a legélvezetesebbek. 

Á: Néha, amikor nagyon jóvá válik, miután gyakoroltad ezt az összhangot és gyakran megtapasztaltad, néha érzel egy impulzust, hogy pont olyan dologba kerülj, amiről korábban azt gondoltad volna, hogy el kell kerülnöd. De ami annyira tartalmas…

És abban, amit korábban olyan kontrasztos pillanatnak hívtál volna, ami nélkül is meglettél volna, most az ötödik lépésben vagy és amiben megérted, hogy tisztánlátáshoz vezet ez a kényelmetlen pillanat. És ahogy saját szemeiddel tanuja vagy a vágyrakéták születésének, huh, nem bosszankodsz azon, ami történt, nem vagy boldogtalan és nem érzel bűntudatod miatta, hanem elfogadod, hogy a forrás energiád vezetett egy olyan dologba, amiről te azt gondoltad probléma, viszont tele volt kérdésekkel, amik megoldáshoz vezettek, ami fejlődés volt, amit te kértél. Igen!

K: Valóban.
Á: Igen.
K: Pontosan ugyanígy találtam meg az új házamat. 
Á: Igen.
K: Pontosan. Nagyon köszönöm. 
Á: Roppantul élveztük. És most?

Á: És van két dolog, amit most elmondunk, aztán együtt játszunk veletek az elkövetkező órákban különböző témákban. Tehát a két dolog amit tennénk, ha a helyetekben lennénk a következő:

Elgondolkodnánk, hogyan tudunk elébe menni dolgoknak. Ami azt jelenti, hogy engeded, hogy beinduljon a lendület mielőtt túlságosan konkrétan kezdenél valamire fókuszálni. Egy ideje már hallgatsz minket, ugye? Mert a vágyunk az volt, hogy segítsünk neked ismerni a teljességét annak, aki vagy. Beszéltünk róla, hogy van egy nem fizikai és egy fizikai részed, és egy ideig azt mondtuk, hogy a nem fizikai részed az örvényedben van minden dologgal, amit kértél. Minden tágulásod és fejlődésed ott van. Tehát azt mondtuk “Menj az örvénybe!” és te azt mondtad “Hol van az ajtó? Szeretnék bemenni, de nem tudom hogyan.”, és mi azt mondtuk “Hát, az egy rezgési frekvencia.”

Ma azt mondjuk – és ezt könnyebben meghallod -, hogy annak a  frekvenciája, aki valójában vagy, egy nagyon magas, tiszta – mert ellenállás mentes – frekvencia. És te valahol a környékén vagy. Lehet, hogy távol vagy tőle, mert sok az ellenállásod, vagy közelebb vagy hozzá. Tehát arra bátorítunk, hogy találj módot arra, hogy csökkents az ellenállásodon. Mert ha alacsonyabb az ellenállásod, akkor a rezgésed magasabb. 

Tehát arra bátorítunk, hogy meditáj! Ami tényleg egy biztos módszer. Amikor elcsendesíted az elméd, leállítod a gondolatot. Amikor leállítod a gondolatot, leállítod az ellenállást. Amikor leállítod az ellenállást, a rezgésed emelkedik. Amikor emelkedik a rezgésed akkor pont azon a frekvencián vagy, amelyiken a belső lényed.

És ekkor – mivel ugyanazon a hullámhosszon vagy, nem eltérő frekvencián, hanem ugyanazon a hullámhosszon, az amit a belső lényed tud arról, amit akarsz, és arról, hol vagy ahhoz viszonyítva, amit akarsz – ekkor a belső lényed ezeket a logikus gondolatokat kínálja arról, mi lehet a következő, amit tehetsz.

Nem azért, hogy egyből eljuttasson ahhoz, amit akarsz, hanem azért, hogy emberi mivoltodban első kézből megtapasztald az örömét saját vágyad fejlődésének. Hát nem csodálatos… benne lenni és követni a fejlődést?

Néha ti emberek azt gondoljátok, milyen jó lenne, ha csak kimondhatnátok azt, amit akartok és aztán BUMM, meg is történne.
 
De mi azt mondjuk, te valójában az utazást akarod élvezni. És te azt mondod “Dehogyis! Én egyből oda akarok jutn!” De nem, mert az utazást akarod élvezni. “Nem. Én egyből oda akarok jutni.” És mi azt mondjuk. “Nem! Te tényleg az utazást az utazást akarod élvezni.” 

És azért akarod élvezni az utazást és mi azért akarjuk, hogy élvezd az utazást, azért akarjuk, hogy megértsd, hogy a célod az utazás élvezése legyen, mert soha nem végzel vele. És ha az kell, hogy végezz vele, mielőtt élvezni kezdenéd, akkor mindig az elégedetlenség állapotában leszel, az utazásod soha nem tölt el jó érzéssel és soha nem jutsz el azokra a helyekre, ahol tényleg lenni szeretnél. 

Logikus ugye? De ha az örömet keresed ebben a pillanatban… szóval meditáltál,  elcsendesítetted az elméd, engedted hogy a rezgésed emelkedjen és jönnek ezek az impulzusok, gondolatok futnak keresztül az elméden…

Mikor Esther mediál mostanság, szándék-szegmentálni szokott. Leírja, hogy “Tapasztalatomnak ebben a szegmensében az a szándékom, hogy enyhítsek az ellenállásomon és engedjem, hogy a rezgésem emelkedjen.” 

Majd új szavai a következők: “És nézzem a filmet, ha megy!”

“A filmet nem kell megalkotnom, nem kell kérnem, vagy követelnem az  univerzumtól. Elcsendesítem az elmém, engedem, hogy rezgésem emelkedjen és nézem a filmet, amit belső lényem már néz és amit most láthatok, mert egyáltalán nem vagyok az ellenállás állapotában.”  

Mit szólsz ehhez? És aztán gyakran csodálatos örömteli gondolatok futnak át elméjén. Dolgok és ötletek, amik tettekre inspirálják. Néha csak kellemes dolgok.

Először azt gondolta “Nem kéne hatékonyabban felhasználnom ezt az időt? Nem kéne megmentenem a világot, vagy valami hasznosabbat tennem?”

Eltartott egy darabig, mire meggyőztük, hogy engedje meg magának, hogy örömét leli abban a filmben…, az örömét. “Ezt most miért kapom?” Hogy örömöt lelj benne! “De mit csináljak vele?” Na ekkor megy félre a dolog.  

Ha engeded magadnak nézni, érezni… néha egy történet ugrik be neki, néha konkrét képi dolgokat lát, néha izgalmasabb dolgokat, főleg később mikor felidézi őket…

AZ ELLENÁLLÁS NÉLKÜLI GONDOLAT LENYŰGÖZŐ ÖRÖME! 

Tehát ez az első dolog, amit csinálnánk, minden nap. 15 – 20 percet szánnánk arra, hogy nézzük a filmet. Ezzel tényleg elébe mehetsz dolgoknak! Ezzel tényleg a harmadik lépést gyakorlod és mesterévé válsz a negyediknek. Ezzel mindazoknak a dolgoknak a befogadó állapotába kerülsz, amiket az alapján azonosítottál be, amit éltél és amikben szeretnél részt venni. 

És a másik dolog, amit csinálnánk az az, hogy szegmensről szegmensre egyre konkrétabbá válnánk. “Ebben a szegmensben – ahogy beülök a járművembe, vagy rákerülök a járművemre, ahogy úton vagyok egyik helyről egy másikra – a következők a szándékaim:  Nagyon boldognak akarom érezni magam. Érezni akarom a többi ember lelkesedését. Érezni akarom saját világosságomat és stabilitásomat. Tisztán akarok látni! Ez egy olyan csodálatos szándék. Észre akarom venni a fontos dolgokat. Egy örömteli tapasztalatra vágyom. Érezni akarom az örömét annak, hogy itt és most élek!”

Sőt lehetsz még konkrétabb! “Szabad és akadálymentes utakon akarok utazni. Élvezetes és jelentőségteljes beszélgetéseket akarok fotytatni az emberekkel.” Lehetsz nagyon konkrét, mihelyst tudod, hogy abban az ellenállás nélküli állapotban vagy. 

És a napi meditáció, valamint a gyakori szándék-szegmentálás kombinációjával, amivel egyre konkrétabb vagy, egyre több és több örömteli pillanatot élsz meg. És mi lehet jobb annál, ha örökké boldogan élsz? Ha boldog vagy most-most-most-most-most-most-most?

“De Ábrahám! Rossz dolgok történnek a világban és az én élettapasztalatomban!” Annak mi köze ehhez? Mi köze ahhoz, ahova mész? Azt már felhasználtad arra, hogy rakétát indíts, hogy máshova menj. Most hagyd magad menni! Ne nézz vissza! Tudod. 

Nos, ennyi volt, vagy van még kérdésed? 

K: Az öröm szó, tényleg nagyon jól hangzik!
Á: Neked ez egy kulcs szó.
K: Igen, az. 
Á: Tudod miért? Mert ebben a pillanatban csinálhatod. Ha történik valami, amit szerethetsz, vagy sem… és néha belelépsz majd egy energialavinába, amire nem számítottál és aminek nem mentél elébe, ami néha elgázol és nagyon rosszul érzed majd magad, de elmúlik. És ezt tudva, csak keress több alkalmat arra, hogy még több örömteli pillanatot élj meg. 

És az emberek először majd furának tartanak. Mert a reakciód nem lesz megfelelő. Mikor valaki azt mondja “Hallottad, hogy XY meghalt?”, mire te “Tényleg? Tényleg?” “Hallottad, hogy XY csődbe ment?” “Kiváló lehetőség!” “Hogy érted?” “Oh, nem hiszem, hogy érteni fogod! Olyan sok vágyrakétát indított, amik sokáig nagy szolgálatára válnak majd és lehetőséget adnak neki.  És most minden együttműködő elem összegyűlik és neki csak az a dolga, hogy ne bánkódjon többé elvesztett vagyonán, hanem rezgésileg… de ez túl sok neked! Túl sok mert…”

Azt gondolják majd, hogy őrült vagy! Mert nem nézel szembe a valósággal. De lehet, hogy van olyan valóságod, amivel érdemes szembe nézned. Tudjuk biztosan, hogy jelen valóságod nagy részét érdemes fenntartani, mert csodálatos. De azt is tudjuk, hogy oly sok mindent raktál az örvényedbe, ami felé haladnod kell, ha azt akarod, hogy élettapasztalatod kielégítő legyen. 

Mert elégedett csak akkor vagy, csak akkor… elégedett csak akkor vagy, ha van egy vágyad és haladsz felé. 

És biztosak vagyunk benne, hogy sok vágyad van. És rajtad áll, hogy haladsz feléjük, vagy távolodsz tőlük! 

De ha ebbe belejössz, akkor edzed azt az izmot és egyre többször és többször érzed egyre jobban és jobban magad. És minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz – ez eltart egy ideig -, minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz. Elég?

K: Igen! Köszönöm!
Á: Nagyon jó! Nagyon jó!

Á: És van két dolog, amit most elmondunk, aztán együtt játszunk veletek az elkövetkező órákban különböző témákban. Tehát a két dolog amit tennénk, ha a helyetekben lennénk a következő:

Elgondolkodnánk, hogyan tudunk elébe menni dolgoknak. Ami azt jelenti, hogy engeded, hogy beinduljon a lendület mielőtt túlságosan konkrétan kezdenél valamire fókuszálni. Egy ideje már hallgatsz minket, ugye? Mert a vágyunk az volt, hogy segítsünk neked ismerni a teljességét annak, aki vagy. Beszéltünk róla, hogy van egy nem fizikai és egy fizikai részed, és egy ideig azt mondtuk, hogy a nem fizikai részed az örvényedben van minden dologgal, amit kértél. Minden tágulásod és fejlődésed ott van. Tehát azt mondtuk “Menj az örvénybe!” és te azt mondtad “Hol van az ajtó? Szeretnék bemenni, de nem tudom hogyan.”, és mi azt mondtuk “Hát, az egy rezgési frekvencia.”

Ma azt mondjuk – és ezt könnyebben meghallod -, hogy annak a  frekvenciája, aki valójában vagy, egy nagyon magas, tiszta – mert ellenállás mentes – frekvencia. És te valahol a környékén vagy. Lehet, hogy távol vagy tőle, mert sok az ellenállásod, vagy közelebb vagy hozzá. Tehát arra bátorítunk, hogy találj módot arra, hogy csökkents az ellenállásodon. Mert ha alacsonyabb az ellenállásod, akkor a rezgésed magasabb. 

Tehát arra bátorítunk, hogy meditáj! Ami tényleg egy biztos módszer. Amikor elcsendesíted az elméd, leállítod a gondolatot. Amikor leállítod a gondolatot, leállítod az ellenállást. Amikor leállítod az ellenállást, a rezgésed emelkedik. Amikor emelkedik a rezgésed akkor pont azon a frekvencián vagy, amelyiken a belső lényed.

És ekkor – mivel ugyanazon a hullámhosszon vagy, nem eltérő frekvencián, hanem ugyanazon a hullámhosszon, az amit a belső lényed tud arról, amit akarsz, és arról, hol vagy ahhoz viszonyítva, amit akarsz – ekkor a belső lényed ezeket a logikus gondolatokat kínálja arról, mi lehet a következő, amit tehetsz.

Nem azért, hogy egyből eljuttasson ahhoz, amit akarsz, hanem azért, hogy emberi mivoltodban első kézből megtapasztald az örömét saját vágyad fejlődésének. Hát nem csodálatos… benne lenni és követni a fejlődést?

Néha ti emberek azt gondoljátok, milyen jó lenne, ha csak kimondhatnátok azt, amit akartok és aztán BUMM, meg is történne.
 
De mi azt mondjuk, te valójában az utazást akarod élvezni. És te azt mondod “Dehogyis! Én egyből oda akarok jutn!” De nem, mert az utazást akarod élvezni. “Nem. Én egyből oda akarok jutni.” És mi azt mondjuk. “Nem! Te tényleg az utazást az utazást akarod élvezni.” 

És azért akarod élvezni az utazást és mi azért akarjuk, hogy élvezd az utazást, azért akarjuk, hogy megértsd, hogy a célod az utazás élvezése legyen, mert soha nem végzel vele. És ha az kell, hogy végezz vele, mielőtt élvezni kezdenéd, akkor mindig az elégedetlenség állapotában leszel, az utazásod soha nem tölt el jó érzéssel és soha nem jutsz el azokra a helyekre, ahol tényleg lenni szeretnél. 

Logikus ugye? De ha az örömet keresed ebben a pillanatban… szóval meditáltál,  elcsendesítetted az elméd, engedted hogy a rezgésed emelkedjen és jönnek ezek az impulzusok, gondolatok futnak keresztül az elméden…

Mikor Esther mediál mostanság, szándék-szegmentálni szokott. Leírja, hogy “Tapasztalatomnak ebben a szegmensében az a szándékom, hogy enyhítsek az ellenállásomon és engedjem, hogy a rezgésem emelkedjen.” 

Majd új szavai a következők: “És nézzem a filmet, ha megy!”

“A filmet nem kell megalkotnom, nem kell kérnem, vagy követelnem az  univerzumtól. Elcsendesítem az elmém, engedem, hogy rezgésem emelkedjen és nézem a filmet, amit belső lényem már néz és amit most láthatok, mert egyáltalán nem vagyok az ellenállás állapotában.”  

Mit szólsz ehhez? És aztán gyakran csodálatos örömteli gondolatok futnak át elméjén. Dolgok és ötletek, amik tettekre inspirálják. Néha csak kellemes dolgok.

Először azt gondolta “Nem kéne hatékonyabban felhasználnom ezt az időt? Nem kéne megmentenem a világot, vagy valami hasznosabbat tennem?”

Eltartott egy darabig, mire meggyőztük, hogy engedje meg magának, hogy örömét leli abban a filmben…, az örömét. “Ezt most miért kapom?” Hogy örömöt lelj benne! “De mit csináljak vele?” Na ekkor megy félre a dolog.  

Ha engeded magadnak nézni, érezni… néha egy történet ugrik be neki, néha konkrét képi dolgokat lát, néha izgalmasabb dolgokat, főleg később mikor felidézi őket…

AZ ELLENÁLLÁS NÉLKÜLI GONDOLAT LENYŰGÖZŐ ÖRÖME! 

Tehát ez az első dolog, amit csinálnánk, minden nap. 15 – 20 percet szánnánk arra, hogy nézzük a filmet. Ezzel tényleg elébe mehetsz dolgoknak! Ezzel tényleg a harmadik lépést gyakorlod és mesterévé válsz a negyediknek. Ezzel mindazoknak a dolgoknak a befogadó állapotába kerülsz, amiket az alapján azonosítottál be, amit éltél és amikben szeretnél részt venni. 

És a másik dolog, amit csinálnánk az az, hogy szegmensről szegmensre egyre konkrétabbá válnánk. “Ebben a szegmensben – ahogy beülök a járművembe, vagy rákerülök a járművemre, ahogy úton vagyok egyik helyről egy másikra – a következők a szándékaim:  Nagyon boldognak akarom érezni magam. Érezni akarom a többi ember lelkesedését. Érezni akarom saját világosságomat és stabilitásomat. Tisztán akarok látni! Ez egy olyan csodálatos szándék. Észre akarom venni a fontos dolgokat. Egy örömteli tapasztalatra vágyom. Érezni akarom az örömét annak, hogy itt és most élek!”

Sőt lehetsz még konkrétabb! “Szabad és akadálymentes utakon akarok utazni. Élvezetes és jelentőségteljes beszélgetéseket akarok fotytatni az emberekkel.” Lehetsz nagyon konkrét, mihelyst tudod, hogy abban az ellenállás nélküli állapotban vagy. 

És a napi meditáció, valamint a gyakori szándék-szegmentálás kombinációjával, amivel egyre konkrétabb vagy, egyre több és több örömteli pillanatot élsz meg. És mi lehet jobb annál, ha örökké boldogan élsz? Ha boldog vagy most-most-most-most-most-most-most?

“De Ábrahám! Rossz dolgok történnek a világban és az én élettapasztalatomban!” Annak mi köze ehhez? Mi köze ahhoz, ahova mész? Azt már felhasználtad arra, hogy rakétát indíts, hogy máshova menj. Most hagyd magad menni! Ne nézz vissza! Tudod. 

Nos, ennyi volt, vagy van még kérdésed? 

K: Az öröm szó, tényleg nagyon jól hangzik!
Á: Neked ez egy kulcs szó.
K: Igen, az. 
Á: Tudod miért? Mert ebben a pillanatban csinálhatod. Ha történik valami, amit szerethetsz, vagy sem… és néha belelépsz majd egy energialavinába, amire nem számítottál és aminek nem mentél elébe, ami néha elgázol és nagyon rosszul érzed majd magad, de elmúlik. És ezt tudva, csak keress több alkalmat arra, hogy még több örömteli pillanatot élj meg. 

És az emberek először majd furának tartanak. Mert a reakciód nem lesz megfelelő. Mikor valaki azt mondja “Hallottad, hogy XY meghalt?”, mire te “Tényleg? Tényleg?” “Hallottad, hogy XY csődbe ment?” “Kiváló lehetőség!” “Hogy érted?” “Oh, nem hiszem, hogy érteni fogod! Olyan sok vágyrakétát indított, amik sokáig nagy szolgálatára válnak majd és lehetőséget adnak neki.  És most minden együttműködő elem összegyűlik és neki csak az a dolga, hogy ne bánkódjon többé elvesztett vagyonán, hanem rezgésileg… de ez túl sok neked! Túl sok mert…”

Azt gondolják majd, hogy őrült vagy! Mert nem nézel szembe a valósággal. De lehet, hogy van olyan valóságod, amivel érdemes szembe nézned. Tudjuk biztosan, hogy jelen valóságod nagy részét érdemes fenntartani, mert csodálatos. De azt is tudjuk, hogy oly sok mindent raktál az örvényedbe, ami felé haladnod kell, ha azt akarod, hogy élettapasztalatod kielégítő legyen. 

Mert elégedett csak akkor vagy, csak akkor… elégedett csak akkor vagy, ha van egy vágyad és haladsz felé. 

És biztosak vagyunk benne, hogy sok vágyad van. És rajtad áll, hogy haladsz feléjük, vagy távolodsz tőlük! 

De ha ebbe belejössz, akkor edzed azt az izmot és egyre többször és többször érzed egyre jobban és jobban magad. És minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz – ez eltart egy ideig -, minél jobbá válik, annál jobb lesz, és minél jobbá válik, annál jobb lesz. Elég?

K: Igen! Köszönöm!
Á: Nagyon jó! Nagyon jó!

Á: Nos, ha meg tudunk győzni arról, hogy az érzelmed a mostod rezgési tartalmának jelzője, és hívjuk a mostot jelennek, hívjuk a mostot jelennek, de foglaljuk bele abba a jelenbe, amit mostnak hívunk, annak a rezgési frekvenciáját, aki valójában vagy, ami a nagyobb nem-fizikai részed, és annak a rezgési frekvenciáját is, akinek a gondolataid ebben az emberi testben lenni engednek!

Tehát ez a most magában foglalja a benned lévő forrás rezgési frekvenciáját, aki rajta van azon, amit akarsz, aki az együttműködő elemekre fókuszál, aki soha nem veszi le a szemét rólad – nincsenek szemei, de tudod, hogyan értjük -, aki soha nem veszi le figyelmét rólad, folyton rád figyel, tudva, hogy időről-időre, betekintesz, érzel egy impulzust, annak a rezgési frekvenciáján leszel, amit tartunk neked. És amikor ez történik, először is csodálatosan érzed magad és ahogy ezt egy kicsit fenn tudod tartani, elkezd az történni, hogy jönnek az impulzusok, érzések, késztetések, ötletek, amiket ha követsz, akkor élettapasztalatod pozitív evolúciójának azon dicsőséges kibontakozó útján vezetnek, aminek megélésére születtél. 

Egyikőtök sem mondta azt, hogy “Előre megyek egy emberi testbe, áldozatot hozok és szenvedek!” Egyikőtök sem mondta ezt, mert tudtátok, hogy nem így működik. Azt mondtad “Előremegyek a változatosság pazar tengerébe és kinyerem belőle egyedülálló nézőpontomat, amiből döntésekre és következtetésekre jutok a nyilvánvaló dolgokon túl, amik körbevesznek. Az engem megelőző generáción túli vágyaim lesznek, azon túli vágyaim lesznek, amit tegnap gondoltam. Folyamatosan készen állok majd az új impulzusokra, ötletekre és az új kibontakozásra.  

És a nem fizikai részed azt mondta “Mi nem-fizikai formában fókuszáltak maradunk. Mi mindig tudni fogjuk ki vagy. Mi tartani fogjuk rezgési frekvenciáját annak a teljességének, aki vagy, annak az érdemességének, aki vagy, annak a jóságának, aki vagy.  Mi folyamatosan jelet küldünk kifelé hozzád, amit megtalálsz, ha a közelségében vagy, ami vezérlőd lesz, vezérlőd lesz, de nem azért, hogy visszatérj ahhoz, aki voltál, mielőtt ebbe a fizikai testbe születtél, hanem azért, hogy mindafelé hívjon, akivé azóta váltál. Vezérlő, ami annak teljessége felé hív amivé mindannyiunkat engedtél válni, annak eredményeként, amit éltél.”

Tehát a negyedik lépés valójában az, hogy nagyon-nagyon jóvá válsz a harmadik lépésben. Vállalod, tudod, hiszen belebotolhatsz a hármas lépésbe, állandóan teszed. Ha valami jó történik, reflexszerűen reagálsz egy pozitív körülményre és egy pillanatra a megengedés állapotában vagy. De nem fogod fenntartani, hacsak meg nem érted, hogy az egy olyan valami, amit tudatosan teszel. Hacsak meg nem tudod mondani mikor teszed és mikor nem, és fontos, hogy csinálod, fontos hogyan érzed magad, tehát figyelsz az érzelmeidre, amik jelzői a benned lévő rezgésnek.

És ha ez megy, ha stabilan a negyedik lépésben vagy és mesterien, mesterien harmóniában vagy azzal fejlődéssel, aminek magad számára történő előhívásában az életed segített, akkor felemeled a világot. 

Aztán az ötödik lépés, kedvenc lépésünk, amiben látni szeretünk. Ebben annyira szilárdan tudod, hogy ki vagy, hogy készen állsz magadévá tenni ezt a világot úgy, mint akkor voltál, mikor eldöntötted, hogy előre jössz ebben a fizikai testbe. Ebben tudod, hogy lesz kontraszt és imádod. Tudod, hogy lesz miből választani és készen állsz a választásra. A tudás érzése, hogy lesz választék, és olyan állapotban vagy, hogy kiválasztod azt a részt, amit akarsz, anélkül, hogy azzal a résszel szembe feszülnél, amit nem akarsz.  

Az első lépésben jócskán van azzal szembe feszülés, amit nem akarsz. Az ötödik lépés a kontraszt felfedezése, de úgy, hogy teljesen ismered tökéletességét és értékét. Teljesen elfogadod a világ sokféleségét, teljesen elfogadod a hiedelem- és vágybeli különbségeket, amikkel a világban résztvevők rendelkeznek. És nem hiszed többé, mint a legtöbb ember, hogy meg kell szabadulnod azoktól a dolgoktól, amiket nem akarsz, hogy valahogy az maradjon neked, amit akarsz. 

A fizikai világotokban harc folyik a szegénység ellen, a drogok ellen, az AIDS ellen, harc, harc, harc és ezek közül mindegyik, amivel szembe feszültök, egyre nagyobbá és nagyobbá válik. Hiszen olyan dolog, mint a NEM, nem létezik egy olyan univerzumban, ami vonzásra épül. Nincs kizárás! Ha látsz valamit, amire vágysz, ránézel és igent mondasz, belefoglalod azt a rezgési frekvenciádba, vonzáspontod részévé válik, te annak együttműködő eleme leszel. De amikor olyat látsz, amit nem akarsz és NEM-et kiabálsz rá, valójában azt mondod, “IGEN, gyere hozzám te dolog, amit nem akarok!”

Hát nem jó ezt tudni? Szerintünk igen!
Miről akartok beszélni? Jól van!  Mindenki lazuljon el! Ez egy nagyon jó nap lesz. Nagyon tetszeni fog! Megtaláljuk azt, akivel kezdünk. Nem segít, ha a székedre állsz. 

Élvezd a válogatás folyamatát, figyelj, mert rezgésed alapján választunk! Tudjuk, hol vagy és megtalálunk. Ha úgy véled te vagy az, állj fel! De ne hirtelen, csak azért, mert azt akarod te legyél. Légy elég biztos abban, hogy te vagy az, és megtalálunk. Máskülönben vissza kell ülnöd. Úgyhogy mindenki foglaljon helyet! Úgy véljük élvezni fogod azt, amilyen érzéssel eltölt ahogy ez kiderül. Tehát vedd nagyon könnyedén! Jól van!

Á: És tényleg szeretnénk ha tudnád, hogy az élet a mostról szól. A mostról. Az élet a mostról szól. Ez eltart egy ideig. A mostról, a mostról, a mostról. És néha várod, hogy mi lesz, szóval ahogy valami jobbra számítasz később, miközben most hiányt érzel, néha, anélkül, hogy szándékodban állna, abbéli várakozásodban, hogy mi jön, hagyod, hogy a pozitív dolog, amiről hiszed, hogy jön, ellened dolgozzon, ahogy szembeveted a nem-csodálatos dologgal, ami most történik. Szeretnénk segíteni nektek, ennek a finomra hangolásában. Ti mind a gondolat élvonalában vagytok. Ez a tudatos teremtés egy haladó csoportja. Tényleg az. Mi érezzük kik vagytok. 
Tehát ma segítünk kisimítani az egyenetlenségeket a rezgési frekvenciádban. Segítünk megérteni miért működnek neked azok a dolgok, amik működnek, és miért nem működnek neked azok, amik nem. Segítünk megérteni az univerzum ezen törvényeit és hogy mit tehetsz azért, hogy ennek az erőteljes, hmmm, tökéletes, hmmm, örökkévaló előrehaladás tapasztalatának áramlásával haladj. 
Alig várjuk, huhu… hogy beszéljünk arról, ami nektek fontos. Tabu téma itt nincs. Tanui lesztek egy csodálatos kibontakozásnak, ahogy néhányotokkal beszélgetünk. Nem mindegyikőtök fog előre jönni… remélhetőleg.  🙂 De megtaláljuk köztetek azokat, akik legjobban képviselik azt, amit leginkább tudni akartok. 
És abszolút igéretünk az, hogy ha van benned egy aktív vágy, akkor arról itt szó lesz. És ahogy könnyedséggel figyelsz – ne küszködj és ne feszülj rá -, te készen állsz, hogy meghalld azt, ami fontos neked. Mi tudjuk mi az és biztos lehetsz benne, szó lesz róla. A munkád csak az, hogy lazíts és tényleg élvezd a társteremtés legjavának  – és ezt bizton állítjuk – az erőteljes kibontakozását. 
Oly sok helyről és környezetből érkeztetek. Oly sok ismerettel, oly sok vággyal, oly sok eltérő nézőponttal. Ez az energiák lényeges fizikai és nem-fizikai egyesülése a rezgés emelése érdekében. Azért, hogy ismét helyreálljon tudatosságod a vonzás pontod felett, ami segít szinkronba kerülni azzal, aki vagy, hogy megtapasztald az ellenállás nélküli gondolat lenyűgözőségét. 
Alig vannak, akik tudják mi az.

A legtöbb ember csak éli életét, akaratlanul saját magát lövi lábon az élet előnyeinek-hátrányainak, pozitívumainak és negatívumainak realista és objektív mérlegelésével.

Persze nem gond, ha ezt csak néha csinálod, ezt mi első lépésnek hívjuk. Más szóval az élet megmutatja neked mi az, amit nem akarsz. És amikor ez történik, te automatikusan megtalálod annak amit akarsz az egyenértékű, a tökéletes egyenértékűségét. Tehát minél inkább nem akarod, az amit akarsz annál inkább sugároz belőled. És ez egy csodálatos, egyensúlyra épülő tapasztalat. Ez az első lépés. Amikor tudod,  mit nem akarsz, az amit akarsz előremozdul. És a második lépésben ez megválaszolásra kerül. A benned lévő forrás rezgésileg egyenértéküvé válik azzal, amit kértél. Ami egy nagyobb dolog annál, mint amit neki tulajdonítasz. Mert amikor ez történik, a teremtésed mozgásba lendült. Egy visszavonhatatlan dolog. Amit kértél, az univerzum egy tágult részecskéjévé vált, más szóval te épp többé váltál. Ami biztos. Annyira biztos, hogy mi jelen időnek hívjuk. De te nem, te nem akarod jelen időnek hívni. De mivel te kértél és megadatott, számunkra jelenebb idő ez nem lehet. De te azt mondod “Várjunk csak, várjunk csak, várjunk csak! Lehet, hogy megadatott, de én még nem látom! És mivel nem látom, nem fogom jelen időnek hívni.” A válaszunk erre az, hogy “Ebben van a bajod!” Mert ha vágyad hiányát tekinted jelen idődnek, akkor rezgési diszharmóniában tartod magad azzal, aki valójában vagy. És ezért nem érzed jól magad. A negatív érzelem ezt és csak ezt jelenti, minden egyes alkalommal. Ellentétben tartod magad azzal, akivé váltál. 
Amikor ezt megérted és elkezd fontossá válni, hogyan érzed magad, tehát jobb érzésű gondolatokat keresel és megtalálod a jobb érzésű gondolatokat azokban a témákban, amik korábban nem jó érzéssel töltöttek el, akkor a harmadik lépést – ezt mi így hívjuk – csinálod. A harmadik lépés az, hogy befogadó állapotában vagy annak, amit kértél. 
Tehát első lépés, kértél, második lépés, megválaszolásra került és összegyűltek a társteremtő elemek, érik és készen áll rád, amikor te készen állsz rá. De te készen állsz rá? – ez a kérdés! 
Száddal azt mondanád “Igen!”, de a rezgésed azt mondja “Nem igazán”.  A szád azt mondja “Készen állok! Oh, már régóta készen állok.” És halld mi van ebben! “Én készen állok. Egy ideje már készen állok!” Hallgasd a türelmetlenséget ebben a válaszban. “Én készen állok erre! Annyira készen!” 
És ez az, amit ma ki fogunk simítani!
Mert néha azt gondolod, hogy a szavaid a befogadó állapothoz segítenek, de valójában még inkább a hitedet erősítik abban, hogy hol vagy ahhoz viszonyítva, amit akarsz. Ami nem megoldás, ugye?
Érezned kell a jelen idejűségét! És emberként…
Jól hallotok minket? Kényelmes az üteme ennek a beszélgetésnek? M e r t   n a g y o n  le is lasssíííthatjuk… 🙂 Jól van.
Szóval, ahogy kértél és megadatott, és elfogadod, hogy ami megadatott, az megadatott, és most készen állsz rá, készen állsz, hogy szemtanúja légy… Sőt ha olyan jól tudod magad nem annak a rezgési közelségében tartani, ami van, hanem annak, amit kérsz, hogy most bizonyítékai megmutatják magukat neked sok eltérő nagyon izgalmas módokon, akkor megtapasztalod a pillanatról pillanatra történő kibontakozását annak, amit mi jelen időnek hívunk, hosszabban, mint amire eddig hajlandó voltál.

K: Először is szeretném kifejezni a hálámat.
Á: És mi is neked! (taps)
K: És a nagyrabecsülésemet Esther és Ábrahám munkássága iránt! Nagyon köszönöm! A YouTube-on keresztül ismertem meg a tanításaidat. Valamilyen zenét kerestem és láttam… régen láttam egy videót Esther-ről mikor Jerry-vel kezdték. Először nem vettem komolyan, mert “Ah ez csatornázás. Vicces. Én meditálni szoktam ami komolyabb!” Aztán hónapok múlva ismét belefutottam a tanításodba és elkezdett… szóval átjött, tényleg átjött. Mert a szavak, amiket mondtál és a tanítások teljesen rezonáltak a lelkemmel, a szívemmel.
Á: Mert akkor befogadó állapotban voltál. Más szóval, az a rezonancia azért volt, amit csináltál. Mi sugározzuk, de neked kell ráhangolódni, hogy jelentőséggel bírjon. Tehát először, mikor megtaláltad, nem ment át, nem rezonáltál vele, mert nem voltál befogadó állapotban, tehát csak lepattant rólad. Logikus, ugye? 
K: Igen. És meg akarom osztani mindenkivel – szóval pár embernek már elmondtam – meg akarom osztani veled – mert tényleg hálából és nagyrabecsülésből jön – azt, hogy körülbelül két éve nagyon inspirált a munkásságod. Aztán írtam az Abraham Hicks Kiadónak és megkérdeztem, hogy eljön-e valaha Esther Európába szemináriumot tartani? Mert nekem nem volt meg a gazdasági lehetőségem, hogy az USA-ba utazzak. És megírtam, hogy tényleg szeretnék találkozni velük és kérdeznék és megosztanám magamat velük, Ábrahámmal és Esther-rel. És jött egy nagyon kedves és udvarias válasz a cégtől, azt mondták “Hát, semmi nincs tervben Európával kapcsolatban. Nem gondoljuk, hogy Esther el fog menni oda.” A válaszom az volt, hogy érdekelne, ha Hollandiába látogatna, mert ott lakom, habár nem vagyok holland, vagy Olaszországba, mert olasz vagyok, oda megyek mikor a gyerekeimet meglátogatom, vagy Spanyolországba, ahol van egy másik gyerekem és…
Á: Szereted ha nagyok a nyerési esélyeid!
K. És a válasz az volt “Nem, nem gondoljuk!” Aztán egy idő múlva az egyik barátom, akit szintén a tanításaid hallgatására inspiráltam – és ez a barátom ma itt van – felhívott, pontosabban whatsapp-en küldött egy üzenetet és azt mondta “Max, te tényleg egy tudatos teremtő vagy”, mire én “Ja, ja! Persze.” 🙂
Á: Pedig a te érdemed! A tiéd! A tiéd!
K: Köszönöm! És azt kérdeztem “Miért?”, mire ő “Te nem kaptál e-mailt?”, mire én “Még nem néztem! De mivel kapcsolatban?”, mire ő “Nézd meg a leveleidet!” és jött is egy e-mail arról, hogy Abraham Hicks Amszterdamba látogat. 🙂 (taps)  És a tetejében nem csak Amszterdamba, hanem ezen a konkrét helyen lesz, ami öt percre van az otthonomtól! 🙂 (vastaps) Tehát az volt az érzésem, hogy “Wow! Miattam jönnek!” 🙂
Á: És most fordulj meg és nézd a közönséget, fordulj csak meg és gondolj bele, annak mekkora az esélye, hogy téged hívjunk ki ebből a tömegből!
K. És még azt is mondtam neki és egy másik barátomnak, aki Dániából jött, hogy “A forró székben fogok ülni, mert tényleg ott akarok lenni!” (vastaps) És igen, bizonyos szempontból nincs is kérdésem, hiszen bármit mondasz… bármit mondasz, abszolút világos számomra és a szívemnek. Tudom miről beszélsz.  
Á: Nos, amit most megosztottál, az erőteljesebb bárminél, amit már elmondtunk. És ez az, hogy ha van egy vágyad és engeded, hogy benned maradjon és amikor kérsz ezzel a potenciállal, tehát ellenállás nélkül, akkor mindig megadatik. Mindig megadatik. És nem csak mindig megadatik, hanem folyamatosan megadatik. Nincs vége annak, ami hozzád érkezik pillanatról pillanatra. Más szóval, nem elég, hogy ide hívtad Esther-t, egy nagyon hosszú repülőútja volt, nem elég, hogy egy gáztartályba raktad, a mohóságodnak soha nincs vége! Még a forró székbe is be kell ülnöd! És azt szeretnénk, hogy megértsd, legyen bármi, amit kérsz… nincsenek korlátok. Bármi lehetsz, bármit megtehetsz és bármire szert tehetsz! (vastaps)  
K: Nos, most az van, hogy mindennel rezonálok, amit mondasz. Van egy vágyam, egy erős vágyam, hogy találkozzam életem szerelmével. Egy nővel, aki szeret és én is szeretem. 
Á: Ezek mindenhol ott vannak. 
K: Ha-ha. Ja, talán már meg is van! 🙂 Szóval ez a legerősebb vágyam és már egy ideje…
Á: Nos, ez úgy van, hogy “Ábrahám! Volt ez a vágyam, ami meg lett. Most van egy másik vágyam. Akkor ez mit jelent?” 
K: Azt, hogy meg fogom kapni! 
Á: Igen! Úgyhogy kifelé! 🙂 🙂 (vastaps) És most… egy csodálatos dolog… mindnyájan bemelegedtetek, befogadó állapotba kerültetek, házi feladat nincs. Legyetek lazák, érezzétek csodálatosan magatokat és holnap vigyük messzebb a gondolatot annál, ahol valaha volt. Nagy a szeretet itt számotokra és mára befejeztük! 

Á: Felfrissültetek? 
K: Igen!
Á: Jó! És most?
K: Ez akkora élmény! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek Ábrahám! Ahh, befogadom. Imádom a társ-teremtést. Számomra a valóságom olyan mint egy álom, mint egy film. Minden ami bejön a tudatomba, részeimet mutatja meg és egy tükör a rezonanciámról. És egy valóban csodálatos életet teremtettem. A munkámra szó szerint nem megélhetésként, hanem élményként tekintek. És csodálatos. És a pénz megannyi élménydús módon megtalál. Olyan módokon, amikre nem gondoltam, amiket az univerzum csókjainak hívok. A szünetben épp ennek a gondolatában fürödtem. Állítok egy szándékot, hogy jól érzem magam. Számomra egy játék az egész. Gyerekes játék! Tényleg az. Gyerekes móka!
Á: Gyerekes bizalom.
K: Igen.
Á: Gyerekes felelősség hiány.
K: Igen! Nem, nem! Teljes felelősség! Amit én teremtek, az az enyém és az jó! 
Á: Azért beszéltünk gyerekes felelősségről, mert van felelősség, ami feszültségnek érződik és amilyen a felnőtteknél szokott lenni. És van gyerekes felelősség, ami arról szól, hogy csak elvárom, hogy jó dolgok történjenek, anélkül, hogy árat kéne fizetni értük. 
K: Igen és ezt imádom! Tényleg! Nos, ezt a valóban élménydús életet teremtettem és bárhova megyek, megölel az univerzum. Az emberek pedig…, szóval tényleg nagyon jó. És kezdem érezni ezt az inspirációt, hogy valami mást csináljak. És van bennem ez a kreatív késztetés, ami elő-előtör.
Á:  Amikor már késztetést érzel… ha az egy késztetés, akkor ideje cselekedni! Az az impulzus, vagy késztetés azt jelenti, hogy elég lendület van mozgásban és eléggé rezgési harmóniában vagy ahhoz, hogy áramoljon… De hezitálsz?
K: Nem. Sőt szerettem volna ha részese leszel a folyamatnak, hogy tisztábban lássak. Úgy voltam vele, hogy “Ábrahám! Játszani akarok veled. Szeretném, ha segítenél tisztán látni mi az, amit teremteni akarok! Mert nekem…”
Á: Tehát azt mondod nekünk, hogy a késztetés egy általános késztetés? 
K: Igen. Most ez még általános. 
Á: Mi a különbség egy általános és egy konkrét késztetes között? Általános késztetés: késztetést érzek, hogy örökkön-örökké boldogan éljek. Késztetést érzek, hogy felismerjem a varázslatot az életemben. Impulzust érzek, hogy tudjam, mikor jönnek a jó dolgok. Ezeket hívjuk általános késztetéseknek. A konkrét késztetés pedig az, hogy látsz valamit, akarsz haladni felé és nem érzed, hogy bármi másra lenne erőd, csak arra, hogy afelé haladj. Kényszerítő késztetés. 
K: Igen. És ami engem illet, ahogy mondtad is, én egy tanító, másokat felemelő vagyok és ezt imádom! 
Á: Tehát az általános és a kényszerítő késztetés között vagy és azt akarod, hogy felturbózzuk a késztetésed? 
K: Igen!
Á: Nem, nem! 
K: Ne már Ábrahám! Az akkora buli lenne! 
K: Tudod erről szól az élettapasztalat. Elfogadod, hogy be van fejezve és az örvényben már össze van gyűjtve? Elfogadod, hogy a tudatosságod az, ami… szóval azt akarod, hogy rámutassunk ezekre a dolgokra? 
K: Nem! Azt akarom, segíts konkrétabbá válni! Mert jelenleg.. szóval szeretem a nyitott végű kérdéseket. 
Á: De tudod, erre való az élet! Arra, hogy segítsen neked, hogy konkrétabb légy! Miért akarod ezt erőltetni? Épp az előbb meséltél arról, milyen varázslatosan szenzációs életet élsz. Szóval,  valami nem klappol?
K: Valami nem klappol…
Á: Nem! Nem! Minden klappol! Minden klappol! Mi ez az emberi dolog, amit csinálsz? Miért akarod erőltetni a fókuszt?
K: Ú! Valójában nem vagyok igazán türelmes. A mostot kedvelem. 
Á: Tehát leírni sem tudod azt a manifesztációt, amire vágysz, hogy megtörténjen és amitől jobban érzed magad.  
K: Igen! Tudom, tudom! Tudom, tudom! Tudom, hogy jobban kéne tudnom, hogyan működik. 
Á: “Talán ha színpadra kerülök, akkor én leszek az egyetlen kivétel az Univerzumban és elérem, hogy Ábrahám manipulálja az Univerzum törvényeit azért, hogy egy olyan állapotba kerüljek, amiben még nem vagyok rezgésileg. Vagy talán… mivel Ábrahám annyira jó ebben, olyan szavakat tud mondani, amiktől egyből abba kerülök. Talán Ábrahám lesz valóságom teremtője!
K: Igen, így van. Ok! 
Á: Ehh! 
K: Tudom, hogy ez nem fog megtörténni. 
Á: De tudod, minden helyénvaló, amit mondtál! Amikor leültél meséltél életed csodálatosságáról, hogy mennyire jó érzéssel tölt el! Ennek ez a lényege! De az egyik oka, hogy szerettünk volna beszélni veled és hogy mások is hallják az az, hogy van ez a dolog az embereknél…, benned volt egy ellenállás, amikor a felelősség szót használtuk. Ez egyfajta emberi vonás, ami valami olyasmiről szól, hogy “Valami fontosat kell tennem, vagy valamit meg kell csinálnom, vagy ennek jelentősebbnek kell lennie!” És mindegy, hogyan kerül kifejezésre, mögötte az áll, hogy “Elégedetlen vagyok azzal, ami van!”. Tehát van benned egyfajta ellentmondás, mert amikor először leültél…, volt benned bármi elégedetlenség? K: Nem!  
Á: Elégedett vagy az élettel, vagy nem vagy elégedett vele? Tudod, először tetted a dolgot, végrehajtottad a cselekedeteket, úgy fókuszáltál, ami kinyitja az ajtókat, ami engedi áramolni a lendületet és lehetővé teszi az intuíciók fokozódását, amiktől a késztetések egyre erősebbé válnak, amíg valami annyira konkrét nem lesz, hogy egyszerűen csak tudod, mit kell tenned. De amikor elkezdtél felelős lenni érte, akkor volt, hogy… Beh!K: Ja.
Á: Ja.

K: Nagyon összevesztem a fivéremmel. Másnap reggel lemegyek, gondolkodok rajta, nyúlnék egy lábasért majd hirtelen a kapcsolat tiszta, mint a nap. Vissza felmegyek az emeletre, megint meditálok. Kb. 40%-ban ismét kapcsolatban vagyok. Majd körülbelül másfél héten át elég nehéz levegőt vennem. Hirtelen kapok egy brutális emailt a tesómtól, el sem olvasom. Visszamegyek a kocsimhoz. Meditálok 5 percig. 3 mondatban válaszolok. Az elsőben tudomásul veszem ő hol van, a másodikban tudomásul veszem én hol vagyok és a harmadikban írok a szándékomról. Mihelyst elküldtem jött egy szinte azonnali harmónia. Ami szerintem részben azért lehetett, mert gyakoroltam a meditációt és végeztem egy kis felkészülést. Ugyanakkor el is gondolkodtam, hogy vannak e módszerek… nem mintha keresnéd a kontrasztot és helyre akarnád hozni, egy korábbi beszélgetésünk alapján, hanem vannak módszerek arra, hogy megelőzzük…?
Á: Igen! 
K: Vagy milyen módszerek vannak? 
Á: Végtelen számú módszer van, amikre inspirációt kaphatsz. De jöjjön egy elv, amit ha magadévá teszel, akkor minden amit kérsz, könnyen a helyére kerül és ami így hangzik: “Meditálni fogok és összhangba kerülök, mert engem jó érzéssel tölt el és nem azért teszem, hogy utána befolyásolni tudjam a testvéremet.” Ha kihagyod az egyenletből azt, amit nem irányíthatsz és csak arról beszélsz magadhoz, amit irányíthatsz, ami a kapcsolatod a saját belső lényeddel, ami a meditáció eredménye. Szóval van a múltnak-jelennek-jövőnek egyfajta folytonossága, ami állandóan történik veled és soknak tűnik, mikor azt kérjük, hogy azt mondd magadnak “Ok. Most csak előre kell tekintenem és nem szabad foglalkoznom azzal a folytonossággal, amit megélek.” Tényleg őrültség lenne, ha egyszer csak elfelejtenéd, ki vagy. Még tested sejtjei is emlékeznek arra kik ők, különben nem lenne sebhelyed. Tehát van egy bizonyos mennyiségű emlékezés arról ki vagy. A folytonosság kell és ugródeszkaként szolgál.  De ha a hangsúly inkább azon van ahova tartasz, ahelyett, hogy hol voltál, ha a hangsúly azon van, ahova mész, ahelyett, hogy hol vagy, akkor olyan erő van a kezedben, amiről tényleg érdemes beszélni. De ehhez az kell, hogy azért csináld, mert jó érzéssel tölt el és nem azért, mert “Ha harmóniában vagyok, akkor segíteni tudok a bátyámon, vagy befolyásolni tudom őt!” Az indítékod a kapcsolatod legyen, ami jó érzéssel tölt el. De bepánikolsz, mikor azt mondjuk “Akard jól érezni magad!” Ekkor bepánikolsz! De mikor azt mondjuk “Akarj kapcsolódni!” Azzal semmi gondod nincs. “Hajlandó vagyok kapcsolódni, csak annyira ne érezzem jól magam! Mivel olyan régóta haragszom magamra, nem hiszem, hogy hajlandó vagyok egyáltalán megbocsátani magamnak!” Komolyan? “Hát, abban egyszerűen nem vagyok annyira jó. Annyira nyitottan nem szerettem magam. Mert amikor próbáltam, mások, akik nem szerették magukat, azt gondolták fura vagyok, mikor magamat szerettem.  Vagy mások, akik akarták szeretni magukat, csak nem tudták hogyan tegyék, csak azt akarták én szeressem őket, így mikor figyelmemet magamra irányítottam, azt gondolták önző vagyok.” És ez az ami közted és a fivéred között történik. Ő csak még több figyelmet követel tőled. Te meg tőle követelsz több figyelmet. Mert mindkettőtök jó régóta a szeretetet az összes rossz helyen keresi. 
És hogyne lenne csodás mikor jól kijöttök egymással, ohh, rezgési csípőtök összekapcsolódik. Hiszen rezgésileg oly sok mindenben passzoltok, hogyne lenne jó érzés! Amikor szinkronban vagytok egymással, akkor olyan jó érzés szeretni! De amikor abba az állapotba kerülsz, amit szeretsz, mert a szeretet az, amit csinálsz és nem azért mert megérdemled, akkor sínen vagy! 
Alig van bárki akit szeretsz, aki megérdemli. Vagy akinek tőled van szüksége rá. Nem érdemlik meg a te szeretetedet, mert a szeretetüket a saját belső lényüktől kell kapniuk. De össze-vissza vannak, nem is tudnak a belső lényükről, tehát téged használnak szeretetük forrásául. Oh! És jobb ha osztatlan figyelmedetet nekik szeneteled, mert ha egy percre is abbahagyod, horogra kerülsz és bajban vagy. Hát nem így szokott lenni? Oh, a világ ideje sem lenne elég, hogy mindegyikőjüket megtanítsd arra, hogy nem te vagy a jól-létük és a szeretetük forrása sem. Ezzel fel kell hagynod! Csak hagynod kell, hogy áramoljon az a szeretet, ami te vagy! És hagynod kell, hogy az élet lehetőségeket adjon arra, hogy áramoltasd. És ne próbálj egy olyan jelet sugározni, ami annyira erős, hogy valaki foghassa, akinek az autórádiója egy teljesen más sávra van állítva. “Én annyira szeretni foglak téged, hogy képtelen leszel nem érezni az én szeretetemet!” Ja, ő nem fogja érezni saját szeretetét!!! Annyira senkit nem tudsz szeretni! Nem tudsz mást szeretni annyira, hogy áttörj az ellenállásán. Senkit nem tudsz annyira szeretni, hogy áttörd az ellenállását. Nem az ő ellenállását próbálod áttörni, hanem a sajátodat!

K: A második kérdésem a kontraszttal kapcsolatos. Elmondásod alapján a kontraszt hatására akarod azt, amit akarsz. És nálam sok a kontraszt és sok az akarom.  És sok olyan területe van az életemnek, amiknél többé nem érdekel, hogy a kontraszt segítse nekem akarni, amit akarok. 🙂
Á: Akkor semmit nem hallottál abból, amit az előbb mondtunk. Ráadásul kiabáltunk.  És rá voltunk hangolódva a végtelen intelligenciára. És annál világosabban nem fogalmazhattunk. Neked kell alkalmazkodni. Az univerzum nem fog miattad megváltozni. Nem fogod tudni azt mondani “Én nem akarok kontrasztot többé!” De tehetsz magadnak egy óriási szívességet és szeretheted a kontrasztot. 
K: Ok. Jól van.
Á: Oh, ez túl könnyű volt. 🙂 Szeretheted a kontrasztot! Tudod, hogy amikor nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nem akarsz valamit, akkor nagyon-nagyon-nagyon-nagyon akarsz valamit? 
K: Ebben a témában, hogy pragmatikus legyél vele kapcsolatban, hogy ne legyél gondatlan az érzelmeiddel, ahogy mondod, hogy amikor kontrasztot élünk meg, az jó. 
Á: Na várj egy kicsit! Folytasd és akkor megfogunk! 🙂 Mit jelent, hogy pragmatikus vagy valamivel kapcsolatban?
K: Szerintem azt jelenti, hogy tudatosan koncentrálsz egy tapasztalat megoldására és megértésére. És biztosan tudod, mi az, amit következő logikus lépésedként tenni akarsz. Szerintem ezt jelenti.
Á: Ok rendben van, világos, világos, világos. 
K: Tehát visszatérve a kontraszttal kapcsolatban szeretnék egy pragmatikus állapotba kerülni a kontraszt megtapasztalásával és hogy az első lépés érzelme után azonnal egy magasabb rezgési út irányába induljak.
Á: Egész jónak hangzik, de csak haladjunk lépésről-lépésre! Más szóval, ha megteszel minden tőled telhetőt, hogy az idő bármely pillanatában jól érezd magad, akkor egyre inkább javul a helyzet. Az előbb azt mondtad nekünk, hogy “Ábrahám én úgy nagyjából…”, nos nem ezt mondtad, csak mi mondjuk neked, aztán megmondjuk mikor kezdtél te nekünk mondani valamit. Tehát mi azt mondjuk neked, hogy te ebben a járműben vagy, aztán odanézel és ott egy másik, átszállsz, mész egy ideig, aztán odanézel, ott egy másik, azzal mész egy ideig, aztán lesz egy másik… Te meg azt mondod nekünk “Ok, értem, hogy lesz egy-pár, de én ebből egyből abba szállnék és mennék. Mi meg azt mondjuk “Értjük, hogy miért akarnád azt csinálni, de az nem úgy működik.  Nem lehetsz teljesen más rezgésen, mint amin vagy. Nem tudsz hatalmasat ugrani rezgésileg de szándék-szegmentálhatsz egy rezgési ugrást. Az igazán gyakorlati megközelítés az, hogy tudomásul veszed azt, hogy soha nem fogsz végezni vele, tehát nincs olyan, hogy befejező létállapot. Tudod, mi a legpragmatikusabb dolog, amit jó lenne tudod? Az hogy “Soha nem készülsz el vele, és az egészben megvan a potenciál, hogy örömöd leld benne.” Ahogy elmondtad,  vagy ahogy ezzel kapcsolatban kérdezel, az olyan lenne, mintha beszállnál egy járműbe és elmennél autóval kirándulni. Mondjuk ez egy ezer mérföldes autóút lenne. És vannak már elképzeléseid arról, mit fogsz csinálni, mikor célba érsz. Mert lesznek, akik fontosak neked és ott fogtok találkozni. De az egész idő alatt, míg utazol, ami legalább két nap, nem érzed jól magad, mert nem ott vagy, ahova menni akarsz. Te csak el akarod vitetni magad oda, mert csak el akarsz jutni oda, ahova menni akarsz és nem élvezed egyáltalán az odavezető utat. Mi pedig azt szeretnénk, hogy tudd, egy utazásról van szó, amiben ott a potenciál, hogy olyan jó legyen, amilyennek engeded  és csak azért, mert nem vagy teljesen ott, ahol lenni akarsz, nincsenek dolgok, amiket ne élvezhetnél vele kapcsolatban. De biztos nem tudsz majd mit élvezni azon az ezer mérföldes úton, hacsak el nem döntöd, hogy keresel élvezni való dolgokat benne. A legjobb, amit tehetsz magadért, hogy eldöntöd élvezed azt, ahol vagy, úton afelé, ahol inkább lennél! De amit te mondasz nekünk az az, hogy  “Nem igazán akarom örömömet lelni abban, ahol vagyok, úton afelé, ahol inkább lennék! Inkább ott lennék, ahol inkább lennék!”
K: Nos, van arra módszer arra, hogy élvezzem a kontrasztot egy kicsit jobban…
Á: Pont erről beszéltünk! De keresned kell. Szándék-szegmentálj! Újnak kell lenned a pillanatban. Ha elindulsz arra az 1000 mérföldes útra, és egy ideje úton vagy és tudod, hogy nem sok a látnivaló és nem sok jó étterem van az út mentén, és nem volt jó tapasztalatod annál a pihenőhelynél, mert kizsebeltek, vagy ilyesmi. Tehát ha ugyanazt a régi énedet ugyanazzal a régi hozzáállással viszed az útra, akkor éppolyan szánalmas 1000 mérföldes út lesz, mint amilyen mindig is volt. És amikor a szánalmas 1000 mérföldes út végére érsz, akkor nem nagy élvezet lesz a barátaiddal találkozni, mert rezgésileg nem igazán vagy egy szinten velük. És ők varázsütésre nem fognak tudni téged egy másik személlyé változtatni. De ha az útnak egy új szándék-szegmentálással vágtál neki, ha új vagy ezen az úton és nem a régi, ha egy új rezgési szándékossággal rendelkezel ezen az úton a régi helyett, akkor olyan napfelkeltébe fogsz belefutni, mint korábban soha. Olyan valakivel fogsz találkozni a pihenőhelyen, vagy az étteremben, aki igazán aktiválni fog benned valamit! Kint a sivatagban virágzó kaktuszokkal fogsz találkozni, megállsz és olyan gyönyörűt fogsz látni, mint korábban soha. Valakinek a kutyája elszakítja a pórázt és odafut majd hozzád és játszik veled. Sok minden történhet ezen az új 1000 mérföldes úton, amit nagyon sokszor megtettél már korábban, mert te új vagy az úton. Mert szándék-szegmentáltál. És mindig, mikor szándék-szegmentálsz, megvan az elvárásod az újdonság iránt.  És amikor megvan az elvárásod az újdonság iránt, akkor beindítottad a varázslatot! Mert az univerzum tud mindenről, amire valaha vágytál, amit valaha akartál és a belső lényed tudja, hogy nem kell 1000 mérföldet menned, hogy a varázslat beinduljon. A varázslat elkezdődhet a percben, mikor éber és eleven vagy a testedben.  Csodálatos dolgok manifesztálódhatnak a tapasztalatodban mindenhol. Csak akkor nem, ha arra számítasz, hogy nem lesz varázslat ezen az 1000 mérföldön és a varázslat csak akkor kezdődik, mikor odaérek. Követed? Annak, hogy veled csodálatos dolgok történnek, semmi köze nincs azokhoz akik ott vannak, vagy bármilyen helyhez, ahol vagy a földön, csak a te kapcsolatodhoz és azokhoz a dolgokhoz van köze amiket kértél és amik az örvényedben vannak. Mert a belső lényed meg tud adni mindent, amit akarsz, ami az örvényedben van, most azonnal, mindegy hol vagy és kivel, akkor ha engeded. Akkor ha engeded. De nem engeded, ha azon a szopós 1000 mérföldes sivatagi senkiföldje úton vagy. “Itt semmi jó nincs!” De igen van. Minden jóra meg van a potenciál itt, vagy bárhol, ahol vagy. Csak bíznod kell a folyamatban. Mert a gondolatok dolgokká változnak. Csak lehet, hogy te nem fogod fel milyen irányításod van az időzítésen a gondolatok dolgokká változtatása felett. Nem várod, hogy egy gondolat is jó dologra változzon, amíg le nem tudod az 1000 mérföldet és nem találkozol a barátaiddal a bulin. De a belső lényed már most elkezd bulizni. A belső lényednél sorban áll minden részlet a bulihoz, legyél bárhol. Mindenhol lehet a buli, ahol vagy. A varázslat mindenhol lehet, ahol vagy. Csak rá kell hangolódnod és követned az impulzusaidat! Néha a buli a saját elmédben van. Néha a buli abban van, amit kapsz a forrásodtól. Néha a buli benne van a találkozásban másokkal.