Abraham Hicks – Nem vagy egyedül

K: Más volt a kérdésem az előző kérdésig. Amikor szeretetet vagy bánatot érzel valaki iránt, aki elhunyt, az akkor van, mikor a szeretetét küldi neked. Érezheted ezt valaki iránt aki itt van, de nincs veled fizikailag? 
Á: Az a beszélgetés erről szólt igazán. Igen! Minden érzelmed arról a gondolatról szól amit te gondolsz emberi nézőpontodból és arról a gondolatról amit belső lényed gondol a nem fizikai nézőpontodból. És az összes szeretted, aki elhunyt nem is annyira hunyt el. Itt vannak! Más szóval részei annak a nem fizikai áramnak. Teljesen erről szólt az előbbi beszélgetés! Igen!
K: Ez nagyszerű, mert éreztem ezt az embert, akivel korábban soha nem találkoztam. De néhai férjemet, akit jobban kéne éreznem, nem érzem. 
Á: Hadd ne legyen ez egy teszt arra, hogy mennyire szeretjük egymást. Mert sok oka van annak, hogy fókuszálsz, mi érdekel, vagy mit kérsz. Esther mondta, hogy volt egy barátja, aki tagja volt a legénységnek elég hosszú ideig és amikor együtt vacsoráztak és ő az apjáról beszélt, Esther mindig megérezte az apját! És azt mondta neki “Érzem a te apádat, de az enyémet nem. Ez hogy van?” A pillanatbeli témáról, a fókuszról szólt. Sok tényező jön számításba, igen.
Egy nap Esther és mások egy családdal ebédeltek, ahol az anya épp azt megelőzően hajtotta végre átmenetét. Tehát ott volt a férje, a felnőtt gyerekei és az unokái. Sokan voltak az asztal körül.  És Esther-t bemutatták az anya néhány fiának, akikkel addig soha nem találkozott. És ahogy az ételt fogyasztották, Esther semmi másra nem vágyott, csak átölelni, megcsókolni őket és megnyalni az arcukat. Csak ezt tudta tenni, hogy visszatartsa magát és viselkedjen. Mert nagyon érezte az impulzust, hogy kifejezze nagyrabecsülését testközeli “hadd nyaljam meg az arcodat” módokon. 
És ők annyira nem ismerték Ábrahámot. Egy másik városból jöttek. Ezt az egészet nem igazán vágták. Édesanyjuk ünneplése miatt érkeztek. Esther meg úgy volt vele “Jobb ha lenyugszom, mert még a végén azt hiszik elment az eszem!” Végül nem tudta visszatartani… ja, ja pont úgy… van egy másik a teremben. 🙂
Végül nem tudta visszatartani és azt mondta “El kell mondjam, hogy Anyátok annyira itt van. És olyan boldog, hogy szemeimet rátok szegezem. Irántatok érzett nagyrabecsülése most annyira erőteljes, hogy nem tudom tagadni, hogy most ő rajtam keresztül áramlik” És ez megváltoztatta őket, mert nem voltak a kifejezett tudás állapotában, de ők is érezték. Olyan affinitást éreztek Esther felé, amit nem értettek. Mert nem értették, hogy anyjuk energiája akkor aktív volt Esther-ben. Ti ezt egymással állandóan csináljátok. A fizikai és a nem-fizikai között nincs elkülönülés. Milyen gyakori az, hogy valaki végrehajtja átmenetét és egy madár, vagy valamilyen élőlény bejön a tapasztalatodba és amikor ránézel, akkor a kedves elhunytad jut eszedbe mert ő jött ezzel az üzenettel? A nem-fizikai fókusz látott valakit, aki az üzenetet el tudta neked hozni. Tehás sok tényező van.
Arra bátorítunk és ezért akarjuk, hogy használj bármilyen eljárást, vagy módszert ami csak jó érzéssel tölt el arra, hogy abban a nyitott fogadó állapotban légy. Mert amikor nyitott, fogadó állapotban vagy az életed sokkal gazdagabb. 
És van egy dolog, amit a legtöbb ember nem ért a nem-fizikai kapcsán. A legtöbben ennek valamely verziójára gondolnak, ami nem pontos. 
Bejössz a nem-fizikaiba, élsz, csinálod a tőled telhető legjobban, próbálod érdemességedet bizonyítani, igazából soha nem végzel vele, aztán újra megjelensz a nem fizikaiban, valaki megítél, aztán ennyi. 
Valahogy a népesség nagy része így gondol a halál témájára. 
De valójában az történik, hogy bejössz a fizikai tapasztalatba, megtapasztalod az életet, harmóniába kerülsz, vagy sem, valójában nem számít, kivéve az öröm tényezőt, más szóval sem negatív, sem pozitív következményei nincsenek, más szóval az összes jutalmad, vagy – ahogy te hívnád – büntetésed a pillanatban történik. Ez a pozitív, vagy negatív érzelem. Ez a tisztánlátás vagy zavar. Ami a pillanatban történik, itt kint az élvonalban.
De amit a legtöbb ember nem ért és ami oly csodás, amikor megérted, az az, hogy mindenki aki nem fizikailag összpontosult és akik a részed voltak és akik között sok olyan ember van, akit nem is ismertél, ők most tudnak rólad. Tehát azok a gondolatok, amiket gondolsz és a szándékaid… tehát a nem fizikai tudat egy teljes folyama veled fókuszál, veled szurkol, veled vesz tudomásul, veled tesz szert előnyre, veled örvend, pont itt a tudatos éberség minden pillanatában. Te nem vagy egyedül, sőt közel sem vagy egyedül. 
Tehát logikus, hogy Esther azt gondolja “Persze, hogy Jerry ott van!”, de több, mint csak Jerry. Minden lény, akik tanítók voltak, akik vágynak arra, hogy itt legyenek az élvonalban ezzel. Azok az emberek, akik mindegyikőtöket ismerték. Más szóval a belső lényeitek mind itt vannak, a belső lényeitek tudva azt, hogy hol álltok ahhoz viszonyítva, amit akartok. És hozzáadják a saját részüket annak a befolyásolásához, hogy mi az, amit Esther rezgésileg kap és mi az amit kiejt a száján, azért, hogy az a kis rés, amire készen állsz, rendelkezésedre álljon. 
Ez nem egy statikus üzenet, amit valaki megjegyzett és újra meg újra közlésre kerül. Ez egy dinamikus üzenet, ami a pillanatban kerül fogadásra nem-fizikai belső lényektől, akik rajonganak érted és tudják, hol vagy mindenhez viszonyítva, amit akarsz. És neked nem kell Esther ehhez a tolmácsoláshoz. 
De néha segítség az, hogy valaki végzi a tolmácsolást, hogy segítsen elhinned, hogy a tolmácsolás lehetséges. És néha az, amit Esther tolmácsol, segít megérteni azt, hogy minden pillanatban olyan sok – vezérlésnek akarod hívni? hívd annak! segítségnek akarod hívni? hívd annak! támogatásnak akarod hívni? hívd annak, mi érdeklődésnek akarjuk hívni – olyan sok az érdeklődés az iránt, aki vagy, a rajongás a hajlandóságod iránt, hogy ebben a fizikai testben vagy és tovább viszed a gondolatot annál, mint ami valaha volt. 
Élvonalbeli teremtők! Tudjátok milyen jó is az? 🙂 De nem vagytok egyedül! Élvonalbeli teremtők, támogatással!

Abraham Hicks – Érzelmek és az energia tolmácsolása

K: Tudtam, hogy engem választasz, mert úgy vélem a kérdésem eléggé passzol. Gyakorlati tanácsra vágyom. Egyfelől teljesen elégedett vagyok a lelkesedésemmel, mikor ez az energia rajtam keresztül áramlik, másfelől kissé érzékenyen hat rám. Ami önmagában egy jó dolog persze… 
Á: Akkor miért teszed hozzá, hogy másfelől?
K: Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de ügyfelekkel dolgozom és imádom tolmácsolni az energiát és átadni az üzeneteket.  Egy médium vagyok és amikor ügyfelekkel dolgozom és valamit látok, vagy érzek, vagy valami tanácsot kapok, akkor azt feléjük tolmácsolom. És amikor ez energia fokozódik és ott ülök, akkor nehézzé válik a beszéd. Szinte meg kell állnom, csorognak a könnyeim…
Á: Egy részének ahhoz az előnyhöz vagy hátrányhoz van köze amit megosztani készülsz velük. Amikor energiát tolmácsolsz, akkor tolmácsolhatsz előnyös, vagy nem előnyös dolgokat. Tehát vannak bizonyos szándékok benned, mint például, vannak dolgok, amiket jobb nem elmondani. Ekkor van az, hogy nem megy a beszéd. 
K: Óh, óh jó ezt tudni. 
Á. Mert a legtöbb ember azt mondaná “Tényleg mondd el, amit gondolsz!” De a belső lényük azt mondja “Ne csináld! Ne csináld!” Ne mondj senkinek semmit, ami önmagában felzaklatná! Ne próbálj helyrehozni dolgokat nekik úgy, hogy védelmezed, vagy figyelmezteted őket! 
K: Oh! Csakhogy tényleg értsem! Én valójában azt akartam mondani, hogy ami engem illet én annyira boldog vagyok abban a pillanatban, hogy elmondhatom nekik, milyen sok a szeretet. 
Á: Amikor tényleg abban a harmóniában vagy – és nem vitatkozunk veled -, tudjuk, hogy akkor könnyen fog áramolni. Tehát lehet valami az elvárásodban, ami időről-időre lelassítja. Néha az van, hogy kissé túlságosan belefolysz abba, hogy vajon mennyire jól fogadják? Tudod ez az ami érdekes abban, amikor mással társ-teremtesz. Tényleg lehetsz igazán ráhangolt. Lehetsz úgy, ahogy gyakran vagy, ahogy most is vagy, összhangban azzal, aki vagy és ennélfogva fogadsz és áramoltatsz, de az ember akihez beszélsz, lehet, hogy az ellenállás állapotában van. Tehát ha valakire figyelsz, aki az ellenállás állapotában van, akkor az a te elegyeddé válik.

Tehetsz valamit, ami segítségedre lehet az energiaáramlásod szempontjából. Azt hogy tudomásul veszed, hogy ez a ember, történjen bármi, mert néha fáj neki valami, néha reménykedik, néha bajban van, más szóval sokféle lehet az ő létállapota… Ha elmédben tudod tartani, hogy mindegyiküknek van belső lénye és te a belső lényeddel fókuszálni tudsz az ő belső lényére, aki mindig nyitott, akkor az üzeneted könnyen és tisztán áramolhat és ő lehet, hogy készen áll a fogadására, lehet, hogy nem.

Amit fontos tudni, hogy mindegyiküknek van belső lénye. És mindegyiküknek van belső lénye, aki beszél hozzájuk. És ha nem hallják saját belső lényüket, akkor az sem valószínű, hogy hallják, amit belső lényük helyett tolmácsolsz nekik. De legalább az áramoltatás folyamata jobb érzéssel töltene el téged. Jó?
K: Igen. Nem lenne talán annyira érzelmes.
Á: Igen, igen.
K: Lehet még egy gyors kérdésem.
Á: Egy nagyon gyors.
K: Mi tehetnék, hogy még jobban kapcsolódjak belső lényükhöz azért, hogy eljuttassam nekik azokat az útmutatásokat? Mit tehetnék, hogy még tisztábban megkapjam azt az információt, amit megkapok? Hiszen meditálok minden nap tudod!
Á: Pont erről beszéltünk. Az ő tisztánlátásuk hatással van erre. És van valami, amiben kissé fennakadsz. Ami nem más, minthogy a belső lényed és te is tudod, hogy nem a te dolgod, hogy mindannyiuknak tolmácsolj. Ennek mintájául érkeztél.

Tehát ha eldöntöd, ha időszakos szándékod az lesz, hogy azok akik hozzád jönnek, hallgatásra készen érkeznek és tudomásul veszed, hogy érezni fogod a különbséget és aztán abban az esetben, ha nincsenek hallgatásra készen, ha az lesz a szándékod, hogy kalapot váltasz egy kicsit arról, aki intuíció alapján olvassa az energiát, arra a tanítóra, akinek születtél, akkor az segít megérteni nekik, hogy te miért tudod megkapni és ők miért nem. 

Évekkel ezelőtt a seriff abban a kisvárosban, amiben Jerry és Esther éltek, felhívta Esther-t, hogy segítsen neki egy gyilkossági ügyben. És Esther azt mondta neki “Nem ezt a fajta munkát végzem.” Mire ő azt mondta “De hallottam önről és nagyon szeretném, ha segítene.” És Esther azt mondta “Hogy önnek segítsek megtalálni azt a testet, olyan dologra kéne fókuszálnom, amire nem vagyok hajlandó fókuszálni. A rezgésemet egy teljesen más állapotba kéne hoznom, ami miatt nem tudnám azt a munkát csinálni, amit tényleg csinálok. És arra nem vagyok hajlandó.” Érthető?
K: Teljesen.
Á: Itt az idő. hogy felfrissüljünk. 

Abraham Hicks – Legyél megszállott álmodozó!

K: Végeztem egy kis előkészületet, ahogy közeledett a hajó indulásának napja. Örömteli és vidám volt és minden az előkészületnek megfelelőlen alakult. Aztán mikor felszálltam a fedélzetre…  most itt vagyok veled és a többi erőteljes társteremtővel ezen az elképesztően gyönyörű hajón és abbahagytam az előkészülődést. 
Á: Könnyű ellustulni, mikor olyan dolgokat figyelhetsz meg, amik jó érzéssel töltenek el.
K: Ja.
Á: Sőt, a legegyüttműködőbb emberek az életedben, akik a kedvedben járnak, ők nincsenek annyira hasznodra, mint gondolnád. Mert önelégültséged bátorítói energiáid irányítása kapcsán. 
K: Amiről azt gondoltam, nem bánom.
Á: Persze, hogy nem bánod, mikor csak lusta módon megfigyelsz. De amikor úgy döntesz, hogy azzá az erőteljes teremtővé válsz, akinek születtél, akkor azt nem bánod, hogy valaki hatására élesítened kell a fókuszodon. 
K: Ja.
Á: Ezért mondjuk, hogy a legtöbb lelki társad igazi fájdalom. Azt mondtad “Hajrá, előre és bosszantsuk egymást harmóniába!” 🙂 “Gyerünk előre és ne legyünk olyan könnyen szerethetőek! Gyerünk előre és váltsuk ki egymásból, hogy dolgokat rakunk az örvénybe! És gyerünk előre és adjunk okot arra, hogy meg kelljen tanulnunk fókuszálni!  Mert nem tudsz csak megfigyelni engem és összhangba kerülni. Mert ezt nem teszem meg neked. Nem fogok a kedvedben járni. Nem veszem el tőled azt a képességedet, hogy összhangba kerülj.” 
K: Nagyon jó!
Á: A világ sokfélesége azt jelenti, hogy sok dolog van, amikre adott reflexszerű reakcióiddal, ha csak megfigyelnél és reagálnál, akkor elvesztenéd az uralmadat. De ha meg van a képességed, hogy a legjobbat hozd ki a dolgokból, ha meg van a képességed, hogy magadat harmóniába összpontosítsd, ha tudod mi a vezérlő lámpásod, akkor stabilitásra lelhetsz, aztán szabadon mehetsz mindenhova, bárhova! De ha egy nagyon feltételeken alapuló világot élsz, amiben valaminek pont jónak kell lennie ahhoz, mielőtt hajlandó vagy rátekinteni, akkor csak egyre mélyebben és mélyebben az elszigeteltség sarkába helyezed magad. 
K: Ja. Oké. Tehát mindenhova mehetsz…
Á: Igen, mindenhova. Mert megvan az összhangod, ami azt jelenti biztonságban vagy, ami azt jelenti megvan a tisztánlátásod, a forrásod, ami azt jelenti készen állsz. És aztán megízlelheted a világot. De ha egy elzárt környezetbe kerülsz, vagy abba születsz, amiben leginkább happy minden, akkor ahogy elmondtad önelégültté és lustává válsz és elveszíted összpontosító képességed. És minél inkább elveszted összpontosító képességed, annál inkább az egyszerűség biztonságára korlátozod magad, ami végső soron unalmas. 
K: Igen.
Á: Igen?
K: Mert azt akarom, hogy amikor fókuszálok, vagy valamit megfigyelek magam előtt, ami lehet, hogy vehemensen ellenkezik velem…
Á: De nem teljesen.
K: De nem teljesen?
Á: Mindig vannak összetevők, mindig vannak értékes elemek az univerzum minden részecskéjében, amire figyelmedet helyezed
K: Akkor én erre akarok…
Á: Mindig válogasd meg jól mire helyezed a figyelmedet!
K: Igen!
Á: Vagy legyél megszállott álmodozó! De ne válj megfigyelőjévé annak ami van!
K: Azt mondtad megszállott álmodozó???
Á: Igen! Egy nagyon jó álmodozó! Olyan, aki könnyen álmodik! Aki ellenállás nélküli álom-állapotba tud kerülni és elvárja, hogy csodálatos dolgok könnyen történjenek. Vagy lehetsz realista, aki megfigyeli azt ami van, de ha így döntesz, akkor keresd a legeslegjobbat mindenben, amerre csak nézel! 
K: Igen! Igen! Oké, oké!
Á: És ha mi a te helyedben lennénk, akkor sokszor csinálnánk mindegyiket. 
K: Hát nekem úgy tűnik, minél többet vagyok jelen…
Á: Jelen alatt az érted, hogy tisztában vagy azzal, hogyan érzel, mikor fókuszálsz, ezt érted azalatt, hogy jelen vagy? Hiszen nem tudsz nem létezni! Amikor azt mondod “Jelen akarok lenni!”, arra gondolsz, hogy “Tudatában akarok lenni milyen a rezgési kapcsolatom a belső lényemmel, mikor fókuszálok ebben a pillanatban?” Jelen lenni alatt azt érted “Elfogadom, hogy a belső lényem jelen van, habár a legtöbb ember nem látja a belső lényemet, tehát rezgésileg egyezni akarok belső lényemmel, aki  jelen van, hogy együtt a jelenlétünk miatt  – ami egy kollektív tudat – nagyobb a hatásunk, mint millióknak, akik fizikai testükben vannak, de nincsenek kapcsolatban belső lényük jelenlétével.” Erre gondoltál? 
K: Talán igen! Mert észrevettem, hogy amikor én – ahogy én hívom – jelen vagyok, a dolgok lenyűgözőek.
Á: Ja!
K: Mármint lenyűgöznek dolgok. Mármint, tegnap este ananászt ettünk. Csak az tény, hogy ezen a bolygón terem, lenyűgöző! Egyszerűen csak terem!

Abraham Hicks – Esther és a rapper

Á: A belső lényed ismer téged, mindent tud rólad és rajong érted. A belső lényed tud mindenről amit éltél, amit kértél és amivé – ebből adódóan – rezgésileg váltál. A belső lényed ismeri a fejlődés legteljesebb állapotát, ami te vagy.

Egy nap Esther azzal az impulzussal jött ki a meditációból, hogy meg kéne ismernie kaliforniai házának zenerendszerét, ami sok éve megvan, de igazán soha nem értette a működését. 
Tehát leült, elkezdett gombokat nyomogatni és a rendszer olyan dolgokat kezdett csinálni, amiről nem tudta, hogy képes rá. Megnyomott egy gombot, aztán ment hallgatni. Vannak hangszórók kint a kertben, az udvaron, ebben a szobában, meg ebben, az emeleten, a földszinten! Hangszórók mindenfele. Ki tudta??? 🙂 A belső lénye tudta! Aztán rátalál egy zenemenüre. Úgyhogy hallgatja ezt, meg ezt, meg ezt, meg ezt. Felhangosítja, hallgatja ezt, meg ezt és rátalál a rapre. Tetszett neki! Gyakorolta a rap mozdulatait! Aztán emberek jöttek, hogy átrendezzék a bútorokat a házában. Na ez egy másik sztori az előző napról. Mert aznap reggel azzal a gondolattal jött ki Esther a meditációból, hogy ennek ott kéne lennie, annak meg ott, annak meg amott, annak meg lent. Ezt oda, azt ide, azt meg amoda kéne rakni. És így jobban nézne ki. Aztán jött az inspiráció, hogy kihívjon valakiket, akik a dolgokat átpakolják neki. Tehát megérkeztek az emberek, elkezdtek pakolni és tetszett nekik Esther gyönyörű háza. Aztán azt mondták “Ez egy gyönyörű nap!”, mire Esther “A világ legszebb helyén.” Aztán az egyik azt mondta “De én visszaköltözöm Alabamába!”, mire Esther “Elment az esze?”, mire a férfi “Én rapper vagyok és ott folyamatban vannak dolgaim”, mire Esther “Mindjárt jövök!”
Elment gombokat nyomogatni. Felnyomta a zenét az összes kertben, mindenhol. Elkezdett rap zenét játszani. Mire a férfi megkérdezte “Ön mivel foglalkozik?” Nem tudta mire vélni a dolgot. És Esther azt válaszolta “Tanító vagyok!”, mire a férfi “És mit tanít?”, mire Esther “Rappet!” 🙂 🙂
Hát majdnem az! Úgy áramlik… és rímelhetne is, ha számítana. 🙂 🙂 
 
Nem gondoljátok, hogy ez egy csodálatos dolog? Nem gondolod, hogy csodálatos az, hogy a belső lényed tudja hol vagy mindenhez viszonyítva, amit akarsz? És tudja hol van mindenki más, ahhoz viszonyítva, amit ők akarnak. És tudja, hogy lehet titeket összepárosítani, vagyis összerendezni, hogy egymás kedvére tegyetek. És el tudsz képzelni egy csodálatos világot, amiben egyre többen és többen vagytok befogadó állapotban, ami által a belső lényeitek olyan gondolatokhoz és cselekedetekhez vezetnek, amik felemelnek titeket? 

Mert te arra születtél, hogy elégedett légy! De szeretnénk, ha megértenéd, hogy az elégedettség csakis egy helyről jöhet. 

Amikor az élet hatására tágulsz, tehát van ez a rezgési hívásod… Gondolj bele! Ez a rezgési valóság olyan, hogy a vonzás törvénye is reagál rá. A vonzás törvénye reagál a nagyobbik részedre és mindenre, amit kértél. A vonzás törvényének hatására ez az összes társteremtő elem összejön, megérik és késszé válik arra, hogy befogadd.

Tehát az első lépés, hogy az élet hatására kérsz. A második lépés az, hogy ez összegyűlik a teremtés örvényében, amiben a belső lényed ott van és mindre válaszol, amit akarsz. A harmadik lépés az, hogy befogadó állapotba kell kerülnöd. 
És ahogy egyre többet és többet és többet és többet vagy befogadó állapotban – amit negyedik lépésnek hívunk, mikor mesterévé válsz -, ahogy ebben a befogadó állapotban vagy, gyakran az történik, hogy a belső lényed arra inspirál… és ha gyakoroltad az inspiráció érzését, majd azt cselekedted, amire az inspirációd szólított és megtapasztaltad annak az előnyét, hogy valójában megéled a manifesztációt, mert követted azt az inspirációt, tehát ha tényleg jól ráérzel és követed is, akkor az lesz, hogy nagyon-nagyon gyakran a belső lényeddel az egyenlet második lépésévé válsz, tehát a megfelelő időben leszel a megfelelő helyen, szemben valakivel aki fiatal, vagy idős, aki meg akarja érteni a dolgok működését. Aki egy olyan karrier előtt áll, ami izgatottá teszi, csak nem tudja mihez kezdjen. Aki menekül Kaliforniából, mert azt gondolta, ott működik és visszamegy oda ahonnan jött, mert ott talán kicsit jobban működött, és aki lényének minden porcikájával azt kérdi “Ez hogyan működik? Hogyan találok rá arra, amit keresek?” és aki eléri, hogy egy olyan valakinek a tapasztalatába táncol, aki tényleg tudja! (taps)

És hogyan történt mindez? Hogyan? Úgy, hogy Esther-nek az az ötletet támadt, hogy bútorokat kéne pakolni. Tudtad, hogy egy bútor egész jól néz ki, bárhol is van? 🙂 Nem kellett volna pakolgatni. De azóta kétszer is megtörtént. 🙂 Nem kellett volna a bútorokat ide, meg oda, meg amoda pakolgatni. Esther-nek nem bútorpakolgatásra volt szüksége. Hanem az, aki bútorokat pakol, tudni akarta, amit Esther tud. 
És a forrásenergia pedig tudja, hol a kérdés, hol a válasz, hol lesz a válasz valószínűleg és ismeri a legkisebb ellenállással járó utadat. A forrásenergia mindezt tudja. Ismeri az összes elemet.

Mennyire érdekes volt, hogy Esther azt az inspirációt kapta, hogy rap zenét találjon? Na ne már! És, hogy eleget hallgasson belőle ahhoz, hogy kialakuljon egy érzése róla. És pontosan tudja, hogyan találja gyorsan meg, abban az esetben, ha valaha egy rapper 🙂 bekopog hozzá? 🙂
Nem azt mondta, hogy “Tudod, tegnap a legviccesebb dolog történt! Először hallgattam rappet!” Esther nem ezt mondta neki. Mert értette, hogy egy lenyűgöző terv van kibontakozóban, hogy egymás tapasztalatába kerülhessenek és mindegyikük épüljön belőle.  
Esther-t örökre megváltoztatta az, hogy ezzel a fiúval találkozott. A lelkesedés, a szenvedély, és az előtte álló élet érzése áthatott rá. Vágyának frissességét annyira mámorító volt látnia Esther-nek. És az, amit Esther tudott, annyira mámorítóan hatott a fiúra.
 
És ahogy megtapasztalta Esther-t a környezetében, a boldogságában, a kertjében és a zenéjében, megérezte annak teljességét, hogy ki is Esther valójában. Mert mi mindnyájan ott voltunk és együtt rappeltünk, tudod. 

Tehát ezt kívánjuk neked! Szeretnénk, ha valahogyan le tudnád csendesíteni azt a zajt, azt a káoszt, azt a dolgot, ami csak egy ideig juttat el és engednéd magadnak, hogy abban a csendes állapotban felépüljön a pozitív érzelem lendülete, a pozitív lendület, az, aki valójában vagy. Azért hogy egyik csúcspont után a másikat, aztán a másikat, majd a másikat éld meg, mert erről kéne, hogy szóljon az életed! Arról, hogy innen oda, onnan amoda, aztán amoda jutsz el.

Aztán lesznek időpillanatok, amikor olyan sok örvényedben lévő dolog áll össze egyszerre, hogy úgy érzed te vagy a legáldottabb ember a Földön és akarjuk, hogy tudd, hogy az vagy! (taps)

Abraham Hicks – Sors

K: Egy utolsó rövid kérdés a sorsról. A sors egy adott dolog? Vannak az életünk kapcsán előre tervezett dolgok? Hogyan értelmeznéd a sorsot?
Á: Mi elfogadjuk a sorsról, hogy egy valós dolog. Kezdjük ezzel! És nem nagyobb, mint az időszakos szándék témaköre. Gondolj bele! Beszéltünk az időszakos szándékról és mindnyájan kezdetek ráérezni, igaz? Egy pillanatra el tudod magad képzelni nem fizikai energiaként, aminek az a szándéka, hogy ebbe az élettapasztalatba jöjjön, egy adott időszakra, konkrét szándékkal? Ez az időszakos szándék feltúrbózva! 🙂  Tehát nem számít, milyen nagy az időszak, amibe szándékaidat áramoltatod, az időszakos szándék pontosan az amiről beszélsz. Előre kerülni és megteremteni a legkisebb ellenállás útját.  Tehát mondjuk azt, hogy a sorsod a legkisebb ellenállásod útja. És a képességedet, ahogyan megéled, az határozza meg, hogyan érzel az utadon. Tetszik? Mert ahogy a tudatos teremtésről beszéltünk, nem igazán voltunk erős bátorítói, sőt egyáltalán nem voltunk ösztönzői annak, hogy eleve elrendeltségről, eleve elrendelt sorsról beszéljünk. Hogy valaki más előre eldöntötte volna sorsodat, neked meg rá kell jönnöd mi a terv és csak meg kell élned. És áldásod, vagy átkod attól függ, mennyire tudsz rájönni. Semmi ilyesmiről nincs szó. De ha tudatos teremtésről beszélünk és arról, hogy hogyan kerülj elé, és mivel a rezgési valóság létezéséről beszélünk, akkor az nem sors? A rezgési valóságod nem sors? Tehát az igazi kérdés az, hogy engedni fogom-e magamnak, hogy azt a sorsot éljem, amit teremtettem az élet eredményeként, amit éltem és a szándékomnak köszönhetően, ami volt abban az időszakban, amit tapasztaltam mielőtt ebbe a fizikai testbe érkeztem? Ja. Ja. 
Szeretjük az időszakos szándék témakörét ilyen jelentőségre emelni. Mert lehet, hogy elérjük nálatok, hogy úgy döntötök, hogy az egy olyan valami, amit megéri csinálni. És minden mesteri teremtő csinálja. Nincs egyikőtök sem, aki azt mondta, “Megyek, de addig nem gondolok rá, amíg oda nem érek!”
Egy teremtő sem képes erre. Hiszen mivel örökök vagyunk, mi mindig valahol vagyunk, mielőtt valahol máshol lennénk. Ez nagyon vicces volt. 🙂 És a valahol ahol vagyunk mielőtt valahol máshol lennénk… Gondoljatok csak bele! Mindig voltál és mindig leszel, csak tudatosabbá válsz a létezésedben. És az a nem fizikai nézőpont amivel rendelkeztél idejöveteled előtt, rendkívül, rendkívül mesteri volt. És most is az. Tehát itt vagy fizikai testedben és szándékokat határozol meg, néha úgy, hogy nem is tudod, hogy meghatároztad. “Nem, azt nem akarom!” Épp most határoztál meg egy szándékot arról, mi az, amit akarsz. És a belső lényed hallotta, annak ellenére, hogy te nem. Nos, hogyan lelsz utadra azon szándékok felé, amiket meghatároztál? Érzéseid alapján. Ha az úton vagy, jól, ha nem, akkor rosszul érzed magad. Ha az úton vagy, tisztán látsz, ha nem, akkor zavarosan. Ha az úton vagy, szeretetet, ha nem az úton vagy, akkor annál kevesebbet, talán gyűlöletet érzel. Ha az úton vagy, biztonságban érzed magad, ha nem az úton vagy, akkor nem.  Ha az úton vagy, magabiztos vagy, ha nem, akkor bizonytalan. Ha az úton vagy, energikus vagy, ha nem, akkor levertnek érzed magad. Ha az úton vagy, akkor felszabadult vagy, ha huzamosan nem az úton vagy, akkor fáradtnak, levertnek érzed magad. Az emberek szeretik ezt a fizikai állapotnak betudni. Mi meg minden fizikai állapotot szeretünk energetikai állapotnak betudni, ami megelőzte azokat. 
Tehát mindig felkészülsz. Csak néha nem tudatosan teszed. 
K: Tehát legvégsősoron a sors a mi kezünkben van.
Á: Te vagy a teremtője a sorsodnak. Te már megteremtetted a valóságod. Hívd sorsnak, ha akarod! És te akkor engeded be a valóságodat, ha harmóniába kerülsz azzal, amit már megteremtettél. Még tisztábban mondjuk. Senki más nem teremti a te sorsodat. Senki más nem csinálja. Senki nem rezeg helyetted.
K: Köszönöm!
Á: Nagyon jó! Nagyon jó! Nagyon jó!