K: Van egy konkrétabb kérdésem. Mindig megvolt a rezonanciám az ikerlángokkal kapcsolatban és szeretnék többet tudni erről. Amit mondtál Esther és Jerry kapcsán, az hogy az örvényük nagyon hasonló volt, és hogy a vonzás törvénye összehozta őket. Mintha ugyanannak az egésznek két része lennének. És mi mind azok vagyunk. De az ikerlángok kapcsán mindig van valami, amit hallok.  Folyton felbukkan és tudom, hogy valami bennem van. Próbálok harcolni ellene, mert úgy vélem nincs nekem szükségem férfira, kedvelem a belső lényemmel a kapcsolatomat, amilyen érzéssel eltölt. Szeretem magamat. Elnézést, de szeretem magamat és ezt imádom!  De folyton előjön, szóval mi van ezzel az ikerláng dologgal?
Á: Az emberek ikerlángokról, lelki társakról beszélnek. Ennek az érzésnek a következő van a hátterében. Te nem-fizikai energia vagy, ami ide összpontosult. Tehát ez a nem-fizikai energia néha igenis fókuszál… más szóval egy tudat áramlatról van szó. Nem az van, hogy egy halom nem-fizikai van hozzárendelve egy halom húshoz. Nem erről van szó. Ez egy tudat áramlat. Tehát sok ember van körülötted, akik ugyanabból az áramlatból jönnek. És volt pár fontos szavad. Technikailag mind ugyanabból az áramlatból jönnek, de vannak szándékosságok, amik eltérések és az egyensúlyt szolgáltatják, és amik több új ötlet alapját biztosítják. Jó? Érthető? Tehát a lelki társad keresése helyett, hagyd hogy elsődleges törekvésed – azon keresztül, hogy eldöntötted boldog leszel – az legyen, hogy találd meg saját magad lelki társát. A saját rezgési forrás energiádat. És fókuszálj úgy, amítől rendkívül jelentősen ezzel szinkronba kerülsz!
És akkor érthető ugye, hogy ha gyakran szinkronban vagy azzal a forrással, akiből jöttél, akkor azon körülmények között és csak azon körülmények között, a vonzás törvénye összehoz téged azokkal akik ugyanabból a forrásból jönnek? Logikus ugye? 
Mit jelent ez gyakorlati értelemben? Mert néha amikor úgy próbáljuk leírni a nem-fizikait, hogy jelentéssel bírjon a fizikai tudat számára, akkor kicsit torzítunak rajta, mert nem egészen olyan. De tegyük fel, hogy van egy lelki társad, vagy ikertestvéred és mindketten bejöttök a fizikai megtapasztalásba. A világ más részein születtek, eltérő szülőkhöz, eltérő szándékokkal és eltérő életet éltek. És a kontraszt szolgál benneteket és mindketten egyenként felfedezitek kik vagytok az élettel való érintkezésen keresztül.

És te a természetednél fogva jól akarod érezni magadat és egyre több okot és vágyat találsz, hogy afelé a dolgok felé mozdulj, amik jó érzéssel töltenek el. És felfedezed a meditáció erejét és tényleg összekapcsolódsz azzal, aki vagy. És te sokszor vagy élénk, ráhangolt és lelkes, de a másik nem. Ő még mindig küszködik. Tehát te harmóniában vagy annak a lelkével aki vagy, de a másik nem. Tehát a forrás törvénye nem fog titeket összrakni és így te nem is akarnád VAGY….

Te a bot egyik vége vagy, ő meg a másik vége. Tehát ti ketten összejöttök, hiszen központotok rezgésileg ugyanaz. Tehát van elég erő a vonzásban, mert elég van belőle ami rezgési egyezés, tehát a lelki társad megjön hozzád és több bánatot okoz neked, mint valaha bárki. 🙂
Sok lelki társaddal találkoztál, de általában nem kedveled őket. 
Minden körülmények között lenne egy javaslatunk. Ha elfogadod, hogy amikor a legjobban érzed magad és rá vagy hangolódva arra a forrás energiára, magasan rezegsz, akkor vagy a legjobb helyzetben ahhoz, hogy minden amire vágysz, veled randevúzzon. Erre a belső lényed a legjobb példa, mert a belső lényed, aki mentes az ellenállástól, teljesen arra összpontosít, hogy azt, akivé váltál és amire vágysz, behozza a tapasztalatodba. Tehát az idő száz százalékában, amikor engeded, hogy emelkedjen a rezgésed, a lelki társad ott lesz, hogy találkozzon veled. Az nem lehet, hogy engeded a rezgésed emelkedését és senkit nem találsz otthon. Ilyen nem lehet..

Tehát ha randevúzni akarsz fizikailag másokkal, akik ott vannak, akkor te nem akarsz ott lenni az esetek száz százalékában, vagy a lehető legtöbbször, hogy megadd nekik a lehetőséget, hogyha rezgési közelségben vannak, kapjanak egy impulzust, hogy oda menjenek, ahol te vagy? 

Ez az a késztetés, amiről korábban beszéltünk!

Más szóval, ha az válik a legfontosabbá neked, hogy hagyod ráhangolódni magadat arra, aki vagy és nagyon jóvá válsz benne, ami azt jelenti, hogy a harmadik lépés mestere leszel, tehát a legtöbbször, tényleg a legtöbbször fogadó állapotban vagy, akkor ugye érthető, hogy azoknak a dolgoknak, amikre vágysz, nagyobb esélyük van randevúzni veled, ellenben azzal, mikor ‘fent-meg-lent-meg-fent-meg-lent’ vagy?

Nem voltak olyan tapasztalataid emberekkel, amikor ők jól érzik magad, te nem, vagy te jól érzed magad, ők nem, ők jól érzik magad, te nem, tehát így megy és az történik, hogy a kapcsolatban törődtök egymással, csak szinkronban nem vagytok, ellentétesen vagytok, soha nem vagytok egyszerre ugyanabban az állapotban.
Mi lenne, ha te legtöbbször abban lennél, viszont ő nem. “Oh ez jó móka!” “Nem!” “Ez nagyon jó móka!” “Nem annyira!” “De ez tényleg az!”
Mindenesetre legalább nem az történik, hogy soha nem találkoztok. Az ember nem szívesen találkozik mással, mikor nem jól érzi magát, mégis sokszor csinálod, észrevetted?
Akkor találkozol szívesen, mikor jól érzed magad! Tehát legyél olyan mint a belső lényed a lehető legtöbbször abban az állapotban! 

Évekkel ezelőtt Esther unokája Kate, nagyon kicsi volt. Akkor egyedüli gyerek volt, a fiú testvére még nem született meg. Minden este anyával és apával ment aludni. És minden este azt mondták neki “Ma este az utolsó!” De minden este anyával és apával ment aludni. Aztán egy nap Tracy, az anyja, azt mondta “Tudod Kate, a nagyi nagyon szomorú lenne, ha megtudná, hogy nem abban a gyönyörű ágyban alszol, amit vett neked!” Mire Kate “A nagyi soha nem szomorú!” 🙂  
Hát nem ilyen akarsz lenni?! Más szóval ő átlátott a szitán! “Ezzel nem húztok csőbe!” 🙂

Tehát erre akarunk célozni. Amikor az a szándékod, hogy jól érezd magad, ami az, amivel indítottál, ami az, amit mindig is tenned kell! Elég életet éltél, elég első lépéses pillanatot éltél meg ahhoz, hogy kitartson 20-30 életidőn át! A dolgok már a helyükön vannak. És most, hogy boldogan élsz örökkön örökké, ahogy vagy is és ahogy elmondtad, akkor legtöbbször itt vagy. És ebben a rezgési állapotban nem csak hogy randevúzni fogsz az egész örvénnyel, ami pont ott van veled, hanem éles érzékkel fogod felismerni közelségedet hozzá. És ebben rejlik az élet igazi sava-borsa! 

Az tényleg nem feküdne neked, biztosan nem, ha minden napnak, minden pillanatában, minden amire valaha vágytál, vagy akartál, pont ott lenne és körbevenne téged. A legtöbbtől leginkább menekülni próbálnál. Az izgalom abban rejlik, hogy haladsz felé. A növekvő lendület, az élet egyre több konkrétuma az, amiben igazán örömödet leled.  Nem kell hát egy általános állapotban lenned, hogy ezt érezd? Nem akkor élvezed jobban az ételeidet, ha egy kissé éhes vagy? Ha mindig jól lakott lennél, ha csömörig tele lennél, akkor tényleg akarnál… persze nem ennek a csoportnak kéne erről beszélnünk… 🙂 szóval érted mire akarunk kilyukadni, ugye?
K: Igen, értem.

K: Ezzel a témával kapcsolatban, tavaly nyáron olvastam egy könyvet ‘Ki csinálta a Holdat?’ címmel. És felsorol egy csomó nagyon fura tudományos tényt a Hold és a Föld kapcsolatáról. És azt hallom tőled, hogy a bolygók egymástól tökéletes…
Á: A bolygók tökéletes távolságban keringenek a pályájukon más bolygóktól.   
K: Igen!
Á: És ezen egyensúly elérése volt a Hold létrejöttének oka. És ha valaha szükség lesz rá, akkor lesz egy másik is. Ha bármikor szükségetek lesz nagyobb egyensúlyra. Ha elkezdetek megingani, valami történni fog, mert a megingás kérést, a kérés megoldást eredményez. 
K: Azt hiszem meg kell majd hallgatnom a felvételt, mert ez egy kicsit…
Á: Azt érted, hogy a Hold nem volt mindig itt?
K: Igen.
Á: Azóta van itt mióta ti vagytok.
K: Csak azért, hogy lehessen napfogyatkozás – van aki tudja ezt, van aki nem -, azért lehet napfogyatkozás, mert a Nap átmérője négyszázszor nagyobb a Holdénál, viszont a Hold négyszázszor közelebb van a Földhöz.  
Á: Jól meg van tervezve, ugye? 
K: Tökéletes szinkronban vannak. Ami gyanús!Á: Egyetértünk! Az a gyanúd, hogy vannak a jól-létnek átfogó erőteljes elméi amik a ti jól-létetekre összpontosítanak. Ezt gyanítod? Így van! 
K: Igen! 
Á: Jól gyanítod! 
K: Néha azt hiszem értem ezt a dolgot, és szinte lenyűgöz! Igen azt hiszem ennyi! Lenyűgöző!
Á: És az ananász éppoly fontos, mint a Hold! 
K: Egyetértek. Köszönöm! 

K: Ez sokkal ijesztőbb, mint gondoltam, de élvezem. Leírtam a kérdéseimet és…
Á: Fejlődtek mióta itt vagy?
K: Tudod, bármikor… mondjuk volt öt eltérő kérdésem és az első naptól fogva mindegyik megválaszolásra került. Folyton mondogattam ez embereknek mit fogok kérdezni, de folyton változott, tehát  … még most is szinte változna, de vágjunk bele? 
Á: Igen!
K: Az első kérdésem az önmegbocsátásról szól.  Hasonlóan egy korábbihoz…
Á: Az előbb volt egy teljes beszélgetésünk erről. Az egész erről szólt. Az önmegbocsátás… tudod a belső lényed soha nem bocsát meg neked. Mert – először is – a belső lényed soha nem ítél el téged. Tehát ne próbáld feladni az elítélést, csak legyen valami más az időszakos szándékod! Ne csinálj nagy ügyet a megbocsátásból! Mert amikor eldöntöd, hogy megbocsátasz akkor az összes szart felásod amiért meg akarsz bocsátani. És csak aktiválod és teljesen lelassítja. Csak engedd el! 
Á: És legtöbbször így is teszek, de tudat alatt…
K: Tudod, hogy a belső lényed miért nem bocsát meg neked? Mert a belső lényed örömét leli életed minden egyes részletében, amit megéltél és abban, amihez azok vezettek. Tehát az összes kontrasztos dolgot, amik kapcsán úgy érzed meg kell bocsátanod magadnak, a belső lényed annak az áldásnak, előnynek, ugródeszkának és haszonnak látta, ami. Az emberek hajlamosak nagyon hamar érdemtelennek látni magukat. És ez a legelső pont, ahol kezdesz különválni belső lényedtől, aki kezdettől fogva tudta, hogy kontrasztban fogsz megmártózni tágulásod céljából. Mert ahhoz, hogy tudd mit akarsz, tudnod kell mit nem akarsz. És az élettapasztalatai annak, amit nem akarsz éppolyan fontosak a fejlődésed szempontjából, mint az, amit akarsz. Tehát azt mondani, hogy keresed magadnak a megbocsátást, vagy belső lényednek, vagy bárkinek, az olyan mint azt mondani, hogy valaki, belépésedet a kontrasztos környezetbe rossznak ítélte meg. És az a kontraszt ami itt van, nem kéne, hogy itt legyen. Tényleg???
A belső lényed soha nem mondaná a kontrasztról ami itt van, hogy rossz dolog. Ez olyan mint azt mondani “Nincs választásod! Az Isten lerendezte, vagy az akiről azt gondolod itt volt előtted. Már minden le van rendezve. Neked választásod nincs, úgyhogy menj csak előre és legyél ugyanaz, mint voltál, mielőtt jöttél. Ez szembe megy mindennel, léted célja vagy létezésed kapcsán. A kontraszt egy jó dolog, nem rossz dolog. És ha a kontraszt jó dolog, akkor minden kontrasztos tapasztalat is az, amit megéltél. És ha minden, amit valaha éltél jó dolog volt, akkor ki bocsát meg kinek miért? Ez egy tévhit. Ilyen nincs. Ez sok félreértés alapja! Még az előbbi beszélgetésünkben is. 
“Meg kell bocsátanom a családomnak valamiért, amit gondoltak rólam!” Hát, ezt soha nem fogod kibogozni. A lényeg az, hogy azért érzed, hogy meg kell bocsátanod, mert olyat teszel, amit a belső lényed nem. És a belső lényed soha nem bocsát meg, mert a belső lényed soha nem tekint a kontraszra, mint valamire, amit rosszul csinálsz. A kontraszt mindig olyan valami, amit jól csinálsz. Fogadd ezt be. A kontraszt mindig olyan valami, amit jól csinálsz. Mert belőle több születik és te egy örökkévaló lény vagy. Ez olyan lenne mintha valaki felügyelő azt mondaná “Te örökkévaló vagy, de minden meg kell szűnjön, ami lehetővé teszi az örökkévalóságot. A kontraszt, ami szükséges az örökkévalósághoz, rossz.”
És ez az amivel sok, nagyon sok, szinte az összes vallás zsarol téged. Ezzel a lehetetlenséggel.
“Te örökkévaló vagy, csak hibát ne véts! De ha vétesz, akkor egy bíró eldönti majd, hogy helyénvaló-e megbocsátani neked.” Miért találtok ki ilyen dolgokat? Semmi logikus nincs benne, ugye? Nincs benne logika. Tehát soha ne esedezz megbocsátásért megint! És soha ne kérd magadtól, hogy valakinek megbocsáss! Mondd azt, hogy “Úgy fogok viselkedni, mint a belső lényem. Amikor úgy vagyok, ahogy a belső lényem, akkor teljes, boldog és szeretetteljes vagyok. És a belső lényem soha nem fog megbocsátani neked, mert a belső lényem mindig megértett mindent, amit tettél. És tudta, hogy a tágulás érdekében értékkel szolgál. És a belső lényem csak az értéket látta benned. És én is ezt tervezem.”
K: Befogadom. 
Á: Tudjuk. Ez egy nagy gondolat. Lehet, hogy sokat várunk el tőled, hiszen megbocsátottál és megbocsátottál és megbocsátottál és megbocsátottál és megbocsátottál és megbocsátottál és észrevetted, hogy egy nemzet, aki eltökéli, hogy megbocsát, csak még több zavaros  megbocsátani valót termel? És ti mint emberek a dolgokat csoportosítjátok. “Na az semmiképp sem megbocsátható! Ezzel a nemzettel már örökké így lesz. Arra nincs megbocsátás!” Hallottátok már? “Oh, ez a többi dolog viszont megbocsáthatóbb!” Nem köt csomót az agyadra az, hogy dolgok, amik egy időben megbocsáthatatlanok voltak, most megbocsáthatók? “Nekem senki nem küldött üzenetet! Nem tudom mit lehet és mit nem lehet megbocsátani! Ha ezt a vallást nézem, az itt soha nem volt gond. Őket teljesen más dolgok zavarták! Úgyhogy legyen egy világszervezet és tisztázzuk már le, hogy mik a helyes és helytelen dolgok! Csak mondd el nekünk! Annyira jók akarunk lenni!” 
Sikerült megoldanotok? Nem! Minden nap ölitek egymást efölött! A zavarodottságotok fölött, hogy mi megbocsátható, vagy mi nem. Mi helyes és mi nem. Ez jó volt! Jó ezt megérteni! Igen. 

K: Más volt a kérdésem az előző kérdésig. Amikor szeretetet vagy bánatot érzel valaki iránt, aki elhunyt, az akkor van, mikor a szeretetét küldi neked. Érezheted ezt valaki iránt aki itt van, de nincs veled fizikailag? 
Á: Az a beszélgetés erről szólt igazán. Igen! Minden érzelmed arról a gondolatról szól amit te gondolsz emberi nézőpontodból és arról a gondolatról amit belső lényed gondol a nem fizikai nézőpontodból. És az összes szeretted, aki elhunyt nem is annyira hunyt el. Itt vannak! Más szóval részei annak a nem fizikai áramnak. Teljesen erről szólt az előbbi beszélgetés! Igen!
K: Ez nagyszerű, mert éreztem ezt az embert, akivel korábban soha nem találkoztam. De néhai férjemet, akit jobban kéne éreznem, nem érzem. 
Á: Hadd ne legyen ez egy teszt arra, hogy mennyire szeretjük egymást. Mert sok oka van annak, hogy fókuszálsz, mi érdekel, vagy mit kérsz. Esther mondta, hogy volt egy barátja, aki tagja volt a legénységnek elég hosszú ideig és amikor együtt vacsoráztak és ő az apjáról beszélt, Esther mindig megérezte az apját! És azt mondta neki “Érzem a te apádat, de az enyémet nem. Ez hogy van?” A pillanatbeli témáról, a fókuszról szólt. Sok tényező jön számításba, igen.
Egy nap Esther és mások egy családdal ebédeltek, ahol az anya épp azt megelőzően hajtotta végre átmenetét. Tehát ott volt a férje, a felnőtt gyerekei és az unokái. Sokan voltak az asztal körül.  És Esther-t bemutatták az anya néhány fiának, akikkel addig soha nem találkozott. És ahogy az ételt fogyasztották, Esther semmi másra nem vágyott, csak átölelni, megcsókolni őket és megnyalni az arcukat. Csak ezt tudta tenni, hogy visszatartsa magát és viselkedjen. Mert nagyon érezte az impulzust, hogy kifejezze nagyrabecsülését testközeli “hadd nyaljam meg az arcodat” módokon. 
És ők annyira nem ismerték Ábrahámot. Egy másik városból jöttek. Ezt az egészet nem igazán vágták. Édesanyjuk ünneplése miatt érkeztek. Esther meg úgy volt vele “Jobb ha lenyugszom, mert még a végén azt hiszik elment az eszem!” Végül nem tudta visszatartani… ja, ja pont úgy… van egy másik a teremben. 🙂
Végül nem tudta visszatartani és azt mondta “El kell mondjam, hogy Anyátok annyira itt van. És olyan boldog, hogy szemeimet rátok szegezem. Irántatok érzett nagyrabecsülése most annyira erőteljes, hogy nem tudom tagadni, hogy most ő rajtam keresztül áramlik” És ez megváltoztatta őket, mert nem voltak a kifejezett tudás állapotában, de ők is érezték. Olyan affinitást éreztek Esther felé, amit nem értettek. Mert nem értették, hogy anyjuk energiája akkor aktív volt Esther-ben. Ti ezt egymással állandóan csináljátok. A fizikai és a nem-fizikai között nincs elkülönülés. Milyen gyakori az, hogy valaki végrehajtja átmenetét és egy madár, vagy valamilyen élőlény bejön a tapasztalatodba és amikor ránézel, akkor a kedves elhunytad jut eszedbe mert ő jött ezzel az üzenettel? A nem-fizikai fókusz látott valakit, aki az üzenetet el tudta neked hozni. Tehás sok tényező van.
Arra bátorítunk és ezért akarjuk, hogy használj bármilyen eljárást, vagy módszert ami csak jó érzéssel tölt el arra, hogy abban a nyitott fogadó állapotban légy. Mert amikor nyitott, fogadó állapotban vagy az életed sokkal gazdagabb. 
És van egy dolog, amit a legtöbb ember nem ért a nem-fizikai kapcsán. A legtöbben ennek valamely verziójára gondolnak, ami nem pontos. 
Bejössz a nem-fizikaiba, élsz, csinálod a tőled telhető legjobban, próbálod érdemességedet bizonyítani, igazából soha nem végzel vele, aztán újra megjelensz a nem fizikaiban, valaki megítél, aztán ennyi. 
Valahogy a népesség nagy része így gondol a halál témájára. 
De valójában az történik, hogy bejössz a fizikai tapasztalatba, megtapasztalod az életet, harmóniába kerülsz, vagy sem, valójában nem számít, kivéve az öröm tényezőt, más szóval sem negatív, sem pozitív következményei nincsenek, más szóval az összes jutalmad, vagy – ahogy te hívnád – büntetésed a pillanatban történik. Ez a pozitív, vagy negatív érzelem. Ez a tisztánlátás vagy zavar. Ami a pillanatban történik, itt kint az élvonalban.
De amit a legtöbb ember nem ért és ami oly csodás, amikor megérted, az az, hogy mindenki aki nem fizikailag összpontosult és akik a részed voltak és akik között sok olyan ember van, akit nem is ismertél, ők most tudnak rólad. Tehát azok a gondolatok, amiket gondolsz és a szándékaid… tehát a nem fizikai tudat egy teljes folyama veled fókuszál, veled szurkol, veled vesz tudomásul, veled tesz szert előnyre, veled örvend, pont itt a tudatos éberség minden pillanatában. Te nem vagy egyedül, sőt közel sem vagy egyedül. 
Tehát logikus, hogy Esther azt gondolja “Persze, hogy Jerry ott van!”, de több, mint csak Jerry. Minden lény, akik tanítók voltak, akik vágynak arra, hogy itt legyenek az élvonalban ezzel. Azok az emberek, akik mindegyikőtöket ismerték. Más szóval a belső lényeitek mind itt vannak, a belső lényeitek tudva azt, hogy hol álltok ahhoz viszonyítva, amit akartok. És hozzáadják a saját részüket annak a befolyásolásához, hogy mi az, amit Esther rezgésileg kap és mi az amit kiejt a száján, azért, hogy az a kis rés, amire készen állsz, rendelkezésedre álljon. 
Ez nem egy statikus üzenet, amit valaki megjegyzett és újra meg újra közlésre kerül. Ez egy dinamikus üzenet, ami a pillanatban kerül fogadásra nem-fizikai belső lényektől, akik rajonganak érted és tudják, hol vagy mindenhez viszonyítva, amit akarsz. És neked nem kell Esther ehhez a tolmácsoláshoz. 
De néha segítség az, hogy valaki végzi a tolmácsolást, hogy segítsen elhinned, hogy a tolmácsolás lehetséges. És néha az, amit Esther tolmácsol, segít megérteni azt, hogy minden pillanatban olyan sok – vezérlésnek akarod hívni? hívd annak! segítségnek akarod hívni? hívd annak! támogatásnak akarod hívni? hívd annak, mi érdeklődésnek akarjuk hívni – olyan sok az érdeklődés az iránt, aki vagy, a rajongás a hajlandóságod iránt, hogy ebben a fizikai testben vagy és tovább viszed a gondolatot annál, mint ami valaha volt. 
Élvonalbeli teremtők! Tudjátok milyen jó is az? 🙂 De nem vagytok egyedül! Élvonalbeli teremtők, támogatással!

K: Tudtam, hogy engem választasz, mert úgy vélem a kérdésem eléggé passzol. Gyakorlati tanácsra vágyom. Egyfelől teljesen elégedett vagyok a lelkesedésemmel, mikor ez az energia rajtam keresztül áramlik, másfelől kissé érzékenyen hat rám. Ami önmagában egy jó dolog persze… 
Á: Akkor miért teszed hozzá, hogy másfelől?
K: Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de ügyfelekkel dolgozom és imádom tolmácsolni az energiát és átadni az üzeneteket.  Egy médium vagyok és amikor ügyfelekkel dolgozom és valamit látok, vagy érzek, vagy valami tanácsot kapok, akkor azt feléjük tolmácsolom. És amikor ez energia fokozódik és ott ülök, akkor nehézzé válik a beszéd. Szinte meg kell állnom, csorognak a könnyeim…
Á: Egy részének ahhoz az előnyhöz vagy hátrányhoz van köze amit megosztani készülsz velük. Amikor energiát tolmácsolsz, akkor tolmácsolhatsz előnyös, vagy nem előnyös dolgokat. Tehát vannak bizonyos szándékok benned, mint például, vannak dolgok, amiket jobb nem elmondani. Ekkor van az, hogy nem megy a beszéd. 
K: Óh, óh jó ezt tudni. 
Á. Mert a legtöbb ember azt mondaná “Tényleg mondd el, amit gondolsz!” De a belső lényük azt mondja “Ne csináld! Ne csináld!” Ne mondj senkinek semmit, ami önmagában felzaklatná! Ne próbálj helyrehozni dolgokat nekik úgy, hogy védelmezed, vagy figyelmezteted őket! 
K: Oh! Csakhogy tényleg értsem! Én valójában azt akartam mondani, hogy ami engem illet én annyira boldog vagyok abban a pillanatban, hogy elmondhatom nekik, milyen sok a szeretet. 
Á: Amikor tényleg abban a harmóniában vagy – és nem vitatkozunk veled -, tudjuk, hogy akkor könnyen fog áramolni. Tehát lehet valami az elvárásodban, ami időről-időre lelassítja. Néha az van, hogy kissé túlságosan belefolysz abba, hogy vajon mennyire jól fogadják? Tudod ez az ami érdekes abban, amikor mással társ-teremtesz. Tényleg lehetsz igazán ráhangolt. Lehetsz úgy, ahogy gyakran vagy, ahogy most is vagy, összhangban azzal, aki vagy és ennélfogva fogadsz és áramoltatsz, de az ember akihez beszélsz, lehet, hogy az ellenállás állapotában van. Tehát ha valakire figyelsz, aki az ellenállás állapotában van, akkor az a te elegyeddé válik.

Tehetsz valamit, ami segítségedre lehet az energiaáramlásod szempontjából. Azt hogy tudomásul veszed, hogy ez a ember, történjen bármi, mert néha fáj neki valami, néha reménykedik, néha bajban van, más szóval sokféle lehet az ő létállapota… Ha elmédben tudod tartani, hogy mindegyiküknek van belső lénye és te a belső lényeddel fókuszálni tudsz az ő belső lényére, aki mindig nyitott, akkor az üzeneted könnyen és tisztán áramolhat és ő lehet, hogy készen áll a fogadására, lehet, hogy nem.

Amit fontos tudni, hogy mindegyiküknek van belső lénye. És mindegyiküknek van belső lénye, aki beszél hozzájuk. És ha nem hallják saját belső lényüket, akkor az sem valószínű, hogy hallják, amit belső lényük helyett tolmácsolsz nekik. De legalább az áramoltatás folyamata jobb érzéssel töltene el téged. Jó?
K: Igen. Nem lenne talán annyira érzelmes.
Á: Igen, igen.
K: Lehet még egy gyors kérdésem.
Á: Egy nagyon gyors.
K: Mi tehetnék, hogy még jobban kapcsolódjak belső lényükhöz azért, hogy eljuttassam nekik azokat az útmutatásokat? Mit tehetnék, hogy még tisztábban megkapjam azt az információt, amit megkapok? Hiszen meditálok minden nap tudod!
Á: Pont erről beszéltünk. Az ő tisztánlátásuk hatással van erre. És van valami, amiben kissé fennakadsz. Ami nem más, minthogy a belső lényed és te is tudod, hogy nem a te dolgod, hogy mindannyiuknak tolmácsolj. Ennek mintájául érkeztél.

Tehát ha eldöntöd, ha időszakos szándékod az lesz, hogy azok akik hozzád jönnek, hallgatásra készen érkeznek és tudomásul veszed, hogy érezni fogod a különbséget és aztán abban az esetben, ha nincsenek hallgatásra készen, ha az lesz a szándékod, hogy kalapot váltasz egy kicsit arról, aki intuíció alapján olvassa az energiát, arra a tanítóra, akinek születtél, akkor az segít megérteni nekik, hogy te miért tudod megkapni és ők miért nem. 

Évekkel ezelőtt a seriff abban a kisvárosban, amiben Jerry és Esther éltek, felhívta Esther-t, hogy segítsen neki egy gyilkossági ügyben. És Esther azt mondta neki “Nem ezt a fajta munkát végzem.” Mire ő azt mondta “De hallottam önről és nagyon szeretném, ha segítene.” És Esther azt mondta “Hogy önnek segítsek megtalálni azt a testet, olyan dologra kéne fókuszálnom, amire nem vagyok hajlandó fókuszálni. A rezgésemet egy teljesen más állapotba kéne hoznom, ami miatt nem tudnám azt a munkát csinálni, amit tényleg csinálok. És arra nem vagyok hajlandó.” Érthető?
K: Teljesen.
Á: Itt az idő. hogy felfrissüljünk. 

K: Végeztem egy kis előkészületet, ahogy közeledett a hajó indulásának napja. Örömteli és vidám volt és minden az előkészületnek megfelelőlen alakult. Aztán mikor felszálltam a fedélzetre…  most itt vagyok veled és a többi erőteljes társteremtővel ezen az elképesztően gyönyörű hajón és abbahagytam az előkészülődést. 
Á: Könnyű ellustulni, mikor olyan dolgokat figyelhetsz meg, amik jó érzéssel töltenek el.
K: Ja.
Á: Sőt, a legegyüttműködőbb emberek az életedben, akik a kedvedben járnak, ők nincsenek annyira hasznodra, mint gondolnád. Mert önelégültséged bátorítói energiáid irányítása kapcsán. 
K: Amiről azt gondoltam, nem bánom.
Á: Persze, hogy nem bánod, mikor csak lusta módon megfigyelsz. De amikor úgy döntesz, hogy azzá az erőteljes teremtővé válsz, akinek születtél, akkor azt nem bánod, hogy valaki hatására élesítened kell a fókuszodon. 
K: Ja.
Á: Ezért mondjuk, hogy a legtöbb lelki társad igazi fájdalom. Azt mondtad “Hajrá, előre és bosszantsuk egymást harmóniába!” 🙂 “Gyerünk előre és ne legyünk olyan könnyen szerethetőek! Gyerünk előre és váltsuk ki egymásból, hogy dolgokat rakunk az örvénybe! És gyerünk előre és adjunk okot arra, hogy meg kelljen tanulnunk fókuszálni!  Mert nem tudsz csak megfigyelni engem és összhangba kerülni. Mert ezt nem teszem meg neked. Nem fogok a kedvedben járni. Nem veszem el tőled azt a képességedet, hogy összhangba kerülj.” 
K: Nagyon jó!
Á: A világ sokfélesége azt jelenti, hogy sok dolog van, amikre adott reflexszerű reakcióiddal, ha csak megfigyelnél és reagálnál, akkor elvesztenéd az uralmadat. De ha meg van a képességed, hogy a legjobbat hozd ki a dolgokból, ha meg van a képességed, hogy magadat harmóniába összpontosítsd, ha tudod mi a vezérlő lámpásod, akkor stabilitásra lelhetsz, aztán szabadon mehetsz mindenhova, bárhova! De ha egy nagyon feltételeken alapuló világot élsz, amiben valaminek pont jónak kell lennie ahhoz, mielőtt hajlandó vagy rátekinteni, akkor csak egyre mélyebben és mélyebben az elszigeteltség sarkába helyezed magad. 
K: Ja. Oké. Tehát mindenhova mehetsz…
Á: Igen, mindenhova. Mert megvan az összhangod, ami azt jelenti biztonságban vagy, ami azt jelenti megvan a tisztánlátásod, a forrásod, ami azt jelenti készen állsz. És aztán megízlelheted a világot. De ha egy elzárt környezetbe kerülsz, vagy abba születsz, amiben leginkább happy minden, akkor ahogy elmondtad önelégültté és lustává válsz és elveszíted összpontosító képességed. És minél inkább elveszted összpontosító képességed, annál inkább az egyszerűség biztonságára korlátozod magad, ami végső soron unalmas. 
K: Igen.
Á: Igen?
K: Mert azt akarom, hogy amikor fókuszálok, vagy valamit megfigyelek magam előtt, ami lehet, hogy vehemensen ellenkezik velem…
Á: De nem teljesen.
K: De nem teljesen?
Á: Mindig vannak összetevők, mindig vannak értékes elemek az univerzum minden részecskéjében, amire figyelmedet helyezed
K: Akkor én erre akarok…
Á: Mindig válogasd meg jól mire helyezed a figyelmedet!
K: Igen!
Á: Vagy legyél megszállott álmodozó! De ne válj megfigyelőjévé annak ami van!
K: Azt mondtad megszállott álmodozó???
Á: Igen! Egy nagyon jó álmodozó! Olyan, aki könnyen álmodik! Aki ellenállás nélküli álom-állapotba tud kerülni és elvárja, hogy csodálatos dolgok könnyen történjenek. Vagy lehetsz realista, aki megfigyeli azt ami van, de ha így döntesz, akkor keresd a legeslegjobbat mindenben, amerre csak nézel! 
K: Igen! Igen! Oké, oké!
Á: És ha mi a te helyedben lennénk, akkor sokszor csinálnánk mindegyiket. 
K: Hát nekem úgy tűnik, minél többet vagyok jelen…
Á: Jelen alatt az érted, hogy tisztában vagy azzal, hogyan érzel, mikor fókuszálsz, ezt érted azalatt, hogy jelen vagy? Hiszen nem tudsz nem létezni! Amikor azt mondod “Jelen akarok lenni!”, arra gondolsz, hogy “Tudatában akarok lenni milyen a rezgési kapcsolatom a belső lényemmel, mikor fókuszálok ebben a pillanatban?” Jelen lenni alatt azt érted “Elfogadom, hogy a belső lényem jelen van, habár a legtöbb ember nem látja a belső lényemet, tehát rezgésileg egyezni akarok belső lényemmel, aki  jelen van, hogy együtt a jelenlétünk miatt  – ami egy kollektív tudat – nagyobb a hatásunk, mint millióknak, akik fizikai testükben vannak, de nincsenek kapcsolatban belső lényük jelenlétével.” Erre gondoltál? 
K: Talán igen! Mert észrevettem, hogy amikor én – ahogy én hívom – jelen vagyok, a dolgok lenyűgözőek.
Á: Ja!
K: Mármint lenyűgöznek dolgok. Mármint, tegnap este ananászt ettünk. Csak az tény, hogy ezen a bolygón terem, lenyűgöző! Egyszerűen csak terem!

Á: A belső lényed ismer téged, mindent tud rólad és rajong érted. A belső lényed tud mindenről amit éltél, amit kértél és amivé – ebből adódóan – rezgésileg váltál. A belső lényed ismeri a fejlődés legteljesebb állapotát, ami te vagy.

Egy nap Esther azzal az impulzussal jött ki a meditációból, hogy meg kéne ismernie kaliforniai házának zenerendszerét, ami sok éve megvan, de igazán soha nem értette a működését. 
Tehát leült, elkezdett gombokat nyomogatni és a rendszer olyan dolgokat kezdett csinálni, amiről nem tudta, hogy képes rá. Megnyomott egy gombot, aztán ment hallgatni. Vannak hangszórók kint a kertben, az udvaron, ebben a szobában, meg ebben, az emeleten, a földszinten! Hangszórók mindenfele. Ki tudta??? 🙂 A belső lénye tudta! Aztán rátalál egy zenemenüre. Úgyhogy hallgatja ezt, meg ezt, meg ezt, meg ezt. Felhangosítja, hallgatja ezt, meg ezt és rátalál a rapre. Tetszett neki! Gyakorolta a rap mozdulatait! Aztán emberek jöttek, hogy átrendezzék a bútorokat a házában. Na ez egy másik sztori az előző napról. Mert aznap reggel azzal a gondolattal jött ki Esther a meditációból, hogy ennek ott kéne lennie, annak meg ott, annak meg amott, annak meg lent. Ezt oda, azt ide, azt meg amoda kéne rakni. És így jobban nézne ki. Aztán jött az inspiráció, hogy kihívjon valakiket, akik a dolgokat átpakolják neki. Tehát megérkeztek az emberek, elkezdtek pakolni és tetszett nekik Esther gyönyörű háza. Aztán azt mondták “Ez egy gyönyörű nap!”, mire Esther “A világ legszebb helyén.” Aztán az egyik azt mondta “De én visszaköltözöm Alabamába!”, mire Esther “Elment az esze?”, mire a férfi “Én rapper vagyok és ott folyamatban vannak dolgaim”, mire Esther “Mindjárt jövök!”
Elment gombokat nyomogatni. Felnyomta a zenét az összes kertben, mindenhol. Elkezdett rap zenét játszani. Mire a férfi megkérdezte “Ön mivel foglalkozik?” Nem tudta mire vélni a dolgot. És Esther azt válaszolta “Tanító vagyok!”, mire a férfi “És mit tanít?”, mire Esther “Rappet!” 🙂 🙂
Hát majdnem az! Úgy áramlik… és rímelhetne is, ha számítana. 🙂 🙂 
 
Nem gondoljátok, hogy ez egy csodálatos dolog? Nem gondolod, hogy csodálatos az, hogy a belső lényed tudja hol vagy mindenhez viszonyítva, amit akarsz? És tudja hol van mindenki más, ahhoz viszonyítva, amit ők akarnak. És tudja, hogy lehet titeket összepárosítani, vagyis összerendezni, hogy egymás kedvére tegyetek. És el tudsz képzelni egy csodálatos világot, amiben egyre többen és többen vagytok befogadó állapotban, ami által a belső lényeitek olyan gondolatokhoz és cselekedetekhez vezetnek, amik felemelnek titeket? 

Mert te arra születtél, hogy elégedett légy! De szeretnénk, ha megértenéd, hogy az elégedettség csakis egy helyről jöhet. 

Amikor az élet hatására tágulsz, tehát van ez a rezgési hívásod… Gondolj bele! Ez a rezgési valóság olyan, hogy a vonzás törvénye is reagál rá. A vonzás törvénye reagál a nagyobbik részedre és mindenre, amit kértél. A vonzás törvényének hatására ez az összes társteremtő elem összejön, megérik és késszé válik arra, hogy befogadd.

Tehát az első lépés, hogy az élet hatására kérsz. A második lépés az, hogy ez összegyűlik a teremtés örvényében, amiben a belső lényed ott van és mindre válaszol, amit akarsz. A harmadik lépés az, hogy befogadó állapotba kell kerülnöd. 
És ahogy egyre többet és többet és többet és többet vagy befogadó állapotban – amit negyedik lépésnek hívunk, mikor mesterévé válsz -, ahogy ebben a befogadó állapotban vagy, gyakran az történik, hogy a belső lényed arra inspirál… és ha gyakoroltad az inspiráció érzését, majd azt cselekedted, amire az inspirációd szólított és megtapasztaltad annak az előnyét, hogy valójában megéled a manifesztációt, mert követted azt az inspirációt, tehát ha tényleg jól ráérzel és követed is, akkor az lesz, hogy nagyon-nagyon gyakran a belső lényeddel az egyenlet második lépésévé válsz, tehát a megfelelő időben leszel a megfelelő helyen, szemben valakivel aki fiatal, vagy idős, aki meg akarja érteni a dolgok működését. Aki egy olyan karrier előtt áll, ami izgatottá teszi, csak nem tudja mihez kezdjen. Aki menekül Kaliforniából, mert azt gondolta, ott működik és visszamegy oda ahonnan jött, mert ott talán kicsit jobban működött, és aki lényének minden porcikájával azt kérdi “Ez hogyan működik? Hogyan találok rá arra, amit keresek?” és aki eléri, hogy egy olyan valakinek a tapasztalatába táncol, aki tényleg tudja! (taps)

És hogyan történt mindez? Hogyan? Úgy, hogy Esther-nek az az ötletet támadt, hogy bútorokat kéne pakolni. Tudtad, hogy egy bútor egész jól néz ki, bárhol is van? 🙂 Nem kellett volna pakolgatni. De azóta kétszer is megtörtént. 🙂 Nem kellett volna a bútorokat ide, meg oda, meg amoda pakolgatni. Esther-nek nem bútorpakolgatásra volt szüksége. Hanem az, aki bútorokat pakol, tudni akarta, amit Esther tud. 
És a forrásenergia pedig tudja, hol a kérdés, hol a válasz, hol lesz a válasz valószínűleg és ismeri a legkisebb ellenállással járó utadat. A forrásenergia mindezt tudja. Ismeri az összes elemet.

Mennyire érdekes volt, hogy Esther azt az inspirációt kapta, hogy rap zenét találjon? Na ne már! És, hogy eleget hallgasson belőle ahhoz, hogy kialakuljon egy érzése róla. És pontosan tudja, hogyan találja gyorsan meg, abban az esetben, ha valaha egy rapper 🙂 bekopog hozzá? 🙂
Nem azt mondta, hogy “Tudod, tegnap a legviccesebb dolog történt! Először hallgattam rappet!” Esther nem ezt mondta neki. Mert értette, hogy egy lenyűgöző terv van kibontakozóban, hogy egymás tapasztalatába kerülhessenek és mindegyikük épüljön belőle.  
Esther-t örökre megváltoztatta az, hogy ezzel a fiúval találkozott. A lelkesedés, a szenvedély, és az előtte álló élet érzése áthatott rá. Vágyának frissességét annyira mámorító volt látnia Esther-nek. És az, amit Esther tudott, annyira mámorítóan hatott a fiúra.
 
És ahogy megtapasztalta Esther-t a környezetében, a boldogságában, a kertjében és a zenéjében, megérezte annak teljességét, hogy ki is Esther valójában. Mert mi mindnyájan ott voltunk és együtt rappeltünk, tudod. 

Tehát ezt kívánjuk neked! Szeretnénk, ha valahogyan le tudnád csendesíteni azt a zajt, azt a káoszt, azt a dolgot, ami csak egy ideig juttat el és engednéd magadnak, hogy abban a csendes állapotban felépüljön a pozitív érzelem lendülete, a pozitív lendület, az, aki valójában vagy. Azért hogy egyik csúcspont után a másikat, aztán a másikat, majd a másikat éld meg, mert erről kéne, hogy szóljon az életed! Arról, hogy innen oda, onnan amoda, aztán amoda jutsz el.

Aztán lesznek időpillanatok, amikor olyan sok örvényedben lévő dolog áll össze egyszerre, hogy úgy érzed te vagy a legáldottabb ember a Földön és akarjuk, hogy tudd, hogy az vagy! (taps)

K: Egy utolsó rövid kérdés a sorsról. A sors egy adott dolog? Vannak az életünk kapcsán előre tervezett dolgok? Hogyan értelmeznéd a sorsot?
Á: Mi elfogadjuk a sorsról, hogy egy valós dolog. Kezdjük ezzel! És nem nagyobb, mint az időszakos szándék témaköre. Gondolj bele! Beszéltünk az időszakos szándékról és mindnyájan kezdetek ráérezni, igaz? Egy pillanatra el tudod magad képzelni nem fizikai energiaként, aminek az a szándéka, hogy ebbe az élettapasztalatba jöjjön, egy adott időszakra, konkrét szándékkal? Ez az időszakos szándék feltúrbózva! 🙂  Tehát nem számít, milyen nagy az időszak, amibe szándékaidat áramoltatod, az időszakos szándék pontosan az amiről beszélsz. Előre kerülni és megteremteni a legkisebb ellenállás útját.  Tehát mondjuk azt, hogy a sorsod a legkisebb ellenállásod útja. És a képességedet, ahogyan megéled, az határozza meg, hogyan érzel az utadon. Tetszik? Mert ahogy a tudatos teremtésről beszéltünk, nem igazán voltunk erős bátorítói, sőt egyáltalán nem voltunk ösztönzői annak, hogy eleve elrendeltségről, eleve elrendelt sorsról beszéljünk. Hogy valaki más előre eldöntötte volna sorsodat, neked meg rá kell jönnöd mi a terv és csak meg kell élned. És áldásod, vagy átkod attól függ, mennyire tudsz rájönni. Semmi ilyesmiről nincs szó. De ha tudatos teremtésről beszélünk és arról, hogy hogyan kerülj elé, és mivel a rezgési valóság létezéséről beszélünk, akkor az nem sors? A rezgési valóságod nem sors? Tehát az igazi kérdés az, hogy engedni fogom-e magamnak, hogy azt a sorsot éljem, amit teremtettem az élet eredményeként, amit éltem és a szándékomnak köszönhetően, ami volt abban az időszakban, amit tapasztaltam mielőtt ebbe a fizikai testbe érkeztem? Ja. Ja. 
Szeretjük az időszakos szándék témakörét ilyen jelentőségre emelni. Mert lehet, hogy elérjük nálatok, hogy úgy döntötök, hogy az egy olyan valami, amit megéri csinálni. És minden mesteri teremtő csinálja. Nincs egyikőtök sem, aki azt mondta, “Megyek, de addig nem gondolok rá, amíg oda nem érek!”
Egy teremtő sem képes erre. Hiszen mivel örökök vagyunk, mi mindig valahol vagyunk, mielőtt valahol máshol lennénk. Ez nagyon vicces volt. 🙂 És a valahol ahol vagyunk mielőtt valahol máshol lennénk… Gondoljatok csak bele! Mindig voltál és mindig leszel, csak tudatosabbá válsz a létezésedben. És az a nem fizikai nézőpont amivel rendelkeztél idejöveteled előtt, rendkívül, rendkívül mesteri volt. És most is az. Tehát itt vagy fizikai testedben és szándékokat határozol meg, néha úgy, hogy nem is tudod, hogy meghatároztad. “Nem, azt nem akarom!” Épp most határoztál meg egy szándékot arról, mi az, amit akarsz. És a belső lényed hallotta, annak ellenére, hogy te nem. Nos, hogyan lelsz utadra azon szándékok felé, amiket meghatároztál? Érzéseid alapján. Ha az úton vagy, jól, ha nem, akkor rosszul érzed magad. Ha az úton vagy, tisztán látsz, ha nem, akkor zavarosan. Ha az úton vagy, szeretetet, ha nem az úton vagy, akkor annál kevesebbet, talán gyűlöletet érzel. Ha az úton vagy, biztonságban érzed magad, ha nem az úton vagy, akkor nem.  Ha az úton vagy, magabiztos vagy, ha nem, akkor bizonytalan. Ha az úton vagy, energikus vagy, ha nem, akkor levertnek érzed magad. Ha az úton vagy, akkor felszabadult vagy, ha huzamosan nem az úton vagy, akkor fáradtnak, levertnek érzed magad. Az emberek szeretik ezt a fizikai állapotnak betudni. Mi meg minden fizikai állapotot szeretünk energetikai állapotnak betudni, ami megelőzte azokat. 
Tehát mindig felkészülsz. Csak néha nem tudatosan teszed. 
K: Tehát legvégsősoron a sors a mi kezünkben van.
Á: Te vagy a teremtője a sorsodnak. Te már megteremtetted a valóságod. Hívd sorsnak, ha akarod! És te akkor engeded be a valóságodat, ha harmóniába kerülsz azzal, amit már megteremtettél. Még tisztábban mondjuk. Senki más nem teremti a te sorsodat. Senki más nem csinálja. Senki nem rezeg helyetted.
K: Köszönöm!
Á: Nagyon jó! Nagyon jó! Nagyon jó!