Á: Jó reggelt! Rendkívül örülünk, hogy itt vagytok! Jó összejönni a társteremtés érdekében, egyetértetek? Társteremtés a legjavából! Valóban.

Szóval itt vagy. Úgy cibáltak ide? Kapálództál, kiabáltál? Miért jöttél? Miért vagy itt? Jó dolog tudni, mi az ami ide hozott. Egy kis tisztánlátásért, harmóniáért, egy kis hozzájárulás miatt jöttél? Hogy gyakorold központi rezgésedet – egyfajta megújulás ebben az értelemben -, hogy legyenek aktív gondolataid azzal kapcsolatban aki valójában vagy, hogy az a szándék, amivel ebbe a testbe születtél meghatározóbbá váljon és emlékeztessen arra, ki vagy és miért vagy itt.

Hogy átbeszéljük az univerzum törvényeit, egyfajta fejlesztő kurzusa az erőteljes vonzás törvényének és annak, hogyan nem térül el. És hogyan nem hajlik meg, vagy lesz más számodra. Nem tesz veled kivételt, tehát, megvan a felismerés, hogy vannak energia lendületek, amik megegyeznek a teljesség, a jóság. a jó érzések, a haladás, az öröm, az egészség felé vezető úttal. És ez az út tényleg a legkisebb ellenállás útja, az út, amin mindig lenni akarsz. És néha tudatosan, néha véletlenül vagy rajta. Valaki, aki rajta van, hatással volt rád, hogy te is rajta légy. Más szóval, valaki aki vidám, jól érzi magát, te figyeled őt és te is vidám vagy, jól érzed magad, tehát rajta vagy a vidám, jó érzésű legkisebb ellenállással járó utadon.

Tehát néha mások hatására rajta vagy az úton. A legjobban azt szeretjük, ha rajta vagy az úton, mert rájöttél arra, milyen amikor rajta vagy és milyen, amikor nem. És jobban szeretsz rajta lenni, így azokat a gondolatokat gyakorlod, amik ráraknak. És leginkább azt szeretjük, ha nem valaki mást kérsz, hogy felelős legyen azért, hogy rajta vagy az úton, vagy sem. És ez az, ami kissé trükkös, mert ha valaki hatására kerültél az útra és szeretsz az úton lenni és most az a hatás nincs ott, tehát nem vagy az úton, akkor hajlamos vagy őt okolni, hogy most nem érzed jól magad. Holott nagyrabecsülést is érezhetnél, hiszen megmutatta milyen érzés az úton lenni.

De amikor bárki mást – mi emberekről beszélünk – teszel felelőssé azért, hogy jól érezd magad, akkor nagy bajban vagy. Mert az emberek… titeket annyira szeretünk…. az emberek… , mondtuk, hogy mennyire? … az emberek… mi mindegyikőjüket szeretjük, az összes embert, nagyon… az emberek szeszélyes teremtmények, akik gyakran fókuszálnak, amiből kifolyólag éreznek, ahelyett, hogy éreznének és abból kifolyólag fókuszálnának.

Azt akarod, hogy a világ tökéletesen viselkedjen, hogy jól érezd magad. De nem fog! Sok dolog van hát, amit szeretnél irányítani, egyénként, szülőként, munkaadóként, emberként és értjük az okát.

Mivel annyira szeretnéd magad jól érezni – és néha a körülmények hatására jól is érzed magad , ezért körülményileg programozottá, feltételileg programozottá válsz. Élsz és szeretsz feltételesen.

“Ha szerethető leszel én szeretni foglak. 🙂 Ha nem leszel az, akkor nem. Lehet, hogy gyűlölni foglak. És amikor én mint ember, rád ruházom a hatalmat afölött, én hogyan érzek, akkor nagyon nem szeretlek. Nagyon ellenszenvessé válok és mindent bevetek, hogy irányítsalak. Ami soha nem működik és amitől csak undokabb, dühösebb, nagyobb és önrombolóbb leszek.”

És amivel jó lenne innen távoznotok, tényleg emlékezve a mai napra az az, hogy te vagy a saját főnököd, senki más! A rezgésedet csak te tudod kibocsátani, ezért csak te vagy a felelős a benned lévő rezgéskeverékért. Csak két oka van annak, miért érzel úgy, ahogy. És ezek az okok a következők: a belső lényed nézőpontja és a te nézőpontod.

De ha ezt nem tudod és próbálod más emberek nézőpontjait figyelembe venni, akik szeszélyesek – mi annyira szeretjük őket – és következetlenek a legtöbb dolog iránt érzett érzelmeikben, akik nem tartoznak neked azzal, hogy következetesek legyenek bármi iránt érzett érzelmeikben, még abban sem, ahogy irántad éreznek.

“Megdöbbentő! Te régen szerettél. Régen boldog voltam. De most nem figyeltél rám, míg reggeliztél. Csak úgy magamra hagytál! Támogatás nélkül. Te önző reggelizabáló! Ha tényleg szeretnél, befejeznéd a kaját mielőtt felkelek! Hogy amikor felkelek, nekem szenteld az osztatlan figyelmedet! És amíg azt megkapom, rendben vagyok!”

Mire mi azt mondjuk “Dehogyis!” Mert olyanra számítasz, ami mindig kiszámíthatatlan. Tehát abban a pillanatban, amikor az összes emberről kijelented, hogy nem számíthatsz rájuk annak kapcsán, hogyan érzed magad, sokkal jobban fogod érezni magad.

Ez nem megy azonnal, mert idő kell míg elválasztod magadat hiányos segítségüktől. De mihelyst elválasztod magadat hiányos segítségüktől és a folyamatban újra harmóniába kerülsz azzal, amiben az igazi segítség rejlik, ami a belső lényed nézőpontja. Nos ez elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy tudod azt, hogy a forrásenergia kiterjesztése vagy? És tudod, hogy ez a forrásenergia mindig áramlik feléd és rajtad keresztül? És tudod, hogy ez a forrásenergia – aminek a személyes részét, ami közel van hozzád, mi belső lénynek szeretjük hívni -, tudod, hogy a belső lényed mindig, mindig, mindig tisztában van veled és mindig szeret téged? Bárhogy is legyen!

Tehát ha bűntudatot érzel, akkor az nem azért van, mert a belső lényed nem szeret, hanem azért, mert máshogy tekintesz magadra, mint a belső lényed.

Ma jól fogjuk érezni magunkat. Az a vágyunk, hogy tudatosabbá, célirányosabbá, meghatározóbbá válj a saját belső lényeddel való kapcsolatod szempontjából. Az a vágyunk, hogy az együtt töltött óráinkban, ráérezz arra, hogy képes vagy harmóniába fókuszálni magadat. És ami a legfőbb, hogy hajlandó legyél arra, hogy senkit se tarts felelősnek.

A kapcsolataid drámaian javulnak, ha érzel, amiből kifolyólag gondolkozol és valóban nem akarsz senki mást, sem véleményében, sem viselkedésében, sőt rád való figyelmében sem felelősnek tartani azért, ahogyan érzed magad. Valójában ebből fakad a szabadságod.

És ha ezt az életjátékot bárhogyan máshogy játszod, ha bárkit, bármikor felelősnek tartasz azért ahogyan érzed magad, akkor azon időre míg azt csinálod, te nem vagy ura saját életednek, a saját vonzáspontodnak. Hagyod, hogy egy tévhit legyen oka rezgésed kibocsátásának.

Á: Sokan azt akarják, hogy valaki csak megmondja nekik mit csináljanak és mit ne. Te is így vagy vele, amíg valaki, mint anyád azt mondja “Azt ne tedd!”, mire azt mondod “Te nem vagy a főnököm!” Valójában te nem akarod, hogy más döntsön helyetted. És mi szeretnénk, ha tudnád, hogy te már eldöntötted és a belső lényed ismeri az utat számodra, hogy tiéd legyen minden, amire vágysz.

K: Igen, logikus. Az önítélkezés rosszabbá tette.
Á: A függőség kétoldalú. A rezgési vonzásról szól, de van egy másik dolog. Amikor beviszel valamit a testedbe és megismerteted ezzel a trilliónyi sejttel… tudod ők milyenek? Ők annyira csodálatosak, lenyűgözőek, elképesztőek, tudnak alkalmazkodni, rugalmasak. Ők igazodnak és mindabból, amit adsz nekik, kihozzák a legjobbat. Légy te is ilyen! De tényleg mindenből, amit adsz nekik, a legjobbat hozzák ki. Ami azt jelenti, hogy kompenzálnak. Megtalálják erőforrásaikat és tovább szárnyalnak. És ez a kompenzáció amit végeznek, akkor amikor valami olyat ismertetsz meg velük, ami számukra idegen, vagy lehet, hogy nem is szolgálja legjobb érdekeiket – akár ezt is mondhatjuk -, akkor az alkalmazkodásukat te sóvárgásnak érzékeled. Mert igazodnak, beindítanak egy kis lendületet, hogy alkalmazkodjanak ahhoz, amit kínáltál nekik.

Elmondjuk, hogy evolúciótok sokszor szól azokról a környezetetekben lévő dolgokról, amiket nem jónak ítélnétek magatok számára és amikkel kapcsolatban semmit sem tehettek. Hát nem vagytok veszettül boldogok, hogy a sejtjeitek képesek alkalmazkodni hozzájuk?

Hallottad, mit mondtunk? Ebben a folyton változó környezetben, nem örülsz, hogy tudsz alkalmazkodni? Tényleg azt akarod, hogy a sejtjeid képtelenek legyenek alkalmazkodni, hogy ne tapasztalj semmi fejlődést, vagy változást? Szerintünk nem ezt akarod. Áldjuk hát és értsük meg a rendelkezésedre álló alkalmazkodó tendenciákat. Adj magadnak mozgásteret velük és ha így teszel, akkor kevésbé leszel kiszolgáltatott. Elképesztő sejtjeid kevésbé kiszolgáltatottá tesznek téged. Tehát a sejtjeid, a belső lényed nem ítél el! Semmit nem hívnak helytelennek. Tudod, kik teszik ezt? Más emberek, akik emberieskednek, akik nem nézik a nagy képet, akik nincsenek belső lényük hatása alatt, tudod.

Tehát van egy rakás ember, akiket a többiek elítélnek és irányítanak, akik útmutatást ingatag társaiktól várnak és mi mindannyiukat szeretjük, de próbáltál már valaha fejedre állni, hogy valamelyikük kedvében járj és mihelyst úgy gondoltad sikerült, meggondolták magukat azzal kapcsolatban, mit akarnak tőled? Akár bele is őrülhetsz!

A belső lényed következetes és szeret téged és a legjobbat akarja neked. És ami a legjobb neked, az a legvalószínűbb neked. Ha tehát meg tudsz nyugodni és könnyebben tudsz venni dolgokat, akkor minden könnyebb lesz! Jó? Mindet hallottad? Van még kérdésed? Hiszel nekünk? Megkönnyebbültél? Ez történt? Engedtél az ellenálláson? Igen?

K: Úgy érzem, tudom magam szeretni, annak ellenére, hogy…
Á: Annak ellenére, hogy annyira borzasztó vagy? Sejtjeid azt mondták, “Dohányzik! Alkalmazkodjunk!” De mondhatták volna, “Dohányzik! Halljunk meg most! Megtanítjuk neki a leckét! Egyszerre megszűnünk létezni most! (kipurc)” 🙂 De nem így van, ugye? Nos?

K: Mi az, amit tehetek, abban a pillanatban, amikor… mert néha egy harc, amiben… néha élvezem a pillanatot, de máskor meg…
Á: Mi azt szeretnénk, hogy megértsd, amit nekünk mondtál! Olyan sok időpillanatról beszélsz, olyan sok emberrel, témákról, amik nem annyira konkrétak minthogy dohányozz, vagy ne dohányozz. Szinte mindenki mond egy dolgot a szavaival és egy másikat tesz a rezgésével. Mi csak azt kérdezzük, mit teszel a rezgéseddel, mikor haragszol magadra? Rezgésileg mondva, nem lenne jobb, ha egyelőre haladnál az áramlattal, mert ez az impulzusod, amíg nagyobb egészségről nem döntesz?

Mi a legkisebb ellenállás útja? Leállni vele és feszültséget érezni, vagy egyelőre áramlani vele?

Csak arra kérünk, ne csináld azt, hogy a hegy tetején kiengeded a féket, üresbe rakod és előrelököd a kocsit, majd a hegy közepénél úgy döntesz elé állsz és leszoksz a dohányzásról! Ez nem megy. Maga alá darál!

Helyezd magad olyan helyzetbe, hogy elnyerd, amit akarsz.

K. Ne próbáljam annyira erősen…
Á: Ne próbálj mindenki másnak örömet szerezni. Az egész beszélgetésben… sok gondolat van erről a levegőben… az egész beszélgetésben, vissza tudsz lépni a drogok, vagy a dohányzás, vagy efféle vétkek kérdéskörének konkrétumaitól, amit meghatároztál? Visszább tudsz lépni ezektől a konkrétumoktól egy általánosabb beszélgetésbe és elmondanád mi az, amiről ez tényleg szól? Mi az amire valójában vágysz? Más szóval te azt hiszed arra vágysz, hogy leszokj a dohányzásról, de mire vágysz igazán?

K: Szeretném, ha jobban érezném magam a bőrömben!
Á: Könnyedséget, nem betegséget! Mi az amit akarsz? Mit még? Jól-létet, jól-létre vágysz. Hosszú életre, vitalitásra vágysz. Mindezeket akarod. Az örvényed tele van velük. Mi csak feltesszük a kérdést. Mindazokról a dolgokról, amikre vágysz, a világod elhitette, hogy ezeknek a dolgoknak, mint a hosszú élet, a tisztánlátás, a szárnyalás, meghiúsítója a dohányzás tevékenysége? Ebben hiszel? Mert ha ebben hiszel, akkor jobb ha nem dohányzol!

Mert erős, erős, erős ellentmondásba helyezed magad. Van egy “húzd-meg-ereszd-meg”, egy döntés, hogy ezeket akarod, viszont abban hiszel…

A mai beszélgetést azzal kezdtük, hogyha akarsz valamit, de nem hiszed, hogy a tiéd lehet, akkor valaminek engednie kell. Vagy el kell fogadnod egy nagyobb vonzás energiát, vagy fel kell hagynod azokkal a dolgokkal, amikről azt gondolod útban vannak. Hallod ezt?

Most térjünk vissza egy korábbi beszélgetésünkre! Szerinted az a dolgod, hogy az összes ellenállás faktort eltávolítsd az útból? Szükséges az összes ellenállás faktort eltávolítani az útból? Vagy mozgásba tudsz hozni elég lendületet ahhoz, hogy az ellenállás faktorok nem játszanak bele? Tudsz annyira hinni a jól-létben, hogy csak szárnyalj? Hogy el tudj költözni Los Angeles-be, azzal a levegővel, amit ott belélegeznek és szárnyalj? Mit fogsz csinálni? Elmész Los Angeles-be és nem szárnyalsz mert ott a levegő rosszabb a dohányzásnál? Az a levegő rosszabb a dohányzásnál. De vannak ott emberek, akik szárnyalnak. Hogy lehet ez?

Azok között a körülmények között nem szabadna szárnyalnod! Vagy a szárnyalásod másról szól, mint a körülményről? A szárnyalásod, vagy a nem szárnyalásod arról szól, hogyan reagálsz a körülményre és nem a körülménytől függ.

Tudod vannak akik nem szárnyalnak a legjobb körülmények között és vannak akik szárnyalnak a legrosszabb körülmények között.
Nem a körülmény a lényeg, hanem az, hogyan reagálsz rá.

És mi nem arra sarkallunk, hogy dohányozz, hanem arra, hogy semmi kapcsán ne érezd rosszul magad, amit csinálsz. Arra próbálunk rábeszélni, hogy fogadd el a jóságodat és méltóságodat, ahogy azt a belső lényed teszi. A belső lényed nem mondja, “Ma nem beszélünk vele! Megint rágyújtott! Mutatnánk neki az utat, ha leszokna, de még mindig dohányzik, elegünk van belőle.”

Benned valami ilyesmi van.
K: Most, hogy belegondolok az elhangzottakba. Hát, nevetségesnek tűnik!
Á: Az is! 🙂 Nevetséges! Nevetséges. Ti mindannyian a leggázabb okok miatt szakítjátok el magatokat!
Segített?

K: A függőségről szeretnék beszélni.
Á: Jó!
K: … és a rossz szokásokról!
Á: Jó!
K: Igen. Dohányzom és…
Á: Szokj le! Valami más? 🙂 Tehát a kérdésed?
K: Nem tudom, miért csinálom. Van, hogy élvezem, de az esetek nagy részében nem.
Á: Nagyobb dologról van itt szó ennek a cselekedetnek a részleteinél. Mert ez a cselekedet egy impulzus és egy impulzus mögött lendület van. Tehát a kérdés, amiről valójában beszélnünk kell az, hogy “Minek a hatása alatt vagyok, amikor azt az impulzust érzem?”

A minap beszélgettünk valakivel az ételekről. Beszéljünk erről egy kicsit! Szerettük volna, hogy ez az ember megértse, hogy ha gyakoroltad azt, hogy harmóniában vagy azzal, aki vagy, ami azt jelenti, hogy legtöbbször jól érzed magad. Elégedett vagy, aztán nagyon elégedett, boldog, derűs vagy és lehet, hogy néha negatív érzelmeid vannak, de rövid életűek. Uralod azt, ahogyan érzel, mert gyakoroltad azt, ahogyan gondolkodsz.

Tehát azt mondtuk ennek az embernek, hogy néha lehetsz teljes összhangban azzal, aki vagy és kaphatsz egy impulzust, hogy egyél valamit, ami a “ne edd meg” listádon van! Mert a belső lényed, tested billiónyi sejtjeire reagál. Na, gyakran hallod tőlünk a következő állítást. Ez alapja annak, ami most jön. Csak figyelj erre az erős állításra!

A belső lényed tudja hol állsz, mindenhez viszonyítva, amit akarsz. Hallottad?

A belső lényed tudja, hogy neked mi a legkisebb ellenállás útja mindenhez, amit akarsz. Jelentős állítás! Hallottad?

Ami azt jelenti, hogy a belső lényed, aki tudatában van tested billiónyi sejtjének, minden egyes sejtnek ismeri a legkisebb ellenállás útját, hogy az eljusson oda, ahova akar. Tiszta, pozitív energiák, tudatok a te sejtjeid!

De ez egy jelentős állítás: A belső lényed tudja hol állsz, mi van körülötted, ahhoz viszonyítva, amit akarsz.

Tehát a belső lényednek megvan a képessége, hogy segítsen neked összegyűjteni az együttműködő elemeket, onnan ahol vagy és segítsen téged eljutni oda, ahol lenni akarsz. Követsz minket? És hiszel ebben valamennyire?

Tegyük fel, hogy olyan környezetben vagy, ahol ilyen sok anyaghoz férsz hozzá, amit mi élelemnek hívunk. És a sejtjeid kérnek valamit. Na most, ebben az örvényben te energiára, tisztánlátásra, vitalitása vágysz. Sokféle dologra vágysz, amik mind egymáshoz kapcsolódnak. És tested sejtjei már együttműködő elemek. És mondjuk a tested sejtjei kérnek valamit, amire szükségük van, hogy csúcsteljesítményen üzemeljenek. És az, amire szükségük van, hogy csúcsteljesítményen üzemeljenek, ott van a spájzodban, vagy ebben az étteremben, vagy a közelségedben és a belső lényed tudja, hogy benne van abban a konkrét Snickers csokiban, ami a “ne-edd-meg” listádon van!

Olyan sok dologról eldöntötted, hogy nem fogod csinálni, amik felé a belső lényed impulzussal szolgálna, ha tényleg szinkronban lennél a belső lényeddel. Ezt követted? El tudod ezt egy kicsit fogadni?

Az emberek hozzák ezeket a döntéseket és mi biztosak vagyunk benne, ahogy ezek az impulzusok érnek téged többféle dolog kapcsán… néha egy zöldség, vagy gyümölcs, vagy ital kapcsán ér impulzus… sok dolog van, de sokszor az impulzusod ami közvetlenül a belső lényedtől jön, ott szerepel valakinek a könyvében, ami azt írja “Ne edd meg!” Tehát az a lényeg, hogy valahogyan el kell döntened, hogy kevésbé leszel emberi, amikor ezeket az impulzusokat követed.

Na most, olyan témát, mint a dohányzás, manapság senki nem rak olyan kategóriába, hogy “A belső lényem arra ösztönzött, hogy dohányozzak.”

De mi van, ha a belső lényed arra ösztönöz, hogy egyedül légy. A dohányzás ezt megoldja. Mi van, ha kicsit szeretnél egyedül lenni. Valójában hányan szakítanak ki időt a napjukból arra, hogy egyedül legyenek, leüljenek és elmélkedjenek, azok közül, akik nem dohányoznak? Ezt csak megemlítjük… nem minden eleme rossz! Más szóval vannak szándékaid… de mi van, ha ilyen lendület volt néhány ilyen impulzus mögött?

Amit ezzel neked mondunk az, hogy ne olyan hirtelen állítsd magadról, hogy rosszat teszel. Inkább állítsd azt magadról, hogy olyan inspirációra vágysz, hogy olyat tégy, ami előnyödre van. Mert biztosra tudjuk, hogy minden egyes ember, aki úgy döntött, hogy valamit nem fog csinálni, többet tesz belőle, mert amikor ráfókuszálsz, akkor aktívabbá válik. Tehát mi nem mennénk ennyire bele!

Ez egy olyan helyzet – ahogy a barátunk az előbb kérdezte, hogy konkrétabbnak vagy általánosabbnak kell-e lenni -, ez egy olyan helyzet, amiben mi általánosabbak lennénk. Ahelyett, hogy azt kérdezed “Akarok dohányozni, vagy sem?”, mi egy általánosabb állapotba lépnénk vissza. “Mi az, amire igazán vágyom? Vitalitásra, jó érzésű testre vágyom, örökké boldogan akarok éni.” Általánosabban fogalmaznánk. És végül, mihelyst beazonosítottad, hogyan akarsz igazán érezni, az impulzus ami eljuttat oda, erős lesz benned.

Valami ami igazán nehéz az embereknek az, hogy folyamatban lévő rezgési dolgaitok vannak… tudod korábban, mikor arról beszéltünk, mik az aggodalom együttműködő elemei, vagy mi a leterheltség együttműködő eleme?

A dohányzás együttműködő eleme a leterheltségnek. A dohányzás együttműködő eleme a stressznek, ugye? És nem lehet hasznos? Úgyhogy, menj és dohányozz! 🙂 De, nem ezt mondjuk, ugye? Nem ezt mondjuk, de azt igen, hogy ne csinálj valamit és érezz rosszul iránta. Mi azt mondjuk, hogy amikor csinálsz valamit és rosszul érzel iránta, akkor az, hogy rosszul érzel iránta jelzője annak, hogy nem vagy kapcsolatban belső lényeddel. És a belső lényed nem hagy el, mert dohányzol. Nem amiatt a tevékenység miatt, amit végzel fosztod meg magad belső lényedtől, hanem azért fosztod meg magad belső lényedtől, mert elítéled azt a tevékenységet, amit végzel. Hiszen a belső lényed nem ítél el téged, de ha te igen, akkor azzal elválasztod magad tőle.

Az a rombolója a tapasztalatodnak, hogy elválasztod magad attól, aki vagy, nem a tevékenység. (taps)

Tehát azok, akik statisztikákat készítenek, azt mondják “De úgy néz ki, ezek a dolgok együtt járnak!” Nos, okkal járnak együtt. Más szóval, azért járnak együtt, mert azokban, akik általában úgy éreznek, elég ellenállás van ahhoz, hogy megfosszák magukat a harmóniájuktól.

Elhangzott pár dolog, van kérdésed?
K: Hát ö…
Á: A mondandónk lényege, hogy amivel foglalkoznod kell, nem a tevékenység, hanem az, ahogyan a tevékenység mögött érzel. És egyre jobban, ahogy egyre több pillanatban érzel elégedettséget, nagyon elképzelhető, hogy az impulzusaid változnak.

De amíg be nem azonosítottad magadnak, mi az elégedettség, biztosra nem fogod tudni, milyen impulzusok érnek a belső lényed hatására, vagy milyen impulzusok érnek valami másnak a hatására. És erre rá kell jönnöd. Tehát nem akarjuk, hogy a viselkedéssel foglalkozz, hanem azzal, minek a hatása alatt vagy és aztán a többi könnyű. Logikus?

Sokan azt akarják, hogy valaki

Á: Azt mondod nekünk, hogy “Szeretem az általánosságot. Megkönnyebbülést ad. Ábrahám, most megkönnyebbülést adtál nekem, ahogy téged hallgattalak. Megkönnyebültem. De szeretném, ha a lendület gyorsabb lenne. Többre vágyom a megkünnyebbülésnél. Azt akarom, hogy energia áramoljon ebben a témában.” És mi néha nem szolgáljuk ezt a kérést, mert néha a vágy ereje nem támogatja és nincs meg a rezgési készenlét és az általános szabály az, hogy fokozd fel a vágyat, mikor nyitott és kész vagy! De ha akkor fokozod fel a vágyad, amikor nem vagy kész és nyitott, akkor elszállna a megkönnyebbülés és a stressz lépne helyébe. De mivel biztosan tudjuk, hogy ez itt nem fog megtörténni, ezért játszuk veled a buta játékod! (taps)

Tehát, te elmondod milyen általános állapotban vagy, mi meg megmérjük rezgési hőmérsékletedet és meggyőződünk róla, hogy helyes, amit gondolsz. És ha nem, segítünk helyrerakni és rendben lesz, ok?

Nos, beszélj az elégedettség és a jól-lét benned lévő általános érzésének állapotáról!

K: Létezem, itt vagyok. Ebben a teremben, pont itt. Most, pont most, nem később, most, minden rendben van ebben a pillanatban, ebben a székben. A dolgok rendben vannak.
Á: És nem csak, hogy most minden jól alakul a számomra, de én teremtettem a helyzetet, ami ide hozott. És az esélyek nem voltak annyira jók. 🙂
K: Az első dolog, amit hallottam, ahogy a terembe léptem, hogy itt ezer ember van, mire én “Áhhh! Ez ma nem lesz meg!” (taps)

Á: Ezzel most azt mondtad, hogy vágyad ereje felülírta hitedet. (taps) Ami azt is jelenti, hogy a hiedelmeid, habár akadályoznak, kínoznak és egy kis negatív érzelmet adnak, a vágy egy erőteljes tényező és nálad ez a helyzet. “Tehát, mivel ezt a szituációt én teremtettem, ezen esélyek ellenére, biztosan tudom, hogy bármit elérhetek, amit akarok! És ez nem csak valami, amit fizikai utamon szedtem össze. Legbelül hinni tudom, hogy erre születtem. Gyerekkorom óta érzem, hogy hatással tudok lenni erre a világra.” Kezdesz libabőrözni? A közönség fele igen! “Gyerekkorom óta tudom, hogy ebbe a fizikai tapasztalatba nagyon erős küldetéssel érkeztem. Azzal a céllal, hogy felemeljek másokat, hogy kapcsolódjam ehhez az erős, világokat teremtő energiához és azt úgy sugározzam, hogy a hatására mások harmóniába kerüljenek.”

“Tehát ezen az erőteljes jövőn – hívhatod akár tapasztalatnak -, amit előre bocsátottam, régóta rajta vagyok és a belső lényem is. És a hatására nagyon érzékennyé váltam a rezgésre, mert amikor engedem, hogy megpillantsam és az útjára kerüljek, akkor nulláról 88 mérföldes sebességre nagyon-nagyon gyorsan felgyorsulok! (taps) Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon gyorsan elérem! Sőt néha az emberek azzal vádolnak, hogy mindent vagy semmit alapú, vagy egy kicsit mániás-depressziós, vagy egy kicsit kétpolusú vagyok, mert amikor szárnyalok, akkor tényleg szárnyalok és amikor nem, akkor azt kicsit sem kedvelem. És a körülöttem lévők érzik.

De ez elárulja nekem, hogy a vágyam ereje mindig a helyén volt, tehát egy rakás lendület már régóta úton van. És most nem csak azt érzem, hogy valaminek a küszöbén vagyok itt, mert sok küszöbön átléptem már, de érzem azt, ahogyan ez eddig nekem alakult, számomra alakult így és nem ellenemre, hanem a javamra.

Az élettapasztalatomban történő dolgok vágyam erejét hangsúlyozzák, ami a legnagyobb vonzáspontom.

Ha vágyam nincs, semmim sincs.

Ezeket a vágyakat már akkor indítottam, mielőtt tudatában lettem volna, hogy ez az amit csinálni akarok. A belső lényem teljesen ráállt és végig olyan dolgokhoz irányított, amik olyan érzést adtak, amíg a fizikai tapasztalatomból olyan elvárást finomítottam ki, hogy egy a világot jobb hellyé tévő színész vagyok. Tudom, hogy erre születtem.

Szerepeket jöttem játszani amik másokat felemelnek, hogy olyan dolgokat találjanak meg magukban, amiket lehet, hogy nem találnának. Tudom, hogy egy kép felér ezer szóval és tudom, hogy ez a módszer, ez a film ezer szónál sokkal többel felér. Tudom, hogy így lehetek másokra a legnagyobbb hatással. Tudom. Én erre születtem! Én erre születtem! (felkiált) (taps)

Tudom, hogy erre születtem. És ennél kevesebb nem fog történni. Olyan helyzetben vagyok, amiben sok a lehetőségem. Csak relaxálnom kell és engednem, hogy kialakuljon, hogy azt tegyem, amire születtem. Erre születtem. Minden lépésére. Váltópontokért jöttem. Ezekre születtem. Arra, hogy nem mindig mennek jól a dolgok. Arra születtem, hogy nem mindig mennek jól a dolgok. De azokért a szándékokért születtem, amik azelőtt lendültek mozgásba, még mielőtt ebbe a fizikai testbe jöttem. És biztosra tudom, hogy ennek a kimenetele, a folyamatos kimenetele elégedettségemre fog válni.

És ezekre a nagy álmokra érdemes várni! Nem a rezgési valóságára vágyom, mert arra rá vagyok hangolódva. Ez itt ma annak a bizonyítéka. Erre az összejövetelre egy erőteljes vággyal érkeztem a szívemben, egy olyan helyzetbe hoztam magam, alkalmazva azt amit még a székben ülve is tanultam és az univerzum olyan gyorsan reagált rám, hogy tudassa velem azt, hogy bármi lehetek, bármit elérhetek és bármire szert tehetek, amikor csak akarom, csak egy kicsit gyakorolnom kell. (taps)

És Esther az üzeni, hogy ha bármire szükséged van, hívd fel!

Á: A forrásnak és annak a forrásnak az energiája, aki vagy, összejön egy fókuszált módon úgy, hogy te felismered, érzed, tudod, azzá és eggyé válsz vele, egy ideig teljesen az vagy… ez az életet adó energia, amire egész nap, minden nap vágysz és van úgy, hogy könnyebb, mint máskor és most könnyebb. Nem mintha mások közössége is kellene ahhoz, hogy megtaláld kapcsolódásodat, mert nem kell. Nem szükséges másokkal összejönnöd, hogy energiádra találj. Az energia mindig hozzád áramlik. A forrás energiája a te energiád, ami valójában a szeretet energiája. Amire az emberek néha közhelyként tekintenek és nem akarják befogadni, de az valójában az.

A teljességed, ami mindig áramlik hozzád és van úgy, hogy jobb rezgési, hozzáállási állapotban vagy, mint máskor és ez egyike azon lehetőségeknek, amikor csak ülhetsz, relaxálhatsz és szinte fürödhetsz annak a teljességében, aki vagy. És érezheted egy kicsit, hogy annak a teljessége, aki vagy, legyen a domináns és hatással legyen arra, ahogy érzel dolgok iránt, segítsen a hangulatváltásodban, felemeljen téged arra a rezgési frekvenciára, aki valójában vagy.

A jó hangulat nagyon fontos, de az emberek annyira félreértik és alulértékeik.
Te nem keresed a jó hangulatot. Sőt néha a bátorság, vagy a helyeslés iránti kutatásodban, valami mást keresel, nem a jó hangulatot.

Néha a kemény munkát keresed, valamit, amit megragadhatsz, amivel szemben bizonyíthatod magad. Azt várod, hogy az élet tapasztalatokat bizonyítson, ahelyett, hogy tapasztalatokat adjon.

Ha tehát ma, ahogy együtt játszunk, el tudjuk érni, hogy figyelj ránk és egy kicsit meg tudunk győzni jó hangulatod fontosságáról, mert az érzelmeid – a hangulatod – pillanatról pillanatra, pillanatról pillanatra, pillanatról pillanatra – soha nincs vége – jelzi a magad és magad közti rezgésegyveleget. Jelzi, hogy mennyit engedsz be a nagyobbik részedből.

És ami nagyon érdekes! Nagyon szeretnénk, ha ezt meghallanád! Az a nagyobbik részed állandóan áramlik hozzád! Ami nem kérdés. Hogy mennyi szeretet áramlik hozzád, az nem kérdés, ugye? Hanem az, hogy abból a hozzád áramló szeretetből mennyit engedsz be! Amit a hangulatod vezérel.

Te nem tudod vezérelni a pillanatban, mert a hangulatod, nem a most produktuma. A hangulatodat egész nap gyártottad, vagy talán még régebb óta… óta! 🙂

De nem kell, hogy így legyen. Nem kell, hogy csak ma legyen. Mert amikor felébredsz, akkor tiéd lehet egy tiszta, világos vonzáspont. De emberként van valami, amit nagyon szeretsz “AZ E M L É K E D!” 🙂 🙂

Tehát ahogy felébredsz, teljesen tisztán, aztán eszedbe jut mi volt tegnap és 20 éve, akkor megzavarod azt, ami tiszta lehetne más rossz hangulatú emlékekkel. És igazad van, ezt nem csak úgy kitalálod, csak úgy nem döntöd el, hogy rossz hangulattal ébredsz. Nem azzal kelsz fel, hogy “Uhhh, de jól érezem magam! Nézzük mit tehetnék vele!” 🙂 “Ohhh igen, emlékszem, mikor az történt” 🙂 ” Emlékszel? Emlékszel, mikor az történt? Emlékszel mikor én jó, te rossz voltál?” 🙂 “Emlékszel, mikor az összes szándékom tökéletes volt, a tieid pedig nem?” 🙂 “És emlékszel mit tettél velem? Emlékszel te mit tettél velem, amitől én rosszul éreztem magam?” 🙂 “Hát nem most tetted, de most megint megtörtént, ahogy eszembe jutott mennyire rossz voltál. Eszembe jutott és most rossz hangulatban vagyok és most nem kapom meg a szeretetet, amit a forrás és mások felém áramoltatnak, tehát változó érzelmek vannak bennem. Érzem a feszültséget magam és magam között.

Attól függően mekkora, lehet hogy frusztrált vagyok, bosszankodok, irritált, vagy dühös vagyok. Lehet, hogy valódi harag van bennem, vagy teljesen megtagadom azt aki vagyok, ami depresszióban mutatkozhat. De mi csak azt akarjuk tudd, ezt nem kell csinálnod!

Nem kell a tehetségedet, az emlékezési képességedet arra használnod, hogy magadat ellenállásban tartsd magaddal. És valójában erről szólnak az ilyen típusú beszélgetéseink. “Ma ebben a pillanatban magamból mennyit engedek átáramolni?” Ami valójában a fókuszodról szól, ugye? Arról, hogy mire figyelsz most, most, most, most, most, most, most és ez annyira érdekes, mert amire figyelsz, az az életed! És az életed, az életed rezgési reakciókra tanít.

Szóval, ha valami olyan amit nem szeretnél, megtörténik, amire rezgésileg reagálsz, akkor rezgési reakciót bocsátasz ki és mi történik? Te tudod mi történik! A vonzás törvénye arra reagál, amit kibocsátasz. Mire te azt mondanád “Igen, vállalom, hogy kibocsátom, de az annak az embernek a hibája, aki vagyok.” Mire mi “Legyen úgy, mindegy honnan jön a dolog! De ha felismered, hogy teljes mértékben arra történik reagálás, amit kibocsátasz és hogy több uralmad van a kibocsátásod felett, mint gondolnád és többé nem adod át másoknak az irányítást feletted… ne hagyd, hogy irányítsanak, azzal, ahogy reagálnak rád!

Amikor az ő szemszögükből nézve úgy viselkedsz, hogy nem elégedettek és ennek nem örülnek, akkor néha örömet akarsz nekik okozni, mert ez az a reakció, amit jobban szeretnél, de ha így teszel, akkor elveszted azt a képességedet, hogy felismerd azt és harmóniába kerülj azzal, ahogy a belső lényed tekint rád és arra, mi folyik ebben a pillanatban.

Tehát lényegében azt csinálod, hogy más útmutatását választod… aki lehet, hogy harmóniában van, lehet, hogy nem… lehet, hogy abban van, egy nagyon jó hangulatban és amikor valaki olyanra fókuszálsz, aki tényleg ráhangolt, élénk és lelkes, akkor jól jön neked, mert felemelhet, hogy jobban érezd magad.

De ha az ő hangulata határozza meg a tiédet, akkor olyan mély kakiban vagy!!!
Mert bárkinek változhat a hangulata, csak a belső lényedé nem.
Számíthatsz arra, hogy a belső lényed mindig szeret.

Tehát ha a szeretetet az összes rossz helyen keresed, mint például minden más embernél ezen a bolygón, akkor kissé kiszolgáltathatod magad az ő hangulatuknak, ami hatással van a tiédre.

De ha megérted, hogy te irányítod, hogyan érzed magad. De nem tudod hirtelen, nem tudod ma megtenni, ha tegnap nem tetted meg. Más szóval, ha minden nap az a meghatározó szándékod, hogy jó érzésű dolgokat keress, függetlenül attól, hogy a múltba, a jelenbe, vagy elvárással a jövőbe tekintesz, harmóniába kerülhetsz azzal, ahogy a belső lényed látja és ha így teszel, akkor jó hangulatban vagy. Máskülönben kétes és attól függ, ki van egy szobában veled és ő hogyan érez.

K: Jaaa, raktam pár cuccot az örvénybe! És bulizni akarok! És minderre egyszerre jöttem rá, hogy annyira szeretem anyámat és a testemet, és EZT annyira szeretem. Mindez a dolog ide jött! És szeretem itt, az itt örökkévalóságát. Nézd Ábrahám, mi itt vagyunk!
Á: Légy az itt küszöbén, az itt küszöbén, igaz?
K: A küszöbön, a küszöbön… Van több!
Á: Sokkal több!
K: Ez jó! Beszélni akarok! Érezni akarom. Úgy érzem, amit beleraktam, az valami nagyon jó! És tudom, ha bevonzok valamit, akkor valamit kirakok és valami többet bevonzok és lehet, hogy az is kirak valamit és … tehát a lényeg a jól-lét! És tudom, hogy nagyon erős jól-létre vágytam és annyira a befogadásának irányába fordultam és elfogadom!
Á: Te így születtél és az úton újra felfedezted!
K: És ez nagyon erőteljes! Tényleg nagyon jó érzés!
Á: Mit gondolsz, be tudod azonosítani a titkot? Nem is titok, csak annak tűnik, mert a legtöbb ember nem teszi. Mit gondolsz, mi az alapvető oka, vagy titka, hogy ilyen könnyen visszatértél a pozitív elváráshoz?

Mert ott születtél, mint mindenki más és most megint ott vagy. A szavak, amiket mondtál és az a rezgési leírás, amit sugároztál, tudatja velünk, hogy a pozitív elvárás állapotában vagy. De nem mindig volt így. Tehát mi volt az a fordulópont, amitől ebbe az állapotba kerültél? Meg tudod fogalmazni?

K: Hogy… mi volt a fordulópontom?
Á: Mitől döntötted el, hogy “CSAK LAZÁN!” ? 🙂
K: A jó érzés utáni vágy. A rossz érzés… Nem akartam magam rosszul érezni többé. És jól akartam magam érezni.
Á: Szerinted a jó érzés utáni különleges vággyal születtél, amitől nem voltál hajlandó rosszul érezni magad? Szerinted mennyi ideig éltél ebben a gyönyör testben úgy, hogy rosszul érezted magad? Szerinted mennyi időbe került, hogy a fókuszodat újra harmóniába irányítottad?

K: Megismételnéd?
Á: Nos, igen, de akkor a sztorit nélküled meséljük el. 🙂 🙂 Mert szeretnénk, ha mindannyian ezt hallanák rólad. Nos az életet a következő módokon lehet élni. Ez annyira hasznos lesz neked és mindannyiuknak. Tehát itt vagy a fizikai testedben a forrás kiterjesztéseként. Igaz? Ezt ugye mindenki érti? Tehát éled az életet, tudod mit nem akarsz, ezért tudod, mit akarsz és vágyrakétákat indítasz útnak. Egy olyan valóságot, egy rezgési valóságot teremtesz, amivel nem tartod a lépést. Kontrasztos életed többet és gyorsabban teremt annál, mint amivel tartani tudnád a lépést. Tehát a legtöbb emberrel az történik – mivel figyelmen kívül hagyják az érzelmeiket, nincsenek igazán tudatukban belső lényüknek -, hogy élik az életet, rakétát indítanak és semmit nem tesznek, hogy felé haladjanak. Aztán az életet nehezebben élik, erősebb rakétát indítanak és semmit nem tesznek, hogy felé mozduljanak. Aztán élik az életet, egy másik rakétát indítanak és semmit nem tesznek, hogy felé mozduljanak. Tehát a szakadék aközött, amivé váltak és amivé válni engedik magukat, egy élesebb, érzelmileg negatívabb érzéssé válik. A legtöbb ember így él. Aztán, néha meglátják a fényt, más szóval néha van olyan tapasztalatuk, hogy van egy nagy felismerésük, valami nagyon rossz történik, amitől nagyon jól akarják érezni magukat és utat találnak hozzá és a változás tudatossága új életmódjukká válik. És ez történik a legtöbb emberrel. Ez történik a legtöbbekkel, akik eljönnek ezekre az összejövetelekre. A legtöbb emberről azt mondjuk és a legtöbbről, aki itt van, hogy hagytad, hogy az élet nehezebb legyen, mint lennie kéne, mielőtt megelégelted volna és elkezdtél volna tenni érte valamit.

Te nem ilyen ember vagy. Te olyan vagy, aki akart és harmóniába került, akart és harmóniába került, akart és harmóniába került, akart és harmóniába került, akart és harmóniába került, tehát soha nem hagytál nagy különbséget aközött, ahol lenni szerettél volna és ahol voltál.

Ezt tükrözték hozzánk intézett nyitó szavaid. “Én szeretem ezt és szeretem ezt és szeretem ezt és szeretem ezt és szeretem ezt. Tehát két módja van – van több is – de ezen a két jól elkülöníthető módon élheted az életet. Lehet fontos neked, hogy jól érezd magad, így is születtél, lehetsz érzékeny az érzéseidre és tehetsz valamit érte, fokozatosan, hogy az egyensúlyodat fenntartsd. Azok, akik ismernek azt mondják majd “Jaaa, ő mindig laza volt, soha nem hagyta, hogy bármi igazán zavarja. Mindenből a legjobbat hozta ki. Elvolt, egy boldog csávó. Egy boldog ember!”

De amit az emberek szinte mindenki másról mondanak, az az, hogy ” Jaaa, sok stresszt és feszültséget tapasztal.”
Érted mire célzunk? Nos, most, hogy pontosan beazonosítottunk… van-e valami, amit akarsz tőlünk? Szerinted csak azért jöttél ide, hogy szemléltesd a LAZASÁGOD? 🙂 🙂
Mi ezért választottunk! De neked mi volt a szándékod?
K: Egy megerősítés! De… ja… mert tudom, hogy rezgési, mielőtt fizikai és…
Á: A válasz igen!
K: Oké, nincs több kérdésem. (taps)

K: Annak a tapasztalata, hogy van egy kapcsolatod, ami túlmutat a hangulaton… ahogy említetted is, felébredni tiszta állapotban, jó hangulatban és az legyen a legfontosabb, hogyan érzem magam… az egy előfeltétele a kapcsolatnak, a forrással való kapcsolat növekvő lendületének…
Á: Mindezzel egyetértünk, de nem gondolod, hogy a hangulatod a jelzője, hogy abban az állapotban vagy? Épp úgy, ahogy a hangulatod a jelzője, hogy kapcsolatban vagy, hát nem a jó hangulat az, amit legvégsősoron keresel? Hát nem arról szól az egész, hogy jól érezd magad?
K: Arról?
Á: Mi kérdezzük tőled! Mi kérdezzük! Nem arról szól?

K: Hát, amikor anyámmal akarok kommunikálni – nem fizikailag -, apámmal, nagybátyámmal, akkor szerintem azért vágyom rá, hogy jobban érezzem magam. Amikor… amikor Ábrahámmal akarok beszélni…
Á: 22-es csapdája, ugye? Beszélni akarok velük, hogy jobban érezzem magam, de jobban kell éreznem magam, mielőtt beszélni tudnék velük. Esther évek óta mondogatja, hogy ez univerzális hiba! 🙂

“Srácok, először adjátok meg nekünk a kapcsolatot és aztán jól érezzük magunkat” 🙂
És erre mi azt mondjuk ” Tudjuk, tudjuk, tudjuk, tudjuk!” De ha ez lehetséges volna, akkor azt jelentené, hogy megtehetnék, hogy csak úgy belevisszük a tapasztalatokba a szeretetünket és a tudásunkat, ami elvenné tőletek, hogy szabad akaratból teremtsetek.

K: Akkor csak jól akarjam érezni magam? Csak jól érezni teljesen… értékeljem a helyzetemet, értékeljek minden pillanatot…

Á: Kezdjük ezzel! Mert ez egy nagyon egyszerű beszélgetésnek tűnhet, mégis alapvető és igazából az egyedüli beszélgetés. És a témája a viszonylagosság kapcsolata. A kapcsolat a te rezgésed és a belső lényed rezgése között. Amikor elfogadod, hogy annak a kiterjesztése vagy, nem különülsz el tőle, hanem a kiterjesztése vagy, addig a fokig, míg engeded a kapcsolódást a kiterjesztésben. Más szóval, lehetsz te a forrás kiterjesztése, annyira távol kiterjeszkedve, hogy emberieskedéses dolgokra fókuszálsz és nem engeded magadnak a kapcsolódás tudatosságát a kiterjesztésben. És úgy érzékeled, hogy nem engeded a kapcsolódást a kiterjesztésből.

Értitek mire célzunk? Az mindig ott van. A belső lényed rezgésileg mindig feléd nyúl, de ha nem érzékeled, hogy ezt teszi, ha nem érzékeled, hogy ott van, akkor az érzékelésed az egyetlen, ami számít.

Nem számít, hogy a belső lényed mennyire szeret téged, ha te nem tudod. Mert, ha nem tudod, akkor nem engeded be a jó cuccokat. És okolod, amit okolsz, sikered hiányáért… ahogy mi szoktuk mondani a siker, amire mind vágytok, annak a kapcsolódásnak az érzését jelenti.

Tehát úgy véljük nagyon érdekes, hogy ma az első beszélgetésünk veled van – és te sokban hasonlítasz másokhoz -, akinek nehéz elfogadni, vagy akár kifejezni, hogy az öröm a cél. Az öröm a cél.

Eszedbe jut bármi, amit valaha másért akartál volna, bármi, amit másért akartál volna, mint azért, mert úgy érezted, hogyha meglesz, akkor jobban érzed magad?

Ha megmutatod magadnak, hogy tényleg könnyű szituáció, hogy harmóniába kerülj belső lényeddel, mert soha nem fordul elő, hogy a belső lényed ne fókuszálna rád, vagy ne nyúlna feléd.

Ezt annyira leegyszerűsítjük, hogy bosszantó lesz. De olyan, mintha egy nagyon magas épület tetejének pereméről lógnál, egy szirtről valahonnan és kapaszkodsz és most jó a fogás és a belső lényed épp ott van, szilárdan, biztosan, egy nagyon jó tartókábellel, az egész világon a leghosszabb karral és a legerősebb fogással és nyúl érted, de te úgy viselkedsz, mintha nehéz lenne.

“Nem érlek el!”, “De itt vagyok!”, “Még mindig nem érlek el!”, “De itt vagyok!”, “Még mindig nem érlek el!”, “De itt vagyok!”, “Még mindig nem érlek el!”, “De itt vagyok!”, “Még mindig nem érlek el!”

Hát olyan véleményed van, ami megfoszt a világ legegyszerűbb dolgától. A belső lényed pont oda jön, ahol vagy, egész nap, minden nap, minden témában, ami fontos neked. És te úgy teszel, mintha nem találnád a belső lényedet. Vagyis nem úgy teszel! Nem tudod megtalálni a belső lényed, ha nem gyakoroltad a tudást, hogy a belső lényed létezik, ha nem vetted észre, milyen gyakran ott a tisztánlátás.

Hagytad és normális, hogy ezt tetted, hagytad hogy az érzékelésed erről a segítségről félretájékoztasson téged. Azt gondolod, csak mert nem látod a segítséget, az nincs ott.

Azt gondolod – csak mert eltart egy darabig, hogy úgy manifesztálódjon, hogy nyilvánvaló legyen -, hogy az nincs ott.

De ha azzal az érzéssel tudnál a mai összejövetelről távozni, hogy ott van és nyúl érted és ha egy picit megpróbálnád ezt elfogadni…

Nos, mi kell, hozzá? Mi az az egy dolog, amit tehetsz, amit mindenki megtehet, amitől egyszerűvé válna annak a résnek a zárása? Mit tudhatnál? Mit próbálhatnál tudni? Mit hihetnél? Mit remélhetnél hinni, ami zárná azt a rést?

A belső lényem szeretete állandó felém és nem kell kiérdemelnem.

A világom, az emberek a világomban, máshogy tanítottak. A helyeslésemet keresték. Akarják hogy helyeseljem őket, vagy ők akarnak helyeselni engem. Vannak indítékaik, gyakran, nem mindegyiknek.

De ha hagyod másoknak, akik szeretetet adnak, majd visszatartják, akik odaadják, majd visszatartják, akik megmutatják neked, hogyha kedvükben jársz, akkor szeretnek, de amikor nem jársz a kedvükben, akkor nem szeretnek.

Tehát egyáltalán nem tudod, mi kell, hogy szeretetet kapj, és lehet, hogy rávetíted mindezt a szart arra, hogy milyen a belső lényed!

Lehet, hogy nem tudod, hogy a belső lényed feltétel nélkül szeret téged. Mindig így volt és így lesz. És mindig veled van. És neked nem kell az érdemességedet bizonyítani, vagy kiérdemelni. Csak azt kell tudnod, hogy a belső lényed ott van, csak engedd be és fogadd el a segítséget. (taps)

És ha ezt megteszed, akkor az első dolog, ami történik, hogy életedben senkit sem kötsz semmihez. És sokuknak tetszik, mert teher voltál. De sokuknak nem, mert ezt a játékot játszották teljes gőzzel, de most, hogy máshogy viselkedsz, nem tudják, mit kezdjenek veled.
Úgyhogy lehet egy kis felfordulás, ahogy az egyensúlyukat keresik az egészben. Segített?
K: Csodálatos! Csodálatos! Nagyon köszönöm!

K: Helló! 22 éve találkoztam a lelki társammal és boldogan élünk, csodálatos karrierem van, de mi ketten közte vagyunk annak a 11 millió amerikainak, akik nem házasodhatnak. Két nő vagyunk. És kíváncsi vagyok Ábrahám miként vélekedik erőfeszítéseinkről, hogy a kapcsolatunkat törvényesen elismerje az ország. Amikor a pap azzal kampányol és azt mondja, hogy a kapcsolatunk rendellenes és amikor az USA 34 tagállama állami alkotmánymódosítást hozott, ami akadályozza, hogy a kapcsolatainkat valaha is elismerjék. Fáj a lelkemnek, a szívemnek, hogy az emberek azt hiszik, mi olyan rossz emberek vagyunk. És félelmetes belépni egy terembe és azt gondolni “Te jó ég, minden egyes állami választáson az emberek 60 százaléka azt gondolta erkölcstelen vagyok”.

Á: Ők egymást sem kedvelik! 🙂 🙂 Azt akarjuk neked mondani, mert azt kérded tőlünk, amit gondolunk és első szavaink azok, hogy lényegtelen az, amit bárki gondol arról, amit csinálsz. Tehát egy pillanatig sem hisszük, hogy neked az ő jóváhagyásuk kell, hogy tudd a szeretetedet. Mire jó az a hülye darab papír egyébként is? Mire?
K: Nagyon fontos, és értékelem…
Á: Miért? Miért? Miért annyira fontos?
K: Mert az ország törvényei támogatják az egészséges és tartós házasságokat. Társadalombiztosítás, végrendeletek, adók a párok elhalálozása kapcsán, a házas párokat nem adóztatják, de minket igen…
Á: De ez mind hiánytudat! Várj egy kicsit! Mindenki amiatt aggódik, mit, vagy mit nem kap az államtól. Így elszakítják magukat bőségük örvényétől és a kormányt használják – ha ad, ha nem – kifogásként arra, hogy nem engedik bőségük áramlását.

Nem hallottad, hogy egész nap arról beszéltünk, hogy miként életedet éled, létrehoztad saját rezgési letétedet és hidd el, sem a kormány sem a társadalombiztosítás nem kulcsai!
Ismered azt a bőséget, ami feléd áramlik? Nem láttad milyen jelentéktelen alamizsnát kapsz egyébként is tőlük?
K: De igen!
Á: Az nevetséges! Semmi köze ahhoz a bőséghez, ami te vagy. Ne hagyd, hogy mert nem értik az értékedet, ne hagyd hogy ez legyen a kifogásod, hogy elszakítsd magad a bőséges erőforrásoktól!
K: De hogyan teremtesz változást a világban? Ezt próbálom elérni. Változást teremtenék! De én nagyon boldog vagyok! Nagyon vagyonos és sikeres vagyok! És van lelki társam.
Á: De halld azt, amit mondasz! Azt mondod “Nem szeretem, ahogy a világot szemlélik, tehát szeretnék a szemléletmódjukon változtatni. Mert nem szeretem, ahogy engem megkötnek.”
K: A törvényeken akarok változtatni.
Á: De halld azt, amit mondasz! “Nem tetszenek a törvények, tehát változtatni akarok rajtuk.” Mire ők azt mondják “Nekem azok a törvények nem tetszenek, tehát változtatni akarok rajtuk.” Mire te azt mondod “Legalizálni akarom a melegek házasságát!” Mire ők “Mi nem akarjuk a melegek házasságát legalizálni!” Tehát a törvény egyszer így, aztán úgy, egyszer így, aztán úgy néz ki. És mindenki a másikat használja kifogásként arra, hogy megfossza magát attól a bőségtől, amit megkapna, ha nem ütné bele az orrát mindenki más dolgába!

K: Akkor, hogyan lesz változás?
Á: Változás attól lesz, hogy amikor olyanra tekintesz, amit igazságtalannak ítélsz meg, te valami mást kérsz. És amikor kéred, megadatik. És amikor felhagysz azzal, hogy szembe feszülsz ellenzékeddel, akkor megjön, amit kérsz. De ha az, amit kérsz, arról szól, hogy mások máshogy cselekedjenek, majd azt nézed, hogy nem hajlandóak megtenni, akkor pontosan attól a változástól fosztod meg magad, amit életed kért.

Tehát a legtöbb változás nagyon lassan történik. Amikor az ellenállásosak kipurcannak és új ellenállás nélküliek születnek.
K: Úgy tűnik ez a tempó jellemzi itt a dolgokat.
Á: Nem kell, hogy így legyen. Az egésztől szabaddá teheted magad itt ebben a pillanatban. Kiléphetsz belőle és soha többé nem kell, hogy zaklasson.

K: Tudod Ábrahám én szabad vagyok. Megvan a szabadságom.
Á: De ennek a kényelmetlenségnek a kötöttségétől nem vagy szabad. Más szóval, ez egy küszködés neked. Mert nem tudod magad megértetni velük.
K: Tehát nem okés az, hogy változtatni akarunk a törvényeken? Akkor mi van egy mozgalommal? Hogyan lehet legitim módon változást elérni méltósággal Ábrahám szemszögéből?

Á: Nos, minden rendben van. Rendben van, ha igazságtalanságot látsz és az is rendben van, ha szeretnéd, hogy máshogy legyen. És az is rendben van, ha máshogy látod és nagyon rendben van, ha úgy éled, mintha máshogy lenne. De bármikor, amikor visszanézel és azt látod, semmi nem változott, saját álmoddal szállsz szembe. És ez az, ami fáj neked. Más szóval az álmod lenyűgöző, életed eredményeként. Sőt azért születtél, hogy megéld ezt a kontrasztot, hogy életet adj ennek az álomnak. Ezért érzed ezt ennyire jelentősnek. Tehát megszülted az álmot és a nagyobbik részed már éli, és bármikor visszanézel arra ami van, a saját álmoddal szállsz szembe, széttéped magad, és őket vádolod.

K: Akkor csak nézzem azt az álmot…
Á: Éld, légy egy vele és ne keress bizonyítékot, ami nem támogatja! Amikor csak azt mondod “35 állam és 47 ez, meg 152 az”, amikor csak megszámolod azokat a dolgokat, azt a bizonyítékot arra használod, hogy elválaszd magad a rezgési letétedtől. Nem okolunk, hogy mérges vagy rájuk, de ezt te csinálod.

K: Jó! Akkor most mondok egy beszédet. Mit mondjak az embereknek?
Á: Mondd azt, “Nem tudom veletek hogy van, de hiszem, hogy én így születtem.” Mire ők azt mondják “Mi is így hisszük!” Mire te azt mondod “És én tudom, lényem minden sejtében érzem, hogy nem csak így jöttem, hanem szándékom volt így jönni. Sikeres rajtot vettem és most itt vagyok! Aztán éltem ebben a világban, amiben oly sok csodálatos dolog van, és elkezdtem a sok csodálatos dolog között néhány olyat látni, ami nem annyira csodálatos. Ezek fájdalmat okoztak. Mert csodálatos világra vágyom, nem csak magam, de mások számára is. Valamiért soha nem tudtam elválasztani magamat másoktól. Nekem fontos az élet, fontos a jól-lét, fontos mások felemelése. Akarom, hogy az emberek boldogok legyenek. Én boldog akarok lenni. Tehát ahogy életemet éltem, sokféle új ötletnek adtam életet – éreztem, ahogy megtörténik. Van egy álmom arról, milyen lehet az élet ezen a bolygón. Látom az időt, amikor az emberek változatosságban élhetnek, személyiségi, nemi, pénzügyi, szexuális és bármilyen más irányultságuk szempontjából. Egy sokszínű világot látok, ami erőt és alapot nyújt egy hatalmas táguláshoz. Egy világot látok, ahol másságainkban találjuk meg igazi erőinket. Egy világot látok, amiben összejövünk különbözőségeinkben, nem egyetértve egymással, de megértve azt, hogy a másságaink szolgálnak alapot teremtéseinknek. És hogy ebben a teremtésben van elég mindnyájunknak. Megértem, hogy ez a világ határtalan. Többé nem hiszek a hiányban. Többé nem látok korlátot és hiányt. Most már értem, hogy az embereknek nem kell azt gondolniuk, amit én gondolok, azért, hogy én ezt gondoljam, vagy nem kell, hogy azok legyenek ami én vagyok, hogy én ez legyek. Most már értem, hogy korlátlan vagyok. És végig, ahogy ezt az álmot álmodtam, mások is álmodták, és sokan megélték és most mindnyájatoknak kijelentem, hogy szándékom, hogy most éljem az álmom. Szabadon lehetek az aki vagyok. Azokat a gondolatokat gondolom, amik ennek a rezgését nyújtják. És többé nem kérem a lehetetlent, hogy a világ kerüljön harmóniába azzal, amit akarok, mert nem akarok világharmóniát, hanem sokféleséget akarok. Hiszen a sokféleség az alapja annak, amivé válunk. Nekem csak a köztem és az álmom közti harmóniára van szükségem, csak erre vágyom.
K: Nagyszerű volt! Nagyon jó volt!
(vastaps)
Á: Jó érzés a világot a forrás szemén keresztül látni, ugye?

Á: Amikor van egy erős, erős, erős, erős vágyad és egy kicsit elszakítod magad tőle, akkor is megtörténtté teheted, csak nem annyira kellemes. Tehát ahelyett, hogy tovább erősítenéd a vágyat, hogy mindenképp megkapd, inkább maradjon stabil a vágy és lazíts az ellenálláson.
Te most eben a helyzetben vagy. A vágyad nagyon erős, a vonzásod rendkívül erős, a csöveid leginkább nyitva vannak, csak ne aggódj amiatt, mások mit gondolnak róla! És amikor valaki bizonyítékot akar valamiről, az gyakran nem neki bizonyíték, mert a saját érzelmei és az események ezt megadják, hanem azzal másoknak akar bizonyítani. És ez az a rész, amivel szeretnénk ha minden felhagynátok!

K: Emlékszel, Jerry azt szokta mondani, hogy “Dobd a labdát…
Á: Legyen olyan távol a kosarad, hogy ha beletalálsz, tudj örülni, de ne olyan távol, hogy ne hidd, hogy beletalálhatsz. Ez a vágy és a hit közti egyensúly! Ez a történet erről szólt. Nos?
K: Nem érzem, hogy túl távol lenne…
Á: Akkor nincs!
K: Akkor miért van az, hogy… ööö… Két vágyat írtam le. Nagy pénzösszegeket és manifesztálódtak. A manifesztáció útja kábé két héten belül megmutatkozott. Ezt kétszer megcsináltam és most harmadszor leírtam egy nagyobb összeget, nem milliókat, mert az túl távol volt, de valamit középen, és még nem láttam. Vagy az utat, amin megérkezne.
(pár másodperc csend)
Á: Csak arra várunk, hogy megérkezzen. 🙂 🙂 (nevetés) Van egy másik szék? 🙂 Csak 25 perc és vége a szemináriumnak… Jaaa, hogy azt akarod most jöjjön! Azt akarod, hogy jöjjön, vagy egy izgalmas impulzusra vágysz? Jöjjön egy kellemes ötlet? Akarod, hogy a vágy nagyobb legyen?

Sok minden érkezőben van, de mivel arra vagy ráállva, hogy azon az adott módon jöjjön, abban a konkrét összegben jelenjen meg, bumm itt és most, akkor lehet, hogy lemaradsz mindenről, ahogy ezek a gondolatok dolgokká válnak.
K: Ezen gondolkodtam.
Á: Nem szereted az inspiráció érzését? Esther annyira lelkes volt, amikor a medencés fickó azt gondolta, hogy az öntözője romlott el. Mert a férfi rámutatott valamire, ami miatt Esther felhívott valakit, ami miatt felhívott valakit, aki végére járt a dolognak. És nem is az öntözővel volt a baj. De a dolgok egymásba vezettek és MIND AKKORA ÉLMÉNY VOLT!!! MIND AKKORA ÉLMÉNY VOLT!!! Ohhh, az univerzum tudja a legkisebb ellenállás útját! Az univerzum tudja, hogyan lehet “A” srácokat, a KÉT legjobb srácot az egész cégből, több százan vannak, akik abban a városban dolgoznak, a két legjobb srác ott volt Esther szomszédságában abban a pillanatban, mikor a medencés fickó azt az inspirációt kapta, hogy azt gondolja, szivárgás van, holott nem volt.

Hát nem gondolod, hogy Esther-nek sokkal élvezetesebb volt ezt így megtapasztalni, minden más kialakulási lehetőségnél? Nem szereted hogy a kezed benne van a dolgok formálásában?
K: De igen. És megtapasztaltam. És lenyűgöző!
Á: Csak ne vess számot túl korán! Ne a manifesztációról vess számot! Légy tudatában az energetikai kibontakozásnak és élvezd az energetikai kibontakozás erejét!

Tudjuk, hogy ezt tudod, de úgy mondjuk el, hogy nagyon bántani fog. 🙂 🙂 Nem, ez csak poén volt. 🙂 Tudjuk, hogy ezt tudod, de szeretnénk, ha ezt tényleg megfontolnád. Soha nem végzel vele és mindig lesz valami más, amit kérsz, amiről nem tudod hogyan, mikor, honnan fog jönni, ki fogja elhozni. A kaland, a meglepetés és öröm szempontjából mindig lesznek újabbnál újabb lehetőségek a számodra. Pontosan így tervezted!

Egyikőtök sem mondta, hogy “Érkezem, de legyen minden rendben, mert semmi bizonytalanságot nem akarok az életemben! És soha nem kívánok semmilyen személyes rezgési munkát végezni. És soha nem akarok a saját vezérlőrendszeremre figyelni. Az agyagot nem akarom formálni. Csak kérni akarok és azt akarom, valaki most hozza el. Mert én ilyen nagy hatalmú akarok lenni ebben a kreatív univerzumban… ” egyikőtök sem mondta ezt.

Hanem azt mondtad “Ohhh, megkeverem. Vágyak születnek bennem. Néhányuk erős lesz. És tudni fogom, mikor vagyok szinkronban velük. És ha a belső lényem és én szinkronban vagyunk egy vágyam kapcsán, akkor rám egy csodálatos utazás vár a kibontakozásának útján. És ezt is mondtad, mondtad és mi ígértük, elmondjuk neked. Azt mondtad “Ne hagyd, hogy bármit azonnal megkapjak, mert élvezni akarom az utazást!”
K: Pontosan erre vágyom! Élvezni az utazást!
Á: Akkor nem panaszkodj tovább az utazásról. 🙂 🙂

Á: Tudod, hogyan tudsz a leginkább rávilágítani a rezgésre? Úgy, hogy az érzelemre világítasz rá! Mert a rezgési egyensúly legjobb jelzője az érzelem. Tehát, ha nagyon vidám vagy, tudd, sok energia áramlik és nincs ellenállás. Semmi nem állja útját. Amikor közönyös vagy, akkor semmin sincs sok fókusz és az ellenállás sem sok.

Szóval ez a legjobb módja, hogy úgy világíts rá, hogy mások is hallják! És tudod, nem olyan régen volt, hogy az emberek nem álltak készen arra, hogy meghallják, de most szinte mindenki beszél róla. Tehát jó az idő ehhez.

Az általad érzett érzelem a közted és a belső lényed közötti energiáról szól és semmi köze nincs másokhoz. De úgy tűnik, hogy másokhoz van köze, mert gyakran, rendszerint, mindig, 🙂 amikor negatív érzelmet éreztél, azt gondoltad, hogy ahhoz az emberhez volt köze, de valójában az állt mögötte, hogy neked más véleményed volt arról az emberről, mint a belső lényednek.

Tehát érzelmeid nagy többsége – azok az igazán kényelmetlenek – arról szólt, hogy te értetted félre miről szólt az egész. Folyton arra gondoltál, róluk szól, de valójában rólad és rólad szólt. És most, hogy ezt tudod az emberek a világban nem fognak annyira zavarba hozni.

Úgy érzed, hogy ennyire még soha nem voltál ura érzelmeidnek?
K: Igen!
Á: És úgy találod, hogy ha meditálsz, akkor hatása hosszan érződik a dolgok kivasalása szempontjából?
K: Igen.
Á: Hiszed, hogy az a célod, a küldetésed, hogy megszabadulj az érzelemtől?
K: Nem.
Á: Hiszed, hogy az a célod, hogy megszabadulj a negatív érzelemtől?
K: Nem.
Á: Nagyon bölcs vagy, mert megérted, hogy vezérlődül szolgál. Mint a benzinszintjelző a kocsidban. Nem ragasztasz rá smiley matricát, mert tudni akarod, mikor kell tankolni. Tehát?

K: Ezt szeretném mindenki másnak is megmutatni.

Á: Ez egy jó hír! Mindenkinek van belső lénye. Mindenki egymás mellé tudja helyezni a belső lénye és a saját gondolatát. A vonzás törvénye reagál mindenki belső lényére és mindenkire. Tehát ez az érzelmi feszültség mindenkiben jelen van.

A rezgést semmivel sem jobban mutatod meg annál, mint ahogy a vonzás törvényét tanítod, vagy annál, ahogy bárki a gravitációt tanítja.

De amit taníthatnál az az, miért érzel úgy, ahogy és milyen érzelem van jelen és miért. Ha hagyod, hogy egy érzelmi párbeszéd legyen, és tisztelsz mindenkit és az érzelmeiket, akkor megoszthatod velük gondolataidat – ha nyitottak rá – arról, hogy miért éreznek úgy.

Amikor Esther frusztráltnak látja unokáját, mindig azt mondja neki “Erős benned a vágy, kisfiam! Maradjon is így!” Mert nem akarja, hogy felhagyjon a vágyaival. És oldani sem tudja azt a kötést, amibe belekeverte magát. De tudomásul tudja venni, ahogy a fiú belső lénye tudomásul veszi, hogy ez a vágy egy jó dolog, tudod.

Á: Hogy érzed? El kell magyaráznod valakinek miért érzel érzelmet?
K: Úgy érzem engedély kell ahhoz, hogy érezzek.
Á: A következőt szeretnénk elmondani és végül ezt kéne nekik továbbadnod. “Azért van bennem ez az erős érzelem, mert útjában vagyok annak, aki valójában vagyok.” És ha nem mondod ki hangosan, legalább magadnak mondd! Legalább vedd tudomásul miről szól ez az egész!

Mert ma még erről nem beszéltünk, de nagyon szép lezárása lesz ennek az összejövetelnek. Mert annyira szeretünk titeket és észrevesszük milyen gyakran emberieskedtek. És emberieskedés alatt azt értjük, hogy próbálod a másiknak elmagyarázni miért csinálod azt, amit csinálsz. Azzal a lehetetlen céllal, hogy elérd, hogy megértsen téged.

Nos, azért érzed, hogy ennyire belegabalyodtál ebbe, mert érzed érzelmed erejét és tudod, hogy jelent valamit, de soha nem tudtad még senki másnak elmagyarázni. Azért, mert a lényeg a te érzelmeid, amik saját dolgaidról szólnak és nem az ő érzelmeik, amik az ő dolgaikról szólnak. És mindig, amikor el akarod magyarázni, csak összezavarodnak, miről is szól.

Tehát mindennél jobban szeretnénk, hogy emlékezz egy dologra – ahogy kiérsz új kezdeted folytatásába -, arra, hogy ne magyarázz senkinek semmit, mert nem fogják megérteni! Ne próbáld meg olyan erősen magyarázni nekik! Ne emberieskedni próbálj! Válaszd az érzelmi utat, a rezgési utat!

Tudod miről szólnak az érzelmek. Tudod miről szólnak a rezgések. Tudod mi a lényeg. Ha azzal a tudással tudsz távozni erről az összejövetelről, hogy nem kell nekik elmagyaráznod – és ha meg is próbálod, akkor sem valószínű, hogy megértik -, akkor gondolj mindarra a dologra, amitől megszabadultál!

Amikor rászállsz valakire… mondjuk próbálod rávenni, hogy viselkedjen, és ő próbálja neked elmagyarázni miért nem kéne változtatnia a viselkedésén, mert azt helyesnek ítéli meg, akkor a következőt csinálják belső lényeitek: “Du-du-du-du-dú-dú-du (dudorászik)” Nem folynak bele! Egyáltalán nem folynak bele. Odakint megtévedten emberieskedsz és semmi jó nem származik belőle, hacsaknem az, hogy néhány vágyat indítasz, ennyi.

Furának tűnik, mert ma rengeteg szót kimondtunk, ami ugyanígy lesz, bármikor hallasz majd minket. De nem a szó, vagy a tett a lényeg, hanem a fókusz, a rezgés, az elegyedés, a harmónia, az energia. Azok a dolgok, amikről a legtöbb ember nem akar beszélni, mert nem igazán tudják megérteni.

Hát nem jó érzés, hogy meg tudod magyarázni magadnak, hogy “Amikor frusztrál valami, akkor olyan vágyam van, ami többet hív meg annál, mint amennyit a hitem átáramolni enged.” Pont!”

Nem szereted tudni, hogy amikor félsz, akkor olyan vágyad van, ami több energiát hív meg annál, mint amennyit a hited átáramolni enged?

Nem szereted tudni, hogy amikor elégedett vagy, akkor van egy vágyad és nincs ellenállás és áramolsz a vágyad irányába és minden jól van? Hát nem szereted ezt tudni?

Nem elég csak tudni, hogy a belső lényed támogat, hogy bármit akarsz, az úton van, hogy az örvény minden akadályt elhárított, és van egy legkisebb ellenállás útja, és meg tudod találni – ha fontos, hogy jól érezd magad – azt az utat?.

Nem tölt el jó érzéssel, hogy senkinek nem kell javítanod a viselkedésén, senkinek nem kell elmagyarázni a te viselkedésedet, vagy akár csak megérteni valaki más viselkedését?

Tölthetnéd azzal életed további részét, hogy más nyomaiban jársz, de akkor sem tudnád megérteni, miért olyan a rezgése, amilyen.

Hát nem a világ legjobb ötlete az, hogy csak légy jelen ebben a pillanatban, haladj abba az irányba amit már a belső lényeddel mozgásba hoztál, és boldogan élj örökkön örökké?

Nem tölt el jó érzéssel, hogy élj és hagyj élni hagyni? Nem tölt el jó érzéssel, hogy tudod, hogy az emberek 100%-a azt csinálja, amiért jött? Nem tölt el jó érzéssel, hogy tudod, hogy a kontraszt – amiből párat szívesen leállítanál -, pontosan az a dolog, ami a jövőbeni tapasztalatokat teremti?

Nem imádod tudni, hogy azon dolgok miatt, amikről sz emberek azt hiszik nem akarják, folytonos az örökkévalóság? Nem jó érzés tudni, hogy nem tudod elszúrni és soha nem végzel vele? És nem szereted tudni, hogy feleslegesen csináltál nagy szőrös ügyet azokból a dolgokból, amik nem kell, hogy nagyok és szőrösek legyenek? 🙂

Nem szereted tudni, hogy az élet jó érzéssel kéne, hogy eltöltsön? És a dolgok mindig jól alakulnak a számodra? És jó érzéssel kell járnia, és gyakran azzal is jár? És nem szereted tudni, hogy az érzelmed jelent valamit? Hogy az a vezérlőd?! A személyes vezérlőd?! Ami ebben a pillanatban részletesen tájékoztat arról, milyen rezgések keverednek benned.

És nem tölt el jó érzéssel, hogy tudod, hogy valakit annyira érdekelsz, aki osztatlan figyelmet szentel neked, nem általánosságban véve, nem mielőtt idejöttél, nem azzal kapcsolatban, hogy mivé válsz, hanem azzal kapcsolatban, hogy itt és most mire gondolsz?

És hogy a forrás energia arra fókuszál, amire te fókuszálsz itt és most, és hogy érzel egy rezgési kapcsolat összehasonlítást aközött, amire te gondolsz, hogy a belső lényed mit gondol és amire a belső lényed gondol, hogy te mit gondolsz?… hát nem szereted ezt tudni?

Nem érzed magad különlegesnek, ismertnek, áldottnak, szeretettnek? Nem érzed, hogy támogat valaki és minden lehetséges? És ez nem arra ösztönöz, hogy a csámcsogókat kihagyd belőle? És nem akarod értékelni a csámcsogókat azért a számos vágyért az örvényedben, ami nem lenne ott, ha nem lennének azok a különbségek, amiket mindnyájan egymással megtapasztaltok?