Á: Jó reggelt! Rendkívül örülünk, hogy itt vagytok! Jó összejönni a társteremtés érdekében, egyetértetek? Társteremtés a legjavából! Valóban.
Szóval itt vagy. Úgy cibáltak ide? Kapálództál, kiabáltál? Miért jöttél? Miért vagy itt? Jó dolog tudni, mi az ami ide hozott. Egy kis tisztánlátásért, harmóniáért, egy kis hozzájárulás miatt jöttél? Hogy gyakorold központi rezgésedet – egyfajta megújulás ebben az értelemben -, hogy legyenek aktív gondolataid azzal kapcsolatban aki valójában vagy, hogy az a szándék, amivel ebbe a testbe születtél meghatározóbbá váljon és emlékeztessen arra, ki vagy és miért vagy itt.
Hogy átbeszéljük az univerzum törvényeit, egyfajta fejlesztő kurzusa az erőteljes vonzás törvényének és annak, hogyan nem térül el. És hogyan nem hajlik meg, vagy lesz más számodra. Nem tesz veled kivételt, tehát, megvan a felismerés, hogy vannak energia lendületek, amik megegyeznek a teljesség, a jóság. a jó érzések, a haladás, az öröm, az egészség felé vezető úttal. És ez az út tényleg a legkisebb ellenállás útja, az út, amin mindig lenni akarsz. És néha tudatosan, néha véletlenül vagy rajta. Valaki, aki rajta van, hatással volt rád, hogy te is rajta légy. Más szóval, valaki aki vidám, jól érzi magát, te figyeled őt és te is vidám vagy, jól érzed magad, tehát rajta vagy a vidám, jó érzésű legkisebb ellenállással járó utadon.
Tehát néha mások hatására rajta vagy az úton. A legjobban azt szeretjük, ha rajta vagy az úton, mert rájöttél arra, milyen amikor rajta vagy és milyen, amikor nem. És jobban szeretsz rajta lenni, így azokat a gondolatokat gyakorlod, amik ráraknak. És leginkább azt szeretjük, ha nem valaki mást kérsz, hogy felelős legyen azért, hogy rajta vagy az úton, vagy sem. És ez az, ami kissé trükkös, mert ha valaki hatására kerültél az útra és szeretsz az úton lenni és most az a hatás nincs ott, tehát nem vagy az úton, akkor hajlamos vagy őt okolni, hogy most nem érzed jól magad. Holott nagyrabecsülést is érezhetnél, hiszen megmutatta milyen érzés az úton lenni.
De amikor bárki mást – mi emberekről beszélünk – teszel felelőssé azért, hogy jól érezd magad, akkor nagy bajban vagy. Mert az emberek… titeket annyira szeretünk…. az emberek… , mondtuk, hogy mennyire? … az emberek… mi mindegyikőjüket szeretjük, az összes embert, nagyon… az emberek szeszélyes teremtmények, akik gyakran fókuszálnak, amiből kifolyólag éreznek, ahelyett, hogy éreznének és abból kifolyólag fókuszálnának.
Azt akarod, hogy a világ tökéletesen viselkedjen, hogy jól érezd magad. De nem fog! Sok dolog van hát, amit szeretnél irányítani, egyénként, szülőként, munkaadóként, emberként és értjük az okát.
Mivel annyira szeretnéd magad jól érezni – és néha a körülmények hatására jól is érzed magad , ezért körülményileg programozottá, feltételileg programozottá válsz. Élsz és szeretsz feltételesen.
“Ha szerethető leszel én szeretni foglak. 🙂 Ha nem leszel az, akkor nem. Lehet, hogy gyűlölni foglak. És amikor én mint ember, rád ruházom a hatalmat afölött, én hogyan érzek, akkor nagyon nem szeretlek. Nagyon ellenszenvessé válok és mindent bevetek, hogy irányítsalak. Ami soha nem működik és amitől csak undokabb, dühösebb, nagyobb és önrombolóbb leszek.”
És amivel jó lenne innen távoznotok, tényleg emlékezve a mai napra az az, hogy te vagy a saját főnököd, senki más! A rezgésedet csak te tudod kibocsátani, ezért csak te vagy a felelős a benned lévő rezgéskeverékért. Csak két oka van annak, miért érzel úgy, ahogy. És ezek az okok a következők: a belső lényed nézőpontja és a te nézőpontod.
De ha ezt nem tudod és próbálod más emberek nézőpontjait figyelembe venni, akik szeszélyesek – mi annyira szeretjük őket – és következetlenek a legtöbb dolog iránt érzett érzelmeikben, akik nem tartoznak neked azzal, hogy következetesek legyenek bármi iránt érzett érzelmeikben, még abban sem, ahogy irántad éreznek.
“Megdöbbentő! Te régen szerettél. Régen boldog voltam. De most nem figyeltél rám, míg reggeliztél. Csak úgy magamra hagytál! Támogatás nélkül. Te önző reggelizabáló! Ha tényleg szeretnél, befejeznéd a kaját mielőtt felkelek! Hogy amikor felkelek, nekem szenteld az osztatlan figyelmedet! És amíg azt megkapom, rendben vagyok!”
Mire mi azt mondjuk “Dehogyis!” Mert olyanra számítasz, ami mindig kiszámíthatatlan. Tehát abban a pillanatban, amikor az összes emberről kijelented, hogy nem számíthatsz rájuk annak kapcsán, hogyan érzed magad, sokkal jobban fogod érezni magad.
Ez nem megy azonnal, mert idő kell míg elválasztod magadat hiányos segítségüktől. De mihelyst elválasztod magadat hiányos segítségüktől és a folyamatban újra harmóniába kerülsz azzal, amiben az igazi segítség rejlik, ami a belső lényed nézőpontja. Nos ez elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy tudod azt, hogy a forrásenergia kiterjesztése vagy? És tudod, hogy ez a forrásenergia mindig áramlik feléd és rajtad keresztül? És tudod, hogy ez a forrásenergia – aminek a személyes részét, ami közel van hozzád, mi belső lénynek szeretjük hívni -, tudod, hogy a belső lényed mindig, mindig, mindig tisztában van veled és mindig szeret téged? Bárhogy is legyen!
Tehát ha bűntudatot érzel, akkor az nem azért van, mert a belső lényed nem szeret, hanem azért, mert máshogy tekintesz magadra, mint a belső lényed.
Ma jól fogjuk érezni magunkat. Az a vágyunk, hogy tudatosabbá, célirányosabbá, meghatározóbbá válj a saját belső lényeddel való kapcsolatod szempontjából. Az a vágyunk, hogy az együtt töltött óráinkban, ráérezz arra, hogy képes vagy harmóniába fókuszálni magadat. És ami a legfőbb, hogy hajlandó legyél arra, hogy senkit se tarts felelősnek.
A kapcsolataid drámaian javulnak, ha érzel, amiből kifolyólag gondolkozol és valóban nem akarsz senki mást, sem véleményében, sem viselkedésében, sőt rád való figyelmében sem felelősnek tartani azért, ahogyan érzed magad. Valójában ebből fakad a szabadságod.
És ha ezt az életjátékot bárhogyan máshogy játszod, ha bárkit, bármikor felelősnek tartasz azért ahogyan érzed magad, akkor azon időre míg azt csinálod, te nem vagy ura saját életednek, a saját vonzáspontodnak. Hagyod, hogy egy tévhit legyen oka rezgésed kibocsátásának.