Abraham Hicks – Ábrahám az abortuszról

kerem-az-infot

K: Mi történik, mikor úgy döntünk, jövünk… és mi nők teherbe esünk, majd elvetetjük… tehát mi történik?
Á: Mivel? Mit szeretnél tudni?
K: Ha a baba nem születik meg, mert abortuszom volt, mi történik azzal az energiával?
Á: Nem akarjuk, hogy bárki okot találjon arra, hogy megsértődjön a következők hallatán, mert ezt olyan megvilágításba helyezzük amitől tisztán látsz majd ezzel kapcsolatban. És átbeszéljük, míg helyre nem találsz benne. De ez olyan mintha az mondanád “Elkezdtem arra gondolni, majd amarra irányult a figyelmem, tehát azzal mi történt? Mi történt a gondolattal, amit nem gondoltam tovább?” Ábrahám, tényleg!? Ezt azzal hasonlítod össze? Igen! Mi történt azzal? Minden gondolat, amit valaha gondoltak, még létezik. Semminek nincs vége. De megjegyeznénk valamit a tudatról és a tudatról ami testet ölt. Rengeteg minden zajlik a tudatban, ahogy babák létrejönnek a méhben, sok minden történik, hogy az összejöjjön. Tehát valaki, aki elérte, hogy megtapasztalja e fizikai magzat létrejöttének a kezdetét… a magzat a tágulását és azt amire szüksége van az anya rezgéséből és szándékaiból kapja. És a tudat, abban az értelemben, ahogy te tudatnak gondolod, nem lép be a abba a fizikai testbe az első lélegzetéig. Tehát a nem fizikaiban senki nincs aki… nem üldögélnek csoportokban… “Hogyan? Nem kaptad meg a tested?” “Nem!” 🙂 🙂 “Beszart a csaj! Szexi zenét nyomtam, teljesen feltüzeltem, összehoztam neki egy klassz vacsit, már egész jól alakult, megtörtént a fogantatás, hu-húú!!! Aztán a köcsög meggondolta magát!” 🙂 🙂 A nem fizikaiban ilyen beszélgetés egyáltalán nem folyik. Ott egyáltalán nem folyik ilyen. Tudat van ami a legkisebb ellenállás útjait köveit. És nem akarjuk ezt lekicsinyíteni. Ohhh, nem fizikai formában lenni olyan finom csodálatos dolog. De te teremted a saját valóságod. És senki nem von felelősségre téged az ő valóságának teremtéséért. És ez vagy így történik, vagy nem. És ez így történik mindig. Az azt jelentené, hogy ha van egy tudat, aki eldöntötte, hogy egy fizikai útra vágyik, és valamilyen oknál fogva te úgy döntesz, hogy nem te leszel az, akkor neki nem lenne útja. Ez úgy hangzik, hogy te teremted valaki más valóságát. De nem te! Mindig van legkisebb ellenállás útja. Mindig van egy út! Ha van egy vágy, akkor mindig van egy út, tudod! De emberek, akik más embereken akarnak uralkodni, sok olyan eltérő módszert találnak, amikre tudják, hogy téged érzékennyé tudnak tenni, aztán szabályokat alkotnak dolgokról, és elérik, hogy aggódj dolgok miatt és próbálnak olyan dolgokon keresztül uralni téged, ami nem tölt el jó érzéssel. És mi csak arra kérünk, hogy kérdezd meg a belső lényedet ezekről a dolgokról. “Belső lény, mit gondolsz erről?” És a legfontosabb, amit erről neked, vagy bárkinek mondani tudunk, aki aggódik ilyen miatt: A ténye vagy a tapasztalata a negatív érzelem érzésének – ha belegondolsz – bizonyítéka kell legyen belső lényed létezésének és egy eltérő gondolatnak. Ha negatív érzelmet érzel, azt jelenti, hogy megfosztod valamitől magadat. Tehát, ha a negatív érzelem pillanatában megkérded magadtól, milyen gondolatot gondolsz, majd megkérded a belső lényed, ő milyen gondolatot gondol, rájössz, hogy a belső lényed nem azt a gondolatot gondolja, amit te. Érted mire célzunk!? Ez egy csodálatos mód arra, hogy felismerd mit tud ezekről a dolgokról a belső lényed. Meg szokott történni, hogy amikor egy ilyen összejövetelre jössz, vagy bármilyen rendezvényre… tart valaki egy bemutatót és Esther telve lesz magával és mindnyájunkkal, és gondolatok energiafolyamaira talál és úgy ad át dolgokat, hogy azok meggyőzőek, érdekesek és harmóniára, rezonanciára találsz bennük. És a remek élmény, amiben részünk van, a megosztott bölcsesség és az általad érzett rezonancia ellenére, mégis mondhatod – főleg olyan témákról amiket egy ideig máshogy hittél, mint ez is -, hogy ez lehet csak egy másik vélemény, és mi van ha ez csak egy másik vélemény? És ez a másik vélemény most igaz vagy hamis? Szeretnénk, ha erről ezt vedd figyelembe: Ha szánsz időt arra, hogy megmutasd magadnak mediáció, nagyrabecsülés vagy egyéb más módszeren keresztül, hogy el tudod engedni az ellenállásod és nem csak rezonanciára tudsz találni a belső lényeddel, hanem folytonos kapcsolatra tudsz találni vele, addig a pontig, hogy valójában tudod, hogy gondolatokra, impulzusokra és cselekedetekre vagy inspirálva, amik aztán olyan módokon kezdenek manifesztálódni, amikre vágytál, amiket akartál, akkor első kézből ismered meg a kapcsolatodat a nem fizikai energiával. Tényleg arra kérünk és ez furán hangozhat, hogy senkinek ne adj a szavára, azokat a szavakat is beleértve, amiket itt hallasz. Azt akarjuk érezd a rezonanciát, amit érzel ahogy mozogsz a világodban és akarjuk, hogy értsd a koncepciót, hogy a vonzás törvénye létezik és van belső lényed, de akarjuk, hogy bizonyítsd magadnak a kapcsolatodat a saját belső lényeddel. Hiszen, hogy bárki más mit mond az ő kapcsolatáról a saját belső lényével, annak számodra nincs sok jelentősége és bármi, amire te jöttél rá a saját belső lényed nélkül, annak sincs sok jelentősége számodra. De az, amire te kezdesz rájönni, amit az élet elkezd megmutatni neked amikor biztosan tudod, hogy kapcsolatban vagy a forrás energiáddal, az táplál és felemel téged és megadja neked azt a tudást, hogy méltó, áldott és értékes vagy. És mihelyst ráérzel erre, mihelyst tudod a helyességét, a jóságát annak aki vagy, és gyakran elvárod ezt a kapcsolatot, akkor nem olyan vagy mint a többiek a világban, akik kavarognak, próbálják halmokba szortírozni az embereket és eldöntik melyik halom jó és melyik rossz. Te akkor az összes halmot szereted, az összes embert szereted és mindenkit felemelsz. Te akkor az vagy, akinek születtél, tudod. Te nem sérülékeny bizonytalan lényként jöttél. Erős, tudatos teremtőként jöttél, aki kissé elvesztette ezt az élét, ahogy hagyta, hogy kis időre mások átvegyék belső lényének helyét. De most, hogy ezt átbeszéltük, valószínűbb, hogy ezt majd nem teszed és ahogy érzed belső lényed rezonanciáját, a saját stabilitásod, önállóságod és felvértezettséged visszatér oly módon, mintha soha nem vesztetted volna el és tényleg úgy élheted meg az életet, ahogy mindig is akartad. És ahogy üdvözlöd az embereket látni fogod kapcsolatuk és értésük különböző szintjeit. De nem egy olyan tanár leszel, aki vak szenvedéllyel azon van, hogy tájékoztasson másokat, különben nem járnak sikerrel, hiszen nem kell nekik tudni, amit te tudsz, hogy az életüket éljék. Úgy kerek a világ, ha színes. A nem fizikaitól olyan sok a szándékosság, hogy ha elkezded hozzárendelni a nem fizikai szándékosságot a fizikaihoz, akkor az teljesen összezavar. Amikor a barátunkkal beszélgettünk… rendkívül erőteljes eszmecsere volt a zeneszerzőről, aki megtalálta harmóniáját és valami valóban káprázatos zenét alkotott és alkotásának fejlesztésével soha nem hagyott fel. Jól lenne, ha megértenétek, hogy ebben rejlik az élet öröme. Mi soha nem készülünk el vele, mindig fejlődésre törekszünk, mert a fejlődés többet jelent és a több mindannyiunk természetének része.

Abraham Hicks – A többi ember valós?

kerem-az-infot

K: A többi ember valós?
Á: Igen, de a valóság, amit elfogadsz bennük, az érzékelésed az ö valóságukról. Nézzük a megfelelő szót! Te formálod őket az egyedülálló érzékeléseden keresztül róluk. Tehát ők sohasem azok bárki más nézőpontja és a sajátjuk szerint sem, mint aminek te érzékeled őket. Tehát, ha szinkronban vagy a forrással, és a forrás szemén keresztül tekintesz rájuk a nézőpontod róluk annyival valósabb, hogy felnőhetnek a te képedhez, a tanár által róluk alkotott szegényes kép helyett, aki nem kedvelte őket. (taps)
K: Tehát, ha a többi ember valós…
Á: Olyan valósak, amilyen valósnak érzékeled őket. Pontosan olyanok, amilyennek érzékeled őket. Hát nem megdöbbentő néha, amikor járod a világot, látsz valamit a világ másik részén a saját szemeddel és rájössz, hogy nem olyan, mint amilyennek leírta az, aki neked beszélt róla? Vagy nem olyan, mint a könyvben olvastad? A valóság a megfigyelő szemében lakozik. És amikor tényleg eggyé válsz azzal, aki vagy és a “mindenlévőséged” nézőpontján keresztül szemlélődsz, ez a világ nagyon tetszeni fog neked.
K: Egy dolog, ami manapság visszatart a kapcsolatomtól – bár nem olyan erős, mint régebben, de néha jelen van – az, hogy használtad a kifejezést korábban, hogy “benne lenni a fájdalom láncában” és van, hogy trükkös nekem megbékélni ezzel, mert ahogy jobban tudatában leszek neki, jobban tudomásom lesz róla, akkor jobban megértem, szeretem, a körülöttem lévőket, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy elhanyagoltam, nem törődtem velük, vagy kihasználtam őket, meg ilyesmi és nehézzé válhat megbocsátani magamnak, hogy benne voltam a fájdalom láncában.
Á: Van egy mód rá! Definiáljuk másképp a fájdalom láncát! Adunk neki egy másik definíciót! A fájdalom lánca, a megfigyelés lánca. Megfigyelni valamit, és mivel megfigyelem, hozzáadok az üzemanyag által amit rá öntök! És magamban is aktiválom a rezgést, tehát része vagyok. Tehát láttam, támogattam, azzá váltam, ezt értjük a fájdalom láncának fenntartásán. De létezik a megvilágosodás lánca, a nyugtatás lánca. A lánc az, hogy aminek a figyelmedet szenteled, annak hozzáadsz a lendületéhez. Ezt értettük alatta.
K: Tehát amikor annak a fájdalomnak szentelem a figyelmemet, amit másnak okoztam, akkor fenntartom azt, holott más aspektusra is figyelhetnék, ami mindannyiunkat jobban szolgálna.
Á: Igen, magadat az időben egy állapotban tartod és minden amit mondasz pontosan úgy van. Bármikor, amikor fájdalmat érzel, összpontosíthatnál úgy, hogy az jobban szolgálna. Hiszen emlékszel, a fájdalmad mit is jelent mindig? A belső lényed nem csatlakozik hozzád, tehát bizonyára máshol van. És segítség lenne, ha megkérdeznéd “Vajon hol van a belső lényem? Mivel nincs ebben a fájdalomban, ebben a gondolatban, akkor bizonyára annak a botnak a másik végén van. Tehát olyan fájdalomért hibáztatom magam, amit másnak okoztam, és nincs kapacitásom átgondolni, a másiknak milyen szerepe volt ebben, vagy mi zajlott közöttünk. Más szóval eldöntöttem, hogy hibáztatom magamat, elismerve, hogy fájdalmat okoztam. És fájdalmat okozok most azáltal, hogy az általam okozott fájdalomra gondolok. És csak az biztos, amiben biztos lehetek az, hogy a belső lényem nem csatlakozik hozzám itt most ebben a gondolatban. És mivel a belső lényem nem csatlakozik hozzám itt most ebben a gondolatban, ezért rezgési ellenállást és valamiféle szeparációt okozok köztem és a belső lényem között. És a belső lényem erőforrásai nélkül semmit nem fogok megoldani. Tehát, ha eleget tanultam és te eleget, hogy ezt annyira átgondoljam és te átgondoltad, hogy feltedd a kérdést “Ha a belső lényem nincs velem ebben a magam tudatos lealacsonyításában, akkor hol van a belső lényem? A belső lényem nyugtatni akar és támogatni akarja azt az értéket, ami én vagyok! Ohhh, belső lény, mit gondolsz erről?” A belső lényed azt gondolja, csodálatos vagy, és azt gondolja, hogy te egy táguló lény vagy és azt gondolja ez téged jól szolgált, és azt gondolja, hogy működik a vezérlő rendszered és azt gondolja, hogy te egy lenyűgöző lény vagy és az életnek jól kell alakulnia a számodra. És azt gondolja, hogy abban a helyzetben jelentős a te hozzájárulásod, és azt gondolja te erre nem a forrás szemén keresztül tekintesz, máskülönben azt az értéket kapnád belőle, amit mindenki más. A belső lényed azt gondolja egy kontrasztos tapasztalatot éltél meg amitől vágyrakétát indítottál, ami az egész univerzum jó szolgálatára vált, de te úgy döntesz nem kérsz az értékéből, és inkább a lealacsonyítást választod valami beteg oknál fogva!