K: Hajlamos vagyok sokat aggódni sok mindenről.
Á: Hajlamos vagyok gondolatokat gondolni, amiket a belső lényem nem gondol, aminek aggódás az eredménye, ami jelzője, hogy nem vagyok összhangban valódi énemmel.
K: Abszolút!
Á: A válaszunk hát erre az, hogy “Ne csináld többet! ” Kövi!
K: Köszönöm. Igazáb…
Á: Kapd el korán! Ez a legjobb válasz. Kapd el korán! Vedd észre, hogy nem tetszik és vedd észre, mikor lefelé indulsz; kapd el korán!

K: Elérhető az a pont, amikor még a kezdeti gondolatod sincs?
Á: Jaaaa, de mi nem akarjuk, hogy abba az állapotba kerülj, amiben őrzöd a gondolataidat, vagy azt mondod “Jól van Ábrahám elfogadom én ezt – legyen ez bármi -, meg azt, hogy én teremtem a saját valóságom.” Aztán gondolsz egy gondolatot, vagy mondasz egy mondatot és “Sulutty, sulutty! Töröl, töröl! Sulutty”, próbálod “Sulutty” vissza “Sulutty” szívni, mielőtt a vonzás törvénye elkapja. 🙂 És mi azt mondjuk “Túl késő!” A vonzás törvénye elkapta. Tehát ahelyett, hogy a hegy aljánál állva akarnád a kocsit megállítani, csak hagyd, hogy elüssön, elsüllyesszen, felpofozzon és szenvedj miatta majd bölcsességgel jöjj ki abból a tapasztalatodból.

“Nem tetszett! Nem hiszem, hogy ezt olyan sokat fogom csinálni többé. Elé állok, mielőtt beindulna mindaz a lendület.” Használd a logikádat, hogy felismerd! És most már megvan ez az előfeltétel, ami tényleg hasznodra lesz. Tudod mennyi gondolatot nem kell tisztáznod többé? Nem kell megvitatnod a világgal minden valaha előfordult téma jóságát, vagy rosszságát. Nem kell többé átbeszélned, nem kell kisilabizálnod. Annyit kell csak tudnod, hogy megéld személyes tágulásod és örömteli összejátszásod a benned lévő forrással, ami az, hogy melyik gondolat ad jó és melyik nem annyira jó érzést. Ez túl egyszerű?

K: Nem! Sőt gyönyörűen egyszerű. Elképesztő, hogy bár annak ellenére, hogy ezt mennyire értem, amióta gimibe jártam azt mondják, egy nyűglődő vagyok. Tehát ezt kb. 35 éve csinálom.
Á: Más címként rakunk rád. Mert ezzel azt csinálod, hogy nézed mi van, vagy mi volt – a belső lényed soha nem néz vissza -,… adunk egy másik nevet neked a nyűglődő helyett. Azt mondjuk neked, hogy te egy gondolkodó lény vagy. És tudatos teremtő! És szeretsz fontolgatni. És amikor ezt a képességet fontolgatásra használod a skála elégedettség feletti része alapján a skála elégedetlen alsó része helyett, akkor felturbózott elégedettségre lelsz az általad gondolt gondolatokkal.

Tehát a nyűglődő ellentéte egy nagyon tiszta elméjű lény, aki hozzáfér a világokat teremtő energiához, hogy azokat saját kreatív törekvései felé áramoltassa. Te ez vagy. És ha nem ezt csinálod, az szopás!!! Rossz érzés. És olyan szavakat használsz, mint aggodalom, ami nem jelent mást, minthogy másra vágysz attól, ami miatt aggódsz. Na ez tetszeni fog, mert ahhoz szól, aki vagy. Erőteljesen! Minden téma, valójában két téma. A vágyott és annak hiánya. Tehát ha kontrasztban vagy, a kontraszt közepén, aggódsz mert ott vagy. Tudod ezalatt mi más történik? Míg a problémára fókuszálsz – ezért aggódsz – megteremted a megoldást. Egyazon pillanatban. Nagyon köszönjük! Nagyon köszönjük! Így is gondoljuk. Nagyon köszönjük. Míg a problémán kotlasz, a megoldást teremted. Ami az univerzum tágulása.

Nos, gondolkodj el ezen, míg aggódsz! “Hé! Most a megoldást teremtem. Bár nem látom, mert annyira leköt a probléma, de mikor ezt elengedem – mivel ezért én vagyok a felelős és mivel a belső lényem teljesen a megoldáson van, és a belső lényem folyamatosan felfed dolgokat a megoldásról -, aggodalmam hiányában a megoldás megtörténik velem.

És tudod mit tesz ez veled? Akarjuk, hogy ez történjen veled… Akarjuk, hogy azt érezd az aggodalmadról, amit mi érzünk róla. Nagyon köszönjük. Köszönjük, hogy hajlandó vagy tudomásul venni, hogy valami nem úgy van, ahogy akarod és hogy vágyrakétát indítottál minden létező fejlődéséért és az eljövendő generációkért. De most tégy egy szívességet magadnak! Használd úgy a vezérlőrendszered, ahogy kéne. Mihelyst tudod, fordítsd figyelmedet a vágyott irányába.

Néha azok a dolgok, amik miatt régóta aggódsz, vissza-visszatérnek és az élüket lassan el-el veheted, mert mindig, amikor enyhülést érzel a rezgésed mindig ott van ahol legutóbb hagytad. Tehát amikor nagyon aggódsz valami miatt és beszélsz ezekről az általános koncepciókról és emlékezteted magad, hogy megoldásokat teremtesz, akkor egy másik helyre rakod és idővel az az aggodalom inkább lesz elégedettség, amiben több teremtő hatalmad van.

Ne kérd magadtól, hogy dacolj az univerzum törvényeivel, ne kérd magadtól, hogy az öböl aljánál állva állítsd meg azt a lendületet. Állítsd meg hamarabb! És légy büszke magadra, mint akit elgázolt a lendület már elégszer ahhoz, hogy új döntést hozzon. “És az új döntésem az, hogy nem akarok annyit aggódni. Az új döntésem az, hogy még inkább tudatában akarok lenni vezérlő rendszeremnek és még inkább szinkronban akarok lenni azzal, aki valójában vagyok!

Szóval ma – mivel tudjuk, hogy élvonalbeli teremtők vagytok és érzünk titeket pont itt kint új kitörő gondolattal ebben a formában -, tehát ma együtt találunk néhány új módszert annak a megértésére, hogy “Igen! Te teremted a saját valóságod! És igen! Nincs véletlen! Semmi sem történik csak úgy! Csak vonzás van! Csak vonzás van!”

Tehát, ha valaki csinál valamit és úgy érzed, veled teszi – pedig te nem akartad és nem gondolod, hogy kérted és tessék ott van -, az olyan érzés, mintha ő véletlenül viselkedne helytelenül veled. De ez lehetetlen, mert nincs véletlen, csak vonzás van.

Ami azt jelenti, hogyha rezgésileg nem kérnéd, akkor nem jönne. Tehát legfeljebb ő társteremtő elem lehet, hogy csak átadja azt, amit kérsz…, ha sebezhetőnek, vagy áldozatnak érzed magad, vagy gyengének, vagy valaminek. És ha tényleg úgy érzel, akkor lesznek, akik ahhoz asszisztálnak, hogy még inkább úgy érezd magad, aztán őket okolod, hogy miattuk érzel úgy.

Jerry meg szokta osztani egyik ötletét velünk, érintkezésünk kezdetén. Jerry és Esther ebben a városban mókáztak mikor velünk találkoztak! (kis szün.) Ez egy szép nap! 🙂 🙂 (taps) És Jerry egyik első kérdése, egyik első fontos kérdése a vonzás működéséről szólt. Olyan dolgokat mondott, mint “Ábrahám, tényleg nem hiszem, hogy arra számítottam attól az embertől, amíg meg nem mutatta nekem. És aztán, hogy megmutatta, kezdtem számítani rá. De addig tényleg nem.” És mi azt mondtuk “Hát, számítanod kellett rá, mert másképp nem jött volna a tapasztalatodba!”

Amit elég nehéz megérteni, ugye? Mert olyan érzés, mintha emberek vagy dolgok történnek v-e-l-e-d, de soha semmi sem történik v-e-l-e-d, hanem h-o-z-z-á-d é-r-k-e-z-i-k rezgésbeli létállapotod miatt. Tehát mihelyst elkezded tudomásul venni, hogy vonzás törvénye van és ha bármi érkezik azt te rezgésileg – fogalmazzunk úgy, talán könnyebben meghallod -, te rezgésileg hívod meg. Meghívod!

Életed folyamán, te olyan környezetet teremtettél, ami meghívja. És azt akarjuk, hogy értsd, nem kell meghívnod azokat a dolgokat, amikre nem vágysz. De mivel a legtöbben nincsenek nagyon tisztában belső lényük létezésével – aki nem fizikailag fókuszált maradt – ,ezért nincsenek tudatában ezen fontos létállapotnak.

Mivel te emberi formában vagy a nem fizikai kiterjesztéseként és mert a nem fizikai részed még mindig létezik és aktívan részese mindannak, ami a lényegülésed, ezért megvan benned a potenciál, sőt gyakran tapasztalsz is… mondhatni két vonzáspontot!

Mert van a belső lény részed, aki fókuszált és akire a vonzás törvénye reagál, és vagy te, fizikai formádban gondolkodó és vonzó. Tehát van ez a két rezgésbeli vonzáspont, ami egyenlő azzal, ami az érzelmi vezérlőrendszered lényege.

Az általad érzett érzelmek jelzik, milyen rezgési kapcsolat van aközött, amit a belső lényed gondol arról, amit te gondolsz és amit te gondolsz arról, amit te gondolsz. Amikor tehát, vidám és jókedvű vagy, mikor szeretetet, szenvedélyt érzel, mikor viccesnek érzed magad, amikor élénk, ráhangolt és lelkes vagy, az azt jelenti, hogy te és a belső lényed abban az időpillanatban egyezségben van azzal, ahogyan te közelíted meg azt a témát, ami aktív a gondolataidban!

Hát nem imádni-való tudni ezt? De ha félelmet vagy dühöt érzel, ha bosszúvágy van benned, ha érzed azt az ürességet, amilyennek ezek az érzelmek érződnek, az azért van, mert úgy fókuszálsz, olyan véleményed, hozzáállásod van, ami nincs harmóniában azzal, amit a belső lényed tud rólad.

Tehát bizonyos fokig elszakítottad magad – aminek fokát elárulja, hogyan érzed magad – attól, aki valójában vagy, akivé váltál.

És ez úgy működik, hogy te ebbe a fizikai testbe jöttél, tudod mit nem akarsz, tudod mit akarsz, indítod ezeket a vágyrakétákat, és mikor ezt teszed, onnantól a belső lényed van ezekkel a vágyrakétákkal. De ha te nem, akkor te és te közötted elválasztás van.

Érted már miről beszéltünk korábban? Amikor olyat kérsz, amiről a belső lényed tudja, hogy a kialakulás állapotában van, csak te úgy döntesz róla, hogy hiányzik, vagy nem alakul ki, akkor te okozod ezt a rezgési diszharmóniát. Egyfajta kötélhúzás ez. És ma arról fogunk értekezni, mi ezzel a teendő.

K: Körülbelül négy éve Parkinson-kórral diagnosztizáltak. A doktor azt mondta legyengít, már javulni soha nem fog és semmit sem tehetek.
Á: A lényeg, mit hiszel róla. És ha azt hiszed, amit ő, akkor ott vagy.
K: Igen! Ezért azt mondtam “Nagyon köszönöm”, kirúgtam és kisétáltam az ajtón. Aztán elkezdtem keresgélni. Azt mondtam “Nem! Megvannak a saját hiedelmeim és azt teremtek, amit csak akarok.” És elkezdtem keresni valakit, aki kisegít abból, amiben voltam.
Á: Azt elmondjuk, hogy ez ellenállást jelez. És már rámutattál az ellenállásra. Tudod, korábban kérdezted, hogy honnan tudod miről szól? Rámutattál és azt mondtad “Áldott voltam, könnyen kaptam dolgokat, és egy ponton azzá vált a hitem, hogy árat kell fizetnem.” Esther emlékszik, mikor ebbe a városba költöztek Jerry-vel. Elhatározták, hogy megmásszák a Déli-Hegyet. Esther első ilyen túrája volt. Fiatal csaj volt. “Ki ha ő nem?” És megmászta a Déli Hegyet, de mire a csúcsra ért, annyira túlhajtotta az izmait, hogy Parkinson-ja lett, vagyis azzal egyenértékű. Más szóval az a feszültség, az a túlnyúlás… Az, hogy a vágyam erősebb, mint hitem nyitott szelepe, okozza azt a feszültséget. A doktorok nem energetikai szempontból kezelik. Rezgés, vagy ellenállás szempontjából fel sem merül bennük. Csak a manifesztációk halmait mozgatják és megtalálják mi a közös a manifesztációkban, de nem jutnak a gyökeréhez.
K: Tehát nem tudtam kimozdítani magamat abból a rezgésből, amiben voltam, abba a rezgésbe, amit egészségnek, meggyógyultnak tartok.
Á: Látod, erre gondoltunk korábban, mikor manifesztáció előtti tudatosságról beszéltünk, ami az érzelem, a manifesztáció utáni tudatosság helyett. Mert az könnyebb. Hiszen nehezebb nem észre venni, mihelyst manifesztálódott. Ami visszavezet első nyilatkozatunkhoz hozzátok a mai nap, ami az, hogy ” A legtöbb ember a rezgését az alapján bocsátja ki, amit megfigyel.”Tehát mivel most ez az, amit megfigyelsz, normális, hogy sok lenne a rezgésedben. Tehát lépj vissza tőle és rezgésileg közelítsd meg. Hagyd hogy a bizonyíték, ennek a tapasztalatnak a látható bizonyítéka egy ideig lényegtelen legyen. Hagyd, hogy lényegtelen legyen. Észrevetted, hogy vannak pillanatok, amikor sokkal kevésbé aktív?
K: Igen.
Á: Szinte jön és megy. És kezded észrevenni, mikor erősebb, mikor gyengébb, amikor többet gondolsz rá, amikor kevesebbet. Csak egy mellékterméke valami ellenállásnak, amit el tudsz engedni.
K: Hmmm. Jó!
Á: És tudod mi van? A még drámaibb manifesztációja nélkül lehet, hogy nem engedted volna el azt az ellenállást.
K: Pontosan.
Á: És ez a válasz a kérdésre is, ami korábban felmerült.
K: Látom! Megértettem, hogy a legjobb dolog volt, ami valaha velem történt. Mert segít elengedni valamiféle ellenállást.
Á: Jöjjön a házi feladatod! 🙂 A második, amit valaha adtunk. 🙂 Mikor ma este lefekszel, tudni fogjuk, és sejtszintű énedre fókuszálunk. És érezni fogod, mert legvalószínűbb, hogy melegségnek tolmácsolod, talán hőnek, de mindenképp hőmérsékletnek. És először a tüneteid erősödni fognak, mert az az energia, mikor hozzád és rajtad átáramlik, találkozik a meglévő gondolataiddal, amitől ezt jobban érzed. Amikor ez történik, lazulj teljesen bele ezekkel a gondolatokkal: “Úton a segítség. Úton a segítség. Ez forrás sejtszinten.” Aztán a lehető legjobban nyugodj bele abba, ami történik, legyen az bármi. Ne ítéld, ne aggódj miatta, ne kérdőjelezd meg! Nem lesz ijesztő! Semmi ilyesmi! 🙂 Nem kap lángra a szobád, semmi nem villan fel, nem fogsz lebegni, egyáltalán semmi ilyen. Fizikai érzéseid lesznek és csak az a feladatod, hogy teljesen lazulj beléjük! Aztán a dolgok mások lesznek onnantól fogva.
K: Nagyszerű, köszönöm. (taps)
Á: Érzed, hogy most mennyire felerősödött?
K: Igen. Nagyon.
Á: Mert rád figyelünk. Szinte uralkodni sem tudsz magadon, mert teljesen rád figyelünk. Tehát találkozás van a benned lévő rezgéssel. Ez normális dolog. Ha teljesen elvonnánk a figyelmünket rólad, – amit soha nem tudnánk -, ha a belső lényed teljesen elvonná a figyelmedet rólad, – amit soha nem fog – , akkor megint ugyanaz a történet, ugye? Nos, tudod, hogy van belső lényed, ugye?
K: Igen. Igen, igen.
Á: És tudod, hogy a belső lényed támogat és az oldaladon van? Tudod, hogy tested minden sejtjéről tud a belső lényed? És hogy a tested sejtjei folyamatosan kérnek? És amikor kérnek, a forrás mindig válaszol. De a gondolataid, hogy “Árat kell fizetni” az útba állnak? A sejtjeid kérnek, a forrás válaszol, te útban vagy, és erről szól ez az egész. Tehát mostantól, ahogy a sejtjeid kérnek és a forrás válaszol, és te nem vagy útban, semmilyen jele nem lesz! Ez teljesen logikus, ugye?… doktor úr!

Térjünk vissza valami nagyon fontosra, ami az új élén van annak az élvonalnak, aminek mind része vagyunk! Mivel itt vagy kint az élvonalban és oly sok emberrel érintkezel, mi értjük miért érződik logikusnak, hogy annyira rájuk figyelj és akard a figyelmüket! Értjük miért szeretnéd, hogy megértsenek és egyetértsenek veled, de mondani szeretnénk valamit ami segíthet neked “Ezt soha nem éred el! Nem fognak megérteni!” Áldott emberiség rendkívül változatos családjaként érkeztetek. Nem utánozni jöttetek egymást! Ugródeszkaként szolgálni jöttetek egymást, hogy táguljatok, fejlődjetek. Érthető ez valamennyire? Ha azt gondolod az a jószerencséd van – amit mi rossz szerencsének látunk -, hogy körülötted sokan a kedvedben járnak, akkor nincs másod, mint emberek, akik meg akarnak felelni neked, ami azt teszi, amit tényleg tesz az – miközben azt gondolhatod, hogy ez boldog örök életed kulcsa -, hogy egy olyan helyzetbe hoz, hogy felcseréled őket – és őket is szeretjük, csak ők ingatagok és következetlenek – a saját valódi vezérlődre. Próbáltál már valaki kedvében járni valaha és végül rá is jöttél mit vár és akar tőled, aztán megváltozott és mást akart. 🙂 Nos, a saját belső lényed lépést fog tartani tágulásoddal és fejlődéseddel. Tehát tényleg szeretnénk segíteni, hogy erősebben határozz. Szeretnénk, hogy elhatározd azt, hogy ami fizikai, az valóban csodálatos! De ma párszor elmondjuk neked – és megbántani nem akarunk, csak nem biztos, hogy sikerül -, hogy ti mind, akiket szeretünk, sokat emberieskedtek… egymással emberieskedtek. Könyveket írtok róla. Próbáljátok kisilabizálni. Fogjátok mindazt, ami teremtetek, jó és rossz halmokba rendezitek, aztán vitatkoztok egymással a halmaitok felett. Mi ezt értjük emberieskedés alatt. De jobb lenne, ha mindenkiért hálás lennél és méltányolnád hozzájárulásukat a sokféleséghez. Mert ez a sokféleség az alapja briliáns és fontos következtetéseidnek annak kapcsán, mit kedvelsz jobban saját tágulási és fejlődési folyamatodban. És lényed minden szintjén, még sejtszinten is vágyrakétákat bocsátasz ki. A belső lényed követi azt a rakétát, ráfókuszál és eggyé válik vele. Így erőteljes vonzáspontként szolgál a társteremtő elemek összegyűjtésére – a te érdekedben – mindenhez, amit kérsz, amit akarsz. Tehát van ez a rezgésbeli valóság, ami formálódik – ahogy egy baba fejlődik a méhben -, ami teremtésed formálódása és rezgésed gondolatokká, gondolataid dolgokká válása. Te egy teremtő vagy, aki jött, hogy megélje a gondolatok dolgokká válását. Itt vagy kint ebben az élvonalban, ahol az egész unverzumban itt lehet a legfelpezsdítőbb tapasztalat, ami az, hogy éled az életet, a hatására többet kérsz és az univerzális erők, amit Istennek hívsz, mögéd sorakoznak és segítenek mindennek a teremtésében, amit zseniként, méltóként és áldottként egyáltalán kérhetsz. És csak akkor esel ki a harmóniából, amikor elkezded kikérni mások véleményét arról, mi helyes és mi nem. Amikor szembe szállsz saját vezérlő rendszereddel és próbálsz valaki más kedvében járni, ami hosszú távon, alapjában véve, szinte lehetetlen. Itt sok az átbeszélni és a felfedezni való. Érezzük energiádat. Tehát csak lazulj el és tudd, mindenre választ kapsz, amire szeretnél. Bízz abban, hogy megtaláljuk azokat, akik legjobban kifejezhetik gondolataidat, hogy jelentőségteljes, átfogó beszélgetésünk legyen, ami kielégítő számodra. Az elégedettség érzésénél nincs dicsőségesebb létállapot, mert amikor elégedett vagy, akkor a rezgésed bármilyen irányba mozdulhat. Jelentős hatalmad van döntéseid felett, mikor elégedett vagy. Könnyen elkaphatsz kevésbé kellemes gondolatokat és elindulhat a lendület a nem vágyott irányába, vagy találhatsz kellemesebb gondolatokat és nagyon rövid időn belül – hiszen nincs ellenállás – … Képzelj el egy érzelmi skálát! Az egyik végén a teljes felvértezettség a másik végén ennek teljes hiánya. A szörnyű érzésű végén van a félelem, a megbánás, a másik végén a szeretet, a nagyrabecsülés. Ennek az érzelmi skálának pont a közepén van az elégedettség. Elégedettség, amiben hatalmad van. Elmeséljük kedvenc történetünket a hatalomról, aztán beszélgetünk.
A kocsid ott van egy hegy tetején San Francisco-ban. Megvan a kép, ha jártál már ott. Esthert sokkolta, mikor felért a hegytetőre és ráébredt, hogy lent az út végén van az öböl. Uhhh! A lélegzete is elállt! Azt se tudta, hogyan jutott fel oda. Megijedt a gondolattól is, hogy levezessen onnan. Mivel tudta mi vár rá és élénk képe volt róla, azt mondtuk “Képzeld azt, hogy ott a kocsid a hegy tetején és úgy döntesz fizikaórát adsz magadnak! Vedd ki üresből, engedd ki a kéziféket, állj mögé és lökd meg egy picit, majd figyeld mi történik. És ahogy meglököd, rögtön érzed, milyen könnyen belendül. Tudod mi lesz, mert eleget tapasztaltál. Biztosra tudod, a kocsi az öbölben végzi. Aztán feleszmélsz – mert kedveled ezt a kocsit, vagy mert a HERTZ visszavárja 🙂 -, elé állsz, az neked megy és megállítod a lendületét. Nem nagy dolog. De a hegy lábánál állva nem próbálnád megállítani a lendületét. Az elégedettség érzése ebbe az állapotba helyez. Ugyanebbe a hatalmi állapotba. De ha nem gyakorlod a hatalmadat, mert nem vagy tudatában érzelmeidnek, mert eddig másokra és a beleegyezésükre számítottál annak kapcsán, te hogyan érzel dolgokról – talán ma elérjük, hogy túl légy ezen -, akkor lehet, hogy nem tiszteled az elégedettséget meg a többit, akkor lehet, hogy nem fontos annyira az a hatalom és hagyod, hogy gondolataid addig a pontig vigyenek, mikor már nincs visszaút, amíg alszol egyet, vagy megműtteted az agyad, vagy meditálsz, vagy csinálsz valamit, ami a rezgési táblát kicsit letakarítja.

K: A teremtés és annak kapcsán, hogy tudod, mit nem akarsz, mennyire kell konkrétan tudnod? Mert sokszor… például én ingatlanozom, és évekkel ezelőtt erősen pénz-idő egyensúlyra vágytam, amit oly sokan akarnak. Ez már megvan, mert itt vagyok. Megvan! Valami, amire nagyon vágytam. Az ingatlanozás fel sem merült bennem, soha nem is jött szóba. Az utam tisztán rávezetett. Egyszer sem gondoltam rá egész életemben, aztán bele kerültem és megkaptam, amire vágytam, abból a szempontból. Érzem, hogy most más hív. Ismerem az elemeit, ugyanúgy tudom lényegében mire vágyom. Pontosan kell tudnom mi az?
Á: Hát az van… na ez nagyon tetszeni fog. Amíg az ingatlanozást teremtetted és nem tudtál róla és annál is többet és nem tudsz róla, és annál is többet és nem tudsz róla, és még annál is többet és nem tudsz róla… 🙂 mindazon idő alatt, míg életedet élted és kontrasztot tapasztaltál, mindezeknek életet adtál. Teremtésed részletei… dobszót kérünk! A részletei…, a teremtésed konkrétumai, mind az első lépésben történnek. Első lépés: a kontraszt segít eldönteni mit akarsz. Második lépés: a forrás megadja. Harmadik lépés: eléred, hogy rezgésileg passzolj ahhoz, ami rezgésileg megadatott aztán az örvényedből a tapasztalatodba kerül impulzusokon, megérzéseken és a tetteiden át. Ezt értetted? Most megvan ez az alap ismereted. Nagyon konkrét vagy az első lépésben. A harmadik lépés lehet nagyon általános. Mert már mindent kértél, amire vágysz és a belső lényed már mindet sorba rakta, a társteremtő összetevők összegyűltek, és tudod mi az amiért általában nem találkozol a már összegyűjtött társteremtő elemekkel?
K: Mi?
Á: Túl konkrét vagy! Megint az első lépésnél vagy! 🙂 🙂 Kösz, hogy nem ellenkezel! Túl konkrét vagy! Megint az első lépésnél vagy! Miből áll a rezgés? Egy kérdés rezgési összetevői eltérnek a válaszétól. Egy kérdés rezgési összetevői eltérnek a megoldástól. Ha megélted a problémát, megteremtetted a megoldást. De ha folyton a problémát kóstolgatod a túlzott konkrétságoddal, akkor kizárod az impulzusaidat, az inspirációdat a megoldáshoz.
K: Csak annyira legyek konkrét, hogy tudjam, idő-pénz egyensúlyra vágyom? Semmi mást nem kell tudnom?
Á: Volt egy kérdésed, mondunk még valamit. Azt kérdezted “Mennyire kell konkrétnak lennem? Nos, ha kiléptél az első lépésből a harmadikba, egyáltalán nem kell konkrétnak lenned. Élj csak boldogan örökkön örökké. Lógathatnád a lábadat egy kád forró vízben és minden örömmel hozzád jönne. Más szóval, ha nem csinálsz semmit, ami útban van, akkor jön. Jön, jön, jön, jön! Gondolj bele! Te végeztél az első, a forrás a második lépéssel. Kész! Csak arra figyelj, ne mássz vissza az első lépésre, ami más rezgésű mint a harmadik. Nincs más dolgod! Nincs más dolgod! Azonban, azonban… 🙂 🙂 , ha a harmadik lépésben vagy, elégedetten, és konkrétabban gondolkozol, az nagy élmény! Akkora élmény konkrétnak lenni, ellenállás nélkül! A lényeg nem az, mit csináljak, hanem mi tölt el jó érzéssel? Ha benne vagy egy projektben… Esther bent van most egyben… minden pillanatban, amikor nem csinál mást, akkor mindig arra gondol. Arra gondol mert olyan jó érzés! Akkora élmény rá gondolni. Nem azért teszi, hogy bármit felgyorsítson. Ez kész tény! Bizonyosság! Rá gondol mert annyira jó érzés rá gondolni. De ha nem jó érzés, abban a pillanatban megint az első lépésre lépett. Ami teljesen jó, mert az első lépésben többet raksz az örvényedbe. Az aranyszabály, hogy addig gondolj rá, amíg jó érzés. Mi így tekintenénk rá! Értesz most valamit, amit korábban talán nem értettél? Ami nem más mint: nem kemény munka és küzdelem teszi megtörténtté. Azok lelassítják. A bizalom, a hit, a megértése, hogy létezik. Az elvárás, hogy megmutatja magát neked. Az izgalom! Ohhh az izgalom, az állapot amiben tudatosan élvezed és megfigyeled, ahogy a gondolatok dolgokká válnak. Élvezed a folyamatot! “Ohhh támadt egy ötletem! Ohhh egy csodás ötletem van! Aztán cselekedtem és ez történt, meg ez történt, meg ez történt!” Amikor elvagy a hármas lépésnél, akkor az élet visszadob az első lépésre elég gyakran, ami rendben van, mert mindig tágulni fogsz. De konkrét válasz erre a konkrét kérdésre… ha próbálsz rájönni mennyit agyalj valamin… csak lépj az harmadik lépésre és lazulj! Hagyd a munka dandárját az univerzumra! Mintha a belső lényed megelőzne, kivágná a bozótot és lekövezné az utat. Ami ezen a dicsőséges ösvényen visz mindenhez, amit akarsz. De emberi mivoltod azt mondja “Neem, én a terepet választom!” 🙂 🙂 Bizonyítom az érdemességem egy kis küzdelemmel. Mire mi “OKÉ!” Attól csak több lesz az örvényedben. Több út, több kövezet lesz az örvényedben. Azt hiszed szeretsz küzdeni, de a küzdelem minden pillanatában egy jobb társadalmat építesz, a küzdelem minden pillanatában jobb kapcsolatokat építesz, a küzdelem minden pillanatában az eljövendő emberek életén javítasz. Csak szerintünk neked is hasznod lehetne belőle most! Ugye?
K: Igen. Abszolút! Köszönöm!

K: A pillanatról szeretnék beszélni, mikor néha elragadnak a gondolataink és emberi mivoltunk és szeretném tudni mit mondasz erről.
Á: Kezdjük azzal, hogy az egész a lendületről szól!
K: Igen, igen és erről is szeretnék beszélni és arról, hogyan tudnánk a pillanat elképzelését a szívünkbe vinni, milyen szerepe van a szívnek ebben és abban hogy elengedjük az elménket?
Á: Nos a szíved a véredet pumpálja.
K: Ja, ja, ja…
Á: Milyen más szerepet szánnál neki?
K: Akkor a szív csak egy kapcsolótábla? Akkor ezeknek a szavaknak, mint elme és szív, milyen szerepük van a teremtésben?
Á: A tudatod leginkább a szíveden keresztül kerül feldolgozásra. Amikor emberek a szívről beszélnek, akkor általában annak érzelmi szerepére gondolnak. De egy egyszerűbb megközelítést javaslunk és azt, hogy csak fogadd el, hogy te egy rezgési lény vagy egy rezgési univerzumban, és az amit gondolsz hozza mozgásba a rezgéseidet. És aztán az érzelmek, amiket érzel és amit a szívednek hívsz, tájékoztat arról milyen a kapcsolatod azzal, aki valójában vagy. Talán ezért hívod szívnek, vagy szeretetnek. Mert az aki valójában vagy…
K: Ez az önazonosságunk???
Á: Lehet, de…
K: Így rezonálunk a szívünkkel?
Á: Amikor jól érzed magad, akkor teljes rezonanciában vagy a forrásoddal. Hívhatod szívnek, ha akarod. Ha nem érzed olyan jól magad, akkor nincs meg ez a rezonancia. Ez csak egy egyszerűbb alapelv és rezgésileg pontos is. Na, most mi a kérdésed?
K: Amikor kontrasztot élünk meg és elragadnak a gondolataink, akkor az megállítja a lendületet, minden megáll.
Á: Az van, hogy a vágyott iránti lendületet megállítják az ellentétes gondolatok. A nem vágyott iránti lendületet megállítják az ellentétes gondolatok. Igaz? Tehát, ha jól akarsz érezni és rossz gondolataid vannak, hagyd abba!
K: A gondolkodást?
Á: Hááát, ha korán elkapod, nem abbahagyod a gondolkodást, hanem gondolatot változtatsz. Régebben ezt váltópontnak hívtuk. Tudom mit nem akarok, mi az, amit akarok? De ha nagyobb a lendület, akkor a szavaid már nem elég erősek. Ezért beszélünk a megelőzésről, amit előkészítésnek hívtunk. Amikor meditálsz, elcsendesíted az elméd. Amikor elcsendesíted az elméd, megállítod a gondolatot, amikor megállítod a gondolatot, akkor minden negatív lendületet leállítasz. Az ellenállást is. És aztán emelkedik a rezgésed, és ha az emelkedik, hozzáférsz azokhoz a gondolatokhoz, amiket a belső lényed gondol, de azoknak a gondolatoknak nem akarod a lendületét leállítani, mert azok a gondolatok vezetnek el mindenhez, amit kértél.
K: Igen, az örömhöz. Abszolút! De mért kötődünk annyira a negatív dolgokhoz?
Á: Mert inkább van igazad, mint hogy jól érezd magad. És mert azt tanultad, hogy küzdeni nagyon megéri, és fájdalom nélkül nincs nyereség és mert nem úgy éreztél, – a te szavaiddal – nem voltál annyira szív orientált. Te így születtél. Azzal a tudással születtél, hogy az életnek jónak kell lennie neked, azzal a tudással születtél, hogy jó vagy és a forrás melletted áll. Ezzel a tudással születtél. De emberi mivoltotokban, ahogy csoportokba klikkesedtek és egymás igazán vitatkoztok, ahelyett, hogy jól éreznétek magatokat, elfelejtitek hol a helyetek és nincs kiút belőle. Észrevetted, hogy csak csoportól csoportra jársz, elítéled az egyiket aztán a másikat. Belépsz egy új csoportba, majd elítélsz egy másikat, aztán belépsz újabb csoportba, elítélsz egy másikat és így tovább és szörnyen érezd magad az egész folyamatban. Vagy meditálhatnál és megállíthatnád az összes gondolatot, mert amikor semmit nem gondolsz, akkor nincs ellenállás és engedheted, hogy a természetes rezgésed összekapcsolódjon azzal akinek a belső lényed ismer téged, azzal, aki valójában vagy. Nem azzal aki voltál mikor születtél, hanem azzal akivé azóta váltál, az örvény verzióddal a valódi forrás verzióddal.
K: Olyan, mintha két ember lenne ebben a kapcsolatban. A belső lényed és ez a másik…
Á. Kezdetben, mikor ember barátainkkal társalogni kezdtünk Esther-en keresztül, legtöbbetek azt gondolta, te csak te vagy, ennyiből áll az éned. Aztán elkezdtük magyarázni, hogy van a forrás energia éned és a te éned. Mert szerettük volna, hogy megértsétek, hogy a forrás energia éned nem teljes egészében jött ide veled. Az emberek úgy hiszik, hogy “Élek vagy, halok. Fizikai vagy nem fizikai vagyok.” Ez nem így van. Te állandóan nem fizikai vagy és néha fizikai. Mihelyst megérted, hogy egy részed itt fizikai és ez az a rész amiről itt mindig beszélünk, de létezik nem fizikai részed. A fizikai részed felfedezi a kontrasztot és többet kér, és a nem fizikai részed azonnal azzá a többé válik, amit kérsz minden egyes kontrasztos pillanatban. Tehát a kontrasztod a mi nyereségünk. A kontrasztod a mi tágulásunk. A kontrasztod teszi örökké az örökkévalóságot. A kontrasztod nagyon jó dolog. És legyen a kontrasztod az első lépés, de ne legyen az első és megint az első, az első, az első, az első… Legyen az első lépés! A második lépést pedig mi mindig elvégezzük. Nos, valami másra is utalni akartál?
K. Nem. Csak érteni akartam ezeket az alapelveket.
Á: A kérdésed makacs volta miatt nagyon jó dolgokat mondtunk.
K: Igen, imádom! Nagyon köszönöm!