K: Hajlamos vagyok sokat aggódni sok mindenről.
Á: Hajlamos vagyok gondolatokat gondolni, amiket a belső lényem nem gondol, aminek aggódás az eredménye, ami jelzője, hogy nem vagyok összhangban valódi énemmel.
K: Abszolút!
Á: A válaszunk hát erre az, hogy “Ne csináld többet! ” Kövi!
K: Köszönöm. Igazáb…
Á: Kapd el korán! Ez a legjobb válasz. Kapd el korán! Vedd észre, hogy nem tetszik és vedd észre, mikor lefelé indulsz; kapd el korán!
K: Elérhető az a pont, amikor még a kezdeti gondolatod sincs?
Á: Jaaaa, de mi nem akarjuk, hogy abba az állapotba kerülj, amiben őrzöd a gondolataidat, vagy azt mondod “Jól van Ábrahám elfogadom én ezt – legyen ez bármi -, meg azt, hogy én teremtem a saját valóságom.” Aztán gondolsz egy gondolatot, vagy mondasz egy mondatot és “Sulutty, sulutty! Töröl, töröl! Sulutty”, próbálod “Sulutty” vissza “Sulutty” szívni, mielőtt a vonzás törvénye elkapja. 🙂 És mi azt mondjuk “Túl késő!” A vonzás törvénye elkapta. Tehát ahelyett, hogy a hegy aljánál állva akarnád a kocsit megállítani, csak hagyd, hogy elüssön, elsüllyesszen, felpofozzon és szenvedj miatta majd bölcsességgel jöjj ki abból a tapasztalatodból.
“Nem tetszett! Nem hiszem, hogy ezt olyan sokat fogom csinálni többé. Elé állok, mielőtt beindulna mindaz a lendület.” Használd a logikádat, hogy felismerd! És most már megvan ez az előfeltétel, ami tényleg hasznodra lesz. Tudod mennyi gondolatot nem kell tisztáznod többé? Nem kell megvitatnod a világgal minden valaha előfordult téma jóságát, vagy rosszságát. Nem kell többé átbeszélned, nem kell kisilabizálnod. Annyit kell csak tudnod, hogy megéld személyes tágulásod és örömteli összejátszásod a benned lévő forrással, ami az, hogy melyik gondolat ad jó és melyik nem annyira jó érzést. Ez túl egyszerű?
K: Nem! Sőt gyönyörűen egyszerű. Elképesztő, hogy bár annak ellenére, hogy ezt mennyire értem, amióta gimibe jártam azt mondják, egy nyűglődő vagyok. Tehát ezt kb. 35 éve csinálom.
Á: Más címként rakunk rád. Mert ezzel azt csinálod, hogy nézed mi van, vagy mi volt – a belső lényed soha nem néz vissza -,… adunk egy másik nevet neked a nyűglődő helyett. Azt mondjuk neked, hogy te egy gondolkodó lény vagy. És tudatos teremtő! És szeretsz fontolgatni. És amikor ezt a képességet fontolgatásra használod a skála elégedettség feletti része alapján a skála elégedetlen alsó része helyett, akkor felturbózott elégedettségre lelsz az általad gondolt gondolatokkal.
Tehát a nyűglődő ellentéte egy nagyon tiszta elméjű lény, aki hozzáfér a világokat teremtő energiához, hogy azokat saját kreatív törekvései felé áramoltassa. Te ez vagy. És ha nem ezt csinálod, az szopás!!! Rossz érzés. És olyan szavakat használsz, mint aggodalom, ami nem jelent mást, minthogy másra vágysz attól, ami miatt aggódsz. Na ez tetszeni fog, mert ahhoz szól, aki vagy. Erőteljesen! Minden téma, valójában két téma. A vágyott és annak hiánya. Tehát ha kontrasztban vagy, a kontraszt közepén, aggódsz mert ott vagy. Tudod ezalatt mi más történik? Míg a problémára fókuszálsz – ezért aggódsz – megteremted a megoldást. Egyazon pillanatban. Nagyon köszönjük! Nagyon köszönjük! Így is gondoljuk. Nagyon köszönjük. Míg a problémán kotlasz, a megoldást teremted. Ami az univerzum tágulása.
Nos, gondolkodj el ezen, míg aggódsz! “Hé! Most a megoldást teremtem. Bár nem látom, mert annyira leköt a probléma, de mikor ezt elengedem – mivel ezért én vagyok a felelős és mivel a belső lényem teljesen a megoldáson van, és a belső lényem folyamatosan felfed dolgokat a megoldásról -, aggodalmam hiányában a megoldás megtörténik velem.
És tudod mit tesz ez veled? Akarjuk, hogy ez történjen veled… Akarjuk, hogy azt érezd az aggodalmadról, amit mi érzünk róla. Nagyon köszönjük. Köszönjük, hogy hajlandó vagy tudomásul venni, hogy valami nem úgy van, ahogy akarod és hogy vágyrakétát indítottál minden létező fejlődéséért és az eljövendő generációkért. De most tégy egy szívességet magadnak! Használd úgy a vezérlőrendszered, ahogy kéne. Mihelyst tudod, fordítsd figyelmedet a vágyott irányába.
Néha azok a dolgok, amik miatt régóta aggódsz, vissza-visszatérnek és az élüket lassan el-el veheted, mert mindig, amikor enyhülést érzel a rezgésed mindig ott van ahol legutóbb hagytad. Tehát amikor nagyon aggódsz valami miatt és beszélsz ezekről az általános koncepciókról és emlékezteted magad, hogy megoldásokat teremtesz, akkor egy másik helyre rakod és idővel az az aggodalom inkább lesz elégedettség, amiben több teremtő hatalmad van.
Ne kérd magadtól, hogy dacolj az univerzum törvényeivel, ne kérd magadtól, hogy az öböl aljánál állva állítsd meg azt a lendületet. Állítsd meg hamarabb! És légy büszke magadra, mint akit elgázolt a lendület már elégszer ahhoz, hogy új döntést hozzon. “És az új döntésem az, hogy nem akarok annyit aggódni. Az új döntésem az, hogy még inkább tudatában akarok lenni vezérlő rendszeremnek és még inkább szinkronban akarok lenni azzal, aki valójában vagyok!