K: Egy kérdésem van. Egy rendezvényen előadóként vettem részt és egy hölgy azt mondta nekem “Ohhh neked annyi energiád van!”, mire én “Oké!”, mire ő “De tényleg, neked rengeteg energiád van!”, mire én “Oké! Köszi!”, mire ő “Nem, nem, nem érted! Négy nő van mögötted! Dédnagymama vagy, meg…” És ahogy ezeket mondta, azt gondoltam “Hallak, de ha én én vagyok és a saját teremtésem vagyok és kapcsolatban vagyok a forrás energiával, akkor hogyan lehetséges?…”
Á: Hát nem jó kérdés ez az előző kérdést követően? Ahelyett, hogy egy fizikai halomként tekintenél magadra és magadhoz egy fizikai energiahalmot rendelnél, tekints rá energiafolyamként és magadra, mint edényre, amibe áramlik az energia. Az előadásodban, a vágyad és az elvárásod kapcsán nyitott voltál egy teljesebb verziójára annak, aki vagy. Tehát több energia áramlott át és valaki érzékelni tudta és úgy írta le, ahogy neked leírta. Érzed a különbséget a “tudat” és az “emberi lény” szavak között? Érzed a különbséget a “forrás energia” és a “fizikai emberi lény” szavak között? És érzed azt az egyezőséget, amit a forrás energia áramoltat az emberi lényhez és rajta át? És hogy soha nem lehetne emberi lény forrás energia áramlás nélkül? Tehát te annak kiterjesztése vagy és néha megengeded, így nyilvánvalóbb, mint más alkalmakkor. Esther állandóan figyeli az embereket. Látott gyerekeket játszani a reptéren, annyira ragyogtak, úgy imádta nézni őket. Aztán látott valaki más sétálni, aki nem ragyogott, sötét volt. Látszott, hogy valami nyomasztja és semmi energiát nem engedett be. Csak azért, mert sétálgatsz, nem jelenti, hogy nyitott vagy az energiára. Néha elszakítod magad tőle. Nos a kérdésed tehát…
K: Ha ezt elfogadom, ha ezt értem… szóval forrás vagyok, kapcsolatban vagyok…
Á: Az zavar össze… na figyelj! Az emberek megközelítése az, hogy “Oké, itt vagyok. Tartok egy előadást, és nyilván, mivel korábban megtörtént, van egy rakás halott ember, aki mögöttem volt, ezért jobb ha kiválogatom a saját halottjaimat, és elmondom nekik, miről akarok beszélni, hogy rálássanak, de így csak elkezded össze-vissza bonyolítani a dolgokat. Ellenben, ha megértenéd, hogy te olyan vagy, hogy másokat jöttél felemelni, és a közönségedben vannak, akik erre vágynak, és az összesnek vannak kérései, és némelyiknek, aki mögötted volt, köze sincs a te szándékaidhoz, a saját szándékaikhoz van közük. Tehát ne próbáld a tudat áramlását irányítani! Mi éveken át áramoltunk Esther-en át, hogy segítsünk nektek többé nem irányítani más embereket és most irányítani akarod a nem fizikai energiákat? Tudjuk, hogy nem mondtad, de semmit nem rejthetsz el előlünk. “Honnan tudom? Mire gondolnak? Mik a szándékaik? Mi van, ha páran eljönnek? Rabja lettem? Mi van, ha rabul ejtettek a rossz szándékúak?” Ilyen egyáltalán nincs! Nincs! A forrás energia az tiszta pozitív energia, amit beengedsz, vagy nem. És ennyi! Ezt az összejövetelt egyszerűen zárnánk. Szeretnénk visszalépni a bonyolultságtól, amit ez a sok szó okozott, vagy generált. Lépjünk vissza azokhoz az alapfeltételekhez, amiket ismertél, mikor eldöntötted, hogy jössz és erőteljesen éreztél az úton. És ezek az alapfeltételek, amikben biztosak vagyunk, hogy segítenek örökké boldogan élni, ahogy tovább lépsz. Tehát jöjjenek folyamatában! 1, Itt semmi komoly nem folyik. Ami azt jelenti, hogy semmi nincs, amit csinálnod kéne, amit nem csinálsz, vagy bármi, amit csinálsz és nem kéne csinálnod. Mindez az a mód, ahogyan azt fejted meg, mit raksz az örvényedbe és minden úgy van, ahogy eltervezted. 2, van egy örvényed. Teremtettél egy rezgésbeli valóságot, ami a kialakulás folyamatában van. És az az érdekes, hogy anélkül is alakul, hogy tudnál a létezéséről, vagy tudomásod lenne róla, tehát anélkül is alakul. De minél többé alakul a te tudomásod nélkül, most annál kevesebb hasznod van belőle. Lesz belőle hasznod, majd ha kipurcansz. Szeretünk tiszteletlenek lenni a halállal, mivel nincs. És a jövő generációinak is haszna lesz belőle, de a hasznot, amire te teszel szert a táguló örvényedből, akkor kaphatod meg, amikor rezonanciára találsz azzal, ami ott van. És mi van ott? Szeretet. Mi van ott? Feltételezni másokról a legjobbat. Mi van ott? Tiszta pozitív energia. Mi van ott? Az ellenállás hiánya. Honnan fogod tudni, hogyan jutsz el valaha egy ellenállásmentes állapotba, ha nem ízleled meg az ellenállást és nem tudod, milyen ízű? És honnan fogod tudni, hogy engedtél belőle, ha nem volt neked? Hát nem fontos dolog a viszonylagosság? És itt jön be az, hogy tudsz a belső lényedről. “Ohhh, tehát a belső lényem velem áramlik és fenntart egy stabil kapcsolatot a forrással, bármi legyen?” Igen, de én néha nem. Ez igaz. És amikor én nem, akkor rossz vagyok. Ez nem igaz. És amikor én nem, akkor nem tudom visszanyerni. Ez sem igaz. Amikor én nem, akkor nem érzem jól magam. Ez igaz. Amikor nem érzem jól magam, akkor soha nem fogom. Ez nem igaz. Amikor nem érzem jól magam, akkor mindennél jobban, akarom, hogy jól érezzem magam. Ez igaz. Amikor mindennél jobban akarom, hogy jól érezzem magam, több energia áramlik. Ez igaz. Amikor mindennél jobban, akarom, hogy jól érezzem magam, akkor a kérésem erősebb. Ez igaz. Amikor a kérésem erősebb, a forrás válasza erősebb. Ez igaz. Amikor a forrás válasza erősebb, akkor valószínűbben meghallom. Ez nem igaz. Csak mert hangosabb, még nem könnyebb. Attól, hogy a belső lényednek megvannak a válaszai, még nem könnyebb. Csak annyi történik, hogy a vágyad, hogy jól érezd magad nagyobb és nagyobb lesz, mindig, amikor nem érzed jól magad. Ohhh, ez egy alap előfeltétel. Ha nem érzem jól magam, akkor jól akarom magam érezni. És ezt a részt hagyod ki az egyenletből. Helyes, ha jól érzed magad és jó, ha jól érzed magad. És nem kell érte árat fizetned. Csak tudnod, gyakorolnod és jóvá válnod kell abban, hogy jól érzed magad. És minél jobbá válsz benne, annál inkább mondják mások “Hééé, úgy néz ki jól érzed magad.” Mire te “Igeeen!” Mire ők “Mi a titkod?” Mire te “Engedélyt adtam magamnak, hogy jól érezzem magam és többé nem mások vélekedésének vagyok a foglya arról, ők mit tartanak jónak. Találtam valami központit. Azt hiszem megtaláltam Istent. Azt hiszem megtaláltam a forrást. És rájöttem, hogy a forrás kedvel engem. Ezért eldöntöttem, hogy hagyom magamnak kedvelni magamat. Először nem volt könnyű. Sok szabály tartott távol tőle. De addig bolondoztam és játszottam vele, míg rájöttem, mikor érzem jól magam, és tetszik. És szerintem azért tetszik nekem, mert a forrásnak is tetszik. Tehát ennyi. A társalgásunkat jobban élveztük annál, mint szavakban kifejezhetnénk. Játssz el ezzel, mert itt semmi komoly nem folyik. Csak te, aki örökké boldogan élsz és mi, akik élvezzük, míg te ezt teszed. Nagy itt a szeretet irántad. És mára befejeztük.

K: Az arc- és tenyérjóslásnak van valami alapja?
Á: Bővebben!?
K: Nem is tudom, gondoltam elmegyek jósoltatni. Azt hiszem az arcodról megmondják a jövődet. Mondjuk mennyi gyereked lesz…
Á: A helyzet az, ahogyan élettapasztalatodat élted egy rezgésbeli valóságot teremtettél, amibe néhányan, akik rezgési harmóniában vannak, bepillanthatnak. És különböző módokon értelmezhetik, amit látnak, éreznek, vagy érzékelnek. És az általuk használt eljárások, mint a tenyérjóslás, vagy a kártyaolvasás… Az információt nem a tenyérből, vagy a kártyából szedik, hanem fókuszpontokat kapnak, amiktől hozzáférnek az energiához, ami tisztánlátást vagy benyomásokat ad nekik, amit kifejezhetnek. De mindig igaz, hogy része annak, amit érzékelnek néha összekeveredik nyilván azzal, amit te érzel. Tehát, ha teljesen feszülten és bizonytalanul mész oda, akkor a bizonytalanságod egyfajta fátyol, köd lesz, amitől nehezebb lesz nekik számodra átadni dolgokat úgy, hogy halld őket, vagy bízz bennük. A kérdés tehát nem változott. Tudják olvasni az energiát? Igen. És van amelyiküknek nagyon-nagyon jól megy. Számodra értékes? Az lehet! De ha érződik, hogy te bizonytalan vagy és másra és az ő kapcsolatára számítasz, hogy neked információt adjon, akkor nem annyira jó ötlet. Ha poénból csinálod, az más, mint szükségből.
K: Ha magas rezgéssel, arra inspirálódva mennék oda, hogy információt kapjak, akkor szolgálna?
Á: Miután Jerry meghalt, Esther a barátaival a Balboa Parkban sétálgatott. Páran azt mondták neki “Ohhh, ott van egy jósnő! Menj oda hozzá!” Mire Esther “Nektek elment a józan eszetek?” 🙂 “Miért mennék máshoz energiát olvastatni, mikor nekem itt van Ábrahám?” Mire ők “Azt gondoltuk poén lenne!” Mire Esther “Nektek elment az eszetek!” Még pár órát sétáltak és Esther nem tudta kiverni a fejéből ezt a nőt. Ezért megegyezett magával “Mikor elmennénk, és ha az a nő még ott van, adok neki 10 dollárt, lássuk mit mond!” Mikor odamentek, a nő nem volt ott. És Esther-nek leesett, hogy egy apró kis csalódást érez. Aztán befordultak a sarkon és ott volt a nő. És Esther-nek leesett, hogy egy apró kis örömet érez, hogy a nő még ott van. Elővette a 10 dollárját és leült aztán a nő elkezdett kártyát vetni. Na most, Jerry egész nap Esther-rel volt. Más szóval ő halott, de annak egyáltalán semmilyen jelentősége. És Esther észrevette, hogy Jerry-t gyakran, amikor körülötte érezte, akkor a bőrén érezte. És azt mondta “Ohhh, érzem Jerry-t!” Más szóval érzékelte Jerry jelenlétét! Nagyon tudatában volt vele és ez így is volt már néhány hónapja, mióta Jerry elköltözött. Szóval leül és a nő fogja a kártyákat, ránéz Esther-re, aztán megint ránéz, aztán próbált félre nézni majd Esther-re nézett és azt kérdezte “Egy férfi jár a fejében?” 🙂 “Mert egy férfi van a bőrének felületén!” Hát, ebben semmi kétség sem volt! Esther soha nem hallott még senkit ilyet mondani. És az a nő nem ismerte Esther-t, azt sem tudta, hogy Jerry eltávozott, de az energiát olvasta és Jerry egyértelműen jelen volt. És bár voltak a kártyái, volt neki egy intuitív tudása és amit mondott abszolút helyén volt! És Esther erre “Na mit tudsz még?” Úgyhogy kiterített egy kártyát – Esther-nek fogalma sincs a tarot kártyáról még soha egy paklit sem látott, nem tudta mit jelent. Aztán a nő tovább sorolta a legcsodásabb dolgokat! Majd azt mondta “És a pénz! Ohhh a pénz!” És Esther azt gondolta “Hát, ezt is eltalálta!” Aztán mikor Esther elsétált, azt mondta a vele lévőknek “Hát valószínű, hogy ezt jósolja mindenkinek!” De mindegyik azt mondta “Nem! Nem! Nem igazán! Ennyi jó hírt egyszerre nem kapott még senki, de te most mindet megkaptad!” És Esther azt gondolta “Hááát ez így is van rendjén!” 🙂 “Így kell működnie ennek, ha a saját valóságomat én teremtem. Helyén is való, ha valaki olvasni tudja azt a valóságot, amit teremtek.” Nos, tételezzük fel, vannak olyanok, akik kártyából jósolnak. Akik tenyérből jósolnak. Tegyük fel vannak olyanok, akik olvasni tudják a kapcsolatodat az örvényeddel és el tudják mondani mi a helyzet veled. Tegyük fel, tényleg rá tudnak hangolódni és tényleg el tudják mondani mi a helyzet. Mi azt kérdezzük tőled “Tényleg lecserélnéd a saját vezérlődet valaki olyannal? Tényleg szívesen sétálgatnál Balboa parkban keresgélve valakit, aki nem is marad egy helyben? Aki mozog! Egyik nap itt van, a másik nap ott! Van úgy, hogy el sem jön! És mi van, ha neked tudnod kell??? “Hova mentél???”
K: De néha annyira nem vagyok szinkronban, hogy nehéz…
Á: A helyzet az, hogy ha nem vagy szinkronban, akkor nem akarsz jósoltatni! Nem akarod, hogy valaki azt mondja “Uhhh, a dolgok nem jól állnak önnél!” Mert egyébként is csak átmeneti! Használd inkább a saját vezérlő rendszeredet! Olyan mintha autóznál, és a benzinszint jelző azt mutatná, kifogytál, te meg mély és súlyos depresszióba zuhannál. “Ohhh, ohhh! Bárcsak ne néztem volna rá. Van valakinél egy smiley matrica? Nem kellett volna ránéznem! Most már soha máshova nem tudok menni.” De persze, hogy ez nem ilyen!

Á: Mit is kérdeztél? Hogy a meditáción kívül van-e más, amit csinálhatsz?
K: Igen!
Á: Igen. Egy dolog! Törődj azzal, hogyan érzel! És mivel törődsz vele, kapd el korán! Tehát, ha valami nem jó érzésű irányába mozdulsz, ne engedd, hogy a lendület erőre kapjon! A meditáció hangol és a tiszta pozitív energiára hangolás valószínűbb a segítségével. A hanyag gondolkodás ellentétes hatású. Ha nem törődsz azzal, hogyan érzel, akkor a hanyag gondolkodást erősíted. De ha törődsz vele, akkor nem. És hanyag gondolkodás alatt azt érjük, hogy gondolatokat gondolsz, amik igazak, valósak, csak nem szolgálnak téged, mert nem jó érzésűek. És azért nem azok, mert a belső lényed tudja “Már jártam ott, már megvolt, jobban tudom!” Negatív érzelmeitek többségének ez a jelentése. És ez nagyon jó, az előbbi beszélgetésünk fényében. “Jártam ott, már megvolt, továbbléptem!” “Jártam ott, már megvolt. Egyszer talán szolgálatomra volt, de tovább nem!” Akkor rossz volt? Nem! Jó volt! És még mindig az? Nem. Van már jobb! Követed? Tehát egyéni vezérlés, igaz? Egyéni vezérlés a pillanatban a legkisebb ellenállásod útjáról. Ezért nem mindig a legjobb empátiát érezni a világ rezgései iránt addig amíg tényleg be nem azonosítottad, izoláltad, gyakoroltad, és a tiéd nem lett a stabil rezgési harmónia azzal, aki valójában vagy. Ha ez megvan, akkor bárhol játszhatsz. De ha nem a tiéd, és kint vagy a világban, aztán fogadod ezt, meg azt, meg ezt, meg azt, meg ezt, meg azt, meg ezt, meg azt, akkor nem vagy stabil és nem segítesz.
K: Tehát a hezitálás, a megingás elmúlik, ahogy stabilabbá válok?
Á: A szép az, hogy meditációval és a gyakorlatokkal, amikről beszélni szoktunk, stabillá válhatsz. Kimehetsz, játszhatsz és stabil maradhatsz. Ráhangolt maradhatsz. De ha nem vagy stabil és kimész játszani, akkor a legdominánsabb rezgés lesz az amit valószínűleg felveszel, mert benned van ez az empátia dolog, tudod. Amikor egy ilyen teremben vagyunk veletek és szándékunk, hogy beszélgetésünk hasznos legyen, ami a legtöbbeteknek választ ad és legtöbbeteket a legkisebb ellenállás útjára terel, amennyire lehet az idő pillanatában, mi tudatában vagyunk a vágyatoknak és a kapcsolatotoknak hozzá. Igen. Tehát mivel tudjuk mit akarsz és hol vagy, nekünk nagyon könnyű mondani, vezetni és áramolni és aztán empatikusan látni azt hogyan mozdított téged. De a különbség a mi empátiánk – ami tényleg hasznos és szükséges – és a között amit te és a legtöbb ember annak hív az, hogy mi mindig csak, mi mindig csak, a te új újdonságod, a fejlődésed irányába hajlunk. Mi soha nem tekintünk vissza. Soha nem védjük, magyarázzuk, támogatjuk a dolgokat, amik miatt aggódsz. Mi mindig afelé haladunk, amivé váltál. Mert az empátiánk aziránt a legnagyobb, akivé váltál. Miért? Mert gyakoroltuk. Mert arra vagyunk hangolva, az természetes nekünk. Neked is az a természetes, csak a fizikalitásod egy kicsit eltántorított tőle. Gondolj bele miért! Jöjjön egy hasonlat! Tudjuk, hogy hallottátok már, de ide nagyon jó alap. Az emberek a világot manifesztációk szempontjából szortírozzák. Az embereket, akik manifesztációkban vannak, csoportosítják, aztán megcímkézik őket. Politikai neveket, vallási neveket, társadalmi neveket aggatnak rájuk. És jónak vagy rossznak nevezik őket, függően a nézőpontjuktól. Szóval vannak ezek az embercsoportok, akiket beskatulyáznak, katalogizálnak azok az emberek akik nézik őket. Aztán háború, emberi háború lesz abból, kinek a csoportja számít leginkább, kinek a csoportja a legigazabb, a leghelyesebb, kié a legnagyobb, kié a legbefolyásosabb. És gyakran az emberek hajlamosak a csoportjaikat igaznak hívni, vagy Istentől áldottnak, vagy vagy vagy… És szerintünk jó ötlet lenne, ha létezésed összeköttetésben lévő állapotában a csoportokra tekintve a forrás szemén keresztül empatikusan tudnád elfogadni az összes csoportot, de te csak két csoportot látsz. Van az “ebben a pillanatban harmóniában a forrással” csoport, és van az “ebben a pillanatban nincs harmóniában a forrással” csoport. És az összes többi csoportban lévők valamelyikhez tartoznak. Az egész csak a jelen harmóniáról, vagy annak hiányáról szól. A belső lényed sokkal egyszerűbben képes arra, hogy a legjobb fókuszt tartsa mindenki számára, mert bár a belső lényed megérti mindazt ahol jártak, de a belső lényed leginkább azt érti meg, hogy mindannak hatására ahol jártak, rezgésileg kivé váltak. Tehát a belső lényetek csak azt nézi kikké váltatok rezgésileg, és azt tartja stabil alapnak, tudva, hogy az a figyelem valószínűbb, hogy magához hív. Más szóval, a hatása sokkal nagyobb, hogy magához hívjon. És csak akkor van, amikor nem mész a saját hívásodhoz, amit beazonosítottál, és amivé a belső lényed már vált, hogy nem érzed jól magad. Nos, ettől máshogy tekintesz az empátiára? Haladj az áramlattal! Milyen áramlattal? A belső lényed áramlatával. Legyél az úton! Milyen úton? A legkisebb ellenállás útján. És hova vezet az az út? Ahhoz aki valójában vagyok és akivé eddig váltam. A fejlődésem, a jóságom, a “forrásosságom”, a kapcsolatom, a harmóniám útja! És sok ember van sok eltérő helyen akit beskatulyázhatsz, de annyira ne bonyolódj bele, melyik mit csinál, mert csak elveszíted magad a folyamatban. Jó?
K: Igen! Nagyszerű! Ha annyira valósak, akkor velük is beszélned kéne!
Á: Nekik is átment. Értékelték az elhangzottakat. Egy új helyre kerültünk. (taps) Mit szóltok ehhez? Az élet egyszerűbb annál, mint aminek lenni engedted. A vezérlésre könnyebb találni, mint gondoltad. És ahogy gyakorlod, és hagyod, hogy ismerd, az élettapasztalatban sokkal nagyobb megelégedettségre lelsz. És a megelégedettség igazából az, amit mindig keresel. Mert a megelégedettség én vagyok emberi formámban, a lehető legnagyobb szinkronban ebben a pillanatban azzal, amivé fejlődtem. Ez egy zárt rés. Zárva is marad a rés? Persze, hogy nem. De nem is akarnod, mert akarod, hogy tovább fejlődj. Kell egy másik jármű, majd egy másik, egy másik, egy másik, igaz? Hát nem?

K: Olvasom az Urantia könyvet, amit Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatásként is jellemeznek. A kérdést azért teszem fel, mert korábban említetted, hogy mennyország nem létezik. És nem tudom ismered-e a könyvet, vagy a tanításait…
Á: Érezzük a rezgését, ahogy beszélsz róla… igen!
K: Szerettem volna megkérdezni, milyennek érzékeled, mert én nagyon rezonálok vele. De a tanításaiddal is rezonálok, ezért egy kicsit összezavarodtam a mennyország létezésével…
Á: A szép az, hogy a véleményünk a te véleményedről lényegtelen… Más szóval, ha olvasol valamit, ami kényelmetlen az a díszkomfort, amit érzel, azt jelzi, hogy a forrásod nem ért egyet, nem feltétlenül a leírtakkal, hanem az érzékeléseddel a leírtakról. Sok valóságot éltek meg ebben a fizikai idő-tér valóságban, és nincs két ember, aki egyformán érzékel. Tehát az emberek sokszor azt teszik egymással, hogy sóvárogsz azért, de tényleg, azért, hogy valaki megértse a te nézőpontodat. És mi azt akarjuk, hogy hagy fel ezzel. Mert azzal, hogy egymásnak próbáljátok magyarázni magatokat, hogy a másik egyetértsen veled… nagyon gyakran elszoktatod magad a saját vezérlő rendszeredtől, elszoktatod magad a saját tágulásodtól. De minél inkább arra késztet az életed, hogy tágulj, és minél inkább elszoktatod magad attól a tágulástól, annál kényelmetlenebbül érzed magad. Elmondhatjuk, hogy még soha nem láttuk egyikőtöket sem, hogy olyanra leljen amit ember alkotott, termelt, ami minden esetben tökéletes rezgési harmóniában lett volna veled és azzal, ami az örvényedben van. Te nem ezzel a feltételezéssel jöttél ebbe a fizikai testbe. Nem azt mondtad, hogy “Jövök és megtalálom a helyes utat, bekerülök a helyes csoportba, a helyes köröket futom és a helyes dolgokat mondom és teszem. Nem ezt mondtad. Azt mondtad “Jövök. Megkeverem. És levonom a saját egyéni következtetéseimet.” Mert azzá váltál, akivé azelőtt váltál, mielőtt ebbe a fizikai testbe érkeztél. Már elég sok volt az örvényedben, ami tudatja ki vagy! Te szerető vagy. Az voltál, mielőtt ide kerültél. És az első nap, hogy okot találtál valaki gyűlöletére, érzeted a gyűlölet diszharmóniáját. Mert a benned lévő forrás – mindegy mennyire érzed jogosnak, hogy szembe feszülj azzal az igazságtalansággal vagy azzal a dologgal, amit nem akartál látni -, a benned lévő forrás nem fog hozzád csatlakozni abban a gyűlöletben. Nos, ez egy olyan beszélgetés, ami órákig tarthatna mert a környezetnek, amiben élsz olyan sok arca van, olyan sok aspektusa, amikből az emberek kiindulnak, és sok olyat állítanak az emberek a nem fizikairól, ami annyira messze áll attól, ami az valójában. A legtöbb vallás alapvető kiindulási pontja nem is állhatna távolabb a valóságtól. A legtöbb vallás szerint ide vizsgázni jöttél. Ami nem igaz. A legtöbb vallás szerint itt alsóbb rendű vagy, valami felsőbbrendűhöz képest. Ami nem igaz. A legtöbb vallás szerint a forrástól elszigetelődsz, elkülönülsz, akit elítélnek, megbüntetnek a tetteiért. A forrás egyiket sem teszi. Ez az oka annak, hogy egyáltalán bűntudat létezik. Nem tudnád annyira rosszul érezni magad, ha a forrás nem szeretne annyira. Ehhez mit szólsz? Ha a forrás nem szeretne folyton, akkor nem éreznéd szörnyen magad, amikor okot találsz arra, hogy ne érezz szeretetet. És ha a forrás nem szeretne folyton mindenki mást, akkor nem éreznéd annyira szörnyen magad, mikor őket okolod, tudod. Tehát, mihelyst aktívan megmutatod magadnak a saját vezérlődet, mihelyst az idő bármely pillanatában azt mondhatod “Itt vagyok és forrás, tudom, hogy megvan a véleményed erről a gyermekről, akire tekintek és érzed, ahogy elönt a nagyrabecsülés, érzed, hogy a te véleményed, megközelítésed, az érzékelésed itt és most annyira szinkronban van a benned lévő forrással, hogy telve vagy a benned lévő forrás teljességével, ez a pozitív érzelem. Minél jobban érzed magad, annál jobban teljesíted, vagyis engeded a forrás kiterjesztését itt és most az idő ezen pillanatában. És minél rosszabbul érzed magad, annál jobban nem engeded, tudod. Tehát mi átfésülnénk világotok könyvtárait, világotok adatbázisait, keresnénk amivel rezonálunk, folyamatosan keresnénk, de nem tennénk, amit a legtöbb ember tesz, hogy vizsgálja a manifesztációkat. A legtöbb ember úgy éli a hétköznapjait, hogy nem is tudja, hogy ő rezgési teremtő és nézi az eredményeit annak a rezgésnek, amit emberek kibocsátanak, aztán hagyja hogy az egész életének alapját azok a manifesztációk adják. Aztán a manifesztációkat csoportosítják. Ezek jók, ezek nem annyira, ezek borzasztóak és a mi vallásunk teljesen elítéli ezeket, de amazokat jobbnak tarja, majd valami képzeletbeli mennyországot alkotunk máshova, holott az általad megélt menny, vagy pokol, a rezonanciád, vagy annak hiánya! Az összhangod, vagy annak hiánya. Az, hogy megengeded a benned lévő forrást most, vagy nem, tudod. A forrás soha nem hagy el. Nem vesztetted el a kapcsolatot vele, mikor ebbe a fizikai tapasztalatba jöttél. A forrás ide jött veled. De lehetnek gondolataid, amik elszakítanak tőle, viszont lehetnek, amik azonnal harmóniába hoznak vele, tudod. Élheted az összhang életét, és tiéd a földi mennyország. És a mi nézőpontunkból a földi mennyország nem más mint, átvizsgálni egy kis kontrasztot és felismerni egy kis negatív érzelmet, ami pompás! Vezérlés! Van bennem vezérlés! Tudom, hogy letértem az útról valamivel kapcsolatban, de azt is tudom, hogy valami többnek adtam életet és a bennem lévő forrás rezonált és azonnal eggyé vált ezzel a többel, és az egyedüli oka, hogy most negatív érzelmet érzek az az, hogy tágultam és nem mentem, ez a földi mennyország! És most tudatosan tudomásom van a vezérlő rendszeremről, találhatok gondolatokat, amik kissé jobb érzést adnak, adhatok magamnak egy kis könnyedséget, egy kis enyhülést. Te ezt megbocsátásnak hívod, mi annak hívjuk, hogy ismét harmóniába kerülsz. Annak, hogy elengeded az ellenállást és rezonálsz a benned lévő forrással. És most ismét harmóniában vagyok, a rácsom feltöltődik, és bárhova fordulok, csodás dolgok történnek. Kedves emberek beszélnek hozzám, értelmes beszélgetések zajlanak. Fizikai állóképesség, vitalitás és rugalmasság a sajátom. A jól-lét érzése. Bárhova tekintek, szépség. Az élet legjavával érvényesülök. Benne vagyok az örvényben és minden jó az enyém. És lehet, hogy vannak emberek, akik azt lármázzák “Hééé, az élet nem jó, az élet nem jó! Az élet nem jó, az élet nem jó!” De nem hallom őket, nem vagyok rezgési közelségükben. A tiszta pozitív energiát élem, úgy élem az életet, ahogy élni jöttem azt. És másoknak a jól-lét példájaként állok. És amikor mások a tapasztalatomba jönnek – lehet, hogy a családomba születtek, vagy én az övékébe, vagy elvettem az egyiküket, vagy iskolába jártam egyikükkel, és néhányuk olyan rezgéssel zajong, ami nem olyan jó érzés, és azt mondják “Hééé te! Hát nem a földön jársz? Mitől vagy te annyira boldog? Itt lent kéne lenned köztünk és azt a valóságot élned, amit mi. Az élet dolgain kéne vizsgálódnod és azokat értékelgetned, és úgy észlelni őket, ahogy mi észleljük! És mi azt mondjuk “Az észlelésed nem lehet más, mint ami. És amikor a jól-lét frekvenciáira hangolod magad, akkor a jól-lét az, ami kinyilatkoztatásra kerül számodra, bárhol is járj.” Ha a te helyedben lennénk, akkor tovább nem vizsgálgatnánk és válogatnánk a manifesztáció-gyűjteményeket. Tudatos kapacitásunk teljességével a lehető legjobb érzésű gondolatot keresnénk. Magunkat állandóan arra a frekvenciára hangolnánk, ami megengedi a jól-létet. És ennek példájaként állnánk, hogy azok akik látnak minket megértsék, hogy azt a jól-létet éljük, amiről beszéltünk és a példánk által tanítunk a lehető legjobban. Ééés soha nem készülsz el vele, soha nem készülsz el vele, és nem tudod elhibázni. És azért nem tudod elhibázni, mert soha nem készül el. Tehát tételezzük fel, hogy nem érzed jól magad, jó okod van rá, mert valami történt, ránéztél, sértette az érzelmeidet, nem vagy szinkronban! A tény, hogy negatív érzelmet érzel, azt jelenti, hogy van szeretetet, amit megtagadsz. Nem érezhetnél fájdalmat, ha nem volna ott a szeretet. Hát nem jó ezt tudni? Ha nem lenne szeretet, ami megfelelőbb és jobban elérhetőbb a számodra, akkor soha nem éreznél magányt. A magány csak azért létezik mert megtagadod magadtól azt a harmóniát, amire vágysz. Érted ezt?! Érted. Segített?
K: Igen!
Á: Nekünk tetszett!

K: Ábrahám beszélnél nekünk egy kicsit arról, hogy… tudom magamról, hogy amikor azt veszem észre, hogy valami negatív dologra figyelek, aztán megnézem mi az oka, akkor az egy hiedelem amiket szabályok kötnek és általában valaki más hágja át a szabályokat, aki megússza és ha én próbálom ugyanazt tenni, nem működik. Hogyan engedjük el ezt a hiedelmet?
Á: Mondj egy példát arra, amikor valaki áthágja a szabályokat, megússza és te próbálod… na megosztunk veletek egy vicces sztorit. Esther soha nem hord cipőt hotelekben. A reptérre felveszi, de nagyjából ebben ki is merül a dolog, más szóval amikor hotelben van, azt hiszi otthon van. Nemrég, néhány napja Detroitban, Esther a liftben lát egy táblát, amit addig nem látott ilyen feltűnő helyen, amin az állt, hogy “A megfelelő viseletet betartandó a hotel teljes területén” Ami inget, cipőt meg megfelelően fedő ruhákat jelent. Ahogy Esther utazgat a liftben ezt a táblát elolvassa párszor, majd eltűnődik rajta. 17, majd 17, majd ismét 17 másodpercet tölt vele és így összegez “Hát annyira nem fontos nekik, hogy cipőt hordjunk. Ha megsérülhetne a lábunk, vagy ilyesmi, és kifogásolhatnánk feléjük, hogy valami megsértheti, akkor van ilyen szabályuk, hogy “Mivel őn megszegte a szabályunkat, mert nem hordott cipőt, kártérítési igénnyel nem élhet!’ A lényeg, hogy a gondolatai ezen voltak. Na most, Esther kb. 10 éve járkál hotelekben cipő nélkül. De csak ezen a héten agyalt ezen a témán és ma a férfi rajta kapta és azt mondta “Vegyen fel cipőt!” És Esther nevetett, mert… Jerry meg vele volt, mikor a férfi rászólt, és azt mondta “Fent van a szobában, most érte megyek” És Jerry azt kérdezte “Hogy lehet, hogy ez a férfi olyan messziről kiszúrta, hogy nincs rajtad cipő?” Mire Esther “Mert a lábaim fényesen világítottak” 🙂 “Hosszú perceken át reflektorfényben voltak, ahogy Detroitban utazgattam a liftben. Ezen gondolkodtam, következtettem…” Értitek mire akarunk kilyukadni? Más szóval, minden a vonzás törvényéről szól. Amikor valamire figyelsz, akkor mintha rávilágítanál és más dolgok jönnek hozzá. Tehát Esther évek óta áthágta a szabályokat. És megúszta. Amíg el nem olvasott valamit, amitől ráfókuszált, mint egy szabályra, amit megszegett. Más szóval… Több ezer törvény van, amikről nem tudsz és mert nem tudsz róluk, és nem feszülsz szembe velük, nincsenek hatással rád. De ha valaki felhívná rá a figyelmedet, és téged irritálna, és kezdenél szembe feszülni vele, te reflektorfénybe raknád és mindenhol bajba kerülnél miatta. Nos, halljátok meg a következő szavakat. Mindenki pontosan azt kapja, amit megérdemel. Ami azt jelenti, hogy mindenki pontosan azt kapja, amit sugároz. Minden esetben. Kivétel nélkül. Ha ezt megérted, akkor azok a rejtélyek is világossá válnak. Hogy lehet, hogy emberek rossz dolgokat csinálnak, bankot rabolnak meg hasonló és nem buknak le? Más szóval ez hogyan van? Ahhoz van köze, ahogyan az energiájukat összhangba hozzák. Vannak kisgyerekek, akiket szinte születésüktől fogva lopásra tanítanak. És ezért kapnak dicséretet. Minél jobban lopnak, annál több dicséretet kapnak a körülöttük lévőktől. Lebeg a dugójuk, míg lopnak. És te azt kérded “Hát Ábrahám te a lopás mellet állsz?” És mi azt mondjuk mi a dugólebegtetés mellet állunk. Amellett vagyunk, hogy rezgésileg.. Más szóval… ez emberi lények azt várják el Abraham-tól és másoktól, hogy azt mondják “Ezek helyes, ezek pedig helytelen dolgok!” és “Ha ezeket teszed, jó dolgok történnek veled, ha ezeket, akkor rossz dolgok történnek veled!” De látod, neked milyen küzdelemmel járt. A törvényetek azt mondja “Ne ölj!”, holott egy másik törvény meg azt “Gyere, ölj velünk! Kellesz nekünk.” Mire te “Szerintem nem kéne ölnöm” Mire ők “De neked jönnöd kell. Kellesz nekünk, hogy ölj! Sőt, ha nem teszed, akkor mi ölünk meg téged, vagy bebörtönözünk.” És áldjuk a szíveteket, hogyan van ez akkor? Hogyan tudod valamiről valaha is eldönteni, hogy helyes, vagy helytelen? Mi azt mondjuk “A vezérlő rendszered mindig tudatja veled mi az ami megfelelő és mi az ami nem ebben a pillanatban, az alapján az energia alapján, ami a forrásod, és az időpillanat alapján, amiben állsz.” Van valami konkrétum?
K: Szerintem ez valami, amit gyerekkoromból hoztam, hogy “Ha betartod a szabályokat, akkor jó vagy, ha megszeged a szabályokat, akkor rossz!”
Á: Gondolj bele, ez honnan jön! Mondjuk itt egy szülő, vagy valaki, aki szeretni akar téged. Megvannak az ötletei mit kéne csinálnod. Amikor úgy viselkedsz, ahogy ő elvárja, akkor a kedvében jársz. És amikor a kedvében jársz, akkor ő pozitív energiával áraszt el. De ekkor életed fenntartójaként kezdesz az ő energiájuktól függni. Ami azt jelenti, most már mindig a kedvében kell járnod. És ez rendben van, ha a két szülő következetes az elvárásaival veled szemben. És ennyi. De mi van, ha iskolába mész és a tanár más politikai meggyőződésű? Vagy mi lesz akkor, amikor kilépsz a nagy világba és mások olyat várnak tőled…? Vagy társra találsz, akinek más filozófiái vannak a szüleidnél? A lényeg, hogy következetesen még egynek sem tudsz a kedvében járni. És ezért mondjuk, hogy – és minél előbb, annál jobb – arra törekedj, hogy a saját forrásoddal legyél harmóniában, mert ha az a te vezérlő csillagod… Más szóval amikor olyan gondolatért nyúlsz, amitől lebeg a dugód, amikor olyan gondolatért nyúlsz, amitől a forrásenergiád átáramolhat, akkor mindegy mi más történik, te kiterjesztése vagy annak, aki valójában vagy. Te vagy létezésed okának beteljesítője. Beszéljünk egy kicsit a megengedésről. Mert néha azt gondolják az emberek, hogy amikor a megengedés törvényéről beszélünk, az emberek, akkor is ha már egy ideje hallgatnak, azt hiszik hogy mi azt értjük ez alatt, hogy nézheted a legrosszabb dolgot és jónak hívhatod, és rendben érezheted magad vele. Mi erre azt mondjuk ez inkább tolerálás. Nem akarni de elviselni, ami egy nagyon egészségtelen ellentmondást okoz benned. A megengedés azt jelenti, hogy annyira vágysz a harmóniára a forrás energiáddal, hogy olyan gondolatokat gyakorolsz… gyakorlod a hangulatod beállítását, megtanulsz harmóniában rezegni azzal, aki valójában vagy. És abból az állapotból ha bármire tekintesz, semmi nem elég domináns, hogy eltávolítson a forrásodtól. Más szóval, begyakoroltad, hogy mindig engedd, hogy az isteni erő átáramoljon rajtad és mivel annyira begyakoroltad, nézhetsz dolgokra… Tudod a belső lényed is lát kontrasztot. De a különbség az, hogy a belső lényed látja a kontrasztot és a vágyott meghatározására használja. Segítségül annak meghatározására, mire vesse fényét, mire nézzen. Míg az emberek a kontrasztot gyakran arra használják, hogy meghatározzák, mi az, amit nem akarnak. Mindig, amikor a belső lényed kontrasztra tekint az IGEN-t választja. De az emberi lény, amikor a kontrasztra tekint, gyakran a NEM-et választja. A kontrasztot hatékonyan tehát IGEN-lésre tudod használni. Ránézel és igent mondasz. De a kontrasztból ellenállás lesz, amikor nemet mondasz rá és azt mondod “Nem, nem, azt nem akarom!” És a fizikai orientáció, mivel te arra figyelsz ami van, inkább hajlik arra, hogy azt mondja “Nem. Nem. Háború a rák ellen, a drogok ellen, az AIDS ellen, a korai terhesség ellen, az erőszak ellen, háború a háború ellen.” És mindezek a dolgok csak nagyobbá válnak. Nagyobbá, nagyobbá, nagyobbá és mert amit az emberek nem értenek az az, hogy mondhatnak rá nemet, de hozzájárulnak. Reflektorfénybe helyezik. Tapasztalatuk részévé teszik. Energiát adnak neki, tudod. Tehát leírhatatlanul kielégítő az, amikor végül azt mondod “Oh, ez mind engedélyezett… más szóval ez olyan mint amikor egy jól felszerelt konyhában séf vagy. Minden összetevő kéznél van és azt mondod “Hmmm, mindezekből az összetevőkből én egy almás-pitét csinálok!” Tehát kiválasztod a lisztet, a vajat, a sót, a cukrot, a fahéjat, az almát és a vizet és összeállítod ezt a pompás almás-pitét. Aztán körbenézel és azt mondod “Hmmm, van Tobasco szósz ebben a konyhában! Ehhh, ennek nincs helye a pitémben. Én kizárólag almás pitéket akarok enni! Zárjuk hát ki teljesen a konyhából a Tobasco szószt, mert belekerülhet a pitémbe. Tudod, ha elég sokáig elöl marad, előbb-utóbb belekerül a pitémbe” Aztán Tobasco szósz elleni csoportokba verődtök. “Pusztuljon a Tobasco szósz! Pusztuljon a Tobasco szósz!” Mi pedig azt mondjuk “Csak hagyd ki a pitédből és ne kérj arra mindenkit, hogy ők is így tegyenek!” Más szóval, ők lehet, hogy úgy akarják. Nem fogják a pitéjüket veled megetetni. Te azt a pitét eszed, amit te sütsz, tudod. A saját pitéidet sütögeted. 🙂 🙂

Á: Milyen érzelmi szó fejezi ki annak a kapcsolatnak a szívét, amire vágysz? Könnyed.
K: Könnyed. Csodás!
Á: Könnyed. Egy könnyed kapcsolatra vágyom, ami könnyű! Könnyű jól érezni magam, könnyű egységben érezni magam, könnyű kedvelni amit látok, könnyű megélni a napjaimat, könnyű annak lenni, aki vagyok, könnyű azt a munkát csinálni, ami csinálni akarok, könnyű két külön embernek lennem, külön szándékokkal sok dolog kapcsán, könnyű együtt működnöm, könnyű egy olyan kapcsolatban lennem. Könnyű! Ahhh… Könnyű! Kényelmes érzés. Kényelmes érzés. Kényelmes érzéssel tölt el egy ilyen kapcsolat. Kényelmes érzés. Biztosnak érzem. Biztosnak, bizonyosnak érzem és könnyűnek és kényelmesnek. Valósnak érzem, igaznak, őszintének és mélynek. Léleknek és forrásnak érzem. Központinak és alapnak érzem. Igaznak, valósnak érzem. Jó, jó érzés. Könnyed érzés. Lágynak, gyengédnek és biztosnak érzem. Kényelmesnek érzem. Olyan érzés, mint a szeretet. Olyan, mint amikor szeretnek, amikor szeretsz. Olyan, mint a rajongás. Bizonyosnak érzem, egyértelműnek érzem. Olyan, mint a magabiztosság. Mint amikor tudod. Amikor létezel. Amikor te vagy! Olyan érzés, mint az otthonod. Valóságnak érzem, biztosnak érzem. Őszintének és nyitottnak érzem. Amiből bármi lehet. Tágulhat. Finom érzés. Örömteli, izgalmas érzés, magával ragadó! Csábító, szenvedélyes, pulzáló, élő, Teljesnek érzem. Valósnak. Mint amikor én vagyok. Érted?
K: Igen!
Á: Na most ez jóval több volt 68 másodpercnél. És olyan sokat elértél. És minden kérdés elmúlt, a rács éppen megfelelő, mozog az energia a rács kitöltődik. A részletei nem számítanak. A kapcsolat teljessége nem lehet ennél jobb érzés. Ennél jobb nem. Más szóval, mert mindazok a dolgok, azok a részletek amik jönnek, amikre vágysz, mind azért olyanok, mert úgy akarsz érezni, ahogy az előbb éreztél. Tehát épp most kerülted ki a szükségtelen manifesztációt és elkaptad annak az érzelmi rezgési rezonanciáját, amit keresel és épp rezgésbeli összhangra találtál azzal, ami az örvényedben van. És most, mint amikor a víz völgynek folyik, tehát ez a lágy, gyengéd, kényelmes, könnyű lendület… Tehát most, szóval az történt, hogy elvégezted a rács munkát, megtetted, hiszen ezt nem légből szedtük, hanem az örvényedből vettük elő, annak központjából, aki vagy. Ez az aki vagy. Ezért érezted. Ezért rezonáltál vele ennyire mélyen. Tehát végeztél a rács munkával és az történt, hogy annak a rezgése, ami vagy és amit akarsz, egy helyen van. Tehát a bizonyítékai, a bizonyítékai ennek a frissen talált és frissen felfedezett rezonanciának – hmm jó szó, rezonancia – kezdi megmutatni magát. Más szóval a rács elkezd feltöltöltődni. Nem az a munkád, hogy hirtelen azonnal csinálj valamit, hanem az, hogy felismerd a kapcsolatot aközött és eközött, ami épp most történt, aközött és eközött, ami épp most történt, aközött és eközött, ami épp most történt. Nos az fog történni, ahogy ezt tovább folytatod holnap és holnapután és azután, hogy biztos leszel a hiedelmedben az elvárásodban a tudásodban a kibontakozás bizonyosságában. Aztán olyan mondásaid lesznek, mint “A dolgok mindig jól alakulnak nekem. A dolgok mindig jól alakulnak nekem” Néha ha nem végezted el a rács munkát tudatosan, szoktad végezni, csak nem tudatosan és valaki átsétál a hotel hallján és újra látod őt, te azt hiszed, az egy jel az univerzumtól és végig kéne követned, és lehet az is! De ha tudatosan elvégezted a rács munkát és ilyen történik, akkor annak látod, ami valójában, érted mire akarunk kilyukadni?
K: Igen
Á: Az nem lehet, hogy majd ne találj rá, ne élvezd és ne érezd mindazt amiről beszélünk. És ha mi a te helyedben lennénk, örömmel engednénk, hogy az univerzum precízen elhozza mindazt, amit keresel. És egy pillanatra sem erőlködnénk azon, hogy kitöltsük a saját rácsunkat. Nem pakolnánk fel a kocsinkat és indulnánk, amivel korábban hecceltünk téged. Nem tennénk, mert azzal saját rácsunkat próbálnánk feltölteni. De ha egyik reggel azzal a tudattal ébredsz, hogy nincs semmi és senki, aki pontosan attól vissza tudna tartani, na az a rács feltöltése. Érzed a különbséget. Itt az idő felfrissülni.
K: Nagyon köszönöm!

Nemrég egyik este egy nő állította meg Esther-t egy Houston-i parkolóban. A nő a gyerekeivel autózott átt a parkolón. Megállította Esther-t és azt mondta – egyébként az univerzum úgy alakította, hogy Esther nem volt Jerry-vel, mert Esther az ilyet máshogy kezeli, mint Jerry 🙂 -, azt mondta “A gyerekeimnek nem tudok adni enni, a kocsinkban élünk, és kérdezném, hogy adna egy kis pénzt?” Mire Esther “Igen” Aztán benyúlt a táskájába egy maréknyi valamiért és ahogy átnyújtotta az ablakon, szembe nézett vele egy kislány, nagy kerek szemekkel. És a kislány – Esther megérezte – zavarban volt, mert tudta Esther, hogy a nő ezt kitalálta, hogy pénzt kapjon. És a gyerek is tudta, hogy az anyja ezt kitalálta, hogy pénzt kapjon. Aztán az a nő azt mondta Esther-nek “Isten megáldja majd ezért”, mire Esther “Isten minden nap áld engem, ezért van tele a tárcám pénzzel!” “Isten mindőnket megáld!” – mondta Esther “És lehet, hogy ez az Ön áldása. De nem hiszem, hogy a pénz az áldás. Szeretném, ha tudná, Ön egy jó életet érdemel. És világos, hogy még nem jött rá, hogyan kapja meg. De nem kell mismásolnia, hogy megkapja. Ön jó életet érdemel. Aztán Esther a kislányhoz fordult “Nagyon jó Édesanyád van. Gondoskodik rólad!” És Esther látta, hogy könny csordul ki a nő szeméből. Mert a pénznél, amit Esther adott neki, sokkal többre volt szüksége. Megerősítésre, hogy Ő képes rá. Amit a maga fura módján csinált is! Majd azt mondta Esther “Mindnyájan jó életet érdemlünk! Remélem az Ön élete mostantól javulni fog.” Ahogy a nő elhajtott, Esther arra gondolt “Vajon az élete mostantól javulni fog?” Aztán azt mondtuk Esther-nek “Nem, még nem! De egy új vágyrakéta indult útra benne. Mert ezek között a körülmények között egy teljesen új élményben volt része. Általában szidják és elutasítják, vagy megsajnálják. De most találkozott valakivel, aki abszolút azt várja tőle, hogy kezébe vegye élete irányítását és kezdje el learatni örökségének gyümölcseit. És ez a mi üzenetünk itt mindenkinek, legyen bármilyen helyzetben. Más szóval koldulhatsz ételért egy parkolóban, vagy sóvároghatsz a legjobb Mercedes után a kereskedésben, nem számít. Mindegy mekkora a rés aközött amid van és aközött, amire vágysz, a folyamat ugyanaz. Nem érezhetsz szegénységet és élhetsz más életet annál, mert az élettapasztalat csak azzal fog szolgálni. Az élettapasztalat mindig elhozza a következő lehetőséget, ami a következő vágy kiváltója. Ennek a szemináriumnak az a lényege, hogy segítsen megérteni, hogy onnan ahol vagy, bárhova eljuthatsz, ahova akarsz. De csak lépésről lépésre megy. Úgy véljük néha az történik, hogy túl nagy ugrásokkal próbálsz haladni. Más szóval, ha Esther azt mondta volna annak a nőnek a parkolóban “Önnek mást kéne csinálnia a gyerekeivel!” Túl nagy ugrás. Ha Esther azt mondta volna a nőnek a parkolóban “Tudja ez semmire nem vezet! Máshogyan kéne ezt megoldania” Túl nagy ugrás. De Esther azt sugallta neki, a kislánnyal beszélgetve “Ön egy jó ember. Meg fogja oldani. Sőt a maga módján már meg is oldja.” Neki ez így egy lágyabb lépés volt. Nem fog hirtelen bőségbe kerülni, de soha nem fogja már úgy érezni magát abban a helyzetben, mint ahogy addig érezte magát. És ezt nem azért mondtuk el, hogy azt hangsúlyozzuk, hogy ezt Esther teremtette, habár minden társteremtés eredménye, ugye? Vannak tanítók, vannak tanítványok és vannak tanítványok akik tanítók, más szóval ez a terem tele van tanítókkal, mi tanítók tanítói vagyunk. De ez a nő rezgésileg készen állt erre, más szóval ez a randevú másképp nem történt volna meg. A randevúk élettapasztalatod minden pillanatában aszerint történnek, ahogy a vonzás törvénye válaszol a kibocsátott rezgéseidre. Nem az van, hogy olyat tesz veled valaki, amit nem érdemelsz. Esther azt mondta ennek a nőnek “Igen én áldott vagyok, de Ön is! Csak be kell engednünk!” Állandóan a vonzás törvénye rezgésedre adott válasza vesz körül. A vonzás törvénye kimondja “Amilyen rezgést kibocsátasz – ami azt jelenti, amit érzek azzal kapcsolatban, amire figyelek…, amit érzek, jelzi azt mit bocsátok ki rezgésileg és arra válaszol a vonzás törvénye, amit rezgésileg kibocsátok.” Tehát ha szeretnéd tudni, hogyan rezegsz – annyira egyszerű -, nézz körül! Nézd meg kik vesznek körül! Nézd meg mi vesz körül! Nézd meg a környezetedet. Ugyanakkor ne azzal kapcsolatban nézd a környezetedet, hogy mások hozzád képest mit teremtenek, hanem hogy te mit szeretnél látni benne. Mert az összehasonlítás, hogy mások mit teremtenek, mások mit vonzanak be, megingat a rezgésedben. Ha nézed, más mit vonzott be, aztán próbálod integrálni azt, összehasonlítva azzal, te mit vonzottál be, akkor egy felesleges káoszt viszel a rezgésedbe. Ha megérted, hogy a rezgésbeli viszonyítási pontok száma – amikhez képest hangolódnod kell – nem végtelen, hanem csak kettő van belőle, akkor belép a vezérlő rendszered és könnyen megy az élet. És mi ez a kettő rezgésbeli viszonyítási pont? Hát, itt vagy ebben a fizikai testben, de nem mindig voltál csak itt. Forrásenergia voltál, mielőtt ide kerültél. Tehát a forrásenergia az egyik rezgésbeli viszonyítási pont. A forrásenergia az éned benned, aki ebbe a fizikai testbe született és tudtad, hogy épp a születésed előtt és pont aközben te egy erőteljes következetes rezgési jel voltál? A most születtett babák, tiszta forrás energiák. A tudással jönnek, hogy kik ők. Pimaszul magabiztosak. Elvárják, hogy jól menjen nekik az élet! Forrás energiák fizikai testben, tele vágyakozó elvárással. Ez vagy te. Egy erőteljes rezgésbeli viszonyítási pont. De ahogy kezdesz hozzászokni fizikai környezetedhez, ahogy kezdesz körbenézni, azonnal – és mindőtöknek ez volt a szándéka – létrejön két rezgésbeli viszonyítási pont. Van a forrás energia énem, aki tudja, hogy jó az élet, hogy én jó vagyok, hogy mindennek rendben kell lennie és tudja, minden rendben is van, tudja bőséges a jól-lét, tudja, hogy a jól-lét az egyetlen áramlat, ami folyik… Tehát van ez a részed, aztán van az a fizikai részed ami kezd alkalmazkodni és közösségre találni abban a rendszerben amibe születtél.

K. Helló! Azért vagyok itt, mert pl. az üzletemben úgy érzem, egy halogató vagyok. Tudom, hogy a válasz az, hogy “Csak csináld!”
Á: Hát, az nem a mi válaszunk. Sőt, egy kicsit más megvilágítást adnánk ennek, hogy tényleg megértsd. A halogatás, sokkal többször egy jó dolog, mint rossz. Írd le! Mert amikor nincs kedved valamihez, de mégis megcsinálod, akkor árral szemben haladsz és elvesztegetett idő. Nem teszel mást. mint nyakon ragadod az evezőket, azzal dicsekedsz milyen bátor vagy és elvárod, hogy szobrot emeljünk neked! De ha szánsz időt arra, hogy harmóniába kerülj és rezgésileg szinkronba hozd magad egy ötlettel, akkor a halogatás képbe sem jön, mert tele vagy inspirációval, és senki nem tarthat vissza. Megtörtént már veled, hogy akartad, tudtad, hogy akarod és ellenére annak, hogy eléggé bölcs ismerőseid is próbáltak lebeszélni róla, semmit sem számított, mert tudtad, hogy az a te utad!? Ez az inspirált cselekvés, tudod… tehát, amikor az emberek a halogatásról beszélnek, akkor egy cselekvés orientált világban próbálnak támaszkodni valamire, hiszen mindenki volt már úgy, hogy “Nem igazán volt kedvem hozzá áhhh, de csak rávettem magam, aztán ahogy elkezdtem csinálni a kedvem is megjött” Amivel egyet is értünk. Tudjuk, lehet, hogy nincs kedved valamihez, de erőt vehetsz magadon, ráfókuszálhatsz az ötletre és összehangolhatod az energiát. Nem állítjuk, hogy a tett néha nem vezethet az energia összehangolásához, de mi mindig azt mondjuk, “Fordítva van! Ne a cselekvéssel kezd!” Ha a halogatást azzal kezeled, hogy ráveszed magad valamire, amihez nincs kedved, akkor a tett részét letudhatod, de nem lesz eredménye. Ígérjük neked. Nem az a cél, hogy azt mondd “Ohhh, örökké élvezni fogom a halogatás érzését és soha senki nem fog semmire rávenni!” Nem ez az üzenetünk. Mondd azt magadnak, hogy “Ha így érzek, akkor nehéz lesz cselekedni és néha mindenképp meg kell tennem valamit, mert megígértem, de a legfőbb szándékom, hogy a gondolataimmal annyira átitassam az álmaimat, hogy annyira sokszor és olyan bőségesen harmóniába kerüljek azzal, aki vagyok, hogy a napjaim mentetét az inspirációk határozzák meg” El tudjátok képzelni ha Jerry és Esther azt mondta volna a túra vezetőnek “Meddig megyünk ezzel a csónakkal?” És ő azt mondta volna “Az áramlást követve, néhány mérföldön át Fort Collins-ig.” Képzeljétek el, ha Jerry és Esther azt mondta volna “Akkor rakjuk vissza a csónakunkat a buszra, vigyük le úgy a kanyonon, majd kb. 50 méterrel a cél előtt rakjuk vízre, mert szeretjük az azonnali manifesztációt!” És ő azt mondaná “Legyen úgy! – hibbant hölgyem! De én azt hittem a folyón akarnak lemenni.” Szeretnénk ha megéreznéd, hogy amikor tudatosan az ár irányába fordulsz enyhülést keresve, amikor tudatosan jobb érzésű gondolatokat keresel, és következesen fordulsz az ár irányába, és haladsz az áramlattal, akkor a dolgok veled jó időzítéssel történnek, körülmények és események történnek veled, beindul egy lendület, ami visz téged és kezded megérteni, hogy sem az erőfeszítésnek sem a tettnek nincs jelentősége azok között a körülmények között. De amíg összhangba nem kerülsz, sokat cselekszel, hogy elérj dolgokat. Mi akarjuk, hogy cselekedj, mert az az élettapasztalat élvezetének egy csodálatos módja. De használd inkább a cselekedetet arra, hogy élvezd azt, amit rezgésbeli harmónián keresztül teremtettél és ne tettekkel akarj teremteni. Erőhatásod a harmóniádban rejlik, tudod… Tehát ha azt mondod “Ehhez nincs kedvem!”, mi azt mondjuk “Akkor nincs itt az ideje” Ha azt mondod “Elvégezhetném, de akkor meg kéne feszülnöm és rá kéne vennem magam” Mi azt mondjuk “Mi mást csinálnánk a megfeszülés helyett. Mi az álomra fókuszálnánk. Fellelkesednénk az álomért, arra gondolnánk, mit és miért akarunk. Felelevenítenénk, hol kezdtük, próbálnánk hozzákapcsolódni annak a rezgési esszenciájához ahova tartunk. Az energiát összhangba hoznánk és ígérjük, hogy a halogatás szót örökre elfelejtenéd. Mondd el mi az amit halogatsz?
K: A hideg hívásokat és az üzletem bővítését.
Á: Tehát nincs hozzá kedvem. Nincs hozzá kedvem, nem akarom csinálni. Tehát nem teszed. Azt mondod “Nekem cselekedni most nem a legjobb, mert érzem, hogy nem akarom megtenni, ami azt jelenti nincs összhangban az energiám. Majd visszalépsz a tett iránti elhatározásodtól, és ezt mondod helyette “Miről szól ez az egész egyáltalán? Miért csinálom ezt az üzletet egyáltalán? Mert hiszem, hogy érték. Hiszem másoknak is értéket ad. És nekem is bizonyára. Mikor először hallottam róla, lelkesedtem iránta. Gondoltam erre képes vagyok. Emlékszem arra gondoltam, ez nekem való és ha csinálom, akkor jó bevételt hozhat. Általa kevésbé foglalkozhatnék a nem kedvelt dolgaimmal és inkább azokkal, amikre vágyom. És arra gondoltam, milyen jó érzés, mennyire frissítő. Emlékszem az érzésre, hogy akarom csinálni.” És érzed, hogy csak ennyi eszmefuttatástól elmúlt a halogatás érzése. Más szóval, egy ilyen rövid dialógustól összhangba kerültél és nem csak cselekvésre kész összhangba hozott, hanem olyan cselekvéssel hangolt össze, ami termékeny lesz, mikor végrehajtod. Ez a különbség. Amikor ráveszed magad valamire, amit nem akarsz csinálni akkor a keserves utat választod és ezért nem akarod legközelebb sem csinálni. Ezért hívják hideg hívásoknak. De tényleg. Nem volt mitől felmelegedniük. Nincs energiaösszhang. Az univerzum tündérei nem állították össze a körülményeket, a rossz cselekedetre inspirálódsz, a rossz emberrel találkozol, azt az eredményt kapod, amit nem akarsz és azt mondod “Nekem ez nem tetszik” és nem hibáztatunk. Ez nem te vagy. Nem erről szólsz. Nem ezért jöttél. Álmodni, tágulni, felfrissülni, fejlődni jöttél, ezért vagy itt, tudod… Igen!
K: Köszönöm.