K: Amióta elkezdtelek hallgatni, meditálni és az érzéseimre figyelni, lelassítani és mérlegelni mielőtt cselekszem, az életem rengeteget változott. A dolgok rendkívül jól mennek. Nagyon izgalmas, ugyanakkor egy kissé magányos itt messze az élvonalban.
Á: Ami történik, az az, hogy…mert egy ideje mondogatjuk, hogy soha nincsenek sokan az élvonalban, de egyértelműen elegen ahhoz, hogy érdekes legyen. Itt az történik, hogy rájöttél arra, hogyan tudsz következetesen összhangban maradni, viszont nem bízol másokban. Most, hogy tudod, hogy ők nem kellenek az összhangodhoz, többjüket beengedheted most már, hogy tudod, stabil vagy. Érdekes, hogy néha egy kis társalgás olyannal, akinek ez annyira nem megy, okozhat még bukkanókat, kiválthat több vágyrakétát, több tisztánlátást, lehetőséget mások felemelésére, vagy arra hogy téged felemeljenek. Nemrég Esther egy elképesztő felfedezésre jutott. Rájött, hogy amikor másokra gondol, a mások iránti elvárásai hatással vannak arra, mi érkezik hozzájuk. És most mikor annyira tudatában van, mire mutat rá, ezt csak úgy kívánja tenni – legyen szó magáról, vagy bárki másról -, hogy hasznos legyen azok számára akik kapcsán eszt teszi. Érted mit akarunk mondani?

K: Igen
Á: Van egy csodálatos nő, sőt ő volt az első – Audry-nak hívják… Ő volt az első, aki ezen a környéken embereket kezdett toborozni ezekre a szemináriumokra. Felhívta Jerry-t és Esthert azzal, hogy “Kb 50 ember szeretne veletek találkozni. Elhoznátok Ábrahámot RYE, NY-ba?” Jerry azt mondta “Ha van ott CourtYard Marriott, akkor igen” Mire Audry: “Van!” Mire Jerry: “Megyünk” Így kezdődtek ezek az összejövetelek sok évvel ezelőtt. Audry egy szenzációs tanácsadó, sok diplomás nő, és volt egy gyakorlat amit gyakran végzett. Volt egy gyakorlat akkoriban amit “forgatókönyvezésnek” hívtunk. Ebben úgy írtál le valamit ahogy azt megtörténni szeretnéd.
K: Én ezt csinálom és szenzációsan működik.
Á: Audry elkezdte ezt a forgatókönyvezést. Csak leírt egy történetet magáról, vagy vkiről, akivel törődött, vagy az egyik ügyfeléről. És úgy írta le, ahogy azt megtörténni szeretné. És elképesztő dolgok kezdtek történni a tapasztalataikban. Tehát amikor valakit a figyelmed tárgyává teszel, rágondolsz, forgatókönyvezed, akkor a vonzás törvénye a kapcsolatotokról olyan bizonyítékot fog neked szolgáltatni, hogy nem érzed magányosnak magad. Befolyásolónak, beavatottnak és olyannak érzed majd magad aki részese a felemelésüknek. Mert amikor másokat felemelsz, akkor nagy elégedettséggel tölt el, hogy tudod, jelentős szerepet játszottál a felemelésükben.
K: Szeretném újra elkezdeni. Nagyon imádtam csinálni. Eufóriát okozott kibeszélni dolgokat amik megvalósultak, hogy milyen lenne a fizikai testem… az otthonok amikben élnék, az utazások. És olyan sok megvalósult és én csak egyre nagyobb, izgalmasabb és érdekesebb dolgokban kezdtem gondolkodni.
Á: Esthernek van egy játéka. Fog egy lapot, húz a közepén egy vonalat. Az egyik oldalára azt írja, hogy “elégedettség”, a másikra azt, hogy “elégedetlenség”. És ha valami felmerül benne, akkor odanyilazza ahhoz a részhez, amit kivált belőle. Vegyük például azt amivel ma indítottál… beszéltél arról, ahogy a tisztánlátás, vagy ahogyan az említett gyakorlat jött neked. Elégedettség, elégedettség, elégedettség… sok dolog kapcsán jól mennek a dolgaid… nagyon jól érzed magad…. elégedettség, elégedettség…, de magányos, elégedetlenség. Tehát oda nyilazod. Most vegyük azt a témát, hogy “kissé magányos itt az élvonalban”. Aztán nézzük meg hogyan tudnád, ezt a magányos érzést – ezt a kellemetlen érzést ezt az elégedetlenséget – kellemesebbé tenni. Mondhatnád azt magadnak, hogy: “Egy ideje szerettem volna stabilizálódni, ezért magamba merültem” És jól döntöttél, hogy így tettél, mikor kissé instabillá váltál. De most már mondhatod: “Annyira stabilnak érzem magam, nem hiszem, hogy bármilyen körülmények között instabillá válnék. Ezért nem kell elszigetelnem magam a másképp gondolkodóktól. Hiszen ez a lényege ennek a játéknak. Ennek a játéknak a változatosság a lényege…. ami mindenki hasznára válik.” A minap Esther azt mondta valakinek, hogy imádja a nyer-nyer helyzeteket. Amikor valakivel társteremt… mondjuk az építésszel, az autókereskedővel, mindegy kivel… NYER-NYER! Esther felismerte, hogy bár szereti, ha jól mennek a dolgai, de azt is szereti, ha az övék is! És ha valakivel ügyletel, aki nem nyer, ő sem nyer. Mert az, hogy ők nyernek, nagyon fontos része az ő nyereményének. Hiszen ha másokat felemelsz, akkor mindig erre törekszel. És erről van itt szó, ugye? Ezért bár Lehet, hogy jól tetted, hogy befelé fordultál, míg stabilizálódtál, és magadnak bizonyítottad, milyen könnyen prosperálhatsz, de most már más a fő fókuszod! Mert ez a magányos érzés lehet, hogy arra utal, hogy másoknak is segítenél, hogy ők is prosperáljanak. Tehát mi a lényeg??? Az, hogy ez az örvény amiről beszélünk, ebbe a rezgésbeli valóságba – amit teremtettél – oly sokféle embert helyeztél. Akikkel törődsz, benne vannak. Ők benne vannak. Találnod kell kellemes gondolatokat róluk. De néha nem kellemesen viselkednek. EHHHHH!!!! Tehát neked ettől függetlenül kell elégedettnek lenned. Rájuk nem számíthatsz, hogy kielégítően viselkedjenek. Ezért szeretnél teljes egészében embereket eltávolítani a tapasztalatodból. Hiszen törődsz velük, de nem jól viselkednek, ettől rosszul vagy, és úgy érzed elvesztetted az uralmat. DE NEEEEM! Van uralmad! Elégedettséget érezhetsz velük kapcsolatban akkor is, mikor nem jól viselkednek. Elégedett lehetsz, mert még korai fázisban vannak, mert az első lépésnél tartanak, mert sokféle csodálatos dologgal töltik az örvényüket. Elégedett lehetsz, mert tudod, hogyan működik a dolog, mert egyszer te is jártál ott, mert megtaláltad a belőle kivezető utat. Elégedett lehetsz, mert ők is megtalálhatják és mert semmi közöd nincs hozzájuk, hacsak az nem, hogy törődsz velük. Érted mire gondolunk? Te vagy a kulcsa az elégedettségednek. És ha megtaláltad, akkor az annyira nem magányos!!!! Mert akkor mindenhez hozzáférsz!
Néha jönnek emberek, akik figyelik és remekül elsajátítják a tanításainkat. Aztán valami ilyesmit mondanak: “A munkatársaim olyan negatívak” És ekkor szeretünk élvezkedni velük. Mert ha az kell neked, hogy bárki megváltozzon… Esther szokta mondogatni: “Ha ez más lenne, akkor tökéletes volna!” Egy eladó felpróbáltatott vele valamit. Esther visszaadta, a hölgy megkérdezte: “Hogy tetszik?” Mire Esther: “Ha más lenne, tökéletes volna!” Mindig mindenhol van hely a fejlődésre. Ennek az univerzumnak ez a lényege. És a ti lényegülésetek is ebben rejlik. Még, még, MÉG!!!!

K: Mivel a férjem és én is hallgatók, hívők és követők vagyunk… Erről a párbeszédről kérdeznék. Nap közben hogyan beszéljünk, hogy ne ott legyünk, ahol vagyunk, hanem ott, ahol lenni akarunk? Milyen legyen ez a párbeszéd?
Á: Használhatsz új szavakat, eredményeként annak, amiről itt épp ma beszéltünk. Miközben csinálsz valamit, megkérdezheted magadtól, hogy “Várjunk csak! Ha ezt a dolgot méregetem, akkor lelassítom azt, ami jön?” … Mert amikor valamit méregetsz, azzal mindig új vágyakat indítasz útnak. De azok a vágyak gyorsan útra kelnek, te meg aztán csak megszokásból panaszkodsz.
K: Aha. De mi útjukra indítottuk a vágyainkat, megcsináltuk az álomtáblákat! És akkor most már beszéljünk úgy, mintha meglennének? Így van?
Á: Jó úgy beszélni dolgokról, hogy vannak, hacsak úgy nem érzed magad tőle, mintha hazudnál. De a lényeg az, milyen érzéseket kelt benned. A lényeg – ami olyan sokszor háttérbe szorul egy ilyen beszélgetéseben – az, hogy egy álomtáblára – általában – rákerül az egész körítés, az összes manifesztáció! És senkit nem hoz lázba ez a rész… Senki nem készít egy olyan álomtáblát, ami arról szól, hogy “Jól, könnyednek érzem magam. Vidám vagyok” Hát nem ilyennek kéne lennie egy klassz álomtáblának? “Boldognak és inspiráltnak érzem magam. Készen állok befogadni valamit. Huhh ez van az álomtáblámon! Támadt egy szuper ötletem. Egy kis villanykörte! Felvillant bennem valami. Kiviteleztem. Jó érzéssel töltött el. Feltöltött! Felvillanyozott! Tisztán láttam. Tisztán láttam. Tudtam.” Az emberek nem ilyen álomtáblákat csinálnak. Hűtőt, Mercedest, gyönyörű embereket raknak rá, pucéran. Dolgokat aggatnak az álomtábláikra!
K: Ez lenyűgöző! Igen! Most már tudom milyen lesz a következő álomtáblám. Igen!
Á: Nagyon jó! Nagyon jó!
K: Nagyon köszönöm!

K: Villanyszerelő vagyok. Az első rendezvény, amin a feleségemmel részt vettünk, Ashville-ben volt 2014-ben. Emlékszem, akkor mondtad, hogy senki nem tudja, hogyan működik az elektromosság. És én nem azért vagyok itt, hogy elmondjam hogyan működik, mert én sem tudom.
Á: Tudjuk, hogy nem tudod.
K: Az ügyfeleimnek ezt nem is reklámozom, mert lehet megijednének!
Á: Senki nem tudja.
K: Igen, mert egy elmélet áll a hátterében. Aztán a legutóbbi Ashville-i rendezvényen ismét említetted. És ezt a kérdést felteszem, nem állítom, hogy meg fogom érteni a választ, de a válaszra nagyon kíváncsi vagyok, ezért meg kell kérdeznem: Hogyan működik az elektromosság?
Á: Rezgésbeli frekvenciák. A vonzás törvénye válaszol a frekvenciákra… hozzáférve ahhoz a frekvenciához, amit forrás energiának hívhatunk, ami túl erőteljes ahhoz, hogy bármilyen emberi módon hasznosítható legyen a korlátozására szolgáló ellenállások rendkívüli teljesítménye nélkül. De erre a legtöbb villanyszerelő azt mondaná “Hát ezt tudtam!!!” Ez a könnyebbik része, de mi az előállításáról, az előállításához szükséges légköri feltételekről és arról beszélünk, hogyan nyerhető ki a légkörből, hogyan kerül kinyerésre a rezgésbeli környezetből, mi erre utalunk. Az áram előállítására utalunk, ami fogadásra és hasznosításra kerül. Nem nehéz rájönni arra, hogyan hasznosítsd. De nagyon, nagyon, nagyon, nagyon kiaknázatlan. Az elérhető áram, csak egy elenyésző részéhez fértetek hozzá. Ezért van, hogy amikor az emberek az erőforrások elapadásáról beszélnek, mi azt gondoljuk “Ahhh, még annyi a megismerni és felfedezni való!!!” Elég?
K: Igen az. Nagyon köszönöm.