K: Jó reggelt! Ok. Hát nem hittem volna, hogy ide kerülök. Tehát…
Á: Talán ezért sikerült!
K: Tényleg akartam, nem is tudom. Ez nekem újdonság! Kb. 4 hónapja kezdtem.
Á: Nem újdonság neked a rezgés és az sem, hogy az univerzum válaszol a rezgésedre. Sőt az érzelem sem és az sem, hogy tudod, hogy inkább szereted jól érezni magad. Más szóval nem vagy új ebben, hanem inkább öreg.
K: Igaz. A tanításaid újak nekem- Pontosabban.
Á: Kérdeznénk valamit. Mielőtt ide érkeztél, jártál iskolába a gravitációs törvény elsajátításáért?
K: Nem.
Á: Mondta a tanárod, hogy „Neked tudnod kell a gravitációról, mert ha nem tudsz a gravitációs törvényről, akkor lehet, hogy kisétálsz az ajtón és ellebegsz. Vannak dolgok, amikhez nem kellenek szavak. És a vonzás törvénye ilyen. Csak azt szeretnénk, hogy felhagyj a magyarázkodással, hogy ez neked újdonság, mert nem így van.
K: Igazad van. Ok. Van egy izgalmas sztorim, manifesztáltam valamit. Az hogy ide eljutottam, talán az egyik legnagyobb dolog, amit egyáltalán manifesztálni próbáltam. Minden a helyére került. Ahogy meglett rá a pénz… minden remekül alakult. A barátnőm, akivel jöttem, a légitársaságnak dolgozik. Ő intézte a jegyemet…  egy stand-by jegyet. Tehát Cincinatti-ból indulok, a reptérre 8-kor érek, először is kapok egy elsőbbségi kártyát, amivel nem kell sorban állnom a biztonságiaknál. Mire én „Ez szuper, ezzel a géppel megyek.” Aztán mégsem. Mire én „A fenébe!… na de van egy másik járat!” Mire én „Na akkor megyek ezzel!” Egy vonzás törvénye szemináriumom lesz. Tudod, hát oda kell érnem. Tudod, menni fog ez! Tudod… és nem jutottam fel a járatra. A másodikra sem. Már arra gondoltam, hogy „Ahh, az ő járata mindjárt felszáll St. Louis-ból, most mit csináljak? Béreljek kocsit?” Mire ő „Talán repülj New York-ba, aztán onnan Chicago-ba, és tudod akkor 7.30-ra ott vagy” Mire én „Ahhh…”
Á: Ami a legnagyobb ellenállás útja.
K: Ja, ja, pont erre gondoltam. Aztán megkérdezem a hölgyet a pultnál, hogy „Mehetnék a New-York-i járattal?” Mire ő „Ön egy Chicago-i gépre vár, nem?”, mire én „Igen”, mire ő „Hát egy legénységünk a gépére vár, mert tegnap elromlott és… de mindjárt beáll, és ők Chicago-ba mennek, és szerintem velük mehetne.” Felszálltunk, én voltam az egyedüli utas és az egész gép az enyém volt! 4-en voltunk a legénységgel együtt. A legjobb rész pedig, hogy jött a kis légi utas kísérő hölgy és mondta a mondókáját, nem a mikrofonba, hanem csak nekem. Tudod … „Az úszómellénye a szék alatt…” Mire én „Jól, van! Vágom!” Tudod…, de a legjobb rész, épp a felszállás előtt, hallom a kapitányt, hogy „Hölgyem!… hamarosan felszállunk.” Mire én csinálok pár szelfiiit… nincs ordibáló gyerek, mert ezen a hétvégén nem nálam vannak… tudod… meg minden, úgyhogy király volt! Aztán a barátnőmmel, aki St.Louis-ból jött… majdnem egy időben érkeztünk, de aztán meg az volt, hogy „Ahh, miért nem jön a buszjárat ehhez a hotelhez?” Aztán ő is odaér és hoppá, meg is jött, én meg már 20 perce ott és semmi. Ő meg odaér és már indulunk is. Aztán ideérkezünk, és az egyedüli szobájuk az egységben egy hatalmas franciaágyas volt, mire én „Úgy néz ki egy ágyban alszunk. Habár kölyökkorunk óta nem találkoztunk, de…” Tudod… és megérdi, „Nincsen duplaágyasuk?”, mire a hölgy „Ó, éppen fel akartam ajánlani” Mire mi „Huhh, az remek lenne”, mire ő „Ok, akkor kapnak egy erkélyes, városra néző szobát a 10-en”, mi meg egymásra néztünk „Hmmm, eeeez aaaaz”, nos…
Á: Nos…, nem csak hogy a vonzás törvénye állandóan működik, de neked most már személyes érzéked van a vonzás törvénye legnagyobb tényezőjéhez, ami az IDŐZÍTÉS. És ez nagyon lényeges, mert miután minden dologgá változott, az hogy hogyan érzett mindenki iránta elárulja, hogy milyen szenzációs volt magángéppel utaznod.
K: Valóban lenyűgöző volt.
Á: Egy naggyal. Ami ide hozott. Ami sokkal szívpezsdítőbb volt, mintha összejött volna az első stand-by gép, vagy a második. Tehát úgy nézett ki, hogy a dolgok nem a kedved szerint alakulnak, de nem vesztetted el az elhatározásodat, vagyis a jól-lét érzésedet iránta. És a gondolat is, mikor hívtad a barátnődet, aki más lehetőségeket ajánlott, amik hangozhattak bármennyire őrültnek, mégis enyhítettek a nyugtalanságodon, mert rádöbbentettek arra, hogy nem kell pont úgy történnie, ahogy gondoltad, hogy lehet, hogy fog, vagy ahogyan először gondoltad, hogy lehet, hogy fog. Az univerzum kiapadhatatlan erőforrásokkal, megoldási lehetőségekkel bír, hogy azt szolgáltassa neked, amire vágysz. Tehát az időzítés az a tényező, amire igazán figyeljetek. Az időzítés! Hogy akkor történik meg amikor a legeslegjobb. És ez mindnyájatoknak szól, ezt hallgassátok, de ne utáljatok minket érte: Mindegy hogyan alakul, lehet jobb is! MINDEGY HOGYAN ALAKUL, LEHET JOBB IS! Ahogy megnyugszol annak a megértésébe, hogy nem az van, hogy az univerzum minden tőle telhetőt megtesz, mintha erőlködés és küszködés lenne benne, hanem rajta van, tisztában van veled, és figyelembe vesz minden részletet, tényezőt, más szóval az univerzum tudta, hogy te nem csak el akartál utazni Chicago-ba, hanem tudta, hogy valami brutál jóra vágytál, tudta, hogy innen a székből akarod ezt mindenkinek elmondani, más szóval, sokkal többről szólt a dolog, mint aminek tudatában voltál, amiről a belső lényed tudta, hogy az örvényedben van! Amikor abba az ideális állapotba kerülsz, hogy hagyod az univerzumnak…, és most már látod azt, hogy ezt így megtapasztaltad, Te örökre megváltoztál. Az elvárásod az iránt, hogyan alakulhatnak a dolgok számodra rendkívüli módon, fényéveket ugrott onnan ahol korábban volt! Nem onnan, ahol az örvényben volt, hanem, hogy hol volt abból a szempontból, mennyire vagy hajlandó elfogadni ezeket. Tényleg ennyi: „Hölgyem!… Hölgyem!… Mindjárt felszállunk! Mindjárt felszállunk!
Nagyon jó!
K: Izgalmas volt. De van egy kérdésem. Mert ezért jöttem.  És amit mondtál segített.
Á: Amit mondtunk nem adott választ a kérdésedre?
K: Hát, de igen, egy kicsit.
Á: Ez a sztori a terem összes kérdésére választ adott!
K: Igen, tényleg.
Á: És tudod mi lesz? Az lesz, hogy időben egy másik rezgésbe lépsz vissza, ahhoz a rezgéshez képest, ami most már a tiéd.
K: De ez is jó… féle
Á: … féle… Gondolj bele mit mondunk. Beszéljünk a most erejéről. Te már hallottál erről, de jó lenne, ha megértenéd, mi mit gondolunk róla. Mert a Te belső lényed, akinek elfogadod a létezését, és tudjuk, hogy elfogadod, a Te belső lényed soha nem néz vissza. A kedvencünk az, hogy olyan kérdéssel találunk meg ebben a teremben, ami épp most ötlött beléd. Mi az együttes előrehaladást szeretjük. Sokkal inkább, minthogy egy korábbi történéshez nyúljunk vissza, ami velem történt. Tudnál olyat mondani, ami jobban az előnyödre válna annál, amit az előbb mondtál? Nem! Akkor minek beszélnél bármiről, ami elvenné azt a rezgésbeli lendületet, ami most beindult. Kifelé!
K: Ok. Köszönöm!