K: Most nagyon jó lenne, ha kérdezni tudnék valamit! Nagyon élvezem ezt a szemináriumot egy másik nézőpontból, mint ahogy tettem azt egyik korábbi szemináriumodon. Részben azért, mert amikor emberek a forró székbe ülnek és felteszik a kérdésüket, a nekik adott válaszod megfelel a már megélt tapasztalatomnak, és jobban érzem annak a lendületét, hogy tényleg fel vagyok vértezve. Míg korábban nem voltam. És tényleg tudom, mit csinálok, és ezt nem tudtam korábban.
Á: Egyáltalán nem olyan nehéz, mint ahogy mások feltüntetik
K: Olyan rohadt könnyű elképesztő életet élni!
Á: Igen, igen. Ki kéne plakátolni! Olyan rohadt könnyű elképesztő életet élni! Ez egy olyan elvárás, ami szolgálatodra lesz. Ez egy olyan elvárás, ami szolgálatodra lesz.
K: Eddig is így volt. Volt egy tapasztalatom mostanában, erről szeretnélek kérdezni. Nagyon fókuszált vagyok, hajlamos vagyok heves lenni, és általában engedni tudom, hogy ez a hevesség inkább szenvedélyként jöjjön ki, ami csodálatos dolgokat vált ki a számomra. De volt nemrég egy olyan tapasztalatom, ami nagyon jól alakult, amiben volt egy időszak, amiben nem figyeltem oda. Úgy volt, hogy online leszek, valamire oda kell figyelnem egy kicsit, de sok minden elvonhatja az ember figyelmét. Aztán az egyik rokonom kopogtatott az ajtómon, és nem érezte jól magát. És mire elment, az arca átváltozott, a teste is, remekül érezte magát, remekül éreztem magam, úgy voltam vele, hogy „hát ez könnyű volt!”. De egy NAAAGY témáról jött beszélgetni. Tehát a kérdésem az, hogy az én megosztott figyelmem hasznomra volt ebben a helyzetben, mert ha tényleg arra összpontosítottam volna amiről beszélni akart, akkor…?
Á: Nem hinnénk, hogy erről van szó. Lehetsz te befogadó állapotban és számos dologra irányíthatod a figyelmedet. Képzeld a forrás energia helyébe magad. El tudod képzelni, hány dologra figyelünk? Anélkül, hogy megosztanánk energiánkat. Eltérő témák nem osztják meg az energiádat. Az eltérő rezgésbeli frekvenciák osztják meg azt.
K: Ok, ettől világossá válik nagyon sok élettapasztalatom. Mert vannak akik azt mondják, hogy nincs olyan, hogy figyelemmegosztás! Én meg úgy érzem, hogy egyszerre 12 féle dolgot csinálok. És remekül érzem magam benne.
Á: Ez a lehető legjobb áramlás. Amikor ráhangolt, élénk és lelkes vagy, és engeded az univerzumnak, hogy sok olyan dolgot hozzon össze, ami érdekel, és te mindegyiket befogadod, teljesen nyitott vagy, hogy megkapd őket. Ez az ideális zóna, az ideális állapot, mindnyájan erre vágytok. Mindnyájan erre vágytok. Képes vagy utánozni azt a figyelemmegosztást, ami a forrást jellemzi. Képes vagy rá!
K: Ok. Ez tényleg nagyszerű. Ezzel elleszek egy jó darabig.
Á: Egy újabb plakát! A forrás a figyelemmegosztás mestere!

Á: Van még valami?
K: Igen. Azt kérdezném, hogy amikor azt mondod, hogy ha kérsz akkor az megadatik neked…
Á: Amikor kérsz, akkor berakod az örvénybe, és az örvény végrehajtja, és ezt gyorsan teszi. Megadatik. Neked csak befogadó állapotban kell lenned, hogy beengedd a tapasztalatodba. Megadatik a számodra, hiszen minden dolog rezgésből fakad. De ahhoz, hogy olyan állapotban légy, amiben engeded, hogy megkapd, hogy a rezgésből gondolatra, a gondolatból a dologra fordítsd le, egyfajta stabil rezgésbeli összhangban kell maradnod vele, hogy szemtanúja lehess vágyaid örömteli kibontakozásának. Tudtad, hogy mire beléd hasít az ötlet, hogy „Huuúúhhh…!!! Ez milyen remek ötlet!!!” addigra már egy ideje, egy jó ideje úton volt és szinte kész addigra mire te képes vagy felfogni azt, hogy akarod. Hallottátok? Addigra, mire te képes vagy felfogni azt, hogy akarod, a dolog szinte kifejlett, és biztos. De mivel te ezt nem tudod, mert még számításba sem veszed a kialakulását addig, amíg olyanná nem válik, amit kézzelfoghatóan látsz. Tehát gyakran, amikor vágysz valamire és nem látod, nem tudsz rájönni, hogyan valósul meg, akkor hagyod, hogy a hiánya legyen a meghatározó rezgésedben és nagyon, nagyon, NAAAAGYON lelassítod. De ha tényleg elhinnéd, amit mondunk, hogy mire vágyni kezdesz rá, addigra megérett, nagy, és teljes! Olyan sok minden történt, és készen áll arra, hogy megengedd, hogy a csodálatos dolgok megmutatkozzanak számodra. Ez az ideális állapot. Az ideális állapot, annak tudatos felismerése között van, hogy vágysz rá, bizonyosan tudva, hogyha ez az idő-tér valóság rendelkezik azzal a képességgel, hogy megadja neked a vágyat, akkor arra is képes hogy a teljes manifesztációjával ellásson. Hogyha ezt tudod, akkor, mikor ezek a vágyak így megtörténnek, akkor azt mondod „EZ AZ! EZ AZ!” Az, amit mások varázslatnak hívnának, én meg tudom, hogy az csak természetes, hogy a nem fizikai mindent megtesz, hogy engem ellásson minden egyes dolognak minden apró részletével, amire vágyok. EZ AZ! EZ AZ! EZ AZ! Én és minden létező és a világokat teremtő energia efelé áramlik. De mielőtt így beszélsz, az érdemesség mesterévé kell válnod.
K: A kérdésem az volt, hogy folyamatosan minden nap kérnem kell? Vagy elég csak egyszer?
Á: Itt a válasz. Ha mindig lenyűgöz, amikor rá fókuszálsz, akkor csak csináld. De ha a kérésed kiindulópontja az, hogy szükséged van valamire, amid nincs, akkor nagyon lelassítod, amikor csak kéred. Tedd fel magadnak a kérdést! Milyen háttere van a kérésemnek? Könyörgök? Könyörgök érte? Kérleeeek, nekem ez annyira kell! Kérleeek, kérleeek!
K: Választ kaptam.
Á: Imáitok álláspontja a nagyrabecsülés, és ne a szükség legyen. Mert a szükség nem engedi be, amire vágysz.
K: De amikor azt mondjuk, hogy hálásak vagyunk… fontos, hogy hálásak legyünk! Ha hálát adunk valamiért az nem jó?
Á: A nagyrabecsülés a legerőteljesebb megengedő helyzet, amiben lehetsz. Amikor hálás vagy, abban sok az ellenállás. Mert amikor hálát adsz, azt gyakran azért teszed, mert hálás vagy azért, hogy sikerült megbirkóznod egy nehézséggel. És a nehézség gyakran elég erős a rezgésedben. Gondolj bele, mit jelent szó szerint a nagyrabecsülés. Valami csodálatos, ami többé válik.
K: Ohhh, hát ez a különbség!
Á: Vannak akik azt mondják „Ábrahám, nagyon szőrszálhasogató vagy ennél a két szónál!” Rezgésbeli világok vannak a kettő között.
K: Ohhh. Ma nagyon sokat tanultam! Nagyon köszönöm!
Á: Nagyon jó! Nagyon jó!

K: Helló Ábrahám! Tudtam, hogy ma kihívsz, egyszerűen tudtam.
Á: Igen.
K: Van két kérdésem. Az első az, hogy ott voltam Cancun-ban, és ami onnan igazán megmaradt bennem, az a flipper hasonlat. Számomra a flipperezés… Azóta az erőfeszítésen gondolkodtam, és amikor nem akarok erőlködni, meg amikor akarok…
Á: Néha kedved támad erőlködni. Ha az energiádat nem áramoltattad sikeresen, akkor erőfeszítéssel próbálod a nem áramló energiát kompenzálni. Ezért érzed erőlködésnek. Mintha saját áramlásod ellen mennél.
K: Én szeretnék jobban ráérezni arra, mikor mozgassam a karokat. Tudod…, amikor már kint golyó, halad az útján, és nem akarom a karokat mozgatni, mikor kint van.
Á: Valójában minden az időzítésen múlik. Minden az időzítésen múlik ebben a vonzás-törvénye-alapú, együttműködő-alkotóelemek által előidézett univerzumban. És az időzítés az összhangról szól, ugye? Hogyan lehet jobb az időzítésed? Érezd többször jól magad. Mert az időzítésed akkor jó, amikor jól érzed magad, vagy, ahogy korábban mondtuk, a nagyrabecsülés , vagy a boldogság , vagy az öröm, vagy az érdeklődés állapotában vagy… Érzed TE a különbséget! És ha nem vagy biztos benne, akkor játssz az érzelmekkel. Amikor jól érzed magad, vedd tudomásul, és pihenj meg benne. Néha Eszter a barátaival, vagy egy barátjával van valahol, és egyszerre csak elragadja az elégedettség csodálatos érzése. Általában egy étteremben. Mert a hely általában szép, általában ott van az ígérete annak, hogy finomat fog enni, vagy amit felszolgálnak finom lesz. Illatok vannak a levegőben, a zene hangulata, más szóval az összes fizikai érzékszerve általában oly módon összpontosít… Szóval gyakran csak ott ül, körbenéz, megpróbál velük beszélgetni arról, hogy „miért tölt el ennyire jó érzéssel ez az időpillanat?” Gyakorolva azokat a gondolatokat, amik kiváltják ezeket az érzéseket. Azért, hogy azok közül a rezgések közül több maradjon benned tovább aktív. Mert ahogy tovább tartod azokat az érzéseket benned aktívan, a vonzás törvénye még több hasonló érzést szállít, és ahogy jobban megy, még jobban fog, és ahogy jobban megy, még jobban fog.
K: És ezt én érzem. Érzem, hogy egyre jobban és jobban megy nekem. Már egy ideje csinálom.
Á: Ez a kulcs! Ha egy ideje hallgatsz minket, akkor érezheted, hogy, amit manapság mondunk nektek, az az, hogy „előzd meg!”, ahelyett, hogy egy negatív érzésre várnál, amit le kell küzdened, ami nehéz, és gyakran erőltetett, gyakran ellentétes hatású és gyakran visszafele sül el. Mert keményen próbálkozol, és csak azt éred el, hogy felerősíted azt, ami miatt aggódsz. De ha megelőzöd, úgy hogy reggel felkelsz, beindítod, vagy rajtakapod magad egy olyan pillanatban, aminek nem voltál tudatában, hogy úton van hozzád, és most itt van és élvezed. Szóval ez a módja.
K: Aki utoljára itt volt… azt éreztem, hogy a hölgy egy adott szinten van. Mindnyájan más szinten vagyunk. És mindig szeretnénk feljebb emelni és bővíteni magunkat.
Á: Ohh… Nincsenek szintek. Nincsenek szintek. Ilyen itt nincs. Olyan van, hogy összhang, vagy ami annál kevesebb. És mindig a jelen pillanata játszik. Az egyedüli oka annak, hogy tegnap hol voltál, milyen köze lehet ahhoz, hogy ma hol vagy, az az, hogy az összhangra való hajlamod ma nagyobb, ha tegnap összhangban voltál. A gyakorolt rezgéseknek köszönhetően. De nincsenek szintek.
K: Tehát a lényeg a gyakorlás, addig, amíg…
Á: Igen, aminek az alapja pedig az, hogy tényleg azzal törődj, hogy jól érezd magad.
K: Ok.
Á: Igen.

Á: Szeretnénk beszélni erről, mert ilyen világosan még nem beszéltünk róla, aztán meghallgatnánk téged. Te mindig valamilyen befogadó állapotban vagy. Hiszen mindig bocsátasz ki rezgést, amire más dolgok válaszolnak. Tehát ott fogadsz, ahova hangolódat állítottad. Lehet, hogy depresszióra állítottad, és akkor abban a befogadó állapotban vagy. Ha túlterhelt vagy, akkor abban a befogadó állapotban vagy. De lehet benned nagyrabecsülés vagy szeretet, lehetsz te a befogadó állapotában annak, aki a te belső lényed. De lehetsz valahol máshol. De te mindig befogadó állapotban vagy. És az, hogy mit kapsz, jelzi, hogy milyen befogadó állapotban vagy. Az, ahogyan dolgokkal összehoz a sors, jelzi ezt. Tehát, ha tudatában vagy – és ezt már régóta mondjuk… ha figyelsz, akkor kétféle módon tudhatod, hogy mennyire vagy szinkronban a belső lényeddel, más szóval mennyire tiszta a rezgésed, vagyis mennyire vagy befogadó állapotban, mennyire vagy élénk, lelkes és ráhangolt a forrásenergiára. Két módon tudhatod: Az egyik az, ahogyan az adott pillanatban érzed magad, a másik pedig az, hogy mi bontakozik ki a tapasztalatodban. Kezdtünk arról beszélni, hogy az első lépés a kontraszt, minek hatására kérsz. Erről egy egész könyvet írtunk: „Kérd és megadatik”. A második lépésben adatik meg. Amikor kérsz, az örvény felkészül rá. Aztán a 3. lépés, ami a leginkább számít. A befogadó állapotában kell lenned annak, amit kérsz. Aztán a 4. lépés az, amikor mesterévé válsz ennek. Nagyon jó vagy benne. Ott vagy, ott vagy, mestere vagy a befogadó állapotnak. Aztán az 5. lépés, a kedvenc állapotunk, mindnyájatoknak ezt kívánjuk. Nem vagy dühös többé magadra akkor, amikor egy sátorban vagy, amikor visszakerülsz az első lépésre. Nem vagy dühös többé magadra, amikor valami a jelenedben NEEM FANTASZTIKUS. Érdekes, más, gondolattermelő, megvilágosító, örvénytermelő. Tehát az a befogadó állapot, amiben rá vagy hangolódva arra, aki valójában vagy, no ez az az állapot amiben tényleg lenni szeretnél. Ez nem olyan dolog, amit szeretnénk, hogy felfújj. Csak azt szeretnénk, hogy felismerd, hogy megértsd; ezért szerettünk volna veled beszélni. Mert érezzük, hol vagy, és főleg hozzászólásaid tetszettek arról, hogy a folyamatok nem annyira izgalmasak neked és annyira nem mozgatják meg többé az energiádat. Ez pedig azért van, mert te döntően ebben a befogadó állapotban vagy. Most egy olyan állapotban vagy, amiben ezt kezelni szeretnéd, és tudni akarod, mikor kell továbblépni és mikor nem. Ez annyira könnyű. Tudod, amikor cselekvésre szánod magad, ebből a befogadó állapotból, a világ többsége itt él. A politika itt van lent ebben a befogadó állapotban. A világ nagy része itt van lent, ebben a befogadó állapotban. De amikor képes vagy arra, hogy felismerd, hogy jól érzed magad, úgy érzed, hogy élénk és ráhangolt vagy, és amikor ebből a magasröptű, jó érzésű, következetes állapotból kiindulva cselekszel inspiráció alapján, akkor hívod magad kreatívnak. Akkor áramlik a kreatívi tás, és akkor jár sikerrel a kreatív folyamat. És ez az amire mindig vágysz. Ebben az állapotban leszel mindig? Nem valószínű, míg ebben a fizikai testben vagy. Ahhoz ki kell purcannod. Újra meg kell jelenned a nem fizikaiban, hogy megtapasztald. De itt vagy. Érdekel miért vagy ebben a kontrasztos környezetben? Érdekel mit jelent számodra a kreatív folyamat? Tudod, ezekből a dolgokból ál az élet. Ez az, amit mondtál, hogy cselekedni fogsz, amikor úgy döntöttél, hogy jössz. Ez az, ahogy te hozzájárulsz ehhez az idő-tér valósághoz, a mindenben. Ez az ahogy velünk együtt folytatod az univerzum tágulását.

K: Szeretném, ha segítenél több energiát áramoltatni. Van számomra üzeneted?
Á: A kérdésed a megoldás. Neked szóló üzenetünk benne van a kérdésedben az energia áramlásának engedéséről. Erről szól az egész. Kerülj harmóniába és kövesd a megérzésedet. Bízz magadban. Mert néha így teszel, néha nem. Néha így teszel, de néha nem. Néha így teszel, de néha nem.
K: A vágyam, hogy kapcsolódjak nem fizikai énemhez.
Á: Ami gyakran megtörténik, gyakran.
K: Igen és rájöttem, hogy ez így is van.
Á: Igen, időszakosan. A harmónia nem olyan, mint egy egyetemi diploma, amit, ha egyszer megszerzel, akkor örökre a tiéd. Az adott pillanatban vagy benne vagy, vagy nem. Az érzelmeid árulják el, mennyire vagy harmóniában és mennyire nem. Az érzelemeid a kulcs ehhez, igaz?
K: Az volt a vágyam, hogy azt csináljam, amit Eszter. De a nagy kételyem az volt, hogy miért fordulna bárki hozzám, ha itt van Eszter. Hosszú ideig ez volt a kételyem.
Á: Szeretnénk, ha mindnyájan megértenétek azt, hogy miért is jönne bárki ide, ha mindnyájatoknak hozzáférése van ugyanehhez? És Ábrahám, Eszter és Jerry egyedüli vágya, hogy szemléltessék, miről szól a harmónia, a tudat áramlása? Mert mindenki képes rá. Kivétel nélkül. Ti mindnyájan a forrásenergia kiterjesztései vagytok. Nem történik itt semmi egyedülálló és különleges. Ez mindnyájatoknak elérhető. Jó tudni! Mi tehát arról beszélünk, hogy légy tudatában ennek, csak néhány dolgot kell tudnod, amiket tudsz is, ugye? A vonzás törvénye bővelkedik. Csak ennyit kell tudnod. És az érzelemid elárulják, hogy mit teszel a gondolatoddal. Aztán az élet megmutatja, hogy mit teszel a gondolatoddal. Válaszolj nekünk. Néha boldognak érzed magad?
K: Igen.
Á: Gyakran érzed boldognak magad?
K: Igen.
Á: Leginkább boldognak érzed magad?
K: Igen.
Á: A boldogságod nevetésben mutatkozik.
K: Igen.
Á: Néha. A boldogságod erőteljes lelkesedésben mutatkozik.
K: Igen.
Á: A boldogságod féktelen tettekben mutatkozik? … Nem, nem annyira! Nem annyira. Tisztánlátásban mutatkozik meg?
K: Abszolút!
Á: Azért mondtuk ezeket a szavakat, mert… a tisztánlátás érzése is harmónia. Félre ne értsétek. Az összhang mindenkinél máshogyan mutatkozik meg. Nem kell egymást utánoznotok. Eszter annyira élvezi mindnyájatok sokféleségét, ti csodás lények, akik itt összegyűltetek. Mert vannak dolgok, amiket néhányatok szeretne csinálni, és vannak dolgok, amiket mások szeretnének csinálni, és vannak dolgok, amiket mások szeretnének csinálni. És nem akarjátok mind ugyanazt a dolgot csinálni. A környezet adott ahhoz, hogy válassz, a hely elég tágas, a mennyiségek tökéletes egyensúlyban vannak ahhoz, hogy mindenki megtalálhatja saját tökéletes környezetét ahhoz, hogy örömét lelje összhangjában, vagy oly módon, ami a legtermészetesebb, vagy amire leginkább vágyik. Ez a találkozó az univerzumot egészében szemlélteti. A sokféleségetek mellett hasonlítotok egymásra, mert vágytok arra, hogy tudjátok, kik vagytok, hogy megértsétek, hogy az életnek az örömről kéne szólnia, és ti döntitek el, hogy a mostban hogyan lelhetitek benne örömötöket, hogyan élvezhetitek.

K: Jó reggelt Ábrahám! Megtiszteltetés és öröm, hogy itt lehetek.
Á: Részünkről is.
K: Lenne egy személyes és egy általánosabb kérdésem. Ami a személyeset illeti, a példa, amit mondtál igazából választ adott mindarra, amiért ma jöttem. De szeretnék világosabban látni… tudod, ha visszatekintek az életemre, azokra a pillanatokra, amik megérzésből jöttek – mikor nem kéne itt legyek, de itt vagyok – amikor navigálni próbáltam, hogyan váltsak dolgokat valóra, anélkül hogy elvesznék azokban a pillanatokban, amikor megégetem a tűzhelyen a kezem?
Á: Hááát, az segít, ha nem eleveníted fel a múltat. Ha nem próbálsz ismét perelni mindenen, amit korábban megéltél. Ennek több oka van. Először is, nem emlékszel olyan jól, mint gondolod, aztán nincsen rá semmilyen hatásod. Hajlamos az ember a múltba tekinteni, próbálja mássá tenni, hogy a mostban jobban érezze magát. De mivel nem tudsz visszamenni, és mássá tenni, ezért általában a mostban nem érzed jobban magad, és csak a múlt rezgését gyakoroltad. Néha jó rezgésről van szó, és ha azt gyakorlod, akkor hasznodra van. De néha nem és akkor nincs hasznodra. Tehát jó tudni mely gondolatok válnak a hasznodra most és melyek nem. Ne feledd a cél mindig az, hogy – mindegy, hogy a múltra, a jelenre, vagy a jövőre gondolsz – úgy tekints rá, ahogy azt belső lényed teszi. Ami azt jelenti, hogy van itt pár dolog, amit érdemes tudnod. Elmondjuk, hogy alapvetően miért lát úgy a belső lényed dolgokat, ahogy. Először is a belső lényed szeret téged, MINDIG. A belső lényed csak szeret téged és mindig. Tehát, ha a gondolataiddal bármit teszel annak kapcsán amit korábban éltél, vagy most élsz, vagy gondolod, hogy élni fogsz, és abban nincs benne hogy te tényleg szereted magad, akkor nem leszel a belső lényeddel közös nevezőn. Ez alap. Nem hibáztathatod magad úgy, hogy harmóniában maradsz a belső lényeddel. A belső lényednek ez nem járható út. A belső lényed soha nem fogja ezt tenni. Aztán! Senki mást sem hibáztathatsz. Na ez az a terület ami gondot kezdett okozni Eszternek. Azt nem bánta, hogy mi mindig szeretjük őt. De amikor más emberekről kezdett szólni a dolog, azt mondta: „Nyilvánvaló, hogy kell még róluk neked egy kis info, Ábrahám! Mert ha tudnád, amit én, akkor biztos, hogy úgy éreznél, ahogy én.” De mi makacsok maradtunk. Soha nem éreztünk, úgy ahogy ő. Aztán megértette, és ti is, azt hogy mivel mi soha nem érzünk úgy, ha ő azt folytatja, hogy a nem vágyott ellen harcol, akkor nem csak hogy távol tartja majd magát tőlünk, ami borzasztó érzés, de távol tartja majd magát attól aki, ami mi vagyunk. Két fontod dolog. A belső lényed soha nem fog rosszat mondani rólad és soha nem fog senki másról. Aztán! A belső lényed tudja mi van az örvényedben. És nagy várakozással tekint arra a soha véget nem érő felfedezésre, ami meglepetésedre és örömödre fog szolgálni. Ez olyan mint egy kincsvadászat. Te minden kincset oda rejtettél, de többé nem ismered fel őket, mert azt olyan fokozatosan tetted, miközben azok növekedtek, többé váltak, a vonzás törvénye összegyűjtötte a társteremtő elemeket. Tehát azok a darabok, az összetevők, amiket oda helyeztél, olyan teljesen érett életélményekké váltak, amik készen állnak arra, hogy fogadd őket. A belső lényed folyamatosan kinyilatkoztat mindent, amit csak tud az örvényed tartalmáról. De a befogadó állapotodtól függ, hogy ezt fel tudod-e fogni. A közelségében kell lenned valahol. Tehát, kedvelned kell magad, kedvelned kell másokat, és várakozással kell tekintened minden vágyott dolgod megtörténte iránt. Ezt az alkut kötötted, amikor úgy döntöttél, hogy jössz. Azt mondtad, hogy „Kedvelni fogom magamat, másokat. Értékelni és tisztelni fogom a kontrasztot, amiben élek, sok új ötletem lesz, és várakozással tekintek arra, hogy azok az ötletek teljes mértékben megvalósuljanak. Ez volt a szerződés, amit nem írtál alá, de rezgésileg ismertél, ahogy ebbe a idő-tér valóságba jöttél. Óh, van egy utolsó dolog. Ezt lényed mindenségével állítottad és gondoltad éééÉÉÉS „Örökké boldogan élek!” Örökké boldogan élek. örökkévaló lény vagyok. Mindig élni fogok. A tudatomat, magamat le nem állíthatom, nem lehet végem. Olyan sokat éltem. Olyan sok az örömteli lendület. Olyan sok az örömteli lendület, tehát azt mondtad: „Csatlakozom az örömteli lendületemhez, és engedem hogy váljon teljesen manifesztált megvalósulássá ezen az élen járó helyen. Ez az idő és hely, amelyben az elképzelések kivirágoznak, ahol láthatod őket. És a színek mélységét, pazarságát és ragyogását. Ahol hallhatod őket. Minden ritmusukat, részletüket, dallamukat és összhangjukat. Ahol érezheted az illatukat, ízlelheted minden ízüket, ahol megtapogathatod őket. Más szóval ez a idő-tér valóság az ahol gondolataid dolgokká válnak. És ki vagy rá éhezve, tudod. Teremtőként jöttél, hogy mindezt megtedd, megtapasztald és hogy csakis ez történjen. Tehát, számunkra logikus, ha azt gondolod, hogy „Nem kedvelem magam” JAJJJ „Ma nem jól nézek ki” JAJJJ „Tavaly máshogy kellett volna csinálnom” AÚÚÚÚÚAÓAÓAÓAÓAÓÓÓ „Útálom azt az embert!” ÁÁÁÚÚÁÁÚÚÁÁÁÚÚÚ  „Pokolba azzal a fickóval!” ÁÁÁÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ Ez a csodás vezérlőrendszer! Tudsz róla, ugye? Csak azt nem tudtad, hogy ennyire személyes. Ennyire a személyedre szabott. A lényege, hogy mire gondolsz. Nem más a lényeg, csak az,, hogy te mit gondolsz másokról. A lényeg az, milyen kapcsolat van aközött, hogy te mit gondolsz és a belső lényed mit gondol ugyanarról a dologról, ugyanabban a pillanatban.
K: Ezzel kapcsolatban annyi, hogy a mi engem illet és talán a jelenlevők többségét, ahogy éltem az életemet, jöttek a kontrasztok, voltak olyan pillanatok, amikor olyan világosan ráéreztem dolgokra… Mint mondtad is, láttam ahogy kibontakoznak, még a megtörténésük előtt…
Á: És ez nem élvezetes?
K: Az!
Á: Meg volt a szándékod, őrizted a vízióját, tudtad, hogy rezgésileg szinkronban vagy vele, és láttad, ahogy kibontakozik! Ez nem élvezetes?
K: A másik dolog általánosabb. Hogyan csináljuk… szeretem, hogy a 4-es 5-ös lépéssel bővültünk… Hogyan érjük el hogy továbbra is kedveljük… jobban fogalmazva azt a kezdeti stádiumot, amiben a kontraszt annyira
Á: JAJJJJ!!! Így! Jajjj! Más lehetőség? Jajj!!! Komolyan??? Van más választásod, ha jól akarod érezni magad, mint az, hogy jóérzésű gondolatokat gondolsz?
K: Nincs.
Á: Szerintünk itt a – mi annyira szeretünk titeket!  – kényelmetlenség szükségtelen elviseléséről van szó. Mintha bőrkeményedések nőttek volna a kezeiteken HAHAHAHA. HAHAHAHA Szigeteltem magam a saját negatív érzelmem ellen. Bár nem ég tőle a kezem, de tönkreteszi anyagi jólétemet. Vagy, vagy, vagy… Tudjuk, hogy a nevetségesség határait súroljuk. De szeretnénk, ha figyelnétek arra, hogy a gondolataitok szintetizáljanak és harmonizáljanak a belső lényetekével, azért hogy megéljétek azokat a nagyon fontos manifesztációkat. Érdekes, mert minden, amiről beszélni szeretnénk nektek, az érzésről szól! Hiszen tudjuk, hogy bármire vágysz – mindezek a manifesztációk, a kocsik, a házak, a birodalmak, a párkapcsolatok, a körülmények, az események, a változások, bármire vágysz –  az azért van, mert jobban érzed majd magad, ha meglesznek.  Tehát, ha meg tudunk győzni arról, hogy ura vagy az érzelmeidnek, és csak egy kevés tudatos odafigyelés az ára, hogy jóvá válj benne, akkor a manifesztációk következni fognak. De szinte mindig, amikor erről beszélünk nektek – ti kedves emberi lények – beparáztok és azt hiszitek, hogy mi megpróbálunk titeket lebeszélni a manifesztációitokról. Mintha azok nem lennének spirituálisak. Holott semmi sem spirituálisabb, a spiritualitás élvonalánál. A manifesztációk fontosak. Ti mindnyájan, mi mindnyájan ezért jöttünk. Gondolj valami szépségesre. Gondolj a szépségre! Aztán nyisd ki a szemed és nézz ki milyen ez a nap! Eszter állt az ablakánál ma reggel, alig tudta rávenni magát, hogy zuhanyozni menjen, csak nézte volna a mai nap szépségét! Mintha látta volna a friss kinti levegőt, az ablakot nem tudta kinyitni,  úgy kellet hát elképzelnie milyen illata lehet. De azok a manifesztációk, amiket behabzsolsz  a szemeddel a nyelveddel, a füleddel, többek egy gondolatnál. Ezért nem akarod a gondolatelőkészítés alapmunkáját elvégezni. Egyből a jó dolgokra akarsz térni. De ha nem végezted el az alapmunkát és nem készítetted fel magad a jó dolgok befogadásának állapotára, akkor ha jön a manifesztáció, akkor az nem a jó dolog. Mert te mindig valamilyen befogadó állapotban vagy! Vagy annak az örömteli lénynek aki vagy, vagy annak a boldogtalan lénynek aki vagy, vagy a befogadó állapotában. De lehetsz te annak a túlterhelt lénynek aki vagy, vagy a dühös lénynek, vagy a bizakodó lénynek, vagy a magabiztos lénynek a befogadó állapotában.  Mindig vagy valaminek a befogadó állapotában. És a manifesztációk elárulják, hogy minek vagy a befogadó állapotában. Tudjuk, hogy ez egy extrém példa. Ez a forró tűzhely azt jelenti, hogy te tényleg, tényleg akarsz valamit, és tényleg, tényleg nem vagy a rezgésbeli közelségében. De lehetsz. Mondjuk 100 000 dollárra vágysz és azonnal szükséged van rá. Nem csak akarod, de kell, tényleg szükséged van rá. 200 jobban jönne, 300 3x annyira jól jönne. Hasznodra válna egy rakás pénz, gyorsan el is költenéd, kell és most! Mondod az univerzumnak, ma nem először, sőt 100 ezerszer megtetted. Kimondtad hát, de igazából nem várod, hogy a 100 ezer dollár ma csak úgy az öledbe hulljon. Nem nézel rá óránként a bankszámládra, hogy ott van-e már, ott van-e már. Ábrahám, hogyan változatom ezeket a gondolatokat dolgokká? Hogyan veszem ki az örvényből és rakom bele a bankba? Most mondd meg! Most mondd meg! A bankba akarom látni és most! Naggyon valószínű, hogy most azonnal nem fogod a bankban látni, vannak egyéb dolgok, amiket előbb tenned kell. De azt szeretnénk, ha megértenéd, hogy ma rátalálhatsz a jólét érzésére, megteheted a következő órában, 10 percben, a következő 3-4 percben. Oly módon fókuszálhatsz amitől érezni fogod ugyanazt a jólétet, amit a belső lényed érez. És lehet egy pillanat, amiben olyan befogadó állapotban, vagy, hogy támad egy ötleted. És ha folyamatosan megtalálod ezt az érzelmi állapotot, nem igényelve azt hogy a körülmények változzanak ahhoz, hogy megtaláld ezt az érzelmi állapotot, hanem azért találod meg, mert képes vagy rá, mert ez a természetes létállapotod, és mert az örvényed ezt képviseli. Ha megtalálod az örvényed érzelmi állapotát, a belső lényed érzelmi állapotát, ha rá tudsz érezni az önbizalmadra, mielőtt a pénz a bankban van. Ha érezni tudnád azt hogy elvárod, akkor több ötlet áramlik. Mert ugyanaz a folyamat változtatja a te gondolataidat a te dolgaiddá, mint ami bárki más gondolatit az ő dolgaivá. Mindenki így csinálja. Gondolatok dolgokká válnak. Csak nem gondolkodhatsz a gondolataid ellen , anélkül hogy ne fordítanád magad a vágyott dolgaid ellen. Nem lehet arra gondolnod, amire vágysz, majd  azt venned észre, hogy még nincs meg, ettől nem kerülsz közelebb ahhoz az ötlethez ami elhozza. Nem fájhat a hiánya, nem szenvedhetsz az ötleteid kapcsán… „UHHH Ez volt a legjobb ötletem! EHhhh, De soha nem fog működni. Olyan jó ötlet volt. Az elején olyan jónak tűnt. Aztán rájöttem, hogy egy kudarc vagyok” Túl messzire mentünk ezzel? Szeretnénk, ha soha nem felednéd ezt a forró tűzhelyt! Azt szeretnénk, ha többször megtalálnád az érzelmi ideális állapotodat! Mert megtalálhatod bármikor, amikor úgy döntesz, hogy meg akarod találni. Még akkor is, ha csak az kell hozzá, hogy leülsz, elcsendesíted az elméd, vagy egy olyan gondolatot találsz,  ami nem zökkent ki. És ha ezt megteszed, akkor a rezgésed egyre magasabb és magasabb lesz, és egyre közelebb és közelebb kerül ahhoz, aki valójában vagy, és aztán azok közül néhány gondolat, azok közül néhány dologgá kezd változni és hívővé válsz.

A: Felfrissültetek?
K: Igen.
A: Jó! És most?
K: Jó reggelt!
A: Az!
K: Annyira örülök, hogy itt lehetek. Ábrahám és Eszter, ti megváltoztattátok az életemet. 2 éve a legeslegjobb időket élem. Van egy kérdésem. Van egy speciális igényű lányom. Ő mindig az örvényben van. Szeretném tőled megtudni, hogy miért engem választott édesanyjának.
A: Örülünk hogy tudod, hogy választás volt. Egy döntés volt. Ez nagyon fontos. És ha belegondolsz az előnyeibe, akkor azok nem adnak választ?
K: Igen. És tudnom kell, hogy rendben lesz!
A: Örökké. Igen. A leginkább kifejezésre jutott beszélgetésünk ma a feltétel nélküli összhangról szólt. A legtöbb ember nem túl könnyen találja meg a feltétel nélküli szeretetet, vagy feltétel nélküli összhangot. Mert legtöbben a körülményeket szeretnék irányítani, hogy a körülményekre adott reakcióikban jól érezzék magukat. Tehát, jó az ha vannak olyan körülményeid, amiket nem tudsz irányítani, amik hatására olyan helyzetbe kerülsz, hogy feladod magad a természetes jól-létednek, ugye?
K: Igen. Hosszú ideig tartott eljutni odáig.
A: Persze.
K: Az első 5 év nagyon kemény volt.
A: Persze, hiszen a legtöbb ember azt csinálja, hogy a saját életét a legtöbbször mások életéhez hasonlítja. Ezért teszel fel olyan kérdést, hogy „Miért nekem kell ezt megélnem?” vagy „Miért nekünk kell ezt megélnünk?” De mihelyst harmóniába kerülsz, és visszalépsz egy kicsit, akkor kezded megérteni, hogy a dolgok mindig a javadra vannak. És vannak erőteljes és csodálatos dolgok amiket – a – mások így hívnák – kontraszt nyújt. Emlékszel arra a pontra, amikor feladtad, amikor a megengedés kezdődött?
K: Igen. Elérkezett az a pont, amikor senki mással nem tudtam beszélni, amikor az akkori férjem azt mondta: „Ő a miénk! Ő egyszerűen csak a miénk. Nem tudod visszaküldeni. El kell fogadjuk őt olyannak, amilyen.”
A: És emlékszel arra a pontra, amikor felhagytál azzal, hogy megpróbáld irányítani az irányíthatatlant?
K: Igen.
A: Na erről szól ez az egész. Mert csak abban találod meg a szabadságot. Szabadságot az ellenállástól. A harmóniát a megengedést.
K: És nagyon örülök, hogy velem tart. Mióta rád találtam, volt egy nagyon boldog válásom, a lányom velem van, állandóan beszélünk Ábrahámmal és a ő is nagyon örül nektek!
A: Nagyon jó! Van még valami?
K: Nincs.
A: Nagyon jó.

K: Jó reggelt!
A: Az!
K: Kicsit ideges vagyok!
A: Nem kell!
K: Köszönöm. Most érkeztem San Diego-ból. Örülök, hogy látlak. Éppen most mondtam fel a munkahelyemen. Próbálom a szenvedélyemet követni, azt, amiről úgy vélem az életcélom. Tudom, hogy te vagy a végtelen intelligencia, tehát a kérdésem az, hogy most hogyan tovább?
A: Úgy véljük az a szó, hogy „felmondani” egy érdekes szó. A jelentéséből származó előny miatt szeretnénk, ha figyelnétek rá. Felmondtam, ami egyfajta lemondás. Lemondtam arról, hogy erőből próbáljak előrébbre jutni abban a boldogtalanságban, amiben éltem. Úgyhogy feladtam és úgy döntöttem felhagyok a küszködéssel. Igaz?
K: Igen.
A: Akkor a „most hogyan tovább” tényleg fényes! Ha tényleg felhagytál a küszködéssel. Hiszen ahogy élsz és kérsz és élsz és kérsz és élsz és kérsz és élsz és kérsz, sok minden előkészült a számodra. És mindezek a dolgok elérhetőek számodra, rengeteg jó ötlet, sok csodálatos, jó érzéssel szolgáló út, termelékeny, jövedelmező, jó érzéssel szolgáló utak. Amiken termelékenynek, boldognak éreznéd magad a munkádban, ahol látnának, meghallgatnának, ahol tudnád, hogy értékes vagy. Mindazok a dolgok, amiket kértél, elérhetőek számodra. De ha lázadozol az életed – a te szempontjaid szerinti – kellemetlensége, igazságtalansága ellen, akkor nincs benned megnyugvás, lemondás. Fent a pajzsod, áll a torlaszod! És ez távolt tart attól a befogadó állapottól, amiben benne rejlenek a jó ötletek a hogyan tovább –hoz. Tehát, most az a fontos számodra, hogy ne kerülj olyan állapotba, amikor védekezel és magadnak magyarázod azt, hogy miért mondtál fel. Ne kerülj abba a régi lázadozó, valami ellen küzdő állapotba. Mondj le erről! Mondj le minderről! És az, ahogyan kiléptél… tudod, hogy a lehetőséged, annak a valószínűsége, hogy olyan rezgésbe kerülj, ami lehetővé teszi, hogy befogadd a következő jó ötleteket, sokkal erőteljesebb most, mint akkor volt, amikor bele voltál gabalyodva mindannak az igazságtalanságnak a zűrzavarába, amiben éltél. Hogyan tovább? Csak élvezd a lemondás érzését, annak az érzését, hogy feladtad a harcot. Élvezd annak az érzését, hogy azt mondod: „Jól van belső lény, jól van forrásenergia, jól van univerzum, tiéd vagyok. Feladtam. Mutass utat!” És ígérjük neked, elkezdenek áramlani az ötletek. És nagyon élvezni fogod!
K: Ok. Köszönöm. Szeretlek.

K: Szia!
Á: Ja!
K: Izgatott vagyok, hogy itt lehetek! A dolgok fantasztikusan alakulnak. Elképesztően fantasztikusan.
Á: Nagyon jó a vonzáspontja a hölgynek, ugye?
K: Igen! A pénz jön, nincs forgalom, mindig van parkolóhely, az emberek mindig örömmel látnak, az élet nagyon-nagyon-nagyon jó. Nos…
Á: Kövi!
K: Kezdem a jóval. Látom a fényed. És többet akarok látni. Szeretném tudni, hogyan lehet többet látni. És néha látom másokban is mikor kint sétálok. Veled többet látom, láttalak Sacramento-ban. Most itt vagyok és többet szeretnék látni. Készen állok.
Á: Minden, amiről ma már beszéltünk arról szól, hogy kerülj abba a befogadó állapotba, amiben a rezgést olyan dolgokra fordíthatod le, amiket láthatsz, hallhatsz, szagolhatsz, , ízlelhetsz és tapinthatsz. Érzed, hogy abban, hogy „többet akarok látni, mint amit látok”, van egy energiaellentmondás. Olyan, mint a „Látom és tetszik, de nem látok eleget belőle”. És ez így van a szerelemmel, a pénzzel, az energiával, más szóval egyszerű úgymond félremenni ezzel. Egyszerűen azzal, hogy nagyrabecsülőd azt, amit, látsz és kedved leled benne, jár az, hogy egyre több és több és több jön belőle.
K: Tehát érezzem csak jól magam, ne aggódjak miatta.
Á: Semmit miatt ne aggódj. Az aggodalom mindent lelassít. Az aggodalom az egyetlen, ami miatt aggódnod kell. Mert aggodalmaddal mindent lelassítasz, amíg elfogy a szuflád. A befogadó állapotban folyamatos a feltöltődés, a feltöltődés, a feltöltődés, a feltöltődés. Tehát meglovagolhatod az energia, a lelkesedés, az éleslátás, és több és több minden örök áramlatát. Nekünk szóló nyitó szavaid nagyon fontosak és nagyon hasznosak, mert abbéli tudomásulvételedben, hogy a dolgok milyen jól mennek, és hogy másokkal találkozol, a sors olyanokkal hoz össze, akik kedvüket lelik benned és te is bennük.
K: Igen
Á: Csak arra emlékezz, hogy az, amit kisugárzol, határozza meg a vonzáspontodat. Tehát nagyrabecsülésedben kisugárzol, és a kisugárzásoddal állítod be befogadó állapotodat. És az, ahogy befogadó állapotodat, vonzáspontod módját beállítod, határozza meg, mi jön vissza hozzád. Tehát a vonzás törvényének témája és a lendület témája, ugyanaz a téma. Minél több dolgot értékelsz, annál több dolgot találsz, amit nagyra becsülhetsz. Még ha egyszerűnek hangzik is, az nem baj, mert ez ennyire egyszerű. Ennyire egyszerű. Nos, van még valami?
K: Nincs. jobb is!
Á: Élveztük ezt a beszélgetést!

K: Üdv!
Á: Bizony!
K: A feleségemmel kb. 5 éve követjük a tanításaidat és az életünk óriásit változott.
Á: Azt hiszed, hogy minket követtek, de igazából mi követünk titeket. Mert a kérdéseitek a vezetőink mindig.
K: Kérdésem Napoleon Hill írásaival kapcsolatos – Gondolkodj és gazdagodj! Egy fejezete kifejezetten a mesterelmével foglalkozik. De egyik korábbi könyvében, ami ennek egy nagyobb, bővebb változata, Siker Törvénye címmel, a mesterelméről sokkal részletesebben beszél. A saját, személyes mesterelméjéről, amivel rendelkezett.
Á: Abból, amit olvastál, emlékszel, hogy kik voltak a mesterelme társai?
K: Igen.
Á: A nem fizikai létben újra megjelentek már?
K: Voltak akik igen, voltak akik nem.
Á: De mi konkrétan erre szeretnék fókuszálni, mert Hill ahhoz a tudatossághoz fért hozzá, amiről ma már beszéltünk ezekkel a nem fizikai energiákkal kapcsolatban, akik itt éltek és érdekli őket mi folyik itt. Az ő mesterelme csoportját nagy részben iparmágnások alkották, akiket érdekelt az, amiről Hill beszélt és tanított. Hát nem logikus, hogy róluk, mint láthatatlanokról, megfoghatatlanokról beszélt. És azzal a nyelvezettel, amit ma használunk, róluk mint örvénybeliekről beszélnénk. Ők az örvényben vannak. Nem fizikaiak. Veled áramlanak, van tudásuk, de a tudásuknál még fontosabb az, hogy nagyon érdekli őket az, ami következik. Mert tudod az, amit az emberek leggyakrabban félreértenek a nem fizikai létről általában az, hogy azt gondolják, hogy a nem fizikai az kifejlett, tökéletes és biztos, mindenre van válasza, és most csak a válaszokat szállítja neked kis apró adagokban, néha-néha, mikor készen állsz rá. De egyáltalán nem erről van szó. Arról van szó, hogy a kérdéseid megidézik azokat az érdeklődő lényeket, akiknek van egy alapismeretük előre az új iránt. Tehát nem azért működnek közre veled, mert olyan dolgokat tudnak, amiket te nem, hanem azért mert ott akarnak lenni annál az új tudásnál, amit felfedsz. Érzed a különbséget ebben?
K: Hogyne!
Á: A lényeg hát, a gondolatok, az energiák egyesülése és az, hogy te abban az ideális állapotban vagy, hogy az élvonalban lehetsz, ahol ezek kivirágoznak, és az ismeret fizikai kézzel fogható bizonyítékává teljesednek. AÖHH, Hát nem szép?
K: Az. Tehát a kérdésem az, hogy van egy mesterelme csoportom, és a többségük visszatért a nem fizikai síkra, de vannak néhányan, akik fizikai formában itt vannak ezen a bolygón. De ami a nem fizikaiakat illeti, van ez az energia mező, ami körülveszi a földet és éternek hívjuk – Einstein éternek hívta, és feltételezhetően, az alapján, amit tanítottak – és tartalmazza mindazt a gondolatot, érzést, ötletet, amit a bolygó minden fizikai lénye valaha tapasztalt, érzett és gondolt. És amihez minden emberi lény hozzáférhet, tehát amikor hozzáférsz ehhez a mesterelméhez, akkor…
Á: De mi úgy véljük, hogy ez nagyon zűrös és zavaros. Ezt tisztázni szeretnénk. Azt a könyvet régen írták. Azóta sok minden világossá vált! Mi ezt így magyaráznánk. Nézzük például Jerry-t. Jerry, aki Eszterrel élt 31 éven át, és lépésről lépésre, kérdésről kérdésre részese volt ennek a munkának a fejlődésében és kibontakozásában. Kérdései alapul szolgáltak e munka indulásához. És ahogy hozzád hasonlóan egyre többen csatlakoztak, a kérdések alapja szélesedett, a válaszok száma pedig gyarapodott. Aztán Jerry átment a nem fizikai létbe. És most, hogy újra megjelent a nem fizikai világban, az érdeklődése az iránt, ami itt folyik, nem hogy csökkent volna, hanem nagyobb, mint valaha. De most először is a tiszta pozitív energia állapotában van, ami minden ellenállástól mentes, és még mindig érdekli az, ami itt folyik, ennek az üzenetnek terjeszkedése kapcsán.  És egyáltalán nem arról van szó, hogy amit ő valaha érzett, vagy valaha élt ott van vele. Nincs vele kétség, félelem, aggodalom, csak a tiszta pozitív energia. Csak annak ismeretéről szól a nem fizikai világ, hogy tudod mit nem akarsz, és mit akarsz. Sőt, ezeket az érzelmeket, amikről beszéltél, egyáltalán ezért érezheted, mert viszonylagosak ahhoz, aki most csak tiszta pozitív energiát érez, csak pozitív érzelmet. Kicsit eltértünk, de mire is akartál ezzel kilyukadni?
K: Ez kissé változtatott a kérdésemen, de a kérdésem az volt, hogy amikor hozzáférek ehhez a mesterelméhez, akkor az ő konkrét tiszta pozitív energiájukhoz férek hozzá, vagy az éterhez, vagy mindkettőhöz. Igazából ez volt a kérdésem.
Á: Mivel a vonzás törvénye már amúgy is kezeli mindezt, ezért nem megy az egyik a másik nélkül. Ahogy korábban beszéltünk ezekről az érzelmi lemezekről, van tehát ez a tiszta pozitív energia, ahol a belső lényed és azok vannak, akikről beszélsz. EZ az ahol Ábrahám van. ahol a nem fizikai energia lakozik, minden ellenállástól mentesen. Tehát bármi, ami ezt alulmúlja, mint például a remény, vagy a túlterheltség, vagy az aggodalom az, amit az emberek kevernek bele. És abban a mértékben, ahogy belekevered, különíted magad el tőle. Ezért van az, hogyha úgy tudsz fókuszálni, ami lehetővé teszi a rezgésednek, hogy természeténél fogva emelkedjen, ahogy emelkedni is fog, akkor mindennek a teljességéhez férsz hozzá. És annyira finom az, mikor az a tiszta szándékosság, – találjuk egy másik szót -, az a tiszta érdeklődés, hozzád és rajtad keresztül áramlik. És te tiszta és nyitott vagy és nem gátolod. Ez az, amikor igazán bizseregsz. Ekkor vagy abban az emelkedett hangulatban, ami téged valójában jellemez. Mert mi mind állandóan bizsergünk. Amit te nem mindig engedsz magadnak.
K: Ezt a mesterelmét akkor végzem, amikor végzek Napoleon Hill valamely könyvének egy fejezetével, és együtt rezonálok vele. Csináljam ezt rendszeresebben, mert változó meddig tart egy fejezetet elolvasnom, ami attól függ, mennyi időm van olvasni. Mit javasolnál? Gyakrabban végezzem, vagy …
Á: Beszéljünk először a mesterelme erejéről! Van azzal egy kis gond, hogy kissé hiányzik belőletek a saját felvértezettségetekbe vetett hit, amikor erőért mindig másokhoz fordultok. Mintha abban hinnél, hogy erő van a mennyiségben. Holott, az erőt csökkenti a mennyiség, mert az energia többfelé oszlik ebben az esetben. Jó dolog, ha társ teremthetsz valakivel, aki a te hullámhosszodon van. Az egy felséges tapasztalat. De ha összejössz valakivel, és az erőt csak a mennyiségben keresed, viszont a másik nincs harmóniában, akkor az gyakran jár csökkenéssel. Úgy véljük, egy félreértésről van szó. Mert nincs szükséged mennyiségre ahhoz, hogy teljesen felvértezett legyél. Csak a gondolataidnak kell harmóniában lenniük. Érdemes hát megkérdezned, hogy „azok az emberek, akikkel mesterelmét alkotunk, természetüknél fogva felemelnek, vagy én állandóan csak rosszabbul érzem magam?” Mert lehet így is, úgy is.
K: Amikor rácsatlakozok erre, akkor semmi negatívat sem érzek. Minden csak pozitív, nagyon felemelő. Úgy vélem, hogy nagyon hasznos nekem.
Á: Igen, Egyetértünk. Tehát az, amiről most beszélsz, az nem más, mint amikor mi az örvénybe kerülésről, vagy a befogadó állapotba kerülésről beszélünk. És nem logikus az, ha befogadó állapotba kerülsz, akkor bárki, aki előnyödre válhat a befogadó állapotod erősítésében, a vonzás törvénye alapján előjön. Az egyedül fontos kérdés tehát az, hogy a képességeim alapján milyen a viszonyom ehhez? Ami lényegében azon múlik, hogy hogyan készültem fel. Nagyon jó! Élmény Napoleon Hillt naprakésszé tenni jelenlegi nyelvezethez. Aki, félreértés ne essék, mindig jelen van és vágyik rá. Sőt, van egy mókás sztorink. Eszter a szüleinél volt látogatóban épp azután, hogy apja átment a nem fizikai létbe. Valójában a tetemét látogatta meg. És Jerry, akit nem érdekelt a tetemlátogatás, a hotelban maradt és tett kedve szerint. Átsétált egy könyvesboltba, és rátalált – mert Jerry-t nagyon érdekelte, ahogy teltek az évek, Napoleon Hill könyve, a „Gondolkodj és gazdagodj”. Jerry falta, több százszor elolvasta. Kurzusokat tartott belőle. Tehát, nézelődik ebben a könyvesboltban és rátalál a „Gondolkodj és gazdagodj” egy olyan példányára, ami mintha az 50-es évekből származna. A bortója igencsak régimódi volt, az állt rajta, hogy eredeti kézirat. Nem hitt a szerencséjének. Megvette, visszament a hotelba. És vett egy jelenlegi verziót is belőle. Fogott egy kiemelőt, és oldalról oldalra, sorról sorra átnézte mi a különbség a mostanában felfedett és kiadott korábbi verzió, és a jelenlegi verzió között. Észrevette, hogy kivettek belőle mindent, aminek köze volt az éterhez és a nem fizikai léthez. Ez izgalommal töltötte el és feljegyezte magának. De pár évvel korábban, valójában a 80-as évek elején, akkor, amikor Eszter éppen fogadni kezdte Ábrahámot. Eszter a közönségben foglalt helyet, Jerry a színpadon tartott előadást Napoleon Hill könyvéből. Egyik kedvenc történetét mesélte a könyvből, nagyon elragadtatta magát a lelkesedéstől, és Eszter hátul ült. Na most, Eszter akkora már teljesen fogadta Ábrahámot. Ő ott ül tehát hátul és hirtelen olyan energiát érez a testében, amilyent annak előtte soha. És tudja, hogy ott van vele Napoleon Hill. Érzi lelkesedését Jerry előadása iránt. Eszter cigánykerekeket akar hányni a folyosón! Meg akarja nyalni az arcát! Oly módon mutatná ki nagyrabecsülését, amilyent addig Jerry-t soha nem tapasztalt. Érzi, hogy milyen lelkesedés áramlik át rajta eziránt az ember iránt. Akinek egy ideje a házastársa, aki előadást tart és meséli ezt a sztorit. Alig várja hát, hogy lejöjjön a színpadról, Alig várja, hogy lejöjjön, hogy a színpad mögött elmondhassa neki, mi történt. Tehát véget ért az előadás, megragadta Jerry-t, a színpad mögé vitte és azt mondta: „Jerry, itt van Napoleon Hill, itt van Napoleon Hill!!! Beszélni akar veled, beszélni akar veled!!! Kimentek, beültek a kocsiba a felüljáró alatt, és Napoleon Hill, úgy ahogyan Ábrahám most hozzátok beszél, beszélt a Jerryvel. Jerry eldobta az agyát a lelkesedéstől, és azt kérdezte: „Most mit csinálnál másképp?” Mire ő: „Elmagyaráznám, honnan származik ez az információ” Mire Jerry: „Ezt akkor miért nem tetted?” „Mert senki nem hitte volna,  – mondta ő – és a könyvet nem adták volna ki abban a formában” Na most, ez évekkel azelőtt történt, mielőtt Jerry rátalált a bizonyítékra. „Az akkoriból olyan sok mindent amit el szerettem volna mondani, ki kellett szerkesztenem ahhoz, hogy kiadják, mert ők nem hitték, hogy a világ készen áll rá, hogy meghallja.” De hát ez már csak így megy. A furcsaságokat mindig az élvonal rejti, ugye?
K: Pontosan.
Á: Elég?
K: Igen, elég. Köszönöm szépen.